Kurucz "Lali" Viktor született 1981.11.22-én. Születése óta küzdött szívproblémákkal, márciusban műtötték meg legutoljára. 2017.03.24-én drága barátunk, életének 35. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Búcsúztatóján mindannyian ott leszünk, akik ismertük és szerettük, abban a reményben, hátha ezzel csökkenteni tudjuk az utolsó napjaiban is mellette lévő családja, szülei, testvére és szerelme mérhetetlen fájdalmát.
Ha nem lenne rossz tapasztalatom az ilyen akciókról, akkor még talán - elméletileg - egyet is értenék vele.
Vidéken - nem a városokban - alig 30-40 éve még messze nem volt elterjedt a vezetékes víz, ennek egyik közeli példája Biatorbágy, ahol valamikor a 90-es évek elején vezették be. Az embereknek akkor is élniük kellett, ahhoz pedig nem máshonnan, mint kutakból jutottak vízhez. Ez vidéken nagyon elterjedt volt, és főként a talajvízre támaszkodtak.
A vezetékes víz terjedésének eredménye sok helyen az a gyakorlat lett, hogy a szennyvizet lazán visszavezetik a kútba.... hiszen akkor nem kellett zárt szennyvíztározót építeni, szippantani sem kell. Takarékoskodnak. Azt hiszik. Semmi lelkifurdalás. Ez viszont a talajvíz elszennyezését eredményezte. Simán használhatjuk a befejezett múltat. Úgy hírlik, ez gond Bicskén is. (Azt írta egy olvasónk, hogy a közelmúltban az ÁNTSZ akart kötelezni valakit a vezetékes víz bekötésére, mert a kútjából használt víztől állítólag arzénmérgezést szenvedett...)
Néhány éve csak állami és/vagy önkormányzati többségi tulajdonú cég lehet vízszolgáltató. Nekik is gondot okoz, hogy egyre gyakrabban kötik vissza a kutakat a házi vízellátásba. Ez jelentkezik az elvezetett szennyvíz mennyiségében, ami több, mint a vezetékes vízfogyasztás, így nem fizet utána senki kezelési díjat, illetve gondot okoz a hálózatba jutva, mert ellenőrizetlenül szennyezheti azt.
Végül globálisan, az ivóvíz drága kincs, vannak a világban olyan helyek, ahol az emberek napi több kilométert is megtesznek árkon-bokron át az iható vízért, vannak területek, ahol háborúznak a vízért. Mi pedig némi spórolás miatt gondolkodás nélkül szennyezzük kútjaink kincsét, szennyezzük a talajvizet és pazarolunk.
Bármennyire nem szimpatikus, ha lesz a magyar kutakról nyilvántartás, (önbevallással a hitelessége erősen megkérdőjelezhető, ellenőrzésre pedig vajmi kevés esély van) akkor előbb-utóbb díj is szabható rá. A nagy(obb) vízhasználók, pl. öntöző gazdák, most is fizetnek járulékot a vízkivétel után.
Végezetül: Szegeden élő és tanuló, de bicskei forrásunk szerint ott ihatatlan a csapvíz. Amikor kéthetente hazaér, vacsora után valóságos sommelier-re jellemző mozdulatokkal issza a szerinte nagyon jó bicskei csapvizet.
Aki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza?
Egy bicskei az Indexnek: Negyvenezer forint miatt költöztem Londonba, tízszer ennyiért se költöznék haza
Címkék: munka színház london
2017.04.01. 07:55
„Azért az nekem valahol elégtétel, hogy melós proliként idáig jutottam. Tudod, hányan fújnak rám az értelmiségiek közül azért, mert alulképzett árokásó létemre színdarabot készítettek az életemből? Sokaknak nem veszi ezt be a gyomra, de már azt sem, hogy egyáltalán tudok írni” – mondja büszkén a negyvenhét évesen Londonba költözött markológép-kezelő, Horváth János, vagy ahogy többen ismerik, a Diggerdrájver. Aki egyszer a Határátkelő blogon megírta a saját történetét, a nagy siker miatt pedig azt javasolták neki, indítson saját blogot. Aztán eltelt pár év, és rátalált pár tízezer olvasó mellett az Örkény Színház rendezője, Bagossy László is, aki színpadra írta a blogot. A Diggerdrájver című, a csak Horváth János saját szavaiból álló előadást két éve játssza a színház telt ház előtt. Jegyet szerezni nem egyszerű rá, és most Londonba is meghívták az előadást – minderről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
Az ilyesmihez előbb illik meghalni
„Harminc év gyakorlatom volt gépkezelőként, amiből huszonötöt egy cégnél húztam le, tizenhét éves koromtól fogva. És úgy éreztem, mindig csúszom lefelé, egyre kevesebb jut a kosárba.
Nem akartam megvárni, hogy már menekülni se tudjak.
Örököltem egy kis pénzt, kölcsönt is felvettem, hogy ki tudjak költözni a családommal Londonba. Három hónapig nem volt munkám, le kellett tennem a vizsgákat, úgyhogy ez a pénz el is ment. Targoncás lehettem volna minimálbérért, de az nem elég, úgy akartam keresni, hogy el tudjam tartani a családomat. És nem akartam mást csinálni, én ehhez értek, ez az életem. Szeretem, imádom a szakmámat.”
Anyátokat
Volt olyan kritikus, aki azt írta: a Diggerdrájver hiteltelen, mert nincs olyan kétkezi munkás, aki szabadidejében arról elmélkedne, mi a haza és mi az otthon, vagy hogy mit jelent a hit egy ateistának, és mindezt még meg is tudja fogalmazni. Pedig a magát vigyorogva mindig egyszerűen csak proliként meghatározó Horváth már túl volt a Jókai-összesen, mire az általános iskolában az osztálytársai kijelentették, hogy úgysem olvassák el a kötelező A kőszívű ember fiait. Az olvasás szenvedélyét apjától örökölte, aki szintén kiolvasott pár könyvtárat kőműves brigádvezetői munkája mellett.
De a tanárai sosem látták meg benne, ami esetleg mégis ott volt. „Utáltam, rühelltem a vidéki általános iskolát, ahol csak az számított, ki a tanácselnök vagy az orvos gyereke” – emlékszik vissza a hetvenes évek Bicskéjére. „Utána elmentem a szakmunkásképzőbe, és ott szárnyaltam, a tanulmányi eredményem az egekben volt, mert ott olyan tanárok közé kerültem. És velem, aki világ életemben erdésznek vagy vadásznak készültem, a traktoros iskola megszerettette a gépeket. Gépkezelőt az apám csinált belőlem, amikor elvitt a vállalathoz, és a mai napig hálás vagyok neki.”
Horváth egyre sikeresebb lett a szakmájában, három évtized után már a legnagyobb nehézgépgyártók hívták meg külföldre, hogy tesztelje a gépeiket, az építkezéseken meg mindenki örült, ha őt rendelték ki a markolóval, mert tudták, hogy akkor nekik nem lesz dolguk mellette, vagy ahogy ő fogalmaz: „Azt sem tudták már, hol tartják a lapátjukat”.
Már jó ideje az egyik nagy, állami közműszolgáltatónál dolgozott olyan fizetéssel, amiből szűkösen jöttek ki lyukas szívvel született kisfiával és gyesen lévő feleségével. Egyszer megkérték, felvételiztessen két újoncot. „Nagy hó volt, ott volt a bejárat előtt két hókupac, mondtam nekik, na, azt rakják át jobbról balra. Látszott rajtuk, életükben gépet nem láttak még. Aztán két hét múlva jön velem szembe az egyikük. Kérdezem, hát te? Felvettek ide gépkezelőnek, mondta. Az első dolga az volt, hogy nekivezesse egy felüljárónak az egyik gépet, összetört rajta minden. Ha őt küldték ki egy helyszínre, inkább leigazolták a napját, és ástak kézzel, csak hogy ne rontson el semmit. Aztán megtudtam, hogy negyvenezerrel keres többet nálam. Azt mondták, azért, mert neki annyit fizettek, amennyiért már odajött, nekem meg annyit, amennyiért még ottmaradok. Ez volt az utolsó csepp.”
„Anyátokat, gondoltam, azért valamennyi szakmai önbecsülésem nekem is van. Hazamentem, mondtam a feleségemnek, menjünk ki külföldre, mert ez már nagyon savanyú. Jó, rendben van, mondta, és meg volt beszélve. Attól kezdve kőkeményen törtünk afelé, hogy ki tudjunk jönni. A feleségem annyihoz ragaszkodott, hogy azelőtt menjünk, mielőtt a fiunk elkezdi az iskolát, hogy már kint járjon elsőbe.”
Angolul álmodik
A család most London zsidónegyedében, Golders Greenben lakik, fél órányi metróútra a belvárostól, zöldövezetben. A lakás egy tipikus, de sok részre szétválasztott, eleve sem túl nagy angolszász ház emeletén van. A hálószoba mellett egy konyhával egybenyitott nappali és egy fürdőszoba fogadja a vendéget, meg a szinte a teljes falfelületet elfoglaló képek a szögeken. Az első felfüggesztett kép Diana hercegnőt ábrázolta, és mindenütt sok a család kedvenc charity shopjaiban (a bevételeit jótékony célra fordító, használttermék-boltban) vásárolt csetresz, fafaragás, festmény, fotó. Horváth egyik kedvence egy rajz Gusról, egy pocakos kisemberről, aki a tanács udvarán volt utcaseprő. „Telitalálat”, mutatja a ceruzarajzot.
„Hat éve egy padlásszobába költöztünk ki. Az első három hónapban folyton költözködtünk, aztán jött egy stúdiólakás, egy nagy szoba, amiből csak a fürdő volt leválasztva. De otthon is egy szobában laktunk a fiunkkal; ha lenne saját szobája, akkor se akarna külön aludni, csak egy szoba kell neki, ahol játszhat. És bár tünetmentes volt, az orvosok azt mondták, nem lenne baj, ha a közelben lennénk, csak öt évesen műtötték meg. Most decemberben volt tizenkettő, kis húsom” – érzékenyül el Ildikó, Benedek anyukája. A férje hozzáteszi: „Két bőrönddel jöttünk ki, aztán ide már úgy költöztünk, hogy ötször kellett fordulni a lehajtott ülésű Nissannal. Ha innen elmennénk, ahhoz már teherautó kéne.” „De hát kell, hogy otthonos legyen, nem?” – felel Ildikó.
