Ma déltájban történt. Egy három gyermekével Bicskei Tanuszodába érkezett apuka a pezsgőfürdőben rálépett valamire.
Fölvette és egy aranygyűrűnek "látszó tárgyat" csodált. Egy úszóvendéghez, a legközelebbihez ment vele a szaunába és megkérdezte, nem az övé-e. Ő mondta, hogy nem bizony, talán azé az úré lehet, aki most ment ki felöltözni. A fiatal családapa utánament és átadta a gyűrűjét.
Mikor megérkeztem az öltözőbe, a gyűrű gazdája régi ismerősként mesélte a jó hírt, hogy milyen jó emberek vannak. S hogy ezt a gyűrűt magán felejtette, nem hozná be magával, ezután nagyon figyel, mert ez a jegygyűrű 110 éve került a család birtokába, amikor a dédapja megnősült. Ő örökölte meg és szintén jegygyűrűnek használta, mint felmenői.
- Ez akkor olyan szép emlék, amit ezután lehet, hogy csak vasár- és ünnepnapokon kellene viselni - jegyezte meg egy valaki az öltözőben.
És milyen igaza van.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
piszkos fred 2011.11.20. 19:37:09