- Már a háromnegyed nyolcason sem lehet leülni. Eddig csak a háromnegyed hetesen álltam Pestig. A tökélyre fejlesztem az állva olvasást - jellemzi a Budapestre reggelente közlekedő személyvonatok telítettségét egy beszélgetés foszlánya.  

Megkérdezzük a MÁV-ot, tudnak-e erről, végeztek-e felmérést, terveznek-e bármit a reggelente vasúton megvásárolt jegyükkel, bérletükkel dolgozni, tanulni járók utazási körülményeinek javítása érdekében.   

Az első olvasói reakció a Bicskei Szó Fb-csoportjában: 

"Sajnos este sem jobb a helyzet. Érdemes esténként megnézni a 20.33 - kor indulót Budaörsről. Főleg pénteken és szombaton, akkor 1 kocsival jön."

Második vélemény: 

Tegnap reggel 9-kor álló hely is alig volt. Este 22:20-as 3 kocsival szokott jönni, általában síri csend, "alig" vannak utasok, viszont csúcsidőben 14-15-16 óra környékén van egy db szerencsétlen kocsi (elvétve 2 ) és rengeteg utas...annyi, hogy a Déliben már-már tömegnyomor van, Kelenföldön pedig káosz.

Harmadik: 

20 éve is pont ez volt a helyzet. Az a kisebb gond hogy állva kell utazni, az a nagyobb,hogy évtizedek óta semmi változás

Negyedik: 

Nem csak a reggelin de a délutánin sincs.Megvesszük a drága bérleteket és állva utazunk ugyanis kevés kocsikkal közlekednek a vonatokat.Munka után szeretnénk ülve utazni!!!!!!!

Ötödik és hatodik: 

Reggel a hetesen tömegnyomor,szerencsére csak egy megállót kell mennem. El nem tudom képzelni mondjuk Bián, hogy száll még fel rá ember????!!!! Délután, ami 16.17kor indul Herceghalomból, mindig egy kocsi, mindig tömegnyomor, pedig rengetegen leszállnak Bián. A bérlet árak pedig az egekben, ár érték arány nagyon nem stimmel!!!!!!!!!!!!!

Ma én a 17,58-assal jöttem haza Bicskére  és egy részes volt, már Kelenföldnél nem volt ülőhely.........

Hetedik: 

Minden egészkor induló vonat 1 kocsis és mindig dugig van. Inkább kihagyom ezeket és varok fel órát hazafelé, csak ne kelljen nyomorogni. Reggel meg teljesen mindegy, hiába 2 kocsi, akkor is fullon van a vonat. A biaiak meg mindig állnak. Csúcsidőben kellene több kocsi, nem akkor, mikor bőven elég lenne az 1 is. Biztosan tudják ezt, csak nem tesznek semmit. Ez a dühítő...

2017 április 29.-én (szombaton) 20 órától a Bicske Szíve Parkban, az Uszoda mellett
a Nagy Károly Csillagászati Alapítvány távcsöves bemutatót szervez a minden évben megrendezésre kerülő Csillagászat Napja alkalmából!

Tervezett programok:
⦁ a műszer felállítása
⦁ -„zöld lézeres” csillagtúra
⦁ távcsöves bemutató
⦁ kötetlen beszélgetés- „minden, ami csillagászat”
⦁ (Új) ha van távcsöved otthon, te is hozd el nyugodtan!
Főbb látnivalók: Hold, Jupiter, kettőscsillagok

Várunk mindenkit sok szeretettel!
Szűcs Mátyás, Bajmóczy György

A program borús idő esetén elmarad. Ezt időben fogjuk jelezni a Nagy Károly Csillagászati Alapítvány facebook-o

Értesülésünk szerint területrendezés, hulladékgyűjtés közben találták a GESZ dolgozói a személyes, természetesen fényképes okmányokkal teli tárcát, ami az adatok szerint egy szomszédos településen élő személyé. 

Legjobb tudomásunk szerint a "brifkó" az Okmányirodában vehető át....

Információinkat elsősorban kutyabarátok figyelmébe ajánljuk, a látványosságot gyerekeknek pedig feltétlenül. A pályán akadályokat helyeztek el a kutyasuli érdekében.

A következő három napban csakis a Csabdi SE hazai mérkőzése idején veszik át a helyet a kétlábúak a négylábúaktól, akiket a négylábúak eleinte értetlenül és szinte a fejüket ingatva figyelnek addig is, amint azok különböző színes ruhákban, esetenként feszülten kiáltozva rugdalnak egy érdekes fehér bőrt, aztán csapatostól elszántan szaladnak utána fel s alá. 

A vendégautóknak a település az iskola, óvoda és a hivatal parkolójában biztosít férőhelyet. A Csabdi kirándulás főleg a 72 kutyafazon miatt lehet nagyon érdekes ott a "kifutón", akiket a Csabdi patakparton sodort össze a kutyaélet és az olthatatlan tudásvágy. Várjuk olvasóink élményfotóit!     