Ha a kis lakások és a sok költözés miatt nem is keseredtek el soha, az első hónapok azért nem teltek könnyen. Ildikó évekig nem talált munkát, mivel kilenckor iskolába kellett vinnie Benedeket, háromkor pedig kötelező volt érte mennie – az alsósokat nem engedik haza egyedül –, így csak éjszakai műszakot tudott vállalni egy pékségben. Horváthnak pedig először jöttek a vizsgák. „A magyar gépkezelői vizsgapapírt itt el is dobhatod”, mondja, de a e mellett ott volt a munkavédelmi vizsga is, 380 kérdés és válasz bemagolásával három éjjel és három nap alatt, finoman szólva is alapfokú angoltudással. „TH3 szinten vagyok angolból: tökhülye három” – nevet, és hozzáteszi, nem tud mit csinálni, egy szintig eljutott, de tovább nem megy.
„A nyelvtudás hiányát munkával kell kompenzálni, mert ki kell harcolnom, hogy annak ellenére is engem akarjanak választani.
Én mindent megcsinálok, amire az angol azt mondja, not my fucking business.
És az angol úgy fél a víz- és gázcsövektől, mint a tűztől, én meg amellől is kiveszek bármit a géppel anélkül, hogy hozzájuk érnék. Ahol tudok, segítek, ez eddig mindig bejött. Különben is, a munkaterületen túl sok kommunikáció úgysincs, pár kézmozdulatból értjük, mi van.” Horváth eleinte a munkaközvetítőktől is azt kérte: tegyék le a telefont, és folytassák SMS-ben a megbeszélést. „Amúgy se nagyon értem az angolt, telefonon meg aztán pláne, gondolhatod. De tisztázzuk: az ügynökségnek emberre van szüksége – ha én kapok 15 fontot óránként, ő kaszál rajtam vagy 24-et –, nekem meg munkára. Valahol középen találkozunk, az ügynök sem ellensége a pénzének.” A jelenlegi építkezésen egyébként litvánok, albánok és románok dolgoznak, csak a menedzsment angol, de azért előfordulnak angolok és írek is a gépek kezelőfülkéjében.
Volt, amikor nagyon a padlón volt az önbecsülésem,
mert az ügynökségem csak olyanok helyére közvetített ki, akik elmentek egy-két napra szabadságra. Beültem a gépbe, de éreztem, hogy annak már van gazdája, mert benne voltak másnak a cuccai. Nagyon elkeseredtem, a feleségem volt, aki tartotta bennem a lelket. Azt mondta: te nagyon jó szakember vagy, hidd el, be fog jönni, csak csináld.” Onnantól kezdve aztán már tényleg egyenes útja volt, hogy az első hosszabb távú munkát megkapta az ügynökségtől (az angol építőiparban a munkásokat ügynökségek alkalmazzák, tehát a szaki nem egy adott építőcéghez szerződik, hanem egy munkaközvetítőhöz, amely minden új építkezésről értesítést küld). „Négykor keltem, nyolcra értem haza, de fél évig tartott, és megalapozta a szakmai elismertségemet. Onnantól mindig kaptam munkát, a mostani céggel több mint egy éve dolgozom már.”
Mostanra Benedek is belerázódott a kinti életbe, sőt, igazából ez szinte azonnal sikerült. „A gyereknyelvtanfolyam miatt annyit tudott angolul, hogy yes, no, stand up, mi pedig az iskola első napján rögtön bedobtuk a mély vízbe. Hát én ott sírtam kint, fogtam a telefonomat, és vártam, hogy mikor hívnak az iskolából, hogy zokog a gyerek vagy valami baj van. Egész nap tiszta ideg voltam, hogy mi lesz a drágámmal egyedül – bár azt hozzá kell tenni, az iskola tele van magyarokkal, az osztályban is van egy lány és a tornatanár is magyar –, de nem hívtak. Amikor érte mentem, ott küszködtem a sírással, hogy na mi van, apukám, mesélj. Sose felejtem: neki meg fülig ért a szája: anya, nem értettem semmit, de nagyon jó volt!” – meséli Ildikó. Benedek ennek ellenére egy jó ideig nem volt hajlandó az iskolán kívül angolul beszélni, aztán egyszer, amikor épp Magyarország felé tartott a család, elkezdett a vámossal beszélgetni – azóta megtört a jég. „Már angolul tévézik, és azt mondja, angolul is álmodik.”
Éljek végre
„Ha hazamegyek, akkor az a haza, de amikor elindulok vissza, akkor is azt mondom, hazajövök. Ez egy ilyen dolog. Az előadás is arról szól, miért kellett annak megtörténnie, hogy egy jó szakember elhagyja a hazáját. Negyvenezer forinton múlott, hogy eljöttem, de már tízszer annyiért se mennék vissza. Ez a gyere haza, magyar-program egy nagy parasztvakítás:
megtartani kéne az embereket, nem visszacsábítani, az a helyzet.”
– mondja Horváth. Hozzáteszi: az elmúlt öt-hat évben egyre növekvő kivándorlással Anglia is nagyon jól jár, mert minden államnak rengeteg pénzébe kerül, mire a születéstől adófizető korba lép valaki, ilyenkor viszont a befogadó ország egyik pillanatról a másikra kap egy képzett szakembert, aki egy fillérjébe sem került. „Vajon húsz év múlva lesz valakinek bűntudata az elherdált életekért?” – írta egyszer Horváth a blogjában .
A londoni olimpia után kicsit megzuhant az építőipar – mivel felszabadult ezernyi munkás, lenyomva ezzel az árakat –, de azóta újra felmentek az órabérek: Horváth 15-16 fontos órabérrel nagyjából havi 2500 fontot (900 ezer forint) keres, amiből mindent egybevéve nagyjából 16 százalékot vonnak le. Ezer font elmegy a lakásra, még 2-300 autóra, telefonra, egyebekre, és heti 80-100 font a bevásárlás. Az adminisztráció pedig annyi, hogy hetente lefotózza az aláírt jelenléti ívet, elküldi az ügynökségnek, amilyen papírt pedig a kifizető cégtől kap, azt elküldi a könyvelőnek – ennyi. Ráadásul itt nem úgy megy, mint otthon, hogy a munkagép méretével arányosan változik a fizetés – „Mondtam is a főnökömnek, hogy miért nem a gépkezelő súlyát veszitek alapul? Jobban járnék!” –, itt minden diggerdriver ugyanannyit kap, amúgy meg az is változik, kit mekkora gépbe ültetnek, arról pedig szó sincs, hogy valaki kevesebbet kapna mondjuk azért, mert magyar.
„Nagyságrendekkel jobban élek, mint otthon. Eddig is úri módon megéltünk egy fizetésből, de most, hogy Benedek már secondary schoolba jár, és a feleségem is talált munkát egy fotóboltban, már kicsit gyarapodni is kezdtünk. Ötvenhárom évesen már nem vagyok hajlandó kuporgatni, és túlélésre játszani, mint otthon. Ha elmegy a pénz, akkor menjen, de éljek végre.” Ildikó egyszer azt mondta neki, azt szereti a kinti életben, hogy bár nem csinálnak semmi különöset, de megvan a választás szabadsága: itt eldöntheti, hogy beüljenek-e egy helyi olasz vagy török étterembe hétvégén, megvegyenek-e a gyereknek egy játékot – mert most ennyi, „egy igazi kispolgári hétvége” is boldoggá teszi őket, mondja Horváth. Otthon viszont kuporgattak, minden egyes forintnak megvolt a pontos helye.
„Pedig el tudtam volna képzelni az életemet nyugdíjasként a gyönyörű családi házamban, amit a tíz körmömmel kapartam össze, még a kerti bútorokat is én csináltam” – vallja be. Munkaidőn kívül, saját célra majdnem húsz éve kezdett építkezni: az egyik blogbejegyzésében azt írta meg, hogyan húztak fel egy kertes házat önerőből, a rokonaival az agglomerációban az alapoktól a tetőcserepekig, hogyan készített az előszobára színes fényt vető ólomüvegablakot abból a pénzből, amit azon spórolt, hogy nem áccsal csináltatta a tetőt, hanem inkább kitanulta maga egy szakmunkás könyvből, hogyan kell. És hogy olyan málnabokra volt, amiről még novemberben is lehetett szedni egy tálka gyümölcsöt, lekvárból meg több tízkilónyit tettek el minden évben, írja, és a végén hozzáteszi:
„Szóval ezt hagytam ott.”
Olvassa el cikkünk másik felét is, amelyben a Diggerdrájver életéről szóló előadás londoni bemutatójáról írtunk!
Borítókép: Karip Timi / Index.
A Bicskei Szó írása az Örkény Színházban most is műsoron lévő, Londonban is bemutatott darabról
T. Szerkesztő Úr!
Már nem is emlékszem, mikor fordultam Önhöz utoljára, de most úgy érzem - meg kell szólalnom.
Több mint egy év alatt jelentősebb mennyiségű visszaválthatatlan italos üveg gyűlt fel háztartásunkban. Miután
külföldiből honosított , önkormányzati tulajdonú hulladékkezelő cégünk a hajdanvolt szelektív gyűjtőszigeteket
felszámolta, nem tudom hol helyezhetem el. A közzétett telefonszámon felhívtam a Zöldbicske Kft- t, üzenetrögzítőről egy hölgy tudatja, hogy ügyfélszolgálat csak hétfő-szerda-pénteken az adott telefonszámon, illetve e-mail címen elérhető.
A telefonszámot "rendelési" időben hívva sem sikerült ügyintézővel kapcsolatot teremteni, az üzenetrögzítő gépi szövege
után foglalt jelzés. Többszöri próbálkozást követően több mint egy hete a megadott e-mail címen fordultam kérdéssel hozzájuk -pusztába kiáltott szó - válaszra nem méltattak!
Milyen embert próbáló aktatologatás folyhat a hét három munkanapján a "CÉG" -nél, hogy sem a telefont felvenni,
sem az e-mailt elolvasni nincs idejük!
Fentebb vázolt hozzáállás alapján hajlamos vagyok szimpátiával tekinteni rosszul szocializálódott, halmozottan
hátrányos helyzetű honfitársaink magatartására, miszerint úton-útfélen eldobják a kiürült flaskákat, amit a későbbiekben közmunkásként fizetésért összegyűjthetnek. (Nem feltétlenül csak és kizárólag ők szemetelnek - a szerk.)
Gyarló honpolgárként egyébként úgy tudom, a szelektíven gyűjtött üveg nem szemét, hanem újrafeldolgozható ipari
alapanyag
Ha létezik értelmes megoldás a fenti helyzetre, kérem nézze el tudatlanságomat és világosítson fel!
Tisztelettel:
Mogorva Magorka
Kedves Mogorva Magorka!
