A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
Múlt héten éppen hőn szeretett új fővárosunk, alias Főcsút szélét éppen hogy érintve Bodmér felé haladtam, amikor is megláttam az út szélén lévő, mindösszesen egy kopott, ferde táblával fémjelzett sáros, fedetlen buszmegállóban (ennek a buszmegállónak a léte, illetve a komfortfokozata is megérne egy misét a Legjob barát polgi dzsondérjaival, billencseivel, platós furgonjaival terhelt, valamint A Mi Stadionunk árnyában elterülő elépüléssel kapcsolatban, hogy mikor lesz végre az itt várakozni igyekvő utazóközönségnek némi kényelme, meddig kell, tető, szélfogó és árnyék nélkül abszolválnia ezeket az állapotokat). Na mindegy, nem ragozom.
Tehát én a buszmegálló felé megyek, amikor felfigyelek egy hórihorgas, magas, vállas, de elég vékony stopposra... Miután a visszapillantóban megbizonyosodom róla, hogy nem jön senki utánam, egy Vittipaldis boxbeállásra emlékeztető manőverrel, satuzás közbeni gyors irányváltással még éppen beférek a buszmegálló pontos helyét jelző letaposott útszéli barázdába 23 éves, 1052 köbcentiméteres Máléhegyre járó pöcsköszörűmmel, Pötyivel. Majd a gyors, sikeres manővertől meghökkent stoppos elismerő pillantását learatva hanyagul kiszóltam a sráchoz:
- Meddig mész barétom?
- Hát, Oroszlányba tartok, de ha bármeddig el tudsz vinni, azt nagyon megköszönném.
- Hát, én csak ide Bodmérra, de gyere, szállj be - felelem, és már próbálja is horizontálisan mindennemű kihívásoktól mentes alkatát Pötyibe préselni. Elindulunk, és elkezdünk beszélgetni amolyan férfias dolgokról, mégpedig hány éves Pötyi, mennyit eszik, stb. Megkérdezem tőle hova tart, merről jött, majd a válaszoktól megdöbbenek.
- Debrecenből jöttem, sajnos az élet úgy hozta, hogy hajléktalan vagyok - majd rögtön hozzáteszi -, soha nem ittam, nem dohányoztam, nem kábítószereztem.
Nem akarom túlságosan firtatni a dolgot, hogy is jönnék hozzá, talán ha 10 perce ismerem. Folytatta:
- De nem adom fel, most éppen egy állásinterjúra megyek, ahol azonnali munkakezdést ajánlanak, bentlakással. Nem volt túl sok választás, de végül is nekem tökmindegy, csak ne maradjak az utcán. Fél háromra kell odaérnem, már dél van, de majd segít az Úr. Tovább beszélgetünk hitről, vallásokról, és csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy az előző fuvarjánál szintén keresztény hölgy volt a sofőrje, micsoda véletlen... Nem véletlen, mondtam nevetve, a nem keresztények egyszerűen nem állnak meg.
A hely ahova tartott Oroszlány ipari park, a munka két műszak, beosztás áruátvevő. Van pénzed, kérdezem tőle, mert Lacinál, nevezzük így a srácot semminemű poggyász sem volt, mire azt feleli, persze hogy van, itt van egy ötforintos, már 3 napja őrizgetem, azért nem lehet pénz nélkül utazgatni, neveti, majd kérdésemre, hogy mit evett az elmúlt 3 napban, rávágja:
-Már érik a szeder, a meggy, és szerencsére van egy pár belőlük az utak mentén. Mindezt olyan pozitívan adja elő,mintha 2015-ben ez annyira egyértelmű lenne... Vértesbogláron, a buszmegállóban, állok meg, és Hála az Úrnak pont van annyi pénzem, amiből eljuthat Oroszlányra, és néhány napig nem kell nyelnie az éhkoppot sem tovább. Néhány keresztény testvér felajánlásából közben tudtunk szerezni neki pólókat, cipőt, de szükség lenne még nadrágokra is, ami elég nehéz lesz, mert a meglévő egy darab nadrágban nincs méretjelzés.
190 cm magas, pólóból a hossz miatt xxl kell, de egyébként vékony testalkatú, kb 80-85 kiló lehet. Ha lenne valakinek ebben a méretben fölöslegbe, szívesen eljuttatom neki, sőt, kérlek benneteket, hogy jelezzétek, és eljuttatom neki, akár egy, az adakozó által írt, jókívánságokat tartalmazó levélke kíséretében.
100-as break: Felvették a munkahelyre, de szállást csak próbaidő után biztosítanak neki, mivel éppen felújítják. Sikerült találnia egy normális hajléktalan szállót addig is, ahol, miután adományokból (Dicsőség az Úrnak) kifizette a havi 6700 forintot, már nappal is tartózkodhatott, (ugyanis állandó éjszakás beosztásban van, eddig a nappalokat egy városszéli kis tónál töltötte, és aludt, ha tudott). Most, mivel van saját szekrénye, már lehetnek saját cuccai is. Arra gondoltam, hogy az első fizetéséig segítenünk kéne neki a kajában is (persze mindenkinek a saját erejéhez mérten, ezzel is segítve a talpon állását) .
- Nem fogok koldulni, sírni, sajnáltatni magam. Tudok, és akarok dolgozni, és tudom, hogy segít az Úr továbbra is. Dacára annak, hogy Lacinak mindössze 8 általános a végzettsége, nagyon választékosan, kulturáltan tudja kifejezni magát, és nem sír, nem kér, nem koldul. Csak élni akar, felállni, emberhez méltóan élni... úgy, mint mi.
A Bicskei Szóhoz az elmúlt napokban férfiingek, asztaliteniszhez asztal és ütők, gyerekjátékok és sütemény felajánlások érkeztek, korántsem költségtérítésből élő, korántsem milliós fizetésű hivatalos személyektől, nem olyanoktól, akik kis füzettel, ruhapénzből megvett öltönyben kiállnak gyűlöletet szítani kamerák elé, ahelyett, hogy lobbiképesnek mondott, befolyásos emberként azon dolgoznának szép csöndesen, hogy csökkentsék a tábor létszámát a harmadára. Hatás-ellenhatás következménye az országban terjedő összefogás a tranzitutasok mellett. Mindenkinek elmondtuk, hová forduljon. A Bicskei Szó tényeket közölt a tábor helyzetéről a rémhírterjesztésekkel szemben.
Láthattuk volna előre. Amikor a kritikus médiaportálok, köztük az MKKP, az Átlátszó és a Vastagbőr 33,3 millió forintot, azaz 80 ezer eurót gyűjtöttek össze két hét alatt abból a célból, hogy a kormány rasszista kampányára ellenkampányt indítsanak, egyértelművé vált egyrészt, hogy a magyarok segíteni akarnak a menekülteken, másrészt pedig, hogy nem könnyű őket manipulálni.
Azok kedvéért, akik eddig nem követték közelről a magyar migrációs helyzetet, elmagyarázzuk, miről is van szó. Miután a balkáni háborús időszak lecsengett, a menedékkérők száma plusz/mínusz kétezer körül stagnált éves szinten. Egy olyan rendszer volt életben, amit az önkényes fogva tartások, a meglehetősen korlátozott jogi segélyek jellemeztek, mindez pedig a menekültstátusszal rendelkezők utcára kerüléséhez vezetett.
2013-ban, a menedékkérelmek száma 18 ezerre nőtt; 2014-ben ez a szám 42 777-re duzzadt, míg 2015-ben ez idáig már mintegy 60 ezren folyamodtak menekültstátuszért. Nem meglepő, hogy a bizonyos mértékig EU-s pénzeken alapuló rendszer, ahogyan már korábban is írtuk, válságban van.
Az elképesztő mértékű jó szándék, szolidaritás és spontán szerveződések, amelyek a Magyarországon átkelő migránsoknak nyújtanak segítséget, mindenkit meglepetésként értek. Étel-, víz-, ruha- és cipőosztás, illetve tájékoztatás céljából csoportok szerveződnek a Facebook-on, míg a debreceniek tüntetést szerveznek a kormány idegengyűlölő propagandája ellen. Mialatt a Fidesz erkölcsi pánik gerjesztésén és a menekültektől való rettegéskampány terjesztésén munkálkodik, taktikájuk ismét az ellenkező hatást érte el: valóban pánik van, de ennek a pániknak a szlogenje a következő: “Kérem, mondja meg valaki, hogyan tudok a migránsokon segíteni?” Már az államnak is az önkéntesek segítségét kellett kérnie: égető szükségük van olyanok jelentkezőkre, akik a Szeged közelében lévő nagyfai konténertáborban a menedékkérők kísérésére vállalkoznak. Ez egy újabb példa arra, hogy a magyaroknak ismét sikerült az, amiben a kormány megbukott. A Fidesz és a Jobbik magyarokról alkotott víziója egyszerűen téves.
