"Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk
Ha elmegyünk magunk után, ki tudja, mit hagyunk
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát
Ahány ember annyiféle csodálatos világ..." 

(Bródy János: Mindannyian mások vagyunk)

Tóth Teréz 1934-ben született Bács-Kiskun megyei Foktőn. Édesapját gyermekként veszítette el, aki a háború áldozata lett. Az általános iskolát Foktőn végezte el, az óvónői oklevelét Kalocsán szerezte meg. Óvónői pályafutását 1952-ben kezdte meg Dégen. 1961-től Bicskén, a József Attila utcai óvoda vezetőjeként dolgozott. 1990-ben címzetes óvodavezetőként ment nyugdíjba. Sok-sok kisgyermek gondozásán, nevelésén túl, számos fiatal óvónő pályakezdését segítette. Pedagógusi munkája mellett Bicske város közéletében is aktívan bekapcsolódott. Munkájáért többször kapott elismerést. Nyugdíjasként még évekig óvónő volt.
Nyugdíjas éveiben is figyelemmel kísérte a város életét, rendezvényekre járt. Szerette és nagyra tartotta a Nagy Károly Városi Könyvtár által szervezett találkozókat. Sajnos az utóbbi években látása fokozatosan romlott, ennek ellenére barátnőivel délutánonként a város utcáin sétáltak, miközben sokan megismerték, üdvözölték. Beszélgetésekkor mindig felidézte az illetővel kapcsolatos régi óvódás történeteit. Az embereket idősebb korukban is az óvodás emlékei alapján azonosította. Minden óvodását név szerint ismerte. Tisztában volt az egykori ovisok családi örömeivel, bánataival. Ha nem, kedvesen érdeklődött. Ez volt az élete, ez érdekelte Őt igazán. Hozzátartozott kedves lényével a Fáy utcához.
Életének aktív éveiben édesanyjával és fiával élt együtt. Boldog volt, hogy unokáinak születését még megélhette. Nagyapa korú óvodásaival összetalálkozva szívesen adott számott a nagyanyai örömökről.
Harmincéves bicskei óvodavezetői ideje alatt számos generáció gyermekeivel találkozott. Ők most a mindig határozott, mégis melegszívű Teri nénitől vehetnek végső búcsút, akárcsak egy gondolat erejéig, akár virággal, mécsessel. Egy baráti elmondásból vált ismertté: "Egy naplóba gyűjtötte a számára fontos verseket amiket az ovisokkal is mondogatott. A füzet elején, mottóként ez az idézet állt."

"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek."

Németh Áron Tamás a tatabányai Árpád Gimnázium diákja Vácról hozta a nemes babérból készült győzelmi koszorút  e (szintén arisztotelészi) "szakterületről".  

A legjobb anyaországi versenyző Németh Áron Tamás, a legjobb délvidéki versenyző Mezei Sára Csenge a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulója, a legjobb felvidéki versenyző Hajdú Ferenc Bence az ipolysági Szondi György Gimnázium diákja, a legjobb Erdélyi/Partiumi versenyző pedig Rancz-Gyárfás Hanna a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja lett.
Forrás: https://www.bumm.sk/regio/2021/10/19/felvideki-szonok-sikere-vacott?fbclid=IwAR3V_Ow68Gx02osCG1cVBmwLdjlTcVzCCrf4fFs54xU57LF2ESdG6h74pHw

Van egy régi, kapualjas  ház a főtéren, a játszótér helyével majdnem szemben. Ma virágos galéria működik a földszinten. Ott lakott akkor Csilla néni a családjával az emeleten. Mi ötödikben voltunk a diákjai. Akkoriban érkezett Bicskére, a mi nagy szerencsénkre.

