Idén 10 éves a Művészetek Palotája. Ezért meghirdettek egy fotópályázatot, melynek rendhagyó módon a "10" volt a témája. Ezen a 17 éves bicskei Szűcs Matyi is nevezett egy Holdas és egy szolárgráfos művével. 

A blogunkon látható bicskei tehetség  szolárgráfos képe a 600 kép közül bejutott a legjobb 18 közé!

Ez azt jelenti, hogy a közönségszavazáson is versenyez és voksainkat várja. Győzzön Bicske Szűcs Matyival a Művészetek Palotájában! 

Én, Izing Antal, édesanyám neve Izing Antalné  - arra ösztönzöm soraimmal e blog olvasóit, hogy tetszikeljék ezt a képet, tegyük magunkat oda Szűcs Matyi tehetsége mellé.  

A kép úgy kapcsolódik a tízes számhoz, hogy a kamera pont tíz napig volt kint a Művészetek Palotája előtt egy lámpaoszlopra kihelyezve. Az eszköz a camera obscura továbbfejlesztett változata, benne egy fényérzékeny fotópapírral.

A kamera testén egy apró lyuk van, azon szűrődik be a fény, és ez hagy nyomot a fotópapíron, amelyet digitálisan beszkennelnek, és utólagosan feldolgozzák. Így készül el a végső kép.

Akinek a szíve bicskei velünk tart és Szűcs Matyi képére szavaz! 

ia

A címben szereplő megjegyzéssel küldte kedves Olvasónk ezt a fotót. Picit többre gondoltunk, de Bicske olyan nagyon jól áll, hogy a céges telekadóról is nagyívű gesztussal lemondott és talán még pukedlizett (meghajlás, térdhajlás plusz fél lépés hátra) is bevételének eltörlése mellé - tehát a város, ha akar, össze tud zárni egyetlen gólyájáért.

Oszt jó napot.  

Fotó: Czirkelbachné Csoma Andrea 

Ma délután 4 után értesítettek az ott élők telefonon, hogy a család fiatal, itt született példánya visszatért - kereste lebontott, áthelyezett  fészküket azon a helyen, ahová ő született, körülnézett a Szent László utcában és elment.  

Szeretnénk hírünkben hangsúlyozni, hogy már nem lakossági kéréséről volt szó a fészek bontásakor és azt is kiemeljük, hogy éppen bicskeiek építettek kertjükben fészekrakóhelyet, amit a gólyaszülők csak akkor használtak, amikor már úgy megnőttek a fiókák, hogy nem fértek el a képen látható oszlopon rakott fészekben.  Tehát jó lenne, ha követve az itt élőket - hivatalosan környezetvédőnek és állatvédőnek mondott  városunk is csipkedné magát ezen a téren.     

Ma este 19 óra 30 tájban hívott egy kiváló lokálpatrióta presbiter, hogy látta a madarat. 

Ott állt szegény pára a nagy szélben fönn a fészek helyén elcsigázva.

 Mögötte úgy 3000 km.

GPS, költségtérítés, milliós havi gempa, kabinettitkár, sógor-koma, rokonok, hatalmas anyós-após  valamint klientúra  nélkül is hazaért Bicskére.... 

Ahol aztán szégyen és gyalázat, de ez fogadja..... A kilakoltatás. 

0 Ft + Áfa/hó szaktanácsa szerint utazzon saját költségén polgármester, alpolgármester minden képviselő Ruszt településre tanulmányi kirándulásra, a  gólyák fővárosába apró trükkökért, hogy Bicske is meg tudja tartani madarát.  

Madarunk még piheg. Nagy a szél fészekrakáshoz.

Nagyon szeretnénk, ha maradna. Csak azért is. Dafke.

Akár azon a Szalonczai Kati néni költségére emeltetett oszlopon, ahová pár hete a fészekmaradvány gallyai át lettek hordva. Akárhol itt Bicskén újra rakott fészkében. Vagy legjobb lenne itt. 

De mindenképpen Bicskén.      