Pénteken, szombaton 8-tól 18 óráig, vasárnap 8-tól 16 óráig tart mindez. 

Csak a Csabdi! :) 

ia

Lapunk több írásában - gondolatjel! - hiányolta Lakatos István költő, műfordító bicskei emlékhelyét.  "Bicskén sehol semmilyen kőtábla, emlékhely nem őrzi emlékét.  Jövőre lenne 90 éves. Itt az alkalom a méltó főhajtásra. 2005-ben ezt Bicske megkezdte, hiszen akkor kapott posztumusz Bicske Város Díszpolgára kitüntetést Lakatos István" - írtuk.

Egy írásunkban így fogalmaztunk: egyedül a könyvtár őrzi életművét, elég lenne a könyvtár falán egy emléktábla a Thököly utcában született Kossuth-díjassá lett költőnk emlékére. Az '56-os forradalom idején a Magyar Írószövetség vezetésében vett részt, a megtorlás idején börtönbe is került. Költészetét kortársai nagyra tartották. A hetvenes-nyolcvanas években sokszor eljött bicskei író-olvasó találkozókra. 

A bicskei emlékezet hiánya legelőszőr Krajczár Gyula újságíró, a 168 Óra főszerkesztő helyettesének - a Bicskei Szónak írott esszéjében fogalmazódott meg.

Április 26-án 90 éves lenne. A rendezvénynek kitűnő szakmai színvonalat biztosít, hogy Varga Katalin, a Lakatos-hagyaték gondozója, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának főmuzeológusa mond emlékbeszédet.   

Az óbarki átjárónál történt a baleset nemrégiben.   Körforgalom kellene - gőzerővel. 

Értesülésünk szerint tegnap tűzszerészek dolgoztak az egykori Batthyány-birtokon a Hegyikastély területén. 

 Elkezdték átkutatni a korábban illegális fémkeresők által kigányolt talajt, és még az elején jártak, de máris egy lapátnyi gyalogsági lőszer került elő. Sípolt a fémdetektor. Az árkot is megnézik még, de tovább nem fognak ásni.  Az illegális roncsvadászok a fémet nem vitték el, a lőszereket is otthagyták.
Úgy véljük, hogy a roncsvadászok egy lövészárok felett akartak végigásni, mely az épületet védhette, mert a háborúban a torony megfigyelőhelyként, őrtoronyként szolgálhatott.

A Bicskei Szó megkeresésére az alábbi választ adta a HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM KOMMUNIKÁCIÓS OSZTÁLYA: 

 "Az öt darab lőszerről szóló bejelentés április 1-jén érkezett az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred ügyeletére. A helyszínre érkező járőr 5 kilogramm vegyes gyalogsági lőszert talált és megállapította, hogy a helyszínen további robbanótestek valószínűsíthetők. A tűzszerészek április 18-án és 19-én további 5-5 kilogramm lőszert tártak fel, a terület átvizsgálása a következő napokban folytatódik."

12:40 perc tájban érkezett egy szíves olvasói jelzés arról, hogy most is üzemzavar áll fenn és zárva a posta. (Postai teendőinket, ha lehet, napoljuk el.)  

9 óra 43 perckor egy postától egy sarokra  eső házban is tapasztalható volt az áramszünet. Miután egyszer-kétszer egy pillanatra megint működött a világítás és meg is szakadt, ebből arra lehetett következtetni: szolgáltatói probléma.  

Emberünk a pékségben hallotta, hogy a posta is bezárt, ezért elsétált a bejáratig, ahol a havas eső elől az elő-tető alá húzódó bicskeiek vártak. Amikor hazaért, már volt áram otthonában.      

Lapunktól kért segítséget egy élelmiszeráruházban egy zártkerti részen élő bicskei.  

Akad ott egy olyan ház, ahol közel húsz kutyát tart az idős, de napközben dolgozni járó gazda - félig zárva.  Számos macska és sok felhalmozott hulladék jellemzi még a területét. Vannak ugyan elzárós terei, de a kutyái gyakran grasszálnak az úton és az idősebb botozós asszonyok félnek a területen közlekedni. A gazdával semmit sem lehet megbeszélni. 

Azt javasoltam, keresse a gyepmestert. (A város honlapján semmilyen információt nem talált róla.)

"Gőzerővel folyik Bicske történetének legnagyobb sportberuházása" - valami ilyesmi címmel jelent meg a párt- és városüzemi blogban egy szöveg, amely cím a sajtóműfajban az ötvenes évek termelési riportját idézi.   

Másrészt Bicske történetének legnagyobb sportberuházása a Bicskei Tanuszoda megépítése volt és az is marad egy darabig. Ott nevelkedett úszóink közül többen az országos élvonal diákolimpikonjai.... 