Azzal kezdeném, hogy nekem főleg egyenlegemre vonatkozó kérdéseimre (utálom, ha felgyűlik a közmű tartozás és megérkezik dr. Tibortól a lakásom árverezésének időpontja, ezért aztán leginkább csoportos beszedésivel intézem) főleg e-mail formájában rendeztem. Volt hogy órákon belül választ kaptam minden kérdésemre és minden kukamatricás kérdésemet könnyedén megoldottak. Bár a legbarátságosabb közmű-szolgáltató képviselet nálam a Fejérvíz, beleértve könnyebb megközelíthetőségét is, és ha már ott vagyok, Edéhez is betérek egy kávéra.
Én olyan mennyiséget és annyit iszom üvegből is otthon, hogy van egy külön félszobám, aminek ajtajára két dolog van írja: 1. "A halálig bébi!" (az ivásra vonatkozik) 2. "Göngyölegraktár". A visszaválthatót olykor megpróbálom konvertálni a közös piacon, de akasztottam én már bicskei közterületi kukának látszó tárgyra is - puszta fémrúdra -, amin fiatal koromban még szemétgyűjtő edények is függtek hetykén, és amikor apukák sétáltak óvodás, nálam akkor alig fiatalabb fiaikkal, a szemléltető eszköznél tanították az utódokat: "Ide kell beledobni a szemetet". A rúdba ugye nem lehet. Edény? Ez ma már barokkos túlzás. Ezt innen, a rúdról, elég hamar elviszik, gazdára talál. Tegnapelőtt láttam, hogy egy nagyon rendes ember a kenyér és zsömlemaradékot akasztotta rúdra egy olyan mutációnál, amin még edény is volt. Leginkább kedden akasztom ki, amikor a Zöld Bicske járműve a szemétgyűjtést végzi. Ilyenkor több gyűjtő is járja az útját benézve ide és oda. Ismerek embereket közülük, akik bármikor szívesen fogadnak ilyen lehetőséget. Végezetül az utóbbi, amit igen ritkán tettem meg és sosem fogom többé, mert szigorúan tilos balesetveszélyes miatt: havi 1-2 zsák műanyag kollekcióm közé tettem az üvegeket belülre, amit ugyebár minden hó utolsó csütörtökjén reggel elvisznek - középre tettem, hogy ne törjenek szét ütődés esetén, legyenek "párnázva" és ne szakítsanak zsákot sem, se munkavédelmi kesztyűt. Gondoltam, úgyis válogatják, hiszen a PET palackok és a majdnem papír kefires dobozok is el lesznek különítve.
Minden könnyebb, célszerűbb lenne, ha megépült volna végre az EU-forrásból finanszírozott hulladékválogató üzem a Bicske, Állatvásár téren, mert akkor ott futószalagon ömlene az anyag és a munkások pattintanák mindegyiket a helyére. A találgatások szerint ez azért nincs még mindig kész mint kistérségi megrendelés, több éves késéssel, mert két jó barát - Orbán Viktor és Simicska Lajos kivitelező - csúnyán összevesztek, egyik olyat üzent a másiknak, hogy csak na, minek következtében mezővárosunkban a városvezetés szokásához híven tengermély bátorsággal hallgat az ügyről, már-már arra gondolok, hogy kérdezni sem mernek róla egymástól sem, álmukban meg aztán egyáltalán. Ajánlott olvasmány: Sigmund Freud: Totem és tabu
A cégnél - ezt hallani - nagy bajok vannak, gyakorlatilag szinte a teljes adminisztráció lecserélődött a közelmúltban, mindenki felmondott. Az újak, már amit tudtak pótolni, még tanulnak...
A szelektív szigeteket az önkormányzat szüntette meg, mert sok volt a panasz a gyűjtők környezetére, a nem oda való hulladékokra, a nem rendeltetésszerű használatra, ami részben a társadalom anyagi, részben pedig szellemi állapotával áll szomorú összefüggésben. Ezért októberben felszámolták az utolsót is a városban. Azt halottam, létezik egy a szeméttelep bejáratánál, de saját szememmel még nem láttam.
Érdemes tudni, hogy a szemetes cég szerződéses kötelezettsége (lett volna!!!) a szabad gyűjtőkapacitás folyamatos biztosítása (ez a közszolgáltatási szerződés elérhető a cég honlapján, a város menüpontjában!!!).
A sziget környezetének rendben tartása pedig az európai kisvárosunk másik nonprofit, saját cégének a BGSZ-nek kötelező feladata.
Ha a saját cégek (jól) ellátták volna a feladatukat, akkor nem lettek volna panaszok, maradhatott volna a városban a sziget? - fogalmazódik meg a kérdés. Ehhez viszont a felhasználók többségének felemelkedésére is szükség lett volna, amire az esély finoman szólva nem túl nagy.
Egyébként az üveget tényleg szigorúan tilos beletenni a szelektív zsákba, már megbántam, hogy megtettem és leírtam, éppen a törés, a szilánkos balesetveszély miatt! Ilyet én soha. Úttörő becsszó.
És van a városban kettő vagy három három hivatalos üveggyűjtő pont. A Duna-Vértes .......Társulás keretében (ők építtették a jelenleg bőszen hibernáló válogatót is) ki is van jelölve a helye, akár működhetne is, csak be kellene emelni a szemetes cégünk fent említett közszolgáltatási szerződésébe a feladatot. De amíg nem delegálják nékik a külön melót, addig nincs vele költség (ezért nagyon jó ez az önkorinak) és nem kell ellátni a feladatot sem (ezért nagyon jó ez a BGSZ-nek).
Amúgy hajdan kijelölt közmunkások felügyelték a szigetek rendjét, de fájronttól hajnalig a tárolókba és környékükre hordta a nép a háztartási hulladékát, ami nem volt válogatva. Tette ezt azért, mert nem volt szerződése és azt gondolta, ha viszik szelektívet, vigyék ezt is. A legnagyobb felháborodást mindig a környéken élőkben keltette a látvány. Folyamatos, non-stop ügyelet a szigeteknél kizárt. Ha zárható fémdobozba tennék őket, ami csak reggel nyitna ki, ugyanúgy körül lenne dobálva szeméttel.
(Ezért is nagyon-nagyon érdekes a "Tudta?" kampány idején, az érvénytelenre sikeredett népszavazás+Fidesz mozgósítás idején, Pálffy Károly polgármester által kimondott gondolat a menekültekkel kapcsolatban:
"Szép tiszta településből szemetes település lettünk"
A három kijelölt helyszín, de az egyik nem biztos, mert nem találom azt a kinyomtatott papírom sehol, amire leírták, csak emlékezetből jegyzem, segítsetek: nagyállomási aládúcolt gyalogos felüljáró lépcsőjénél, egy nagy festett X jelöl egy helyet, de lehet, hogy helikopterleszálló pont. A Tesco-nál, az Interat utcafrontján emlékszem egy kis térkövezett területre a járda és az út között, továbbá a BTC udvarán, a főkapu közelében, szintén egy kis térkövezett terület.
A "mocskos multi " idejében ment az utasítás a várostól: el kellett végezniük a feladatot. Nem volt mese. A város igényelte, megkövetelte, a szolgáltató teljesítette. Ma már az állami, önkormányzati céggel ezt nehezebb megtenni, mert a pénzt is saját zsebből kell hozzárendelni, egyik zsebből kell a másikba tenni mint afféle államszocializmus utáni államkapitalizmusban.
Hát ezek lennének a körülbelül jelenlegi vezetés döntései által előidézett "nagyon-nagyon pozitív változások..."
Olvasónk kommentárja pedig jól elérhető helyre hívja fel a figyelmet: A CBA bejárata mellett van üveggyűjtő konténer. Igaz, a CBA tulajdona,de nem szólnak érte, ha a vissza nem váltható üveget beleteszik.
Lelopták a kripta-kápolna bejáratáról a kovácsolt vasrácsot
Címkék: fotó rendőrség református temető
2017.03.31. 20:34
Arról a sajnálatos tényről, hogy a református főbejáratával szemben, a ravatalozó kápolnától balra elhelyezkedő ódon kriptakápolna ajtó nélkül nyitva áll, az alábbi olvasói levélből értesültem. Akkor még nem tudhattam, hogy a kovácsoltvas eredeti rácsokat leadás céljából valószínűleg ismeretlen tettes lelopta. A FM RFK illetékesét megkérdezzük az ügyről. Az olvasói levél március 20-án érkezett, akkor a levélíró azt tapasztalta, hogy valaki - talán éjszakára? - meghúzódik a kriptakápolnában. Ma, március 31-én néztem meg magamnak, mert én sem jártam benn még sosem, de gyerekként olvastuk a márványtáblát a rácsra támasztott elemlámpával - a nevekre és az évszámokra voltunk kíváncsiak. Lényeg azonban, hogy az olvasó levelével ellentétben én már semmi szemetet nem láthattam a gondos és igényes református atyafiak temetőjének ezen a részén. Aki pedig kriptaajtót lop le, annak a.... No, de, volt minekünk gyerekszobánk! Egy református család kriptájából készült márciusi kép a katolikus temetőről.
Az utolsó temetés ezen a helyen 1944 márciusában történt, 73 éve. Az életének 84. évében elhunyt özv. Farkas Károly nyugalmazott (bicskei) postamester búcsúztatója volt ez. Az 1931-ben elhunyt felesége nélkül, akivel 40 évig éltek házasságban - 13 évet élt. A tudomásom szerint az erős erdélyi rokoni szálakkal bíró bicskei család tragédiája 1922-ben történt, amikor egyetlen reménységüket és boldogságukat, a 30 éves korában meghalt fiúkat, Dr. Farkas Tivadar ministeri fogalmazót és tartalékos tüzérhadnagyot 1922. február 22-én eltemették. Azt gondolom, valószínűsíthető: ezt a kriptát a gyász és mérhetetlen fájdalom építtette meg a szülőkkel ezelőtt majdnem 100 éve. Béke poraikra.
Biztos forrásból tudom, hogy a templomukat is felújító reformátusok elhatározása az épület felújítása. Az elhunytak távoli rokonairól keveset lehet tudni. Az FM RFK Kommunikációs Szolgálatának tájékoztatása szerint 2016. november 7-én indított büntetőeljárást a Bicskei Rendőrkapitányság lopás vétség gyanúja miatt
ismeretlen tettes ellen. A kollégák a nyomozást 2016. december 20-án felfüggesztették.
Tisztelt Bicske Szó!
Bár már nem lakom Bicskén, csak alig pár km-re Csabdiban, azért még érdeklődve követem az ott történt dolgokat.
