A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
Kereskedelmi hatósági jogkörömben eljárva tájékoztatom, hogy konkrét egyedi ügyekben nem adhatok pontos felvilágosítást, tekintettel arra, hogy Önt nem illeti meg az ügyféli jogállás, ezért általános tájékoztatással fogok szolgálni az alábbiak szerint:
2006 óta az ingatlan – melyen az élelmiszerüzlet is üzemelt – tulajdonosa fenntartóként piacot üzemeltetett a 2060 Bicske, Bocskai köz 2567/1 hrsz-ú ingatlanon jogerős engedély birtokában.
Hivatkozott fenntartó gazdasági társaságként 2013. év végéig üzemeltette a piacot, ameddig az ingatlan tulajdonosa volt. A cégnyilvántartás adatai szerint e gazdasági társaság meg is szűnt.
Sem az új tulajdonos, sem bárki más nem nyújtott be piacüzemeltetési engedély iránti kérelmet hatóságomhoz, tehát hivatalosan a fenti dátumtól már nem beszélhetünk piacról.
2015-ben ismét tulajdonosváltás történt, azonban továbbra sem nyújtott be senki piacüzemeltetési engedély iránti kérelmet hatóságomhoz.
Lakossági bejelentést követő helyszíni szemle alapján megállapítottam, hogy a valóságban nevezett ingatlan területén továbbra is kereskedelmi tevékenységet folytatnak kvázi piacként, a hatályos jogszabályi előírásokat megsértve, ezért megkerestem az ingatlan tulajdonosát és felszólítottam, hogy
•megfelelő módon igazolja a vásár vagy piac engedélyezését vagy,
•engedély hiányában a vásárokról, a piacokról, és a bevásárlóközpontokról szóló 55/2009. (III. 13.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rend.) foglalt kötelezettségének tegyen eleget vagy,
•amennyiben nem kíván jogszerűen vásárt vagy piacot üzemeltetni az ingatlanon, a kereskedelmi tevékenységeket 15 napon belül szüntesse meg.
Megkeresésemre az ingatlan tulajdonosa tájékoztatott, hogy sem ő sem a bérlő nem adott engedélyt és nem járult hozzá, hogy bármilyen jogi- vagy természetes személy az ingatlan területén piaci- vagy vásári tevékenységet folytasson.
Ennek ellenére tájékoztatom, hogy hivatalomat felkereste egy olyan ügyfél, aki helyi termelői piac üzemeltetése iránti kérelmet kíván benyújtani nevezett ingatlanra. Az eljáró ügyintéző felvilágosította az ügyfelet az adott ügytípusra irányadó szabályokról és átnyújtotta a Korm. rendeletnek megfelelő kérelem formanyomtatványt. Az ügyfél tájékoztatta az eljáró ügyintézőt, hogy a szabályosan kitöltött kérelmet és a szükséges mellékleteket – ideértve a tulajdonos területhasználati hozzájárulását is – ügyfélfogadási időben visszahozza.
A fentiek miatt bízom benne, hogy a bicskei, illetve a Bicske környéki őstermelők szabályosan, valamennyi jogszabályi előírásnak megfelelően üzemeltetett piacon tudják majd kereskedelmi tevékenységüket folytatni a közeljövőben.
Mindazonáltal tájékoztatom, hogy piac üzemeltetésére nem lehet senkit kötelezni, az minden esetben önkéntes elhatározáson alapul.
Amikor kivándoroltak Londonba és Digger, az eredendően bicskei Horváth János kinézett a Luton aszfaltján landoló gép ablakán, így szólt: most segíts, Fater. Hogy Fater segített vagy nem, azt nem tudja. De így hiszi. Mert így akarja hinni.
Bicskei helyszínek. De Bicske neve nincs leírva. Benne van az egykori Mozi, aminek EU-s pályázat útján felújított épületében a Bicskei Napokon nem láthattuk még ezt a darabot. Benne van Dezső bácsi Pajtás Boltja. Benne van a Trafik a templomnál. Benne van Gabi bácsiék hullaszállító lovas-batárja. Az a fekete. Amit a felnőttek néha fanyarul hintónak neveztek. Utolsó utas hintónak. És nevettek. Bicske neve Horváth János (1964), a Diggerdriver életét és a mű születését bemutató szakaszban olvasható. Hogy 47 évig, egészen londoni kitelepülésééig Bicskén élt. Már leírtam máshol, hogy a háza azon a telken épült, ahol egykor az a ház állott, ahol Vámosi János meglátta a napvilágot.
Londonban, igen, ahol a Globe Színház is van, ott már bemutatták a lényegében bicskei művet, természetesen magyar közönségnek.
A könyvformában is megjelent Diggerdriver című darab itt van a kezemben. "IGAZ BARÁTSÁGGAL TÓNINAK DIGGERTŐL" - alatta kézjegy, olvasom az ajánlást. Pár hete kaptam, most értem el hozzá. Túl közeli ez nekem, hiszen ismerem a szerzőt néhány éve, akivel - és teljes családjával - az Örkény István Színház színpadán is láthattam a János blogja alapján megírt - gyakorlatilag - monodrámát, Epres Attila (1963) főszereplésével, Bagossy László és Epres Attila színpadra alkalmazásában, Horváth János blogjának közlései alapján.
Most is telt házakkal játsszák. "Fullon" megy a "Digger". A mostanában megjelent kötet címe: MENNI VAGY MARADNI? Mai magyar színdarabok
Az Olvasópróba című sorozat 4. kötete. Diggerdrájver mellett Dragomán György, Hajdu Szabolcs és Kárpáti Péter neveit láthatjuk.
Kiadta a Selinunte, a színházi könyvek kiadója.
A fülszöveg szerint különböző korokban, helyszíneken és élethelyzetekben vetődik fel a menni vagy maradni alapkérdése., ami esetenként a lenni vagy nem lenni. Olvastam valaha egy számomra fontos szakdolit a magyar menekültügy történetéről. Szerzője ezt a mottót választotta: "A civilizáció története népvándorlás története".
Az Ultonia című Kárpáti Péter darabban az Ultonia nevű tengerjárón behajóznak 1900 tájékán az USA-ba, ami egy korabeli napló alapján íródott.
Van-e szabadulás a 80-as évek Romániájából? - teszi fel a fülszöveg a kérdést Dragomán György: Kalucsni című színművét egy mondattal bemutatva. Odalapozok a színlapra. Hogy ez-e az? A válasz a színlapon meg is találom:
"Játszódik Erdélyben, valamelyik nagyobb városban, a nyolcvanas évek második felében"
(Vesd össze a dőlt betűs részt azzal, hogy a neves kortárs magyar szerző 1973-ban született Marosvásárhelyen és 15 évesen, 1988-ban érkezett családjával Magyarországra, hogy aztán az ELTE angol-filozófia szakán diplomázzon.)
Ernelláék Farkaséknél című Hajdu Szabolcs (1972) darab a mégis hazatérők sorsát veszi szemügyre.
A mi bicskei-londoni tengelyen elhelyezkedő bicskei darabunkat valahogy így jellemzi a fülszöveg:
Hogyan tud otthont teremteni magának és családjának egy munkásember? Hogyan tekint múltjára, jelenére, jövőjére?
Kárpáti Péter Moszkva-Peking transzszimfónia című darabjának keletkezése is vonzó, el fogom olvasni: a szerző a darabot létrehozó stáb tagjaival, a transzszibériai vasútvonalon, 2017. májusában utasként szerzett tapasztalatai alapján írta meg darabját a Schauspiel Frankfurt számára.
Miután a mi Diggerünk művében nem jellemező a dialógus, hanem Digger maga beszél egyes szám első személyben, az egész darab egy prózai forma. Abban különbözik egy echte én-novellától formailag, hogy ezt sok-sok kis vastagbetűs közcím tagolja. Ez nagyon olvasóbaráttá teszi, tudjuk, mikor, hol járunk. Ez Örkénynek is fontos volt, ha már Örkény Színház: a nagymester szerint egy írás címe olyan, mint a buszok száma vagy felirata. Ránézünk és tudjuk, hová visz. Esküszöm, egy sóhajtás elolvasni egy-egy részt, esetleg nevetni is lehet, esetleg bepárásodott szemmel, mérgesen vagy éppen a ráismerés örömével tekinteni egy pillanatra a nagyító alá vett sorsban. Vagy csak annyit szisszenni kevésbé irodalmian: ...életbe'.
