"Nem akarok ilyen fontos fejezetet említetlen hagyni, sem egy olyan hibát, melytől az uralkodók nehezen menekednek, hacsak nem nagyon óvatosak, vagy nem választanak jól. S ezek a hízelgők, akikkel az udvarok tele vannak; mert az emberek annyira eltelnek saját dolgaikkal, hogy csak áltatják velük magukat, és csak nehezen tudnak menekülni ez elől a pestis elől, ha pedig védekeznek ellene, azzal a veszéllyel jár, hogy megvetik őket. Mert a hízelgést elkerülni másként lehetetlen, csak ha megérted az embereket, és nem bántódsz meg, ha az igazat mondják; ha viszont bárki szemedbe mondhatja az igazságot, akkor a tisztelet hibázik. Ezért az óvatos fejedelemnek egy harmadik módot kell találnia: hívjon udvarába bölcs személyeket. Egyedül ezeknek szabadjon az igazságról nyilatkozni, és csak azokról a dolgokról, melyektől maga kérdezősködött, másról nem; és mindenről egyformán kérdezősködnie kell, s meg kell hallgatnia vélekedésüket, dönteni azonban maga döntsön; e tanácsokat és a tanácsadókat úgy kezelje, hogy mindenki beláthassa, minél szabadabban beszél, annál inkább várhat meghallgatásra: őrajtuk kívül mást meg ne hallgasson, járjon el az ügyben elhatározása szerint, és elhatározásában legyen állhatatos. Aki másként cselekszik, a hízelgők hálójába kerül, vagy pedig gyakran változtatja véleményét: ebből eredően kevésre becsülik.

Ide vonatkozóan a jelenből hozok egy példát. Lukács pap89 a most uralkodó császárnak, Miksának90 embere, őfelségéről szólva azt mondta, hogy soha senkivel nem tanácskozott, de saját akarata szerint sem cselekedett: ez pedig abból származott, hogy a fenti dolgok ellenkezőjét cselekedte. A császár zárkózott ember, terveit senkivel sem közli, mások elgondolásaira nem kíváncsi; hanem amikor a tervek valóságra válnak, és környezete ellenezni kezdi, kényelemszeretetből abbahagyja őket. Innen származik, hogy amit egyik nap cselekszik, a másik nap összezavarja; és hogy lehetetlen megérteni, mit akar, mit szeretne csinálni, és elhatározásaira hagyatkozni.

A fejedelemnek tehát mindig tanácsot kell kérnie, de akkor, amikor ő akarja, és nem amikor mások akarják; sőt, el kell vennie a kedvét annak, aki tanáccsal akar szolgálni valamiben, amikor nem kérdezte a véleményét; mégis gyakorta kérdezősködjék, s a kérdezett dolgokban türelmesen keresse az igazat; és megértve, ha valaki félelmében hallgat, legyen faggatózó. És sokan, akik úgy vélekednek, hogy valamely fejedelem azért áll bölcs ember hírében, mert jó tanácsadók vannak körülötte, s nem természettől fogva ilyen, minden bizonnyal ámítják magukat. Mert ez általános szabály, s nincs alóla kivétel: az olyan fejedelemnek, aki természettől fogva nem bölcs, hiába adnak jó tanácsot, hacsak véletlenül nem bízza magát olyasvalakire, aki mindenkor vezetni tudja, mint felette bölcs ember. Ilyen esetben jó hatás alá kerülhet, de ez nem tart sokáig, mert ez a tanács hamarosan megfosztaná államától; ha a fejedelem nem elég eszes, hiába van sok tanácsadó mellette, soha egybehangzó tanácsokra nem számíthat, s azokat magától összefogni nem tudja. Tanácsosai csak a saját érdekükkel törődnek; ezen ő változtatni nem tud, el sem igazodik rajtuk. És ennek így kell történnie, mert az emberek mindig rosszak, ha a szükség nem kényszeríti őket az ellenkezőjére. Azzal rekesztem be tehát, hogy akárhonnan jöjjenek is, a jó tanácsoknak kell a fejedelem bölcsességéből fakadniuk, és nem a fejedelem bölcsességének a jó tanácsokból."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.