A Vértes kedvelői a Fáni-völgyet a Vértes egyik legszebb részének tartják. Egyszer Vérteskozma felől elindultunk a Fáni-völgyön télen, hóban és elértük az erdő végét, a jelzést elvesztettük, mert azon a lapos tájon, ahová az erdőből kijöttünk, nem voltak még fák sem, amire a jeleket festették volna. A jeleket talajból kiálló nagyobb kövekre tették talán - gondoltuk -, amit viszont eltakart a hó. Ezzel aztán meg is magyaráztuk magunknak a jelek hiányát és az is, hogy jó úton haladunk.

Nyolcadikosok voltunk akkor 84-85 telén, Gáborral (akinek Kondor volt a beceneve)  ketten caplattunk... Alkonyodott már, hófúvás készült, valahol a távolban nagyon messze világított talán egy település, mentünk a kitaposatlan hóban Kondor meg én, egy ideig ő előttem, majd én előtte, hogy könnyítsük a másik járását, mert ugye nagy hóban könnyebb úgy, ha a másik nyomába lépünk. Azzal szórakoztattuk egymást például, hogy a Fáni-völgy biztos Schneider Fániról kapta  a nevét. És azt gondoltuk, van iránytűnk és térképünk, tehát Szárra érünk majd, egyetlen megálló lesz a vonattal Bicske nagyközség.

Mikor beértünk a faluba a combos kis túra után a templom mögötti utcába, már éreztük, hogy nem Száron vagyunk és megkérdeztünk egy kaput nyitó embert:

- Tessék mondani, ez Szár?

- Nem, ez nem Szár - mondta a néni nagyon lassan, Kondor meg én talán még bele is sápadtunk ijedtünkben és ekkora izgalommal már rég nem vártunk választ - hogy akkor hol a pitliben vagyunk és hogyan jutunk innen haza te jóságos ég.

- Ez Boglár. Vértesboglár - mondta.

- Vértesboglár? - nyeltünk nagyot.

- Vértesboglár.

- És van még busz Bicskére?

- Hány óra van, Imi? - kiabált be az udvarra, megtudtuk mennyi.

- Siessetek és akkor még eléritek. Ha nem, akkor ne fagyjatok ott a megállóba, ne menjetek kocsmába, este gyereknek az nem való, gyertek vissza, kaptok forró teát, reggel vágtunk disznót, kaptok hurkát belőle - mert úgy néztek ki mint az eszkimók - kiábaltak utánunk Vérteskozmán.

Busz jött. Így értünk haza a Fáni-völgyből.

Otthon teáztunk.

Úgy kettő hétig.

Szüleink fejüket ingatták.

De a Kondor meg én már akkor is tudtuk, hogy nem akárhol jártunk.

Ebből a Fániból még lesz valami.

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.