A civil kezdeményezés hatására elkezdett parképítésben egy-két hete elkészült a Bicskei Mezőgazdasági Zrt. által javasolt és támogatott Bicske kemencéjének alapja, ahol talán először augusztus 20-án sütnek kenyeret a bicskeiek. Szintén civilek ajánlják a városvezetés illetékesei figyelmébe a következő pályázatot ahhoz, hogy a polgári kezdeményezésünk megvalósulhasson Bicskén:    

 Pályázati lehetőség a parképítésre.... Örömmel vennék a következő választ a városházáról: már dolgozunk rajta, köszönjük a megerősítést.... 

1977-ben a bicskei ovisok vonattal utaztak olimpiára Szárligetre, ahol futottak, kislabdát hajítottak és például távolugrásra emlékezik a kép gazdája, Kovács Erika. Ő azt is elmondta, hogy a kép hátulján a következő olvasható kézírással: "Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhoz vágom én". Aláírta Kontra Józsefné óvónő és Hetlinger Pálné vezető - 1977. május 8.

A képen balról Bálint András, Balázs Zsolt, Breuer Imre, a jobb szélen álló fiú neve nincs meg, kérjük olvasóink szíves segítségét. A lányok: Bőhm Andrea, Kovács Erika, Keszthelyi Zsuzsi és Szász Gyöngyi. 

 Kedves Szülők, Gyerekek!

A Bicskén működő SZAK Kiadó  informatikai krimit ad ki, fordítója a bicskei Kis Balázs, aki a Szak Kiadó munkatársa. 

 126 nagyegyházi aláírás kéri Nagyegyháza önálló településsé válását - olvashatjuk a Fejér Megyei Hírlapban. 

 ‎"Ejha, micsoda leves ez! - mondta az esperes. - Ilyen levest, barátom, ilyet nem lehet kapni semmiféle helyen ez világon, csak éppen itt, ahol vagyunk. Mert a levesnek úgy kell készülni, hogy abban legyen marhahús is meg szárnyas is. Lehetőleg kacsa. Azt azután együtt főzik annyi ideig, legalább huszonnégy óráig, hogy az úgy elfő, mint a homok. Még a tehén csontjának is puhára kell abba főni. De ha kakas van benne, az még jobb. Nagy kakas. Öreg kakas. Nagy taréjú, fekete lábú, amelyik már évek óta gyakorolja a szerelem művészetét. Annak minden részének benne kell lennie a levesben, szétfőve és a legkisebb alkatelemeire bomolva. Egy ilyen tányér leves a beteget lábra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi." 

 Hosszas civil kezdeményezés eredményeként a MÁV-START 2012.04.18. kezdettel pozitiv menetrend módosítást hajtott végre az 1.sz fővonalán.

A hajnali elsö vonat ettöl a naptól minden nap közlekedik (szombat,vasárnap és ünnepnapon is), így városunk ingázó dolgozóinak a hétvégi korai munkakezdésben jelentős segítséget jelent az intézkedés. Az első hónap tapasztalatai a kezdeti 15-20% utaskihasználtságról jelentős növekedést mutattak, mely a járat munkaszüneti napi létjogosultságát igazolja. Köszönjük a MÁV-START pozitív intézkedését Bicske és környékének ingázó munkavállalói nevében - írja a Budapesten mindennapi munkát végző bicskei, akik a civil tárgyalásokat irányította, melynek kommunikációjában lapunk is segíthette. 

 A NAV Fejér Megyei Adóigazgatóságának közleménye: 

                                 Tájékoztatjuk Tisztelt Ügyfeleinket,

hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fejér Megyei Adóigazgatóságának ügyfélszolgálata

2012. május 29-től új helyen,

Bicske, Kossuth Lajos tér 16. szám alatt

várja ügyfeleit.

A nyitva tartás rendje változatlanul

kedd: 13.00 – 15.00

  Nemzeti Adó- és Vámhivatal  

 Fejér Megyei Adóigazgatósága  

 Az Akácfa utca Rákóczi utcai bekötője és a Kerecsendi utca között első osztályú járda épült térkő felhasználásával. 

