Március végén mondta nekem valaki, biztos, hogy barát, kettő tippem van, holnapra pontosítom, hogy Oláh Szabolcs bicskei jazz-gitáros kvintettje milyen sikerek várományosa. A csapat fellépett már Kapolcson, a Művészetek Völgyében, örömmel láttuk-hallottuk őket a világot jelentő (bicskei) deszkákon is.  

El is küldött nekem egy nemzetközi szavazásról szóló posztot, amiben Szabolcs szerzeménye, az I care about you is versenyben volt. Tetszett a szám nagyon....

Írtam, posztoltam, osztottam, szavaztam minden nap, és arra kértem mindenkit, szavazzunk a bicskei kötődésű csapatra. 

Nem tudom, hogy már a legjobb 16 között voltak-e, amikor írásom elküldtem Vásárhelyi János igazgató úrnak, hogy egy Kastély Estek alkalmával ez mekkorát szólna! Bevallom, én nagyon szeretem ezt a zenét. Mármint a jazz-t. Nem értek hozzá, fogalmam sincs semmiről, csak tudom: a meditatív lágyságához, finomságához érkezik egy lüktető dinamizmus, erő, tisztaság, lélek, meg ilyenek és annyira szeretem azt is, ha ebben aztán semmi szöveg nincs. Tisztán zene. Élni hagy. Békén hagy. Rám bíz mindent.   János nem szólt vissza, tudtam, dolgoznak a meghívásukon. Márciusi közlésem után két-három héttel, talán április elején a Fejér Megyei Hírlap is írt róluk, toborozta a szavazókat. 

Oláh Szabolcs - gitár, Ávéd János - szaxofon, Cseke Gábor - zongora, Bögöthy Ádám - bőgő, Dés András - ütő 

Jó volt ma ott lenni a koncerten és értesülni arról, hogy jövőre a Bicskei Napok fellépői között is ott van ez a csapat. Kinn szakadt az eső. Mikor Szabolcs és Cseke Gábor zongorista duót adtak elő, a csöndesebb részeken hallani lehetett a felhők hulló könnyeit. (Van mit siratniuk.) De talán jobb is, hogy beszorultunk a terembe, közelebb vagyunk, jobban szól, legyen itt jövőre is. Mintha egy egyetemi klubkoncert  lett volna. Vagy egy kikötött hajón ültünk volna a Dunán. Az első sorba mentem, hogy minden mást kizárjak. Hogy jól ki legyek kapcsolva. Átlósan, jobb szélről egy vonalban ültem a ritmusszekcióval, ha nem túl nagy tévedés részemről a hozzám közelebb eső dobost és szerkóját valamint a mögötte-mellette nagyon klasszul játszó jazz-bőgőst és hangszerét ritmusszekciónak neveznem.  Az Ébredéseket mintha nekem játszották volna Oláh Szabolcs és Cseke Gábor. Hát ez talált. Ébredések. Inkább kinéztem a lombokra szakadó esőfüggönyre a nagyon nagy dísztermi ablakokon és merengtem a nagy belmagasságon. És a Nyitott szív címűre is szívesen emlékszem. És persze mindegyikre.

A bőgős, a csapatatot Szabolccsal még gimnáziumban alapító Soós Márton beteg volt, aki helyettesítette, őt öröm volt hallgatni. Tiszta lelkesedés. A szaxis és a dobos is rendesen hozták a formájukat, nagyon élvezték a zenét, ami mind Szabolcs szerzeménye volt. Így lehet örömet adni, ha mi is örömet találunk nyújtásában. Ott az első sorban ült a zeneszerző nagymamája és édesanyja. Micsoda szeretet és büszkeség tölthette el szívüket! Ott áll a szeretett fiú a színpadon a kastély nagytermében, a fiú szerzeményei szólnak.... Szóval a két szám között Szabolcs egy rövid mosolyt is elengedett a színpadról édesanyja és mamája felé.

És mekkorát játszottak ma ezek a srácok! Örülök, hogy ott lehettem!

Ilyenek a Bicskei Kastély Estek, ahol ezelőtt még sosem volt műsoron JAZZ.  

Itt volt az ideYEAH. Például a kedvemért. Azt sajnálom, hogy ott és akkor az édesapának nem gratuláltam fiához, sokan tették, amikor ellépdeltem mellette, a teremből kifele tartva. Majd itt és ezzel. Vagy legközelebb. Vásárhelyi Jánosnak és munkatársainak köszönet!  

Most a Youtube-on hallgatom népszerű számaikat egymásután. 

izing antal 

    Végül utóiratnak egy portréfilm a bicskei kötődésű művésszel az Újpesti Tévében....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.