Vasárnap József nap alkalmából virágot vittünk Édesapámnak a református temetőbe. Meglepődtem, ahogy a kapun beléptünk, hogy a kis különálló sírkápolna nyitva van. Közelebb mentem, hisz mindig olyan titokzatos volt ez számomra, mi lehet ott. Akkoriban persze nem sokat lehetett látni, mert sötét volt bent. Most viszont nincs rajta az ajtó, bent egy ponyvával valami le van takarva, bal oldalt a sarokban üres üdítősüvegek, és szemét. Mélyen megérintett a hely. Így persze már olvasható volt kinek/kiknek a nyughelye! csak egyet nem értek, ha esetleg felújítják, miért van tele szeméttel? A kegyelet és tisztelet akkor is jár, ha 70-80 éve helyezték őket örök nyugalomra! Én ezt nagyon fontosnak tartom! Az egyikük egy tartalékos tüzérparancsnok volt, ha jól emlékszem, és a neje, meg még valaki, de az ő személye kicsit homályos.
Arra szeretném kérni Önöket, ha lehetséges néhány szóban némi tájékoztatást kérnék a sírbolt körül zajló dolgokról.
Tisztelettel és köszönettel!
Tisztelt Asszonyom!
Köszönöm levelét. Megkérdezem, de én már évekkel ezelőtt is hallottam arról, hogy a Bicskei Református Egyházközség Bicske város segítségével rendbe tenni készül azt a kriptakápolnát kívül-belül. Első lépésként a tető készült el, mert a beázás volt az első, amit mielőbb meg kellett szüntetni az enyészet elkerülése érdekében. Holnap megnézem magam is. Ha tájékozódtam, megírom Önnek.
A Pannónia Szíve közleménye néhány szerkesztői megjegyzésünkkel
Címkék: kerékpár etyek kerékpáros tessely csabdi
2017.03.31. 17:35
Bringaút és alagút
Megkezdődik a kerékpárút építése Etyek és Tarján között
Újabb szakaszához érkezett Pannónia Szíve – Etyek és környékének fejlesztése: hamarosan megkezdődik a kerékpárút-építés. Az újhegyi pincesor északi végétől Háromrózsa, Bicske és Csabdi érintésével Tarjánig tartó útszakasz 2,27 milliárd forintból készül el és egy különleges műszaki megoldást is tartalmaz.
Lezárultak a kivitelezésre kiírt közbeszerzési pályázatok és rendelkezésre állnak a szükséges építési engedélyek, így hamarosan indulhat a munka a kerékpárúton. A teljes szakasz összesen 36,4 km hosszú lesz, ennek során két híd, számos pihenő, kerékpártároló és parkoló épül. Emellett a szükséges pontokon a közvilágítást is korszerűsítik, helyenként napelemes megoldásokkal. „A tervezők folyamatosan figyelembe vették a turisztikai szempontok mellett a helybéliek igényeit is. (Bicske, Előhegy utcában is?! - a szerk.) Emellett a legideálisabb nyomvonalak és forgalomvezetési megoldások megtalálása érdekében fórumokon is egyeztettünk az út által érintett települések lakóival" (ez így elég pontatlan, mert a fórumokat nem hirdették meg sehol, csakis azokat a tulajdonosokat értesítették róla, akiknek birtokát közvetlenül érinti a fejlesztés - a szerk.) – beszélt a kompromisszumos megoldásokról dr. Molnár Krisztián, a beruházó Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács (VVVTFT) elnöke.
Az út többféle technológiával épül. Lesz új építésű, önálló vonalvezetésű aszfaltos kerékpárút, árvízvédelmi töltésen (egyben ártéren, 60-80 cm magas töltésen a kb. 3 m méter széles útburkolat - a szerk.) mezőgazdasági úton vezetett, szintén aszfaltburkolatú szakasz és a közút kiszélesítésével létrehozott kerékpársáv is. A településeken belül egyesített gyalog- és kerékpárút épül, néhány helyen pedig a mostani közutat teszik alkalmassá biciklis közlekedésre a burkolat kijavításával.
Az út legérdekesebb szakasza az M1 autópályán való átkelés lesz. Mivel szintbeli kereszteződés természetesen szóba sem jöhet, ezért a tervezők alagút építése mellett döntöttek a gyorsforgalmi út töltésén keresztül (két meglévő átjáró között - a szerk.). Az ún. átsajtolásos eljárással anélkül vágnak utat a szakemberek biztonságosan az út alatt, hogy ez a forgalmat akadályozná.
A közbeszerzési eljárások eredményei alapján a kerékpárutat az Útéppark Kft., míg az alagutat a Sycons Kft. építheti meg. A teljes beruházás összköltsége 2,27 milliárd forint, a befejezési határidő augusztus vége. „Ez az építkezés csak egy eleme a Pannónia Szíve névre keresztelt, nagyszabású infrastruktúrafejlesztési és turisztikai projektsorozatnak Fejér megye északi részén” – összegzett Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, a térség miniszterelnöki biztosa. „Etyek az első lépcső, ahol főként a falu borászati központjainak – Újhegynek, Öreghegynek, Kecskegödörnek és Körpincének – a rekonstrukciója zajlik. A tervek szerint a jövőben újabb etyeki helyszínek és más települések is forrásokat és lehetőségeket kaphatnak” – tette hozzá.
Az „Etyeki Gasztrosétány és kapcsolódó fejlesztések” projekt lebonyolítója a Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács. A fejlesztések jelenleg épülő elemeinek költségvetése 3,716 milliárd forint, a forrást a magyar állam biztosítja. Az etyeki építkezések a Pannónia Szíve program nevű térségi turizmusfejlesztési program első ütemét jelentik.
NYÍLT LEVÉL AZ ELVISELHETŐBB BICSKEI LEVEGŐÉRT
Címkék: környezetvédelem környezetszennyezés füst írazolvasó
2017.03.31. 14:10
Kedves Bicskeiek!
(A felvétel jól kifejező illusztráció, ami 2016. őszén készült.)
Bízom benne, Önök is úgy vannak vele, ahogy én. Utálom a tiszta levegőt! Különösen tavasszal idegesít, mikor verőfényes napsütéssel, gyenge vagy erősebb tavaszi szellővel, a friss fű szagával (pfujj), a nyíló kerti virágok és a virágzó fák illatával keveredik. Nekem ugyan ne keveredjék! Jobban szeretem sokkal az őszt, amikor az égetett tarló vagy a kertekben elfüstölt kerti hulladék levegőjét szippanthatom (a szomszéd néni különösen jól teljesít ebben: még zölden égeti el, mikor nem tud égni, jobbára csak füstöl, azt viszont bőségesen, és hál’ Istennek nem oltja el vízzel, így ha éjjelre nyitva hagyom a nyári vagy őszi ablakot, a házunk is tele lesz vele: hajnalban a belül még forró kupac a lehűlt levegőtől újra életre kel, valósággal hívogatva a tornácon elköltött reggelihez), s különösen a telet, amely az olajkályhák vagy a tűzre rakott háztartási szemét porszemcsékkel terhes nehéz levegőjét árasztja szét a városon. Eleinte féltem, ha ide, vidékre költözöm, hiányozni fog a nagyváros kőszénfüstös ipari levegője, de kellemesen csalódnom kellett. Itt még sokkal füstösebb. Amikor egyesek szmogriadóért kiáltanának (szerencsére ezt nem hallottam még errefelé), én hatalmas esti sétát teszek a városban, melyen előbb egy magaslati pontról felmérem a kerti füstökkel és sűrű, egészségtelen füstöt árasztó kéményekkel legsűrűbben tarkított útvonalat (általában több is kínálkozik, a bőség zavarával nehezítve a választást), majd elindulok rajta, hogy mélyeket lélegezve tisztítsam ki tüdőmet dolgozószobám könnyű levegőjétől, s hazatérve feltegyem a kérdést feleségemnek: ugye lett olyan szagom az egy órás körút alatt, mintha több hétig füstölődő sajtok, sonkák vagy kolbászok társaságában lógtam volna valami jó kis füstölőben? Sőt, sokkal olyanabb.
A füst tartósít, fertőtlenít, kellemesen elbódít, s a könnyű sétát megfelelően nehézzé teszi, melynek végén úgy érezheti az ember, mintha egy félmaraton megtétele után lihegne. Így aztán többet is ad, mint amennyit formálisan teljesítettünk, s igazi sportembernek hihetjük magunkat. A füst úgy intézi, mindent megtettünk egészségünkért. Amikor nincs, szinte hiányzik. Nyári estéken nagynéha előfordul, hogy hiába megyek utána, csak pár kósza kertből száll fel, egyből elegyedve a tiszta levegővel, s így olyan, mintha nem is lett volna. Be kell vallanom, ilyenkor magamban nyomtatást nem tűrő szavakat is használok bicskei polgártársaimra, mi ütött beléjük, hogy nem hódolnak rendszeres szórakozásuknak! Bocsássanak meg, de a hiány az hiány. (Idősebbek talán még emlékeznek arra az egykori híradós tudósításra, mely ilyenkor emlékezetembe úszik: egy pulikutyáról szólt a hír, aki gazdája wartburgja reggeli kipufogásának függőjévé vált. Szinte ráharapott a kipufogócsőre, annyira kívánta a benzingőzt. Hát valahogy én is így vagyok a bicskei füsttel.) Ilyen esetekre immár rendszeresítettem az udvaron egy búbos kemencét. Ha nem jön a szomszéd udvarról, és ha hiába mennék utána, mindig legyen kéznél, jobban mondva orrnál és szem előtt (mert ha nem mondtam volna, nem egyedül a légzőszerveknek, a szemnek is nagyon kellemes, megedzi a könnycsatornákat, s emlékeztet rá, nemcsak a szájnak az erőspaprika kapsziicin-adagja lehet élvezetes trauma, de a szemekbe hatoló csípős füst is). Csak az a baj, hogy a kemence képtelen azt nyújtani, mint a többi füstök. Egyszerűen azért, mert egyrészt a kemenceépítő mester (T.T.) szakértő munkájának köszönhetően különösen jól szelel (név és cím a szerkesztőségben!), másrészt mert a száraz bükkfától túlságosan tiszta a füstje, nincs benne elég elégett porszemcse, egészségtelen égéstermék. Ennélfogva nem is tud leülepedni s körülölelni bennünket. Rendezhetek én akár minden nyári estén pizzasütést az udvarunkban, amihez köztudottan három-négy óráig is fűteni kell a kemencét, sohasem tudom azt a hatást elérni, mint az igazi, megszállottan égető polgártársaim.