A Bicske alsó telepi hídfőjénél régen várt javítás készült el pár méteren. Az Akácfa utcai javítás sajnos nem vonatkozik a Rákóczi utcai bekötő és a Táncsics közötti szakaszra, sem az Akácfa lakótelepre felvezető járdára. 

 Jelentős kár érte a környezetbarát fejlesztést kivitelező vállalkozót, adja hírül a Fejér Megyei Hírlap. 

 Tartalmunkat a bicskei kötődésű, fiatal  fotográfus budapesti fotói gazdagítják tovább. Mint megtudtuk, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményébe kerültek a bicskei művész fotói, akinek első bicskei kiállításának megtartását éppen a bicskei.info szerzője javasolta Pálfi Balázs korábbi képeit megpillantva.

E rangos gyűjteményben szereplő képek egy cianotípia elnevezésű eljárással készültek, akvarellpapírra, 100 darabra limitálva. Az eljárást Sir John Herschel (matematikus, csillagász) 1842. június 15-én publikálta. Magyarországon 1870 és 1930 között használták.

Nagy dobás lenne, ha Pálfi Balázs a meghatározó bicskei épületekről készítene cianotípia eljárással fényképeket napjainkban, az "antikolás" pléldául a kastély, a Hegyi kastély, templomaink, a Göllner-ház, Payer-villa néhány echte présház és sok más objektum esetén stílusos lenne és vevők is lennének rá: a bicskeiek. Nem mellesleg pedig városunk rangos gyűjteményébe, a Nagy Károly Városi Könyvtár helytörténeti archívumába is bekerülhetnének. Léteznek régi, antik hatású képek, de a mai állapotok egy mai fiatal alkotó tekintete alapján értéket teremthet.         

Csizmadia Lászlóné Marton Ágnes elhunyt életének 64. évében, 2012. május 11-én. A mányi református temetőben tegnap vettek tőle búcsút családjának tagjai, kollégái, barátai szomszédai, tanítványai. Az alábbi búcsúztatót Jakabné Borostyán Krisztina írta és olvasta fel a gyászoló közösség előtt barátjáról, lelki társáról, példaképéről emlékezve.     

Áprily Lajos: Fellegek játéka

Esendő voltam és beteg,
és szálltak fenn a fellegek.

Vándoroltak a kék úton,
gondolkoztam játékukon,

s szóltam: Ha én itt elveszek,
felhők között felleg leszek.

Gyöngyház- és rózsaszín hajó,
magas szelekben suhanó.

Megszólítasz: Ne szállj - maradj -
súlyos voltál, most könnyű vagy...

De én nem szállok már alább,
csak lebegek némán tovább.

Oszladozom, foszladozom,
haloványabbra változom.

Árnyékolom a kék eget
és te csak nézel engemet,
s én meg foglak tanítani,
hogyan kell szertefoszlani.

Csizmadia Lászlóné Marton Ágnes elhunyt életének 64. évében, 2012. május 11-én. Apja Marton Gyula, édesanyja Viniczei Zsófia Mány község díszpolgárai. Ágnes fiatal korától kezdve kiváló versmondó volt, országos versenyeken is szerepelt. Bicskén a Vajda János Gimnáziumban érettségizett. A szombathelyi főiskola könyvtár-népművelés szakán szerezte első diplomáját, majd tanító szakon a másodikat. Néhány évet a bicskei könyvtárban dolgozott gyerek-könyvtárosként, majd a bicskei iskolában tanítóként, nyugdíjazásáig.

Ezek a tények. Adatok, nevek, évszámok. Egy életút mérföldkövei.

