Vasárnap Krajczár Gyula (1935-2023) születésnapja alkalmából érkeztünk Vitányvárhoz, Gyuszi bácsi pihenőjéhez,  az ő emlékére elhelyezett padhoz. Harminckilenc erdőjáró és három kutya érkezett főleg Bicskéről. A csapat nagyobb része a Rugógyártól, néhányan a távolabbi Csákányospusztáról indultak.  

Gyuszi bácsi gyermekei, unokái és hozzátartozóik is jelen voltak ismét. Ők a Pertl Attila által készített pad felállításakor is itt voltak, amibe Németh Zoltán véste bele ezt az örökbecsű mondást is: "Pazar!"  Pezsgő és süti, a kultikus várrom és a táj csodálata valamint beszélgetés. A legjobb rész az volt, amikor Petrik Zsuzsanna köszöntése, emlékezése után többen felidézték Gyuszi bácsit és barátait az erdőjárással kapcsolatban.

A legjobb az ő vejének, Miszlay Zoltánnak a visszaemlékezése volt. Elnézést, ha nem pontosan idézem: bemutatkozásuk, első találkozásuk (?) egy túrán történt, ahol Gyuszi bácsi alig vagy nem is beszélt vele. Aztán történt valami, amikor azt mondta: "Jól van, jó  turista leszel." Ennek a mondatnak erős többletjelentése lehetett a kérővel szemben hivatalból teljesen bizalmatlan lányos apuka részéről - az elfogadás jelzése -, de nem szeretném túlmagyarázni, hiszen mindenki érti. 

A legnagyobb derültséget szintén Zoli által megmutatott, Gyuszi bácsira jellemző mozdulat vagy tartás hozta. Ismerjük, amikor az ember úgy beszélget elgondolkodva, hogy pl. a bal hüvelykujj begye az áll alá, mutatóujj fülig ér, többi ujj behajtva, a bal könyék a "szügy" magasában átvetett jobb kézzel megtámasztva. Ez a gondolkodó, figyelő, elemző ember tartása. "Tényleg!" A ráismerés örömét hozta mindez. Gyuszi bácsi tényleg ilyen volt néha, nem sokat beszélt, viszont kérdezni azt szeretett és valóban figyelt arra, amit mondtak neki. Én legjobban a rövid felnevetéseire emlékszem, de arra is, ahogyan hangzik, az arcára is és ahogy a válltáskát ballal eltartva megfordul egy pillanatra akár menet közben. Ez a Gyuszi bácsi visszanéz című film. Remélem, lát bennünket a padjánál. De ha nem, hát úgy is jó.  

Különösen örültem annak, amikor Zsuzsa felolvasott Ervin megemlékezéséből, amit a Bicskei Szó közölt először, majd a Bicskei Újságban is megjelent. "Másfél millió lépés Gyuszi bácsival" - ez a címe. 

Vitány után néhányan - gyerekekkel együtt - a Szép Ilonka-forrást és a hozzávezető utat is megszemléltük oda-vissza. Találkoztunk Edével és családjával az erdőben, szintén bicskei erők és ők egy orom pazar panorámájáról beszéltek. Onnan jöttek. Én ott még sosem jártam. Legközelebb megnézzük kerékpárral.     

Fotóztam sokat és a vártorony képét látva kedves, fővárosi szerkesztőm (Határok nélkül, Magyar Rádió, 90-es évek) kommentben kérdezett a romról.   

Válaszom:  szinte hazajárunk ide iskolás korunktól mindmáig. Imádom a Vértest. Volt egy tanárunk, aki a túracsoportot vezette. vele voltunk itt először és még sokszor - négy évszakban. Az ő emlékére állítottak egy padot tisztelői Petrik Zsuzsanna vezetésével. Ő tanítónő, akinek legelső első osztályosai éppen mi voltunk. A padot egy évfolyamtársam, túratársam, Pertl Attila készítette. jó érzés, hogy ennek a csapatnak én is tagja lehetek. Aki ezt írta Gyuszi bácsiról, gyerekkori barátom. Ide tartottunk talán hetedikes korunkban Gyuszi bácsival, amikor egy korábbi csetepaténk ellenére Vitány felé félúton összehaverkodtunk Ervinnel. Másfélmillió lépés Gyuszi bácsival - Bicskei Szó 

- Hát akkor innen a túrázás szeretete? - kérdezte. 

- Abszolút - válaszoltam. Azt már csak most teszem hozzá,  hogy a mások által szervezett elképesztő jó vándortáboraival együtt. Őrség, Zemplén.Ormánság, Börzsöny. Két hét túra. Csak az elsőn nem voltam.  

Ervin és felesége, Márti - vasárnap is ott voltak, ahogy a pad állításánál is.  

(Szolgálati közlemény: nagyon örültem, hogy Lipták Csilla osztálytársam is eljött. Zárójel bezárva.)