Bicske polgármesterének jövedelme közel bruttó 700 ezer forintra emelkedett Pintér Sándor belügyminiszter decemberben elfogadott, az önkormányzati törvény módosítására tett javaslata alapján. A polgármester költségtérítése a keresetének 15 százaléka valamint korlátlan telefonhasználat.
Bálint Istvánné alpolgármester havi fizetése szintén jelentősen megemelkedett. A közel 700 ezres polgármesteri bruttónak a 90 százaléka illeti havi jövedelemként az alpolgármestert, vagyis bére 10 százalékkal kevesebb, mint a polgármesteré. A 15 % költségtérítés és a korlátlan telefonhasználat természetesen szintén jár.
Volt ennek a városnak egy pártonkívüli alpolgármestere (Összefogás Bicskéért), aki nem fogadott el tiszteletdíjat, csupán a havi 20 ezer forintos telefonszámlájának megtérítését kérte.
"A régi rendszerben így kerestek a polgármesterek:
500 fő alatti településen: bruttó 149 800 Ft/hó
501-1500 lakosú településen: bruttó 299 600 Ft/hó
1501-10 000 lakosú településen: bruttó 449 400 Ft/hó
10 001-30 000 lakosú településen: bruttó 524 300 Ft/hó
30 000 főnél nagyobb lélekszámú településen: bruttó 599 200 Ft/hó
Az új törvényjavaslat szerint így módosult bérezésük:
500 fő és az az alatti lakosságszámú településen: bruttó 199 434 Ft/hó
501-1500 lakosú településen: bruttó 398 868 Ft/hó
1501-2000 lakosú településen: bruttó 498 585 Ft/hó
2001-5000 lakosú településen: bruttó 548 443 Ft/hó
5001-10 000 lakosú településen: bruttó 598 302 Ft/hó
10 001-30 000 lakosú településen: bruttó 698 019 Ft/hó
30 000 főnél nagyobb lélekszámú településen: bruttó 797 736 Ft/hó"
Ez az összehasonlító táblázat (az egyre jobban teljesítő Magyarországról...) a www.24.hu egy hírében szerepelt.
ia
Fotó: Lassze
(Osztálytársam mesélte, hogy ők a testvérével kiskorukban Fagyi utcának nevezték a főutcát az akkoriban ittlévő Bóza Presszó és Fagyizó miatt. Mi tagadás, a Fagyi utca sokkal jobban hangzik mint a Lenin út. Tovább a Lennoni Úton!)
László Tamás cukrászmester megosztotta ezt a fotót, mire ezek a kommentárok érkeztek az óceánon innen és túlról:
Tamaskam! Letiltalak!!!! 
:) :)
A bicskei rendőrök vádemelési javaslattal éltek azzal a román állampolgárságú nővel szemben, aki egy lakókocsit úgy vontatott, hogy arra a gépkocsija forgalmi rendszámát helyezte fel.
Az M1-es autópálya Óbaroki pihenőjében ellenőriztek a rendőrök 2017. február 22-én egy személygépkocsit és az azt vezető román állampolgárságú 46 éves nőt. Az intézkedés során az egyenruhások lefoglalták a lakókocsira szerelt forgalmi rendszámot, mert az a sofőr német felségjelzésű személygépkocsijára volt kiállítva.
A nőt egyedi azonosító jellel visszaélés bűntett elkövetése miatt hallgatták ki gyanúsítottként a nyomozók. A gyanúsított vallomásában úgy nyilatkozott, hogy Olaszországban vásárolta a lakókocsit és a kereskedő azt állította neki, hogy a személygépkocsija hátsó rendszámának áthelyezése a lakókocsira szabályos eljárás és így nyugodtan közlekedhet az Európai Unió tagországaiban.
A Bicskei Rendőrkapitányság munkatársai a nyomozást befejezték és az illetékes ügyészség felé vádemelési javaslattal éltek.
„A daganatos betegségek területén az orvostudomány fejlődése kissé elmaradt, és sok egyéb ok mellett ennek köszönhető, hogy megnőtt a csodaszerek és módszerek iránti igény és természetesen azok száma is, akik azt jó pénzért igyekeznek kielégíteni” – állítja szerzőnk, aki belgyógyász és háziorvos.
Gyakorló háziorvosként és belgyógyászként megtisztelő volt számomra a felkérés, hogy megosszam a gondolataimat a hagyományos orvoslás és az alternatív medicina helyéről illetve létjogosultságáról mai világunkban. Az elmúlt huszonkilenc év alatt szerzett tapasztalataim mondatják velem a következőket.
Senki nem vitathatja, hogy az elmúlt néhány évtizedben hatalmas előrelépés történt a hagyományos orvoslásban mind a diagnosztikai, mind a terápiás módszerek terén. Ennek köszönhetően látványosan nőtt a születéskor várható élettartam a fejlett országokban. Jelenleg a nők Európa nyugati felén 84-85 évre számíthatnak, a férfiak pedig körülbelül 80-ra. Hazánkban ez a szám kissé alacsonyabb 78, illetve 72 év, de így is öt-hat évvel meghaladja a húsz évvel ezelőtti számokat.
A látványos fejlődés ellenére mégis számtalan megoldatlan kérdéssel néz szembe még most is a hagyományos orvoslás. Míg a keringési rendszer betegségeinek diagnosztikájában és gyógyításában a fejlődés töretlen, addig sajnos a daganatos betegségek területén a fejlődés kissé elmaradt. És bizony sok egyéb ok mellett ennek köszönhető, hogy megnőtt a csodaszerek és módszerek iránti igény és természetesen azoknak a száma is, akik azt jó pénzért igyekeznek kielégíteni.
Az ősi illetve kínai módszerek újra felfedezéséről, a tapasztalatokon álló gyógyításról, a mindenféle energiaátadás alkalmazásáról és egyéb módszerekről órákat lehetne beszélni. Ám a huszadik század elején, amikor ezeknek a csodáknak a nagy része már létezett, az orvostudomány még gyerekcipőben járt és a várható élettartam negyven év volt. Ma a duplája, de nem a csodaszereknek, hanem a hagyományos orvoslás fejlődésének köszönhetően.
Az alternatív medicinával én magam a nyolcvanas évek végén találkoztam, mindenféle tabletták és injekciók formájában álltak rendelkezésre. A legvisszataszítóbb esetem az volt, amikor egy „csodadoktor” petróleum itatásával próbált segíteni egy kétségbeesett betegemen. Sajnos a beteget elvesztettük, a kuruzslóra pedig hosszú börtönévek vártak. Egy másik betegemet éveken át sikerült hagyományos orvoslással elfogadható állapotban tartani, amikor a betegtársai javaslatára ő is felkeresett egy szemfényvesztőt. A beteg saját higított vérének néhány cseppjével akart segíteni a páciensemen és a rendelője előtt hosszú sorokban várakozókon, tragikus következményekkel.
