A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
A hvg.hu hírügyelete 18 óra 48 perckor tette közzé: Összeütközött két személygépkocsi az M1-es autópálya 43-as kilométerénél, Óbarok közelében - közölte a katasztrófavédelem. A főváros felé vezető oldalon történt balesethez a bicskei önkormányzati tűzoltókat riasztották. A mentők egy embert vizsgálnak. A forgalom a külső-és a leállósávon halad.
A Budapestről induló és Fejér megyén Veszprém megye irányába áthaladó kerékpárverseny biztosítása miatt 2018. május 12-én délután, várhatóan 14 óra 30 perctől az alábbi útvonalon kell ideiglenes forgalomkorlátozásra számítaniuk az arra közlekedőknek.
1-es számú főút Bicske külterülete,
1-es számú főút és a 811-es út Felcsút közötti szakasza,
8126-os számú út Bodmér és Söréd közötti szakasza,
81-es számú főút 18-as és a 21-es kilométerszelvény közötti szakasza,
8209-es számú út Bodajk és Balinka közötti szakasza,
8216-os számú út Bakonycsernye és Szápár közötti szakasza.
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság arra kéri a járművezetőket, hogy a versennyel érintett útszakaszokon fokozott figyelemmel, türelemmel és óvatossággal közlekedjenek!
"Péntek, negyed 10. Az egyik telepi kisbolt lépcsője mellett egy bácsi fekszik a földön, a lábai kilógnak az útra. Odasietek hozzá, kiderül, hogy elájult. Mentőt ne hívjak, mindene sajog, felkelni egyedül nem tud, de nagyobb baja nincs. Matat a szívénél, de kiderül, csak az igazolványát szeretné odaadni, ebben vannak az értesítendők telefonszámai. Felhívom az elsőt. Mindjárt jönnek a bácsiért, a boltban dolgozó hölgyek addig vigyáznak rá. De valami mégsem hagy nyugodni, a vasútig folyamatosan kattog az agyam. Majd rájövök... Mielőtt odaértem, minimum 3 autó és jó néhány gyalogos ment el a bácsi mellett. És senki sem állt meg. Amíg kérdezgettem és telefonáltam, ugyancsak elmentek mellettünk, de mindenki elfordította a fejét, ahogyan előtte is. Ha a te édesanyád vagy édesapád feküdt volna ott, akkor is tovább mentél volna? Vagy ha veled történik, mit vártál volna el? Eddig is gondoltam, de most már biztos vagyok benne, hogy súlyos problémák vannak az emberekkel. És nem, nem generációs probléma ez a nemtörődömség..."
Egy bringás kiruccanás, ami véletlenül átcsapott egy terepi felfedezőútba. Legegyszerűbben így jellemezhetném azt a kirándulást, amely nem várt élményével nem csupán egy elfeledett és páratlan műemléket tárt elém, de a környezetében még egy világháborús történet is megelevenedett.
Két keréken általában az országút aszfaltjáról szemlélem az elgördülő tájat. A benne megbúvó érdekességeket inkább gyalogtúrákkal szoktam felkutatni, hiszen a terepen legtöbbször csak így lehet kényelmesen közlekedni. Ennél a bringatúránál viszont kivételt kellett tennem, mert az út melletti tábla és a térkép is oly különleges dologra hívta fel a figyelmemet, mely halaszthatatlan kíváncsiságot ébresztett bennem.
Legyen szó, földrajzi érdekességről vagy történelemről, engem szinte minden érdekel, ami ritka és szemet gyönyörködtető, esetleg valamilyen titokkal bír. Lekanyarodtam hát az aszfaltútról, és kerékpárom vékony gumiját sem féltve bevetettem magamat az út menti akácerdőbe. Kezdetben még gurultam a benőtt és pocsolyával tűzdelt ösvényen, de nem sokkal később a magas csalánosban már tolni kényszerültem a bringát. A „defektgyanús” kitérőt csak azért kockáztattam meg, mert tudtam, hogy az előre be nem tervezett úti célom nincsen messze a főúttól.
Alig pár száz métert kellett csak megtennem a tavaszi burjánzásban, mikor egyszer csak szétnyílt előttem zöld rengeteg, és egy tisztás végén megpillantottam egy romos kőtornyot. Hát ez lenne az! – mondtam magamban, és ekkor már sokkal magabiztosabban közelítettem a magas dzsindzsában az általam addig nem ismert bicskei csillagvizsgálóhoz.
A bicskei csillagvizsgáló. Pontosabban, ami megmaradt belőle.
Bicskétől északra, az M1-es autópálya és a Mány felé vezető út mellett, a sűrű növényzetben állva nem is gondolná az ember, hogy itt valamikor kastély, gazdasági épületek, mauzóleum és csillagvizsgáló is állt. A romos épületek és az egész akácossal benőtt birtok egykoron Nagy Károly matematikus, csillagász tulajdona volt. A csillagvizsgáló romos épülete mellett mára csak a klasszicista stílusú mauzóleum szintén rossz állagú falai maradtak fent, amit Nagy Károly eredetileg testvére számára építtetett, de funkcióját sosem töltötte be. Jelenlegi állapotát is csak a 80-as években végzett részleges renoválási munkálatoknak köszönheti, különben már rég olyan sorsra jutott volna, mint a Hegyi-kastély és a többi hozzá tartozó épület, melyeknek már a nyomait is alig lehet megtalálni.