  Szerettük, mert nagyon kedves és nagyon jó embert ismertünk meg benne, aki nevetni is szeretett és tudott, akivel meg lehetett beszélni a dolgainkat Volt egy iskolatársunk, akinek akkor váltak a szülei. Nagyon a szívére vette a diák, határozottan emlékszem. Mellette volt, vigasztalta, erőt akart neki adni. Egyszer az egész osztályt elvitte Martonvásárra, a Brunszvik-kastély parkjába. Emlékszem, ki készült fel kiselőadással és arra is, hogy nagyjából mik hangzottak el a helyről. Ha később az utcán találkoztunk, mindig a legnagyobb kedvességét mutatta, de akkor is, ha lehetett látni, hogy neki most valamiért éppen nem könnyű.
Csilla nénit huszonéves koromtól tegezhettem. De Csillának sosem tudtam volna szólítani. Most sem írok Csilláról, Csilla nénire emlékszem. Fogalom volt a neve. Osztálytársam azt mondta, hogy jártunk is náluk a lakásban és emlékszik, hogy ropogott a parketta. Erre én nem emlékszem, de még arra sem, hogy jártam volna ott. De arra igen, hogy amikor egyszer-kétszer mosolyogva integetett le nekünk a térre, mielőtt becsukta volna az ablakot és elhúzta volna a függönyt. Voltaképpen csak a mosolyra, a kedvességre, a barátságos voltára emlékszünk.
De azért volt egy-két rázós esetünk. A mai Prohászka utcai épületben majdnem az egész osztály betüsszentőporozott. Ez nagyjából azt jelenti, hogy pl. porrá összetört citrompótlót szippantottunk föl - de már nem tudom, hogy mi volt.   Mindenki tüsszögött vagy ha nem, akkor röhögött, amíg megint el nem kezdett tüsszögni.  Karinthy: Röhög és tüsszög az osztály. Csilla nénit akkor láttuk a legmérgesebbnek. De nem attól volt nagyon mérges, hogy ez skandallum, hogy milyen fegyelmezetlen társaság vagyunk. Az bántotta, hogy kelekótya módon mit művelünk az orrnyálkahártyánkkal, a légutakkal, hogy mérgezzük magunkat. Nem ránk haragudott, hanem értünk. Nekünk sok vezető tanárunk volt. Több mint 8 a 8 év alatt. Ő egy vagy két évig vitt minket, amikor a mai Szent László Iskola épületéből, alsóból odakerültünk. De onnan a hetedik osztályba, az akkor nyíló "új iskolába" már nem jött velünk. Szerveztünk olyan osztálytalálkozókat is, ahová több kedves tanárunkat meghívtuk, de még alsóból is. És a legutóbbin vetette fel egy osztáytárs szép csöndben, hogy bizony Csilla nénit is meg kellett volna hívni.
- Hogy neked mennyire igazad van! - válaszoltam. 
Amikor legközelebb találkoztam az utcán Csilla nénivel, ezt el is mondtam. Örült. Köszönte. Azt mondta, hogy vannak ugyan gondok, de rajta nem múlik, feltétlenül ott lesz velünk.
Sokan vagyunk, akik nem feledjük őt. 

Kevés volt a nyolcvanas években az a fajta "szeretet-tanár" - aki a szeretetével nevel -, mint amilyen Csilla néni volt. Ezért őrizzük emlékét mi, akik ismerhettük. 

Hallottam egyszer egy városról, ahol egy hajléktalan nő várandós lett. Mindez hathónapos terhessége idején vált egyértelművé a felületes szemlélők, az utca embere számára.

A nő főleg egymaga jött-ment a városban. Egy babakocsiban tolta ingóságait. Volt baja és hibája éppen elég, mint mindenkinek. De a város keresztény és keresztyén lakói valamint önkormányzata nem azt keresték, hogy miért ne segítsék akár érdemben. Meg aztán úgy érezték itt a "demográfiai csúcs" árnyékában, hogy ez lesz az, ami mellett, nem mehetnek el szó nélkül. Már amennyiben valóban  irgalmas szív dobog a mellkasukban...

