Az autópálya részleges, felületi felújítása után a nem jó állapotú és jelentős terhelésnek kitett 1-es számú főútvonal felújítása következhet. A Bicskénél kerékpárútként is használatos budai út is tele volt járművekkel. Bicskén a Tatai és Szent István út valamint a József Attila utca és Kanizsai út terhelt útvonallá vált. Ismert, hogy a bicskei főutca állapota milyen. Valószínűleg jó okkal szolgálhat ez az igénybevétel a teljes felújítására.

Részletek....

FF
Végtelen idő

                                                                                     Klopfer Andrásnak és Klopfer Áronnak
                                                                                   (Illő, hogy a fiak tudjanak az apák tetteiről.)

Ősz
Foci a végtelenségig, minden nap, szünetekben és délután, este besötétedésig. Iszonyú gyors volt, talán csak Vénosz Attila közelítette meg, de ez utóbbi, Vele ellentétben, nem tudott focizni. Nagy csapat volt, már nem mindenkire emlékszem, bocs, kispályás felállásban: a balszél Sándor-Csikaré, kicsi és cselgép; a középpályán a fáradhatatlan mindenes Tokodi Zoli; valahol azon a környéken, de inkább hátul én, magasság okán fejel is; a középcsatár Radovics Marci, kedves mosolyú vasztélyi vagy barki fiú, és persze penge;
a jobbszél pedig, egész hosszában megkérdőjelezhetetlenül az Övé. (Csupa „külvárosi” fiú,Vasztélyról, a Kertvárosból, a Bogya meg a „Szentlaci” környékéről.) Soha nem tudták tartani a középpályások és a védők, kevesebb csel, mint a balszélen, egyszerűen csak átemeli a védőn a labdát, vagy hosszan indítja magát valahonnan a saját hetesünkről és már a másik hetesnél van, és nem önzőzik – szemben Sándor-Csikarral, aki a cselgépek genetikus berögzöttségétől sújtva nem bír szabadulni a labdától -, beíveli vagy ha nincs benn senki, lő, kíméletlenül.
A „nagy” döntő: talán egy járási bajnokság döntője az egyik tavasszal, az 1-es iskola egyetlen, salakos pályája, a közönség tombol, igazi aréna, a petárdákat a pálya fölötti szeméttároló-siló szokásos öngyulladása pótolja, néhány perc van hátra, 1:1, nyilván a lustaságom okán egy támadásunkat követően elől ragadok, Ő nem, visszanyargal, megszerzi a labdát a saját hetesünknél, felnéz és már íveli is előre. Pontosan fejre jön a labda, csak
bólintani kell. Nagy győzelem.
Tél
Ping-pongozni a végtelenségig - ez az egy, amiben jobb vagyok nála, nem kicsit, nem nagyon,  éppen csak annyira, hogy még jó legyen együtt játszani – minden reggel ott vagyunk nyitáskor, ¾ 7 körül, este a jóságos takarítónéni kegyének köszönhetően zárásig a „kisiskola” aulájában, ahol felállítottak egy asztalt, majd később lenn az udvar oldalában a „gyaksziteremben”. Ha valami logisztikai hiba lép fel, pl. nem-kedves takarítónéni, irány a
FÜTI, protekciónk van, anyukája ott dolgozik, ott is van asztal. (Ekkor kapom életem második, utolsó pofonát anyámtól, már este nyolc is elmúlt, mire hazaérünk, anélkül, hogy tudnák, hol vagyunk.)
Január vége, befagy végre a „Szentlaci”. Kurblis, vacak korcsolyák, nagyon kell figyelni, hogy a bakancsok talpát le ne szedjék, szerzünk korongot valahonnan, hokiütőt a közeli fűzfákról, és játszunk a végtelenségig, nem meccs, hiszen általában csak ketten vagyunk, csak végtelen játék.
Február, a jég már nem bír el, de még van hó a „Bogyán”. Azt mondja, síeljünk. OK ,csakhogy én még soha, meg persze sílécem sincs. Nem baj, másnap hozza a gyönyörű, piros, lakkozott lesíklólécet, meg egy kopott, kezeletlen, „kiszőrösödött” ezer éves futólécet valahonnan a padlás mélyéről. Aztán fölszíjazza a lábamra a gyönyörű, piros lakkozottat, Ő pedig szenved a használhatatlan tűzifának valóval.
Tavasz
Von Haus aus profi horgász. Gyerünk a „Szentlacira” és mindenféle kiöblösödéseire,merthogy iszonyú nagyokat lehet fogni. Legyártom otthon a botomat: iszonytató husáng, legalább 60-as zsinór, méretes pontyokra való horog, rácsomózva a zsinórra. Nem szörnyülködik, amikor meglátja, csak megkérdi, hogy mi ez. A legközelebbi szombat délután indulás a Mogyorósba, merthogy a tisztességes bot, mint az övé, onnan való, finom, a padláson egyenesre szárított, forgatott mogyoró, és 20-as zsinór a hozzá való keszegező horoggal. A szerelék egy hét alatt rendben, irány a „Szentlaci”, nem több mint három perc alatt eltűnik az első (egyetlen!) horgom.

Hogy volt ez megkötve? – kérdi.

Rendesen, csomóra!