A közeli mauzóleum épülete egy fokkal jobb állapotban van, mint a csillagvizsgáló tornya, de a renoválás már erre is bőven ráférne
A mára teljesen életveszélyessé vált csillagvizsgáló torony egykoron Magyarország egyik legmodernebb eszközeivel felszerelt tudományos helyszíne volt, még annak ellenére is, hogy végleges állapotát – ahogy azt a csillagász megálmodta – sosem érte el. Közbe szólt ugyanis a pénzhiány, illetve az 1848–49-es forradalalom és szabadságharc, melynek következtében a tudós politikai nézetei és szerepvállalásai miatt külföldre kényszerült. Ekkor hagyományozta az államra a bicskei birtokát, azzal a hittel, hogy a csillagvizsgáló funkcióját megőrizve, tovább szolgája a hazai tudományt. Sajnos ez nem így lett.
A bicskei csillagvizsgáló egy régi képeslapon
A birtok és a csillagvizsgáló hanyatlása viszont még nem ekkor kezdődött. Bár a torony tudományos célokat már nem szolgált, a telek tulajdonosai a Hegyi-kastélyt és környezetét még az 1940-es évek elején is pompás állapotban tartotta. A romlást 1945 és a II. világháború pusztítása hozta el. Ráadásul ezen a környéken nem csupán végigsöpört a háború, hanem több héten át tartó frontvonal húzódott a német-magyar és orosz erők között. A kastély a német V. Viking páncéloshadosztály állomáshelye lett, a csillagvizsgáló pedig stratégiai helyzetéből kifolyólag megfigyelőtorony. Az itt zajló súlyos harcokról és a kastély pincéjébe befészkelt kilenc SS-katona történetéről több legendát is ismernek a környékbeliek, de érdekes módon egy svéd kutató (Mirko Bayerl) is behatóan foglalkozik a Hegyi-kastélyi harcálláspont történetével.
Így nézett ki 1944-ben a Hegyi-kastély
... és napjainkra ennyi maradt belőle
Kezdetben a lombokkal takart romos falak közt sétálva mit sem tudtam az itt történt háborús eseményekről, a kilenc katona hét napon át tartó küzdelméről, és hogy az egyikük itt is lelte halálát. Miközben bejártam a területet, elsősorban az épületek keletkezésére és a tulajdonosaira próbáltam rákeresni a neten, de a telefon piszkálgatása közben az előttem húzódó és frissen kiásott árkokra lettem figyelmes. Szinte rögtön megakadt a szemem a gödör mellé kidobált törmeléken, melyben töltényekre hasonlító tárgyakat fedeztem fel. Közelebb hajolva nemcsak megbizonyosodtam a géppuskalőszerek valódiságáról, de egyértelművé is vált számomra, hogy az árkokat nem valamiféle renoválási vagy régészeti céllal ásták, hanem feltehetőleg illegális harctérkutatók „kincskereső” nyomaira bukkantam. A további netes böngészéseim már erre a témakörre is ráfokuszáltak, így akadtam rá a kilenc katona történetére, valamint a már említett svéd kutató nevére, aki elhivatottan és részletekbe menően igyekszik feltárni a környék háborús emlékét. Mirko Bayerl szerint a magyarországi harcszíntér sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, tekintve a harcok időtartalmát és súlyosságát. Kutatási eredményeit – benne a Hegyi-kastélynál harcoló katonák történetével együtt – hamarosan magyar nyelven is megjelenő könyvében fogja összegezni.
„Kincsvadászok” nyomai a csillagvizsgáló közvetlen közelében
A harcokban a Hegyi-kastély találatot kapott és felrobbant. Megmaradt tégláit később az emberek elhordták. A csillagvizsgálón máig látszanak a golyók és egy nagyobb belövés nyomai. Életveszélyes falait megközelíteni senkinek sem ajánlatos, erre tábla is figyelmeztet. Igaz, felirata szerint „csak saját felelőségre” lépjünk be a toronyba, de véleményem szerint a kiálló és lógó téglák alatt álldogáló ember ténylegesen az életét teszi kockára. Az illegális fémdetektorozókon kívül a tűzszerészek is átvizsgálták a területet, de mint azt a példa is mutatja, kisebb lövedékeket, töltényeket még mindig lehet találni. Ezeket semmiképpen se bolygassuk!
Ezek már nem jelentettek értéket a fémdetektorozóknak
Igyekeztem minél nagyobb részt bejárni az egykori birtokból, de a sűrű és szúrós növényzet nem mindenhová engedett betekintést. Téglákon és egyéb törmeléken, cserepeken és felismerhetetlen vasdarabokon járva-kelve kezdett megelevenedni bennem az egykor virágzó birtok mindennapja, Nagy Károly alakja, aki itt szövögette nagyszabású tudományos terveit, és a háború képe, aminek jelenleg talán a legszembetűnőbbek az emlékei.
Belépni életveszélyes!