Hiszen hideget jósoltak arra a télre is, mint most, a következőre. Nem akarták, hogy ez az anya, bármilyen számkivetett és szegény -  egy bokor aljára szüljön és felelőtlen dolgokat tegyen, akár a kisbabával is, majd a végén a bűntudat miatt magával is végezzen.

Kerítettek hát egy szociális férőhelyet és a tőlük telhető legnagyobb odafigyeléssel kísérték a sorsát. Annak a városnak, amiről beszélek,  női vezetője volt ekkor. Ez is döntő lehetett. Náluk, mármint a nőknél jobban senki nem tudhatja pontosabban átérezni az anyaságot. Ez a város, amiről beszéltem,  földrajzilag jó messze van Bicskétől. Persze, lehetne akár Bicske is. Csak úgy eszembe jutott a tanulságos történet. Hátha eszébe jut róla valakinek - valami. Vagy valaki. 

Karádi Imre igazgató úr, Bicske díszpolgára - életének kilencvenkettedik évében jár. Szellemi frisseségét megőrizte. Támasza kiváló családja, kiváltképp kedves felesége, Eszter, akinek sok örömet és boldogságot kívánunk 90. születésnapján. Részemről a megtiszteltetés, hogy Karádi tanár úr sorait közölhetem. (Káli Gábor köszöni az együttérzést és minden részvétnyilvánítást. Nem regisztrált közösségi oldalon, hogy "személyesen" köszönetet mondhasson érte, ezért kért arra, hogy tegyem meg..)    

Dr. Káli Ferenc a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgató-helyettese szeptember 7-én meghalt. Halálának hírére emlékezetemben azonnal felvillantak azok a képek, események, amelyek őt a társadalmi elfogadottság legmagasabb polcára helyezték, melyet eddig csak kevesen tudtak megközelíteni.
De nézzük a fejlődési menetét:
I. kor: Jászapáti 1932-1952; gyermek- és ifjúkor, az elemi és középiskola elvégzése
II. kor: Budapest 1952-1956; ELTE TTK matematika-fizika szakos hallgató
III. kor: 1956-2021; (1992-ben nyugdíjazták)
Munkahelye mindvégig a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola.
1956/57 tanár
1957/61 osztályfőnök
1962-től harminc éven keresztül az iskola igazgató helyettese 1992-ig
1962-től 30 éven át az iskola felnőtt-oktatásának vezetője 1992-ig
1967-ben, 1971-ben és 1975-ben (12 év) megválasztották országgyűlési képviselőnek.
Életének értelmét a munkája és családja adja. Házassága Klárikával, majd gyermekük születésével létrejött az a család, mely harmóniájával, kiegyensúlyozott hátterével biztosította számára mind az iskolában, mind a közéletben egyre nagyobb és eredményesebbé váló munkáját.
Életének meghatározó alapja a tudásvágy. A miértek, a hogyanok, a keservesen megtalált válaszok, majd a belőlük fakadó újabb ezerfejű sárkányokkal való küzdelmében mindig ő lett a győztes. S ez adja a pedagógiai, közéleti és elsősorban emberi nagyságának sziklaszilárd alapját. A folyamatosan növekvő tudás képét mutatja, hogy hétéves korától az egyetemi diploma megszerzéséig mindegyik iskolai bizonyítványa színjeles, és hogy ezeknek legyen egy fejedelmük, megszerzi szakjából a Cum Laude címet.
Mint ahogyan fiatalon, 30 évesen lett az iskola egyik vezetője, ugyancsak fiatalon, 35 éves korában Bicske választási körzete (párton kívüli) országgyűlési képviselőnek választja, melyet a közösség egyértelmű bizalmából és megelégedettségéből 12 évig visel.
Képviselőként ugyanolyan maradt, mint volt, szerény, nem az érdekli, hogy a neve fönnmaradjon, hanem az, hogy a körzetébe minél több értéket tudjon juttatni.
Intelligenciája - párosulva sokirányú érdeklődésével -, természetessé teszi, hogy kötetlenül el tudjon beszélgetni miniszterekkel, akadémikusokkal, sőt, Kossuth díjas költőkkel, írókkal éppúgy, mint útépítő munkásokkal vagy a szomszéd pékmesterrel.
Ő az aktív képviselők közé tartozik, a törvényalkotási folyamatokat figyelemmel kíséri, de minden bizonnyal a legmaradandóbb a Nemzeti Alaptanterv akkori koncepciójának megalkotásában való részvétel volt.
Figyelemre méltó, hogy az e téren végzett munkájára a külföld is felfigyelt, ugyanis egy alkalommal a francia nagykövet meghívta őt egy követségi vacsorára azért, hogy tőle, mint az egyik legilletékesebbtől kapjon tájékoztatást a magyar oktatásügy modernizálási folyamatáról, helyzetéről.
De térjünk vissza a mi kis iskolánkhoz, hiszen szokatlanul hosszú ideig, 28 évig irányítottuk, biztosítva évtizedeken keresztül a nyugalmat, végső soron a tanulók tanulási kedvét és eredményességét.
De itt az ideje a búcsúnak. Búcsúzom Tőled, de velem együtt több mint száz kollégád, több ezer tanítványod, s közel 40 ezer választópolgár sóhatja együtt: Nyugodj békében!