Horgot vesz elő, na jó, akkor így, kezdjük, és újabb és újabb kísérlet, hogy megtanítson horgot kötni. Csak ezen az egy délutánon kísérletezett, aztán soha többé, látta, hogy reménytelen eset, egész „életünkben” Ő kötötte a horgaimat.
Május vége, még iskola van, de már kifutóban, hőség, parasztnyár ígérete. Gyerünk a mányi halira, spa & wellness à la ’70-es évek. Többen vagyunk, alkonyattájt mindenki szárítkozik már a parton, és figyeli, nem jön-e a halőr, aki elhajtana bennünket, én még benn egy vasztélyi(?) fiúval. Elég erős déli szél, hullámok, látom, hogy egyszercsak vizet nyel, lebukik, visszaemlékezve, talán nem jól úszik egyébként sem. Két karnyújtásnyira van, nem nehéz elérni, húzom kifelé, de reménytelen, kiabálok, hogy gyertek, mert nem bírom. Ijedt és mozdulatlan csend, csak Ő ugrik egyedül. Ketten sem volt könnyű, de kiértünk.

Nyár
Az egyetlen és „utolsó” nyár együtt, egy hét ketten a tiszai faházukban. Víz, nap,balinrajzás, keszegek, akadós süllőfák, éjszakai harcsázás az erőmű alatt, persze tilos, és mégmindig Ő köti a horgokat. Ha bármit is mondanék erről a hétről, hamis volna, mert minden mögött, minden órában már ott volt a búcsúzás.
Soha többé foci, soha korizás, soha horgok és zsinórok, Ő Fehérvárra, én Győrbe, Ő Pécsre, én Szegedre. Majd újra Bicskén – de soha többé nem találkoztunk, mármint úgy, hogy leültünk volna, és elmondtuk volna, mi a helyzet, mit csinálsz, mivel küszködsz, mi jó, mi rossz. Paradoxnak hangzik, de ez így volt jó, ez a sors ajándéka. A végtelen, tiszta időt, amit együtt éltünk „az idők kezdetén”, nem tördelte szét és nem fátyolozta be semmi, nyitott és tiszta és sértetlen marad immár az idők végéig.
A legelső régi barátom.
Nem kell búcsúznom, csak hálát adnom érte az Istennek.

Örömmel adunk hírt, hogy pályázatunk, a Fiatalok Bicskéért pályázata, bekerült a Tesco "Ön választ mi segítünk" programjába! Hatalmas hír ez - fogalmaz Balázs Viktor elnök - , hiszen hosszú évek után az első bicskei pályázat, amely bekerült. Ahhoz, hogy megvalósíthassuk projektünk most az Ön szavazatára is szükség van.

Május 7-től június 4-ig lehet szavazni a kezdeményezésre a bicskei Tesco áruházban, valamint Székesfehérváron (Székesfehérvár Aszalvölgyi út 1., Székesfehérvár Palotai út 6., Fehér Palota Üzletközpont). Ehhez nem kell más, mint vásárolni bármit a Tesco áruházban, elkérni a zsetont és leadni a szavazatot a Játszva szépítsd Bicskét projektre!

 A zsetont a pénztáros adja, ha kérjük. Aztán közvetlen a pénztárak mellett van egy szavazatgyűjtő doboz. Három pályázat van versenyben egy fehérvári, egy váli és a miénk. Három Tescóban lehet szavazni, de persze most a legfontosabb a bicskei, hiszen mi itt vásárunk többet.

A projektről ezt írja a civil egyesület elnöke:

 "Élje át a kalandot és ezáltal tegyen a környezetéért. A projekt keretében egy kalandjátékot szervezünk, amely Bicske nevezetes pontjait érinti. A játék célja a feladatok teljesítése és a virágok megszerzése. A megszerzett virágokat a játék során és azt követően elültetjük valamely Bicskei közparkban. A játék által átélt élmény segít, hogy erősítsük a helyi közösséget és új kapcsolatokat, barátságokat létesítsünk. A legfontosabb pedig, hogy élhetőbbé és családbaráttá teszünk egy helyi parkot.

Kérjük segítse szavazatával a BICSKEI projektet!"