A Migszollal mi 2012-ben jelentünk meg, amikor a helyzet még nagyon más volt. Most, hogy számos csoport hivatkozik a Migszolra, szeretnénk megismertetni az általunk képviselt értékeket és a szervezetünket a nagy nyilvánossággal is. Megalakulásunkkor tudatosan választottunk a politikai és a humanitárius munka között. Mi mindig is a politikai oldalra helyeztük a hangsúlyt, és a jövőben is ezt fogjuk tenni: tüntetések és események szervezése, Magyarországon és külföldön élő érdekelt felek megkeresése, stb. Azért döntöttünk a politikai irány mellett, mert a kormány ezt nem tudja pénzre váltani kerítésépítés által, vagy azzal, hogy a migránsokat terroristáknak állítja be. Nem tudja annyival elintézni, hogy ez egy szolidaritás hiányából fakadó EU-s probléma, és nem tudja az ételt és menedéket adó magyarok jóindulatára sem hagyni. Mi egy szilárd politikai szerveződést akarunk, aminek a keretében a migránsok számára élhető körülményeket tudunk biztosítani Magyarországon. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a politikai megközelítés fontosabb, mint a humanitárius: amikor vészhelyzet van, mindkettőre ugyanakkora szükség van.
Annak ellenére, hogy kifejezetten a küzdelem politikai oldalát hangsúlyozzuk a humanitárius helyett, a Migszol már az elején elhatározta, hogy működésében független lesz az államtól, a politikai pártoktól és az Európai Uniótól. Időnként egyeztetünk politikai pártokkal, amennyiben érdekli őket az álláspontunk, de szeretnénk leszögezni, hogy függetlenek vagyunk tőlük. Ez számunkra mindig kulcsfontosságú volt. Ezért szeretnénk, hogy mindenki, aki a Migszol nevét használja, tartsa tiszteletben ezeket az értékeket, és maradjon független. A különböző csoportok saját maguk választhatják meg, milyen módszereket alkalmaznak a működésük során. A Migszolnál mi konszenzus alapján döntünk, nincs vezetőnk, nincsenek fizetett alkalmazottaink, és nem hozunk döntéseket külső nyomásra.
A Migszol támogatói által újonnan létrehozott csoportok pontosan az ellenkezőjét képviselik a Migszol értékeinek, vagyis a politikai helyett a humanitárius munkával foglalkoznak. Lenyűgöző és örömteli látni az elkötelezett magyarok arra irányuló kezdeményezéseit, hogy kinyilvánítsák szolidaritásukat, segítsenek, és támogatásukat ajánlják fel akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van. Újra csak csodálatunkat tudjuk kifejezni, és szeretnénk köszönetet mondani Nektek erőfeszítéseitekért és nagyszerű munkátokért, amivel ebben az aggasztó helyzetben segítetek. Szeretnénk kihasználni ezt az alkalmat, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a migránsok nem az egyetlen bizonytalan helyzetben lévő csoport Magyarországon. Sok migránsokat segítő egyesület már nem tud jelenleg több önkéntest fogadni, ezért azt javasoljuk, hogy honfitársaitoknál is keressétek az önkéntes lehetőségeket.
Elmondhatatlanul örülünk a migráns szolidaritás humanitárius mozgalmának, hiszen a két oldal most már egy teljes egészet alkot. Habár teljes mértékben támogatjuk egymás munkáját, és természetesen kommunikálunk is, a különböző szervezetek egymástól függetlenek működnek tovább.
Amennyiben úgy érzed, hogy az ügy politikai oldalát támogatnád huzamosabb időn keresztül, kérünk, vedd fel a kapcsolatot a Migszollal. Viszont ha a humanitárius tevékenységekben vennél szívesen részt, az alábbi csoportokat keresd. Mert együtt vagyunk a legerősebbek! www.migszol.com
Már-már a 16-18. századi Angliában zajló bekerítéseihez társítjuk, de természetesen másról van szó - egészen másról. Mivel a közeli 12 ezres város lakói túlságosan megszokták mint szabadon választott kiránduló célpontot, a teleülés központjától egy óra járóföldre kell ám a kerítés.
Huszonöt külföldi kiadó vásárolta meg Gárdos Péter Hajnali láz című regényének kiadási jogát. Gárdos őszinte mosolya a sajtófotón: feltehetőleg mindenki ennyire örülne, ha világszerte 25 kiadó ugrana kései, de legelső regényének kiadási jogaiért.
A Nagy Károly Városi Könyvtár polcán ott figyel e mű 2011 óta. Nyolcadik kölcsönzője vagyok. A könyvtáros megjegyezte, amikor a 25 kiadó érdeklődésének hírére kihozom:
-Olvastam….
-Milyen?
-Szép. Ez a legjobb szó.
-Olvastam, hogy az idei londoni könyvvásáron 25 külföldi kiadó döntött - köztük német, francia, ausztrál, svéd, brit, kanadai, dán, görög, spanyol, lengyel, koreai és kínai – mellette.
-Jól teszik - mondja és nevet.
A Hajnali Láz új kiadása szeptemberben jelenik meg a Librinél.
Amit kihoztam, 2010-ben jelent meg Budapesten, az OlvasóSarok gondozásában, Dávid Anna szerkesztésében. Egy olyan holokausztregény, ami egyrészt nem a lágerben játszódik, másrészt a lágertúlélő szereplők – Gárdos Miklós és Reich Lili, a szerelmespár, Gárdos Péter szerző szülei -, nem szoktak beszélni az ott történtekről. Péter úgy 10 rövid bekezdésben összefoglalja, hogy mi nem volt téma otthon sosem, például az sem, hogy Miklós, az édesapa feladata, aki sokkal később külpolitikai újságíró lett, a hullatömegek elégetése volt.
A kemence körül dolgozott.
De ez a mű akkor is és csak azért is szerelemről, az élni akarásról, az élet szeretetéről, a gyógyulásról, a honvágyról, fiatalságról, születésről és a minden keresztülment kiszolgáltatottak büszkeségéről szól.
A regény mesélője a szerző, fiúi szemszögéből.
Svédországban 1945-től különböző nemzetiségű, lágereket túlélőket ápolnak és próbálnak rehabilitálni, a gyógyulás útját egyengetni. Az első állomás a Balti-tenger legnagyobb szigete, a Vas megyényi Gotland tartomány és sziget Lärbro városkája. A svéd partoktól 70 km-re keletre, Lettországtól 130 km-re fekszik. Partvonal kerülete 800 km. Miklósnak félévet ad az őszinte orvos tüdőbetegsége miatt. „De Miklós élni akar.” Mondhatná a szerző így is „De Apám élni akar”. Apám és Anyám szavakat az 1948-as születésű szerző (mint mi a Szüleinkét) mindig nagybetűvel kezdi. Így megy ez jobb helyeken. Megadjuk a módját. Ki így, ki úgy. De megadja mindenki, ha beleivódott a jobbára szíves-örömest betartható Ötödik Parancsolat, miszerint: Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
A történet igaz és élet ízű. „A Hajnali láz – nagy szeretettel, feszes mondatokban és erős képekben megírt igaz történet – az élet szerelmes regénye.” A mottóban az apa versének részlete. A szerzői utószóban, amit sportszerűen az erős kísértés ellenére tényleg a végére hagytam olvasáskor, finomít a szerző. Köszöni, hogy megözvegyült édesanyja elnézte neki, hogy néha kedve szerint finomít a történeten. Gárdos Péter színház- és filmrendező. Amíg a szerző meg nem kapta a szépen átkötött levélváltástömeget, azelőtt ő sosem láthatta. Akkor ismét elhangzott Édesanyjától:
„Apád a leveleivel vett le a lábamról”.
Ezt az egészet azért írom le, mert a 76. oldalon „Rohanj, Miklós hív!” kezdetű párbeszédnek, amiben a nő azt mondja a férfinak, hogy „Tegezhet” – megéreztem, hogy ezt szeretni fogom és bátran merem ajánlani rögtön többeknek.
Gárdos Miklós Svédországból halálos betegnek mondva a heti 5 koronás zsebpénzből Lärbro városkából folyamatosan és szenvedélyesen 117 nőnek ír szerelmes levelet, mert feleséget akar. Páran válaszolnak. Köztük Reich Lili is – fia neve Gárdos Péter, mert ágyhoz kötött beteg szintén Svédországban, szintén túlélőként. Unatkozik. Reménykedik. Válaszol. A Svédország déli részén fekvő Eksjő településen lábadozik, ami Miklós Gotland szigetétől úgy 300 kilométerre nyugatra fekszik a szárazföld belsejében.
Miklós első lépésben 27 kilóról „hízik” a Balti-tengeren majdnem 40 kilóra a rehabilitáció során, amit neki, mint magyar menekültnek (!) nyújtanak. (Egy hatalmas testalkatú hölgy is volt a 117 ismeretlen címzett között. A tetejébe ő személyesen tesz látogatást és nagyon határozott. A negyvenkilós Miklóst végül Harry barát segíti ki a bajból.)
A hajnali láz jelentése hármas. Benne van a halálos betegség, amit szerelmi lázra cserél a szerző édesapja és Budapest felé tartva a fémtokban felső zsebében mindig magánál hordott lázmérőt a vonat mosdójában húzza le a vécén, mert meglátja saját gyengeségét a tükörbe pillantva szájában a mérővel, miközben ő erős embert akar látni. A hajnali láz harmadik jelentése pedig az apa szocializmus iránti lelkesedése fiatalon, orosz tanulással, ami a Rajk-per idején megtörik, '56-ban elmúlik és disszidáláson gondolkodnak, de nem akarnak mosogatásból élni.
