A választott személyek (kivétel akadhat) sosem viselik jól a kritikát, az egyet nem értést, mert azt gondolják, hogy tévedhetetlenek és a választási eredménnyel a bölcsek köve a birtokukba került. Látjuk, tudjuk, hogy ez messze nem így van, de ezt csak az ésszel élő, értelmes, kevésbé elbizakodott emberek értik meg.

Legközelebb törekedjen igazat írni. Még akkor is, ha ez egy ún. politikusnak nem olyan könnyű, mert megzavarhatják benne a realitások. A műve mint reakció közvetlenül azután keletkezett még április végén, amikor leírtam a blogon három cikkben, hogy 1. villanyoszlop alá talán ne tegyünk játszóteret  2. a nagy önk. fejlesztési tervben hibásak a helyrajzi számok, tehát több figyelmet követel  3. nem jön be nekem a benzinkút kültelki cégére a város közepén, ami háromszor olyan magas mint egy villanyoszlop és elrontja a régi bicskei szőlőhegy látványát (az Öregtószeg tetejéről) és ez nem keletkezhetett önkormányzati jóváhagyás nélkül.

Ne beszéljünk addig közösségépítésről, amikor a közösség kb. azt jelentheti valakinek, hogy mindenki oda tartozhat, aki mindenben egyetért. A többi gonosz és ármánykodó mint megállapítása szerint én. Mondja ezt a jó, aki önzetlenül tesz a városért, a közösségért… Mintha a gépjárművezetésből élő írna magáról önmagasztaló posztot - neki is nagy a felelőssége - hogy ma is milyen jól vezetett.  

 A felindult szociálpedagógus tartalmilag, érdemben egyik általam vázolt probléma  megválaszolásába  sem merült el. Nem is érintette. Azok életét, akik elég bátrak ahhoz, hogy ebben a világban nyíltan elmondják a véleményüket - sivárnak nevezi. Sivárnak, akiknek ez az egyetlen örömük. Minő közösségépítő alapgondolat! Hol olvasható? Ki oktatja? Milyen szeminárium? (Ami sivár - mint azokból sorokból jól látható - sivár rózsát terem.)     Boldogtalannak is nevezi azokat e nagyszerű közösségépítő ember, akik az övével  ellentétes véleményt formálnak és hoznak nyilvánosságra?

Kezdjük az alapokról. Mi dolga lehet pl. az én személyes életemmel, boldogságommal? Körülbelül annyi, mint nekem az övével. Annyit kellene tennie - 0 Ft+ÁFA/hét szaktanács -, hogy a reprezentáció és az önmagát is megható protokoll mellett jobban figyel az érdemi munkára, mert nem hiszem, hogy a bicskei villanyoszlop alá tegyünk bicskei játszóteret című "skandináv" projekt ne tűnt volna fel azonnal, ha kicsit körülnéz. Pl. átadáskor. Ahol a családot is védő közösségi emberként akár ezt is mondhatta volna:

- Ezt én márpedig nem adom át, még akkor sem, ha ezért jöttem-jöttünk ide. Mert nem tudom, hogy ez hogyan kerülhetett ide. Van a telken két másik sarok, ahol nincs oszlop és nincs vezeték. Kerül amibe kerül, oda fogom átrakatni. Sajnálom, hogy nem figyeltem eléggé, sok dolgom volt másfelé. Nagy ám ez a kisváros, ha tőlem kérdezik. Elnézést kérek. Nem nagy ügy, lehet, hogy nem lenne gond belőle talán sosem, de ez itt és így nem maradhat.

(Karakán lett volna ez a belátás. De ez a hajó már elment.)

Szerinte pl. ez a kákán csomó keresése részemről. Hol van itt a káka? Esetünkben (játszóhely villanyoszlop alá, ízléstelen cégéres torony a benzinkútra, bele a "mezővárosi" örökpanorámába, nem létező helyrajzi számok egy nyilvános tervezetben),   csakis csomót tudnak mutatni. Hol van itt a káka?