Kistószegi gyermekkorunkhoz hozzátartozott a szegények háza közelsége is.
Az utcánkban jártak fel a faluba a szegény háziak így hívták az ott lakókat. Volt jó pár gondozott akik után ön hibájukon kívül másként is nevezték az otthont. Sokszor mentek az utcánkban, csoportosan orvoshoz, tüdőszűrésre, mindig kísérőkkel.
Voltak páran, akiket önállóan is engedtek ki járni. Emlékszem egy párosra,mindig együtt jártak, már messziről lehetett hallani őket, mondtuk is, na jön a sánta meg a Horák.  A sántának görbe donga szerű lábai voltak. Az egyik lábfeje befelé a másik más felé állt, olyan ortopéd bakancsokban járt mint a bakter házban a patás. (Haumann Péter) A Horák meg vak volt, a sánta vezette. Mindig hangosan beszéltek,veszekedett a vak, hogy a Sánta ne siessen a rossz járdán, mert nem bírja követni! A Sánta pipázott,állandóan lógott a szájából, ha igazgatni kellett a parazsat, elengedte a vak fehér botját akkor meg azon tört ki a vita,hogy miért nem vezeti?!
Nekünk ez már megszokott volt.
Rájuk így emlékszem.
Rutai Pistire sokkal többen emlékezhetnek. Ő minden nap járta Bicske utcáit, akkora területet bejárt mint a mostani helyi buszjárat,vagy még nagyobbat. Meg volt a délelőtti, és az ebéd utáni út vonala. Ebédre mindig visszaért az otthonba. Honnan volt időérzéke? Nem tudom. Tán a hasa diktálta mert az órát azt nem ismerte.
Bejárt a boltokba, presszóba, kocsmákba, magánházakhoz, bejárt hozzánk is. Mindenhol kapott valamit, sütit jó falatot, üdítőt pár fillért, forintot, vagy jó szót, örült mindennek. Idősebbek rábízták,hogy a boltból hozzon nekik ezt azt, cetlin üzentek boltosnak Tóthné Erzsikének,aki jól ismerte a Pistit. Mesélte, hogy mindig próbálkozik vele, nem adja oda egyből az árura kapott pénzt, csak kevesebbet.Hátha a többi megmarad neki. Erzsike jól tudta kezelni, nem akart ő tudatosan csalni,csak a maga szerény módján próbálkozott. Az árut mindig vitte a megbízónak. Sokan féltek tőle akik nem ismerték. Szokása volt a nők hátának megsimogatása, nem mindig a legfinomabban. Általában nagyobb volt az ijedtség, mint a fájdalom. Közben a maga nyelvén kérdezte?,,Titató, titató mitó mé féhő"?
Kisasszony, kisasszony, mikor mész férjhez? Mindegy,hogy fiatal vagy idős volt a kérdezett. Volt egy szájharmonikája, menet közben azt fújta,szívta azon keresztül véve a levegőt, monoton dallamtalan hangot kiadva, ha nem fújta akkor érthetetlen mondókáját hadarta. A szóbeszéd szerint kiskorában gödörbe esett, ott károsodott az agya. Hány évesen került ide én nem tudom? Gyerekkorunk óta megszokott volt, hogy a Pisti napjában többször végigment a kis tószegen. Nekünk már szokványos volt,együtt öregedtünk elfértünk egymástól, mi nem bántottuk, a szülők is arra neveltek, ne csúfoljuk, van elég baja. Amúgy még a gyerekektől is félt,ha csúfolták hangosan kiabálta.,,Lo dee, lo dee, ne taa bátaí"! Rossz gyerek,rossz gyerek nem szabad bántani! Ha valakinek örült a száját hangosan pappogtatva,puszit küldött neki. A szülei meghaltak, ha jól tudom tabajdi volt. Időközönként eljárt a temetőbe,ilyenkor már előtte emlegette jó Anyámnak is, hogy kisasszony, kisasszony készítsél virágot, megyek a temetőbe Persze az ő nyelvén mondta. Ilyenkor több helyről összeszedett egy kazal virágot. Valahogy talán busszal? Eljutott Tabajdra és mindig vissza is jött. Többször meg próbálták el tiltani a ki járástól szabad mozgástól. Ilyenkor vagy belebetegedett, vagy nem lehetett bírni vele. Kénytelenek voltak újra engedélyezni,hogy kijárhasson. ez volt az életének szerény értelme. Úgy tudom, elég szép kort ért meg. Egy kis verset is fabrikáltam az emlékére. Majd leírom.

Horváth József

Eyg hozzászólás: "Pisti és a szülei is az alcsúti temetőben nyugszanak. Gyalog ment mindig a szülei sírjához. Felcsúton keresztül, a házakhoz becsengetve, virágot kérve. Én anno úgy hallottam, hogy a háborúban érte őt valami. Isten nyugosztalja, társaival, szeretteivel együtt!"

------------

Pisti nem volt éppen virtuóz, de nagyon ragaszkodott hangszeréhez és többnyire egy dallamhoz: szájon vesz levegőt, szájon fújja ki, miközben végig a Kistószegen, hegynek föl, hegyről le -  a szájában az eszköz. Azok nevében küldi neki a szájharmonika királyának játékát a Bicskei Szó, akik tudják, hogy kiről emlékezett meg Horváth József:

 És egy másikat is:

    És egy harmadikat, ami nem utolsó:

Bicskén megelégelték a totyorgást, s most már az NB III-ba várják a csapatot.  Rögtön ott nehezedik hát a teher az NB I-et kimaxolt Dragan Vukmir vállán, hogy egy osztállyal feljebb rántsa a gárda szekerét. Bicske–Mezőfalva mennyei megyei csapatás vasárnap az m4sport.hu-n.

Huhu, ez nagyon bika lesz! A bicskei megye egyes csapat a héten megkapott egy új trénert, aki óriás márkás név a magyar labdarúgásban!  Dragan Vukmir, megbízható alapember, mozgott Fradi, Honvéd, Loki, MTK mezben, most meg belecsobbant a honi való világba! Edzőbe tolta át magát! A hatalmas szerb megmondó ember, aki pár három évvel ezelőtt kicsit zabosan kiszólt a magyar játékosokra, mostantól, (jó egy héttel ezelőtt) megmutathatja, hogyan kell muzsikáltatni a helyi  focistákat!

Bicskén minden optimális, régen készen állnak arra, hogy beletapossanak az embéhármas miliőbe, most már „csak” oda kellene érni a végére! Ezt várják Vukmirtól! Nincs még vészhelyzet, három pont a lemaradás az elsőtől, tehát nincs más megoldás, csúnyán bele kell tolni az erőt a hátralévő meccsekbe! Például a Mezőfalva elleni, május 5-i, győzelem napi csatába! A helyezések tekintetében sima lehetne a hazai siker, plusz az új tréner mindig új impulzust injektál a csapatába, tehát dupla semmi a Mezőfalvának, így távolról nekifutva, dobbantva a 90 percnek! A vendégek négy fordulóval ezelőtti hasítása elfogyott, azóta csak zakó, zakó hátán, a múlt heti iksz ugyan kicsit javított a csapatérzésen, de így sem a legjobb előjel az idegenbeli farkas barlangba belépéskor!