De mit jelent ez nekünk, annak a több száz embernek, aki eljött ma, hogy elköszönjön Ágitól, és annak a másik több száznak, akik a tanítványai voltak? Mi jut eszébe Ágiról a családjának? Édesanyjának, férjének Lacinak; fiainak: Tamásnak és Péternek; menyeinek: Emesének és Ritának; unokáinak: Marcinak és Zsombornak; testvéreinek: Gyulának és Zsókának, valamint családjuknak, sógornőjének: Margitnak, nászainak, nászasszonyainak, s a többi közeli és távoli rokonnak, kollégának, ismerősöknek, az énekkarok és a zenekar régi és jelenlegi tagjainak?

Nekem elsőként az jut eszembe, hogy Ági kedves, hogy Ági mosolyog. Hogy Ági nyugodt és csendes, de mégis érezzük, hogy ott van határozottságával, erejével, tisztességével. Hogy Ági szép. Még a hosszú, gyötrő betegség alatt is szépnek láttam, mert a szépség belülről jön. És ezt a hosszú, gyötrő betegséget is csendben, mosolyogva, szolidan, de erővel és kitartással viselte. Nem terhelt senkit a panaszaival, nem kürtölte tele a várost a problémáival, pedig mindannyian tudtuk, hogy baj van. Jött, ha volt ereje kórus próbákra, és olyan megbízható volt – még a kihagyások után is -, ahogyan sok-sok évig mindig. Ott volt a zenekar hangversenyein, ha ő győzött a betegség felett, és kedves volt, bájos, és szép, mint 25 évig minden koncerten.

Ági a párom volt. Nem voltunk barátnők, nem jártunk össze, de amikor ő kellett mellém, ott volt. És tudtam, hogy bízhatok benne, hogy támaszkodhatom rá. Hogy mosolyogni fog, felkészült lesz, erős és szép. Áginak a jelenlétéből áradt a melegség. Megnyugtató érzés volt, ha mellettem volt. A példaképem. Ahogy annak a későbbi kolléganőjének is, aki miatta választotta a könyvtár szakot, és ki tudja még hány kollégájának, tanítványának, ismerősének, vagy rokonának.

Ági 15 éve állt mellettem, és a párom volt. Hiányzik. Nehéz lesz nélküle.

Lacinak 12 éves kora óta a szerelme, párja, férje, társa. Azt kérdezi Kosztolányi Dezső, hogy A játszótársam, mondd akarsz-e lenni? Akarsz-e mindig-mindig játszani? Ági és Laci 1969-ben kötöttek házasságot, azóta együtt játszottak mindent, mi élet. Hosszú utazást,vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót. Havas telet és hosszú-hosszú őszt. Talán a gyöngyöt dobálás kimaradt az életükből, de a sikerek, amiket Laci kórusai és a zenekar elértek, a fénypontokat jelentették életükben. Bár mindig Laci állt a közönség előtt, de mindannyian tudjuk, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Ez volt Ági. Aki a művész mellett a minden napokat bonyolítja, aki a zenéből a hétköznapi emberek közé irányítja a gondolatokat.

És mik voltak a gyöngyszemek Ági életében? A gyerekek. Először a könyvtárba járó gyerekek, majd a tanítványai 30 éven át, akiket nagyon szeretett. De elsősorban a saját gyerekei, Tamás és Péter, és a legdrágább gyöngyszemek az unokák, Marci és Zsombor.

Hat éve küzdött Ági a betegséggel, mégis ajándék volt az egész család számára ez a hat év. Ez idő alatt láthatta gyerekeit, ahogy párt találnak maguknak és családot alapítanak, és láthatta megszületni és cseperedni unokáit. Ezekben az években – fájdalmait leküzdve -, unokái nevelése, istápolása állt élete középpontjában. Rengeteget mesélt Marcinak, amit a kis unoka nagyon szeretett. Tündéri volt, ahogy ülnek a fotelban, s a mama mesél. Persze akkor találja ki. S ha Marcinak nem tetszik valamelyik szereplő, azonnal közbeszól és kicserélteti. Máskor kézen fogva mennek az óvodába, s a mama mesél az úton. Már a konyhaajtóban el kell kezdeni, hogy minél hosszabb legyen a mese. Ágin látszott, hogy szinte bűvölné Zsombort is, hogy nőjön gyorsabban, hogy minél előbb neki is mesélhessen. Legutóbb pár hete a kórházi ágyon mondta meséit diktafonba, hogy akkor is hallhassák az unokák, amikor ő nincs mellettük.