Karádi Imre
c. igazgató

Bicske község akkor még nem a Bicskei Járás székhelye, hanem a Vaáli Járás egyik faluja volt. A kiállító hatóság, ahogyan a pecséten is látszik, a Királyi Járásbíróság Vaálon. A dokumentumra szintén Káli tanár úr kincsei között bukkantam. 

2021. szeptember 7-én elhunyt Dr. Káli Ferenc. A Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra hamvait. Az időpont még nem áll rendelkezésre. A szertartás nem lesz zártkörű.

Káli Ferenc. Tablókép 1980-ból. 

Káli tanár úr fiával egy osztályban érettségiztünk 1989-ben abban a gimiben, ahol Káli tanár úr is tanított, és aminek igazgató helyettese volt. Káli tanár urat az emberi korrektség mértékegységeként tartja számon számos régi diákja..  Arra kértem Gábor barátomat, hogy foglalja össze édesapja pályáját. Válaszul elküldött nekem egy 1980-ban, írógéppel papírra vetett részletes önéletrajzot. Ezt a kitűnő forrást Gábor  hozzájárulásával átadom a Nagy Károly Városi Könyvtár Helyismereti gyűjteményének. 

"Jászapátin születtem 1932-ben. Édesapám betanított munkás volt, jelenleg nyugdíjas. Édesanyám a háztartást vezette és alkalmi munkát vállalhatott, mivel hárman voltunk testvérek. Az elemi iskolát és az akkor még nyolcosztályos gimnáziumot Jászapátin végeztem. 1952-ben érettségiztem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakán tanári oklevelet szereztem 1956-ban. Az egyetem elvégzése után Bicskére kerültem dolgozni és munkahelyem azóta is a Vajda János Gimnázium és Postforgalmi Szakközépiskola.

1962-ben igazgató helyettesi kinevezést kaptam, és jelenleg is ebben a beosztásban dolgozom. 1962-ben meghívást kaptam a Miskolci Nehézipari Egyetem matematika tanszékére tanársegédnek, és lakásprobléma miatt nem fogadtam el. 1960-ban megnősültem. (...) Egy fiam van, aki 1971-ben született. OTP kölcsönnel épített családi házunk van Bicskén.
1958 és 1960 között ábrázoló geometria kiegészítő szakot végeztem levelező úton az Eötvös Loránd Tudoméányegyetemen, majd ugyanitt 1971-72-ben számítástechnikai továbbképző tanfolyamot. Ennek folytatásaként 1978-ban kezdtem el a továbbképzés második fokozatát, és ennek befejezéseként szeretnék doktorálni.