A hazaiak új pályája, friss érzése, erős trénere szép együtthatás, kötelező a siker! A Bicskét sokan előre várják, sőt egyre feljebb kívánkoznak, a kötelező viszont nagyobb teher, mint egy nagy rangadó!

Érdekes kihívás lesz figyelni, mit hoz le a hazai csapat az új kéróban!

Vasárnap az m4sport.hu-n, 17 órától Bicske–Mezőfalva, élőben!

Komolyan. Élőben!

A Fejérvíz szakemberei 12 óra 45 perckor hívták a rendőrséget a forgalomirányítás érdekében. A képek is akkor készültek. Az elosztóvezeték sérült, aminek átmérője 100 mm - tájékoztatta Bicskei Szó olvasóit Gulyás József, a Fejérvíz Zrt. Bicskei Üzemmérnökség helyszínen dolgozó vezetője. A kritikus területen egy főnyomócső és a sérült vezeték megy. Mivel hosszabb szakaszon nyomta fel az aszfaltot és a térkövezett burkolatot a víz ereje,  az sem kizárható, hogy hibásodások láncolatával van munkájuk. Gulyás József hangsúlyozta: munkatársaival azért nem kezdik meg azonnal a földmunkákat a hiba feltárása és elhárítása érdekében, mert a területen jelenlévő közműlétesítmény miatt minden csőtörésnél, ennél is meg kell várniuk a földgázos szakfelügyelet megérkezését. A Fejérvíz Zrt. Bicskei Üzemmérnökség köszöni a lakosság együttműködését és türelmét.

A munkát elvége3zték, vízellátás kb. 19 óra óta ismét a régi. 

A csúcsos kötélhálós mászók kifeszítője jelenthetett beteget, látszik is, ha benézünk. 
Hogy rongálás vagy műszaki hiba a megterhelés miatt, majd kiderül. Valószínűsíthető az előbbi, hiszen az átadáskor biztosan történt terheléspróba.
Valószínűleg szerdán, holnap, az első munkanapon megkezdik a javítását.
Az öt kivágott fa árnyékát és látványát, ami jól jött volna a forró nyárban, azt azonban semelyik  szerdától sem fogják tudni visszaszerelni.

Hogy holnap, a munka ünnepén is dolgoznak a Zöld Bicske kétkezi hulladékszállítói és az autók vezetői, ez biztos, mert ma is láthatók voltak.  Az ötödik ember kérdez írásban arról, mit lehet tudni a keddi hulladékszállításról, mert sehol semmi tájékoztatás. Igaz, bicskei tévém nincs, a bicskei újságnak is nevezett kiadványt nem láttam, de hogy a Zöld Bicske honlapján - (mely cégnek Tessely Zoltán vaskos mennyiségű közpénzből, milliókból rendelt logót), miközben egy bicskei alsó tagozatosok között meghirdetett pályázaton is lett volna minimum ilyen jó - egy árva szó sincs erről.    

Mivel biztos vagyok benne, hogy lesz szállítás kedden, a magunkét kikészítem az utcára. A reakció erre a posztra pedig annak az erőltetése akar majd lenni, a nagy-nagy magyarázkodás:

"ha nem tájékoztatjuk más időpontról, akkor a szokásos rendben történik a szállítás".

De ez piros betűs ünnepen nem ennyire egyértelmű. Piros betűs ünnepek esetén, állampolgári vélemények szerint,  egy hónappal előtte minden városi fórumon elérhetővé kell tenni ezt az egyértelmű  információt. Egyetlen, összetett mondat lenne. A bicskei újságnak nevezett kiadványnak pedig minden novemberben-decemberben hozni kellene a következő évi hulladéknaptárat. Így lenne profi és gördülékeny a történetnek ez a része.        

A Zöld Bicske  hírei között a húsvéti változás olvasható legutoljára, de hogy kedden, május 1-én történik-e Bicskén hulladékszállítás a VÁROSI CÉG részéről, arról nincs egy szó sem. 

Csak tippelek: jómagam kihelyezem, mert a hallgatás beleegyezés, a mély hallgatás még mélyebb, szerintem a munka ünnepét munkával ünneplik a kétkezi munkatársaik, mivel hétfőn is láttam őket dolgozni. 

Szeretném jegyezni, hogy a "multi", a korábbi, minden szakmai engedéllyel ellátott  cég az ünnep előtt egy hónappal minden bejáratott fórumon hirdette volna az ünnepi munkarendjüket. Az sem lehetetlen, hogy minden postaládában ott lett volna a híre. És akkor nem írnának holmi blognak az olvasók - bizalommal - ilyet: 

Ahogy néztem, a körülöttünk levő 40 km-en belül lévő településeken (Dömsöd,stb) pillanatok alatt megtalálható- csak ez a gyönyörűséges társaság nem képes egy éves, pontos naptárt feltenni vagy feltetetni! A takarítónőknek (pl. családsegítő, társasházak) ezért el kellene jönni ide, hogy feleslegesen kirakják a kukákat... Kösz a választ!"

http://www.zoldbicske.hu/telepulesek/bicske/

Más téma: Az első bekezdés dátuma 30-án lejár, a második bekezdés érdekes anomáliája, bár elmúlt, de a slendrián tájékoztatást jól tükrözi:

"TELEPÜLÉSI VEGYES (KOMMUNÁLIS) HULLADÉK GYŰJTÉSE
Hétfő, kedd, csütörtök (hegy), de április 17. helyett április 2. helyett március 31."