Nem sírás volt, hanem gyakorlati ember életszemlélelete köszönt vissza minden sorából. Nem politizál, de véleményét nem takargatja. Miért is tenné? Nem olyan családból származik. Írja, hogy édesapja magával vitte Budára a hetvenes évek közepén egy építkezésre. Elküldte a gyereket strandolni a Rudasba. Amikor Jani visszajött, azt látta, hogy ebéd után a munkások a csuhéban hagyott főzni való kukoricát úgy készítik, hogy bedobják a forró bitumenbe.Nem volt bitumen íze. Hozta a formáját. Ő is, amikor véleményt alkot.
Lásd például ebben a darabból származó idézetben a véleményét, ami a közéleti "elitet" illeti, hozzáadott színezékre való tekintet nélkül (és pontosan egyetértek vele):
"Magyarország kapott egy esélyt huszonöt éve, és elherdálta.Kidobta az ablakon. Felelős nincs, minden megy tovább."
Török Kitti fotóját ezzel a megjegyzéssel osztotta meg: "Felhőcske!" Akli Miklós egyetemi hallgatót kérdeztem, ez mi. Egyszer már segített egy ugyanilyen látvány meghatározásában, de az a Budai-hegység legmagasabb pontján fekvő Csergezán Pál Kilátóból készült, ez pedig a Bicskei Egészségügyi Központból. Nézz, nézz az ég felé.
Akli Miklós: "Cumulonimbus, csak már esik belőle azért néz így ki. Zivatarfelhő".
Nagy elszántsággal startoltak és saját erőnlétük határát már-már átlépve értek célba a Fejér megyei lépcsőfutó verseny résztvevői május 23-án Dunaújvárosban. A Duna-parti lépcsősor idén már tizedik éve állította kihívás elé a tűzoltókat, akik közül többen minden esztendőben rajthoz álltak. A jubileumi viadalon ezúttal Dunaújváros hivatásos és létesítményi tűzoltói győzedelmeskedtek.
A Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a dunaújvárosi hivatásos tűzoltó-parancsnoksággal minden évben megrendezi a hivatásos, az önkormányzati és a létesítményi tűzoltók lépcsőfutó versenyét Fejér megyében. A versenyzőknek körülbelül húsz kilogrammos plusz súlyt magukra öltve, teljes védőfelszerelésben – védősisakban, kabátban, nadrágban, csizmában, kesztyűben – és sűrített levegős, acélpalackos légzőkészülékben kellett időre felérniük a Duna-parti víztoronynál lévő lépcsősoron. A csaknem kétszáz lépcsőfok teljesítése közel olyan, mintha egy tízemeletes panelház tetejére futottak volna fel a tűzoltók. Séder Norbert, a Véd-Sz papírgyári létesítményi tűzoltóság színeiben 65,77 másodperc alatt ért célba, hét másodpercet javítva tavalyi eredményén, és ezzel a szintidővel idén kivívta a bajnoki címet. Az összesített versenyen második helyezést ért el Selmeci Attila tűzoltó őrmester a dunaújvárosi hivatásos tűzoltó-parancsnokságról, míg a harmadik helyen Lemler Róbert, létesítményi tűzoltó végzett. Összesített csapatversenyben ugyancsak a Véd-Sz papírgyári létesítményi tűzoltóság győzedelmeskedett, ezüstérmet szerzett a házigazda dunaújvárosi hivatásos tűzoltó-parancsnokság, míg a bronzérmes a bicskei önkormányzati tűzoltóság lett.
Eredmények:
30 év alatti korcsoport: 1. Séder Norbert – Véd-Sz Papír LTP – 65,77 sec 2. Selmeci Attila tűzoltó őrmester – Dunaújváros HTP – 67,43 3. Cseke Péter – Véd-Sz Dunaferr LTP - 76,57
40 év feletti korcsoport: 1. Lemler Róbert - Véd-Sz Papír LTP – 70,32 2. Rafai Tibor - Véd-Sz Papír LTP – 76,03 3. Kovács István – Székesfehérvár HTP – 83,15
Aki minden évben részt vett és tíz év alatt tizenegyszer győzedelmeskedett a Duna-parti lépcsősor fölött (2017-ben holtverseny miatt újra rajthoz állt): Rabóczki Zsolt tűzoltó százados, Fejér MKI
A három legeredményesebben teljesítő hivatásos tűzoltó: Selmeci Attila tűzoltó őrmester, Ambrus László tűzoltó zászlós és Éberhardt Patrik
A három legeredményesebben teljesítő nem hivatásos tűzoltó: Séder Norbert, Lemler Róbert és Rafai Tibor
Fotó: Katasztrófavédelem
Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó főhadnagy Fejér megyei katasztrófavédelmi szóvivő
A Bicskei Rendőrkapitányság ad otthont 2018. május 24-én és május 25-én az I. Bicskei Járási Balesetmegelőzési Fórumnak, melyen dr. Balázs Sándor rendőr alezredes, a helyi rendőrkapitányság vezetője köszöntötte a meghívott résztvevőket. A mintegy száz középiskolás diák részvételével megrendezésre kerülő kétnapos rendezvényen a jelenlévők előadásokat hallgathatnak meg a gyalogos és kerékpáros közlekedés veszélyeiről, a gyorshajtás, az ittas vezetés kockázatairól, emellett az előadók látványos kisfilmek segítségével érzékeltetik a passzív biztonsági eszközök használatának életmentő szerepét. Óberling József rendőr ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztály vezetője, egyben a rendezvény védnöke megnyitó beszédében hangsúlyosnak nevezte a felnövekvő generációk felkészítésének jelentőségét a biztonságos és felelősségteljes közlekedés szabályainak elsajátítására. A szakmai találkozó résztvevői a rendezvény során megvitatják az aktuális közlekedésbiztonsági és baleset-megelőzési programok és kampányok feladatait, emellett a baleseti mutatók értékelésén túl a felmerülő problémák, szükséges változtatások megtárgyalása is fontos részét képezi a szakmai konzultációnak.
A régi kis-piac területe valószínűleg a piacozást megtiltó cégé.
Holnap reggel hat órakor avagy hat órától legyen ott minden kis-piacot megtartani akaró bicskei, a polgármesterrel az élen. Akkor pakolnának ki az árusok. Hogy klasszikust véleményt idézzünk a témában: ennyire kispályás nem lehet egy nagy cég. Virágot, mézet, tojást, palántát szoktak itt helyiek és Bicske környéki őstermelők árulni, semmilyen szinten nem zavarnak konkurenciaként senkit a környéken. Vagy mik a terveik a helyszínnel?
A terület kinézete lesújtó: lekaszálatlan zöld "szigetek". Kerékpárral átmenni nem ajánlott, annyi a szétszóródott apró szilánk.Az első jelzést természetesen a bicskeiek blogjának olvasója küldte! Mai, megjelenésünk utáni infó, hogy lekaszálták a területet és nem látható már a tiltás sem.
A cégtől a következőket kérdeztük ezekben a percekben:
T. Cím!
Szíves tájékoztatásukat kérem, hogy milyen terveik vannak a helyszínnel? Miben zavarja Önöket a kis piac működése? Mi magyarázza a terület gondozatlanságát? http://bicske.blog.hu/2018/05/24/volt_egyszer_egy_bicskei_kispiac
Tisztelettel, Izing Antal
Tisztelt Izing Antal Úr!