Káli tanár úr doktorrá avatása

Már gimnazista koromban megoldója voltam a Középiskolai Matematikai Lapok feladatainak. 1952-ben a középiskolai matematika verseny országos döntőjébe kerültem. Mint gyakorló pedagógus A Matematika Tanítása című folyóirat kitűzött feladataira küldtem be gyakran megoldásokat, és több alkalommal jelent meg cikkem e lapban főleg a térgeometria tanításának témaköréből.
(...)
1967-ben országgyűlési képviselőnek választottak, majd 1971-ben és 1975-ben újból megválasztottak e tisztségbe. Tagja vagyok az országgyűlés kulturális állandó bizottságának és az Interparlamentáris Unió Magyar Csoportja áltak működtetett magyar finn tagozatnak.
(...)
Bár a társadalmi funkció elég sok elfoglaltsággal jár, mindig szakítottam időt szakmai műveltségem gyarapítására is. A matematikán belül elsősorban a geometria áll hozzám legközelebb. Sokat foglalkozom módszertannal és igyekszem oktató nevelő munkámat hatékonnyá tenni. Az eredményesebb geometriatanítást kívánom elősegíteni a mostani továbbképzésben végzett munkámmal és a doktori disszertációval.
Bicske, 1980. február 11.
                                                                                                                         /Káli Ferenc/"

Kitűnő Tanuló érdemérem (1952) 

 Az oktatásügy kiváló dolgozója (1973) 

Kiváló Pedagógus (1987)  

Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1993) 

Németh László díj (2006)  

Aranydiploma (2006)  

Gyémántdiploma (2016) 

Káli tanár urat 1981. január 31-én avatták doktorrá.
A KÖZMŰVELŐDÉS Fejér megyében /1986. évi 1. sz./ Bicske művelődésének története címmel jelent meg tanulmánya. Családjáról tudom, hogy hárman voltak testvérek. Egyikük munkás, László pedig katolikus pap volt a mai Tatabánya területén egy plébánián. Fiatalon, 40 éves korában halt meg, utolsó időszakában Jászapátiban szolgált. 
A Vajdában ezen 1980-ban született életrajz szerint Dr. Káli Ferenc 1956 és 1980 között összesen 127 osztály, 3045 bicskei gimnazista és szakközépiskolás érettségiztetéséért dolgozott.
"Csak" 1956-1980 között 17 alkalommal volt érettségi elnök vidéken vagyis nem Bicskén. Osztályvizsga elnök 7 alkalommal volt vidéken, helyben háromszor.

Tiszteletre méltó emlékét szívünkben őrizzük. 

A Lidl Magyarország a vásárlók kényelmes bevásárlási környezetének megteremtésére mindig nagy hangsúlyt fektetett, folyamatosan törekszik a kellemes környezet kialakításához a bolti környezet fejlesztésére, modernizálására. Ennek érdekében a vállalat a bicskei Szent László utca 55. szám alatti áruház kapuit szeptember 5-től bezárja egy hónapra, hogy megújítsa azt és a vásárlók modern, vonzó környezetben intézhessék a napi bevásárlásaikat. Az áruházat modern berendezések, letisztult vonalak jellemzik majd. A modernizáláskor felújítják a szélfogót valamint új be- és kijárati ajtókat is kap az áruház. Az üzlet teljes területén lecserélik a padlóburkolatot, új klímák kerülnek beszerelésre, valamint kiegészítésre kerül a LED-es világítás is. A belső berendezések cseréje (modern hűtők, polcok, kasszák), és egyéb elektromos, valamint gépészeti korszerűsítések mellett megújul a közösségi helyiség és a raktár is. A belső átalakítások mellett a parkolóban is zajlanak majd munkálatok, modern LED-es parkoló világítás kerül kialakításra és a fenntarthatóságot szem előtt tartva elektromos töltőállomásokat is kiépít a vállalat.
A megújult áruház október 7-től fantasztikus akciókkal várja majd újra vásárlóközönségét.
A felújítás ideje alatt a legközelebbi – Tatabánya, Szent Borbála út 31. valamint Tatabánya, Győri út 31. - Lidl áruházainkban várjuk vásárlóinkat.
Üdvözlettel,
Lidl Magyarország

Bicskén, a Móricz Zsigmond utcában egy rózsaszín  iksszel megjelölt kb. tizenötéves fűzfa azt kéri: léci ne vágj ki.