Ezt a mondatot közlésünk után megigazították.

Sajnálatos, hogy az önkormányzati tulajdonú szolgáltatót nem utasítja rendre közbirtokosa illetve a közszolgáltatás közmegrendelője - jó gazdaként.
Szentendre és Pomáz már nem kér a Zöld Bicskéből, többen pedig kritikát fogalmaztak meg. A gépjárműpark bővítésére és felújítása szemmel láthatóan egyértelműen szükséges lenne.

Az önkormányzat integráció néven indult projektjének a bicskei családok életét meghatározó, sajnálatos adata, hogy van olyan Bicskéhez közeli település, ahol az alsó tagozatban - becslések szerint - már legalább annyi bicskei tanuló van, mint helyi. 

Ezzel együtt és ettől függetlenül ajánljuk a Roma Magazin adásának első 10 percét, amit a bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában is forgattak. A roma népet jól ismerő tanítónő kiváló példa lehet mindenki előtt: felnőtt korában, kemény munka mellett váltotta valóra azt az álmát, hogy taníthasson.

Mirko Bayerl stockholmi hadtörténeti kutató  - a Hegyikastély és a környékünk világháborús eseményeit feldolgozó munkásságát elsőként bemutató cikkemnél még érdekesebb a Csabdin élő Bakó Tibor (jobbra) leírása. 

"Mirkoval január óta folyamatos levelezésben állok. Már közben jelezte, hogy áprilisban jön Csabdira is. Első nap mikor találkoztunk, végigjártuk Csabdin a helyeket, ahol 1945-ben kilőtt harci technikák, főleg tankok, szállítójárművek voltak. A pontos helyekért köszönet illeti Miskei Zsigmondot. Közben persze elhangzottak a harci eseményekről is részletek, amit megint csak Zsiga bácsinak köszönhetek, bár ezeket is egyéb források is megerősítették. Utána végigjártuk a Tarjáni-tó és a vasztélyi elágazás közti részt, mert ott kellett volna azonosítani egy területet, ahol annak idején komoly támadás érte a német csapatokat. A leírásból, mely dombokat, kanyart, völgyet tartalmazott meg házakat sokra nem mentünk. Hiszen több kanyar meg domb, meg völgy is van és csak egy ház. Közel a vasztélyi kereszteződéshez összefutottunk Miskei Gáborral, aki mondta, hogy tud a tó felé egy helyet ahol komoly veszteségeket szenvedtek a németek. Utána még végigjártuk Vasztélyt, megnézve a helyet vagyis annak hűlt helyét ahol 1945 januárjában az HQ (főhadiszállás) –a volt a német Waffen SS-nek. Sajnos Katus néni szüleinek a házát – mert az volt az – azóta elbontották. A hátsó úton jöttünk vissza Csabdira megállva a Hegyikastélytól induló földút csatlakozásánál, mert ez is lényeges a nyomvonal kutatásának. A csabdi Il Villaggio étteremben zártuk a napot. A következő nap délutánját a hegyikastélyi rész kötötte le. Ott érdekes volt, ahogy elmondta, hogy a mauzóleumban berendezett kórházban hogyan műtötte a német orvos belövések közben a sérülteket. Mutatott egy képet, az ajtón látszottak a lövésnyomok. A harmadik nap lett igazán érdekes. Gábort kivittem az általa említett részhez Tarjáni-tó – Vasztélyi elágazás közé. Ott elmondta, hogy az ő nagyapja ott veszítette el a fél lábát és a nagyapja elmondta neki az ott történt eseményeket.
Ez a rész pedig a Janicsár telepnek nevezett rész. Ott vonultak a németek, közöttük 3-4 Csabdiból kirendelt lovaskocsival szállítási célból és velük mentek orosz hadifoglyok is.
Pont amikor a nagyapja a ma is álló ház előtt járt (Sattelberger-tanya) kaptak egy hatalmas légitámadást, de lehet, hogy oldalról jövő támadást is. Nagyapjának ott vágta le a lábát a repesz. A támadásnak kb. 100-150 német katona esett áldozatul és persze magyar emberek és szovjet hadifoglyok is. A Janicsár telepi házak megsemmisültek. A támadást, a rengeteg áldozatot a Waffen SS-es veterán katona leírása is megerősíti. Pont ezért kerestük a helyet és a véletlen, Miskei Gáborral történt találkozás ezt lehetővé tette. Gábor nagyapját a támadás után a németek elvitték Tatára, stabilizálták a helyzetét és a háború után került haza. Ez a harmadik nap volt talán a legeredményesebb a kutatás számára hiszen számomra is teljesen új információkhoz jutottunk. Egy régi szöveges leírás pontos helyét sikerült azonosítani. A napot egy búcsúvacsorával zártuk szintén az Il Villaggioban, majd kivittem az állomásra és elköszöntünk egymástól."

Olvasónk azt kérdezte, kinek a feladata a bicskei játszóterek eszközeinek rendszeres  biztonsági ellenőrzése és a karbantartás. A két fenti képhez kapcsolódva elmondta, hogy a Bocskai utcai játszótéren

Egyetlen csavar tartja, az a kis fekete.

Inog-binog, hetek kérdése és ledől valaki alatt az egész.