„Maradunk”.
Gárdos Miklós külpolitikai újságíró a Magyarország című hetilap alapító főszerkesztő-helyettese volt.
Ady Endre Májusi zápor után című versének kéziratát - Dr. Pordány László korábbi ottawai nagykövet felesége adta át az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) nemzeti közgyűjteményének. Ady Mariska (1888-1977) a költő unokahúga szerezhette be egy aukción 1922-ben. A Múzeumok Éjszakáján ez is megtekinthető a Könyvtárban június 20-tól július 12-ig.
A családi relikviaként őrzött műtárgyat Ady Mariska unokája, Diósady Levente nyújtotta át Cleveland-ben (Québec, Kanada) az ottawai nagykövetnek azzal a megbízással, hogy juttassa el méltó helyére. Indíttatásában az időskor számvetése vélelmezhető, amikor messze Magyarországtól eldönti: a közkincset szülőföldjére küldi, ott a helye.
Diósady Levente gyermekként 1956-ban édesapjával, Diósady Pállal, Ady Endre keresztfiával emigrált Magyarországról.
A költészettel – lévén az unokabáty, teljes nevén diósadi Ady András Endre hatása alatt próbálkozott és kiadott kötetig is eljutott Ady Mariska. Édesapja Ady Sándor (jegyző Hadad községben), aki a költő édesapjának (Ady Lőrinc birtokos) öccse.
Hadad. Hadady…
„Édes Mariskám, a rokonsági viszonyt valóban nem tartom sokra, de téged szeretlek s ennek az érzésemnek a rokonság sem ártott. Egyébként is kedves, szimpatikus híreket hallok itt rólad s igazán szerettelek volna látni. Nem rajtam mulott, de a körülményeken, hogy nem találkozhattunk. Küldd el a novelláidat, de előre mondom, hogy lelkiismeretes, de nagyon szigoru leszek. (…) Isten veled, szeretettel ölel Endre.”
A Budavári Palota Oroszlános udvarában Földesi Ferenc filológustól 2013-ban ismeretlen hölgy kért útbaigazítást. A Kézirattár vezetője elmondta, ha belép a főbejáraton, akkor hol tud beiratkozni a Könyvtárak Könyvtárába. Viszont a látogató egy Ady-kéziratot hozott. Az OSZK kézirattárának vezetőjét, aki ma különgyűjteményi igazgató is és bicskei kötődésű, ez nem lepte meg túlságosan. Hoznak ide kincsnek hitt „kéziratot” bőven. Például ha híre megy, mennyiért kelt el egy Petőfi vers kézirata. Hirtelenjében megsokasodnak a padláson, fiók mélyén megtalált „Petőfi-kéziratok”. (Amiket például a művelt huszártiszt dédnagyapa másolt le magának „tentával”, csak mert szerette. Tehát kézirat…)
Ady kéziratból viszont sosincs dömping. Amikor a filológus a napfényben rápillantott, amikor még a szakértők meg sem állapították hitelességét, azonnal félteni kezdte a szemmel láthatóan megbecsült, bekeretezett darabot, hiszen ceruzával íródott. Azt pedig egy kézirattári tudós álmából felébresztve is tudja, hogy a grafit milyen könnyen elenyészik. Tudja, hogy Ady ceruzával szeretett írni. Gyorsan írt. Az alkotás erejével postára is adta.
A Májusi zápor után életet igenlő idillje ritka Ady életművében, aki a huszadik század egyik legnagyobb hatású magyar poétája és a politikai újságírás egyik legnagyobb alakja, aki a haza és a fejlődés pártján állt. 1908 májusában írta ezt a versét a párizsi Hôtel de l’Europe-nál (ma Quality Hotel Opéra Saint-Lazare). Hazagondolt. Megszépíthette a messzeség az otthont. Érdmindszenti, otthoni életöröm árad belőle.
„Ady legszebb élethimnusza” – írta Vezér Erzsébet 1977-es Ady-monográfiájában. Felmerül, hogy Érdmindszenten született a mű. Súlyos alvászavaráról, depressziójáról ír a költőgéniusz Hatvany Lajosnak, amiből egy párizsi tartózkodás - mint ilyenkor ajánlott életformaváltás - valóban kimozdíthatta. Ezek Baróthy Zoltán, az OSZK Kézirattár munkatársának szavai. Középiskolai irodalomfakultáción, népi nevén „magyar fakton” éreztem magam megint a kutatóknak köszönhetően. Hajdan ma is kedves tantárgyam kapcsán azt éreztem, hogy a fakton többet megtudok, ami bevon, és majd nemessé tesz. Valamelyest ez a sajtótájékoztató is így hatott. A Májusi zápor után a költő által korrigált változata az Illés szekerén című Ady kötetben kapta meg végső formáját. Ady kézírása mellett az is hitelesítő tényező, hogy a Nyugatban megjelent első kiadás második versszakja öt soros, mint a ceruzás kéziraton. Az Illés szekere című későbbi kötetben már minden versszak hatsoros. És még a harmadik szakasz utolsó sorában, alulról a tizennegyedikben a „táncolt”szót „csókolt”szóra változtatta.
A Májusi zápor után a Nyugat legelső számában jelent meg 1908. júniusában, két másik Ady művel együtt: Ádám, hol vagy? (A nagy bujósdi) és a Léda ajkai között. Az OSZK tárlatán az Ádám hol vagy? kézirata is megtekinthető. A Léda ajkai között című műé még ismeretlen helyen „lakik”, hiszen egy 2001-es árverésen 5 millió forintért talált gazdára. Baróthy Zoltán, aki Sherlock Holmes módjára nyomozott a részletek feltárása érdekében, még nagy részfeladat vár: szavai szerint meg lehetne tudni a Léda ajkai között védett kézirat hollétét.
A védett kézirat fontos kincs. Azt jelenti, hogy hiába magántulajdon, a gazdának gondoskodnia kell arról, hogy a kutatók vizsgálhassák. Ha meglesz a műtárgy, lesz majd hírünk arról is, amikor az OSZK-ban a Múzeumok Éjszakáján a Nyugat egyik első számában megjelent mindhárom Ady vers kézirata elénk tárul.
A Fejér megyei rendőrök vádemelést javasolnak három személlyel szemben, akik gumiabroncsokat tulajdonítottak el egy Óbarok közelében leállított tehergépjármű pótkocsijából.
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság lopás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatott büntetőeljárást a 31 éves R. Zoltánnal, a 40 éves F. Sándorral, valamint egy fiatalkorú társukkal szemben.
A gyanú szerint a három kunszentmiklósi elkövető 2014. október 11-én éjjel az M1-es autópálya óbaroki pihenőhelyén parkoló román felségjelzésű járműszerelvény vontatmányából több millió forint értékben autógumikat tulajdonított el.
A két férfi és fiatalkorú társuk a pótkocsi hátsó ajtaját kinyitotta, majd a rakomány egy részét egy Fiat típusú tehergépjárműbe rakodta át.
A rendőrök a széleskörű adatgyűjtés eredményekképpen 2014. október 14-én éjjel figyeltek fel a három elkövetőre, amikor ismételten a korábbi bűncselekmény elkövetésének helyszínén tartózkodtak. Az egyenruhások a kunszentmiklósi lakosokat elfogták és előállították a Bicskei Rendőrkapitányságra, ahol mindhármukat gyanúsítottként hallgatták ki.
A nyomozás adati alapján kiderült, hogy a trió az eltulajdonított autógumikat az esetet követően értékesítette, amely miatt a nyomozók további egy főt orgazdaság bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgattak ki gyanúsítottként.
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság befejezte az ügyben folytatott nyomozást és az illetékes ügyészségen vádemelést javasolt.
Dr. Noszticzius Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Széchenyi-díjas Professor Emeritusa nyerte el a Magyarországi Svéd Kereskedelmi Testület „Gran Prize 2015” díját „Solumium” fertőtlenítőszerével. A tudós a már két évszázada fölfedezett klór-dioxid nevű vegyületből állít elő hipertisztaságú, lokális fertőtlenítőszert, amely eljárásra munkatársaival együtt több országban szabadalmi oltalmat kapott.
Műegyetem „F” épület, első szint. Mint később megtudjuk, csöngetésünkre Holló Gábor PhD. hallgató nyitott nekünk (rácsot és) ajtót. A fiatalember egy új szervetlen vegyületet fedezett fel, és ebből írja doktori értekezését. A szervetlen vegyület neve még műhelytitok. Noszticzius Zoltán Professor Emeritus (nyugalmazott professzor) 1965-től dolgozik a Műszaki Egyetemen, pénztárcájából egy véletlenül éppen nála lévő, ujjhegynyi szilikongumi darabot tesz elénk az asztalra arra a kérdésre, hogy milyen eszközzel, eljárással sikerült a klór-dioxid megtisztítása.
