Pontosabb részletekkel később jövünk. Annyi bizonyos, hogy az Egészségügyi Központ Bartók utca felőli bejáratánál mentőautó vár vezetővel. Észlelhető volt több rendőrségi járőrautó hangjelzése, minden bizonnyal a leszálló terület biztosítása miatt is érkeztek.  NEM GYERMEKET MENTENEK! Egy felnőtt sérült állapotát stabilizálták az Egészségügyi Központban a szállíthatóság érdekében.

A környéken elég nagy tömeg várakozik. Annyit tudtak vagy akartak biztosan mondani, hogy az életmentő beavatkozások nem közlekedési baleset miatt szükségesek. Egy fiatal várakozó hölgytől tudhattuk meg azt is, hogy a légi mentő  a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola Prohászka utcai épületének pályáján várakozik. Információink szerint egy ötven év körüli bicskei nő lett rosszul belgyógyászati problémái miatt. 

Az első ellátás minden bizonnyal a földszinti sebészeti  rendelőkben történt. A Mentőkhöz és a Légimentőkhöz fordultunk további adatokért. Az FMRFK Kommunikációs Szolgálatának közlése szerint rendőri intézkedés nem történt, vagyis a helyszíneket biztosították.   Olvasói kommentárunk szerint 12 óra 25 perckor szállt fel a helikopter és Székesfehérvár irányába repült. Információink szerint a beteg életben van, a mentés sikeres volt.

Mirko Bayerl svéd állampolgár Stockholm közelében fekvő szigeten él családjával. Värmdö, Sweden keresőbe beírásával találhatjuk meg a nagyvilágnak azt a pontját, ahonnan Bicskére indult ezredszer. Ő az az ember, aki a legtöbbet tud a Hegyikastély nevű harcálláspont és erődítmény II. világháborúban betöltött szerepéről.

Mirko Bayerl kutató 2017-ben, Szomor térségében, ahol szintén kutat. (A fotót Ungváry Krisztián történész készítette, akinek "A szembenézés hiánya" című más témájú és nagyszerű műve, könyvtárközi kölcsönzéssel, mellesleg és ideiglenesen nálam állomásozik - a szerk.)  

A katonák képének "Cigiszünet" lehetne az alcíme, hiszen kilenc katona közül legalább öt cigarettázik. A szálhosszúságból ítélve akkor gyújthatták meg. Vélhetően a kép kedvéért.  

A németeknél sok norvég szolgált. Mirko Bayerl kutatta az orosz anyagokat is, de abból nem maradt fenn. "Szerintem gyakorlatilag minden szempontból ismeri a témát, amennyire csak lehet" - összegezte Horvai Ferenc csillagász, aki bemutatott minket egymásnak.
Ha hiszik, ha nem, Mirko Bayerl speciális hadtörténeti kutató mindegyik Hegyikastélyt védő és a háborút túlélő vagyis jócskán idős korba lépett német veterán katonával beszélt és amit hallott tőlük, azt ő bizony leírta könyveibe.Itt az egyik.

Mirko Bayerl a "What is your profession?" kérdésemre egyszerűen így válaszolt: "Nurse". A továbbiakból azonban kiderült, hogy a szikár alkatú, racionális férfiú valójában nem egyszerűen ápoló, hanem életük utolsó időszakát élő súlyos betegek mellett végzi szakszolgálatát.

Döbbenetes adat, de a Hegyikastélynál Mirko Bayerl legelőször 1983-ban járt és azóta is évente akár többször is eljön. Magyarországot mint úticélt a véletlen adta, mert fiatalon egy barátjával elhatározták, hogy ráböknek a térképre becsukott szemmel és odautaznak, ahová mutatnak, hogy felfedezzék maguknak. Akkor járták be először Magyarországot. Azóta szinte minden évben járt Bicske fölött, a Hegyikastélynál.