Manapság sem lankad a csodatevők lendülete! A leghihetetlenebb módszerekkel, most éppen mágneses és energia kibocsátó ketyerékkel árasztják el a gyanútlan és hiszékeny embereket, kicsikarva tőlük az utolsó megtakarításaikat.
Amíg egy hagyományos gyógyszer a betegek kezébe adható, igen szigorú, többször ellenőrzött vizsgálatok sorozatán esik át, és a fejlesztésükre dollármilliókat költenek, rengeteg szakember közreműködésével. Az alternatív medicinában ez ritkán mondható el. Sokszor nem tesznek mást, mint kissé zavarosan fogalmazva, de a fájó pontokra rátapintva a betegben a gyógyulás reményét keltik. Miért gondoljuk azt, hogy a hatalmas kapacitással, emberi és anyagi lehetőségekkel rendelkező kutatóműhelyeket le lehet győzni egy sufniban előállított csodaszerrel, vagy hogy csak ott lehet legyőzni? Miért gondoljuk azt, hogy a gyógyszergyárak kizárólag a pénzünket akarják, míg a többi, nem hagyományos szereket árusítók csak a javunkat?
Sajnos való igaz, hogy hagyományos orvoslás iránti bizalom napjainkban megrendült, néhány esetben el is veszett. Részben a csalódások miatt, de legalább ilyen mértékben a közösségi médiák által terjesztett félinformációk okán. De ideje észhez térnünk, orvosoknak, betegeknek, egészségeseknek! Újra vissza kell nyerni és adni a bizalmat, távol kell tudnunk tartani a csodákkal hitegetőket a hiszékeny betegektől és családtagjaiktól. Ez rendkívül fárasztó munka lesz, de valahol, valamikor el kell kezdeni.
Forrás: BUDAÖRSI NAPLÓ
Zsuzsikánk a Debrecenben rendezett Diák Olimpia 2016/2017-es tanév országos döntőjében mellúszásban a 6. legjobb idővel ért célba! - írja boldog család nevében Südi Istvánné Pató Zsuzsa édesanya.
"Hálásak vagyunk kitartó munkájáért, edzőjének, Agyagási Ákosnak a sikeres felkészítésért!"
Zsuzska a 3.korcsoportban 50 méteres távon mellúszásban került a hazai felsőházba.
A döntőben MÁSODIK HELYEZÉST ért el a bicskei Németh Lili 100 háton 3. korcsoportban. Lilinek korábban szintén Agyagási Ákos volt a mestere, de Lili már jó ideje Törökbálinton edz.
Sipos Gábor a 4. korcsoportban 100 mellen került az ország legjobbjai között a 6. helyre. Gábor edzője az édesanyja, a versenyző egyébként igazolt labdarúgó.
A bicskei Juhász Csenge, aki a Veres Pálné Gimnázium (!) hallgatója, az ötödik korcsoportban 4x50 méteres váltóban úszott és gyakorlatilag az ő eredménye hozta fel csapatát a 6. helyre.
Mindenkinek szívből gratulálunk!
Nagyon-nagyon szeretnék közzétenni a bicskeiek blogján egy olyan csoportképet, amin a hírünkben szereplő diákolimpikonon láthatók! És akár - ez nehéz ügy - egy olyan csapatképet is, amelyen a versenyzők+edzők+szülők láthatók.
Nemcsak ők, akik ezen a képen láthatók, ezt a kép atmoszférája miatt helyezem ide. Hanem mindenki a közösséghez tartozhat, aki Óbarok község hajdani sulijába járt.
A csapat itt érhető el....
Ha Bicskéről Etyekre tekerünk, onnan később a Balatonig el tudunk kerékpározni. Ha Tarjánig megyünk, ott északnak a Duna felé, délnek Tata felé juthatnánk el. Ezzel Bicske végre rákerül a kerékpáros térképre. Ezt nem most írjuk le itt először.
"Nehéz ehhez a témához úgy hozzászólni, hogy ne megint úgy kelljen kezdeni, hogy talán át kellett volna olvasni a Csabdi Önkormányzat ezzel kapcsolatos döntéseit, tevékenységét" - írja a kerékpárút Bicske, Előhegyen tervezett nyomvonaláról szóló cikkünk Fb-kommentárjában egy Csabdi képviselő, aki a község hivatalos honlapját is szerkeszti. " - Ezek megtalálhatók a csabdi.eu lapon" - folytatja - "ahol a kerékpárút rajzai is megtalálhatók tavaly augusztus óta azaz több, mint fél éve. Talán néhány Csabdit érintő dolog másképpen látszódna. Csabdin a kerékpárút nemcsak kerékpárút hanem járda is lesz egyben. Ezzel megoldódik a Béke utcai járda is. Annyival szélesebb lesz, hogy sávjelöléssel külön sáv lesz a gyalogosoké. Szélessége 2,75m néhol 3,25m. Egymás zavarása nélkül lehet kerékpározni és gyalogolni. A Petőfi utca alatti rész, tehát ami bizony sajnálatosan érinti az ott lakókat szintén hasonlóan készül el. Tervezve van lejárat az óvodánál, tehát iskolából, óvodából, postáról stb. el lehet jutni az Előhegyre és az az feletti részekre biztonságosan elkerülve a régi posta előtti Szabadság utcai szakaszt. Tudom, hogy a patak melletti közlekedés is jelenthet biztonsági kockázatot, de még mindig jobb, mint a száguldó autók melletti elhaladás különösen rossz látási viszonyok esetén. Igen bizony lesz világítás is rajta. Visszatérve az ott érintett lakókra. Bizony én sem örülnék egy hasonló helyzetnek. Idézek a cikkből: „Mert a legrosszabb esetben igen, lehetséges a kisajátítás, de azt törvény szerint meg kell előzze egy hivatalos vételi ajánlat, ami a megkísérelt egyezség ténye. Ha ez a kísérlet nem éri el célját, akkor lehet kisajátítani.” Ehhez annyit tudok hozzátenni, hogy az illetékesek dolgoznak egy méltányos kártérítésen és tessék elhinni az valóban az lesz. Úgy gondolom, hogy a Csabdin áthaladó kerékpárúttal, a jelenlegi nyomvonallal Csabdi, a falu sokat nyer. Igenis köszönet illeti a kitalálóját és igenis köszönet jár az erre fordítható pénzért. Köszönet Tessely Zoltán képviselő úrnak, hogy megvalósítását szorgalmazza, kívánságainkat figyelembe vette. Igen, bizony így volt! Nekem különösen tetszik mert megoldódni látszik régi „vesszőparipám” azaz a Béke utcai járda is. Természetesen ahány ember annyi nyomvonalat lehetne kitalálni, meghúzni. Igen én is tudok egy másikról is, ott a tófenékben ment volna a patakparton a nyomvonal. Hát az lett volna valóban egy ártér. Biztos, hogy építése közben is jönnek újabb sérelmek, kellemetlenségek, de reméljük mindenki legnagyobb örömére hamarosan elkészül."