A műemléki védettséget élvező csillagvizsgáló romjai bármelyik pillanatban összedőlhetnek. Az is kétséges, hogy egyáltalán megmenthető-e, de esetleges felújítása esetén az is kérdéses, hogy egyáltalán mire lehetne hasznosítani az épületet. Ugyanez érvényes a mauzóleumra is, illetve az egész területre, ami jelen pillanatban elég aggasztó képet fest. Csak remélhetjük, hogy a közeljövőben változni fog a csillagvizsgáló sorsa, és majd valamilyen hasznosítási terv keretében megújul ez a feledésbe merült történelmi hely.
Bicskétől alig egy kilométert megtéve, kiépített kerékpárúton juthatunk el a csillagvizsgálóhoz, de a Hegyikastély buszmegállótól csak alig pár száz métert kell gyalogolnunk a romokhoz, amihez a piros rom turistajelzések vezetnek.
Az autópálya részleges, felületi felújítása után a nem jó állapotú és jelentős terhelésnek kitett 1-es számú főútvonal felújítása következhet. A Bicskénél kerékpárútként is használatos budai út is tele volt járművekkel. Bicskén a Tatai és Szent István út valamint a József Attila utca és Kanizsai út terhelt útvonallá vált. Ismert, hogy a bicskei főutca állapota milyen. Valószínűleg jó okkal szolgálhat ez az igénybevétel a teljes felújítására.
Klopfer Andrásnak és Klopfer Áronnak (Illő, hogy a fiak tudjanak az apák tetteiről.)
Ősz Foci a végtelenségig, minden nap, szünetekben és délután, este besötétedésig. Iszonyú gyors volt, talán csak Vénosz Attila közelítette meg, de ez utóbbi, Vele ellentétben, nem tudott focizni. Nagy csapat volt, már nem mindenkire emlékszem, bocs, kispályás felállásban: a balszél Sándor-Csikaré, kicsi és cselgép; a középpályán a fáradhatatlan mindenes Tokodi Zoli; valahol azon a környéken, de inkább hátul én, magasság okán fejel is; a középcsatár Radovics Marci, kedves mosolyú vasztélyi vagy barki fiú, és persze penge; a jobbszél pedig, egész hosszában megkérdőjelezhetetlenül az Övé. (Csupa „külvárosi” fiú,Vasztélyról, a Kertvárosból, a Bogya meg a „Szentlaci” környékéről.) Soha nem tudták tartani a középpályások és a védők, kevesebb csel, mint a balszélen, egyszerűen csak átemeli a védőn a labdát, vagy hosszan indítja magát valahonnan a saját hetesünkről és már a másik hetesnél van, és nem önzőzik – szemben Sándor-Csikarral, aki a cselgépek genetikus berögzöttségétől sújtva nem bír szabadulni a labdától -, beíveli vagy ha nincs benn senki, lő, kíméletlenül. A „nagy” döntő: talán egy járási bajnokság döntője az egyik tavasszal, az 1-es iskola egyetlen, salakos pályája, a közönség tombol, igazi aréna, a petárdákat a pálya fölötti szeméttároló-siló szokásos öngyulladása pótolja, néhány perc van hátra, 1:1, nyilván a lustaságom okán egy támadásunkat követően elől ragadok, Ő nem, visszanyargal, megszerzi a labdát a saját hetesünknél, felnéz és már íveli is előre. Pontosan fejre jön a labda, csak bólintani kell. Nagy győzelem. Tél Ping-pongozni a végtelenségig - ez az egy, amiben jobb vagyok nála, nem kicsit, nem nagyon, éppen csak annyira, hogy még jó legyen együtt játszani – minden reggel ott vagyunk nyitáskor, ¾ 7 körül, este a jóságos takarítónéni kegyének köszönhetően zárásig a „kisiskola” aulájában, ahol felállítottak egy asztalt, majd később lenn az udvar oldalában a „gyaksziteremben”. Ha valami logisztikai hiba lép fel, pl. nem-kedves takarítónéni, irány a FÜTI, protekciónk van, anyukája ott dolgozik, ott is van asztal. (Ekkor kapom életem második, utolsó pofonát anyámtól, már este nyolc is elmúlt, mire hazaérünk, anélkül, hogy tudnák, hol vagyunk.) Január vége, befagy végre a „Szentlaci”. Kurblis, vacak korcsolyák, nagyon kell figyelni, hogy a bakancsok talpát le ne szedjék, szerzünk korongot valahonnan, hokiütőt a közeli fűzfákról, és játszunk a végtelenségig, nem meccs, hiszen általában csak ketten vagyunk, csak végtelen játék. Február, a jég már nem bír el, de még van hó a „Bogyán”. Azt mondja, síeljünk. OK ,csakhogy én még soha, meg persze sílécem sincs. Nem baj, másnap hozza a gyönyörű, piros, lakkozott lesíklólécet, meg egy kopott, kezeletlen, „kiszőrösödött” ezer éves futólécet valahonnan a padlás mélyéről. Aztán fölszíjazza a lábamra a gyönyörű, piros lakkozottat, Ő pedig szenved a használhatatlan tűzifának valóval. Tavasz Von Haus aus profi horgász. Gyerünk a „Szentlacira” és mindenféle kiöblösödéseire,merthogy iszonyú nagyokat lehet fogni. Legyártom otthon a botomat: iszonytató husáng, legalább 60-as zsinór, méretes pontyokra való horog, rácsomózva a zsinórra. Nem szörnyülködik, amikor meglátja, csak megkérdi, hogy mi ez. A legközelebbi szombat délután indulás a Mogyorósba, merthogy a tisztességes bot, mint az övé, onnan való, finom, a padláson egyenesre szárított, forgatott mogyoró, és 20-as zsinór a hozzá való keszegező horoggal. A szerelék egy hét alatt rendben, irány a „Szentlaci”, nem több mint három perc alatt eltűnik az első (egyetlen!) horgom.