– A szilikonguminak számos különleges tulajdonsága van, ami miatt a mindennapi életben is sok helyen alkalmazzák. Például rendkívül hőálló, ezért kávéfőzőkben is használják tömítőgyűrűként a közönséges gumi helyett. Számunkra az a tulajdonsága volt érdekes, hogy benne a kis molekulák (ilyen a klór-dioxid is) diffúziója, vagyis átáramlása nagyon gyors, ami a gumi különleges, laza szerkezetének köszönhető. A kis molekulák az őket körülvevő szilikongumit nem szilárd anyagnak „érzékelik”, hanem egy szerves folyadéknak (mint amilyen például a benzin), és ennek megfelelően diffundálnak benne. Az esetek többségében azonban a kis molekulák számára egyáltalán nem mindegy, hogy szerves folyadékról van-e szó, avagy vízről, mert általában csak az egyikben képesek oldódni. (Például a cukor csak a vízben, a zsír pedig csak szerves oldószerben.) A klór-dioxid különleges tulajdonsága, hogy mind a vízben, mind pedig a szilikongumiban nagyon jól oldódik, és ezért egy szilikongumi-membrán a vizes oldatban képződő klór-dioxidot átengedi, de a többi vízoldható kis molekulát nem, mert azok nem oldódnak a szilikongumiban.
Hogyan jutott eszébe a szilikongumiból készült membrán?
– Dolgoztunk már ilyen membránokkal korábban is, például Dr. Oláh Károllyal, aki kísérleti dolgokban volt a mesterem itt a Műegyetemen. Akitől pedig a precíz és lényegretörő gondolkodást ellestem, az néhai Dr. Farkas Henrik fizikus kollégám és barátom volt.
A professzor úr a fehér krétával teleírt zöld táblához lép, figyelmesen törli spongyával, csakis azt, amire már nem lesz szükség. Húz két párhuzamos, függőleges vonalat, ami egy pórusmentes szilikoncső falát jelenti. Ezen a membránon diffundál át a klór-dioxid, miközben ez a membrán minden más reagenst visszatart. Így a túloldalon hipertiszta klór-dioxid áll rendelkezésre. A pórusmentesség lényeges, mert ha pórusok (azaz lyukak) vannak a membránon, ezeken bármelyik kis molekula átmehetne, nem csak a klór-dioxid.
De ha pórusmentes, hogyan képes átjutni rajta a klór-dioxid? – kérdezték a találmányi hivatalok.
– A válasz az, hogy folyadékokban ugyan nincsenek állandó pórusok, a kis molekulák mégis tudnak mozogni bennük, mert a folyadékmolekulák hőmozgása időnként utat nyit nekik. A szilikongumi pedig, mint már láttuk, a kis molekulák diffúziója szempontjából folyadéknak tekinthető.
A klór-dioxidnál nincs is jobb fertőtlenítő?
– Az ózon a legerősebb, de az a fertőzések szempontjából fontos biofilmekkel szemben meglehetősen hatástalan, mert annak minden komponensével reakcióba lép, ami nagyon lerontja a hatásfokát. A klór-dioxid viszont csak néhány anyaggal reagál, így könnyen be tud hatolni a biofilmbe, és már kis mennyisége is elpusztítja a biofilmben élő baktériumokat.
A táblától két biztonsági ajtóval beljebb egy kutatólabor, amiben egy fekete fóliával letakart eszköz látható. Noszticzius Zoltán tervezte, ő szerelte össze az általa megtervezett és megrendelt alkatrészekből. A berendezés lényege két vízszintes, koncentrikus cső. („Cső a csőben” konstrukció). A belső szilikon-gumi csövön a szennyezett klór-dioxid oldat áramlik, kívül pedig desztillált víz, amibe beleoldódik a szilikongumicsövön átdiffundáló tiszta klór-dioxid. Így jön létre a nagy tisztaságú klór-dioxid vizes oldata, a Solumium alapanyaga.
Előttem az asztalon egy kis üveg, amiben az aranynál egy fokkal világosabb színben sárgállik a makulátlan klór-dioxid. A folyadék fázishatára fölött is gáznemű sárgaság van a zárt üvegben, hiszen a klór-dioxid tulajdonképpen gáz. A folyadék egy négyzetköbcentijében harmincszor annyi klór-dioxid molekula van jelen, mint a halványsárga gázéban.
Kémiaórán megtanult, kémcső feletti kézmozdulat a szagminta érdekében. „Uszoda” – kapcsol be az asszociációs bázis. Ilyen a klór-dioxid szaga.
A hipertiszta klór-dioxid, mint lokális fertőtlenítő – megfelelő koncentrációban – a másodperc ezredrésze alatt végez minden mikrobával, vagyis baktériummal, vírussal, gombával és protozoonnal (utóbbi a malária kórokozója).
Különösen érdekelt a fertőtlenítés engem, mert egy közlekedési balesetet követő 10 hónapos kórházi ápolás során MRSA-fertőzést szenvedtem. Az emberekben gyakran jelenlévő Staphylococcus baktérium könnyen bekerülhet külső sebekbe. Ezen baktériumtörzseknek pedig közel a fele már ellenálló (rezisztens) az antibiotikummal szemben, ezért legyőzésük igen nagy menet volt.
Mert, mint Dr. Noszticzius Zoltán professzor úrtól megtudtam, a tiszta klór-dioxid felé nem alakulhat ki sem a „Staph” (Staphylococcus), sem pedig más egyéb baci részéről semmilyen rezisztencia. Ennél a vegyületnél nincs pardon. Külső fertőzések esetén legalábbis. A véráramba került „Staph” likvidálása azonban már egy másik történet.
Az 1942-es születésű, derűs alaptermészetű Noszticzius Zoltán figyelmét egy műegyetemi évfolyamtársa, Balogh Sándor hívta fel a fertőtlenítés problémájára. Ő mondta neki egy szép napon, miközben a tudomány gyakorlati alkalmazásairól beszélgettek, hogy: „Találj fel valamit, Zolikám!” És amikor „Zolikám” megkérdezte, hogy mégis mit, Sanyikám? Balogh Sándor azt mondta neki: „Egy jó fertőtlenítőszerre nagy szükség lenne.” Ezzel vette kezdetét a történet.
A professzor korábban az oszcillációs reakciókkal kapcsolatos kutatásaiból jól ismerte a klór-dioxidot, amit Sir Humphry Davy angol vegyész 1812-ben fedezett fel, és amikor utánanézett, meglepve látta, hogy ez nem csak egy egzotikus reagens, de egyben egy kiváló fertőtlenítőszer is. Ekkor indult el a kutatás, hogy miként lehetne ezt a vegyületet tiszta formában előállítani, és 2006-ban nyújtották be ezt célzó szabadalmukat. A professzoron és Balogh Sándoron kívül még négy egyetemi kolléga: Kály-Kullai Kristóf, Megyesi Marianna, Volford András és Wittmann Marian segítettek a szabadalom kidolgozásában. Érdemes azt is elmondani, hogy Balogh Sándor barát, az egykori egyetemi évfolyamtárs, vegyészmérnök, a Szentkirályi Ásványvíz alapító tulajdonosa és irányítója volt egészen 2007 tavaszán bekövetkezett váratlan haláláig.
Következő kérdésünk a 200 éve leírt klór-dioxid kapcsán:
Miért kellett kettőszáz év a tökéletes megtisztításához?
– Azért, mert a gyógyszeripar általában nem szívesen fektet be egy ismert vegyület kutatásába. Ilyenkor ugyanis magát a molekulát nem szabadalmaztathatják, mint sajátjukat, hanem csak – mondjuk – az előállítás módját, ez pedig kisebb oltalmat ad. Többek között ez volt az oka annak is, hogy Noszticzius Zoltán végül is fiával együtt saját kis vállalatot alapított a nagy tisztaságú „Solumium” oldatok gyártására.
A találmányon és a vállalat alapításán kívül még volt egy harmadik fontos oka is a Gran Prize odaítélésének (lásd keretes cikkünket). A professzor és munkatársai ugyanis felfedezték, miként lehetséges az, hogy miközben a nagy tisztaságú klór-dioxid oldatok a mikrobákat a másodperc törtrésze alatt pusztítják el, ugyanezek az oldatok az emberre és állatokra veszélytelenek, akár meg is ihatják őket. A rejtély kulcsa nem a szokásos kémiai szelektivitás, hanem egy újfajta, úgynevezett „méret szelektivitás”. A kis élőlényeket, mint amilyenek a mikrobák, az oldat gyorsan elpusztítja, de a nagyobbaknak csak sokkal-sokkal lassabban tud ártani. Ha tehát a mikrobák elpusztulását követően befejezzük a fertőtlenítést, vagy elfogy a klór-dioxid, akkor a nagyobb élőlények gyakorlatilag sértetlenül megúszhatják. A professzor és munkatársai felfedezésüket az amerikai PLoS ONE folyóiratban tették közzé 2013 novemberében.