Köszönjük megkeresését, melyre tekintettel az alábbiakról kívánjuk Önt tájékoztatni:
Társaságunk 2018. május 17. napján vette kézhez Fritz Gábor jegyző úr figyelmeztetés tárgyában írt levelét, melyben a vásárokról, a piacokról, és a bevásárlóközpontokról szóló 55/2009. (III. 13.) Korm. rendelet által szabályozott vásár vagy piac üzemeltetését megtiltotta a társaságunk tulajdonát képező ingatlan területén. Társaságunknak ezidáig nem állt szándékában az ingatlanon piacot üzemeltetni, így társaságunk nem rendelkezik a hivatkozott rendelet szerinti engedéllyel, a piac üzemeltetéséről tudomásunk sem volt, arról csupán a jegyző úr fent hivatkozott figyelmeztetése útján szereztünk tudomást. Erre tekintettel - az önkormányzati felhívásban foglaltaknak eleget téve, jogkövető magatartást tanúsítva - Társaságunk kénytelen volt a piac tartásának tevékenységét megtiltani.
Természetesen Társaságunk nem zárkózik el az ingatlan területén piac működésétől, azonban társaságunk a mai napig semmilyen megkeresést nem kapott arra vonatkozóan, hogy ott bárki piacot szeretne üzemeltetni.
A terület a társaságunk részéről folyamatosan és rendszeresen karbantartásra kerül, az Ön által kifogásolt – gondozatlan – terület viszont nem a Társaságunk tulajdonát képezi, melyre tekintettel a kifogásolt terület tulajdonosát Társaságunk is igyekszik folyamatosan felhívni a terület tisztán tartására és karbantartására.
Köszönjük fentiek szíves tudomásulvételét. Amennyiben további kérdései vagy javaslatai lennének, úgy kérjük, szíveskedjen a jövőben is megkeresni Társaságunkat bármely elérhetőségén.
Tisztelettel:
Jaka Trade Kft.
A cég leveléről szeretnénk elmondani, hogy egyes információk szerint nem is tiltás volt a levélben, csupán a jogkövetésre való felhívás, amit így is lehetett értelmezni, kezelni. Tudtunkkal éppen a volt CBA mai bérlője igyekszik megoldani a helyzetet: tervezik a piac üzemeltetését, jogszerűen.
A Bicskei Szó információja szerint a területen kaszáltak. A fényképeinken található tiltások már nem láthatók. Az ingatlantulajdonos részletes válaszát levelünkben ismertettük Bicske város jegyzőjével annak érdekében, hogy akár közleményben reflektálhasson a jegyzői iroda is a kérdésben.
Régi jegyzetek áttekintése alapján pedig így tudjuk nagy vonalakban felvázolni a kis piac 2000 utáni történetének fontosabb pontjait:
Annak idején egy lepusztult, bádogbolttal megtűzdelt piac üzemelt itt, a város fenntartásában. Szántó János polgármestersége idején eladta a megvásárolt szomszéd házzal együtt, de bizony magyar vállalkozásnak és élelmiszerüzlet valamint piac építési kötelezettséggel - egészen pontosan egy Nesa Invest Kft nevű vállalkozásnak. A cég szintén magyar - CBA üzletet ígért, az is volt évekig az S.Bedi Kft működésével, franchise rendszerben. A piacot a Nesa nevére kiállított engedéllyel üzemeltették, de az S.Bedi is tett érte. A Nesa azonban elszállt, az ingatlant pedig megvette a Jaka Trade Kft, majd felemelte a bérleti díjat, ezért megszűnt a CBA (a város nem tett a megszűnés ellen hatékony intézkedést, nem tárgyalt a tulajdonossal, de mit is tehetetett volna. Legalább meg kellett volna próbálni). A Jaka bérbeadta a kínai kereskedőnek, de a piac nem központi kérdés nála, ez a parkoló állapotán is látszik, ami elengedhetetlen része az üzletnek. Mivel láthatóan nem volt üzemeltetője a piacnak, az önkormányzat - ahogy a cég nekünk adott válaszából is kiderül - felszólította a tulajdonost, hogy jogszerűen kérjen engedélyt és üzemeltesse a piacot. A cég a fotón szereplő papírossal reagált. A hírek szerint azonban az üzlet bérlője tervezi kiváltani a piacengedélyt és továbbüzemeltetni a piacot. Az önkormányzat mindeközben a Kisfaludy piac mögött tervez jövőre megépíteni egy új termelői piacot, Európai Unió-s pályázati pénzből.
Szóval jó céllal indult Szántó János idején, magyar üzletláncot hozott helyzetbe, de valamiért ez működésképtelenné vált a NER időszakban.
Az alábbi információ nem biztos, de megbízható forrástól hallottuk, aki az őstermelők többségét ismeri. Azt mondta, hogy a Város Kemencéje környékére szerette volna a város áttenni a piacot. Ők oda azért nem mennek szívesen, mert az egy központtól távolabb eső, kevésbé forgalmas terület. Azt se felejtsék talán a döntéshozók, hogy a bicskei kis piac nem véletlenül működik a természetüknél fogva kertek nélküli társasházak tömbjei közelében.
A kedves olvasók a bicskeiek blogjának ezt a cikkét tekintsék a jó kis hazai árú lelőhely reklámjaként.
Sokan ismernek és tudják rólam, hogy az etyeki menhely különleges helyet foglal el a szívemben, de most mégis úgy döntöttem végleg elengedem a mancsaikat. Vezetői tisztségemről lemondtam, hogy teljes energiámat kizárólag a Kutyaovira tudjam összpontosítani. Kutyás tapasztalatomat, kétkezi munkámat, ötleteimet, marketing tevékenységemet ezentúl csak az ovisokra fordítom, az etyeki menhelyen átadom a stafétabotot a fiatalabb generációnak.
Szeretném egykori önkéntestársaimnak megköszönni az elmúlt négy évet, kívánom nekik, hogy lendületük, energiájuk, kitartásuk hosszantartó legyen.
A járőrök Csabdiban, a Petőfi Sándor utcában igazoltattak 2018. május 17-én délután egy nőt - olvasható a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatának közleményében. Megállapították, hogy néhány órával korábban egy közlekedési szituációból eredően a nő konfliktusba keveredett és bántalmazott egy másik gépkocsivezetőt. A rendőrök a 43 éves helyi lakost elfogták, a Bicskei Rendőrkapitányságra előállították, majd garázdaság vétség és könnyű testi sértés vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki.
Motorosoknak, és nem motorosoknak... - írja Kispál Kinga és így folytatja: Kedves Mindenki, de leginkább tatabányai és bicskei ismerőseim!
Május 25.-26. -án a tatabányai Turul népe Baráti kör (...szelíd motorosok.. � ) egy kis baráti, jó hangulatú, családias összejövetelt szervez,remek koncertekkel. Tatabánya mellett a Síkvölgyi Lovarda területén. Térkép: https://bit.ly/2rNNxnN A koncertekre 1000 forintos támogatói jegyet válthattok. Messziről jövőknek megoldható a sátorozás is. Az ebből befolyó összeggel a bicskei, fél árván maradt gyermekeit egyedül nevelő édesapát támogatják. : https://bit.ly/2rObM5q
Következő eseményekkel készülnek erre a két napra. "25.én 10 órától várjuk a motorok szerelmeseit egy kis nézelődésre. Lesznek veterán motorok és a mai kor csúcstechnikái is. 17 órától sorversenyre várjuk az 5 fős csapatokat. Fődíj egy bukósisak. 18 órától megnyitjuk a kapukat a közönség előtt az esti koncertekre. 19 órától a Wireless Heart zenekar melegíti be a nagyérdeműt , majd következik a Határzár és végül a Black Jack zenekar lép színpadra a tőlük megszokott profizmussal. 26. án szombaton reggel 8:30 kor indulunk a tatabányai sportcsarnok mögötti parkolóba egy baleset megelőzési napra. Innen 11:30 kor tovább indulunk Császárra a Henrix Western farmra. Itt egy kis ízelítőt kaphatunk a valamikori vadnyugat életéből. 14 órakor vissza indulunk Síkvölgyre. 19 órától a Felvidéki Paranoid zenekar húzza majd a talpalávalót. Őket követi majd a Tatabányán már jól ismert Üstökös zenekar."