A Bicskei Szó válasza:
Közvetlenül a patak partjára töltést, arra pedig kerékpárutat építeni felelőtlenség - ezt mondják a Bicske, Előhegyről írott cikkben megkérdezettek és ezzel több háttérben meghallgatott szakember is egyetért. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a tervezett kerékpárút járdának is használható lesz közvilágítással. (Ha iszapba ások alapot egy épületnek, mindegy, hogy családi ház vagy tornaterem, esetleg mindkettő együttvéve.) Nekem azt mondták a helyszínen, hogy nehezen tudják elképzelni , hogy a gyalogos ezek után majd azért keresi fel a patakparti utat például télen Bicske, Előhegy alatt, hogy onnan eljusson egyik pontból a másikra. A cikk néhány helyi kívánalmát rögzíti: ha költünk, ésszel költsünk, ha építünk, maradandót építsünk. Azt is elmondták, hogy létezik olyan útszakasz, leírom cikkemben, ahol tartósabbat lehet építeni és az ott élők körülményeit is javítja. A meglévő átjáró használatáról a pályatöltés átpréselése helyett - erről már nem is beszélve. Megértem a főnökség felé gyakorolt lojális hangnemet, köszönet és hála kifejezését, de ez még feltételezhet racionalitást, odafordulást a lakosság által elmondott vélemények felé Az is nyilvánvaló, hogy egy település vezetése minden erővel el akar kerülni mindenféle nyilvános konfrontációt a hatalommal, azt is tudom, hogy ezt a falu szinten tartása és fejlesztése érdekében teszi. De van egy határ. A Bicske, Előhegyen élők nem azért hívták fel a figyelmet a problémára, mert éppen nagyon ráértek. Ez a tó-fenékes árterezés a kommentárban valamint az "ahány ember, annyi nyomvonal" gondolatszerűség - a probléma bagatellizálása. Érveket kellene inkább sorakoztatni a vitát kiváltó első cikkben vázolt lehetőség ellen, meggyőzni mindenkit, hogy az miért nem jó, ha az tényleg rosszabb mint a tervezői irodában megálmodott. Elmondani, miért nem jó Bicske, Előhegyen kiépíteni ezt a szakaszt, ahol sem Bicskén, sem Csabdin nem kell senkitől kényszer-megvenni semmit, ahol a fejlesztés az ott élőket is 100 %-ban szolgálja.
Az eredeti cikkben Csabdi alig szerepel, mert a vele határos Bicske, Előhegyre fókuszál. Úgy hallottam, hogy érdekes érvelés hangzott el az egykori moziban megtartott keddi fórumon a település vezetője részéről.
A forgalmas út mellett, ahol egyébként számos ház, intézmény, bolt, tehát kiinduló és célpont elhelyezkedik, azért nem lehet járda, mert keskeny a terület, nem fér el az út mellett.
Ezt máshol a csapadékvíz elvezető árok burkolásával oldják meg, ami helyet ad a járdának és megoldja a biztonságos vízelvezetést is, ami egy völgyben, két meredély oldalában szintén fontos. És nem kell elvenni földeket, nem kell megszüntetni zöldfelületet! Mert a kerékpározás és a gyaloglás is környezetbarát a javából!
De persze, valamivel érvelni kell.
Tényleg azt a járdát fogják majd használni, mindentől pont egyenlően nagy távolságra?! A gyalogos tömböket fog kerülni, hogy a szomszédba átmenjen, mert nem minden házhoz lesz járdakapcsolat?! Ugye nem tűnik túl komoly érvnek?
Ettől függetlenül jó, hogy lesz járda és kerékpárút. A Bicske, Előhegy szakaszon csak azt nem értjük, miért a patakparti ártéren? Miért nem Bicske, Előhegy az építményadót is fizető helyiek által már részben szilárd burkolatúvá tett útjain, amit jobbá tenne az aszfaltozás, a közvilágítás kiépülése. Jobban jönne nekik az infrastruktúra, mint a békáknak a nádasban.
A Csabdin belül EU-s felzárkóztatási támogatásból kiépülő faluközpontot a Bicske, Előhegy utca - Csabdi, Petőfi utca változat sem kerülné ki, gyönyörűen elmehetne a szép falu készülő-új éke mellett a bringás.
Visszatérve tehát az első cikkünk mondandójának lényegéhez: a hazai tapasztalat egyébként lehangoló, amikor az ártéri töltésre épül a kerékpárút. Legtöbbször a garanciális időt kibírja, de többször előfordult, hogy azt sem. Utóbbi a jobb eset, mert akkor még a kivitelezővel lehet újra megépíttetni.
A Csabdi lokálpatrióta képviselő, akivel több esetben is együttműködhettünk már, mintha elbeszélne a probléma mellett. Az összefoglalómban és jóindulatú figyelemfelhívásomban a Csabdi szakaszról nem esett szó. Nem a kerékpárút megépítése a gond hanem a szakmaiatlan és pazarló nyomvonal - Bicske, Előhegy útjai helyett odalenn a pataknál. Segítek egy találós kérdéssel a végén. Miért nem építettek parasztházakat eleink az Előhegyen közvetlenül a patakhoz? (Egyedül vízimalom épült a víz mellé a környéken, ami természetes, hiszen a patak erejét használta, hogy például kenyér jusson a Csabdi asztalokra, beleértve a dolgos molnárét.)
ia
Amióta Dumaszínház van nálunk, bérletesek vagyunk. Sok nagyon jó előadáson voltunk, mindegyik az volt, de a tegnap esti mindent vitt mint a piros hetes.
Az acélvárosi Aranyosi Péter neve eszerint nemhiába hozta be a ritkán (vagy talán soha nem?) látott tömeget, közel 300 embert a Petőfi Művelődési Központba tegnap este. Ez egy rossz fotó, de a célnak megfelel, a szünetben készült. A humorista új anyaga gyakorlatilag arra épült, hogy kik voltak rá az életében nagy hatással. A Miskolcról - főleg Béláról hozott képek és sztorik, jelenségek és jellegzetességek nálam mindent vittek. Az anyuka Amszterdamban hatalmas, hasonlóképpen a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) meccseiről hozott képek és szurkolói szövegek. Valamint a vadászati rész. Itt a piramisok tövében azért a fáraóról is elhangzott néhány gondolatébresztő tény...