Hogy volt ez megkötve? – kérdi.
Rendesen, csomóra!
Horgot vesz elő, na jó, akkor így, kezdjük, és újabb és újabb kísérlet, hogy megtanítson horgot kötni. Csak ezen az egy délutánon kísérletezett, aztán soha többé, látta, hogy reménytelen eset, egész „életünkben” Ő kötötte a horgaimat. Május vége, még iskola van, de már kifutóban, hőség, parasztnyár ígérete. Gyerünk a mányi halira, spa & wellness à la ’70-es évek. Többen vagyunk, alkonyattájt mindenki szárítkozik már a parton, és figyeli, nem jön-e a halőr, aki elhajtana bennünket, én még benn egy vasztélyi(?) fiúval. Elég erős déli szél, hullámok, látom, hogy egyszercsak vizet nyel, lebukik, visszaemlékezve, talán nem jól úszik egyébként sem. Két karnyújtásnyira van, nem nehéz elérni, húzom kifelé, de reménytelen, kiabálok, hogy gyertek, mert nem bírom. Ijedt és mozdulatlan csend, csak Ő ugrik egyedül. Ketten sem volt könnyű, de kiértünk.
Nyár Az egyetlen és „utolsó” nyár együtt, egy hét ketten a tiszai faházukban. Víz, nap,balinrajzás, keszegek, akadós süllőfák, éjszakai harcsázás az erőmű alatt, persze tilos, és mégmindig Ő köti a horgokat. Ha bármit is mondanék erről a hétről, hamis volna, mert minden mögött, minden órában már ott volt a búcsúzás. Soha többé foci, soha korizás, soha horgok és zsinórok, Ő Fehérvárra, én Győrbe, Ő Pécsre, én Szegedre. Majd újra Bicskén – de soha többé nem találkoztunk, mármint úgy, hogy leültünk volna, és elmondtuk volna, mi a helyzet, mit csinálsz, mivel küszködsz, mi jó, mi rossz. Paradoxnak hangzik, de ez így volt jó, ez a sors ajándéka. A végtelen, tiszta időt, amit együtt éltünk „az idők kezdetén”, nem tördelte szét és nem fátyolozta be semmi, nyitott és tiszta és sértetlen marad immár az idők végéig. A legelső régi barátom. Nem kell búcsúznom, csak hálát adnom érte az Istennek.
Örömmel adunk hírt, hogy pályázatunk, a Fiatalok Bicskéért pályázata, bekerült a Tesco "Ön választ mi segítünk" programjába! Hatalmas hír ez - fogalmaz Balázs Viktor elnök - , hiszen hosszú évek után az első bicskei pályázat, amely bekerült. Ahhoz, hogy megvalósíthassuk projektünk most az Ön szavazatára is szükség van.
Május 7-től június 4-ig lehet szavazni a kezdeményezésre a bicskei Tesco áruházban, valamint Székesfehérváron (Székesfehérvár Aszalvölgyi út 1., Székesfehérvár Palotai út 6., Fehér Palota Üzletközpont). Ehhez nem kell más, mint vásárolni bármit a Tesco áruházban, elkérni a zsetont és leadni a szavazatot a Játszva szépítsd Bicskét projektre!
A zsetont a pénztáros adja, ha kérjük. Aztán közvetlen a pénztárak mellett van egy szavazatgyűjtő doboz. Három pályázat van versenyben egy fehérvári, egy váli és a miénk. Három Tescóban lehet szavazni, de persze most a legfontosabb a bicskei, hiszen mi itt vásárunk többet.
A projektről ezt írja a civil egyesület elnöke:
"Élje át a kalandot és ezáltal tegyen a környezetéért. A projekt keretében egy kalandjátékot szervezünk, amely Bicske nevezetes pontjait érinti. A játék célja a feladatok teljesítése és a virágok megszerzése. A megszerzett virágokat a játék során és azt követően elültetjük valamely Bicskei közparkban. A játék által átélt élmény segít, hogy erősítsük a helyi közösséget és új kapcsolatokat, barátságokat létesítsünk. A legfontosabb pedig, hogy élhetőbbé és családbaráttá teszünk egy helyi parkot.