Nem is olyan régen - írd és mondd - 40 svéd történészhallgatóval tekintették meg a területet, akiket nagyon megragadott a történet és a helyszín. Ráadásul Willy Hein német valamint egy norvég veterán kíséretében érkeztek az autóbusszal. Willy Hein annak a WIKING hadosztály egyesületének elnöke, akiknek itt elesett katonáik emlékére a református temetőben emléket állítottak.

Mirko Bayerl szeret utazni, érdekli a történelem, különösen a II. világháború. Szerinte a magyar hadszíntér jelentőségéhez képest sokkal kevesebb figyelmet kap, mint amennyit érdemelne. Motivációja az alkotás, mert már több dokumentumkönyve megjelent és most készül a harmadik, amit angol, norvég és magyar nyelven tervez kiadni.

Biztos vagyok benne, hogy az önkormányzat értékelni fogja a magányos kutató munkájának elképesztő eredményét, hiszen helytörténetünk egy ismeretlen részét tárja elénk tényekkel és tanúkkal. Itt megismétlem: az egység minden túlélőjével hosszan beszélt a hadszíntéren tapasztaltakról, tehát Bicskéről is.
Azt kérte tőlem kétszer is, hogy a cikk végére feltétlenül írjam oda nevét, címét, hogy akinek a Hegyikastély háborúban betöltött szerepéről, az ott történtekről bármi mondandója van, írjon neki bátran, előre is köszöni.
(A híres bicskei apáról fiúra szálló legendára, amit gyerekkoromban elhittem, mert el akartam hinni, miszerint német harci járművek forgolódtak volna a Batthyány-kastélyt és a Hegyikastélyt állítólag összekötő hosszú és széles alagútban, nem kérdeztem rá. Hogy erről vajon mit mondtak az SS-katonák. Azért sem kérdeztem rá, mert ez úgyis szóba jött volna az első mondatokban, ha valóban létezett volna.)
Mégis szóba jött a Hegyikastély már földdel egyenlő épületének hajdani pincéje. A 9 fős alakulatot, a Hegyikastély főbejárata előtt ábrázoló képen mutatta nekünk, akkor elmondta, hogy ők összesen 7 napig tartották a Hegyikastélyt a Bicskére egyébként a Csicsaknál, 1944. decemberében belépő Vörös Hadsereggel szemben.
Ennél a szóbeszéd sokkal hosszabb időről szokott szólni és makacsabb küzdelmekről valamint arról is, hogy a Hegyikastély többször gazdát cserélt és mindig az ásta be magát egy időre, aki éppen elfoglalta. Ez tehát nem igaz. Forrás: az ott harcoló német alakulat tagjai.
A parancsnokság valamikor a hegyi kastély, a "nyári palota" emeletén volt, aztán a bombázás miatt lejöttek a földszintre, végül a tüzérségi támadás erősödése miatt a pincébe húzódtak.
Úgy körül voltak véve, zárva, kerítve, hogy csakis egyetlen út vezetett ki ebből a pokolból: a Babos-hegyi, már ami szemben áll a mai buszmegállóval. Tudni kell azonban azt is, hogy Mány is a szovjet csapatok kezén volt már 1944 végétől. Tudni lehet, hogy a kép bal szélén, az első sorban álló fiatal katona a Hegyikastélynál több lövés következtében elesett.