Az általa oly sokszor hivatkozott “közösségépítésről”: mintha az ő megjelenése előtt itt nem lett volna közösség soha. A közösség nem azt jelenti ám, hogy minden nekünk nem tetsző véleményt vagy gondolatot színvonal nélküli módon minősítgetünk szinte személyeskedve. Azért, mert véleményünk különbözik, nem azt jelenti, hogy a másik személyével van baj. Szociálpedagógiai alap egy szociális pedagógusnak. Az én örömeimmel és boldogságommal pedig (mintha nem tudná, hogy az(ok) valójában ki/kik/mi/hol/hogyan és főleg miért), nagyjából annyit kell foglalkoznia hivatalból, mint Peru belügyeivel.            

Mint társadalomtudományok és szociálpszichológia felé tekintő pedagógusnak -  szíves figyelmébe ajánlom a “Graham-féle egyet nem értési piramis” áttekintését. Javaslom a kedves olvasóinknak, hogy alulról felfelé olvassák. Alsó felében az egyáltalán NEM érdemi reakciók, felső  részben pedig a 3 db  érdemi reakció áll. Ha rákeres valaki, több érdekes dolgot, pl. kritikát is talál róla.

Politikusunk, a pillanat és érdek művésze hozta a formáját, mert az érdemi részt egyáltalán nem érintette. Konkrétan nem cáfolta egyik állításomat sem. Nem mutatott írásaimban a hibára, nem magyarázta el közönségének, hogy ennek és annak leírása miért volt hiba részemről. Nem támasztotta alá ellentmondását érvekkel, bizonyítékokkal. Konkrétan még odáig sem jutott el, hogy az ellenkezőjét állítsa annak, amit jómagam írtam. Állításaimmal szembeni bizonyíték pedig fel sem merül. Stílusommal, a kritikus hangvételemmel foglalkozik, amiben ráadásul nem is mond igazat. Személyeskedik. Közösséget épít? Biztos.  Utal arra is, hogy ő hátba van szúrva. Bocs, de én nem a háta mögött settenkedek és nem sugdolózom, hanem nyíltan állítok megalapozott tényeket és formálok véleményt közügyekről. Itt csak azért nem írom le a nevét, mert ő sem írta le az enyémet.

Már majdnem május közepe volt, amikor először olvastam őt. Elküldték nekem és szerencsére nem fogtam írásba azonnal, mert nagyon sok dolgunk volt. De jobb is ez így, ahogy magamat ismerem.

1. Egyik csúsztatása követi a másikat. Azt állítja rólam, hogy csúsztatok továbbá  ezt a blogot szerinte pénzért cserébe írom plusz (szerinte) sivár életembe ez hoz örömet.  A pénz után felkiáltójelet tesz. Kinek mi a fontos, ugyebár, oda tesz felkiáltójelet - mondhatnám. Ez részéről természetesen hamis, valótlan, minden alapot nélkülöző állítás.  Önmagából indul ki. Mert lehet, hogy ő végképp nem tudja elképzelni azt, hogy valaki szülőföldjéért ingyen és személyes, anyagi érdek nélkül cselekedjék évtizedeken át. Talán erre alapozhatja, hogy én pénzt kapok érte?  Nem tudhatom. De valószínűsítem. Azonban szerencsére nem vagyunk egyformák.   Ez a feltételezése hamis, manipulatív jellegű, téves, (ármánykodó, hogy szóhasználatát idézzem) és nem megalapozott. A blogot és elődjét saját szabadidőmben, saját költségre, bevétel nélkül működtetem több mint 15 éve. Ez így volt 1990-től minden önkormányzati és nem önkormányzati, de helyi lap esetén is, amiket természetesen nem "működtettem", hanem bedolgoztam. Több könyvszerű kiadványért -  beleértve egy nagyobb munkát is -,   társadalmi munkában dolgoztam. Egy másik  - ez volt a legnagyobb feladat  (helytörténeti munka volt az is),  jelentette az egyetlen kivételt.  