Noszticzius Zoltán és munkatársainak Solumium találmánya nagy hatékonyságú és környezetbarát fertőtlenítőszer, amelynek egyik legfőbb erénye, hogy segíthet az antibiotikum-rezisztencia globális problémájának megoldásában is. Ha ugyanis külső fertőzések leküzdésére ilyen oldatokat alkalmazunk, az nem idézi elő az antibiotikumoknak „ellenálló” baktériumok megjelenését.
Izing Antal www.hetek.hu
Gran Prize
A Magyarországi Svéd Kereskedelmi Testület (SCCH) „GRAN PRIZE” Interdiszciplináris díjjal emelte ki Noszti-czius Zoltán kutatói fejlesztését. Az SCCH célja Magyarország és a Svéd Királyság közötti kereskedelmi, gazdasági és tudományos kapcsolatok, üzleti kezdeményezések megvalósításának támogatása, a „tudástranszfer” elősegítése, a tagok magyarországi üzleti tevékenységének előmozdítása. Az SCCH 89 tagvállalatból áll. Közvetlen alkalmazottaik száma közel 10 ezer fő. A regisztrált tőke 220 millió euró. Beruházásaik 1995–2013 között meghaladták az 1 milliárd eurót. 2012-ben az általános emberi életminőség javítására irányuló szellemi teljesítmények ösztönzésére díjat hoztak létre, szimbólumául egy svéd jelképet, a fenyőfát választották, amely bolygónk nagy részén a Karácsony és a Természet metaforája egyszerre. A „gran” svéd nyelven lucfenyőt jelent, utalva a díj fenntarthatósági és környezettudatos aspektusaira. A GRAN PRIZE-díj kezdeményezéshez bárki csatlakozhat, a svéd társadalomban mélyen gyökerező konszenzus-alapú gondolkodás és a svéd–magyar együttműködés jegyében.
Kerékpárral tartottam a Telep felé a Prohászka utcán és olyan jó illatú favirágzást észleltem pár napja a 2008 előtt ültetett fasorról, hogy bevártam azt aki mellett korábban eljöttem, érzi-e az illatot vagy csak nekem tetszik ennyire.
Bizony, ő is észrevette a járdán közlekedve, a napokban összefutott egy csakis külföldön munkát találó többdiplomás bicskeivel, akivel hosszan beszélgettek és akkor ők is értékelték a fák virágainak finom illatát.
Nem tudom, milyen díszfa ez, gömbjuharra emlékeztem, de valójában gömbkőris vagy virágos kőris a neve.
A másik oldalon pár éve bejelentés nélkül megritkított akácsorban az ígérgetés ellenére semmilyen pótlás nem történt mind a mai napig.
Remélem, az arra járó gyalogosok és kerékpárosok még érzik a virágos kőris illatát.
Videoriportot készített az atv.hu munkatársa a bicskei menekülttábor két nigériai lakójával. Elmondták, hogy a Boko Haram terrorja elől menekültek Észak-Afrikán és Törökországon át, de Magyarország az első hely, ahol keresztény hívőként biztonságban érzik magukat. Hálásak a menedékért és a barátságos fogadtatásért, és számukra - mint hangsúlyozták - a magyar kultúra valóban tiszteletre méltó.
Megtörtént a hivatalos átadás, amihez gratulálunk Vásárhelyi János igazgató úrnak és a gyermekotthon dolgozóinak. Ezzel egyidejűleg Zamárdiban a 7 lakásos, 250 négyzetméteres gyermekotthoni nyaraló kőműves, burkolói feladatai is készek, a festés maradt hátra. Jó példaként szolgál Bicske város választott vezetőinek az az igényes szemlélet, ahogyan e nem bicskei fenntartású gyermekvédelmi intézmény hosszú évek óta nyit a város felé bicskei vezetőjével, teljes tudatában, hogy a környék meghatározó építészeti öröksége áll használatukban.
A kastély dísztermében ma sokan voltunk, a megjelentek kétharmada más gyermekotthon vezetője, munkatársa volt. Ezzel egyidejűleg egy szerbiai gyermekvédelmi szakember csoport látogatta meg az intézményt.
Tessely Zoltán országgyűlési képviselő egyebek mellett felolvasta a Bicskei éneket.A programokban látható megszólalók méltatták a munkákat.
Vásárhelyi János - ezúttal sem főasztalnál ült -, a parkon vezette végig az örvendező megjelentek. Az egyik legfontosabb kérdés ott hangzott el egy látogatótól: lesznek-e a parkban padok, asztalok. Természetesen lesznek - mondta el az igazgató hozzátéve, hogy bármelyik cég és magánszemély hozzátehet egyet vagy többet, kérésére akár a nevét is ráírják. A park kapui sarkig tárva nyitva állnak a bicskeiek előtt, ahogy az Önzetlenség Napja és a Bicskedély és itt szóltak nagyot.
A pipázó alatti pincében hűsöltünk a séta után, ami vagy 200 négyzetméter és olyan kávézó nyitását tervezik, ahol akár növendékek dolgoznak. A terület egyébként szívesen fogad osztálytalálkozókat, munkahelyi bulikat is.
A dísztó állapota még javulni fog a maihoz képest, a több kilométeres új járdák pedig fémes szegélyűek.
Kérdésem a dísztermi köszöntések után arra vonatkoztak, hogy mikor lesz határos a kastélypark megint az 1-es főútvonallal, mert a hajdani strand területét és ingatlanjait, ami ma magánbirtok, a fenntartó megvásárolni készül. Tudni kell, hogy a terület hajdan a Batthyány kastély parkjának része volt. Ide vagy ekörül tervezi a város a Budapest-Bécs postakocsi állomás korhű berendezését. Konkrét időpont nem hangzott el Tessely Zoltán országgyűlési képviselő válaszából arra sem, hogy a bicskeiek által gyűjtőnéven Hegyikastélynak nevezett objektum méltatlan állapota - a Csillagvizsgálóé és a Mauzóleumé -, pontosan mikorra változik meg. Az kiderült válaszából, hogy Bicske pályázik a változtatás érdekében. Előremutató kérdésem azért tartozott ide, mert az a terület szintén Batthyány-érdekeltség volt.
Pálffy Károly polgármestert a parkban arról kérdeztem - szándékosan nem a díszteremben feszegettem ezt a város számára roppant kínos kérdést - , hogy a 12,5 igényes hektár területének közvetlen szomszédságában álló gyepmesteri telep mikor kap új helyet. Beszélgetésünkből kiderült, hogy a bicskeiek blogja által már régen kommunikált Állatvásár teret Pálffy Károly sem tartja rossz megoldásnak, új helynek, bár a területen még épül a szintén EU támogatottságú hulladékválogató. Elmondta, hogy ő maga is tarthatatlan állapotnak véli, hogy az állatvédelmi feladatokat ellátó egység lakot területen üzemel. Olvasóink figyelmébe ajánlom, hogy valóban nagyon kellemetlen lehet egyszerre több tucat, egymásnak idegen, sok tekintetben kikészült egyed ketrecének közvetlen szomszédságában élni. Mindez kimerít(het)i a birtokháborítást. Ezért, az igazság szeretete miatt képviseltük olvasóink érdekeit számos cikkünkben és a mai kérdésben is. A polgármesternek kérdésemben elmondtam, hogy tudtommal keresik az új helyet. Ő ezt megerősítette. Megkérdeztem mikorra lesz elköltöztetve a gyepmesterei telep a lakott területről. Válaszában Pálffy Károly elmondta, hogy még ebben az évben meg kell oldani, mert teljes mértékben megérti a környéken élők panaszát.
Egy ötvenéves Bicskén élő és Bicskén dolgozó nő veszítette el albérletét. Apró, kicsi albérletet keres, mert különben az utcára kerül és a munkáját is elveszíti. bicskeonline@gmail.com
Ezt bizony tegnap délben írta kedves olvasónk, de csak most vettem észre, pedig S.O.S.
Bicskeiek S.O.S. Segítségre lenne szükségem! A Mány felé vezető út mellé valami kedves ember zsàkban kitett 4 db újszülött kiscicát! Ha valakinek lenne esetleg szoptatós mama cicája,akihez oda tudnànk rakni még 4 cicát kérem jelentkezzen! Üdv. Timi
Csapatukhoz szeretettel várnak minden segíteni akarót. Így is lehet.
"Szuper élmény volt! smile hangulatj Ezt vittük a menekülttáborba lekvár és kenyér kíséretében. Az ott dolgozók tejre dobtak össze a pénzt. Holnap minden menekülttáboros gyerek sütizni és lekváros kenyerezni fog, tejcivel. smile hangulatjel Megálltunk Megálltunk és egy helyes talán szír család mosolygott ránk. smile hangulatjel Sári megszólította őket, és sütiztette a kicsit.
Akinek van lehetősége segítsen bármivel. smile hangulatjel A legnagyobb szükség műanyag tányérokra, poharakra és evőeszközökre van.
Bármivel segíthettek. Kérdezzétek az ott dolgozókat, de én is szívesen tolmácsolok. smile hangulatjel
Szükség lenne önkéntes fiatalokra. smile hangulatjel
Biztos ruhákra is, és más egyéb dologra." bicskeonline@gmail.com
Ma este a Kossuth utcán egy fiatal kerekesszékben tolta maga előtt nála is fiatalabb családtagját. Vajon van-e olyan civil vagy egyházi szervezet, ami koordinátorként odaállna a bicskei erők jószolgálatához - kérdezi az olvasó, aki azt is felvázolja: jövő héten sok vízre, tejre lesz szükség a hőhullám miatt.
A Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonnak helyt adó Batthyány-kastély parkjában mától működi a díszkút. Jó erről a helytörténeti jelentőségű fejlesztésről beszámolni. Körülötte sarjad a fű.A park korhű helyreállítása az Európai Unió történeti kertek helyreállítását célzó bruttó 300 milliós pályázat elnyerésének köszönhető a Vásárhelyi János igazgató vezette intézményben. A terület, ami még nincs készen, mert minden nap egy ecsetvonás, már látogatható. Jómagam elég vékony kerekű kerékpárral érkeztem, bejártam a 12,5 hektáros park minden útját. Az újaknál vékony kerekű kerékpárral érdekesek a kanyarok és olyat is látni, ahol a jó köves alapozás és szegélyezés látszik, amire a finomabb, morzsásabb kő is rákerül. A tó is szép, a sziget is, a híd is, a szélén pedig várható a zöld keretű pázsitosság.
Az M1-es autópályán fogtak el a rendőrök egy török férfit, aki szír állampolgárokat akart Németországba juttatni.
Az M1-es autópályán, Óbarok térségében intézkedtek a Készenléti Rendőrség munkatársai egy gépkocsijával közlekedő török állampolgárral szemben 2015. június 30-án 11 órakor. A járműben utazó hét szír állampolgárról a rendőrök megállapították, hogy jogtalanul tartózkodnak Magyarország területén. A rendelkezésre álló adatok szerint a szírek a 43 éves török férfinek fizettek azért, hogy Budapestről Németországba szállítsa őket. A török férfit embercsempészés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki gyanúsítottként a nyomozók, majd bűnügyi őrizetbe vették. A szír állampolgárokat a rendőrök átadták a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársainak - olvasható az FM RFK közleményében.
Személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt 2015. június 29-én este az 1-es számú főút 29-es kilométerszelvényében, Bicske térségében - adja hírül az FMRFK közleménye. A rendelkezésre álló adatok szerint egy bicskei férfi kerékpárjával úgy hajtott a főútvonalra, hogy nem adott elsőbbséget egy Budapest felől Tatabánya irányába haladó gépkocsinak, ezért összeütköztek. A balesetben a kerékpáros megsérült és a rendőri intézkedéskor nála alkalmazott alkoholszonda pozitív értéket mutatott. A baleset körülményeit a Bicskei Rendőrkapitányság vizsgálja.
Bicske jobb, mint a háború: ha fizetsz, beszélek angolul
Hegedűs Márta / Magyar Nemzet
Írta: Tompos Ádám
Multikulturális sétálóutca lett a bicskei Tescótól a menekülttáborig vezető Csabdi út. A Fejér megyei város szélén álló telep már nemhogy telt házas, hanem egyenesen túlzsúfolt. A helyiek igyekeznek megérteni a bevándorlók problémáit, de a feszültség tapintható a településen.
Hétfő délelőtt, a bicskei Tesco parkolójából látjuk a következőket: két kopasz, fekete dzsekis arab férfi veszekszik egy mályvaszínű kockaház előtt, a szóváltást csendben nézi végig két társuk. Ők nem kiabálnak és nem gesztikulálnak, a kezükben ugyanis fehér nejlonszatyor van. Mellettük egy csapat fekete férfi halad el, energiaitalt kortyolgatnak. A jelenet mindössze pár méterre van attól a ponttól, ahol Tessely Zoltán, a térség kormánypárti országgyűlési képviselője szombaton sajtótájékoztatót tartott. A politikus a helyiek véleményét fogalmazta meg: eszerint újra zárttá kellene tenni a migrációs táborokat. „Megdöbbentünk és megijedtünk, tartunk a bevándorlóktól, és féltjük hozzátartozóinkat, gyermekeinket, főleg a fiatal lányokat” – mondta még. Beszélt ezenkívül arról is, hogy a minap kést rántott a Tescóban egy bevándorló, innen ered a helyszínválasztás.
Boko Haram, Bicske, Burn
Ottjártunkkor nekünk is világos lett, hogy a hipermarket igen népszerű a táborlakók körében. A biciklitárolónál egy kaftános férfi ül, egészen kétségbeesik, amikor meglátja nálunk a fényképezőgépet és a jegyzetfüzetet, és erősen rázni kezdi a fejét arra a kérdésre, hogy tud-e angolul. Egy mandulaszemű sorstársához irányít, aki végighallgatja és -bólogatja a mondókánkat, majd kurtán közli, hogy ő sem tud angolul. Nyílik előtte a fotocellás ajtó, amin két baseballsapkás fekete férfi lép ki, ők már tudnak beszélni, egyikük szerencsére akar is. Ő a nigériai Peter, nyakában jókora fakereszt lóg, elmondása szerint a Boko Haram elől menekült Bicskéig. Szavait nehezen érteni, mert vagy egy virslis péksüteményt rágcsál beszéd közben, vagy Burn energiaitallal öblíti le. Szerbián keresztül jött idáig, éppen ezért nem örül neki, ha kerítés épül majd a déli határon: rengeteg afrikai fog még jönni, segítség kellene inkább, nem falak, mondja.
Ezt már egy kopasz, feketébe öltözött férfi mondja, aki épp a kosarát vitte vissza a vásárlás után. Miután Peterrel befejeztük a beszélgetést, őt kérdeznénk meg a menekültkérdésről, de siet. Egy rövid választ azért még odavet felénk távozóban: – Lelövöldözném az összeset, ezt írja meg nyugodtan!
Egy türkiz színű nadrágban és vajszínű bálnavadászkalapban érkező idős úr már jóval nyugodtabb hangot üt meg: – Kérem, nekem semmi problémám velük – mondja és már tolja is a kocsiját a Tescóba. Itt senki nem nyilatkozik, úgyhogy figyelni tudunk csak: a menekültek bizony ismerik a vecsési savanyúságot, többször is vásárolnak az előtérben lévő üzletben. Mellette a húspult viszont senkit sem érdekelt, ez érthető, a táborban sok a muzulmán, emiatt még állítólag odabent sem nagyon adnak disznóhúst. De a legnépszerűbb a pénzváltó, ha itt lenne kilincs, akkor azt bizony egymásnak adnák a menekültek. Hogy honnan van pénzük? Van, aki állítja, hogy az apja küld neki otthonról, van, aki izraeli jótevőről mesél.
Út valahová
Az áruházból egy repedező, rozoga állapotú fahíd vezet át a Csabdi utcára, amelynek végén a menekülttábor található. Csoportban vonul egy hatfős társaság, elöl haladó vezetőjük pólóján szinte szimbolikus a felirat: Road to somewhere, azaz Út valahová. Foncsorozott szemüvege mögül gyanakodva figyel minket, de azért válaszol első kérdésünkre: nincs semmi konfliktusuk a bicskeiekkel, minden rendben van. De megérkezik egy magas srác, és úgy adja át neki a szót, hogy már csapatával együtt el is tűnik. Ziaullhaq szerencsére beszél angolul, ami nem is csoda, rendőr volt Afganisztánban.
Arra a kérdésre, hogy miért jött el, a kezét mutatja: két ronda heget látunk. – Öngyilkos merénylet a piacon, én életben maradtam – teszi hozzá, majd panaszkodni kezd, hogy csak kétszer kapnak enni. Ő a sokadik bicskei vonuló migráns, akinél Red Bullt látunk, hát rákérdezünk, miért ilyen népszerű a körükben. Zavaros fejtegetésbe kezd, hogy hát fáj a feje, mert nem hagyják aludni éjszaka a táborban a többiek.
Mi ezt nem bírjuk
Ilona sem tud néha aludni, pedig ő nem a táborban lakik, hanem a Tescóval szemben. Beszélgetésünk alatt folyamatosan arrébb állunk, mert hol innen, hol onnan jönnek a menekültek. Pedig Ilona állítja, hogy most „csendesség van”, este indul be csak igazán a ricsaj. Más atrocitása is volt velük, egyszer például a kerítésének lökték, amikor nem állt félre az útból. – Azóta mindig félreállok –, teszi hozzá, miközben a háttérből egy okostelefonból recseg a keleti hiphop. – Igaza van a Viktornak, mi ezt nem bírjuk – mondja, majd ugyanazzal az arckifejezéssel jegyzi meg, hogy azért sajnálja valahol ezeket az embereket. Ilona szerint nemcsak a magyaroknak kellene segíteniük, hanem „az EU-nak és az egész világnak”. A késrántásról ő csak hallott, de nem volt akkor otthon.