A két bérletem az árusítás első napjában szoktam megvenni, hogy jusson. Így lesz a következő évadban is. A nevetés és a röhögés a legjobb időtöltések. "...kezdjetek nevetni csak semmi melodráma..."
ia
Vásárlás után kávéztam a CBA delikát pultjánál, és külön engedéllyel levettem a HVG-t, később a 168 Órát, hogy megnézzem, mit is ír a zeitung. A 168 Óra címlapján RENDEZŐI JOBB headline vagy fősor, alatta Jordán Tamás: A művészek itt nem számítanak - és Jordán Adél édesapja kikukkant a függöny mögül.
Lapozgattam és "mindenkinek kívánom jó érzés" volt meglátni, felismerni a nagy interjút a 24. oldalon Frész Ferivel, akivel együtt érettségiztünk 1989-ben a Vajda János Gimnáziumban, Somos Ágnes tanárnő osztályában.
Frész Ferenc a hazai védekezést vezette az információs háborúban. Közreműködött a NATO kibervédelmi munkájában. Számos ebben a témában megjelent cikk írója vagy megszólalója - olvasom a leadben.
A 168 Órában megjelent névjegye szerint 21 éve foglalkozik információbiztonsággal. 2001-től a Budapest Ferihegy nemzetközi repülőtér informatikai vezetője. 2004-től hat éven éven át a Kürt Zrt. vezető szakértője. 2011-től négy éven át vezette a Nemzeti Biztonsági Felügyelet kibervédelmi központját.
A Cyber Services Zrt. alapító vezérigazgatója. A cég kibervédelmi képességfejlesztést végez Hong Kongtól az Egyesült Államokig.
Frész Feri de jól gitározott, jó hangja volt - miért kell ide múlt idő?! - verseket és dalokat írt, színpadi szerepekben igen jókat alakítottunk, néha még a szöveget is megtanultuk. Jóképű, magas srác volt, akiért bomlottak a lányok. A művészek itt nem számítanak - idéztük a Nemzet Színészét az elején. Talán ezért érzett rá jól, hogy más irányt vett.
Március 14-én a Vajda János Gimnázium ünnepi műsorát láttam a Művelődési Központban. Egy rockoperát. Ebben egyedül a Nemzeti dal volt más szerzőtől, Tolcsvay Lászlótól. Oláh Gergely tanuló igen jól énekelte ezt a szívünk legbelsőbb zugába vésődött verset ezzel a dallammal. Miközben hallgattam, eszembe jutott az egészről Frész Feri is, hogyha 30 évvel ezelőtt lennék, most ő énekelne ott a gitárjával kezében. De jó volt ez így, csak megfordult a fejemben. Visszaforgattam a filmet. Ahogy Gergely is visszaforgatja majd 30 év múlva hasonló helyzetben. Már régen láttam Ferit. Erre három nap múlva, vagyis ma, a kávé mellett a 168-ban látok meg róla egy fotót, névjegyet és nagy interjút teljesen véletlenül.
Vissza a jelenbe: a szakember szerint információs háború dúl, Magyarország jelentős orosz befolyás alatt áll: csaknem kétszáz weblap ontja az álhíreket azért, hogy belpolitikai feszültséget keltve uszítson az Európai Unió ellen. Migráns-veszélyt hangsúlyoz, nacionalista és szélsőjobb nézeteket terjesztenek. A magyar politikai vezetők tagadják az információs háború létét, a magyar védelmi rendszer olyannyira átalakult, hogy kiszolgáltatottá vált az ország.
Az interjú szerzője Kardos Ernő, aki 2003-ban Az este főszerkesztője, 2008-ban A szólás szabadsága megbízott főszerkesztője volt.
Feri az egri várkapu előtt készült osztályképen középtájon, mellényben, fehér ingben guggol.
ia
A Hit Gyülekezetének Szeretetszolgálata és az egyház Borbély József lelkész vezette bicskei gyülekezete által a rászorulók megsegítésére összeállított 115 db élelmiszercsomag szinte azonnal gazdára talált ma délelőtt a Kossuth téren. 
Tartalmát tekintve alapvető, tartós élelmiszerek, úgy mint olaj, liszt, cukor, tészta alkották a szeretetcsomagot plusz csatolt fájlként összesen 1 tonna burgonyát osztott szét a bicskei hit gyüli 115 felé, vagyis közel 10 kg krumplival térhettek haza a megsegített bicskei lakosok.
"Mind a város, mind a hazai műemlékvédelem szégyene az 1847-ben emelt, idén 170 éves Bicskei Csillagvizsgáló; az alapító, Nagy Károly ((1797–1868) csillagász testvérének emlékére épített ún. Mauzóleum; valamint a már csak romjaiban létező Hegyikastély több évtizedes állapota. Tudom, vannak a hazai csillagászati életben, akik időről időre újabb és újabb erőfeszítések tesznek ennek a borzalmas helyzetnek a megoldására, vagy legalább tüneti kezelésére. Kívánom, mihamarabb járjanak sikerrel. Mielőtt ledől a csillagásztorony…"
Részletek.....
Bicske, Előhegyre vittek. Idéztek egy ötven éve a patakparton földjét művelő embert, aki szerint itt a völgyben a patak mellett az ártéren semmiféle gátnak épített töltés, terv szerint 80 cm magas, amire a 3 méter széles kerékpárutat tervezik, nem fog megmaradni. A fehérvári tervezők a helyi forrásaim szerint nem jártak itt nagy esők, nagy olvadások idején, nem hallották még zubogni, hömpölyögve dolgozni, mindent elárasztani a patakunkat. Följebb persze gyakrabban kilép medréből, de ez nem jelenti azt, hogy ártérre építkezhetünk. A félévszázada földjét itt művelő tapasztalata pedig nagy ívben nem érdekli a választott tótumfaktumokat. Rossz helyre terveznek valamit EU-s forrásból, amit nem fog rendbe tenni senki, amikor elpusztul. A hatalmas beruházást, úgy mint töltést és utat, ezt még megérti a bicskei paraszt: minél nagyobb a kivitelezés főösszege.... a gondolatot nem írom le, tessék szíves hozzágondolni, hogyan mennek itt a dolgok. A köszbeszerzési közbeszerzési adatokat itt olvashatják.
A fenti és az alábbi okfejtés március 14-én elhangzott az egykori mozi falai között - az adott szakasz lakossági fórumán. A bicskei és a csabdi polgármester is jelen volt, a bicskei elöljáró megjelenését lapunk is szorgalmazta, mert az eggyel korábbi megbeszélésen egyetlen választott tisztségviselő nem volt jelen.