Szóval ez alatt a hibás cikkcím alatt valami egészen más folyik gőzerővel a szerző részéről....

Lapunk többször hiányolta Lakatos István bicskei emlékének hiányát.  "Bicskén sehol semmilyen kőtábla, emlékhely nem őrzi emlékét.  Jövőre lenne 90 éves. Itt az alkalom a méltó emlékezésre. 2005-ben kapott posztumusz Bicske Város Díszpolgára kitüntetést Lakatos István" - írtuk.

Egy írásunkban így fogalmaztunk: egyedül a könyvtár őrzi életművét, elég lenne a könyvtár falán egy emléktábla a Thököly utcában született Kossuth-díjassá lett költőnk emlékére. Az '56-os forradalom idején a Magyar Írószövetség vezetésében vett részt, a megtorlás idején börtönbe is került. Költészetét kortársai nagyra tartották. Annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években sokszor eljött bicskei író-olvasó találkozókra. 

A bicskei emlékezet hiánya legelőszőr Krajczár Gyula újságíró, a 168 Óra főszerkesztő helyettesének - a Bicskei Szónak írott esszéjében fogalmazódott meg.

Április 26-án 90 éves lenne. A rendezvény kitűnő momentuma, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának főmuzeológusa mond emlékbeszédet.   

Fújt a szél, néha nem is hallhattunk minden szót tisztán. De ha tökéletes csönd lett volna a háttér, akkor is itt lenne mindez, különös tekintettel szerelmének hálaadására. A szél fehér rózsákat borított a szőnyegre.A kék ég taván úszó fellegeket nézve odaképzeltem magam (a búcsúztató helyett) Viktor kedvenc vízpartjaira és elképzeltem a bicskei református temetőben érzékelhető szélerő keltette hullámokat az Erőmű-tó tükrén és főleg Tihanyban, az Apáti-hegy  alatt a sajkodi parton. Csak mert azt ismerem a Viktor által szeretett Tihanyból igazán S mert Viktorral összefutva  "a bicskei főtéren elhelyezkedő stégen" is ehhez hasonló dolgokról beszélnénk. Ha beszélhetnénk. 

"Márai Sándor: Füves könyv

Az élet értékéről

„Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk.

Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.

Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „Igen, igen!” Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.”

A 35 évesen elhunyt drága Kurucz Viktor búcsúztatóján csak és kizárólag az lehet a mi egyetlen vigaszunk, hogy ismerhettük őt mi mindannyian, akik most ebben a percben együtt állunk édesanyja, édesapja, menyasszonya, testvére és párja, valamint gyermekük, Zalán mellé.

Azért jöttünk el, hogy a gyászoló család fájdalmát, ha picit is, de csökkenteni tudjuk hálaadásunkkal, hogy a barátunknak, a sporttársunknak, a munkatársunknak vagy kedves ismerősünknek mondhattuk Őt.

Viktor, ahogy a barátai szólították, Lali.

Született 1981.11.22-én.

Születése óta küzdött szívproblémákkal. 4 éves korában szívével műtötték, amit már akkor is egy kis hősként viselt.

A betegség nem törte meg, vidám, élni szerető gyermek volt, aki csodálattal és hálával tekint a világra.

Édesanyja azt mondta róla, hogy minden kórházban eltöltött nehéz időszak ellenére már pici korától olyan gyermek volt, aki azt kereste, hogyan segíthet egy mozdulattal, akár egy jó szóval.

Gyermekkora óta Bicskén élt.

Édesapja által, egészen kis korában ismerkedett meg a horgászattal, a biliárddal, melyek szenvedéllyé váltak, életén át elkísérték.

Az évek során a biliárdból versenysport lett. Folyamatosan járt edzeni, gyakorolni, aminek meg voltak a jó eredményei a versenyeken.

Életének egy nagyon fontos részét az írás töltötte ki. Eleinte bátortalanul, félénken próbálgatta, de a rengeteg pozitív visszajelzés hatására, egyre többet, idővel egyre több témában írt.

Számtalan horgászkalandját olvashatjuk, melyeket úgy tudott szavaival a papírra vetni, hogy az olvasó úgy érezheti, ő is a kaland részese.

Ahogy beköszöntött a jó idő, minden idejét a szabadban szerette tölteni, ha csak félórányi szabadidő jutott egy nap, azt is a tóparton.

Semmi nem szegte soha a kitartását és a lelkesedését, már néhány éves korában is képes volt órákon át állni a vízben, a nád mellett, az apró halakat várva.

Óriási lelkesedéssel készült akár napokon át egy-egy horgásztúrára, mindent megtervezett az apró részletekig.

A néhány cm-es kis halaknak is ugyanúgy tudott örülni, mint egy-egy nagyobb fogásnak.