Gyereknapon, azaz május huszonhetedikén az ország csaknem négyszáz tűzoltólaktanyája várja a látogatókat. Országszerte délelőtt tíz és délután négy között fogadják a laktanyák a gyerekeket, családokat, az érdeklődők betekintést nyerhetnek a tűzoltók életébe. Fejér megyében Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Sárbogárdon, Pusztaszabolcson, Bicskén, Móron, Polgárdiban, Válban, Pázmándon, Velencén, Csákváron és Fehérvárcsurgón várják a kicsiket és a nagyokat egyaránt.
A katasztrófavédelem a nemzetközi gyermeknapon 2014 óta minden évben megtartja a Nyitott szertárkapuk elnevezésű rendezvényét. Az ország csaknem négyszáz tűzoltólaktanyája, vagyis az összes hivatásos tűzoltóság, katasztrófavédelmi őrs, önkormányzati tűzoltó-parancsnokság, illetve az önkéntes tűzoltó egyesületek többsége megnyitja kapuit ezen a napon a gyermekek előtt. A nyílt napon lehetőség van közelről megvizsgálni a tűzoltók által nap mint nap használt járműveket, különleges felszereléseket, kicsik és nagyok bejárhatják a laktanyát is, vagyis betekintést nyernek a tűzoltók életébe.
A családokat, gyermekeket 10 és 16 óra között fogadják a laktanyák. A nap során a tűzoltók több próbariasztást is végrehajtanak.
Fejér megyei helyszínek:
Székesfehérvári Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság - Székesfehérvár, Szent Flórián krt.2. Dunaújvárosi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság - Dunaújváros, Tűzoltó u.1. Sárbogárdi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság - Sárbogárd, Tury Miklós u. 12. Pusztaszabolcsi Katasztrófavédelmi Őrs - Pusztaszabolcs, Velencei u.63/2. Bicskei Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság - Bicske, Kossuth u. 46. Móri Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság - Mór, Zrinyi u. 36. Polgárdi Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság - Polgárdi, Kossuth utca 167/A. Váli Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság - Vál, Vajda János utca 12. Csákvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület - Csákvár, Kossuth u. 60. Velencei Önkéntes Tűzoltó Egyesület - Velence, Tópart u. 26. Pázmándi Önkéntes Tűzoltó Egyesület - Pázmánd, Fő u. 63. Fehérvárcsurgói Önkéntes Tűzoltó Egyesület - Fehérvárcsurgó, Kossuth u. 3.
Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó főhadnagy Fejér megyei katasztrófavédelmi szóvivő
Folyamatos konvoj a bicskei főutcán. Kamionok, turistabuszok, vontatók, főleg nem hazai személyautók - átutazóban - az autópályán tartottak volna Budapest felé.
Leszorultak az 1-es főútvonalra a pályán zajló javítási munkák miatt. Az 1-es úton a nagy forgalom, esetleges baleset vagy egyszerűen Bicske város egyetlen körforgalmának léte lassítja be ekkora forgalom esetén olyannyira az áramlást, hogy dugó keletkezik. Ezért választják sokan, véget nem érő konvojokban a Tatai úti belépést és a főutcai haladást. Nem is mind jönne be talán Bicskére, de a GPS betereli az autósokat, mert az látja, ha dugul a 1-es, és akkor bennünket javasol kerülőnek.
Aki a Kossuth tér felől érkezve az ovinál kanyarodna balra az Öregtószegre, annak napközben néha esélye sincs, ezért inkább jobbra megy és megint jobbra, aztán a Kistószegen vagy a Bem utcán haladva éri el célpontját. Például a benzinkutat. Egyenesen áthaladnom nekem tegnap egyszer kerékpárral némi igazán csekélyke, öt-hat autós várakozás után sikerült, de ha a várakozó, pöfögő kocsisor vége a Szent László Iskoláig nem ért el, akkor semeddig.
Egy barát azt mondja, hogy a csicsaki kapunál van kinn tehergépjárműveknek szóló súlykorlátozás, hogy tehergépjárművek egy bizonyos tömeghatár felet csakis célforgalomként jöhetnének be.
Vagyis a Tatai útnál is lennie kell, hiszen egységes kell legyen ez a szemlélet. Bármekkora is a szükséghelyzet, különösen a Bicske belvárosát súlyosan érintő közúti teherszállítást csökkenteni kellene. És főleg azoknak buszoknak se kellene erre járniuk, akiknek azon kívül, hogy átmennek a központon műholdi javaslatra, más dolguk nincs itt.
Különösképpen igaz ez azért is, mert a mostani autópálya javítás nem végleges. várhatóan 2022 tájban készül új, nagy teherbírású alap. Nem kavics, sóder és homok, hanem vasbeton mint a németek pályái vagy az M0-s. Akkor megint ez következik, ami most van, csak még durvábban és hosszabb időre. Valamint az 1-es főútvonal is még jobban tönkremegy a nagyobb igénybevételtől, az elkeserítő állapotú bicskei főutca burkolatól már nem is szólva. (Ahol a biztonsági kerékpársávot sárga vonal jelzi, de a sáv belsejét meglátó kerékpáros inkább azon töpreng, hogy a vonal azért van itt, hogy azon belül biztonsága érdekében inkább ne guruljon be két keréken?)
A fontosabb kereszteződésekben, csomópontoknál szükséges lenne a forgalomirányítás. Érthetetlen, hogy erre miért kell külön felhívni a figyelmet egy alapból sem kis belforgalmú településen, ami részben vállára vette az első számú magyar autópálya forgalmát.
Figyeltük a kocsisort ma 4 körül, vajon hányadik bicskei. A tizedikre mondtuk, hogy az a fehér Nissan Cargo talán az lehet.
Volt aki arról panaszkodott, hogy a gyalogosokon a gyalogátkelőnél keresztülnéznek konvoj idején. Ha átengedik a tranzitálók, az akkora kegy minálunk, hogy majdnem leviszik a nubukcipője sarkát. A következő különösképpen igaz a nagy forgalmú zebrákra. De egy olyan pajtás mesélte, aki a Bartóknál lévő zebránál tapasztalt egy s mást. Szerinte ki kellene tiltani a nem ideszállító kamionokat A zebráknál pedig kiszedni azokat, akik nem tisztelik a gyalogos elsőbbségét. A Bartóknál szinte nem veszi észre senki az autósok közül, hogy itt most zebra lesz.
Bicske központjában az autózás enélkül is meghatározó. Ha valaki leparkol a főutcai parkolóban, mert arra van dolga, azt követően pedig a postán intézkedik, akkor nem gyalogolna ám a postáig meg vissza, hanem autóba ül és a postánál küzd meg egy újabb parkolóért. Legszívesebben a hall-ban, vagyis az ügyfélvárakozó térben parkolnánk. Már-már a McDrive megoldás lenne a legjobb minden téren, amikor a nagyáruházban sem kell kiszállni a kocsiból.... Gyerünk, gyerünk nincs időnk, ez a modern élet rendje - ahogy Feró nyomja.
Minap a parkolási szokásokat beszéltük meg egy nagy tapasztalatú emberrel. Azt mondja, hogy a főutcai parkolónak szabályosan egyetlen olyan felülete van, ami parkolható. Ez pedig az rész, amit a főúttól padkasoroknál kicsit több választ el. Szerinte, akik beállnak a közlekedő szakaszba, feltartják a forgalmat és ez tilos is lenne. Szélesebb típus nemhogy helyet nem talál, de még végigmenni sem tud. Például az a kis teher, ami az ott élők zöld hulladékát gyűjti be. Képzeljünk egy lakást, hosszú előszobával, közlekedővel, amiből jobbra és balra helyiségek nyílnak. A közlekedőt sosem rendeznénk be kredencekkel vagy dívánnyal mert annak közösségi érdekből nem ott van a helye.