Pálffy Károly érdemben megmukkanni sem tudott a kérdésre. Állítólag a 60-80 cm méter magas, közvetlen patakparti töltés lehetetlenségét azzal védte, hogy árvízvédelmi jelentősége lesz Bicske számára.... Egy hallgató azt kérdezte tőle, hogy a patakkal párhuzamos kis töltés az Előhegy alatt, ugyan milyen árvízvédelmet nyújtana Bicske városának - amire Pálffy Károly szintén nem tudott érdemi választ adni. Nem a nagyközönség előtt, de elhangzott az is (nem a polgármestertől), hogy Vasztély mellett víztározó kiépítését tervezik, amivel jól lehetne szabályozni a patakot.
Nem voltunk jelen ezen a rendezvényen, de olvasóink elmondták nekünk az ott történteket. A lakossági felvetések mind jogosak, ésszerűek - vélik a résztvevő forrásaink, mindannyian érintettek, de a Párt patakparti töltés ötletével senki nem megy szembe nyilvánosan, pedig mindenki világosan látja tarthatatlanságát.
(Nem számít a pénz, nem ők fizetik.)
A fenntartás majd az önkormányzaté lesz, vagyis a hiányosságokat, ami a garancia-időn belül nem derül ki, azt a város pótolja, vélhetően akkor már saját forrásból. Persze, ha lesz rá. Ja, lesz rá, mert ez kötelező lesz. De látjuk, hogy járdák is voltak régen, aztán a természet már visszavette némelyiket.
Cölöpökre építeni a töltés fogadószerkezetét, ahogy a Bicskei Tanuszodáét is - elképesztő összeg lenne és szintén nem lenne értelme. De tessék megnézni a térképen Csabdi Petőfi utcát. Ennek kb. a Hegyikastély irányába tartó folytatása a bicskei "Előhegy utca", amiről egy csapás a pályával párhuzamos szervizútba torkollik, ami a Csabdi átjáró és a mányi sztrádahíd között emelkedik. A lakók Bicske Előhegyen szintén saját költségükre vezették be a vizet, saját költségen építették meg az utat. A városvezető írásos kérésükre (Szántó János polgármestersége idején) vasúti bazaltkövet hozatott Bicskére, amit nekik saját költségre kellett területükre elhozni és kiépíteni azt, amit elterveztek. Pár száz méteren oldották meg a kis gépjármű forgalmú, csendes szakaszon, ami meghosszabbítva elérhetne az autópályával párhuzamos szervizútig, kiváló és szép Csabdiba vezető de még bicskei szakasz lehetne - igen, a kerékpárúté is. És jóval olcsóbb is lenne, az itt élőket is szolgálná rendes úttal oszt jó napot. Ahogy a galagonyási első dűlő kerékpárút szakaszon is történik helyi fejlesztés, bár itt is vannak földcsuszamlós, talajtani, statikai kérdések, de az Előhegyen is simán egybe lehetne hozni a kettőt. Ha a Galagonyáson működik, az Előhegyen miért nem? Már csak azért is - gondolja két bicskei parasztgyerek a kobakját vakarva - mert ezt biztos nem mosná el a víz itt fenn, s még ebből a kis előhegyoldalból is mindig többet lehet látni a tájból, mint a völgynek a mélyéből és hát olyan út épülhetne itt, ami többcélú használatra is jó lehetne.
A tetejébe egy kis helyi abszurd: a közvilágítást terveznek helyezni a kerékpárútra végig az Előhegy előtti nádasban, miközben a mellette lévő Bicske, Előhegy utcában sincs ez meg - ha jól emlékszem.
Az autópálya töltés átpréselésének már nekikészültek, hatalmas összeg lehet, mégpedig úgy, hogy a Csabdi átjáró és az egykori Soma Beton közé már murvás munkautat építettek. Gépek vonultak a területre. A Közbeszerzési Értesítőben benne volt a művelet kiírása. A Bicske, Előhegy felőli oldalon kijelölték és körbekerítették az átvágandó részt. 12 méterszer 6 méteres becslésünk szerint a jelölés, de a valós méret úgy tudjuk, hogy 3x3 méteres, állítólag boltíves lesz. Nagyon kell.
Hogy erre a kivitelezési főösszeget jelentősen növelő operációra szerintem miért van szükség, azt nem írom le... úgy is tudja mindenki.
Ugyanis két bicskei parasztgyerek - még csak nem is székely góbé -, azt kérdi: minek új átjáró kettő átjáró közé, miért nem lehet eltüntetni a Csabdi alagút két széléről a gyalogos padkát, egyik oldalon vagy két méter, a másikon egy, akkor aztán elférne mindkét oldalon egy-egy kerékpársáv akár kis korláttal, lehetne napelemes jelzővilágítást bevezetni, hiszen eddig is közlekedtünk ott elegen és eleget kerékpárral ordítozva a híd alatti különleges akusztika miatt.
Szóval adott egy átjáró lenn. Ahonnan simán el lehetne dzsaztázni a szervizúton felcsapatni addig a pontig, ahol nem a patak medre mellett húzódna egy töltés, hanem elég lenne a pataktól kissé távolabb (70 méter?) a meglévő ösvényen kerékpárutat építeni, majd az előhegyi bicskeiek keze munkája és költségére kiépült bazaltutat lehetne sokkal olcsóbban, sokkal hasznosabban, értelmesebben felturbózni, mintsem romantikus belvárosi felkiáltással ártéren, nádasban, mocsaras részen szinte a mederben iszapbirkóztatni egy kerékpárutat.
Nem beszélve arról, hogy a helyi élővilág kialakult életét sem lenne muszáj megborítani. (Ne feledjük, a Bicske Szíve Parkot építő önkéntes családokra az egykori polgármester parancsára azért hívott rendőrt az akkori alpolgármester, most már polgármester, mert korcsolyázó tavat akartak csinálni a káposztásban és nádat akartak vágni.)
A tetejébe feljebb is van egy átjáró a mányi úton. Annak hátránya a balesetveszély, a balra nagy ívben kanyarodás, a lejtés miatt is nagyobb, Csabdi felé haladva balra nagy ívben kellene áttérni a pálya túloldalán, a pályával párhuzamos szervizútra. Előnye, hogy Bicske környékének egyik legkomolyabb, az állam által szégyenteljes módon elfeledett tudománytörténeti öröksége található a közelben, Nagy Károly csillagdájának romjai, a II. világháborús hadszíntér, ami ha nem kerül a kerékpárral is jól megközelíthető látnivalók közé egy európai kisvárosban - miközben préselik át a pálya alatti töltést -, arra tényleg szét kell tárnunk kezünket. Ez van. A két ügylet - a kerékpárút és a csillagda - nem egy beruházóhoz kapcsolódik, bár ha Etyeken a turisztika a fő vonzerő, akkor itt is lehetett volna a csillagdát előtérbe tolni, hisz a kerékpárút el is fogja érni.