A tábor maga nincs messze az áruháztól, pár perc séta mindössze. Rengeteg jégkrém- és csokipapír szegélyezi az odavezető utat, meg egy stoptáblára írt „KOSOVA” felirat. Megérkezvén hatalmas nyüzsgést találunk, de sem a piros hajú emós fiú, sem a bőrdzsekis, tetovált fekete óriás, sem a fagyizó gyerekeket kísérő arab család, sem a turbános afrikai nők nem beszélnek angolul, a kifakult Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata mögött ülő harcsabajszú biztonsági őr meg nem nyilatkozhat – magyarul. Egy arab fiú pedig készségesen beszélt volna velünk angolul – ha fizetünk neki. (Nem fizettünk – a szerk.)
Tejföl, tej, csilis bab, tojás
Úgyhogy apró jeleket figyelünk meg, miközben minket a menekültek figyelnek árgus szemekkel. Az udvaron katonai sátor áll, a dobozos almalé valamiért nem a hivatalos bejáraton jut be, mint az egyik arab családnál lévő mintegy ötven kiló liszt, hanem a farácson adogatják át, a drótkerítésen hatalmas lyukak tátonganak, az udvaron térdig ér a gaz. A legtöbbet mégis abból a jelenetből fejtjük meg, amit a húszpercenként érkező rendőrautó szirénájának köszönhetünk: a vijjogástól az egyik menekült úgy megijed, hogy elejti a szatyrát, de olyan szerencsétlenül, hogy el is szakad a papírzacskó. Tejföl, tej, tojás és csilis bab volt benne.
Szerencsére a szudáni Jamal szívesen beszél. A háború elől menekült, Németországba menne, és a tábort úgy írja le, hogy 50 százalék jó, 50 százalék rossz. Csillámporos Samsungját szorongatva mesél arról, hogy milyen zsúfoltan laknak, körülbelül 300-an egy tornateremben, de azért megjegyzi, hogy ez még mindig jobb, mint a háború. A magyarok munkáját egyelőre nem venné el, elmondása szerint tanulni szeretne.
Beszámolója alatt a kerítés túloldaláról folyamatosan a tekintetünket keresi egy arab fiú. Miután Jamal elindult a városba, a srác már jön is kifelé, szerencsére ő is tud angolul. „Chatelés miatt kellett megtanulnom” – mondja mosolyogva. Mustafa iraki, az Iszlám Állam elől menekült el, mert noha ő is szunnita, katonaként a kormány szolgálatában állt és ez a dzsihadistáknak elég arra, hogy a halállistára tegyék. Meg különben sem vallásos különösebben: „Iszom alkoholt, eszem disznóhúst, normális vagyok.” Már öt hónapja lakik Bicskén és a döntést várja: maradhat-e Magyarországon. Magyarul mondja, hogy tanulja a nyelvünket és szívesen lenne nálunk biztonsági őr. Szeretne kijutni a táborból, mert nehezen viseli már, ahogy drogoznak és verekednek odabent a többiek.
Közmunkások a migránsok ellen
Ezeknek az eseteknek a híre kijut a főtérre is. Kossuth Lajos szobra alatt hat közmunkás asszony pihen, egy ismerősük takarít a táborban, ő mesélt nekik olyan kábítószeres menekültről, akit le kellett fogniuk a rendészeknek. Szinte minden mondatuk után megjegyzik, hogy rendes emberek is vannak a menekültek között, akik udvariasak és nem hangoskodnak. Példaként akár azt a két arab férfit is felhozhatnák, akik a Kossuth-szobortól néhány méterre telefonálnak. Mivel a szemetelés szemmel láthatóan nagyon zavarja őket, pontosabban az, hogy nekik kell a migránsok hulladékát felszedniük, alighanem csak azt látják, hogy a padon marad majd két péksüteményes zacskó…
Kész tényként közlik, hogy az egyik bevándorló késsel hadonászott a Tescóban, pedig egy terhes nő is volt a közelükben. Állítják azt is, hogy a bevándorlók árulják a táborban kapott konzerveket, a pénzből pedig sört vesznek. Na de ki veszi meg tőlük azt a konzervet, kérdezzük. Nagy hallgatás után válaszol csak az egyikük: – Azok, akik még megsajnálják őket.
Egy olvasói levél hatására fordultam kérdéseimmel a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz. Az olvasói levelet köszönöm, a levélíróval mindent megbeszélve végül azért nem közöltem gondolatait, mert úgy vélekedtem, hogy helyenként téves és túlzó adatokat tartalmaz, amiket ellenőrzés nélkül nem adhatok ki a kezemből. Az egyik szinte már-már közszájon is forgó, téves állítása az volt, hogy a Bicskén ellátott menekültek naponta 5 ezer forint költőpénzt kapnak. A Hivatal válaszából kiderül, hogy 7125 Ft a havi költőpénz/fő, ami fejenként és naponta 237,5 Ft. Mégse 5 ezer.
Azért sem akartam közölni a jó szándékú levélíró egyébként intelligens levelét, mert téves számadatai alkalmasak lettek volna a gyűlölet további szítására, ami napjainkban belpolitikai érdekeltségű egyben elterelő hadművelet egyes belsőzsebes manőverekről, amikor ugyebár nem, de nagyon nem 237,5 Ft/nap közpénz a tét....
A városi legenda, miszerint pénzüket a táborból kapják, abból adódik, hogy a menekültek egy része jól szituált. Jó ruházatuk, jó telefonjuk stb. van, amiből a szemlélő arra következtet, hogy itt sok pénzt kapnak. A valóság ezzel szemben az, hogy a távoli országok szegényei nem engedhetik meg maguknak az embercsempészek megfizetését - vagyonnyi összeg, eladott házak ára -, nincs olyan családjuk sem őshazájukban, sem Európában, akik támogatnák őket. Ezt egyedül a tehetősebbek tehetik meg.
- Nem küld nekik pénzt senki - mondta el a helyzetet jól ismerő úr. - Találkoztam jó módú menekülttel, aki háborús övezetből érkezett és kérdésemre azt mondta, hogy otthon a saját pénzét tette be a Wester Union rendszerébe, és előre rögzítette biztonsági okokból, hogy melyik városban fog hozzányúlni, így férhetnek hozzá saját pénzükhöz. A legtöbb közülük - kivételek vannak -, nem a pénztelenségük miatt hagyják el hazájukat, sőt, csak az jön akinek van pénze. Aki megteheti. Kivételek vannak, ez nem általánosság, minden sors más.
Bicske, az első befogadó város, ahol menekülttábor jött létre. Közel 30 éve. Minden menekültügyi szakember tudja, ha egy településen meghaladja az optimális mértéket az egy főre jutó ismeretlenek száma, akkor az ottaniak hajlamosak elveszíteni biztonságérzetüket és nem érzik magukat otthon saját városukban, amiért mérgesek. Miután az alábbi válaszban szerepel, hogy 1226 fős a bicskei létesítmény létszáma, Bicskén durván minden tizedik emberre jut egy menekült. Ez nagyon sok. Ha minden harmincadikra jutna, az lenne az optimális.
Azt is megkérdeztük, létrehoznak-e máshol tábort Budapest közelében, de a válasz sajnos nemleges... (Közben azt hallom, hogy Budapesttől kissé távolabb készülnek tábort létrehozni, de az is csökkentheti terheltségünket - A szerk.)
Közben az Európai Unió római parancsnokságot hoz létre azzal a céllal, hogy katonai erővel szorítsák vissza az embercsempész bandák tevékenységét. Líbia, az észak-afrikai anarchikus állapotokat mutató állam a Földközi-tenger déli partján fekszik, tekintélyes méretű partvonallal. Líbia (legutóbb) így reagált.
A táborral kapcsolatos folyamatos és korrekt tájékoztatás is elengedhetetlen (lenne) az ún. Bicskei Újság és a Bicskei TV részéről is.
A fentiek jórészt saját véleményemet tartalmazzák, amitől az alábbi hivatalos sajtóválasz teljes mértékben elkülönül. A szaggatott vonal a fázishatár.
1. Van-e konyha a bicskei menekülttáborban? Ott főznek rájuk vagy szállítják az ételt? Honnan szállítják? Milyen az ételellátásuk?
Minden befogadó állomásunk részére, így a bicskei befogadó állomás számára is, a Büntetés-végrehajtási Szervezet készíti el az ételt. Ezen állomásunkra a baracskai börtönből szállítják az élelmiszert, ott készítik el, és az intézményben osztják ki. Természetesen az étrend kialakításánál a menekültügyi hatóság figyelembe veszi vallásnak és a vegetáriánus étrendnek megfelelő étel biztosítását.
2. Mennyi pénzellátást kapnak naponta, milyen címen? A hallomások, pletykák már napi ötezernél járnak....
Egy menedéket kérő egy napi ellátása 4300 Ft-ba kerül a Hivatalnak, mely magába foglalja a
valamilyen befogadó intézményben nyújtott (szállás, étkezés, egészségügyi ellátást, szabad
felhasználású költőpénzt stb.). Nem tartalmazza ez a napi összeg azonban a bérköltséget és a
menekültügyi eljárás során felmerülő egyéb költséget (tolmács, okmányok fordítása stb.)
A befogadó állomáson élők menedékjogi kérelmük benyújtását követően az intézményben
történő ellátásukon túlmenően, egy hónap elteltével havi költőpénzre is jogosultak, melynek
összege jelenleg 7125 Ft. (Napi 5 ezer helyett TEHÁT napi 237 forint költőpénz - A szerk.)