Szebényi Zsolt polgármestersége (1990-2002) idején történt meg az ott eltemetett elesett katonák földi maradványainak református temetőbe való átszállítása és a végtisztesség megadása.  
A vezetőjük a képen a legalacsonyabb, a bal szélen álló fiatal katona mellett, a szájában szivarral mosolygó Fritz Vogt (Commande I./NORGE) parancsnok.
Ő Ausztriában halt meg 1945. április 3-án. Könyörtelen természet hírében állt és sokat ivott, az elmondások szerint részeg állapotban ment le a pincébe akkor is, amikor a telegráfot kezelő katonát utasította: azonnal értesítse a Vasztélynál állomásozó divíziót, a saját hadosztályt a kitörésről.
- Biztos?
- Biztos.
- Biztos ezt akarod?
- Biztos.
Az emlékezések szerint még ennél is többször visszakérdezett a bajtárs, látván a felettes állapotát. A jelzést leadták. Teljes rádiócsendet rendelt el, csak a járművek motorjai jártak és elindult a kitörésük. Az a Babos feletti, Mányra dűlő út, amiről ma olyan szépen rálátni Mányra, akkor még mélyút volt, nem olyan mint ma. Vagyis jó fedezékül szolgált. A Hegyikastálynál a katonák elmondása szerint annak a természetes fedezéknek köszönhették egyebek mellett az életüket, hogy Bicske és Mány felől hegyi emelkedő a meghatározó, de a fennsík nem sík, hanem homorú. A szemléltetés kedvéért: a trapéz két oldalsó része megvan, de a felső összekötő oly homorú, mintha gömbölyded dolognak készült volna, mintha meder lenne. Vagyis amikor Mányról és Bicskéről lőtték őket, akkor az a 8 ezerre becsült lövedék vagy bomba nehezen talált célt náluk.
A felettesről elmondták, hogy képes volt fegyvert fogva beosztottja halántékához parancsot osztani akár arra, hogy támadjon fedezék nélkül (nem Bicskén) egy ellenséggel teli ház felé. Nem akart menni, de végül elindult, le is lőtték azonnal, de a parancsnokot nem érdekelte, sosem volt emiatt lelkiismeret furdalása vagy legalábbis nem látszott.
A dögcédulákat a nyakába gyűjtötte. Jó harcos volt, de valami nem volt rendben mentálisan.

Szintén katonai emlékezés szerint a Hegyikastély elfoglalásakor a területen bujdosott egy nő és a lánya. Szénnel vagy korommal volt bekenve mindkettőjük arca-feje-nyaka. Azért tették, hogy a "ruszkik" azt higgyék, hogy ők betegek és ne legyenek megerőszakolva.

Mi a Facebook-on beszélgetésünk legelőször Mirko Bayerl-el. Korábban létrehoztunk egy csoportot Szűcs Matyi asztrofotóssal, ami a Birtok rehabilitációja mellett áll ki. Itt érdeklődött a kutató. Jómagam részben válaszoltam kérdéseire írásban, már amire tudtam, de Szűcs Matyival együtt jobbnak láttuk a Nagy Károly Csillagászati Alapítvány vezetőjéhez, Horvai Ferenchez irányítani őt.

Azt is elmondtam a kutatónak akkor, hogy a Nagy Károly Városi Könyvtár helytörténeti, helyismereti gyűjteményében is rengeteg dolgot találhat a Hegyikastélyról és a területről. Ez nem most volt.

2018. április 23-án viszont a budapesti csillagász és a stockholmi hadtörténeti kutató már együtt járták be az obszervatórium körüli területet és még az egykori kapus épületének nyomait is megtalálták, amit eddig csak képen láttak. Én például még nem hallottam róla.
Járták a dzsungelt, ahová a mányi busszal mentek fel és busszal jöttek vissza, aztán a könyvtárban ülhettünk le beszélgetni. Endrédiné Szabó Erika könyvtárvezető örömmel bemutatta Jakab István László, a nagy helytörténész és lokálpatrióta fényképalbumát a kastélyról - békeidőben. De térképekkel és más dokumentumokkal is segítette a bicskei könyvtár svéd vendégét.
Természetesen asztalra került Szvák Mihály: Akikért a bicskei harangok szólnak című, Mohainé Fejes Ágnes és általam sajtó alá rendezett műve, amiben a háború bicskei, polgári áldozatai, haláluk körülményei is szerepelnek.
Azt például hosszan próbáltuk rekonstruálni, hogy a német alakulat temetőig tartó támadása milyen útvonalon történhetett.
Azt is megtudtuk, hogy az ellenséges csapatok között némi gentleman agreement, hallgatólagos megegyezés alakult ki a Galagonyáson, ha borivásról volt szó. A német katonák felidéztek egy olyan esetet, amikor ők inni mentek egy pincébe és az oroszok lőhettek volna, de nem lőttek. Éppen ezért ez a lépés viszonozva is lett. 