Kistószegi gyermekkorunkhoz hozzátartozott a szegények háza közelsége is. Az utcánkban jártak fel a faluba a szegény háziak így hívták az ott lakókat. Volt jó pár gondozott akik után ön hibájukon kívül másként is nevezték az otthont. Sokszor mentek az utcánkban, csoportosan orvoshoz, tüdőszűrésre, mindig kísérőkkel. Voltak páran, akiket önállóan is engedtek ki járni. Emlékszem egy párosra,mindig együtt jártak, már messziről lehetett hallani őket, mondtuk is, na jön a sánta meg a Horák. A sántának görbe donga szerű lábai voltak. Az egyik lábfeje befelé a másik más felé állt, olyan ortopéd bakancsokban járt mint a bakter házban a patás. (Haumann Péter) A Horák meg vak volt, a sánta vezette. Mindig hangosan beszéltek,veszekedett a vak, hogy a Sánta ne siessen a rossz járdán, mert nem bírja követni! A Sánta pipázott,állandóan lógott a szájából, ha igazgatni kellett a parazsat, elengedte a vak fehér botját akkor meg azon tört ki a vita,hogy miért nem vezeti?! Nekünk ez már megszokott volt. Rájuk így emlékszem. Rutai Pistire sokkal többen emlékezhetnek. Ő minden nap járta Bicske utcáit, akkora területet bejárt mint a mostani helyi buszjárat,vagy még nagyobbat. Meg volt a délelőtti, és az ebéd utáni út vonala. Ebédre mindig visszaért az otthonba. Honnan volt időérzéke? Nem tudom. Tán a hasa diktálta mert az órát azt nem ismerte. Bejárt a boltokba, presszóba, kocsmákba, magánházakhoz, bejárt hozzánk is. Mindenhol kapott valamit, sütit jó falatot, üdítőt pár fillért, forintot, vagy jó szót, örült mindennek. Idősebbek rábízták,hogy a boltból hozzon nekik ezt azt, cetlin üzentek boltosnak Tóthné Erzsikének,aki jól ismerte a Pistit. Mesélte, hogy mindig próbálkozik vele, nem adja oda egyből az árura kapott pénzt, csak kevesebbet.Hátha a többi megmarad neki. Erzsike jól tudta kezelni, nem akart ő tudatosan csalni,csak a maga szerény módján próbálkozott. Az árut mindig vitte a megbízónak. Sokan féltek tőle akik nem ismerték. Szokása volt a nők hátának megsimogatása, nem mindig a legfinomabban. Általában nagyobb volt az ijedtség, mint a fájdalom. Közben a maga nyelvén kérdezte?,,Titató, titató mitó mé féhő"? Kisasszony, kisasszony, mikor mész férjhez? Mindegy,hogy fiatal vagy idős volt a kérdezett. Volt egy szájharmonikája, menet közben azt fújta,szívta azon keresztül véve a levegőt, monoton dallamtalan hangot kiadva, ha nem fújta akkor érthetetlen mondókáját hadarta. A szóbeszéd szerint kiskorában gödörbe esett, ott károsodott az agya. Hány évesen került ide én nem tudom? Gyerekkorunk óta megszokott volt, hogy a Pisti napjában többször végigment a kis tószegen. Nekünk már szokványos volt,együtt öregedtünk elfértünk egymástól, mi nem bántottuk, a szülők is arra neveltek, ne csúfoljuk, van elég baja. Amúgy még a gyerekektől is félt,ha csúfolták hangosan kiabálta.,,Lo dee, lo dee, ne taa bátaí"! Rossz gyerek,rossz gyerek nem szabad bántani! Ha valakinek örült a száját hangosan pappogtatva,puszit küldött neki. A szülei meghaltak, ha jól tudom tabajdi volt. Időközönként eljárt a temetőbe,ilyenkor már előtte emlegette jó Anyámnak is, hogy kisasszony, kisasszony készítsél virágot, megyek a temetőbe Persze az ő nyelvén mondta. Ilyenkor több helyről összeszedett egy kazal virágot. Valahogy talán busszal? Eljutott Tabajdra és mindig vissza is jött. Többször meg próbálták el tiltani a ki járástól szabad mozgástól. Ilyenkor vagy belebetegedett, vagy nem lehetett bírni vele. Kénytelenek voltak újra engedélyezni,hogy kijárhasson. ez volt az életének szerény értelme. Úgy tudom, elég szép kort ért meg. Egy kis verset is fabrikáltam az emlékére. Majd leírom.
Eyg hozzászólás: "Pisti és a szülei is az alcsúti temetőben nyugszanak. Gyalog ment mindig a szülei sírjához. Felcsúton keresztül, a házakhoz becsengetve, virágot kérve. Én anno úgy hallottam, hogy a háborúban érte őt valami. Isten nyugosztalja, társaival, szeretteivel együtt!"
------------
Pisti nem volt éppen virtuóz, de nagyon ragaszkodott hangszeréhez és többnyire egy dallamhoz: szájon vesz levegőt, szájon fújja ki, miközben végig a Kistószegen, hegynek föl, hegyről le - a szájában az eszköz. Azok nevében küldi neki a szájharmonika királyának játékát a Bicskei Szó, akik tudják, hogy kiről emlékezett meg Horváth József:
Bicskén megelégelték a totyorgást, s most már az NB III-ba várják a csapatot. Rögtön ott nehezedik hát a teher az NB I-et kimaxolt Dragan Vukmir vállán, hogy egy osztállyal feljebb rántsa a gárda szekerét. Bicske–Mezőfalva mennyei megyei csapatás vasárnap az m4sport.hu-n.
Huhu, ez nagyon bika lesz! A bicskei megye egyes csapat a héten megkapott egy új trénert, aki óriás márkás név a magyar labdarúgásban! Dragan Vukmir, megbízható alapember, mozgott Fradi, Honvéd, Loki, MTK mezben, most meg belecsobbant a honi való világba! Edzőbe tolta át magát! A hatalmas szerb megmondó ember, aki pár három évvel ezelőtt kicsit zabosan kiszólt a magyar játékosokra, mostantól, (jó egy héttel ezelőtt) megmutathatja, hogyan kell muzsikáltatni a helyi focistákat!