Nem csak a saját nevében beszél, hanem további tíz társát szeretné megmenteni a feltételezett kivágástól.

A fákat egy ott élő ültette. Gondozza őket kezdetektől. Nyírja lombjukat, söpri, gereblyézi leveleit a fogalmas közterületen. A fák frizuráját ollóval igazítja, hogy árnyékába beférjenek a parkolók. A 11 fa sűrű lombozata természetes gátja annak a porfelhőnek, amit a bicskei családi házakkal szemben abszurd módon engedélyezett bányarakodó hosszú évek óta termel. A 12 elültetett fűz közül csak egy pusztult ki. Nem rossz arány. Közművi vonatkozásban érintett területről van szó. Csereérett szennyvízcső húzódhat alattuk? A bicskei fákat ültető és gondozó gazda saját Bicske szíve parkja ez. Ragaszkodik a fákhoz, amiket a környék is szerethet.Keresi a módját annak, hogy megmentse azokat.

A Borászati lapoknak 1858. április 10-én, több mint 163 éve írt olvasói levelet Tóth István bicskei gazda a szőlő akkori állapotáról. 

A járőrök Bicskén, a Csabdi utcában ellenőriztek 2021. augusztus 8-án délelőtt egy 28 éves gépkocsivezetőt. A helyi illetőségű nő a Szent István utca felől a Csabdi utca irányába haladt a gépjárművével, amikor a rendőrök intézkedés alá vonták és megállapították, hogy a nő egyáltalán nem rendelkezik vezetői engedéllyel. A sofőrrel szemben előállítását követően feljelentést kezdeményeztek a rendőrök. /FMRFK/

Az Eurosport tudósítása itt látható. 

A Wiki így ír róla. 

Összesen öt bicskei indult a downhill kerékpárosok országos bajnokságán! Nem egy, nem három, hanem öt!
Kauda Ákos, Keresztes Péter, Németh Ádám, Váradi Patrik és Vitai Krisztián a nevezési listán szereplő öt, Bicske jó hírnevét öregbítő kerékpáros akrobata. A Bakonyban, Eplény mellett csapattak le egy nagy hegyről a sáros erdei ösvényen. A videókon szereplő közvetítések magukért beszélnek. Szép volt Ádám, Ákos, Krisztián, Patrik és Péter! A 225 fős nemzetközi mezőnyről elmondhatjuk, hogy minden 45. versenyző bicskei volt.  

A Red  Company Downhill Országos Bajnokság 2021 vasárnapi döntője: 

Ez az időmérő volt: 

A bicskei Németh Ádám többszörös bajnok downhill kerékpár versenyző (és crossmotorversenyző) tegnapi, a Bakonyban, Eplényben elért eredményéről írt olvasónk.  

Olvasónk kis-nagyfia rajong ezekért a sportokért és követi a bicskei Németh Ádám pályfautását. Ez a kép 2017. májusában készült és a Facebook profilja a forrása. Májusi eső aranyat ér. 

"Tegnap,egy bicskei fiatalember szép eredményt ért el terepbringában. (Az esős bringás posztodról jutott eszembe.) Na őket is elkapta az eső, még jobban mint téged.  És ő nem térkövön ment, mint te, hanem full taknyos sáron zúztak a nagy hegyről le Eplénynél, nagyokat repülve, sziklakertekben landolva. Félelmetes.   