Olyan hadtörténeti, helyi fotókincse van a mi történelmünk svéd kutatójának, amit katonáktól kapott. Ezekből most maradt a Könyvtár gyűjteményében is. Azért nem mindet kapta meg a Könyvtár, sem a blogom, mert a svédországi dolgozószobában Bicskéről is íródó könyvében minden, de minden ott lesz.

Amikor a neveket kérdeztem például erről a képről balról jobbra, érthető módon nem kaphattam meg őket, hiszen a könyvben majd ott lesznek.

A legnagyobb termetű katona a távcsővel Fritz Darges (Commender SS. pz. Rgt 5 (WIKING).

A mauzóleum épülete kórház volt. Középen műtöttek. Egyik felén a sérültek. A csillagvizsgáló őrtorony volt. Óriási lenne, ha a rekonstrukció után kilátóként is szolgálna. Egy szép kirándulóhely lehetne, egy nagyszerű előrelépés volna. Nem kell egyszerre. Szép lassan is jó.

m.bayerl@telia.com - ez az a cím, amire vár minden olyan információt bicskeiektől Stockholmba, ami szerintük hozzátartozhat a tárgyhoz. Ha nem megy angolul vagy németül, Mr. Bayerl meg fogja oldani. 
Könyve megjelenéséről természetesen hírt fogunk adni és a könyvnek biztosan lesz bicskei bemutatója, jelentős férfiúi érdeklődés mellett - mi is ott leszünk.
Nagy dolog, hogy itt kutat 30 éve egy messze földről érkezett férfi és többet tud például Bicske háborús történelméből, a súlyos évekről, mint mi. És ezt nem tanulmányoknak, levéltáraknak, hanem az általa felkutatott és neki nyilatkozó veteránoknak, a tanúknak köszönheti.

Szeretném itt magánjellegű megjegyzésben rögzíteni, hogy szülőföldünk háborús dokumentációjának tükre számomra két dologra jó: a Béke különösen nagy megbecsülésére illetve tisztelet Elődeinknek, akik itt és Magyarországon mindent újjáépítettek a hatalmas megpróbáltatások ellenére.   

Horvai Ferenccel találkozott Mirko Bayerl a "Birtokon", Horvai Ferenc előadásaiban így emlegeti, aki többet tud a Hegyikastélyról és Nagy Károlyról, a tudósról mint bárki. Horvai Ferenc erre azt mondná, hogy Nagy Károly életművéről Bartha Lajos tud többet, majd szerényen hozzátenné: de a Birtokról talán neki is van egy kevéske infója.

Készül a svéd kutató könyve, ami három nyelven két éven belül meg fog jelenni és ehhez az a Nagy Károly Városi Könyvtár is hozzátett, ahol mi is találkoztunk.

Izing Antal

Köszönet Imeli László lokálpatrióta gyűjtő nemes lelkű, önzetlen  nyitottságáért, amivel azokat az értékeket teszi  közkinccsé, amikért megdolgozott. 

A program itt olvasható, itt csatlakozhatunk.

Forrás: Imeli László fantasztikus gyűjteménye

A főútvonali körforgalomnál útjavítás, kátyúzás történik szakaszos forgalomirányítás mellett. Egy-két perc várakozás jellemző, a Kossuth utca felől nincs behajtás a körforgalomba, jelenleg a Lidl felé terelés történik.

Több mint három évtizede ismertem. Akkor Ő az ifjú tanár,én és kortársaim a tanítandó nebulók. Annyi emlékezetes pillanatot élhetem át diákjaként,sportolójaként. Nagyon jó pedagógus volt,mert nemcsak tanított,hanem nevelt is minket, tiszteletre és tisztességre egyaránt a pályán és azon kívül is.