Éppen ezért arra kérem Önöket, kedves Bicskeiek, hogy ne fogják vissza magukat, ne érezzem, hogy azért, mert tavasz van, káros füstből is kevesebbet kellene belélegeznem. Tisztába vagyok azzal, hogy Önöket az önkormányzat értelmetlen szabállyal korlátozza, azt írva elő, csak kedden és pénteken, s ekkor is csak szélcsendes időben pipáltathatják rá hulladélaikat az udvaron. S mielőtt a becses önkormányzat kedves képviselői fölvonnák íves szemöldöküket, természetesen azzal is tisztában vagyok, a magyar állam, ki tudja, milyen őrült megfontolástól vezetve, valójában és alapból minden napon tiltja a kerti hulladékégetés üdvös (nekem legalább mindenképp üdvös) tevékenységét, s az önkormányzatunk nagyon helyesen engedélyezi mégis, ha csak ezen a két árva napon is, az állami törvény egy szűk kis kapuján préselve át magát, önfeláldozóan, a bicskei polgárok érdekében. Szóval kedves önkormányzat, jól tudom, hogy Te sokat megteszel a füstölés érdekében, mégis azt mondom, tehetnél ennél többet is. A hét minden napján engedélyezni kellene az égetést! De hogy ne legyek telhetetlen, s a tiszta levegőhöz elvetemülten ragaszkodó egy-két bicskei igényei se legyenek elhanyagolva, mondjuk a vasárnap maradhatna kivétel, egye fene. Legfeljebb majd vasárnaponként a családdal kirándulásokat teszünk közeli és távoli ipari városokba, amíg a tiszta levegő perverz szerelmesei kimerészkednek házaikból, hogy aztán a hét maradék napjaira újra magukra zárják ajtajaikat és ablakaikat. (Kisebbik lányomat, aki asztmástként folyton édesapja s a bicskei idők szavába vág, majd itthon hagyjuk.)
Csak remélni tudom, hogy szavaim meghallgatásra találnak! És előre is köszönettel fogadom, kedves Bicskeik, csatlakozásukat ehhez a nemes, reményeim szerint minél többeket érintő kezdeményezéshez. Nehogy már a füst hiánya élhetetlenné tegye falusias kisvárosunkat!
Maradok tisztelettel,
(név a szerkesztőségben)
bicskei polgár
A második napelem táplálta LED-es lámpaoszlop is áll már a Bocskai utcai garázssoron
Címkék: eu közvilágítás
2017.03.30. 15:29
Ismert, hogy a 80-as évek második felében épült garázsok tulajdonosait évi kb. 24 ezer forint területhasználati díj plusz a 12 négyzetméteres garázsokért 12 x 220 Ft építményadó terheli. A terület vízelvezetése megoldatlan, esetenként a garázsokat árasztja el víz. A közvilágítás teljes hiánya ezzel az Európai Unió-s háttér-támogatású pályázattal megoldódni látszik a területen, legalábbis jóval több a semminél. Arról már nem is beszélve, hogy megújuló energiát használ a villamosenergia előállításához. Az előző oszlopnál, amiről először hírt adtunk, egy társasház bejáratának megvilágítása is jobb, mint volt.
Zsarolás miatt vették őrizetbe Dunaújvárosban a 19 éves bicskei lakost
Címkék: rendőrség
2017.03.30. 09:35
A járőrök Dunaújvárosban igazoltattak 2017. március 29-én este egy bicskei lakost, aki ellen a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság elfogatóparancsot bocsátott ki zsarolás bűntett elkövetése miatt - olvasható a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság közleményében. A rendőrök a 19 éves B. Józsefet elfogták, a rendőrkapitányságra előállították, majd gyanúsítottként hallgatták ki és bűnügyi őrizetbe vették.
A tűzoltók létrán mentek föl egy erkélyre a piac bejáratánál
Címkék: rendőrség tűzoltóság írazolvasó
2017.03.30. 09:10
A tegnap 14 óra után érkezett olvasói helyszíni jelentés szerint:
(Képünk évekkel ezelőtt készült)
"a Kisfaludy utcai középső tömbnél a piacnál tűzoltó, rendőr
1. emeleti lakás erkélyéhez létra támasztva, egy tömlőt tekernek már
össze, füst vagy korom nem látszik"
A FM RFK Kommunikációs Szolgálata kérésünkre a következő tájékoztatást adta:
"(...) a helyi tűzoltók munkáját a rendőrök helyszínbiztosítással segítették. A tűzeset kapcsán
lakosságvédelmi intézkedésre nem volt szükség."
A lakás erkélyén egy szekrénydarab füstölt, miközben nem volt otthon a lakó. Lakossági jelzésre érkezett a tűzoltóság. Hogy pontosan hogyan és mitől indult el a csírájában elfojtott tűz, arra még nincs válasz, de nyilvánvalóan vizsgálják. Eddig annyit tudunk a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság válasza alapján, hogy ismeretlen okból a lakás erkélyén körülbelül fél négyzetméteren bútor illetve berendezési tárgyak égtek.
A megelőzés sikeres volt.
Egy darab napelemes LED-világításos lámpaoszlop néhány napja a Bocskai utcában
Címkék: közvilágítás
2017.03.29. 21:48
A Petőfi tér és a Kézai Simon utca újul meg pályázati forrás segítségével
Címkék: utca eu pályázat
2017.03.27. 12:57
Mellékesen azt a kis pikantériát észrevételezzük, hogy március 22-én a testület (pontosítás: polgármester) döntött a kivitelezőről (pontosítás: tervezőről) miközben a város hivatalos honlapja szerint március 27-ig bárki pályázhat. Ez a kis tévesztés újabb, apró, szinte már szórakoztató bizonyítéka annak, amiről mindenki tud ebben az országban.
Amúgy büszkék vagyunk népszerű Ír az olvasó rovatunkra, ami nem túl régen olvasónk fotóit közölte a leharcolt Petőfi térről eső után, ami egyáltalán nem volt névadójához méltó kép. Örvendetes tehát az állapotok felismerése és az intézkedés.
Előterjesztés A Kézai utca és a Petőfi tér felújításáról 1. előterjesztés száma: 76 /2017 2. előterjesztést készítő személy neve: Fábián Róbert 3. előterjesztést készítésében közreműködő személy neve: - 4. előterjesztés mellékleteinek felsorolása: 1. melléklet - határozati javaslat 2. melléklet - árajánlatok 5. előterjesztést tárgyaló bizottságok felsorolása: Gazdálkodási Bizottság Város- és Vállalkozásfejlesztés Bizottság 6. előterjesztés nyílt vagy zárt ülésen való tárgyalása: nyílt 7. előterjesztésről való döntés formája: egyszerű többség 8. előterjesztéshez felhasznált jogszabályok felsorolása: Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény Tisztelt Képviselő-testület! Tisztelt Gazdálkodási Bizottság! Tisztelt Város-és Vállalkozásfejlesztés Bizottság! Ahogyan az a képviselő-testület előtt is ismert a 2016-os évben pályázatot nyújtottunk be a Kézai Simon utca és a Petőfi tér burkolatának felújítására. A pályázaton 50% önerő mellett közel 25 millió forint összeget nyertünk. A pályázatban foglalt célok megvalósításához szükséges a kivitelezési munkákra vonatkozó tendertervek elkészíttetése, melyekre a Hivatal több ajánlatot kért. 2 tervező a felkérést nem vállalta, míg 2 tervező az 1. sz. melléklet szerinti árajánlatot adta. A közbeszerzési eljárás megindítása előtt ki kell választani a tervezőt, aki a tendertervet elkészíti, majd ezen tervek alapján a közbeszerzési eljárást le kell folytatni. Kérem a Tisztelt Képviselő-testületet. hogy a tervezőt kiválasztani, valamint a vonatkozó közbeszerzési eljárás megindításáról dönteni szíveskedjen! Bicske, 2017. március 22. Tisztelettel: Pálffy Károly polgármester
Grósz Mónika zenetanár "összes művei" - Fuvola tanszaki ünnep - Fotó: Csizmadia Péter
Címkék: zene koncert zenekar zeneiskola csizmadia.lászló fiatalok.háza
2017.03.27. 12:35
Egy zenetanárnő férjével és lányával úgy döntött: negyedszázados, Csizmadia László karnagy úr hívásával elkezdődött bicskei, zenetanári pályafutásának sikereit koncerttel ünnepli meg. Nem, nem zárja, semmi szomorúság, hanem új erőt merít.
Mónika Zsámbékon végzett tanítóként. Főiskolai tanulmányaiban is nagy hasznát vette a Prelúdium Zeneiskolában szerzett tudásának, az idén 1 hónap híján 30 éve létrejött Fesztivál Fúvószenekar fuvolása volt. Laci bácsi egyszer csak azt kérdezte tőle, nem jönne-e Bicskére fuvolát tanítani, az sem baj, ha még nincs képesítése, közben azt is meg fogja szerezni. És lőn. Megszületett a zenepedagógus. Most pedig pályatársak, tanítványok, szívének kedves muzsikusok mindannyian színpadra léptek a Fiatalok Házában, ahol még a galéria is megtelt a hallgatósággal.
(Eszembe jutott a GNM Színitanoda, ami ugyebár Goór Nagy Mária Színitanoda.... Akkor ez a Grósz Mónika vagyis GM Fuvolatanoda....)
Komolyra fordítva a szót, az első szám Wolf Péter: Szerencsés Flótás című száma volt. A végén, amikor ezt újrajátszották, a zenetanárnő könnyek között mondta el, hogy hálás a sorsnak, hogy ő milyen szerencsés "flótás"... Az első fellépők Andrikó Csenge, Székesi Adrienn, Stepán Melissza, Szabó Laura, Sebestyén Daniella, Oberchauser Boglárka, Balku Édua, Szelman Kinga, Tönköl Tamara, Sági Mirjam, Balázs Dorottya, Hercsik Fanni, Koczka Kincső, Bíró Dorka, Tarjányi Luca, Gróf Gabriella, Baranya Zsófia, Horváth Fanny, Béczy Eszter, Lődy Réka, Szalontai Gréta, Grósz Mónika-fuvola, zongorán kísért Zekéné Kovács Ágnes.
Köszöntésében a legszebb rész az volt, ahogyan a jubileumi koncerten a hallgatóság sorai között helyet foglaló szüleinek köszönetet mondott. A bal szélen ülő szülők nagyon büszkék lányukra, vejükre, unokájukra. Mónika azt mondta róluk, hogy tőlük tanulta meg a becsületes munkát, a minden nap egy lépés előre haladási elvét. Ami a tanulásban és a tanításban is alapvető. Még a Zeneiskolába való meghívásának felidézésekor mondta, hogy mennyire jó dolga van egy zenetanárnak: fél órát tölt egy diákkal vagy többet, nem úgy mint alapdiplomája szerinti kollégák, akik egész osztályokkal töltenek ugyanennyit.