Németh Ádám bár már régóta crossmotorral tolja, ebben az országos bajnokságban, ami évente van, szintén indul. 

Ha jól látom, most 12.helyezett lett, de  iszonyat sok versenyzőből. Ez a felvétel hosszú, viszont végig nagyon érdekes, látványos, akrobatikus. ha nincs időd végignézni, állítsd 1 óra 50 perchez és pár percen belül meglátod Ádámot a cél előtt, még azt is bemondják, hogy bicskei és azt is, hogy milyen eredményes. Elismeréssel szólnak róla. https://www.facebook.com/watch/live/?v=422892292301558&ref=watch_permalink 

Többszörös bajnok. 

Fiam totál bele van zúg zúgva ebbe az egész sportágba, amitől én nagyon féltem. 
Megnéztük tegnap hogyan csinálják a nagyok. Hát őkelme még lelkesebb lett. Én pedig még jobban félek. No, de az anyák ilyenek." 

Beírtam a keresőbe a Németh Ádám downhill-t és sokat írnak róla. Egy 2019-es bekezdés a bringasport.hu-ról: "Ádámról tudni érdemes, hogy a Downhill Országos Bajnokságok történelmében 2012 óta folyamatosan valamelyik kategória dobogóján áll, ráadásul egy Junior és három Merev győzelemmel is büszkélkedhet. Esélyeit csak az ronthatta, hogy az OB előtt egy héttel sikerült eltörnie a kisujját, de a bicskei srácot ismerve ez nagy megálljt nem jelentett neki és vitte is az első futamot."