Szabad délutánjait feláldozva iskolabajnokságokat szervezett az osztályok között,fociban kézilabdában. Az öreg kombi Trabiban néha nyolcan szorongtunk mikor a suliválogatott valahol vidéken játszott.1986 tavaszán lejátszott tanár-diák meccs örök emlék marad, nemcsak azért, mert 5-2 lett a vége, hanem mert igazi kis gálameccset szervezett ahol átadták a megyei úttörő olimpia bronzérmeit nekünk. Nekünk akik tűzbe mentünk volna érte, Peinlich Atis, Sándor Józsi, Bukó, Nagy Karcsi, Vajda Pisti,a kicsi Grünfi és mások.

Maradandó sztori marad 86-os magyar-brazil meccs napja, mert terem-tornán szerepeltünk Csákváron és jól álltunk.Szinte percenként az óráját leste, mert duplán izgult a csapat és a délutáni válogatott találkozó miatt ahová több órás sorban állás után szerzett jegyet.Szinte repült a torna után a Trabant velünk Bicskére, mert mi nyertünk és Döméék is 3-0 arányban. Hétfőn nem is volt hangja, mert úgy be rekedt Endre bá.

Klopfer Endre ott volt azon a meccsen, amit mi tévén néztünk.

Iskolás éveink után is sokszor találkoztunk a közös nevező a foci által.Megalapították a Budapest BANK kispályás focicsapatot ami szinte csak tanárokra épült, és ellenfelek lettünk.Néhány meccs erejéig játszott a BTC-ben is a megye II-ben 88-89 es idényben. Nevelőedző lett a BTC csapatánál,ahol aztán az nbIII-as kiesés után serdülőcsapat edzőjeként dolgozott megalkuvást nem ismerve, immár "Gyeris" nevelőként.Csodáltam az energiáért,és csodáltam azt is, hogy nem kopott meg a Klopfer kraft, mert a gyerekek ugyanolyan szeretettel és tisztelettel voltak iránta ,mint mi 30 évvel korábban.

A gyerekek között nem volt különbség,mindenkit elfogadott és Őt is elfogadta mindenki egyből.Néztem sportvezetőként, a pálya szélén álló egykori tanárom és csodáltam, mert értett gyermekül.Nevelt ,tanított,szeretve korholt,és dicsért,de azt sokszor.Emlékszem örömére amikor négy játékosa lett U16-os válogatott,bátorította őket és bízott bennük.Sajnos csak emlékszem,pedig olyan jó lenne még hangosan köszöni Neked        amint a bringádon ülve munkába menet,vagy onnan jövet összefutottunk a Prohászkán, hátadon a hátizsák és néhány percre megállva beszélgettünk. Sajnos már ilyen alkalom nem lesz.

Nyugodj békében TANÁR ÚR. Nyugodj Békében Endre Bácsi.

Márton Imre

A Bicskei Szó értesülése szerint az új játszótér építési költségeit az a budapesti cég állta egy az egyben, ami a Bicske, Kossuth téri Spar áruház ingatlanának tulajdonosa és bérbeadója.

Ismeretes, hogy a parkoló teljes mértékben közterület. Az önkormányzat legnagyobb adófizetőjének működtetésében  lévő  üzlet létezése és az ellátás lakossági, elvileg tehát önkormányzati érdek, ebből következik, hogy a közterületi parkoló használatának lehetősége nem is lehet kérdés, csakúgy, mint a Művelődési Központ esetében. 

Valószínűleg azonban az történt, hogy az önkormányzat így látta jónak balanszírozni vagy inkább a lakosság javára billenteni az egész kérdéskört, hogy kérte a város a játszótér megépítését a vásárlók által is használt parkoló mellett.  

(Lenne még egy-két ötletünk közterület felhasználás tekintetében, hogy mely cég, milyen közterület kizárólagos használatért és mit és mennyit építhetne Bicskén jószolgálatból.)

Információnk szerint öt darab főtéri fát vágtak ki az új "látszótér" miatt. Előzetes lakossági egyeztetés nem történt az önkormányzat részéről a játszó elhelyezése érdekében.

