Az út mindkét oldalán sírjaink, síremlékeink, amik kezdetben rideg kövek voltak, ma sem sokkal többek, de hogy megkönnyítsük vele szívünk százszoros szakadtát, már nem tekintjük őket rideg-hideg köveknek, megszoktuk, visszajárunk hozzájuk - pedig tényleg csakis azok, csakis kövek. 

De azért ez a "világítás", ahogy Erdélyben nevezik a gyertyagyújtást a temetőkben november elején - Bicskén is nagyon szép. Sokkal szebb, mint ez a "zajos" kép. Amit egy percig nézve formákat, csillagképeket keres a szemlélő, mintha tiszta időben éjjel nézné az égboltozatot.  Betűk, vagy inkább egymással szemben lépkedő alakok formáját mutatják a bicskei temetők ma. Van akin hátizsák van. Van aki térdel.  

. A református temető kerítése már most, félig készen is sokkal méltóbb formát mutat, mint amilyen volt, bár masszívnak az is masszív Sztálin-barokk vasbeton monumentum volt a nyolcvanas évek eleje óta, legalábbis annak látszott, de annyira, hogy azt hiszem meg is maradhatott az új alatt is. Egyszerűbb is volt így, mint azt lebontani, mert az atombunkerek falaira emlékeztettek. 

Polgárőrök, rendőrök szolgálatban, a városért dolgozva, a bicskei tömeg méltó megemlékezését biztosítva. Köszönjük.  Rengeteg jármű, sűrű összeköszönések az áramló tömeggel, kézfogások, ölelések a tömegből kiválókból, akikkel különösen szeretjük egymást vagy akikkel összetart bennünket rokonság, iskola vagy valódi barátság. Van akivel elég egy fejbólintás, abban is benne van minden. Élünk. Életjeleket adunk. Puszilkodnak és kezelnek egymással azok az élők, akik ott lennének melletted a bajban  avagy már ott is voltak egyszer, akik mellett te is ott lennél nem is egyszer, vagy már ott is voltál. Köszöntik egymást azok, akik egymás halálának hírét döbbenten és szív-szakadtan és némán aztán zokogva fogadnák - ma el sem tudjuk képzelni -,  pedig mindannyian tudják-tudjuk, hogy ez erről szól. Erről is. Akkor is, ha hiszünk az örök életben, ám ez a földi lét tudtunkkal, lehet, hogy tévedésünk alapján, elnézést mindenkitől, aki jobban tud nálunk mindent ezen a téren: de  egyszeri és megismételhetetlen, valamint cefet jó is tud lenni néha. Szóval szeretjük. 

De mi élünk, elmondjuk imáinkat akár mellettünk meghalt, akár utolsó mozdulataikkal életünket megmentő ember sírjánál. Aztán a református temető ravatalozó kápolnája előtt, ahol a búcsúztatók zajlanak, aminek ajtaja most becsukva, fönti lámpája már fehéren világít és fedett előterének éppen hogy kis magaslatán Máté János és Antal Éva lelkészek valamint még öt tagja a  hálaadásokat éneklő kórusnak. Fölöttük a hófehérre meszelt fal, a legnagyobb dísz: a puritán tisztaság.

A másik oldalról, a katolikus temető kápolnájának (lélek)harangja szól a szintén öt órakor, ott kezdődő mise miatt. Tavaly ott voltunk.

Ésaiás próféta - a rettentő szavak tudójának könyve 43. részéből az első három vers hangzik el az esperestől 

1. És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2. Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.

Aztán a tanító szavaiból kiderül, ezt ő azért mondja el, mert Jákob bűnös volt, mégis megbocsátást kapott az Atyától. Aztán jött a szüleinkkel való párhuzam, akik legtöbbünket hasonlatosan szeretnek, vendégelnek, megértenek és mellettünk vannak. Ez most azért fontos - gondolja a hallgató  -, mert ha az emberfiának élnek a szülei vagy a szülei közül egy, hálát kell adni és tiszta szívből szeretni, ha pedig már nem, akkor hálát adni azért, hogy együtt élhettünk vele. Velük.. Mindeközben az esti imádságon részvevők tán hetven fős csoportját áramló tömeg kerüli.

Éva, Antal Éva egy Reményik Sándor verset szaval.  

Ha csönd van, ha szó közötti csöndesség van, hallani a vonuló tömeg lépteinek súrlódó hangját. Ezekben a léptekben rengeteg a fájdalom is, de szerencsére gyerekhangok is hallanak bőven, akiknek aztán a szülők utánaszólnak: ne szaladj el, mert aztán majd nem találunk a tömegben, és kiáltozhatjuk a neved.  Reformátusból mennek a katolikusba és viszont. Itt az esti sötétben, ahol a lehelet látszik, éppen jó hallani a Reményik vers kezdeti idilljében zöld réten játszó gyermekről. Mire négy gyermekes család jő, minden gyermeknél virágcsokor. Éneklés közben bátran énekelnek, a szöveg még nem pontos - mennyire igazuk van őket erre bátorító szüleiknek, hogy nyugodtan tanuljanak, énekelve tanulnak. Figyelnek. Nem is tudják milyen szépek. Tetszikelhető kép. Tetszikelhető pillanat.   

Végül a Miatyánk.  Amiről rögtönk "mianyánk", Édesanyánk és családunk megkeresése következik. Olyasfajta ölelés ki sem mondva, hogy "itt marad velünk anyuka, nem megy maga sehova". (A magázás csak játék.) És nem, nem is mondta, hogy menni akar, nem is érti elsőre, hogy mit akarunk mi ezzel, megint mi jött ránk, ugye, aztán megérti, hát ő ne értené - mondván - ilyenek ezek a gyerekek. 

Aztán elmeséljük a Máté János esperes által idézett, de általunk már valahonnan ismerős anekdotát. Egy idős, mosolygós embertől azt kérdezik: miért mosolyog mindig?  Ő pedig így válaszol: "Ó, kérem, én csak visszamosolygok". Szervesen idetartozik, hogy az idős úr a Teremtőre mosolygott vissza, csak e földi útjain is tükrözte az arca azt, amit ő kapott.  Ahogy a Hold is kölcsönfényű. Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! 

A napokban a nyolcvanöt éves tanárember azt mondta e beszélgetés után: az arcok alapján nem mindig ismeri fel az embereket, régi tanítványait sem, de a mosolyuk, a nevetésük alapján igen. Mert Karádi Imre igazgató úr szerint a mosoly, a nevetés olyan csalhatatlan ismertetőjel, mint az ujjlenyomat.

Maradjunk ennyiben.  

Mosolyogjunk ha lehet. Találjuk meg a módját. De legalább mosolyogjunk vissza. Mintha mi sem történt volna.  

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.