Alcsúti kötődésű olvasó írta mindezt, mert ahogyan szinte az egész települést, őt is mélyen elszomorítja, hogy a kiváló alcsútdobozi általános iskolát a fecsúti iskola tagintézményévé kívánja tenni a tankerület.  

"A tankerület az Alcsútdobozi József Nádor Általános Iskolát a felcsúti Endresz György Általános Iskola tagiskolájává tenné, erről még egyeztetések lesznek és a végső döntést a „köznevelésért felelős miniszter” fogja meghozni" – tudta meg a Telex.    

Olvasónk levele, aminek az ALCSÚTDOBOZ KINCSE címet adta: 

"Alcsútdoboz korábban nekem csak az arborétumot jelentette hóvirággal, szentjánosbogárral és kastélyrommal. Majd ahogy teltek az évek és gyerekeim lettek iskolát kellett keresnünk nekik. Nem vagyok alcsúti, nem is gondoltam eleinte arra, hogy a gyerekeim ne a szülővárosukban járjanak iskolába. De mint a
legtöbb szülő, én is utánanéztem, hogy melyik iskolában lenne a legjobb helyük…..

Így jutottam el Alcsútdobozra is.

Amit itt láttam, azt megpróbálom pontosan leírni, hogy más is átérezze. Ez az iskola nem egy intézmény, hanem egy család. Itt mindenki figyel a másikra, ismerik egymást a gyerekek, pedagógusok. Tényleg közösséget alkotnak.

Törődnek egymással.

Az osztályok kis létszámúak így sokkal több figyelmet tud kapni egy gyerek. Kis létszámúak, de megfelelnek az elvárásoknak. Sokkal könnyebb közösséget formálni 15-20 gyerekkel, mint egy 30 fős osztályban.
Minden reggel gyülekező van az iskola udvarán, ahol megünneplik, ha valakinek születésnapja van. Megtapsolják azt, aki eredményesen szerepelt egy versenyen, gratulálnak a sikeres tanulmányokhoz. Az igazgatónő pedig úgy engedi útjára őket, hogy figyeljenek egymásra, támogassák egymást. Ennek eredményeképpen a nagyok vigyáznak, figyelnek a kicsikre, barátkoznak egymással. Reggelente látom, ahogy szaladnak egymás elé, megölelik egymást.
Amit még nagyon szeretek Alcsútban, hogy az emberek köszönnek egymásnak, ha ismerik egymást, ha nem. A gyerekekkel ugyanez a helyzet az iskolában: bármikor ott járok előre köszönnek, még akkor is ha reggel van és inkább otthon aludnának.

Minden iskolában nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra. Ez nagyon fontos, hiszen később a gyerekek a tudásukba kapaszkodva érhetik el a céljaikat. Ami ebben az iskolában a tanítás mellett kiemelkedő szerepet kap az az, hogy mindenki jól érezze magát. Ha hazamennek a gyerekek elmondhassák, hogy jó volt a napom és holnap szívesen megyek újra. A gyerek lélekkel megy be és lélekkel jön ki! Ez a titok!

Gyerekek lehetnek egy olyan rohanó világban, ahol a tanulás és különórák mellett alig jut idő játszani. Itt figyelnek arra, hogy a gyerekekre ne rakjanak plusz terheket, csak amennyi szükséges ahhoz, hogy hatékonyan haladjanak a tananyaggal.

Az emberi mivoltukat építik.
Fantasztikus a pedagógus gárda! Teljes létszámmal működnek, ami ritkaság számba megy manapság. Mondhatom, hogy kiteszik a lelküket az iskoláért, a diákokért. És itt most nem csak a plusz helyettesítésekre gondolok, hanem a rengeteg, változatos programra, hagyományőrző iskolai rendezvényekre: Nádorfest, farsang,
SZM bál, különböző világnapok megünneplése, gyereknap…..stb. Folyamatosan bevonják a családokat is az eseményekbe, így erősítik a családi összetartást, a „jó ide tartozni” érzést. Mert bizony nagyon jó itt lenni! Mindig- és ezt értsék szó szerint - jó ide bejönni. Sok mosolyt kapunk és adunk. Jó helyen vagyunk! Amikor már a második rendezvényen vettem részt a családokkal az iskola udvarán, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy „meseország”. Olyan hely, ahová belépsz, és lezárul a külvilág. Ahol nevető, boldog gyerekek szaladgálnak és talán te is egy kicsit gyerek lehetsz újra. Jó itt lenni! Jó itt veletek!
Ehhez a jó érzéshez kell az is, hogy a legtöbb szülő aktívan részt vesz az iskola életében, szervezésekben. A gyerek az első, mindenki értük dolgozik.

És most az merült fel, hogy ezt elveszik tőlünk….NEM AKARJUK! Felcsút modernizálódott, Alcsút hagyományőrző, hangulata van és „Habsburg örökség”, ami a "legmagyarabb Habsburgnak" nevezett nádornak köszönhető. 

A mai világban szükségünk van egy ilyen kincsre, amibe mi felnőttek is kapaszkodhatunk! Mert kincsünk van, amit bárki megnézhet és átélhet, aki hozzánk csatlakozik. És a kapu szeretettel övezve nyitva áll..."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.