Nem voltunk sokan Ábrahám Márta https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81brah%C3%A1m_M%C3%A1rta hegedűművész, zenetudós ma esti koncertjén a Petőfi Művelődési Központban. Bizonyára elfogult vagyok - (sajnos még csak szolfézsra sem jártam) - de ez a két opus különösen elragadott a művészi átélés, mellékesen  a művész általam mintegy 34 éve  ismert személye miatt. És a magamfajta laikusnak is kiderült ismét, hogy mekkora virtuóz. Kedves ismerősök voltunk. Ha hússzor  láttam életemben kb. 1 év alatt pár percre, talán sokat is mondok. De sokat tudtam róla. Mindig téma volt elszántsága, következetessége, szorgalma, tehetsége, akarata, tudása miatt már akkor, diákkorában. A harsány nevetésekre emlékszem a legjobban, legszívesebben. Azok is jó koncertek voltak. Legutóbb - 10 éve? -, a Régi Zeneakadémián hallottam őt zenélni növendékeivel. Az arcából ma este 25 félét is láttam, olyat is, amit még sosem, amiről azt mondom, hogy rá sem ismertem volna az utcán, ha így megy el mellettem.

Koncertekről, felvételekről tudtam, hogy jobbkezes, ezért a bejárattól jobbra eső, ablakok felőli oldalon ültem a harmadik sor hármas székére. Akkor felém fordul. Előttem egy diáklány ült, aki azt kérdezte angolul, hogy itt, ebben a teremben lesz-e a 6 órás hegedű koncert. Már elmúlt 6 óra egy perccel. Elmondtam, hogy 9 percen belül biztos kezdenek.  Azt már nem makogtam el, csak gondoltam, hogy ez az akadémiai 10 perc. Szívesség, ha késne egy hallgató.  

Ábrahám Márta mindkét mű előtt elmondtott néhány nagyon érdekes dolgot. Az első részben ezt játszotta: https://www.youtube.com/watch?v=c3mwVaQIZ1c  Tudósként, egyetemi oktatóként a Részletek az örökkévalóságból https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9szletek_az_%C3%B6r%C3%B6kk%C3%A9val%C3%B3s%C3%A1gb%C3%B3l_(k%C3%B6nyv) című saját kutatásukra épülő tanulmány társszerzője. Az évekig tartó munka J.S.Bach d-moll partitájának (BWV 1004) egy nevezetes tételéről szól. Az est második, hosszabb részében ezt is hallhattuk, mi, szerencsések:  https://www.youtube.com/watch?v=qtyTaE7LvVs  Semmilyen ottani  videózásról, tévézésről fényképezésről nem tudok.  Kénytelen vagyok tehát idehozni a műveket mások  előadásában, ami most, írás közben is szól nálunk. Úgy érezte a hallgatóság, hogy meglocsolták szívük kertjét ma este az örökkévalóság illúziójával. Megállt idő. Ismeretlen fogalom lett. Amikor a vonót lassan leeresztette és a közönségre pillantott a meghajlás előtt, tudva tudtam, hogy többen is ugyanezt éreztük: hallgatnánk még hatalmas munkáját ameddig csak bírja...  Volt aki mögöttem ki is mondta ezt sokkal elegánsabban. Ez abszolút hallás nélkül is jól kivehető mondat volt. Artikulált. 

”Isten óvja Önöket, vigyázzanak egymásra és magukra” - köszönt el Ábrahám Márta.  (Isten óvjon,  vigyázzatok egymásra,   vigyázz magadra.)    

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.