Azt kérdezi Kosztolányi a vers végén, hogy és akarsz, akarsz-e játszani halált. Ági nem választhatott.

Csodálattal néztük, milyen bátorsággal, méltósággal, erővel és kitartással küzdött a betegség ellen az utolsó pillanatig. Emelt fővel, példát mutatva és reményt adva ezzel a körülötte élők számára is.

Ezt írja Márai Sándor A nagy fájdalomról és a magatartásról: Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban.

Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes.

Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.

Magatartásod a gyászban és csapások közepette szabjad ez igazsághoz.

S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: „Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok.”

Ági nyugodtan ment el, nem hagyott félbe semmit. Szép, változatos, értékes életet élt. Sosem kívánt többet, mint amit az élet adni akart.

„Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,

majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

 Tamás atya, a székesfehérvári Jó Pásztor Plébánia esperese az Egyházmegyei Ifjúsági Iroda vezetőjeként is készül a fehérvári Kaszap Kupára...   

 Ragyogó idjárási körülmények között,rengeteg résztvevövel zajlott le a BTC centenáriumi sportprogramja a Kastélyparkban.Minden résztvevö remekül szórakozott sport- és egyéb vetélkedökön vehetett részt a szines programkavalkádon.A Telep ismét legázolta a Kertvárost 9-0 arányban,a BTC öregjei a Testület idegenlégiósokkal megerösitett(Molnár T,Márton I,) verték meggyözö fölénnyel 6-2 arányban.Sajnos a BTC lányai 1-0 arányban vereséget szenvedtek Százhalombatta nöi alakulatától.A kispályás férfi tornán hat csapat vett részt,de itt a remek hangulatot beárnyékolta egy szándékossan okozott súlyos sérülés,melyet a Bihari egyik 40 éves játékosa okozott egy 14 éves akadémista tehetségnek.A csapatvezetök és a szervezök az elkövetö játékost azonnal kizárták a torna további mérközéseiröl,de ez a sérült játékost nem vigasztalja.Szines programok között volt még sakk,streetball,kempo,és sok szines ügyességi vetélkedö gyerekek részére.A nap igazi megkoronázása a BL-döntö kivetítön történö megtekintése volt,de szerintem mindenki megnyerte a maga BL-döntöjét,aki részt vett a szines szombati sport-és családi kavalkádon.

Márton Imre 

 Május 19-én megrendezték a 3. Pilis városi Nyílt Nemzetközi Kempo Bajnokságot, ahol hat versenyző képviselte Bicske városát a DHKSE klubjából. 

A bicskei gyerekek című sorozatunkba várunk kedves képeket az életünk értelmét jelentő gyermekekről.   

 Május 21. Endresz György óceánrepülő halálának nyolcvanadik évfordulója. Temetésük 1932. 05. 25-én Budapesten navigátorával Bitai Gyulával együtt. Képek a gyászmenetről készültek a Lánchíd pesti hídfőjénél... 

 1945 után számos bicskei már vonattal kezdett bejárni dolgozni Budapestre. Ez a bicskei csapat, köztük bírósági tisztviselő, tanársegéd a matematika tanszéken, katonatiszt és laboráns a szerves kémia tanszéken, már csak az ulti miatt is várták a munkanapok reggelét, mindig a szerelvény utolsó kocsijába szálltak a bicskei állomáson és megállóhelyen. A képen jobbról balra először Horváth Sándor látható, a kép tulajdonosa. Mellette fönn a Horváth asztalos fia, aki a Tót utcában az iskolával szemben lakott abban házban, ahol a Breurerék fűszeresboltja is működött. Mellette Gazsi Misi öccse, János. Ott hátul egyedül egy ismeretlen valószínűleg szári ember, aki ott akart lenne a fotón. Alsó sorban a második Horváth Pista, katonatiszt. Mellette Bőcs Ferenc tanársegéd, akinek özvegye az Aradi utcában élő Bőcs Mariska néni, akinek udvarán tengernyi virág áll évtizedek óta.  Jobb szélen Horváth Laci bácsi, aki kiváló focista volt, csakúgy mint a bal szélen ülő nyolcvanhetedik életévét élő Horváth Sanyi bácsi, a focista, akit a Bicskei TC 100. évfordulója ünnepén köszönthettünk a legutóbbi hétvégén.    