 A Vál-völgye falvaiban már modern, szigetelt, megemelt fészekrakóhelyek várják a gólyákat. Tudjuk, hogy Bicske vezetésében (bár minden rezdülésre figyelnek),  kissé hosszabb reakcióidő kell ezen szükségesség fölismeréséhez, de segítünk benne, mert  ennek nagyon itt van az ideje.

Szigetelés, magasítás, alátányérozás. Idén, amikor elmennek, el lehet kezdeni.       

( Át lehetne adni például szalag átvágással, mint a buszöblöt, ha így vonzóbb lehetőség  - A szerk.)  

izing

Mostanában rendszeresen beszélgetünk kedves tanárunkkal, Krajczár Gyuszi bácsival - aki minket ugyan nem tanított, de túráztunk vele Vértesben, Gerecsében, Pilisben, Budai-hegységben ősszel, télen tavasszal és persze a Balaton-felvidéken zánkai nyarakon.      

Ismerem Ervint, tudom, hogy azt mondta 1995-ben is, hogy részéről egyáltalán nem szükséges ez a levél. Körülbelül úgy érvelt volna, hogy nem volt nagy dolog, mindenki, aki ezt látja és tud úszni, ugrik és segít. Ennyi.  

Gyuszi bácsi  azonban ragaszkodott ehhez a lépéshez a történtek értékelése, a tábor és a település jó kapcsolata érdekében is.

Bevallom, Ervint most csak azért nem kérdeztem meg - vagy egy éve láttam legutóbb -, hogy ellenére van-e ez a közlés, azért teszem meg előzetes tudta nélkül, mert ez nekem olyannyira tetszik, hogy még neki, az érintettnek sem akartam esélyt adni arra, hogy megakadályozza a közlést. Köszönöm a szíves megértést! Különben sem hiszem, hogy húsz év után az életmentő cselekedet dokumentációjával olyan bűn rossz érzés lenne egy helyi erők által rendszeresen olvasgatott fórumon találkoznia. 

Az akkori zánkai lap őszi számában megjelent egy bekezdés életmentéséről. Ez  szintén megtalálható Gyuszi bácsi zánkai mappáinak valamelyikében, közvetlenül emellett egy pillantással.     

Ma többek között ezt az éppen 20 éves zánkai - felemelő tartalmú - dokumentumot mutatta meg nekem Gyuszi bácsi. Lehet, hogy kissé nehéz olvasni, esetleg nagyítsa mindenki, megéri.

S ha már a vízi mentésnél tartunk, el kell mondani  - hálaadással -, hogy a zánkai bicskei tábor közel félévszázada bicskeiek használatában és birtokában lévő területéről minden gyerek hazaért.

A mi osztályunkból, évfolyamunkból is mindig mindenki. Maradjon mindig így.

Címek, nevek többsége a személyi adatok védelme céljából kikockázva. 

Izing   

Korábban a Tatai úton túli belvizes területen látták őket.  A családi összefogásban épülő parkba megálmodói dísztavat álmodtak. A Tessely-Pálffy féle városvezetési próbálkozás rendőröket hívott rájuk, amikor a tavacska rendezését szerették volna megkezdeni, folytatva a parkért végzett munkát.  

Majdnem szemben a katolikus templom bejáratával. 

"Igen. Amikor kiskölyök voltam sokat jártunk oda. Már akkor is egy idős házaspár vitte a trafikot. Rumos szelet, dianás cukorka, 2 forintért szalagos patron amivel durrogtatni lehetett. Star wars képek amiket gyűjtöttünk. Madzagról letéphető "borítékos" sorsjegyek. Dohány illat. Ezek így bevésődtek" - írja Szili József. 