A horgászat nem csak hobbi volt számára, hanem egy életérzés, melyről így írt:

„..ne akard, hogy nyers tényekkel leírjam miért szép ez. Nem tudom elmondani milyen érzés ha emelkedik egy kapásjelző; ha eltűnik az úszó;

pendül a zsinór a kezedben és rezzen a botvég... egy buffanás a vízen, amire a fejed odakapod, önkénytelenül is... egy újra szabad hal utolsó farokcsapását látni, ahogy elúszva tovább áll és lassan eltűnik a víz alatt... ne akard, mert nem tudom.”

2009-ben újabb súlyos betegség jött, a meglévő mellé. A belső harcok ellenére, mindig a pozitív gondolatai győzedelmeskedtek. 

Nagyon sok erőt adott neki az, amikor személyes blogját elkezdte vezetni, a gondolatait megoszthatta másokkal, kiírhatta azokat magából.

Rengetegen aggódtak érte, érdeklődtek felőle. Ha egy nap elmaradt egy bejegyzés, szinte követelték. Erőt, biztatást, bátorítást kapott az olvasóktól, akik családja mellett, átkísérték ezen a nehéz időszakon.

Ezekből az írásokból megismerhetjük, mi mindenen ment keresztül azokban az időkben, mennyire bizakodó volt, a sok-sok nehézség ellenére, milyen bátor és erős volt akkor is. Sokat tanulhatunk Tőle.

Egy ilyen írásából idézve:

„Sosem szabad arra gondolnom, hogy a végén úgyis meghalok, mert ezzel tönkre vágom a napjaimat. Ha pedig tényleg megtörténik, mondjuk nem olyan sokára, akkor elrontottam életem utolsó pár hónapját azzal, hogy idegeskedtem meg nyavalyogtam és nem a szeretteimmel törődtem meg a feladataimmal. Ha tényleg csak kevés van hátra, kár agyalni, ha meg megúszom akkor is elvesztegetett idő volt, amíg ezen gondolkodtam.”

Időbe telt, amit türelemmel viselt, és legyőzte a betegséget, felépült.

Nem veszett el az akarat és a tenni vágyás, dolgozni akarás.

Széles látókörrel, rengeteg tudással rendelkezett. Nem csak a horgász- és biliárd szenvedélyek területén, más sportokról, színészekről, filmekről, zenékről kifogyhatatlan mesélni valói voltak, mindenhez hozzá tudott szólni, rajongással beszélni.

Rengeteg barát vette körül, rendkívül szoros kapcsolatot ápolt szinte mindenkivel.

Sokszor voltak közös programok, órákon át tartó beszélgetések, nevetések, tavaszi, őszi közös horgásztúrák.

Mindig jókedvű volt és vidám. A nehézségeit kifelé nem akarta mutatni,

inkább csak otthon osztotta meg. Sosem akart másokat terhelni semmivel.

Még ha neki nehezebben is mentek a dolgai, mindenkinek segíteni akart, mindig számíthattunk Rá. Igazán nemes lélek volt.

Mint említettük, édesapja indította el a horgászat és a biliárd útján.

Megmaradtak mindvégig az együtt töltött idők, közös horgászatok.

Testvérére, aki barátja is volt egyben, mindig felnézett, és a közös szenvedélyből kifolyólag a legjobb horgásztársakká váltak. Órákon át tudtak beszélgetni, készülni, egy-egy tervezett horgászattal kapcsolatban, vagy éppen az átélt vízparti élményekről.

Testvére mindvégig mellette volt a nehéz időszakokban is, a betegségek során, segítsége és támasza volt.

Édesanyjával különösen szoros volt a kapcsolata mindig. Vele megoszthatott minden örömöt és bánatot, aggodalmat, félelmet. Bizalommal fordulhattak egymáshoz, bármikor. Kölcsönösen kérhettek egymástól segítséget, és adhattak egymásnak tanácsot.

Szerelmével nagyon boldogok voltak, az egymásra találás örömének érzése hosszú évek után is jelen volt szívükben, minden gondolatot megosztottak egymással. Mindig szerető, gondoskodó, féltő volt. Mindig higgadt, békés és megnyugtató. Folyton segítőkész, aki örömet akart szerezni szerelmének, megmosolyogtatni őt. Boldogok voltak az otthon töltött idők és a kirándulások.

Rengeteg szép terv maradt befejezetlenül. Esküvő, családalapítás, amit nagyon várt.

Tervek az írásaival, melyet szeretett volna könyvként megjelentetni egyszer..

Tervek a képeivel, a horgászbloggal..

A betegség azonban ismét közbeszólt.

Hirtelen romlott az állapota, nem számítottunk rá.

Ahogy mindig, most is végtelen türelemmel, erővel és kitartással viselte azt.

Elérkezett az idő, mikor mélységesen fájó szívvel, búcsúzni kényszerülünk Tőle.