A Popp: Orosz cigány dalát Tönköl Tamara fuvolán, Szanyi Bettina zongorán adták elő.
Tönköl Tamara: 7. osztályos tanuló a Csokonai Vitéz Mihály Ált. Iskolában. Az idei tanévtől „B” tagozatos. Szanyi Bettina: 11. osztályos tanuló a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium népi ének-citera szakán. Bettinát a népdalok, a népzene ragadta meg, amit szülei is kincsként tartanak számon.
Telemann: A vadászat című élvezetes művét Dr. Szilágyi Rita, Dr. Szilágyi Zsófia, Szabó Katalin, Tóth Orsolya, Pertl Polixéna, Karácsonyi Barbara, Tóth Zsófia, Kiripolszki Nelli, Grósz Mónika kara adta elő fuvolán.
A tanárnő elmondotta, hogy Pert Polixéna 2002-ben végezte el a fuvola utolsó osztályát nála, miközben már építészmérnöknek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen. Azóta született két kislánya, akik 1 és 3 évesek. 10 év után most újra Bicskén él.
Dr. Szilágyi Rita 2004-ben végezte el a fuvola utolsó osztályát szintén Grósz Móninál. Seregélyesen él férjével, Csizmadia Péterrel és két óvódás fiúkkal. Gyógyszerészként a helyi gyógyszertárat vezeti. Emellett babahordozással is foglalkozik: az Alba Babahordozó Egyesületben, Székesfehérváron.
Dr. Szilágyi Zsófia: 2005-ben végezte el a fuvola utolsó osztályát szintén a tanárnőnél. Budapesten él, hat éve vezet gyógyszertárat Érden. A család és a zenekar miatt jár rendszeresen haza, Bicskére.
A két gyógyszerész doktorátust megszerzett muzsikus családja a bicskei zenei élet régi támogatója.
Kiripolszki Nelli 2009-ban végezte el a fuvola utolsó osztályát - szintén Móninál. Négy éve végzett közgazdászként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Azóta Budapesten él. Jelenleg értékesítés támogatóként dolgozik Magyarország piacvezető állásportáljánál. Bicskére főként a zenélés és a barátok, valamint a család miatt jár vissza.
Szabó Katalin 2009-ban végezte el a fuvola utolsó osztályát. Januárban végzett mesterképzésen a Károli Gáspár Református Egyetemen, angol és magyar, mint idegen nyelvtanár szakon. Jelenleg az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karán dolgozik nemzetközi referensként.
Tóth Orsolya 2009-ban végezte el a fuvola utolsó osztályát. A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskolájának doktorandusz hallgatója, ahol emberi jogi kérdésekkel foglalkozik. Bicskén él, aktív tagja a Bicskei Fesztivál Fúvószenekarnak.
Tóth Zsófia 2014-ben végezte el a fuvola utolsó osztályát. Harmadéves atomenergetikai mérnök-hallgató a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Budapesten lakik, hétvégenként jár haza Bicskére a család és a fúvószenekar miatt.
Karácsonyi Barbara 2014-ben végezte el a fuvola utolsó osztályát, mellette 11 évig kempózott versenyszerűen. Európa-bajnoki címet és világbajnoki érmeket is szerzett. Jelenleg a bicskei Szociális Otthonban dolgozik, és gyógytornász szakra készül.
A fuvolistákra a nevüket és az évszámot tartalmazó mondatban a mester mindig elmondhatta, hogy "nálam" végeztek. Ebben az egyetlen szóban valami hatalmas büszkeség feszül.
Telemann: Fantáziák szóló fuvolára című művét Szabó Réka fuvolaművész fantasztikus előadásában hallhattuk.
Szabó Réka zenei tanulmányait a Bicskei Zeneiskolában kezdte Tihanyi Gellértnél. Két év furulya tanulás után fuvolázni kezdett. Grósz Mónika növendéke volt négy éven át, ő segítette a zenei pálya felé. Középiskolás éveit már a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában töltötte, Berényi Bea növendékeként. 1999-ben sikeres felvételi vizsgát tett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre és Prőhle Henrik növendéke lett. 2005-ben diplomázott. 2006- tól 2008-ig Münchenben a Hochschule für Musik und Theater-en folytatta tanulmányait Marianne Henkel professzor kezei alatt. 2008 júniusában diplomázott a mesterosztályban.
10 éve tanít, jelenleg a Dunakeszi Farkas Ferenc Művészeti Iskola fuvolatanára.
Legkedvesebb zenetörténeti korszakai a barokk és a klasszika. 2008-ban alakult Haendel trió barokk kamaraegyüttes tagja. Legszívesebben tanítással és kamarazenéléssel foglalkozik - konferálta fel egykori tanítványát Grósz Mónika.
A flauto traverso, azaz harántfuvola az 1700-as évek elejére elért egy olyan fejlettségi fokot, hogy a zeneszrezőket szólódarabok komponálására ösztönözte. Így keletkeztek az 1730-as évek elején Telemann Fantáziái szóló fuvolára. 12 fantáziát írt a komponista, melyek aránylag rövidek. A 2-3-4 tételes fantáziákban találkozhatunk a kor jellegzetes zenei műfajaival (pl.: prelúdium, fúga, francia nyitány) és a korabeli tánctételekkel (pl.: menüett, gavotte, bourrée). A korszak jellegzetessége, hogy a zeneszerzők számtalan díszítési lehetőséget adnak az előadóknak.
A hangversenyen két fantázia csendült fel: a fisz-moll és az A-dúr.
J. S. Bach: g-moll Szonáta 2. 3. tételét Metykó Viktória-Horváth Tamara fuvolaművészek előadásában hallhattuk.
Metykó Viktóriab 2007-ben nyert felvételt Grósz Mónika tanszakáról a budapesti Weiner Leo Zeneművészeti Szakközépiskola fuvola szakára. 2015-ben kapott BA diplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián. Majd fél évet Németországban töltött, mint zenekari fuvolista és pikolós. November óta Tatán és Pesten is zeneiskolában tanít és közben különböző színházak előadásiban is játszik, mint zenekari tag.
Horváth Tamara 2008-ban nyert felvételt bicskei tanszakáról a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola fuvola szakára. 2016-ban szerezte meg BA diplomáját a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karán, jelenleg a Debreceni Egyetem mesterszakos hallgatója. Emellett tanít és zenekarokban játszik.
Következett Bizet: Kis fantázia a Carmen operából Dr. Szilágyi Rita-Dr. Szilágyi Zsófia előadásában.
Ezt követően tanárait köszöntette az est létrehozója. A tanárok, akiket felsorolt és köszöntött, a tanulmányaiban vagy már kollégaként példaképei pedagógusként. Székely Zoli bácsival kezdte, aki maga is zenész volt. A hallgatóság soraiban helyet foglaló Szabó Ildikóval, Pattantyúsné G. Máriával folytatta és természetesen Béres Klárával, aki zongorán kísért több fellépőt. Horváth Edit, Kovács Imre és természetesen Csizmadia László nevei is szerepeltek a köszöntőben, a tisztelgésben a mesterek előtt.
Fauré: Siciliano című gyönyörű darabját, első dolga volt e sorok írójának itthon ezt megekesni, Szabó Réka fuvolaművész tárta elénk - zongorán kísérte F. Béres Klára.
Egy olyan zongorakíséretes darab következik - mondta Móni -, amellyel Réka zeneiskolás éveire szeretne visszaemlékezni. "Élénk kamarázás folyt a fuvolatanszakon, amikor Réka nálam tanult. Az örömteli együttzenélésen kívül, mély barátságok szövődtek a fuvolás növendékek között. A zeneiskolában tanult ebben az időben Kiss Eszter, aki a fuvola mellett zongorázott is Klári néninél. Réka és Eszter gyakran duóztak együtt, de fuvola-zongora felállással is kamaráztak időnként. Így tanulták meg az egyik tanévben a Fauré Sicilianot.
Réka szeretett volna egy szép darabot játszani egykori zongorakísérőjével Béres Klárával a mai koncerten. Ezért esett a választás a Fauré Sicilianora, mely összekapcsolja az egykori lelkesítő diák kamarázást és a mindig kedves és mosolygós zongorakísérőt!"
Poulenc: Szonáta I. tétel - Boros Adrienn fuvola - zongorán kíséri Zekéné K. Ágnes.
"Boros Adrienn 2013-ban nyert felvételt tanszakomról, a budapesti Weiner Leo Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol jelenleg 12. osztályos tanuló, Horgas Eszter növendéke.
Francis Poulenc francia zeneszerző és zongorista volt a 20. század közepén. A Szonátát fuvolára és zongorára 1957-ben írta, melyet Jean-Pierre Rampal mutatott be a strasbourgi zenei fesztiválon. A 20. századi fuvolairodalom meghatározó műve ez a szonáta, melynek három tételéből az elsőt fogjuk most hallani."
Jan Clarke: Maya című műve Metykó V.-Horváth T.-fuvola; Demény Teodóra-zongora előadásában nagyon-nagyon szép. Azt gondoltam, egy hétig hallgatnám.
Ian Clark: egy ma is élő angol fuvolista és zeneszerző - vezette fel Grósz Mónika. Csodálatos fuvoladarabokat, kamaraműveket komponál. Kiskorában édesanyja zongorán és csellón tanította majd 10 évesen kezdett fuvolázni teljesen egyedül. Később magántanárhoz járt egy művészeti iskolába. 1986-ban diplomázott, mint matematikus, de egyetem mellett továbbra is a fuvola töltötte ki szabadidejét. A könnyebb zenei műfajokhoz is vonzódott, ami érződik különleges hangulatú művein is. 2000 óta abban a művészeti iskolában fuvola tanár, ahol egykoron ő maga is tanult. Emellett sok CD felvételt készít, komponál és koncertezik a világ különböző pontjain.
A Maya indiai filozófiákban használt többjelentésű szó. Legegyszerűbb fordítása: illúzió.
A 10. szám a Taka-taka volt Grósz M.-Andrikó Cs.-Stepán M.-Székesi A.-Szabó L.-Sebestyén D.-Balku É.-Tönköl T.-fuvola, Kormos Bence-konga, Őri Gerő-dobok, Csintalan Márk-gitár, Kaiser Tamás-zongora előadáásban.