Csabdi községben a Bicske felől bevezető út és a patak között fekvő telkekből fognak kisajátítani akkor, ha a gazdáik nem adják el az felajánlott összegért. Ezek nem nagy telkek. Élnek itt idős emberek a kertjükkel, a kertjükért, akiktől egy centit is elvenni, mérhetetlenül érzéketlen butaság. (Ha nem mondtam volna még, ez a kerékpárút a folyásirány szerinti jobb parton húzódna.) Mert a legrosszabb esetben igen, lehetséges a kisajátítás, de azt törvény szerint meg kell előzze egy hivatalos vételi ajánlat, ami a megkísérelt egyezség ténye.
Ha ez a kísérlet nem éri el célját, akkor lehet kisajátítani.
Ha viszont az egybenyíló, az egymás folytatását jelentő Bicske, Előhegy utcát és Csabdi, Petőfi utcát használnák a kerékpárút kialakítására, nem kellene elvenni szinte senkitől, nem kellene érte közpénzből fizetni senkinek, mert tetszik tudni az az út is köztulajdon. Ott az Előhegy oldalában nem pusztulna el a víztől a mocsarasban évek alatt, szolgálna bicskei és csabdi lakosokat is. Ennek a felvetésnek egyedüli hátránya, hogy a Petőfi utca és az Előhegy utca is keskeny. De nincs nagy forgalom, főleg célforgalom jellemző, az ott élők indulása és érkezése jelenti a motorerejű mozgást egész évben. A kerékpározás szezonális. A legnagyobb forgalom májustól októberig várható. Fennakadást nyilván nem okozna, annyit kellene figyelmükbe ajánlani, ami az autósokra mindenhol és mindig ráfér: utcáink nem versenypályák, vigyázzunk egymásra.
Élt és alkotott közöttünk egy nagy ember, aki valóban nagy volt és ez a szó átvitt értelmében is igaz volt rá. Csabdin élt. Ő volt az, aki saját ötletéből, közjóért tenni vágyó szorgalmából megterveztette a kerékpárút eredetijét egyszerűen a Csabdi úton, át a meglévő M1 átjárón. Nem volt jó vezetőinknek, bevitték a patakhoz, a belvíztől is folyamatosan sújtott ártérre, a nádasba, hogy az autópálya átpréselést is meg lehessen indokoltan hirdetni - közbeszerzésnek. Pedig józan parasztgyerek nem ás alapot ám a házának a mocsárba. De oda semminek. Mert ő komolyan építkezik. Isten. Haza. Család. Tudjátok.
A patakhoz mellékesen most vadak járnak le inni az Előhegy alatt. A tervezett közvilágítással ezek lesznek elzavarva és felborítva minden - ezzel a felesleges, pazarló, alap nélküli építkezéssel.
A kerékpárút elkészülése jó lesz. De talán végig kellene gondolni és a megbeszéléseket nemcsak a forma és a látszat kedvéért kellene megtartani. Ezen a kritikus területen pedig bejárást kell tartani. Fontolva haladni. Inkább késsen, de rendesen legyen elkészítve.
ia
2017.03.12 vasárnap 20 óra 40 perc kor a Bicske Kertvárosi Polgárőrség szolgálatban levő tagjai Csabdi és Vasztély között egy bordó Dacia típusú személygépkocsit vettek észre a patakban, amiből éppen két személy kászálódott ki. Mivel a személyek erősen véreztek értesítették a Bicskei Rendőrkapitányságot, a Bicskei Mentőket majd biztosították a helyszínt. A Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság helyszínre érkező egysége húzta ki az autót.
Az alábbi fotókat Pató Ferenc polgárőr vezető tette közzé:
A csillagvizsgáló tornyának változása. Az utolsó két képet csupán hónapok választják el egymástól. A képek készítési ideje balról jobbra: 1990, 2008, 2009, 2012, 2016, 2017. (Attila Mizser montázsa)
Akik szerint fontos lenne egyedülálló értékünk megbecsülése...
Egy országos rendezvény, melyhez a Székesfehérvári Szakképzési Centrum révén a Vajda János Gimnázium is csatlakozott.
"Logisztikai ügyintéző, Kereskedő, Eladó szakmákba pillanthatnak be a diákok, és értékes nyereményekkel térhetnek haza.
„Csalogatónak” vloggeret-videóbloggereket hívtunk, ők is részt vesznek a vetélkedőn, utána pedig személyes találkozásra is lehetőség lesz.
18-22 óráig tart a rendezvény, melyet egy megnyitó előz meg, melyre prominens vendéget is várunk (még nem tudjuk ki lesz, várhatóan valamely városatya, és a szakmai gyakorlati partnerek is megjelennek: CBA és a DM részéről.
Pályaorientációs pont is igénybe vehető majd, ahol is egy szakember segítségével tesztet töltenek ki a gyerekek és irányultságuk kiderítésével közelebb kerülhet a pályaválasztási döntéshez. Természetesen ez nem egy rövid folyamat, terveink szerint, rendszeres ilyen alkalmakat teremt majd iskolánk.
A Papinóth pékség is nyitott volt megkeresésünkre, és egy esti üzemlátogatás keretében, bepillantást nyerhetünk az üzem működésébe" - foglalta össze Varga Annamária, a Vajda János Gimnázium tanára.
A Szakmák Éjszakája
Bicskei apa és fia, akik ezt a plakátot ragasztották a postahivatal előtti hirdető felületen tegnap este, "A Tőletek már megszokott gulyáságyú?" kérdésemre nemmel válaszoltak: tartós, száraz élelmiszer osztására készülnek az Oroszlán Patikával szemben található parkolóban március 16-án 11 órától.
1Jn 3,17-18 Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.
Két ember könnyű sérülést szenvedett a balesetben.
Lesodródott az útról egy személyautó Csabdi térségében a Vasztélypuszta felé vezető úton. A jármű két utasa könnyű sérülést szenvedett a balesetben. A bicskei önkormányzati tűzoltók vonultak a helyszínre áramtalanítani a gépkocsit. A műszaki mentési munkálatok végeztéig forgalomkorlátozásra kell számítani az érintett útszakaszon - olvasható a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság híradásában.
A Bicskei Íjászok egylete (amely épp alakulóban levő szervezet) és a Bicskei Csokonai Általános Iskola íjász szakkörösei idei első versenyükön vettek részt Pátyon -adta hírül kérésünkre vezetőjük, Ágoston László.