Búcsúznak Tőle biliárdos barátai:

Drága Lalikám/Viktor! Csapattársaid, Barátaid nevében búcsúzom most Tőled, fájdalomtól

megtört szívvel. 

A harang, mely hírül adja egy-egy embertársunk halálát, mindig ugyanúgy szól. Hangja egyformán terjed a házak között, hogy belopakodjék az ajtókon, ablakokon át az emberi szívekbe. Viktor, a Te életed végét ez a harang számunkra most sokkal szívfájdítóbban hirdette.

Egy igaz szívű, életvidám, nagyszerű Ember, remek Barát és kiváló Csapattárs halálát kell tudomásul vennünk.

Rövid életed tiszteletet és elismerést váltott ki mindannyiunkból. Nem volt olyan ember, aki ne szeretett volna Téged. Szíveden hordoztál mindenkit, még akkor is, ha az a szív soha nem volt teljesen egészséges.

Mindenkihez mindig volt egy pár jó szavad és pozitív kisugárzásoddal lámpásként ragyogtattad meg a környezetedet.

Nagy szerelmese és kiváló, sportszerű játékosa voltál a biliárdnak. 9 éves korodban már a Báder Fogadó teraszán lökdösted a golyókat tükörkróm színű melegítőben és - ahogyan Te fogalmaztál - bitlisz frizurával.

Innentől kezdve ez a játék megállíthatatlanul az életed részévé vált, és mi ezért nagyon hálásak vagyunk, hisz emiatt válhattál Te is a mi életünk részévé.

Húszas éveidben kezdtél el komolyabban foglalkozni a biliárddal, amikor elkezdtél feljárni Tatabányára, és megismerkedtél az ottani biliárdosokkal.

Aztán jöttek az amatőr versenyek a Tájfunban, majd sok gyakorlást követően a hivatalos, MBSZ versenyek. Sok vidám és izgalmas csatát vívtál az asztal mellett, és ekkortájt győzted le addigi életed legnagyobb ellenfelét, a rákot is.

A visszatérésedet stílusosan egy országos pontszerző verseny megnyerésével ünnepelted, és leigazoltál az Oxigén biliárdcsapatba. Pár évvel később aztán egy időre abbahagytad a versenyszerű biliárdot, mígnem a sors összesodort a gyáli biliárdos közösséggel. Megláttad a tüzet és a játék szeretetét a Csapat szemében, és újra fellángolt benned a régi szerelem.

Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy a Csapattársunk voltál, vagy és leszel. Érezni fogjuk, hogy ott vagy velünk minden Csapatbajnoki mérkőzésen, hallani fogjuk, ahogy drukkolsz nekünk odafentről, és az égre tekintve összekacsintunk majd minden egyes győztes fordulót követően. Innentől kezdve Te lettél a Csapatunk őrangyala...

Felfoghatatlan, hogy egy ilyen gazdag életút hogyan szakadhatott meg ilyen korán, és mindannyiunknak nehéz elviselni a bennünk szunnyadó, folyton kitörni akaró érzelmeket. Értem én, hogy szükség volt egy erős férfikézre a mennyországban... ...de akkor is kegyetlenül nehéz szívvel hajtok fejet a sors akarata előtt.

Isten veled, drága Barátunk! Nem kell megígérnem, hogy nem fogunk Téged elfelejteni, mert életed minden pillanatát úgy élted, hogy lehetetlen legyen Téged elfelejteni. A haláltól sem félek már annyira, hisz tudom, hogy egy nagyszerű ember, biztosan várni fog.

“Zöld csillag, kihunyt az égen

A csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden

Legyen az álmod, legyen az álmod szép...”.

Barátai így emlékeznek:

Aki ismert, és Rád gondol, annak az első dolog, ami eszébe jut Rólad, az a vidámság. Mindig jó kedved volt, szemeid vidámságot tükröztek, lelked mosolygott.

Milyen ember voltál?

Önzetlen.

Bárkinek szívesen segítettél, lehető legjobb tudásod szerint jártál el.

Türelmes. Végtelen türelemmel magyaráztad el századszorra is, hogyan kell egy horgot megkötni, milyen módszerrel kell a különböző halakra és vizeken horgászni, hogyan kell meglökni egy billiárd golyót, hogy az arra menjen, amerre kell, és türelmesen mondtad el a véleményed, meglátásod.

Jólelkű. Soha nem hallhatott Tőled senki egy rossz szót sem a másik emberről, mindenkiben a jót láttad, a rosszindulatnak a gondolatát sem ismerted és imádtad a természetet, növényeket, állatokat.

Szenvedélyes. Amihez csak nekiláttál, azt mind oly nagy szenvedéllyel csináltad, legyen szó a horgászatról, billiárdról, rajzolásról, írásról vagy éppen zeneválogatásról.