2. Hatalmas csúsztatása, valótlan állítása az is, amikor azt írja körbe, hogy a szerinte gonosz és beteges módon  csak a hibát, csak a rosszat keresem és ócsárolok, miközben ő közösséget akar teremteni.  Ő a jó oldal eszerint, én pedig a rossz ember. Először is több száz, (ha nem ezer) írott ellenpéldát tudnék hozni közléseimből, megosztásaimból, míg az ő szövege vagyis kifejezetten ez - kb. olyan rosszindulatú, egyáltalán nem okos  illetve megalapozatlan, mint amikor az önkormányzat perbe fogott és milliós kártérítést követelt  tőlem, amit aztán vissza is vertünk a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) kitűnő ügyvédjével mint annak a rendje. Az önkormányzat pervesztes lett. Példa és  bizonyíték nélkül  azt állítja, hogy félreinformálok. Nem tennék ilyet, mert szeretem a munkámat és az igazságot. A hazudozás és a csalás sem szokásom.

3. Egyszerűbb a tiszta, mindezektől mentes élet. Ha tévedek munkámban és erre felhívják a figyelmemet konstruktív módon, akkor javítok, mindenkitől elnézést kérek. Ha szerinte mégis félreinformálok, miért hagyja? Kötelessége lenne hivatalból cselekedni az igazság érdekében. Miért nem kér azonnali helyreigazítást? Miért nem tereli jogi útra? Ilyen kérés hozzám tőle nem (vagyis tőle sem) érkezett. Miért nem? Szerintem azért nem, mert hamisan, alaptalanul vádol, amit ő is pontosan tud. Eszerint tehát csak az nem tetszik, hogy nem ünneplem őt és köreit feszt, mint környezete egy része teszi meggyőződésből és azok, akik tartoznak neki egy-két szívességgel?  (Sajnos azt is el kell mondanom, hogy sokkal több visszatetsző dologról tudok város közéletéről, mint amit eddig megírtam. Diszkrét voltam és visszafogott.)

4.   Azt állítja, hogy nem írok a “közösséget” érintő jó és szép dolgokról. Szintén hamis, a valóságtól 12 fényévre álló  állítás, mert ha  végignézi a blog közléseit valamint a Bicskei Szó Facebook csoport megosztásait (több az ottani megosztások száma mint a blogon posztolt anyagoké), akkor láthatja: sokkal több a pozitív hangvételű, témájú, a város, ország, világ életét érintő közérdekű poszt, hír, vélemény, fotó mint a kritikus. A hízelgést minden kis és nagyobb trónusocska körül jobban csípik. Soha senkinek nem tartoztam "udvartartásához" és nem is akarok. Tudom, hogy szívesebben fogadnák Bicskén is  a "Minden nagyon szép, minden nagyon jó, éljen a Szovjetunió!"- ra hajazó örömujjongást, termelési riportokat egymás hegyén-hátán, de arra tőlem kár várni. Meg kell barátkozni azzal, hogy Bicskén olyan emberek is akadnak, akik bár puncsolni is jól tudnak, amikor annak van helye/ideje, de a kritikus és jól megalapozott véleményüket nem fogják magukban tartani. Megértem, ha cikkeim olvasva indulatkezelési problémái támadnak, hiszen ezúttal sem tudott érdemben reagálni csak mártírkodva, sértetten haragudni. Ez azért van, mert nagyon figyelek arra, ha gondról, problémáról, kényes helyzetről írok, akkor jól megalapozottak legyenek a soraimban szereplő állítások.  Éppen ezért, hogy egyetlen esetleges ellenérv se állja meg a helyét érdemi vita esetén, éppen azért, hogy feltárjam az ügy/ügyecske valóságát, ellentmondásait. (Ha ez a szándék nem lenne meg bennem, munkáimat a Magyar Újságírók Szövetségéhez kötődő szakmai zsűrik sem értékelték volna két alkalommal (1996 és 2000), két különböző szakmai díjjal.) Általában a rossz hír szárnyal, a jó hír tyúklépésben halad.  Szeretem a jó híreket. Utálom a hazudozást és az emberek félrevezetését, manipulálását, az ócska központi propagandát.  Tapasztalataim is abba az irányba tereltek engem, hogy igazán tudjunk örülni az igaz/jó híreknek. Mert ebből kevés van. A “betegességet” tehát máshol tessék szíves lenni keresni. Az értékrendemmel sem lehet oly nagy baj a családi, a munkatársi, a baráti kapcsolatok alapján. Nem tudom, hogy hol, tessék még erről gondolkodni, de nem itt keresendő. Azt javaslom, személyes kérdésekben söprögessen saját hatáskörben a kis házikója előtt…  És visszatérve a témákra, amik ott leverték a biztosítékot. Játszóteret ne engedjünk villanyoszlop, középfeszülségű villanyvezeték  alá építeni. Igen, legyenek helyesek a helyrajzi számok egy elöljárók által aláírt és közreadott tervezetben. Igen, ne engedje meg az önkormányzat  laza kis kedvességgel elrontani a városképet megalomán cégérekkel a város közepén. Mi ebben a rosszindulat? Akkor építeném a közösséget, ha  titokban-félve-remegve írnám meg tótumfaktumok magáncímére, hogy aztán ők eldönthessék, hogy méltóztatnak-e foglalkozni egy-egy üggyel vagy sem? De ezek  sokakat érinthetnek - köz-ü-gyek -, benne van a nevében. A nyilvánosságra tartoznak. 