4 csavarnak kellene tartania a tönköt. 4 fémfülhöz, ebből csak egy csavar van meg. Nem gondolnám, hogy kilopták, inkább kimozgott/rozsdásodott belőle. Szóval amortizáció, viszont legalább egy 80 kilós szerkezet lehet, szóval életveszélyes, ha eldől (és el is fog.)
A dőlés esélyét növeli, hogy gyerekkel együtt több mint egy mázsás a terhelés.

Szalaggal való lezárása javasolt azonnal - a teljes felújításig.  

----------------------------------

(Azt már nem az olvasó írja, hanem saját tapasztalat: Április 20-án egy hintába tettünk volna egy kisfiút ezen a játszón, ami elmaradt. El volt szakadva  a hinta beülőjének  mellmagasságban lévő rugalmas, műanyag  kerete. Ott ha választanunk kellene, inkább a rongálás esetét valószínűsítenénk,  mint az amortizációt, az anyagfáradást.

De ez utóbbi sincs kizárva, sőt, a kettő kombinációja sem. Ma este, 21.35 körül, tehát  április 28-án a Bocskain járva már látható, hogy az állványban egy hinta lóg, a nagyobbaknak való "láncon-deszka".  A szakadt már nincs ott. Éppen rendőrjárőr ellenőrizte a játszót, többek között bizonyára vagyonvédelmi szempontból, hogy kik ülnek benn a csúszdán.)  

 

Klopfer Endre testnevelő tanárt a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskola saját halottjának tekinti.
Emlékét megőrizzük!

Pontosabb részletekkel később jövünk. Annyi bizonyos, hogy az Egészségügyi Központ Bartók utca felőli bejáratánál mentőautó vár vezetővel. Észlelhető volt több rendőrségi járőrautó hangjelzése, minden bizonnyal a leszálló terület biztosítása miatt is érkeztek.  NEM GYERMEKET MENTENEK! Egy felnőtt sérült állapotát stabilizálták az Egészségügyi Központban a szállíthatóság érdekében.

A környéken elég nagy tömeg várakozik. Annyit tudtak vagy akartak biztosan mondani, hogy az életmentő beavatkozások nem közlekedési baleset miatt szükségesek. Egy fiatal várakozó hölgytől tudhattuk meg azt is, hogy a légi mentő  a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola Prohászka utcai épületének pályáján várakozik. Információink szerint egy ötven év körüli bicskei nő lett rosszul belgyógyászati problémái miatt. 

Az első ellátás minden bizonnyal a földszinti sebészeti  rendelőkben történt. A Mentőkhöz és a Légimentőkhöz fordultunk további adatokért. Az FMRFK Kommunikációs Szolgálatának közlése szerint rendőri intézkedés nem történt, vagyis a helyszíneket biztosították.   Olvasói kommentárunk szerint 12 óra 25 perckor szállt fel a helikopter és Székesfehérvár irányába repült. Információink szerint a beteg életben van, a mentés sikeres volt.

Mirko Bayerl svéd állampolgár Stockholm közelében fekvő szigeten él családjával. Värmdö, Sweden keresőbe beírásával találhatjuk meg a nagyvilágnak azt a pontját, ahonnan Bicskére indult ezredszer. Ő az az ember, aki a legtöbbet tud a Hegyikastély nevű harcálláspont és erődítmény II. világháborúban betöltött szerepéről.

Mirko Bayerl kutató 2017-ben, Szomor térségében, ahol szintén kutat. (A fotót Ungváry Krisztián történész készítette, akinek "A szembenézés hiánya" című más témájú és nagyszerű műve, könyvtárközi kölcsönzéssel, mellesleg és ideiglenesen nálam állomásozik - a szerk.)  

A katonák képének "Cigiszünet" lehetne az alcíme, hiszen kilenc katona közül legalább öt cigarettázik. A szálhosszúságból ítélve akkor gyújthatták meg. Vélhetően a kép kedvéért.  

A németeknél sok norvég szolgált. Mirko Bayerl kutatta az orosz anyagokat is, de abból nem maradt fenn. "Szerintem gyakorlatilag minden szempontból ismeri a témát, amennyire csak lehet" - összegezte Horvai Ferenc csillagász, aki bemutatott minket egymásnak.
Ha hiszik, ha nem, Mirko Bayerl speciális hadtörténeti kutató mindegyik Hegyikastélyt védő és a háborút túlélő vagyis jócskán idős korba lépett német veterán katonával beszélt és amit hallott tőlük, azt ő bizony leírta könyveibe.Itt az egyik.

Mirko Bayerl a "What is your profession?" kérdésemre egyszerűen így válaszolt: "Nurse". A továbbiakból azonban kiderült, hogy a szikár alkatú, racionális férfiú valójában nem egyszerűen ápoló, hanem életük utolsó időszakát élő súlyos betegek mellett végzi szakszolgálatát.

Döbbenetes adat, de a Hegyikastélynál Mirko Bayerl legelőször 1983-ban járt és azóta is évente akár többször is eljön. Magyarországot mint úticélt a véletlen adta, mert fiatalon egy barátjával elhatározták, hogy ráböknek a térképre becsukott szemmel és odautaznak, ahová mutatnak, hogy felfedezzék maguknak. Akkor járták be először Magyarországot. Azóta szinte minden évben járt Bicske fölött, a Hegyikastélynál.

Nem is olyan régen - írd és mondd - 40 svéd történészhallgatóval tekintették meg a területet, akiket nagyon megragadott a történet és a helyszín. Ráadásul Willy Hein német valamint egy norvég veterán kíséretében érkeztek az autóbusszal. Willy Hein annak a WIKING hadosztály egyesületének elnöke, akiknek itt elesett katonáik emlékére a református temetőben emléket állítottak.