- Az "örömíjász versenyt" Dombóvári Lajos barátunk idén is kitűnően rendezte meg, és mi is jól szerepeltünk. 21 versenyzővel, több, mint tíz kategóriában álltunk lőállásba. 16 versenyzőnk részesült díjazásban. Fiatalok és kevésbé fiatalok a szerencsére verőfényes időjárásban nagyon jól érezte magát, és hódolt ennek a varázslatos sportnak. Bízunk abban, hogy az év további versenyein is hasonlóan eredményesek és jókedvűek maradunk! Köszönetet szeretnénk mondani a mellettünk álló szülői közösségnek is - zárta beszámolóját Ágoston László.
Olvasónk tegnap a Korona Étterem Pizzafaló mellett, a Bocskai utcában parkoló autója tetejére helyezte táblagépét arra az időre, míg ajtót nyit és bepakol.
Elindult, de az eszközt az autó tetején felejtette. Bicskei útvonala végig a Bocskain, a Kisfaludy utcán jobbra, a Kossuth utcán jobbra, a Göllner-háznál balra kör jellemezte, de a gép biztosan a Bocskain eshetett le. A környéken már körülnézett, de nem találta. A gép valószínűleg összetört és használhatatlan. A rajta lévő adatok fontosak.
A becsületes megtalálót meg is jutalmazná. Kapcsolatteremtésben az izingantal@gmail.com címen segítünk.
Arról beszélgettünk minap a bicskei Bihari utcán autóval áthaladva, hogy mit is jelenthet a "Péró" szó. Eszembe jutott két iskolatársam, akiktől megkérdezhetem és ezt meg is ígértem útitársaimnak. Ígéret szép szó.
Az egyikük édesapja már elmondta nekem nagyon régen a házuk előtt, de bizony elfelejtettem.
Amikor aztán ma általános iskolai évfolyamtársam (akinek az anyukája az én anyukám osztálytársa volt) ezt elmondta, felderengett valami:
"Azt mondja anyum, hogy amikor a romák többen, sokan egy helyen laknak, az jelenti a péró szót!!! Magyar szó, nem cigány nyelven van."
Sem péró, sem pero nincs a több mint négyezer szót tartalmazó cigány-magyar szótárban. A Péróról annyit tudok, hogy a szláv nyelvekben a Péró lehet a Péter becézése. Az sem lehetetlen, (de ez csak találgatás), hogy lakott itt valaha a kezdetek idején például nagy családja miatt meghatározó arc, akit éppen Pérónak hívtak, esetleg ő volt a vajda és az ő nevét őrzi a településrész.
A horvát nyelvben pedig létezik a pero főnév. Két-három jelentése közül (toll, madártoll) azért az "akol" szót emelem ki, mert nem zárható ki, hogy a jószágok tartására elkerített terület állt itt hajdan, amit valamilyen horvát nyelvi kötődés miatt peronak, magyarabbul pérónak kezdett nevezni valaki.
(Ehhez szerintem sok köze nincs, de kedélyes tény, hogy az észak-olasz Milánótól néhány kilométerre nyugatra fekszik Pero település, ami majdnem azonos lélekszámú mint Bicske. Különben a pero olasz főnév magyarul: körtefa. )
Folytatva célra éppen nem vezető nyelvi utunkat, latinul a pero nem más mint rövid szárú csizma.
Amikor anyukám osztálytársának magyarázatát most elolvastam, eszembe jutott a régi magyarázatnak egy olvasata is (szerintük nem cigány szó, hanem magyar, miközben ilyen magyar szó általam tényleg nem ismert, a pér magyar főnév hasonlít, ez egy folyami hal neve, de ennek biztosan semmi köze az elnevezéshez), valóban valami külső elnevezése volt a telepnek, de hogy honnan ered, ezt nem sikerült kideríteni. Az sem kizárható, hogy ennek az elnevezésnek az idő múlásával lett egyfajta minősítő súlya, amit az ott élők nem szerettek, ezért tőlük távol álló, idegen elnevezésnek tekintették.
Forrásunk ugyanis azt szerette volna mondani, hogy a bicskei cigányok azelőtt nem nevezték lakóhelyüket Pérónak, hanem főleg "a faluban", a nem cigányok használták valamiért ezt a nevet.
Ha bárki bármi érdemi gondolatot hozzá tudna adni ehhez, szívesen vesszük magyarázatát, levezetését.
Meg is érkezett az első ajándékgondolat: "A Péróval kapcsolatban jutott eszembe, hogy a Tolna megyei, szép fekvésű és szép nevű Váralja községben is pont így hívják a cigánytelepet, szóval valami köze csak lehet a romákhoz a szónak." Ha a keresőbe beírjuk a Váralja Péró szavakat, számos cikket dob ki a Bonyhád melletti település Pérójáról. Az ottaniakat kellene megkérdeznem arról, mit tudnak a név eredetéről. Meg is tettem, érdeklődve várom válaszukat.
Mint szmoli olvasónk kommentjében írja, ennek a Kethano drom - Közös út című oldalnak a keresőjébe érdemes beírni a Péró szót. Megtettük. Sok helyen jelenti a település szélső utcáját, ahol a romák élnek. Ebben találtam rá a a nagyszerű Móricz Zsigmond (kedvenc művem tőle A boldog ember) írására:
|
|
|
Móricz Zsigmond - A mai cigánykérdés / Péró, 1932 március 10.
Körüljártam a nagy alföldi város egyik szélső utcasorát. Végtelen hosszú utak, sár, apró kedves házak, nagy szénakazlak az udvarokon.
- Ezek a nagy gazdavárosok csodálatosan egyformák. Nem lehet megmondani, hol vagyok.
- A mi városunknak van egy olyan specialitása, ami nincs akárhol: A Péró... Így hívják a cigánynegyedet.
Száz, vagy százötven évvel ezelőtt egy régi püspök a város közepén levő nagy telkét a cigányoknak adta, úgy, hogy soha onnan ki ne lehessen telepíteni őket, csak ha az egész cigányság megszavazná a kitelepítést... Különben szörnyű hely, rogyadozó viskók, telezsúfolva emberekkel. Igazi cigánytelep, semmi kultúra, semmi higiénia.
A Pérónak nevezett városrész valóban a város kellős közepén van, a főútvonaltól, a város kereskedelmi sugárútjától néhány lépésnyire, a gimnázium mögött. Már az út nehéz, mert olvad a fagy és nagy sár van, amelynek csak a szélén kitaposott nyomokon lehet lépkedni, de mikor bejutunk a cigányházak közé, egész reménytelennek látszik aszfalthoz készült cipőinkben a behatolás.
Földbesüppedt régi kis házak alig átlátszó ablakán szemérmetlen nők néznek ki félig meztelenül az alkonyat felé hajló elég korai délutánon. Ahogy bekanyarodunk a legelső sarkon, be a Péró közepébe, egyszer csak teljesen utunkat állja a sár. Egy bőrkabátos cigányember egy szép kis fehér lovat hajt, a kis kocsi teljesen üres, de a ló nem akar húzni. A gazda leszáll a kocsiból s vezetéken viszi a lovát.