Limo, kakasforma piros nyalóka, a legjobb a sarlós cukor, mert apu is azt szerette mikor gyerek volt,  később robbanós cukor, Melba, a szalagos patron műanyag dobozban volt és jókat szólt - jól emlékszem, hogy kalapáccsal csapkodva durrogtattuk a kapualja basszus visszhangjában? - és arra emlékszem még, medzsik, indiános vagy covboy kis tükrök műanyag kerettel, hátul képek a westernből, főleg az olasz westernből, mi a tükröt tükrözésre használtuk napsütésben bele a szemébe avagy kaonai híradásra, Donald rágó vagy olyan, aminek a belseje egy autóról készített rajzot rejtett, mennyi henger, hány köbcenti, mennyivel megy, és persze autóskártyák - csupa olyan dolog, ami nélkül nem élet az élet. Különféle paklikban magyar és francia kártyák voltak fellelhetők, amik minket nem érdekeltek - teszem hozzá. Cigirágó. (S hogy a Pajtás Szövetkezet iskolai boltja vetélytársuk lehetett, hiszen az iskolás vevők forintkészlete korlátozott volt. A Pajtás viszont iskolai célokra szánta profitját, 1976. március 18-án abból is - 0,8 hektáros erdősarkot vettek Zánkán táborhelynek, a Bánkőhegyi erdőben, az egykori kőfejtő területén.)  Mágneses sakk-készlet is volt.  Valamint versenysakk is.  Játékkatonák műanyagból. Buborékfújó, a tetején golyóhelyretevővel. Felhúzható helikopter, ami repül. Szövegem szerint csak azért nem kell, mert nem távirányítható. Nézzem ahogy repül? És ne vegyek részt irányításában?! Na ne. Ne má'. Ez nekem nem perspektíva. 

Úgy emlékszem, vasárnap is nyitva voltak 8-tól tán 10-ig.  Akkor két mise volt, a diákmise nyolckor kezdődött, nagymise vagy kilenckor vagy tízkor, nem tudom, abban nem voltam érdekelt.    

A bácsi ősz hajú volt, elegáns kék vagy fekete felöltőt viselt, évszaknak megfelelően sötét kalapot is hordott az utcán, keveset mosolygott, beszédes sem volt, mindig egyedül ballagott.  Mintha egy kisvárosban játszódó film szerepében láttam volna. Amiben ő a fiatalon szibériai hadifogságot megjárt megidősödött férfi, az időskori jelenetek pedig jobbára beszédtelenül néma rövidebb snittek a drága békeidőben, míg a film igazi története az ő fiatal kora, bevonulás-harcok-fogság-szökés, s hogy mi van egy trafikos bácsi mögött... Bár nem is nagyon nézett ránk - tudta kik vagyunk, honnan jövünk -, adta amit kértünk és megesett, hogy  utánaszólt valakinek:

"Apád pénzét ne hagyd itt, nem te kerested, becsüld meg" - ugyanis a visszajáró a pulton maradt.

 Dereng a boltból balra egy mázolt, fölhajtható pultlap, ahol kijöhettek a vevőtérbe. aztán főpultrész, jobbra pedig egy üveges szekrény a pulton.    

A trafikos néni kedves volt. Amikor például éthordóban hozott a férjének ételt, s míg megette, ő szolgált ki. 

Egyszer biciklivel vártam osztálytársamra a trafiknál és jött egy bácsi szintén a Kistószegről, akinek szintén volt lova. Zsidai Feri bácsi közelben fekvő férfi fodrász üzlete, aminek portálja éppen a Szél utcába nézett, amiatt is volt arra gyalogos, barbonillatú férfiforgalom. Megálltak. Beszélgettek. A postaládának támasztott kerékpár sem volt ritka. (Azt nekünk persze, nem lehetett volna.) Köszöntem nagyot és szépen, ahogy illik, ő bedobott egy borítékot vagy Ország-Világ hangos képrejtvény megfejtést a piros postaládába, mert akkoriban az is állt ott.  Jött valaki, kicsit beszélgettek, aztán azt mondta:  "Na bemegyek, befizetem a a bolondok adóját".

Pár nap múlva elmeséltem apunak az egészet, hogy napok óta nem tudok megérteni valamit,  és kérdeztem, hogy mégis mi az a bolondok adója? 