Bicskén minden optimális, régen készen állnak arra, hogy beletapossanak az embéhármas miliőbe, most már „csak” oda kellene érni a végére! Ezt várják Vukmirtól! Nincs még vészhelyzet, három pont a lemaradás az elsőtől, tehát nincs más megoldás, csúnyán bele kell tolni az erőt a hátralévő meccsekbe! Például a Mezőfalva elleni, május 5-i, győzelem napi csatába! A helyezések tekintetében sima lehetne a hazai siker, plusz az új tréner mindig új impulzust injektál a csapatába, tehát dupla semmi a Mezőfalvának, így távolról nekifutva, dobbantva a 90 percnek! A vendégek négy fordulóval ezelőtti hasítása elfogyott, azóta csak zakó, zakó hátán, a múlt heti iksz ugyan kicsit javított a csapatérzésen, de így sem a legjobb előjel az idegenbeli farkas barlangba belépéskor!
A hazaiak új pályája, friss érzése, erős trénere szép együtthatás, kötelező a siker! A Bicskét sokan előre várják, sőt egyre feljebb kívánkoznak, a kötelező viszont nagyobb teher, mint egy nagy rangadó!
Érdekes kihívás lesz figyelni, mit hoz le a hazai csapat az új kéróban!
Vasárnap az m4sport.hu-n, 17 órától Bicske–Mezőfalva, élőben!
A Fejérvíz szakemberei 12 óra 45 perckor hívták a rendőrséget a forgalomirányítás érdekében. A képek is akkor készültek. Az elosztóvezeték sérült, aminek átmérője 100 mm - tájékoztatta Bicskei Szó olvasóit Gulyás József, a Fejérvíz Zrt. Bicskei Üzemmérnökség helyszínen dolgozó vezetője. A kritikus területen egy főnyomócső és a sérült vezeték megy. Mivel hosszabb szakaszon nyomta fel az aszfaltot és a térkövezett burkolatot a víz ereje, az sem kizárható, hogy hibásodások láncolatával van munkájuk. Gulyás József hangsúlyozta: munkatársaival azért nem kezdik meg azonnal a földmunkákat a hiba feltárása és elhárítása érdekében, mert a területen jelenlévő közműlétesítmény miatt minden csőtörésnél, ennél is meg kell várniuk a földgázos szakfelügyelet megérkezését. A Fejérvíz Zrt. Bicskei Üzemmérnökség köszöni a lakosság együttműködését és türelmét.
A munkát elvége3zték, vízellátás kb. 19 óra óta ismét a régi.
1986-ban sikerült bezsebelnem az első igazgatói intőmet, mert nem voltam "hajlandó" vörös zászlóval a kezemben felvonulni a Felvonulási téren Kádár előtt. Éjjenmájusegy! Szili József fotója és mondata. Éljen május másodika is. Harmadika. Negyedike. Ötödike. Az élet mindig ünnepnap.
A csúcsos kötélhálós mászók kifeszítője jelenthetett beteget, látszik is, ha benézünk. Hogy rongálás vagy műszaki hiba a megterhelés miatt, majd kiderül. Valószínűsíthető az előbbi, hiszen az átadáskor biztosan történt terheléspróba. Valószínűleg szerdán, holnap, az első munkanapon megkezdik a javítását. Az öt kivágott fa árnyékát és látványát, ami jól jött volna a forró nyárban, azt azonban semelyik szerdától sem fogják tudni visszaszerelni.
Hogy holnap, a munka ünnepén is dolgoznak a Zöld Bicske kétkezi hulladékszállítói és az autók vezetői, ez biztos, mert ma is láthatók voltak. Az ötödik ember kérdez írásban arról, mit lehet tudni a keddi hulladékszállításról, mert sehol semmi tájékoztatás. Igaz, bicskei tévém nincs, a bicskei újságnak is nevezett kiadványt nem láttam, de hogy a Zöld Bicske honlapján - (mely cégnek Tessely Zoltán vaskos mennyiségű közpénzből, milliókból rendelt logót), miközben egy bicskei alsó tagozatosok között meghirdetett pályázaton is lett volna minimum ilyen jó - egy árva szó sincs erről.
Mivel biztos vagyok benne, hogy lesz szállítás kedden, a magunkét kikészítem az utcára. A reakció erre a posztra pedig annak az erőltetése akar majd lenni, a nagy-nagy magyarázkodás:
"ha nem tájékoztatjuk más időpontról, akkor a szokásos rendben történik a szállítás".
De ez piros betűs ünnepen nem ennyire egyértelmű. Piros betűs ünnepek esetén, állampolgári vélemények szerint, egy hónappal előtte minden városi fórumon elérhetővé kell tenni ezt az egyértelmű információt. Egyetlen, összetett mondat lenne. A bicskei újságnak nevezett kiadványnak pedig minden novemberben-decemberben hozni kellene a következő évi hulladéknaptárat. Így lenne profi és gördülékeny a történetnek ez a része.
A Zöld Bicske hírei között a húsvéti változás olvasható legutoljára, de hogy kedden, május 1-én történik-e Bicskén hulladékszállítás a VÁROSI CÉG részéről, arról nincs egy szó sem.