A nemzetközi védelemben részesített személyek elismerésüket követően további 60 napig tartózkodhatnak a menekültügyi hatóság által fenntartott befogadó állomáson. Ez idő alatt ugyanazokat az ellátásokat vehetik igénybe, mint azok a menedékkérők, akiknek az ügyében még nem született döntés. A nemzetközi védelemben részesített személyek kérhetik ún. integrációs szerződés megkötését, amely alapján pénzügyi támogatásban részesíthetők. A szerződés maximális időtartama 2 év, ez alatt a támogatás összege 6 havonta degresszív módon csökken. Ennek részletes szabályait a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX törvény és annak végrehajtására kiadott 301/2007 (XI.9.) Kormány rendelet tartalmazza. A támogatás célja elősegíteni anemzetközi védelemben részesített személyek beilleszkedését a magyar társadalomba. Néhány - jellemzően közjogi - kivételtől eltekintve a nemzetközi védelemben részesített személyek a magyar állampolgárokkal azonos jogokat élveznek. Tehát külön engedély nélkül munkát vállalhatnak.
3. Mekkora a bicskei tábor létszáma? Tudomásom szerint 1000 körüli az ellátottak száma, ami a telt ház duplája... Mennyien dolgoznak a bicskei táborban?
A bicskei befogadó állomás jelenlegi létszáma (2015.06.28.) 1226 fő, de ez a szám folyamatosan változik.
Az intézményben jelenleg 19 közalkalmazott, 12 projektekből finanszírozott munkavállaló, és 22 közmunkás dolgozik.
4. Összesen Magyarországon mennyi tábor és mennyi ellátott van?
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak nyitott befogadó állomásai vannak Bicskén, Debrecenben, Vámosszabadiban, közösségi szállásunk Balassagyarmaton és ideiglenes befogadó állomásunk van Nagyfán, ahol kizárólag a kérelmezők regisztrációja zajlik. Továbbá menekültügyi őrzött befogadó központunk található Békéscsabán és Debrecenben.
Jelenleg az intézmények a kérelmezők kirívóan magas számára tekintettel zsúfoltak, a befogadó kapacitás felett működnek. Naponta mintegy 4000-4500 főt lát el folyamatosan a Hivatal.
5. Terveznek-e Budapest közelében újabb tábor nyitni, hogy Bicske terheltsége csökkenjen?
Nincs napirenden, hogy Budapest közelében új befogadó állomást létesítenénk. (Más forrásból úgy tudjuk, hogy a Kiskunságban kialakítanak egy befogadó állomást vagyis Bicske leterheltsége csökkenhet - A szerk.)
6. Van-e adat Bicske vonatkozásában a táborlakók által elkövetett törvénysértések számáról?
A táborlakók által elkövetett bűncselekmények számával kapcsolatban kérjük, keresse fel a Rendőrséget. (Rendőrségi forrásból megtudtam, hogy a statisztikák nem tartalmazzák a menekültet mint elkövetőt, csak mint külföldit. A válaszadás hosszabb folyamat és szerintem Bicskén ajánlatos 10 %-ot levonni a külföldi elkövetőkből, szabálysértőkből, mert ugyebár nem minden külföldi menekült, de minden menekült külföldi. Amúgy nem hivatalos forrás szerint ez a szám nem magas. Bűncselekmény múlt hónapban nem volt volt, szabálysértés 12 - A szerk.)
Azonban az elmondható, hogy a befogadó állomáson elhelyezettek főként egymás sérelmére követnek el jogsértést, ugyanakkor a befogadó állomáson élők többségében tiszteletben tartják az intézmény házirendjét, valamint az együttélés szabályait.
7. Fluktuációs forgalmi adatok is érdekesek vagyis arányaiban mennyien érkeznek, mennyien mennek? Terveznek-e tartani az áldatlan viszonyok megelőzése érdekében egy olyan rendszeres előadást mindegyik befogadott csoport saját nyelvén, amelyen elmondják, hogy a befogadó város boltjaiban dolgozók, az itt élők milyen értékrend alapján gondolkodnak?
Bicskére jelenleg naponta 50-100 menedékkérő érkezik, és nagyjából ennyi távozik is.
Befogadáskor a táborba érkezők tájékoztatást kapnak a jogaikról és a kötelezettségeikről, illetve a követendő magatartási szabályokról.
Illegálisan lerakott hulladékhalmok a zöldben Bicske határában. Ez csak a töredéke a teljesnek. Bicske határát alapból lerakónak használják egyesek, mindezt tétlenül, szervezett hatósági fellépés, biztonságtechnikai eszközök nélkül nem lehet.
Jó volt a Kastély Est. Idén nem futja a többes számra. A szép számú bicskei vendégsereg az esőfelhők és hűvös szél dacára - képviselő viszont kifejezetten kevés volt. Vásárhelyi János állítólag azért aggódott, hogy kevesen fognak eljönni a városból az Európai Unió (EU) pályázatból megújult történeti kert átadására. Aztán gyermekotthoni munkatársak pótolták a székeket a Bicske városa elé jó példaként állítható fejlődésű helyen. Érdektelenségről szó sem volt.
Korábban érkeztem, hogy legyen helyem, mert én meg azért aggódtam, hogy nem lesz és mászhatok fára. Zakó a székre és mentem egy kört a parkban. Olyan tömítésű zúzott mészkő sóder az utakon Tatabányáról, amin tűsarkúval is lehet majd menni. A tavacska hídján és a szigeten ugyanis esküvői képek ezrei fognak elkészülni. Éljen az ifjú pár. Legyen minden itt készült kép tépésálló. Följebb a szökőkút még nem üzemel.
- Nagyon nagy szép lett, gratulálok János.
- Szépen, csöndben, szerényen dolgozgatunk - válaszolta Vásárhelyi János, akinek ez nagyon régi szokásmondása a jellegzetes mosollyal. - Még nincs kész, de már látszik azért valami - egészíti ki.
- Érdemes minden nap benézni, mert minden nap hozzáteszünk egy ecsetvonást, de csütörtökre már elnyeri formáját. Persze a több ezer cserje, fa nem fog addig megnőni, de legalább jól látszik a locsolórendszer.
"Az Európai Unió támogatásával megvalósuló KEOP-3.1.2/2F/09-11-2013-0003 azonosítószámú projekt keretében a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. mintegy 12,5 hektárnyi területen állította helyre a bicskei Batthyány-kastély parkját. A munkálatoknak köszönhetően az 1929 óta gyermekotthonként működő kastélyt körülölelő történeti kert visszanyerte egykori fényét."
A színpadon a mogyorósbányai és a bicskei fúvósok, Vásárhelyi várúr gondoskodó tekintete, állandó, picit feszült figyelme, a munkatársak udvariasan, csendesen, szorgosan teszik a dolgukat. Az előadás és a vendég volt a középpontban, természetes volt minden, s nem éreztem sehonnan semmi hamis és művi kisugárzást. Udvarias gyerekek köszöntek rám innen onnan... S nem éreztem nyomasztó napi politikát és zsörtölődős hangulatot, se demonstratív izéket. Mindenki látta, hogy még sok a munka a parkban, de elkészül majd, itt van akarat, itt van erő és igényesség.
Ilyennek szeretem Bicskét.
A koncert után helyi emberek vonultak a Kossuth utcán, feltöltődtünk a muzsikával. Bevallom, odafelé a cukiban megtaláltam egy szelet áfonyás tortát és hazafelé ballagva arról beszélgettünk, hogyan fogom én kibírni a ma kilences nyitásig áfonyás torta nélkül. Hát itthon főzött kakaóval....
Volt ám benne kakaó.
Jó volt, sokan voltak, kivétel a városvezetés, a minket képviselő testület.... de a bicskeiek eljöttek helyettük is helytállva sokan, örömmel és ez szerintem most Vásárhelyi János nagy napja volt. Végig lógott ugyan az eső lába, volt néhány csepp, de mindkét zenekar a szabadban tudott játszani. Volt a hangulatban valami régi kastély estes, s a végén a mogyorósbányai vendégek, akik az 1920-as években bányászzenekarként kezdtek - operett dallamait állva tapsoltuk.
"Hajmási Péter, Hajmási Pál A barométer esőre áll Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér Ne búsulj lesz még szőlő,lesz még lágy kenyér"
Amikor a mogyorósiak a Tequila című számot játszották, nagyon jó közönségre találtak a bicskei fúvósokban, mert amikor kellett, kiáltották: Tequila és hozzáértő tapsorkánokkal jutalmazták a vendégeket.
A Bicskei TV forgatott. Érdemes majd megnézni az egészet.
Zeke Zoliék is biztosan jók lesznek 18-án és ott talán több lesz a fiatal. Kellemes bicskei este volt.
Csizmadia László karnagy urat mind Vásárhelyi János, mind a Mogyorósbányai Zenekar köszöntötte László napon. Az Olvasók nevében boldog névnapot, erőt, egészséget, sok örömet a zenében és a szép unokákban.
Friss kommentek