Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk című rovatunk jelentkezik a bicskei Nagyállomásról. Sokan felháborodtak azon, hogy akadálymentesnek nevezik a bicskei vasútállomást, ami nem az. Ez valóban kommunikációs hiba.  Nem nevezünk akadálymentesnek - főleg címben - olyasmit, ami nem az. 

Az eredeti tervek (közúti aluljáró, pályakorszerűsítés, állomási előtér, új felvételi épület) megvalósítása  esetén biztosított lett volna az akadálymentesítés is. Így, hogy ütemekre lett bontva, ez fizikailag nem tud megvalósulni, amíg a peronok nem változnak meg. A karfalift is csak kényszerből oldja meg a korabeli gyalogos felüljáró akadálymentes közlekedésének pótlását. Akkor lesz kerek ez az egész, amikor minden tervezett részlete elkészül.

A politikai átadás csak vicc,  egy kis protokoll a szereplés érdekében. 

De addig is ami elkészült, már a miénk, szép és jó lett valamint jelentős részben hasznos. Csak folytassák a kivitelezők. 

(A kerékpáros átjárás az aluljárón keresztül azért működik, sőt, az a peronra is működik, igaz nem lifttel, hanem tolni kell. De aki bicóval indul, nem is liftezni akar. És aki lépcsőkőn a kerékvájatban sem akarja tologatni, Bicske alsón száll le és fel. Van szintkülönbség a peron és a fedélzet között rendesen, de "a Kicsi" akadálymentesen megközelíthető mindkét oldalról.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.