Csak tippelek: jómagam kihelyezem, mert a hallgatás beleegyezés, a mély hallgatás még mélyebb, szerintem a munka ünnepét munkával ünneplik a kétkezi munkatársaik, mivel hétfőn is láttam őket dolgozni.
Szeretném jegyezni, hogy a "multi", a korábbi, minden szakmai engedéllyel ellátott cég az ünnep előtt egy hónappal minden bejáratott fórumon hirdette volna az ünnepi munkarendjüket. Az sem lehetetlen, hogy minden postaládában ott lett volna a híre. És akkor nem írnának holmi blognak az olvasók - bizalommal - ilyet:
"Keresem 20 perce a neten, hogy most 05.01-én mikor viszik a hulladékot, mert itt kedden szokták, és többen kérdezték tőlem. Semmit nem találtam, Figyelmetlen vagyok, vagy szokásos a tájékoztatás?
(az a semmilyen?)
Ahogy néztem, a körülöttünk levő 40 km-en belül lévő településeken (Dömsöd,stb) pillanatok alatt megtalálható- csak ez a gyönyörűséges társaság nem képes egy éves, pontos naptárt feltenni vagy feltetetni! A takarítónőknek (pl. családsegítő, társasházak) ezért el kellene jönni ide, hogy feleslegesen kirakják a kukákat... Kösz a választ!"
Sajnálatos, hogy az önkormányzati tulajdonú szolgáltatót nem utasítja rendre közbirtokosa illetve a közszolgáltatás közmegrendelője - jó gazdaként. Szentendre és Pomáz már nem kér a Zöld Bicskéből, többen pedig kritikát fogalmaztak meg. A gépjárműpark bővítésére és felújítása szemmel láthatóan egyértelműen szükséges lenne.
Az önkormányzat integráció néven indult projektjének a bicskei családok életét meghatározó, sajnálatos adata, hogy van olyan Bicskéhez közeli település, ahol az alsó tagozatban - becslések szerint - már legalább annyi bicskei tanuló van, mint helyi.
Ezzel együtt és ettől függetlenül ajánljuk a Roma Magazin adásának első 10 percét, amit a bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában is forgattak. A roma népet jól ismerő tanítónő kiváló példa lehet mindenki előtt: felnőtt korában, kemény munka mellett váltotta valóra azt az álmát, hogy taníthasson.
"A videóban hallható dal Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a Földért című dala, mely az Énekelj a Földért kezdeményezéshez kapcsolódik: www.enekeljaföldert.hu Akik énekelnek a Bicskei Csokonai Vitéz Mihály Ált.Isk. alsó tagozatos diákjai. Szólót énekel: Bőke Lili 4.b osztályos tanuló." Április 26-án a videót közzétette Kozma Olga. A dalt írták Bagdi Bella és Kovács Zoltán. Szöveg: Bagdi Bella.
Gyújts egy gyertyát a Földért, Gyújts egy gyertyát az életért, Gyújts egy gyertyát a szeretetért, Gyújts egy gyertyát a békéért.
Ez a Föld az otthonunk, ez a Föld ahol lakunk, Az élethez tőle mindent megkapunk, Múltunk és jövőnk őrzője a Föld, Hát őrizzük meg egymásnak életek között. Kinek szíve mindenkiért egyformán dobog, Szívünkben gyújts gyertyát, mely szebb jövőért lobog, A Föld az otthonunk, a Föld ahol lakunk, Legyünk a jel, a reménység, kik változást hozunk.
Gyújts egy gyertyát az erdőkért Gyújts egy gyertyát a folyókért, Gyújts egy gyertyát a kék égért, Gyújts egy gyertyát a jövőnkért.
Bárhol légy, van remény, Megfordulhat még ez a világ, De tenned kell, belülről ébredj fel, Hogy elérkezzen végre egy új világ.
Ez a Föld az otthonunk, ez a Föld ahol lakunk, Az élethez tőle mindent megkapunk, Múltunk és jövőnk őrzője a Föld, Hát őrizzük meg egymásnak életek között. Kinek szíve mindenkiért egyformán dobog, Szívünkben gyújts gyertyát, mely szebb jövőért lobog, A Föld az otthonunk, a Föld ahol lakunk, Legyünk a jel, a reménység, kik változást hozunk.
Ez a Föld az otthonunk, ez a Föld ahol lakunk, Az élethez tőle mindent megkapunk, Múltunk és jövőnk őrzője a Föld, Hát őrizzük meg egymásnak életek között. Kinek szíve mindenkiért egyformán dobog, Szívünkben gyújts gyertyát, mely szebb jövőért lobog, A Föld az otthonunk, a Föld ahol lakunk, Legyünk a jel, a reménység, kik változást hozunk.
Mirko Bayerl stockholmi hadtörténeti kutató - a Hegyikastély és a környékünk világháborús eseményeit feldolgozó munkásságát elsőként bemutató cikkemnél még érdekesebb a Csabdin élő Bakó Tibor (jobbra) leírása.