Szerdán szomorúan azt kérdezték tőlem szülők, szét fogják-e bontani a régi Kossuth téri játszóteret.. Nem tudom, nem  tudok róla.  Nem tudok róla, hogy lebontanák, de a sorsa szerintem megpecsételődni látszik.

Most is azt látni, hogy még a homok sincs felásva, miközben az az ütéscsillapító felület, mármint ha fel van szúrva, de letaposva mit sem ér...

Nem különben az uszoda mellettiek, amikben már tavaly is voltak veszélyes játékok. Ahol a faalkatrészek felületi kezelése évről-évre meg kellene történjen.

Süt a nap, de a lombokat pótló napvitorlák nincsenek kinn, pedig sok pénzért megvette az önkormányzat, tavaly egyet már biztosan szét is tépett a szél.

Egyszóval gazdátlanok a meglévő játszók. A kertvárosiról leírtuk, amit bár ne kellett volna.... 

Mindezekből az érzékelhető, hogy csak az az igazán fontos a vezetőknek, hogy újat, újat, mert az látványos, a tegnapi fenntartása már nem annyira érdekes.

Pedig valószínűleg legalább annyira becsülné a lakosság a már régen meglévő dolgaink megújítását, mint az újak építését.

Ma babakocsit tolva néztük a járdáról az új, tegnap nyílott "látszóteret", amit az anyukák szemmel láthatóan nagyra értékelnek, velük és gyerekekkel volt tele, majd megérkezett egy csupa szívből érdeklődő óvodáscsoport is. 

A homokozón kívül semmi nem hiányzik belőle.

A város legnépszerűbb játszótere nyílt meg tegnap, Bicske történetének legelső EU-kompatibilis padlóval ellátott és elkerített játszója, amit éjjelre nem hagynak nyitva, vagyis jó eséllyel a gyerekeké maradhat. Nem láttuk, de biztosak lehetünk benne, hogy biztonsági kamera működik. Pár éve megírtuk, hogy Angliában, a hanyatló Nyugaton az erdők mélyén lévő játszókat is elkerítik.   De a legjobb az lenne, ha minden játszó rendben lenne, ha állapotuk kabinetkérdés lenne. Mi végül a Bocskain hintáztunk volna... ha nincs leszakadva a kapaszkodó.  

ia    

Kevés kerékpárost, annál több autót látni a Vasztély-Tarján útvonalon.

És ez a rész gazdátlannak tűnik.

A szegély a halastó mellett durván megsüllyedt, elvált, balesetveszélyes lett,

Tarján felé pedig a hulladékgyűjtő annyira megtelt, hogy már bőven túlcsordult, egyelőre csak a környezete szemetes.

Idén immár 18. alkalommal rendeztük meg (rendezték meg megyénk egyik településén) a Bicske
Kupa Nyílt Meghívásos Nemzetközi Harcművészeti versenyt. A Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola,
Szent István úti épülete adott neki helyt.

Fotó: Horváth Judit

A megjelent 200 versenyző 21 klubból egyesületből lett delegálva. Nemcsak az országhatárainkon
belülről, hanem Erdélyből (Románia) és Felvidékről (Szlovákia) is érkeztek versenyzők. Több
harcművészeti irányzat képviselői (kempo, jujitsu, kung fu, shotokan karate, kick boksz) mérhették
össze tudásukat 6 versenyszámba, 123 divízióba. A verseny fővédnöke Tessely Zoltán országgyűlési
képviselő volt. A díszvendég, Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes judo mester! A versenyt Pálffy
Károly polgármester nyitotta meg. Méltató szavakkal illette a rendezvényt még Papp Valér a
Magyarországi Sport kempó Szervezetek Szövetségének elnöke is. A köszöntők után a technikai
számokkal kezdődtek a megmérettetések. Érdekes és színes látvány volt a több fajta ruházat,
mozgásforma, bemutatva ezzel a harcművészetek sajátos mozgásformáit. A képzeletbeli ellenfél
szembeni küzdelem után ugyan ez, de már keleti fegyverekkel gazdagítva volt a következő
versenyszám. Remek fegyverhasználat, pazar technikák, s az eszköz-ember összhangja volt látható a
kezdőktől a mesterkategóriáig. Az utolsó technikai szám az önvédelem volt. Itt 5 szituációra kellett
pontos precíz egyénileg összeállított gyakorlat sorokat párba, majd csoportosan bemutatni. A fő
hangsúly az életszerűségen volt, s izgalmas technikai sorokat láthattunk. Ez idő alatt folyamatos volt
az érmek kiosztása, pezsgett az élet a csarnokba. Jutott taps szinte minden versenyzőnek.
Pihenésképp a résztvevők egy tál helyben készült egytálételt fogyaszthattak el, felkészülve a verseny
hátralevő részére.