Bihari utca. Mindkét oldalon úgy parkolnak egyes részeken, hogy egyik-másik a forgalommal lazán szemben áll, ami szabálytalan. Az sem biztos, hogy a 6 azaz hat méter megvan az út egyik és másik oldalán parkoló járműve között. Fehérvár és a járás arra fekvő részei felé sokak használják ezt a kijáratot. Miért ne használhatnák? Tegyék biztonságosabbá a felelősök fellépésükkel.
Vörösmarty utca. Forma 1. Repesztések motorral, autóval oda-vissza. Ott élő mondta, régen, magam is látom olykor, hogy mi megy. Civil, mozgó autóban elhelyezett sebességmérő és adatrögzítő segíthetne rendet tenni.
Az ún. politikusok talán vessék latba érdekérvényesítő képességüket a helyzet megnyugtatóbbá tétele, a megoldás, Bicske élhetőbb várossá tétele érdekében.
A Tölgyfa utcából fényképezték, Etyek irányába fordult a fotós. Baloldalon látszik a hidroglóbusz a háttérben a totálképen. Sőt. Az Űrhajós utolsó háza is.
Németh Csaba fotója, aki sosem látta még így a szivárványt, azaz nem látta az aljáig egyben-egészében. Szebb kép a fényviszonyok és a zöld környezet miatt - majdnem én is fotoszintetizálok tőle -, szóval szebb ez mint a mai fővárosi fotók.
- Én sem láttam mostanában ilyen szépen, vagy még sosem - mondom emlékeimben kutakodva. -, legfeljebb ha képen vagy mesekönyvben. Meg aztán ez a zöld-fehér növényzet a fényben előtte, eléggé rendben van. (A növények és a traverzoszlopok látványa miatt suhan át, hogy ez a Pócalja felé fordulás, de bizonytalan vagyok.)
- Igen. Nem sokáig maradt így - mondja a rögzítő és közreadó.- Élőben még gyönyörűbb volt. De sikerült jó fotót csinálni. Azt mondják akkor szép, teljes a szivárvány, ha látszik az ibolya is. Ezen látszott az összes szín, ráadásul dupla volt... Tényleg mesés.
- Mikor és hol készült?
- Ma 18 óra 30 perckor a Tölgyfa utcából. Baloldalon látszik a hidroglóbusz a háttérben a totálképen. Sőt. Az Űrhajós utolsó háza is.
A táv a szervezeti tagság éveinek számával együtt minden évben nő. Idén a bicskei nevezők közül volt aki 7 km-t, míg mások 14 km-t futottak. Egészen pontosan a tanerők mind lefutották a 14 kilométert, a diákok pedig váltóban teljesítettek 7 km-eket. Penti Károly, a kép rendezői jobbján álló sportoló a Vajda János Gimnázium tanulója eredetileg 7 km-t futott volna, ám célba érve kedve támadt még egy 7 km-re, amit váltótársával együtt megint megtett. (A tatai tókör jut eszembe, úgy emlékszem, az 7,5 km, tehát mintha hozzávetőleg két tókört futott volna. Kemény.)
A középiskolások tehát Penti Károly kivételével mindannyian 7 km-t futottak, a felnőttek, tanáraik pedig 14 km-t.
Tolnai Éva, aki a kép rendezői balján áll, a több mint ezres létszámú női mezőnyből 39. helyezést ért el! A korcsoportjában 20. helyezést ért el, több mint félezres mezőny versenyzőjeként.
Vagyis teljesítménye most is kiemelkedő volt. Legutóbb egy balatoni maratonjáról számoltunk be, ha emlékeztek az Északi Part szintkülönbségeit ábrázoló kis képünkre...
A "bicskei" nevezők annyiban pontatlan elnevezés, hogy olyan sportolók is beletartoznak ebbe a teljesítői körbe, akik nem Bicskén élnek, de Bicskére, a Vajda János Gimnáziumba járnak tanulni vagy egyenesen tanítani. A Gimi a közös pont. És a mozgás szeretete. Nagy dolgok ezek.
Olvasom a nyugati szomszéd megye lapjában, hogy a Tatai Várban lovasszobrot kap Mátyás király. Nyilván nem lesz oly monumentális, mint amilyen a kolozsvári. Az Öreg-tó északi partján álló vízi erődbe érkezett a Hunyadiak fegyverben című vándorkiállítás. Pontosabban még egy betűt sem olvastam el, legelőször a vezető képen ismerem fel azonnal a reneszánsz hölgyet. Akit talán nem is láttam érettségim óta, de azonnal a nevét mondom: Hunya Ildikó. Ő az elsőt (vagy a másodikat) végezte osztályával akkor, amikor mi (mindegy mikor) a negyediket a Vajda János Gimnáziumban.
Azóta sem láttam igazán, de az emlékképekből kiindulva az ő arca és mosolya miatt, teljesen hétköznapi szabadidő ruhában ruhában is, minden fakszni nélkül egy reneszánsz udvarhölgyre vagy inkább magára a királynőre lehet asszociálni.
Mint ismeretes, Pálffy Károly polgármester Bicske önkormányzata nevében 1 millió forintot és annak több mint egy éves kamatát követelte a bicskei lakostól sérelemdíj gyanánt plusz a perköltséget - mint az ítéletből kiderül: jogi alapot nélkülöző módon.
A pervesztes Bicske Város Önkormányzata mindenféle, a pertárgyban történő, perindítás előtti egyeztetést, megegyezési kezdeményezést vagy mediációt mellőzött, azonnal a Bírósághoz fordult.
ASzékesfehérvári Törvényszékelsőfokú, nem jogerős ítéletét a Győri Ítélőtábla tanácsa részben helybenhagyta. Eszerint - saját olvasatunkban az önkormányzat kívánalmával ellentétben -nem Izing Antal bicskei lakos fizet 1 millió magyar forint sérelemdíjat és annak éves kamatát az önkormányzatnak, hanem az önkormányzat tartozik megfizetni a 105 ezer forint perköltséget Izing Antal részére.
A bíróságnak a perköltség viseléséről hivatalból - tehát a felek ezirányú kérelme nélkül is - kell határoznia. Ez alól a szabály alól a perrendtartás néhány kivételt ismer, amikor tehát a bíróság nem dönt a perköltség viseléséről, azaz mindegyik fél a saját oldalán felmerült költségeket fogja viselni. Például ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri. Azonban a lakóhelyének önkormányzata által beperelt bicskei lakos nyilvánvalóan nem kérte a perköltség tárgyában a határozat mellőzését, hiszen az önkormányzat őt, bicskei lakost terheltette volna ezzel az összeggel.) Izing Antalt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselte. 15-20 munkaórát fordítottak erre az ügyre, ha nem ehhez az ingyenesen és osztályon felüli jogsegélyszolgálatot biztosító civil egyesülethez fordult volna önkormányzataként beperelt állampolgárként, akkor egy ügyvéd legalább 100 ezret elkérhetett volna tőle. Sőt.
A Pálffy Károly által aláírt keresetben azt is követelték, hogy tiltsák el az alperest a felperes által sérelmezett tevékenységétől, aminek a bíró szintén nem adott helyt, mert ebben az esetben nem létezik olyan tevékenység, amitől Izing Antalt el kellene tiltani. A felperesi álláspont szerint az alperes Bicske Város Önkormányzatának személyiségi jogát sértette meg. Erre vonatkozó keresetüket február 21-én a Székesfehérvári Törvényszék, május 10-én - jogerős ítéletélben - a Győri Ítélőtábla utasította el.
Két darab, részben véleménycikkről van szó. Az egyik a Petőfi tér felújításáról, a másik a kerti hulladékégetés szabályozásáról szól.
A 2018. május 10-én meghozott jogerős ítélet - eltérően az elsőfokú ítélettől - kötelezi az alperest arra, hogy tegyen eleget egy helyreigazítási közlemény megjelentetésének a Petőfi térrel kapcsolatos cikk tekintetében, aminek 30 napon át kell elérhetőnek lennie awww.bicske.blog.huolvasói számára.