Végezetül pedig Wolf P.: Szerencsés Flótás című művét játszotta el megint az összes fellépő és vendégmuzsikusok.
(Szerencsés Flótás vagyok, hogy ott lehettem!)
ia
Kurucz "Lali" Viktor született 1981.11.22-én. Születése óta küzdött szívproblémákkal, márciusban műtötték meg legutoljára. 2017.03.24-én drága Lali barátunk, életének 35. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Búcsúztatóján mindannyian ott leszünk, akik ismertük és szerettük, abban a reményben, hátha ezzel egy nagyon picit is csökkenteni tudjuk családja, szülei, testvére és szerelme fájdalmát. Ha az időpont és helyszín meglesz, itt is látni fogjátok. Régi képeit és írásait ajánljuk, szeretettel:
"Bicskei vagyok és szeretek itt élni. Minden ide köt. Család, Barátok és jó érzés, hogy mindenkit ismerek. A Barátok gyakran hívnak Lalinak, hogy miért annak is külön története van. Imádok horgászni és biliárdozni, - ezt sokan tudják rólam, mert elég gyakran mondogatom - legtöbbször ez sporthorgászatot és versenybiliárdot jelent. Jelzem mindkettőt amatőr szinten csinálom és inkább csak gyakorlom ezeket. A műlegyes horgászat, amit szeretnék mindenképpen kitanulni egyszer. A zenéért és a filmekért is rajongok. Különös a viszonyom az írással is. Szeretek élni, ez mindenképpen igaz"
Olvassunk Lalitól!
Kurucz Viktor blogjának írásai
szia, nekem is van egy vesszőparipám, amit megemlíthetnél.
A Bicske-Tatabánya viszonylatban közlekedő helyközi autóbusz menetrend szerint hajt végig a Bocskai utcában a 7,5 tonnás súlykorlátozás ellenére.
Valamiért a rendőrségnek nem tűnik fel. :)
Lehet, hogy jobb lenne előbb a Volánnak kellene jelezni. Nem tudom.
Szavazzunk Akli Luca ruhatervére, amit a Budapesti Tavaszi Fesztivál Corset Divatpályázata versenyképesnek ítélt!
Címkék: művészet óbarok
2017.03.24. 15:55
Akli Luca (Óbarok) alkotására itt szavazhat mindenki. Hajrá Akli Luca!
Szarnak-bajnak nincs gazdája, de a remény hal meg utoljára
Címkék: biztosító fák városháza tessely pálffy.károly
2017.03.24. 14:49
A Bicske, Gárdonyi utcai lakosok tavaly november 2-án kértek először időpontot az ügyükben Pálffy Károly polgármesternél. Hónapokig nem történt semmiféle visszajelzés, a feleségnek pedig a baj megtörténte után végül javasolta valaki, hogy keressék fel Tessely Zoltán ogy-i képviselőt, akihez telefonszámot is kaptak. A hívás után a harmadik napon fogadta a bicskei lakost, aki már hónapok óta várt a polgármesteri visszajelzésre.
A képviselő meghallgatta és az irodájától 1 km-re fekvő házhoz a panaszossal együtt érkeztek meg a kidőlt kerítésükhöz.
A család azt is elmondta, hogy a problémát és az akkor még álló kerítést, kérésükre, korábban egy önkormányzati dolgozó is megtekintette, fotókkal dokumentálta.
A probléma a következő volt: nyílt, fényes környezetben egy közterületen ferdén álló öreg fa gyökértömbje nagyobb szelekben rendszeresen megingatta az öreg, békebeli, téglából rakott, de jól pillérezett kerítést. Tessely Zoltán, aki középiskolában erdész végzettséget szerzett, egyetértett az ott élőkkel a fa veszélyes állapotát illetően, körüljárta a romokat, fényképezett és megnyugtatta az ott élőket, a közterületen álló fát kivágják.
Február 28-án dőlt ki a kerítésük, a képviselő márciusban látta a maradványokat. A lakók szerint a fa gyökérzetének, a lábazat alapjának érintő mozgása nélkül még egy jó ideig kibírta volna az építmény. Tessely Zoltán terepszemléje után napokon belül eljutottak a jegyzőhöz, aki szintén nem kecsegtette megnyugtató megoldással a lakókat, de feltétlenül úgy érezték, hogy aktivizálva lettek a döntéshozók ebben az ügyben.
A leomló kerítés közelében két autó parkolt, az egyikben anyagi kár keletkezett, gazdája mind a mai napig a biztosítónál intézi káreseményét. Az ott élők sem sokat tudnak arról, hogy nekik fizet-e a biztosító, melyik fizet, mikor fizet. Azt sem tudják a ház gazdái, hogy a lakásbiztosításuk alapján történik-e kifizetés vagy a város felelősségbiztosítása alapján, hiszen a fa közterületen áll.
Az borítékolható, hogy gyorsan fizetni kevés biztosító szeret, bár e sorok írójával nagyon korrekt volt két kisebb esetben az Ady utcai. De ők nincsenek ebben az ügyben. Mindegyik a másikra mutat majd vagy mindkettő széttárja a kezét. Ha meg is történik a kártérítés, arra sokat kell várni.
A Bicskei Gazdasági Szervezet (BGSZ) (értelmesebb, találóbb régi nevén a városgazdák) vezetői döntése már régen kihúzhatta volna az egész ügy méregfogát, ha döntésével idejében eltávolítja a közterületen megdőlve álló, öreg fát, amit bármelyik szemléje alkalmával könnyedén észlelhet a bicskei főutca Gárdonyiról elnevezett mellékutcájában, szinte a sarkon. Mind a mai napig ott áll.
A lakók tavaly novemberi kezdeményezése, időpontkérés Pálffy Károlytól, ami után 3 hónapig nem történik a világon semmi, egyedül a recepciós tudja mi a gond, egy korábbi városházi munkatárssal tudnak beszélni, aki elsorolja a gallyazási kérelem vagy kivágás engedélyeztetésének feltételeit. Zárva maradt a polgármesteri iroda ajtaja előttük, pedig mint közismert, Pálffy Károlynak helyettese is van az alpolgármester személyében saját irodával. A feleség egy esetben felmerészkedett a városházi lépcsőn, a polgármester éppen jött le, két percben meghallgatta, a kezében lévő levelet akarta átadni a bicskei polgár, de a polgármester azt mondta, adja le a recepción, mert ott pecsételve visszakap egy másolatot: átvették.
Persze, az információ is elakadhatott a hivatal életében, probléma lehet a vérkeringéssel, az információáramlással, ami hivatalos helyeken a világon mindenütt, mindig fennállhat. Hiszen mindig fontosabbnál fontosabb dolgok tucatjai állnak sorba, jobban mondva versenyeznek és törnek az élre ezért-azért. Esetleg amazért.
A kártérítési igényhez a károsultaknak feltétlenül igazolniuk kell azt, hogy a fa gyökérzete okozta a kerítés kidőlését. Ez nem történt meg, mert egy már nem városnál dolgozó azt mondta nekik, hogy igazságügyi szakértői vélemény szükséges. Ez olyan drága, hogy ennek az árából akár több kerítést is lehetne építeni.
A kerítés viszont szeles napon (február 28.) dőlt le. Igazoltan veszélyjelzés volt hatályban február 28-án a szélerő miatt.
Előtte már ki lehetett volna vágni a fát, itt késett el a BGSZ, pontosabban itt is, mert már régebben észre kellett volna venniük az útra dűlő fa állapotát, hiszen az olyan magas, hogy kidőléskor a szembe szomszéd ablakán is menne be, a járdát érné.
A lakásbiztosító állítólag kapásból fizetett volna, de ők inkább egyértelműen a fára fogták, ami városi, hiszen közterületen áll, miközben ez nem igazolt. De ők ezzel a vízzel mosták kezeiket.
A kerítés alapja nem lett feltárva, tehát lehet olyan vélemény, miszerint nem a fa volt a hibás, hanem inkább az építmény kora - de ilyen sincs.
Jómagam is láttam a kidőlt kerítést. Szerintem első blikkre bírta volna még a békebeli darab. Láttam egy város által kért költségvetési összeállítást, miszerint a régi téglák megpucolásával, és más anyagok újrahasznosításával a legolcsóbban nettó 311 ezer forintért állítható helyre a kerítés egy jó nevű, a város által is ismert szaki szerint úgy, hogy a régi téglákból épülne megint. Szerintem is az lenne a teljesen korrekt, ha a fát gyökerestől eltávolítanák, amit a gazda egyébként tavaly november óta kifejezetten kér. Onnantól kezdődhet az épülés alapásással. Addig nem. Ha a bicskei polgártól nem várnak el túl sokat drága, bürokrata modorban, miszerint szerezzen be igazságügyi szakértői jelentést Székesfehérvárról, hanem kapna 20 mázsa cementet és x zsák meszet, az lenne ám a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Nem igazságügyi szakértő kell százezrekért, amiért dupla akkora kerítés épülhetne, hanem 0 Ft + ÁFA/hó szaktanácsom szerint kérdezzék meg a Meteorológiai Szolgálatot, hogy mekkora szél volt február 28-án.
EZZEL EGYÜTT vegyék figyelembe mint a valószínűséget jól megalapozó életszerűséget, hogy a panaszosok november "kettedike" óta dokumentáltan ezért álltak sorba Pálffy úrnál, hogy elmondhassák, hogy elérjék: vegyétek már ki a fát, mert szélben a kerítésünket is ringatja a gyökerével és ebből nagy baj lesz.
A gyökér és a kerítés-alap kapcsolatát azzal és úgy lehetne látni, ha feltárnák és megfotóznák. Pár gyakorlatias ember jegyzőkönyvezhetné szakértő helyett. A Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság vonuló állományának tagjai szerintem dolgoztak már nagy erdőnyi élő vagy száraz fával és gyökértömbbel mindenféle helyzetben, alulról-felülről-oldalról és röptében, úszva és égve. Lehet adni a szavukra. Erőtani értelemben pláne. Hogy mi hat mire. Mi nem.
Jómagam Akli Miklós egyetemi hallgatóhoz fordultam, akinek Óbarok községben lévő meteorológiai állomása szerint február 28-án 61.9 km/h volt a legerősebb szél. A mesternek nem mondtam, hogy milyen ügyről írok, csak hogy kellene egy ilyen adat Bicskéről a munkámhoz, tehát Akli Miklós barátomnak ehhez az ügyhöz semmi köze, segítségét köszönöm, nem akarom semmibe belekeverni. Hozzátette: Bicske Óbarokhoz képest magasabban, nyitottabb helyen fekszik, mégis közel, vagyis itt nagyobb legerősebb szelet feltételez arra napra, mint 61.9 km/h.