Hirtelen megnyitnak mögöttünk egy kaput, a cigány beugrik a kocsiba s merész ívben behajt.
- Itt van a Péró legintelligensebb cigánya, - mondja barátom, - ez lesz a legjobb, vele beszélni. Jó, hogy itthon van. Már kiált is neki:
- Jöjjön csak, Dráfi úr! - Az jön. Testes, értelmes arcú ember.
- Itt van a legkülömb cigány, - mondja s a vállára teszi a kezét a kalauzom, aki ujságíró helyben. Engem sért, hogy cigánynak nevezi. A cigány azonban nincs megsértve, nyugodtan néz a szemünkbe.
- Tessék besétálni hozzám egy percre, tessék csak bejönni egy kicsit a cigánylakásba, - mondja.
A kis ló az udvaron szinte fintorgatja az orrát, hegyezi a fülét, szemmel láthatóan nem érzi jól magát ebben a parányi udvarban s ebben a nagy sárban. Bemegyünk a házba. Egy kis konyha, melyből jobbra-balra szoba nyílik, meglehetős nagy rendetlenség, ágy jobbról, alig megvetve s egy csomó asszony s gyerek nyüzsög benne.
Balra tessékelnek a jobbik szobába. Ez olyan, mint egy vidéki kisiparosnak a szobája. Elég jó bútorok, a falon szentképek.
- Tessék helyet foglalni.
- Szép háza van, - mondom, - de ez nem régen épült, ugye?
- Már elég régen, kérem, huszonnyolcban, vagy huszonkilencben. Ezt én építettem kérem, saját magam. Én, a régi viskónak a helyén. A magam két kezével hordtam le a házat és kihordtam a határba innen a régi talajt. Kérem, azt nem lehet már el se gondolni, mi volt itt. Méter vastagon kellett kiásni a poloskatalajt.
Tele volt itt poloskával minden, a falban csak úgy nyüzsgött, vastagon, mint a trágya a sok poloska. Ez mégse embernek való. Igaz, hogy én itt születtem, ez volt az én szülőházam, meg az apámé, nagyapámé, mi mind itt születtünk és itt nőttünk fel. Itt aludtunk mi gyerekkorunkba a sparhert alatt a rongyon, ahogy a többi házban még ma is alusznak a többi cigányok.
Kérem, száz esztendővel ezelőtt, vagy isten tudja mióta, ez a Péró a cigányságnak a helye a városban. Ötven család kapta, kérem, akkor ötven családot szorítottak be ebbe a büdös Péróba és most nyolcszázan vagyunk. Ma nyolcszáz léleknek kell ugyancsak itt lakni és azóta nem is építettek ide, kérem, új házat, csak így nyomorgunk. Embernek való ez a hely?
Megdöbbentett a beszéd. Értelmes, szinte szónoki készség volt a szavakban s tagoltan, nyugodtan tette egyik szót a másik után. Igazán magasabb intelligencia volt a beszédében.
- Én a gyerekeimet már ki akarom ásni ebből a Péróból. Mind a két fiamat iskoláztatom. A nagyobbik, a tizenhétéves most tanítóképezdei növendék. Tanítót akarok belőle csinálni. Azt akarom, hogy ember legyen a szegény cigánygyerekből.
Mi, kérem, szegkovácsok vagyunk. De a mai időkben nincs szükség a munkánkra. Egész napi munkával nem tudunk ma többet keresni egy pengőnél. Nincs építkezés, nem veszik már a jó kovácsolt vasszögeket. Mi csináltuk a bányaszögeket, a slipperszögeket a vasúthoz, meg tudjuk mi azt ma is csinálni, de ha nem veszik. Munkanélküliek vagyunk. Azért taníttatom én a gyerekeimet, hogy hadd tudjanak kiszabadulni innen a Péróból.
( Forrás: huszadikszazad.hu)
|
|
Tegnap délelőtt 10 órától a Fiatalok házában vettem részt egy tájékoztatón magánemberként, amit az EU-forrásból megvalósuló kerékpárút építésével kapcsolatban tartottak a tervezők. Jómagam örülök a kerékpárút megépítésének, a tájékoztató híréről egy gazdától értesültem a szőlőhegyen.
Összesen félszáz olyan tulajdonos lehet, akiknek ingatlana a padkával és rézsűvel együtt talán két-három méter széles helyigényű kerékpárút mellett vagy tervezett területén fekszik. A mai szakasz a Galagonyás első dűlő mányi út felőli részét jelentette, amiről 9 azaz kilenc gazda kapott hivatalos értesítést, meghívót. Gazda egy volt ott, viszont a kisbirtokost a saját kérdéseivel az a fiatalember képviselte, aki a területet bérlőként megműveli. Szavaiból kiderült az is, hogy a területen német katonasírok is lehetnek, de azt majd a kivitelezőnek kell kezelni. Megkérdezte a tervezőket, milyen módon, ki és hogyan kompenzálja a gazdákat. A tervezők azt mondták, hogy ezzel kapcsolatban ők nem tudnak mit mondani, a kivitelezőt kell megkérdezni. Időközben megérkezett a kivitelező. Megkérdezték. A tervezők szavaiból kiderült, hogy az önkormányzattal kell megbeszélni. A város részéről szakemberek voltak jelen, de választott funkcionáriusok, a helyettes vagy a helyettes helyettese egyáltalán nem.
Amit mondani szeretnék: a frissen megemelt fizetésű polgármesternek és/vagy alpolgármesternek egy ilyen beruházás esetén egy magára valamit is adó poliszban ott a helye minden egyes gazdákkal folytatott megbeszélésen. Másrészt mivel erre a fórumra voltaképpen egy valódi gazda jött el, muszáj 0 Ft + ÁFA/hó szaktanácsomban megint elmondani, hogy ilyen jelentős munka esetén minden nyilvános fórumot meg kell hirdetni a közpénzből készülő városi lapban, a városi tévében és a város hivatalos honlapján is. Ezt akkor is nyugodtan és bátran meg kell tenni, ha hivatalos meghívót minden érintett kapott. Ugyanis közügyről van szó.
A következő megbeszélés jövő kedden 10 órakor az egykor Moziban lesz.
Bicskén, a Bocskai közben észleltek a rendőrök 2017. március 7-én reggel egy sérült férfit, aki korábban a járdán haladva elesett. A járőrök biztonsági intézkedés keretében mentőt hívtak az idős, segítségre szoruló férfihez, akit a mentőszolgálat munkatársai a helyszínen elláttak.
Friss kommentek