A bicskei áruház földszintjén, Bicske központjában "Internet Telefon" feliratú bolt kezdte meg működését. Vendégei kizárólag menekültek a bicskei Befogadó Állomásról. 

A boltot üzemeltető cég Debrecen, Sámsoni úti műszaki és kereskedelmi társaság, Bicske, József Attila utcai telephellyel. Debrecenben a Sámsoni úton működik a Menekülteket Befogadó Állomás is, ami valójában tömegszállás. A bicskei zsúfolt helyiségben tizenöt-húsz darab gépet üzemeltetnek minimalista stílusú bútorzattal, ami a célnak megfelel.  A bolt látogatottsága ezekben a percekben is nagy. A vendégek főképpen afrikai menekültek. Akik nem a gépeknél vagy a telefonnál vannak benn, ők kinn ülnek azon a lépcsőn, vagy azon a jó öreg kerékpártámasztó korláton, mely szemben húzódik a bicskei római katolikus templom néhány éve széppé tett környezetével.

A közterületre érdemes lenne szeméttárolókat, hamutálcákat kihelyezni vagy kihelyeztetni, a bolttal történő egyeztetéssel, a menekültek figyelmének felhívásával.     

A webklub létrehozásával talán könnyebb lesz a Nagy Károly Városi Könyvtár helyzete, ahol jelentősen megnőtt a "nemzetközi olvasói forgalom" az utóbbi hónapokban a világháló hozzáférhetősége miatt. 

Mint megtudtuk, óránként kétszázért lehet a világhálóra lépni Bicske (világ)város kellős közepén.

Egyikük elmondja, hogy már Magyarországon lévő társaikkal, hazájukban maradt családtagjaikkal kommunikálnak olcsón, de legfőképpen azokkal, akik már kijutottak a célországba.    

Végezetül: dühöngünk, bizonyára jogosan bosszankodunk miattuk, félünk, idegenkedünk, de legelsősorban adjunk hálát Istennek azért, hogy nem mi vagyunk a helyükben. Hogy olyan európai országban élünk, ahol ugyan megélni nem lehet, de nem kell menekülni egy gatyába' egy másik kontinensre. Igen, ekkora táborlétszámmal a befogadó városnak valódi, néha tűrhetetlen  probléma mindez. De mielőtt felülnénk a már meg is kezdett kicsinyes érdekből túlragozó pánikkeltésnek, ne feledjük: az emberiség története a migráció története. 

Szóval nem Bicskén kezdődött. Nem is itt lesz vége.  

Vigyázzunk egymásra mi, itt, amíg tudunk, amíg lehet. 

Ennyi. 

Ezt a tíz éve írott tárcámat pedig barátsággal ajánlom szíves figyelmetekbe. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.