Pálffy Károly figyelmébe ajánlja az alperes, hogy a városunk szolgálatában nem kellett volna Budáról Fehérvárra aztán onnan Győrbe bíróságokra szaladgálni, ha bátran és férfihoz illő módon a bicskei lakoshoz fordulnak és elmondják neki, hogy mi a gondjuk. Ugyanezt ajánljuk különösképpen Tessely Zoltán figyelmébe is, aki feltehetőleg biztosan tudott a perindításról...
Az elsőfokú ítélet megalapozottságát többek között az alábbiak jelentették:
"A Ptk. 2:45. § (2) bekezdésének alkalmazása körében elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ennek megítéléséhez értékelni kell a közlés megjelenésének módját, körülményeit, a vélemény tárgyát, tartalmát, stílusát, aktualitását, célját. Amennyiben pedig ezen körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvez. Már a Ptk. hatályba lépése előtt is a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság is döntéseiben következetes volt a tekintetben, hogy a közszereplő tűrési kötelezettsége fokozatosabb a tevékenységét érintő kritikákkal, bírálatokkal szemben. A Ptk. fentebb idézett 2:44 § ezt a követelményt törvényi szintre emelte. Az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 7.) határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága független attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak, ugyanis valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt. A közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, akár rendkívül éles hangú vagy támadó értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás is főszabály szerint polgári jogi felelősségi vonásnak nem lehet alapja. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban is, ha a sérelmezett közlések nem voltak indokolatlanul bántóak, sértőek, lealázóak, túlzóak, akkor az nem képezheti polgári jogi felelősségre vonás alapját. A bíróság tehát jelen perben mindezen szempontokat magáévá téve megállapította, hogy alperes részéről a közügyeket érintő nyilvános közlés történt. Arra a következtetésre jutott, hogy a részletesen ismertetett alperesi bejegyzések a véleménynyilvánítás szabadságát nem lépték túl. A közszereplővel szemben nem voltak indokolatlanul sértőek, túlzóak, így nem voltak alkalmasak a közbizalom lerombolására, a jogbiztonság veszélyeztetésére sem. Ezért a keresetet mint alaptalant elutasította."
Mert bizony Bicske önkormányzata mint perindító, a Petőfi térről és a kerti hulladékégetésről szóló híradást, véleményt a közbizalom lerombolására, a jogbiztonság veszélyeztetésére alkalmasnak vélte - tévesen.
Izing Antal véleménye szerint a közpénzből működő és közpénzek felett diszponáló, közszolgálatot végző önkormányzati vezetés sokkal bölcsebben, takarékosabban, kevésbé bürokrata modorban, és egy önkormányzathoz méltóbb módon járt volna el a település lakójával szemben, ha nem azonnal perindítással nyit vélt sérelmének jogorvoslása érdekében, hanem a Nemzeti Együttműködési Rendszer (NER) helyi vezetői egyenesen megmondhatták volna, hogy mi a konkrét problémájuk és helyreigazítási, korrekciós kérelmet juttathattak volna el, hiszen az alperes valós és virtuális "támaszpontjainak" minden létező elérhetősége ismert számukra.
Ezzel elkerülhették volna a vesztett pert, elkerülhették volna a perköltség megfizetésének terhét, jogászaik kapacitását sem vette volna igénybe egyéb, sokkal fontosabb önkormányzati ügyektől elvonva erejüket valamint sem a Törvényszéket, sem az Ítélőtáblát nem terhelték volna egy valójában jelentéktelen, mondvacsinált üggyel.
Izing Antal költői kérdése: Gondolt-e már Pálffy Károly és Tessely Zoltán esetleg arra, hogy a perköltséget ne az önkormányzat vagyonából, ne közpénzből, hanem Pálffy Károly rossz, téves döntéséért felelősséget vállalva a saját pénzéből fizesse meg, esetleg polgármester és képviselő összedobják?!
Ráadásul a 105 ezer forintos perköltségen kívül egyéb közpénzeket érintő kiadások is jelen vannak ebben az önkormányzat vs. bicskei polgár jogi esetben. Nem mellékes tény, hogy önkormányzatunk nem bicskei, hanem budai ügyvédirodával áll szerződéses viszonyban. Közérdekű adatigényléssel megtudhatnánk azt is, mik a szerződés sarokszámai.
Az alperes 2017. szeptember 22-én vette kézhez a felperesi keresetet. A Székesfehérvári Törvényszék 2018. február 21-én hozta meg az első fokú, nem jogerős ítéletet. 2018. május 10-én a Győri Ítélőtáblán hirdették ki a jogerős ítéletet, ami részben helybenhagyta az elsőfokút. Mindkét fél a Kúriához fordulhat.
Izing Antal kifejezi, hogy aTársaság a Szabadságjogokért (TASZ)jogászainak tartozik köszönettel. Kiváltképpen Szabó Attila - és mind a székesfehérvári, mind a győri tárgyaláson őt képviselő, az ellen-kérelmet kidolgozó - Baltay Levente ügyvéd munkájáért. A TASZ később - az írásbeli ítélet kézhezvétele után - adja ki a jogerős ítéletről alkotott szakmai álláspontját, amit a Bicskei Szó szintén ismertet, amint teheti.
Izing Antal köszönetet mond mindenkinek, akik mellette voltak, akárcsak egy gondolat erejéig.
Gerzson Kalmár még a tél végén igazított a Pagonyban igen magas örökzöldeket, amiknek a tetejébe fel is kellett másznia. Nehezebb eset volt, mint az a helyszín, amit a honlapja képe mutat. A fiatal szakember vontatott a munkaterületre ágdarálót is, hogy a zöld-hulladékot szállíthatóbbá tegye az újrafelhasználás érdekében. Vágott is ki fát, mert kellett. A napokban pedig segédjével, vagyis rátermett fiával gyönyörű növendékfát vittek és Gerzson azt mondta:
- Ahol én fát vagy fákat vágok ki, oda viszek egy csemetét.
A hvg.hu hírügyelete 18 óra 48 perckor tette közzé: Összeütközött két személygépkocsi az M1-es autópálya 43-as kilométerénél, Óbarok közelében - közölte a katasztrófavédelem. A főváros felé vezető oldalon történt balesethez a bicskei önkormányzati tűzoltókat riasztották. A mentők egy embert vizsgálnak. A forgalom a külső-és a leállósávon halad.
A Budapestről induló és Fejér megyén Veszprém megye irányába áthaladó kerékpárverseny biztosítása miatt 2018. május 12-én délután, várhatóan 14 óra 30 perctől az alábbi útvonalon kell ideiglenes forgalomkorlátozásra számítaniuk az arra közlekedőknek.
1-es számú főút Bicske külterülete,
1-es számú főút és a 811-es út Felcsút közötti szakasza,
8126-os számú út Bodmér és Söréd közötti szakasza,
81-es számú főút 18-as és a 21-es kilométerszelvény közötti szakasza,
8209-es számú út Bodajk és Balinka közötti szakasza,
8216-os számú út Bakonycsernye és Szápár közötti szakasza.
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság arra kéri a járművezetőket, hogy a versennyel érintett útszakaszokon fokozott figyelemmel, türelemmel és óvatossággal közlekedjenek!
"Péntek, negyed 10. Az egyik telepi kisbolt lépcsője mellett egy bácsi fekszik a földön, a lábai kilógnak az útra. Odasietek hozzá, kiderül, hogy elájult. Mentőt ne hívjak, mindene sajog, felkelni egyedül nem tud, de nagyobb baja nincs. Matat a szívénél, de kiderül, csak az igazolványát szeretné odaadni, ebben vannak az értesítendők telefonszámai. Felhívom az elsőt. Mindjárt jönnek a bácsiért, a boltban dolgozó hölgyek addig vigyáznak rá. De valami mégsem hagy nyugodni, a vasútig folyamatosan kattog az agyam. Majd rájövök... Mielőtt odaértem, minimum 3 autó és jó néhány gyalogos ment el a bácsi mellett. És senki sem állt meg. Amíg kérdezgettem és telefonáltam, ugyancsak elmentek mellettünk, de mindenki elfordította a fejét, ahogyan előtte is. Ha a te édesanyád vagy édesapád feküdt volna ott, akkor is tovább mentél volna? Vagy ha veled történik, mit vártál volna el? Eddig is gondoltam, de most már biztos vagyok benne, hogy súlyos problémák vannak az emberekkel. És nem, nem generációs probléma ez a nemtörődömség..."