Száguldozás és gyorsulási mutatványozás jellemzi Bicske belterületi útjait. Bekanyarodik a motoros vagy az autós, két sarokkal odébb megint befordul, de azért az "élményért" feltekeri magát minimum nyolcvanra akár egy 30-40 km/h-ra korlátozott szakaszban is. Akkor is, ha gyermekintézmény előtt húz el. A főutca, a Vörösmarty utca, a Prohászka, a Kossuth és a Kisfaludy mint sztráda egyeseknek.  De ez az egész város területén jellemző. Az sem zavarja őket, hogy járművük olykor oly hangos, hogy az zavaró. Ez a büszkeségük. Ez az önkifejezésük. Én jól ismerek és tisztelek autósokat, motorosokat, akik tartják és világ életükben tartották magukat a szabályokhoz, mert ha nem is rajonganak az előírásokért, de kisujjukban van és tudják azt is, hogy a szabályok értünk-értük vannak. A füstös és dübörgő száguldozók, akik járműveit adott állapotban a műszakin sem engednék át, minden közlekedőt égetnek, mert sajnos hajlamos az ember általános ítéletet mondani. Néha nem akarom elhinni, hogy vezetői engedélyük van. Sokkal többen vannak Bicskén, akik betartják a szabályokat. Ők a széles tömeg. A magát törvényen kívülinek érző szűkebb réteg műveli ezt, de sajnos egyre többen vannak Bicske utcáin, mert egyre felbátorodnak, ugyanis szabálysértéseiknek valószínűleg semmi következménye.
Hogyan lehetséges az, hogy e balesetveszélyes, szinte orosz ruletthez hasonlító tevékenységüket, amiben a szerencse faktornak jelentős a része (vö.: nem lép elé egy kisgyerek stb.) feltételezésem szerint szankció nélkül megússzák és ezt megengedhetik maguknak Bicskén?
Véleményem szerint három pontban foglalható össze:
1. A poltikának kedvez a hatóság. Valószínűleg ugyanis a poltikának akar megfelelni, amitől itt minden függ és nem lép fel kellőképpen a közlekedésben, mert tévesen azt hiszi, hogy az embereknek ezt meg kell hagyni, az emberek kedvét nem szabad elrontani holmi számonkéréssel. Azért gondolhatja ezt, mert ez a politikának is érdeke, hogy ne legyen elrontva a "zemeberek" jó hangulata. Ez azért tévedés a politika és a hatóság részéről is, mert sokkal többen vagyunk Bicskén, akik kimondatlanul is elvárnánk a rendtételt, a határozottabb, konzekvensebb fellépést a deviáns közlekedési modorral kapcsolatban.  Mert ha ezt így továbbra is hagyják, Bicskén még jobban felbátorodnak a szabálysértők sebesség, levegő- és zajszennyezés tekintetlben - a mi szívügyünk Bicske az ő kis paradicsomuk lesz. Már most is remekül érzik magukat. Mi meg nézhetünk ki a fejükből. A téren sétáltunk egy este. Egy túramotor, talán bömös haladt szép nyugodtan gyönyörű basszussal a Kossuth térről kifelé, a Kossuth utca irányába. Öröm volt látni és hallgatni. Ment vagy 40-el. Miért nem lehet ezt így egy településen belül? De autósókból is sokkal de sokkal több az, aki tekintettel van másokra és nem néz keresztül a környezetén.
2. Lehet, hogy nincs rá elég ember a bicskei rendőrségen vagy a rendőri jelenlét nem megfelelő, mert sok a dolguk, nagy a terület és nincsenek elegen és/vagy nincs elég eszköz. Az eszközállományról fogalmam sincs. De mivel pontosan tudták, hogy mekkora az illetékességi terület, megkaphatták, meg kellett hogy kapják a "szerszámokat" is. Úgy vélem, hogy szemmel látható a folyamatosan cserélődésből, hogy jönnek-mennek a fiatal rendőrök. Nem tudom, hogy szerelnek le vagy mennek máshová, de inkább az első. Az anyagi megbecsülés országos hiánya közismert. A városnak érdeke lenne, hogy akár a volt menekülttábor új részén, akár a megvásárolt ingatlanokban olyan lakhatási lehetőséget biztosítsanak fiatal rendőröknek, ami azt hiszem az önkormányzat részéről is támogatott, de a BM felől biztos. Azért kellene még több támogatás, mert marasztalni kell őket valahogyan, mert ha ők innen elmennek, akkor az újak helyismeret nélkül érkeznek. És ez a tendencia most, feltételezésem szerint. Tudom, hogy a politikusi javadalmakhoz képest krajcáros kis fizetésükből nem tudnak megélni, nemhogy félretenni, ha az albérletet fizetik. Még akkor is, ha azon is van támogatás innen-onnan. El kéne dönteni, hogy mit akarunk.  
3. A harmadik lehetőség az, hogy a fentiek együtt jelen vannak a probléma mögött és még másik is hozzájöhet, amiről én nem tudhatok. 

Beszélgettem egy régi barátommal, aki egy forgalmas megyeszéhelyen él és jól ismeri azt is, ami itt megy Bicskén. Azt mondta, hogy náluk olyan a seriff és a kis seriffek, hogy ott teljesen korrektül, kérlelhetetlenül zajlanak a rendőri intézkedések. Nincs pardon. A közlekedők 90% már jól tudja, hogy hol jár, hogy mit lehet, mit nem, be is tartják a szabályokat.
A közúti közlekedésben való viselkedés pontos makettje a társadalom aktuális állapotának. Tükör. Nézzetek bele. Így van ez nemcsak egy ország, hanem kisebb régiók tekintetében is.
Hallottam egy remek viccet Zsámbékon. Az argentin származású Ferenc pápa - még hivatalba lépése előtt -, barátian azt kérdezte német elődjétől, hogy vajon tudja-e, többnyire hogyan lesznek öngyilkosok az argentinok? A válasz: felmásznak hatalmas egójukra és levetik magukat onnan. Bicske útjain is hatalmas egók érzik magukat remekül, semmi nem számít, egyedül ők... Kérem szépen, ezen kellene változtatni - igen tisztelt önkormányzati választott vezetés és rendőkapitányság.