Törékeny. Bár legtöbbször nem mutattad ki, nem éreztetted mennyire nehéz Neked ebben az egészségi állapotban, de be kell vallanunk, hogy törékeny voltál, és ez most tudatosul bennünk. És tudod miért csak most?

Mert szenvedélyesen szeretted az életet és nem engedted meg, hogy lássuk benned ezt a törékenységet!

Tanító. Amit megtanultunk Tőled, az a türelem, a higgadtság, a megbocsájtás és a feltétel nélküli szeretet.

JÓ ember voltál.

Köszönjük, hogy a barátaid lehettünk és köszönjük minden percét a Veled töltött időnek. Szerencsére sokat szántál ránk.

Hálásak vagyunk Neked Tihanyért, a helyért, amit annyira megszerettettél velünk, és az ott, Veled átélt élményekért. Tihanyban oltottad belénk a természet iránti szeretetet és tanítottad meg a horgászat csínját-bínját.

Hiányozni fogsz a hévégi darts partykról, az éjszakába nyúló pókerezésekről, és a bulikról, ahova mindig előbb érkeztél, csak azért, hogy gyakorold az imádott sportot, a biliárdot.

Bármilyen hobbidat is űztük, Tőled mindig csak tanultunk. (Kivéve a darts-ot.)

Hiányozni fognak az órákon át tartó beszélgetések a Kertben, a bogrács mellett nagy társaságban vagy kettesben a csónakban.

Igazából minden hiányozni fog.

Sosem feledünk, mindig a Barátunk leszel.

Nem búcsúzunk, mert most is itt vagy velünk.

.

Ahogyan egy barátja írja róla, akivel Márairól is sokat beszélgettek egy bicskei teraszon, így emlékezik rá:

a békesség, a barátságosság, a kedvesség volt maga.

Köszönése után érkezett meg a tóparti hajnalok, a patakparti táborozások titokzatosan egyszerű boldogsága, amit csakis Viktor szavai tudtak idevarázsolni, erre a nyüzsgő nyári teraszra. A halak jelleme és viselkedése, a lemenő Nap vagy a Hold ragyogó fényének hídja a víztükrön.

Mutatott részeket írásaiból, melyek tehetségről árulkodtak. Barátja örömmel olvasta a felüdítően tiszta, nagyszívű, természetes sorokat. Nem a megszokott horgászszöveg volt ez, hanem mintha egy költő és egy író keveréke ült volna a teraszon, ami Viktor érkezése után vízpartivá vált.

Viktor stégjévé vált az a terasz Bicske főterén.

Édesapja a következő sorokkal búcsúzik:

„Csendes, nyugodt már az éj, csak egyetlen csillag ragyog a tó vizének

sötét tükrén.

Elült már a szél, hullám sem rezdül már, partmentén összesúgnak a fák:

elment egy igaz ember, szegényebb lett a világ. Szeretlek.”

Testvére így búcsúzik Tőle:

„Drága Testvérem!

Az elmúlt napokban folyamatosan próbáltam összeszedni gondolataim. A hiányod okozta űr elhatalmasodott, összezavart. Annyi emlék él bennem, annyi mindent szeretnék mondani Neked, mégsem találom a szavakat. Azt hiszem, hinni akarom, hogy szavak nélkül is érted, érzed. Megfogalmazni csak Te tudnád, hiszen kettőnk közül Te voltál, aki mindig is le tudta írni az érzéseket.

Viszont, ha mégis el tudnám most mondani mindazt, ami bennem él Rólad, nagyon sokáig itt lennénk..

Fogalmam sincs, kivel fogok ezután úgy beszélgetni a horgászatról, a zenéről és általában az élet jó dolgairól, ahogyan csak Veled tudtam.

Azt sem tudom, hogy fogom Nélküled, Zalánnak átadni a közös szenvedélyünkkel kapcsolatos tudást... hiszen, mint mindenhez, mindenkihez, hozzá is végtelen türelmed volt, szeretettel tanítottad őt is.

A horgászat, amiről azt gondolom, Tőled tanulhattam.. úgy érzem, Nélküled már nem megy.

Elképzelni sem tudom, hogy vízpartra menjek, csónakba szálljak, vagy botot fogjak a kezembe. Ha valaha mégis lesz bennem annyi erő, az csak egy valaki miatt lesz, aki azt mondta nekem: apa ne sírj, Viktor már angyalka.

Én elhiszem neki, és tudom, hogy egy angyal mindig gondtalan, derűs és mindig boldog.

Szeretlek.” 

Búcsúzik édesanyja az alábbi levéllel:

Drága Viktorom!

„Köszönöm és hálás vagyok, hogy engem választottál Anyukádnak! A világ legnagyszerűbb dolga a Te édesanyádnak lenni. Születéseddel az élet egyik legszebb ajándékát kaptam meg, Téged. Csodálatos 35 évet tudtam Veled együtt tölteni!