Egy bringás kiruccanás, ami véletlenül átcsapott egy terepi felfedezőútba. Legegyszerűbben így jellemezhetném azt a kirándulást, amely nem várt élményével nem csupán egy elfeledett és páratlan műemléket tárt elém, de a környezetében még egy világháborús történet is megelevenedett.
Két keréken általában az országút aszfaltjáról szemlélem az elgördülő tájat. A benne megbúvó érdekességeket inkább gyalogtúrákkal szoktam felkutatni, hiszen a terepen legtöbbször csak így lehet kényelmesen közlekedni. Ennél a bringatúránál viszont kivételt kellett tennem, mert az út melletti tábla és a térkép is oly különleges dologra hívta fel a figyelmemet, mely halaszthatatlan kíváncsiságot ébresztett bennem.
Legyen szó, földrajzi érdekességről vagy történelemről, engem szinte minden érdekel, ami ritka és szemet gyönyörködtető, esetleg valamilyen titokkal bír. Lekanyarodtam hát az aszfaltútról, és kerékpárom vékony gumiját sem féltve bevetettem magamat az út menti akácerdőbe. Kezdetben még gurultam a benőtt és pocsolyával tűzdelt ösvényen, de nem sokkal később a magas csalánosban már tolni kényszerültem a bringát. A „defektgyanús” kitérőt csak azért kockáztattam meg, mert tudtam, hogy az előre be nem tervezett úti célom nincsen messze a főúttól.
Alig pár száz métert kellett csak megtennem a tavaszi burjánzásban, mikor egyszer csak szétnyílt előttem zöld rengeteg, és egy tisztás végén megpillantottam egy romos kőtornyot. Hát ez lenne az! – mondtam magamban, és ekkor már sokkal magabiztosabban közelítettem a magas dzsindzsában az általam addig nem ismert bicskei csillagvizsgálóhoz.
A bicskei csillagvizsgáló. Pontosabban, ami megmaradt belőle.
Bicskétől északra, az M1-es autópálya és a Mány felé vezető út mellett, a sűrű növényzetben állva nem is gondolná az ember, hogy itt valamikor kastély, gazdasági épületek, mauzóleum és csillagvizsgáló is állt. A romos épületek és az egész akácossal benőtt birtok egykoron Nagy Károly matematikus, csillagász tulajdona volt. A csillagvizsgáló romos épülete mellett mára csak a klasszicista stílusú mauzóleum szintén rossz állagú falai maradtak fent, amit Nagy Károly eredetileg testvére számára építtetett, de funkcióját sosem töltötte be. Jelenlegi állapotát is csak a 80-as években végzett részleges renoválási munkálatoknak köszönheti, különben már rég olyan sorsra jutott volna, mint a Hegyi-kastély és a többi hozzá tartozó épület, melyeknek már a nyomait is alig lehet megtalálni.
A közeli mauzóleum épülete egy fokkal jobb állapotban van, mint a csillagvizsgáló tornya, de a renoválás már erre is bőven ráférne
A mára teljesen életveszélyessé vált csillagvizsgáló torony egykoron Magyarország egyik legmodernebb eszközeivel felszerelt tudományos helyszíne volt, még annak ellenére is, hogy végleges állapotát – ahogy azt a csillagász megálmodta – sosem érte el. Közbe szólt ugyanis a pénzhiány, illetve az 1848–49-es forradalalom és szabadságharc, melynek következtében a tudós politikai nézetei és szerepvállalásai miatt külföldre kényszerült. Ekkor hagyományozta az államra a bicskei birtokát, azzal a hittel, hogy a csillagvizsgáló funkcióját megőrizve, tovább szolgája a hazai tudományt. Sajnos ez nem így lett.
A bicskei csillagvizsgáló egy régi képeslapon
A birtok és a csillagvizsgáló hanyatlása viszont még nem ekkor kezdődött. Bár a torony tudományos célokat már nem szolgált, a telek tulajdonosai a Hegyi-kastélyt és környezetét még az 1940-es évek elején is pompás állapotban tartotta. A romlást 1945 és a II. világháború pusztítása hozta el. Ráadásul ezen a környéken nem csupán végigsöpört a háború, hanem több héten át tartó frontvonal húzódott a német-magyar és orosz erők között. A kastély a német V. Viking páncéloshadosztály állomáshelye lett, a csillagvizsgáló pedig stratégiai helyzetéből kifolyólag megfigyelőtorony. Az itt zajló súlyos harcokról és a kastély pincéjébe befészkelt kilenc SS-katona történetéről több legendát is ismernek a környékbeliek, de érdekes módon egy svéd kutató (Mirko Bayerl) is behatóan foglalkozik a Hegyi-kastélyi harcálláspont történetével.
Így nézett ki 1944-ben a Hegyi-kastély
... és napjainkra ennyi maradt belőle
Kezdetben a lombokkal takart romos falak közt sétálva mit sem tudtam az itt történt háborús eseményekről, a kilenc katona hét napon át tartó küzdelméről, és hogy az egyikük itt is lelte halálát. Miközben bejártam a területet, elsősorban az épületek keletkezésére és a tulajdonosaira próbáltam rákeresni a neten, de a telefon piszkálgatása közben az előttem húzódó és frissen kiásott árkokra lettem figyelmes. Szinte rögtön megakadt a szemem a gödör mellé kidobált törmeléken, melyben töltényekre hasonlító tárgyakat fedeztem fel. Közelebb hajolva nemcsak megbizonyosodtam a géppuskalőszerek valódiságáról, de egyértelművé is vált számomra, hogy az árkokat nem valamiféle renoválási vagy régészeti céllal ásták, hanem feltehetőleg illegális harctérkutatók „kincskereső” nyomaira bukkantam. A további netes böngészéseim már erre a témakörre is ráfokuszáltak, így akadtam rá a kilenc katona történetére, valamint a már említett svéd kutató nevére, aki elhivatottan és részletekbe menően igyekszik feltárni a környék háborús emlékét. Mirko Bayerl szerint a magyarországi harcszíntér sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, tekintve a harcok időtartalmát és súlyosságát. Kutatási eredményeit – benne a Hegyi-kastélynál harcoló katonák történetével együtt – hamarosan magyar nyelven is megjelenő könyvében fogja összegezni.
„Kincsvadászok” nyomai a csillagvizsgáló közvetlen közelében
A harcokban a Hegyi-kastély találatot kapott és felrobbant. Megmaradt tégláit később az emberek elhordták. A csillagvizsgálón máig látszanak a golyók és egy nagyobb belövés nyomai. Életveszélyes falait megközelíteni senkinek sem ajánlatos, erre tábla is figyelmeztet. Igaz, felirata szerint „csak saját felelőségre” lépjünk be a toronyba, de véleményem szerint a kiálló és lógó téglák alatt álldogáló ember ténylegesen az életét teszi kockára. Az illegális fémdetektorozókon kívül a tűzszerészek is átvizsgálták a területet, de mint azt a példa is mutatja, kisebb lövedékeket, töltényeket még mindig lehet találni. Ezeket semmiképpen se bolygassuk!
Ezek már nem jelentettek értéket a fémdetektorozóknak
Igyekeztem minél nagyobb részt bejárni az egykori birtokból, de a sűrű és szúrós növényzet nem mindenhová engedett betekintést. Téglákon és egyéb törmeléken, cserepeken és felismerhetetlen vasdarabokon járva-kelve kezdett megelevenedni bennem az egykor virágzó birtok mindennapja, Nagy Károly alakja, aki itt szövögette nagyszabású tudományos terveit, és a háború képe, aminek jelenleg talán a legszembetűnőbbek az emlékei.