A küzdelmi számok, a light contact-tal (állóharc küzdelem) kezdődtek. Amatőr verseny lévén a
Szabálykönyvben meghatározott védőfelszerelések nélkül pástra se léphettek a sportolók. A tatamin
a felkészült, pártatlan bírói gárda figyelt a szabályos küzdelmekre. Ekkor már szinte forrt a levegő, de
nem csak a verőfényes napsütéstől. Ez után egy eredeti kempós versenyszám a chikare kurabe
következett, ami 3 menetből áll. Első menet álló harc, ütő- rúgó technikákkal, második menet judo
dobás küzdelem, majd a 3. menet térdelésből földharc küzdelem volt. Ez a szám csak a 14.-évől
idősebbek részére volt rendezve. Az ettől fiatalabbak submission, állásból induló s a földön is
folytatandó küzdelem lett kiírva. Ebben a számban is rengetegen mérették meg magukat.
Bizony már a nap is lement, mikorra az utolsó küzdelem is lezajlott. A pástokon megállás nélkül
folytak a küzdelmek, nem kis megterhelést odafigyelést követelve a jegyzőkönyvvezetői, időmérői és
a bírói gárdának egyaránt. A bírók munkáját dicséri, hogy egyetlen óvás sem került benyújtásra, s a
sérülések száma is roppant alacsony és csekélynek volt mondható.

Az est végére következtek a külön díjak és a csapat eredmények átadása kihirdetése. Gazdára talált
többek között a
Legszebb lány (Hoffher Tímea DHKSE Skorpió dojo Biatorbágy)
Legfiatalabb versenyző (Gógh Imre 4 éves Szlovák Kempó Szövetség)
Fair Play díj (Vass Mátyás, Szlovák Kempó Szövetség)
Legeredményesebb versenyző: (Baljer Roxana, Baljer Kitti, Dojo Lovász SKE)

A csapatverseny eredményei:
Első helyezett: Óbudai Jujitsu Kai Kan SE

Második helyezett: Dinamik Harcművészeti Közhasznú Sportegyesület
Harmadik helyezett: Szlovák Kempó Szövetség
Negyedik helyezett: Balogh Team SKE
Ötödik helyezés: Aladin Hero Team Románia

A trófea ismét gazdára talált, s a győztes csapat joga a gong megszólaltatása, ami egyben hívó szó a
következő Bicske Kupára.
Megköszönve a segítők, támogatók hozzájárulását, Metzger Antal a Szervező Dinamik Harcművészeti
Közhasznú Sportegyesület elnöke a versenyt hivatalosan bezárta.

Állítólag baleset történt a pályalejtónál, jövünk majd a részletekkel. A főúton nagy dugók, a pályán hatalmas, a városban is jelentős a forgalomnövekedés, a kamionos teherforgalom is.   

Szemmel láthatóan korrekciók zajlottak, amiknek mára biztosan vége. Ez az első bicskei, szőnyeges és zárt játszótér, amit éjjelre is le fognak zárni.  Ahogyan az alsó képen is látszik, a tér padjainak jelentős részét felújították, nyilván az összes ülőfelület kicserélődik.