Betegségeid ellenére - melyeket bölcsességgel és hatalmas erővel viseltél - sokszor Te adtál nekem erőt, bíztattál egyre, hogy ne aggódjak. Mindig azt mondtad, hogy Neked az a fontos, hogy én jól legyek!

Feledhetetlenek számomra a beszélgetéseink, a sok-sok nevetés, jókedv, a filmezéseink, a közös nyaralásaink, melyek Veled való megélése mindig óriási élményt jelentett számomra.

Lehetetlen felsorolni azokat a BOLDOG perceket, órákat, napokat, amiket TŐLED kaptam DRÁGA KISFIAM!

Nem búcsúzom Tőled, Kis Drágám... mert a lelkem ott van a Te lelkeddel. Ne félj, fogom a kezed és tudom, hogy egyszer újra találkozunk, és együtt lehetünk örökre. Szeretlek!”

Búcsúzik szerelme.

Drága Kincsem!

A helyeden ülve próbáltam megfogalmazni ezt a levelet. Neked ez mindig is könnyebben ment. Nem kellett sokat tanakodnod, hogyan add át szívedből az érzéseket, és varázsold el az embert, hogy ő is átélhesse, amiről szólsz hozzá.

Néhány hónapja arra kértél, írjak Neked. Féltem tőle, hogyan fog majd sikerülni.

Most viszont rettegek Kicsikém, de megpróbálom. Úgy érzem, meg kell tennem, Érted. Nem kaptunk több lehetőséget.

Nem a búcsúról fog szólni, hanem a köszönetről.

Köszönöm Neked, Kincsem, hogy megismerhettelek.

Köszönöm azt, hogy az apró kis cseles trükkjeiddel biztosra mentél, hogy igent mondjak az első randinkra, és köszönöm, hogy ezt utólag elmesélve, megnevettettél.

Köszönöm Neked a sok vízparton töltött napot, hogy megmutattad nekem, milyen rajongással lehet létezni a természet és a horgászat iránt...

...hogyan lehet csodálni a felhőket, a fákat, az apró állatokat, vagy szikrázó napsütésben a víztükröt.

Köszönöm, hogy olyan türelemmel tanítottál, bátorítottál és dicsértél.

Köszönöm, hogy annyi mindenről meséltél, és megmutattál mindent olyan nézőpontból is, amiről nem is tudtam, hogy létezik.

Köszönöm, hogy megtanulhattam Tőled, hogyan kell a legmélyebb érzéseket is megosztanom, köszönöm, hogy általad jobb ember lehetek.

Köszönöm a közös filmezéseket, és, hogy erről is mindig rajongással tudtál beszélni nekem.

Köszönöm a vidám közös főzéseket, és a meglepetés vacsorákat.

Köszönöm a kis leveleid, amiket hagytál nekem, mikor elindultál otthonról. Féltve őrzöm őket.

Köszönöm beszélgetéseket, a sok mókát, a nevetéseket.

Köszönöm a vigaszt és ölelést. Köszönöm a biztonságot, amit adtál, és amivel védtél engem.

Köszönöm Neked, hogy Veled élhettem a napjaim, hogy megosztottad velem az életed, a terveid.

Köszönöm a boldog időket, és köszönöm, hogy a támaszod lehettem a rosszabb napokon.

Köszönöm, azt az őszinte bizalmat, és hogy a segítséged lehettem.

Köszönöm a nem szűnő kitartásod, a bátorságod, azt a rengeteg erőd!

Köszönöm Neked, hogy az utolsó percig Veled lehettem.

Köszönöm, hogy ennyire szerettél engem.

Személyesen búcsúztam, ahogy ketten kell.

Bár búcsúztam, tudom, hogy mindig itt maradsz velem.

Te adsz nekem erőt most is, Kincsem.

Téged látlak otthon, és kint a szabadban. Felhőkben, a fákban, a csörgedező patakban...

Látom az arcod, és a mosolyod.

Hallom a hangod és a nevetésed...

Tudom, hogy ez már örökké így marad.

Összeköt minket egy kapocs, mely soha nem szakad.

Szeretlek

Tisztelt Gyászolók!

Amikor meghal egy szeretett hozzátartozónk, barátunk, értetlenül állunk.

Mindnyájan megszeppent gyermekekké válunk. Sem tudás, sem rang, sem vagyon nem tesz különbséget köztünk.

Felmerül a kérdés, vajon valamikor láthatjuk-e újra őt még? Van -e remény erre? Igen.

A viszontlátás reményében búcsúzunk Tőled, Viktor!

A gyászoló család nevében szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy eljöttek. A hangosan kimondott szavak után mindannyian némán emlékezzünk meg vagy mondjunk el csöndesen egy imát.

Ezt követően a család fogadja a személyes részvétnyilvánításokat, de ezzel kapcsolatban semmilyen elvárása nincs.

Köszönjük.