"Mirkoval január óta folyamatos levelezésben állok. Már közben jelezte, hogy áprilisban jön Csabdira is. Első nap mikor találkoztunk, végigjártuk Csabdin a helyeket, ahol 1945-ben kilőtt harci technikák, főleg tankok, szállítójárművek voltak. A pontos helyekért köszönet illeti Miskei Zsigmondot. Közben persze elhangzottak a harci eseményekről is részletek, amit megint csak Zsiga bácsinak köszönhetek, bár ezeket is egyéb források is megerősítették. Utána végigjártuk a Tarjáni-tó és a vasztélyi elágazás közti részt, mert ott kellett volna azonosítani egy területet, ahol annak idején komoly támadás érte a német csapatokat. A leírásból, mely dombokat, kanyart, völgyet tartalmazott meg házakat sokra nem mentünk. Hiszen több kanyar meg domb, meg völgy is van és csak egy ház. Közel a vasztélyi kereszteződéshez összefutottunk Miskei Gáborral, aki mondta, hogy tud a tó felé egy helyet ahol komoly veszteségeket szenvedtek a németek. Utána még végigjártuk Vasztélyt, megnézve a helyet vagyis annak hűlt helyét ahol 1945 januárjában az HQ (főhadiszállás) –a volt a német Waffen SS-nek. Sajnos Katus néni szüleinek a házát – mert az volt az – azóta elbontották. A hátsó úton jöttünk vissza Csabdira megállva a Hegyikastélytól induló földút csatlakozásánál, mert ez is lényeges a nyomvonal kutatásának. A csabdi Il Villaggio étteremben zártuk a napot. A következő nap délutánját a hegyikastélyi rész kötötte le. Ott érdekes volt, ahogy elmondta, hogy a mauzóleumban berendezett kórházban hogyan műtötte a német orvos belövések közben a sérülteket. Mutatott egy képet, az ajtón látszottak a lövésnyomok. A harmadik nap lett igazán érdekes. Gábort kivittem az általa említett részhez Tarjáni-tó – Vasztélyi elágazás közé. Ott elmondta, hogy az ő nagyapja ott veszítette el a fél lábát és a nagyapja elmondta neki az ott történt eseményeket. Ez a rész pedig a Janicsár telepnek nevezett rész. Ott vonultak a németek, közöttük 3-4 Csabdiból kirendelt lovaskocsival szállítási célból és velük mentek orosz hadifoglyok is. Pont amikor a nagyapja a ma is álló ház előtt járt (Sattelberger-tanya) kaptak egy hatalmas légitámadást, de lehet, hogy oldalról jövő támadást is. Nagyapjának ott vágta le a lábát a repesz. A támadásnak kb. 100-150 német katona esett áldozatul és persze magyar emberek és szovjet hadifoglyok is. A Janicsár telepi házak megsemmisültek. A támadást, a rengeteg áldozatot a Waffen SS-es veterán katona leírása is megerősíti. Pont ezért kerestük a helyet és a véletlen, Miskei Gáborral történt találkozás ezt lehetővé tette. Gábor nagyapját a támadás után a németek elvitték Tatára, stabilizálták a helyzetét és a háború után került haza. Ez a harmadik nap volt talán a legeredményesebb a kutatás számára hiszen számomra is teljesen új információkhoz jutottunk. Egy régi szöveges leírás pontos helyét sikerült azonosítani. A napot egy búcsúvacsorával zártuk szintén az Il Villaggioban, majd kivittem az állomásra és elköszöntünk egymástól."
Olvasónk azt kérdezte, kinek a feladata a bicskei játszóterek eszközeinek rendszeres biztonsági ellenőrzése és a karbantartás. A két fenti képhez kapcsolódva elmondta, hogy a Bocskai utcai játszótéren
Egyetlen csavar tartja, az a kis fekete.
Inog-binog, hetek kérdése és ledől valaki alatt az egész.
4 csavarnak kellene tartania a tönköt. 4 fémfülhöz, ebből csak egy csavar van meg. Nem gondolnám, hogy kilopták, inkább kimozgott/rozsdásodott belőle. Szóval amortizáció, viszont legalább egy 80 kilós szerkezet lehet, szóval életveszélyes, ha eldől (és el is fog.) A dőlés esélyét növeli, hogy gyerekkel együtt több mint egy mázsás a terhelés.
Szalaggal való lezárása javasolt azonnal - a teljes felújításig.
----------------------------------
(Azt már nem az olvasó írja, hanem saját tapasztalat: Április 20-án egy hintába tettünk volna egy kisfiút ezen a játszón, ami elmaradt. El volt szakadva a hinta beülőjének mellmagasságban lévő rugalmas, műanyag kerete. Ott ha választanunk kellene, inkább a rongálás esetét valószínűsítenénk, mint az amortizációt, az anyagfáradást.
De ez utóbbi sincs kizárva, sőt, a kettő kombinációja sem. Ma este, 21.35 körül, tehát április 28-án a Bocskain járva már látható, hogy az állványban egy hinta lóg, a nagyobbaknak való "láncon-deszka". A szakadt már nincs ott. Éppen rendőrjárőr ellenőrizte a játszót, többek között bizonyára vagyonvédelmi szempontból, hogy kik ülnek benn a csúszdán.)
_664x498t5_ic.jpg "Fotó: Lánczi Péter")
A takarítónőknek (pl. családsegítő, társasházak) ezért el kellene jönni ide, hogy feleslegesen kirakják a kukákat... Kösz a választ!"
Friss kommentek