Mirko Bayerl szeret utazni, érdekli a történelem, különösen a II. világháború. Szerinte a magyar hadszíntér jelentőségéhez képest sokkal kevesebb figyelmet kap, mint amennyit érdemelne. Motivációja az alkotás, mert már több dokumentumkönyve megjelent és most készül a harmadik, amit angol, norvég és magyar nyelven tervez kiadni.

Biztos vagyok benne, hogy az önkormányzat értékelni fogja a magányos kutató munkájának elképesztő eredményét, hiszen helytörténetünk egy ismeretlen részét tárja elénk tényekkel és tanúkkal. Itt megismétlem: az egység minden túlélőjével hosszan beszélt a hadszíntéren tapasztaltakról, tehát Bicskéről is.
Azt kérte tőlem kétszer is, hogy a cikk végére feltétlenül írjam oda nevét, címét, hogy akinek a Hegyikastély háborúban betöltött szerepéről, az ott történtekről bármi mondandója van, írjon neki bátran, előre is köszöni.
(A híres bicskei apáról fiúra szálló legendára, amit gyerekkoromban elhittem, mert el akartam hinni, miszerint német harci járművek forgolódtak volna a Batthyány-kastélyt és a Hegyikastélyt állítólag összekötő hosszú és széles alagútban, nem kérdeztem rá. Hogy erről vajon mit mondtak az SS-katonák. Azért sem kérdeztem rá, mert ez úgyis szóba jött volna az első mondatokban, ha valóban létezett volna.)
Mégis szóba jött a Hegyikastély már földdel egyenlő épületének hajdani pincéje. A 9 fős alakulatot, a Hegyikastély főbejárata előtt ábrázoló képen mutatta nekünk, akkor elmondta, hogy ők összesen 7 napig tartották a Hegyikastélyt a Bicskére egyébként a Csicsaknál, 1944. decemberében belépő Vörös Hadsereggel szemben.
Ennél a szóbeszéd sokkal hosszabb időről szokott szólni és makacsabb küzdelmekről valamint arról is, hogy a Hegyikastély többször gazdát cserélt és mindig az ásta be magát egy időre, aki éppen elfoglalta. Ez tehát nem igaz. Forrás: az ott harcoló német alakulat tagjai.
A parancsnokság valamikor a hegyi kastély, a "nyári palota" emeletén volt, aztán a bombázás miatt lejöttek a földszintre, végül a tüzérségi támadás erősödése miatt a pincébe húzódtak.
Úgy körül voltak véve, zárva, kerítve, hogy csakis egyetlen út vezetett ki ebből a pokolból: a Babos-hegyi, már ami szemben áll a mai buszmegállóval. Tudni kell azonban azt is, hogy Mány is a szovjet csapatok kezén volt már 1944 végétől. Tudni lehet, hogy a kép bal szélén, az első sorban álló fiatal katona a Hegyikastélynál több lövés következtében elesett.

Szebényi Zsolt polgármestersége (1990-2002) idején történt meg az ott eltemetett elesett katonák földi maradványainak református temetőbe való átszállítása és a végtisztesség megadása.  
A vezetőjük a képen a legalacsonyabb, a bal szélen álló fiatal katona mellett, a szájában szivarral mosolygó Fritz Vogt (Commande I./NORGE) parancsnok.
Ő Ausztriában halt meg 1945. április 3-án. Könyörtelen természet hírében állt és sokat ivott, az elmondások szerint részeg állapotban ment le a pincébe akkor is, amikor a telegráfot kezelő katonát utasította: azonnal értesítse a Vasztélynál állomásozó divíziót, a saját hadosztályt a kitörésről.
- Biztos?
- Biztos.
- Biztos ezt akarod?
- Biztos.
Az emlékezések szerint még ennél is többször visszakérdezett a bajtárs, látván a felettes állapotát. A jelzést leadták. Teljes rádiócsendet rendelt el, csak a járművek motorjai jártak és elindult a kitörésük. Az a Babos feletti, Mányra dűlő út, amiről ma olyan szépen rálátni Mányra, akkor még mélyút volt, nem olyan mint ma. Vagyis jó fedezékül szolgált. A Hegyikastálynál a katonák elmondása szerint annak a természetes fedezéknek köszönhették egyebek mellett az életüket, hogy Bicske és Mány felől hegyi emelkedő a meghatározó, de a fennsík nem sík, hanem homorú. A szemléltetés kedvéért: a trapéz két oldalsó része megvan, de a felső összekötő oly homorú, mintha gömbölyded dolognak készült volna, mintha meder lenne. Vagyis amikor Mányról és Bicskéről lőtték őket, akkor az a 8 ezerre becsült lövedék vagy bomba nehezen talált célt náluk.
A felettesről elmondták, hogy képes volt fegyvert fogva beosztottja halántékához parancsot osztani akár arra, hogy támadjon fedezék nélkül (nem Bicskén) egy ellenséggel teli ház felé. Nem akart menni, de végül elindult, le is lőtték azonnal, de a parancsnokot nem érdekelte, sosem volt emiatt lelkiismeret furdalása vagy legalábbis nem látszott.
A dögcédulákat a nyakába gyűjtötte. Jó harcos volt, de valami nem volt rendben mentálisan.