A bolondokat támogatja? Hogy legyen fasírtjuk a babfőzelékbe? Tejszínhab a kakaójukon? Vagy mi? 

- Nem, nem fasírt - nevetett. A lottót szoktuk viccesen annak mondani. 

Akkoriban azt is lehetett kapni "A Trafikban".  

ia

Olvasónk írja: A mellette levő cipészetben dolgozott Horeczky Lajos bácsi, aki a bérmakeresztapám,cipész és a katolikus templom sekrestyése és harangozója volt.

E sorok írójának Balatonfenyvesen élő bérmakörösztapjának a hozzáfűzése: általában bársony zakót hordott, hetente kétszer, háromszor járt fel vonattal Pestre a maszek édességekért, egy nagy, öreg hátizsákkal, viszont tényleg kedves volt, minden további nélkül adott nekünk cigit kamaszkorunkban, három, négy szálat is, kis papírtekercsbe csomagolva....  

Az 1963. augusztusában született, az Ady Endre utca elején álló, ma már lezárt és omladozó, ma önkormányzati tulajdonú bérházban felnőtt Deák "Bogyó" Józsefet február 9-én reggel holtan találták a Vörösmarty utcai önkormányzati férőhelyen.    

Egyes állítások szerint se kályhája, se tüzelője nem volt az alkoholbetegségben és szövődményeivel küzdő, járni és saját lábán megállni színjózanul is alig képes, sajátjánál feltétlenül jobb sorsra érdemes bicskei, ötvenkét éves  férfinak, akit február harmadikán "adtak haza" a kórházból. Ezt a képet júliusban készítettem. Bogyó a nyári zápor elől a plébánia eresze alá húzódott. Odébb az iskola nemzeti lobogója, aztán az igazságügy bicskei palotáján európai és nemzeti zászlónk valamint ez a jó öreg gesztenyefasor, egy példány például a 26-os sorszámmal. Bogyesz, a bicskei önkormányzati férőhelyen megfagyott beteg - lobogók alatt.    

 Ezt lassan négy éve adtuk közre: 

 Vonaton és gyalogszerrel tért vissza Bicskére az a bicskei koldus, akit civil és intézményi gondozói egy tatabányai hajléktalanszállóra helyeztek el.   

A negyvennyolc éves rossz fizikai állapotban lévő férfi - mint azt indokolta -, azért tért vissza, mert a szállóról reggel hét órakor távozni kell és este hétkor lehet visszatérni. Tatabánya számára idegen. Bicske nem.

Öreg fát nem lehet átültetni. 

- De hát mi lesz veled Bicskén, Bogyesz?! Megfagysz itt télen, éjjel!

 "Lenne már tavasz" mondjuk mi már akkor, amikor a tél még el sem kezdődött.  

 Korábbi, környezetvédelmi jelentős hiányosságot  és köztisztátalanságot bemutató cikkünket osztotta meg egy a terület közelében élő olvasónk ezekkel a mondatokkal:  "Ez ugyan úgy aktuális, semmi sem változott azóta. Legfeljebb a szeméthalom nőtt a duplájára. A választás lezajlott, ülünk a meleg vízben. Senki egy lépést sem tett ez ügyben sem." 

Ki kell javítanom kedves olvasónkat. Történt lépés. A városvezetés elvtársi alapon egy nem bicskei volt főpártvezető cégétől szép kis áron megrendelt egy logót a városi hulladékszállító cégnek.

Az azonban feltétlenül idetartozik, akkor is, ha más terület,  hogy amikor néhány hete autóval érkeztünk a Tatai út irányába Bicske felé, akkor a Szélescsapás területén szemétgyűjtő, szemételszállító mozgást észleltünk valószínűleg városi autóval. Az a területet tisztították az odahordott mocsoktól, ami a Tatai út folytatása vagyis a tatai út és az 1-es főútvonal közötti földút mentén rendszeresen keletkezik. Hogy azóta is hordtak oda, nem ők tehetnek.