A félhetes vonat utolsó szerelvényében a haver kalauzok fenntartották a bicskei ulti szakosztály helyét.  

   Ezen az 1945/46 táján készült fényképen az a kaláka látható, ami járdát épített az Aradi utca Akácfa  utcai sarkánál. A fotós háttal áll a mai Akácfa Presszó bejáratának. A háttérben látható házat, ami hajdan Tolnai Károly tulajdona volt,  napjainkban újítja fel nem hivalkodó, de gyönyörű, a népi építészet stílusjegyeinek megőrző modorban a régi bicskei Pats úr és párja szinte saját kezeivel. Ez a felvétel az életének 87. évében járó Horváth Sándor úr tulajdona, aki a képen is szerepel a kaláka tagjaként. Ez a járdaépítő kép arra kíván rámutatni, hogy az önkormányzatnak kötelessége lenne tisztességes, járható járdákat építeni, azokat télen-nyáron rendben tartani, hogy ne olyan hatást keltsenek, mintha se inge, se gatyája nem lenne a bicskei járda senkinek. Az Aradi utca és az Engler-sarok között kifejezetten rossz a helyzet, télen biztonságosabb az úttesten járni. Az Engler-sarok az a lakóház, ami előtt az Akácfa utcai járda a a Táncsicsra fordul. Valaha itt üzemelt a Lauterner pékség, ami az egész telepet ellátta pékáruval. A képen Bőcs Ferenc, Hollósi Károly, Kovács könyvtáros, Horváth úr és Horváth Sándor, Török úr a Nefelejcs utcából, Varga Böcsi néni, Apostagi Ferenc, Dömötör Károly, Regedei Mihály, Járfás Mári néni és Dömötör néni láthatók.  

 Információink szerint közel kilencven uszodalátogató követeli aláírásával a régi nyitva tartási rend  visszaállítását a testülettől.

A döntéshozók valószínűleg senkivel, sem az üzemeltető-kivitelezővel, sem az uszoda dolgozóival, sem a vendégekkel nem egyeztettek az új nyitva tartási rendről, ami inkább zárva tartás mint nyitva tartás.

Egy bicskei polgár a pénztár melletti ruhatár pultján hagyott egy tiltakozó, aláírásgyűjtő lapot, melyen majdnem kilencven aláírás gyűlt össze egy-két nap alatt.

Az ív tegnap szőrén-szálán eltűnt, akik elvitték, semmilyen hivatalos levelet nem hagytak ott a nemzeti együttműködés keretében, hogy ki vitte el és miért.

Bizonyára aznap döntöttek véglegesen a nyitva tartásról, ezért kellett nekik az aláírunk. Ámbátor akkor sem demokrata, hanem posztkommunista önkormányzati vezetőhöz illik szó nélkül elvinni egy állampolgári kezdeményezés leiratát. Elég lett volna bevinni az ív fénymásolatát a városházára és még erről a lépésről is kötelesek lettek voltak tájékoztatni a buta polgármesteri döntés ellen tiltakozókat egy jegyzőkönyvi kivonatban, amit a helyszínen hagytak volna.         

Ez a körlevél szülőket ért el, feladója az OSC vízilabda edzője volt és egy a most szombati, 2012.05.19. majdnem egész napos programjairól szól.

A bicskei rendőrök és polgárőrök eredményes munkája.   

  Részletek....

Tovább szépül Bicske belvárosa.