Szintén katonai emlékezés szerint a Hegyikastély elfoglalásakor a területen bujdosott egy nő és a lánya. Szénnel vagy korommal volt bekenve mindkettőjük arca-feje-nyaka. Azért tették, hogy a "ruszkik" azt higgyék, hogy ők betegek és ne legyenek megerőszakolva.

Mi a Facebook-on beszélgetésünk legelőször Mirko Bayerl-el. Korábban létrehoztunk egy csoportot Szűcs Matyi asztrofotóssal, ami a Birtok rehabilitációja mellett áll ki. Itt érdeklődött a kutató. Jómagam részben válaszoltam kérdéseire írásban, már amire tudtam, de Szűcs Matyival együtt jobbnak láttuk a Nagy Károly Csillagászati Alapítvány vezetőjéhez, Horvai Ferenchez irányítani őt.

Azt is elmondtam a kutatónak akkor, hogy a Nagy Károly Városi Könyvtár helytörténeti, helyismereti gyűjteményében is rengeteg dolgot találhat a Hegyikastélyról és a területről. Ez nem most volt.

2018. április 23-án viszont a budapesti csillagász és a stockholmi hadtörténeti kutató már együtt járták be az obszervatórium körüli területet és még az egykori kapus épületének nyomait is megtalálták, amit eddig csak képen láttak. Én például még nem hallottam róla.
Járták a dzsungelt, ahová a mányi busszal mentek fel és busszal jöttek vissza, aztán a könyvtárban ülhettünk le beszélgetni. Endrédiné Szabó Erika könyvtárvezető örömmel bemutatta Jakab István László, a nagy helytörténész és lokálpatrióta fényképalbumát a kastélyról - békeidőben. De térképekkel és más dokumentumokkal is segítette a bicskei könyvtár svéd vendégét.
Természetesen asztalra került Szvák Mihály: Akikért a bicskei harangok szólnak című, Mohainé Fejes Ágnes és általam sajtó alá rendezett műve, amiben a háború bicskei, polgári áldozatai, haláluk körülményei is szerepelnek.
Azt például hosszan próbáltuk rekonstruálni, hogy a német alakulat temetőig tartó támadása milyen útvonalon történhetett.
Azt is megtudtuk, hogy az ellenséges csapatok között némi gentleman agreement, hallgatólagos megegyezés alakult ki a Galagonyáson, ha borivásról volt szó. A német katonák felidéztek egy olyan esetet, amikor ők inni mentek egy pincébe és az oroszok lőhettek volna, de nem lőttek. Éppen ezért ez a lépés viszonozva is lett. 

Olyan hadtörténeti, helyi fotókincse van a mi történelmünk svéd kutatójának, amit katonáktól kapott. Ezekből most maradt a Könyvtár gyűjteményében is. Azért nem mindet kapta meg a Könyvtár, sem a blogom, mert a svédországi dolgozószobában Bicskéről is íródó könyvében minden, de minden ott lesz.

Amikor a neveket kérdeztem például erről a képről balról jobbra, érthető módon nem kaphattam meg őket, hiszen a könyvben majd ott lesznek.

A legnagyobb termetű katona a távcsővel Fritz Darges (Commender SS. pz. Rgt 5 (WIKING).

A mauzóleum épülete kórház volt. Középen műtöttek. Egyik felén a sérültek. A csillagvizsgáló őrtorony volt. Óriási lenne, ha a rekonstrukció után kilátóként is szolgálna. Egy szép kirándulóhely lehetne, egy nagyszerű előrelépés volna. Nem kell egyszerre. Szép lassan is jó.

m.bayerl@telia.com - ez az a cím, amire vár minden olyan információt bicskeiektől Stockholmba, ami szerintük hozzátartozhat a tárgyhoz. Ha nem megy angolul vagy németül, Mr. Bayerl meg fogja oldani. 
Könyve megjelenéséről természetesen hírt fogunk adni és a könyvnek biztosan lesz bicskei bemutatója, jelentős férfiúi érdeklődés mellett - mi is ott leszünk.
Nagy dolog, hogy itt kutat 30 éve egy messze földről érkezett férfi és többet tud például Bicske háborús történelméből, a súlyos évekről, mint mi. És ezt nem tanulmányoknak, levéltáraknak, hanem az általa felkutatott és neki nyilatkozó veteránoknak, a tanúknak köszönheti.

Szeretném itt magánjellegű megjegyzésben rögzíteni, hogy szülőföldünk háborús dokumentációjának tükre számomra két dologra jó: a Béke különösen nagy megbecsülésére illetve tisztelet Elődeinknek, akik itt és Magyarországon mindent újjáépítettek a hatalmas megpróbáltatások ellenére.   

Horvai Ferenccel találkozott Mirko Bayerl a "Birtokon", Horvai Ferenc előadásaiban így emlegeti, aki többet tud a Hegyikastélyról és Nagy Károlyról, a tudósról mint bárki. Horvai Ferenc erre azt mondná, hogy Nagy Károly életművéről Bartha Lajos tud többet, majd szerényen hozzátenné: de a Birtokról talán neki is van egy kevéske infója.

Készül a svéd kutató könyve, ami három nyelven két éven belül meg fog jelenni és ehhez az a Nagy Károly Városi Könyvtár is hozzátett, ahol mi is találkoztunk.

Izing Antal

Köszönet Imeli László lokálpatrióta gyűjtő nemes lelkű, önzetlen  nyitottságáért, amivel azokat az értékeket teszi  közkinccsé, amikért megdolgozott. 

A program itt olvasható, itt csatlakozhatunk.