Izing Róbert munkája 

A Wikipédia cikke:  Nagy Károly (Révkomárom, 1797. december 6. – Párizs, 1868. március 2.) magyarmatematikus, csillagász.

Református családban született. Apja gyógyszerész volt, az ő nyomdokaiba lépett. 1824-ben megszerezte a legmagasabb gyógyszerészeti fokozatot, a „doctor chemiae” címet. Korán megtanult latin, német és francia, majd angol és arab nyelven.

Bécsben Joseph Johann von Littrow mellett gyakornokoskodott két évig, közben magántanításból élt. Itt ismerte meg Károlyi Lajos grófot is, akinek a pénzügyeit ezután rendbetette.

Az 1830-as lengyel szabadságharc leverése után a lengyel emigránsokat francia úti okmányokkal támogatta.

Franciaországban megismerkedett François Jean Dominique Arago francia fizikus-csillagásszal, aki később a bicskei csillagvizsgáló tervezésében segítette őt.

1832-ben a Magyar Tudományos Akadémia elődje, a Magyar Tudós Társaság levelező tagnak választotta. 1836-ban lett rendes tag. Ő tartotta a kapcsolatot az Amerikai Filozófiai Társasággal, amerikai utazásáról beszámolókat írt folyóiratba.

Ekkoriban ismerte meg Charles Babbage-et, akivel később aktív levelezésben állt a legújabb számológépek működéséről, és Georg Simon Plössl optikust, aki elsőrangú csillagászati műszereket készített.

Több magyar nyelvű ismeretterjesztő- és tankönyvet írt a matematikáról, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

1836-ban ismerkedett meg Batthyány Kázmér gróffal, akinek gazdasági ügyeit vezette. Ő tanította meg a magyar nyelvre is a grófot, megismertette őt Vörösmarty Mihállyal, valamint Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos politikai nézeteivel.

Csillagászati táblázatokat is szerkesztett ekkoriban évkönyv számára, cikkeket írt üstökösökről, de hullócsillagokról és távcsövekről is. Szorgalmazta a méterrendszer bevezetését, de ez csak halála után 6 évvel valósult meg. Magyar nyelvű ég- és földgömböket készített, a magyarításban részt vett Bajza József, Bugát Pál és közeli barátja, Vörösmarty Mihály is. Az akkori szokástól eltérően nem művészi képekkel telehintett éggömböt csinált.

A hazai mértékrendszer szabványosításának szószólója. 1839-től szorgalmazta a méterrendszer hazai bevezetését, 1844-ben, Párizsban saját költségén vásárolt is egy-egy platinából készült méter, kilogramm és liter etalont, azonban azok csak jóval később, 1874-ben váltak hivatalos hitelesítő ősmértékké.

1841-ben Pozsonyban névtelenül jelent meg „Daguerrotyp” című műve, amely a korabeli társadalmat mutatja be és elemzi, néhol javaslatokat is tesz.

1847-ben Bicskére költözött, megtakarításából 11 és fél holdas birtokot vett Batthyány Kázmér gróftól, amin csillagászati obszervatóriumot kezdett el létesíteni. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után feljelentés alapján letartóztatják, mint felforgató republikánust (a csillagvizsgáló előtt amerikai zászló benyomását keltő zászló volt, de nem kívánta a királyság megszüntetését, csak alkotmányos királyságot). Szabadulása után külföldre ment, a csillagvizsgálót az államnak adományozta.

Bécsben, majd haláláig Párizsban élt. Itt találkozott újra a gróffal (a gróf a Szemere-kormányban külügyminiszter volt a szabadságharc alatt), aki hamarosan meghalt.

Életének, munkásságának kutatására és ápolására, 2007-ben megalakult a Nagy Károly Csillagászati Közhasznú Alapítvány. Nevét viseli a 115059 Nagykároly kisbolygó.

Művei[szerkesztés]

• Elemi arithmologia : arithmographia : 1. r. Arithmetika : számírás különös jegyekkel, Bécs, 1835
• Elemi arithmologia : arithmographia : 2. r. Algebra : számírás közönséges jegyekkel, Bécs, 1837
• A kis számító, Bécs, 1837
• A kis geometra, Bécs, 1838

Forrás[szerkesztés]

• Horvai Ferenc: Egy romantikus csillagász, Nagy Károly csillagászata, Meteor 2004/12

További információk[szerkesztés]

• A Nagy Károly által kiadott Babbage-féle logaritmus-tábla
• Dr. Balázs Lajos: A csillagdaalapító földbirtokos 1. rész
• Vargha Domokosné: A „nagy ábránd”, Egy reformkori polihisztor, Nagy Károly
• Márton József: Egy elfelejtett tudós, Nagy Károly reformtörekvései Magyar Tudomány 1999/7
• Holl András: Nagy Károly, Charles Babbage és a számoló masinák MEK