5. Beteges - írja. Hadd kérdezzem, az nem furcsa, hogy egy néhány évtizedet  egészségügyben dolgozó, aki arra hajdan felesküdött munkavállaló volt, a beteg és beteges szavakat ma már megszégyenítésre, megbélyegzésre, negatív minősítésre igyekszik felhasználni?! És még ő prédikál erkölcsi határvonálról és alantasságról...

A propagandát, ami önmagát sajtónak hazudja, nem tekintem tisztességesnek. A nyilvánosság azzal szolgál, hogy általánosan hozzáférhetővé teszi a közügyekkel kapcsolatos információkat, véleményeket, vitákat és szempontokat. (Ennek a blognak az elődjébe nagyjából akkor kezdtem dolgozni, amikor még a helyi önkormánylapot is megszüntették a következő választásokig.) Tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy információkkal segítse, hogy az olvasókat a saját érdekben való cselekvésben jobban tudjanak eljárni. Képviselhet egyéni jogokat azáltal, hogy szemmel tartja pl. az önkormányzat döntéseit.

Nem enged problémákat szőnyeg alá söpörni.

Esetenként szórakoztat, elgondolkodtat pl. helytörténet vagy kultrovattal, a sporttal - a meglévő civil közösség összefogását segíti, (de csak a „jó” szórakoztatás tartozik ide, akármit jelentsen is). Megőrzi a pénzügyi autonómiát, így megvéd a különböző érdekektől való függéstől.

Vagyis nálam ez azért vegytiszta, mert sem hirdetési, sem egyéb bevételem nincs. Nem anyagi érdekből cselekszem. Hogy ez egyeseknek miért furcsa? Vajon miért nem tudják ezt elhinni?

(A közösség szóról jut eszembe, hogy nagyon szereti használni. A Bicskei Szó Összefogás rovatában, pontosabban az összefogás címkével 233 darab posztot írtam vagy szerepeltettem. Átlagban ez havi egy anyag. Nem rossz. A legutóbbit minap írtam. Én, a szerinte rossz ember, az ócsároló, a folyton hibát kutató. Sőt. A 2010-es médiatörvény után szűnt meg a bicske.info. Akkor indult ez a blog. Csak a blogban kezdtem címkéket használni, vagyis az Összefogás rovat anyagai átlagban inkább havi 2 alkalommal jelentek meg. Legjobban a Bicske Szíve Park körüli családi,civil összefogást szerettem. Tudjátok, a civil, családi közösség-közösség, akikre rendőrt hívtak az elsők az egyenlők között.)

Végezetül: a vallás, hit témában tett ízléstelen, roppant génytelen, a valóságtól természetesen távol álló megjegyzésébe csak azért nem megyek bele jobban, mert ellentétben vele - én nem keverem bele profán dolgokba pl. a templomot. Neki se kéne ezúttal is felhasználni, de már mindegy.

Zárójel bezárva.