Hozzáteszem: A család a többi adat mellé hozhatna tanukat, akik jegyzőkönyvbe mondhatnák, hogy saját szemükkel látták a kerítés mozgását az alapból a fa széltől való mozgásával együtt. A BÖT aznapi eseménynaplója is tanulságos lehet a szélerő más helyeken megvalósuló pusztításának tekintetében.
A bicskei polgároknak fájdalomdíjként ügyük megoldásának elmaradása miatt, hogy nem fogadta őket a választott vezető, mea culpa, mea maxima culpa alapon minden megoldható lenne "családon belül", "házon belül", nem bürokratán: pár mázsa cement és mész odaszállításával a kert végében fekvő Tüzépről egy jegyzőkönyv alapján, mert "Csak a Bicske!" Aztán a kitermelt öreg fa helyére jöhet egy szép és nem nagy díszfa, például olyan, amit a Prohászkán is ültettek.
(A biztosító pedig fizessen már kártérítést, mert mi is fizetünk biztosítást. Ülni pedig széken szokás, nem a pénzen.)
ia
Kezdődik a füvön parkolás - Ír az olvasó
Címkék: gyász parkolás játszótér bicske-szíve-park írazolvasó
2017.03.24. 11:22
Felvethetnéd a blogban, hogy a Jézus Szíve parknál a Kisfaludy utcai "bejáratnál" helyezzenek ki táblát mert már most is a füvön parkolnak az autókkal a kényelmes mérleghintáztató apukák/anyukák pedig még nincs is igazi jó idő. (Van is kinn talán tábla, csak érvényt kell szerezni tán területi hatályának? - a szerk.)
Olyan táblára gondoltam, akár egy egyszerű fatáblára, amire ki van írva, hogy ne parkolj be a kocsiddal a fűre. Mert a Megállni tilos! táblát úgy kerülik ki, hogy nem az út mellett állt meg, nem a padkán, hanem teljesen befordult a fűre, például orral az uszoda felé.
mert olyan szép széles az a murvás út ott, gondolom azt hitte, hogy akkor kocsival is rámehet
de mindegy, nem házmesterkedni akarok érted, csak ha egy elkezdi, holnap odaáll kettő.... holnapután mindenki
Vagy legyen általánosítva a körbekerítés ahogy búcsúkor szokták. Avagy legyen végre egy szál kerítés legalább a Kisfaludy utcai oldala, mert nagyon forgalmas és zebra sincs és kiszaladhatnak, akik felügyelet nélkül vannak.
Az anyukák/apukák maguktól nem jönnek rá, hogy nem azért van ott szép nagy füves terület, hogy rá kelljen állni autóval.
Egyébként már tegnap is sorban álltak a hintáknál, annyian voltak kint. Ezt kellene fejleszteni a máriák mennybemenetele helyett
Csevegés vége
Írj be üzenetet...
Bicskei térségében félpályán halad a forgalom.
Anyagi kárral járó közúti közlekedési baleset történt 2017. március 24-én 10 óra körül az 1-es számú főút 28. kilométerszelvényében, Bicske térségében. A balesetben egy tehergépjármű és egy személyautó érintett.
A helyszíni szemle és műszaki mentés ideje alatt a forgalom rendőri irányítás mellett, félpályán halad.
Kérjük a gépkocsivezetők fokozott figyelmét! - olvasható a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság
ma 10:14-kor kiadott közleményében.
A Kincsem bicskei premierje március 31-én az egykori moziban
Címkék: mozi művház fiatalok.háza
2017.03.23. 15:59
Friss a bicskei hír, ami 144 éves - Csuszabál Bicskén és sárba-tiport lopott kalapok az itteni vásár után
Címkék: sajtó rendőrség székesfehérvár bál felcsút helytörténet
2017.03.23. 13:27
Köszönet Székesfehérvárra, ahonnan a korabeli sajtót a saját örömére kutató kollégától nem először érkezik ily veretes nyelvezetű visszapillantás. Köszönjük fáradozásod! A hír szerint a Bicskei Csuszabál 1873. február 14-én volt megtartva, (történetesen napra pontosan 75 évvel a mi anyukánk megszületése előtt.) A Kégl lányok nagyon erősen képviseltetik maguk a Székesfehérvár - társadalmi hetilap, 1873. társasági rovatában, közülük Fanni, Janka és Róza is jelen. Letrenyey Lajos, a felcsúti középiskola mai névadójának Vilmai leánya is jelen, de még a talpalávalót is a "fel-csuthi" Csányi Pista játssza. Óriási, ahogy a lap tudósítója mentegetőzik, ez amolyan udvariassági szokás, hogy a bálon jelenlévő sok-sok kiváló, általa nem ismert résztvevő nevét a legjobb szándék mellett sem tudja egészében felsorolni. Pedig de jó lenne 144 év után minden nevet látni!
Holnap este hatkor - De ha csöndben néznéd végig, április 19-ig megteheted
Címkék: kiállítás művház
2017.03.23. 04:26
Gólyahír 2017 - Megérkezett a bicskei gólya a Kistószegre!
Címkék: gólya kistószeg környezetevédelem
2017.03.22. 18:06
Előbb a hím landolt most is, ő teszi lakhatóvá a fészket a tojó érkezésére, akivel többnyire a kirepülésig maradnak csak egy pár - ellentétben a holló párokkal akiknél "'A halálig bébi!" effektus érvényesül, de ha választékos akarok lenni, a hollópár holtomiglan-holtodiglan egy pár marad.
Réges-régi barátommal, az általános iskola első osztályát végző 7 éves tanulóval érkeztünk a helyszínre. Az ő fotói biztosan sokkal jobbak, még videózott is, de azokat még nem láttam.
Nem látszik a mi madarunk sem sérültnek, sem betegnek, de még csak megviseltnek sem. Láttam már példányt "lelakottan" fészket érni... Ma ötkor legfeljebb nagyon fáradtnak látszott, leginkább olyannyira begubódzva álldogált, hosszú csőrét a melle alá bedugva, hogy a kelepjéből nem is látszott semmi. Amikor mi megjöttünk és mások is csodálták a fészek alól figyelve őt, akkor vette fel ezt a nyitottabb, figyelősebb testhelyzetet, ami a képen is látszik. Pihen. Rá is férhet.
Mindig nagyon drukkolok, hogy megjöjjenek. Már csak azért is, mert a blogomon javasoltam ezt a biztonsági fészekemelést, amit más településeken láttam. Olvasónk is mondta, hogy itt vér fog folyni, ha a gólyának valami baja lesz, ha megüti az áram, ő imigyen szorgalmazta a fészekemelést. A Duna-Ipoly Nemzeti Park, az E.ON, a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködésével jött létre. Madárbarát Magyarországban madárbarát Bicske! Örültem, amikor elkészült, de ezután már azért kezdtem aggódni, mi lesz, ha valamilyen különös ok miatt fészket sem hajlandó rakni az új szerkezetre és elmegy inkább a "faluból" egy másikba. Azt felelték nekem a gólyát jól ismerő madarászok, hogy erre kicsi az esély, de nem kizárható. Így aztán nálam mindig nagy ám a hurrá, ha megjön a gólya a Szent László utcába.
Ma fél kettő tájban hívott Pötördi Lajos. Elég a nevét megpillantanom a csörgő telefonon - bennem ez feltétlen reflexet vált ki. Mert ha Pötördi Lajos hív, az azt jelenti, hogy megjött Bicskére a gólya. Fölveszem és köszönés nélkül kérdezem: "Megjött a gólya? Jaj, köszi, gurulok." Akkor leereszkedtem a Kistószegen kerékpárommal, vártam, nézelődtem, sehol nem láttam. Betértem a közeli McEde büfébe, visszafelé azonban továbbra sincs sehol a gólya. Ez a kép már majdnem öt órakor készült, akkor már autóval mentünk vissza. Most is Lajos szólt, hogy ő már látta, nem csak a hírét hallotta. Így megy ez. Mert Lajos is a közelben lakó Zsuzsától tudta meg. Lajos ugyanis csak ezért, a gólya érkezése miatt hív engem egyszer egy évben, no és akkor, (de ez nem biztos), amikor útra kelnek, elindulnak délnek, amikor kirepül a teljes kicombosodott fészekalj és pát int Bicskének.
Úgy tudom, hogy a munkáját oly lelkiismeretesen és lelkesen végző Klébert Antal természetvédelmi őr arra készül, hogy a fiókákat meggyűrűzze, ebben az esetben gyönyörűen követhető lesz vándorútjuk, mindig tudhatjuk, akár online is követhetjük, hogy hol vannak éppen a Bicskén született példányok. A madárgyűrűzés a madárvonulás kutatását, a madarak védelmét segíti.
Ebben a videóban 2640 kép látható a bicskei gólya első, kiemelt, biztonsági fészekrakóhelyen végzett fészekrakásáról. Mivel 22 órán át 2 percenként készült fotó ugyanarról a pontról, csak a fészek látható biztosan mindig a képen, a gólya jön megy mint az életben.
ia
Bicskei harcosok szép eredményei a III. Jász Viadalon
Címkék: sport harcművészet dhkse metzger.anti
2017.03.22. 12:49
Immár rangsor versenyként is meghirdetett viadalon vett részt a Dinamik Harcművészeti Közhasznú Sportegyesület négy sportolója és kísérőik március 18-án.
A jászok fővárosának is ismert Jászberény adott ismét helyet a tizenhárom klub, egyesület 130 nevezett versenyzőjének az egész napos összecsapásra. A nemzetközi elvárásoknak is megfelelő versenyen több versenyszámban is lehetett indulni. Sportolóink fő feladata, hogy pontszerző helyezést érjenek el a Sport Ju Jitsu Szakszövetség versenyzői liszensz megszerzése céljából. Kempokáink remekül helytálltak és kemény küzdelmekben a következő helyezéseket érték el:
Hoffher Tímea: Ne Waza 3. hely
Bárdosi Kende: Fighting System 1.hely Fighting System 4.hely
Goldsmann Balázs: Fighting System 2.hely
Kormos Kata: Fighting System 2. hely, Ne waza 3. hely
A versenyen oldal- és vezető bíróként Metzger Antal ügyelt a szabályok betartására.
A csapatot Piros Béla edző is kísérte, támogatta.
Köszönjük mindenkinek a segítséget és gratulálunk minden versenyzőnk pontszerző helyéhez!
Metzger Antal
DHKSE elnök
Friss kommentek