Belépni életveszélyes!
A műemléki védettséget élvező csillagvizsgáló romjai bármelyik pillanatban összedőlhetnek. Az is kétséges, hogy egyáltalán megmenthető-e, de esetleges felújítása esetén az is kérdéses, hogy egyáltalán mire lehetne hasznosítani az épületet. Ugyanez érvényes a mauzóleumra is, illetve az egész területre, ami jelen pillanatban elég aggasztó képet fest. Csak remélhetjük, hogy a közeljövőben változni fog a csillagvizsgáló sorsa, és majd valamilyen hasznosítási terv keretében megújul ez a feledésbe merült történelmi hely.
Bicskétől alig egy kilométert megtéve, kiépített kerékpárúton juthatunk el a csillagvizsgálóhoz, de a Hegyikastély buszmegállótól csak alig pár száz métert kell gyalogolnunk a romokhoz, amihez a piros rom turistajelzések vezetnek.
Az autópálya részleges, felületi felújítása után a nem jó állapotú és jelentős terhelésnek kitett 1-es számú főútvonal felújítása következhet. A Bicskénél kerékpárútként is használatos budai út is tele volt járművekkel. Bicskén a Tatai és Szent István út valamint a József Attila utca és Kanizsai út terhelt útvonallá vált. Ismert, hogy a bicskei főutca állapota milyen. Valószínűleg jó okkal szolgálhat ez az igénybevétel a teljes felújítására.
Klopfer Andrásnak és Klopfer Áronnak (Illő, hogy a fiak tudjanak az apák tetteiről.)
Ősz Foci a végtelenségig, minden nap, szünetekben és délután, este besötétedésig. Iszonyú gyors volt, talán csak Vénosz Attila közelítette meg, de ez utóbbi, Vele ellentétben, nem tudott focizni. Nagy csapat volt, már nem mindenkire emlékszem, bocs, kispályás felállásban: a balszél Sándor-Csikaré, kicsi és cselgép; a középpályán a fáradhatatlan mindenes Tokodi Zoli; valahol azon a környéken, de inkább hátul én, magasság okán fejel is; a középcsatár Radovics Marci, kedves mosolyú vasztélyi vagy barki fiú, és persze penge; a jobbszél pedig, egész hosszában megkérdőjelezhetetlenül az Övé. (Csupa „külvárosi” fiú,Vasztélyról, a Kertvárosból, a Bogya meg a „Szentlaci” környékéről.) Soha nem tudták tartani a középpályások és a védők, kevesebb csel, mint a balszélen, egyszerűen csak átemeli a védőn a labdát, vagy hosszan indítja magát valahonnan a saját hetesünkről és már a másik hetesnél van, és nem önzőzik – szemben Sándor-Csikarral, aki a cselgépek genetikus berögzöttségétől sújtva nem bír szabadulni a labdától -, beíveli vagy ha nincs benn senki, lő, kíméletlenül. A „nagy” döntő: talán egy járási bajnokság döntője az egyik tavasszal, az 1-es iskola egyetlen, salakos pályája, a közönség tombol, igazi aréna, a petárdákat a pálya fölötti szeméttároló-siló szokásos öngyulladása pótolja, néhány perc van hátra, 1:1, nyilván a lustaságom okán egy támadásunkat követően elől ragadok, Ő nem, visszanyargal, megszerzi a labdát a saját hetesünknél, felnéz és már íveli is előre. Pontosan fejre jön a labda, csak bólintani kell. Nagy győzelem. Tél Ping-pongozni a végtelenségig - ez az egy, amiben jobb vagyok nála, nem kicsit, nem nagyon, éppen csak annyira, hogy még jó legyen együtt játszani – minden reggel ott vagyunk nyitáskor, ¾ 7 körül, este a jóságos takarítónéni kegyének köszönhetően zárásig a „kisiskola” aulájában, ahol felállítottak egy asztalt, majd később lenn az udvar oldalában a „gyaksziteremben”. Ha valami logisztikai hiba lép fel, pl. nem-kedves takarítónéni, irány a FÜTI, protekciónk van, anyukája ott dolgozik, ott is van asztal. (Ekkor kapom életem második, utolsó pofonát anyámtól, már este nyolc is elmúlt, mire hazaérünk, anélkül, hogy tudnák, hol vagyunk.) Január vége, befagy végre a „Szentlaci”. Kurblis, vacak korcsolyák, nagyon kell figyelni, hogy a bakancsok talpát le ne szedjék, szerzünk korongot valahonnan, hokiütőt a közeli fűzfákról, és játszunk a végtelenségig, nem meccs, hiszen általában csak ketten vagyunk, csak végtelen játék. Február, a jég már nem bír el, de még van hó a „Bogyán”. Azt mondja, síeljünk. OK ,csakhogy én még soha, meg persze sílécem sincs. Nem baj, másnap hozza a gyönyörű, piros, lakkozott lesíklólécet, meg egy kopott, kezeletlen, „kiszőrösödött” ezer éves futólécet valahonnan a padlás mélyéről. Aztán fölszíjazza a lábamra a gyönyörű, piros lakkozottat, Ő pedig szenved a használhatatlan tűzifának valóval. Tavasz Von Haus aus profi horgász. Gyerünk a „Szentlacira” és mindenféle kiöblösödéseire,merthogy iszonyú nagyokat lehet fogni. Legyártom otthon a botomat: iszonytató husáng, legalább 60-as zsinór, méretes pontyokra való horog, rácsomózva a zsinórra. Nem szörnyülködik, amikor meglátja, csak megkérdi, hogy mi ez. A legközelebbi szombat délután indulás a Mogyorósba, merthogy a tisztességes bot, mint az övé, onnan való, finom, a padláson egyenesre szárított, forgatott mogyoró, és 20-as zsinór a hozzá való keszegező horoggal. A szerelék egy hét alatt rendben, irány a „Szentlaci”, nem több mint három perc alatt eltűnik az első (egyetlen!) horgom.
Hogy volt ez megkötve? – kérdi.
Rendesen, csomóra!
Horgot vesz elő, na jó, akkor így, kezdjük, és újabb és újabb kísérlet, hogy megtanítson horgot kötni. Csak ezen az egy délutánon kísérletezett, aztán soha többé, látta, hogy reménytelen eset, egész „életünkben” Ő kötötte a horgaimat. Május vége, még iskola van, de már kifutóban, hőség, parasztnyár ígérete. Gyerünk a mányi halira, spa & wellness à la ’70-es évek. Többen vagyunk, alkonyattájt mindenki szárítkozik már a parton, és figyeli, nem jön-e a halőr, aki elhajtana bennünket, én még benn egy vasztélyi(?) fiúval. Elég erős déli szél, hullámok, látom, hogy egyszercsak vizet nyel, lebukik, visszaemlékezve, talán nem jól úszik egyébként sem. Két karnyújtásnyira van, nem nehéz elérni, húzom kifelé, de reménytelen, kiabálok, hogy gyertek, mert nem bírom. Ijedt és mozdulatlan csend, csak Ő ugrik egyedül. Ketten sem volt könnyű, de kiértünk.
Nyár Az egyetlen és „utolsó” nyár együtt, egy hét ketten a tiszai faházukban. Víz, nap,balinrajzás, keszegek, akadós süllőfák, éjszakai harcsázás az erőmű alatt, persze tilos, és mégmindig Ő köti a horgokat. Ha bármit is mondanék erről a hétről, hamis volna, mert minden mögött, minden órában már ott volt a búcsúzás. Soha többé foci, soha korizás, soha horgok és zsinórok, Ő Fehérvárra, én Győrbe, Ő Pécsre, én Szegedre. Majd újra Bicskén – de soha többé nem találkoztunk, mármint úgy, hogy leültünk volna, és elmondtuk volna, mi a helyzet, mit csinálsz, mivel küszködsz, mi jó, mi rossz. Paradoxnak hangzik, de ez így volt jó, ez a sors ajándéka. A végtelen, tiszta időt, amit együtt éltünk „az idők kezdetén”, nem tördelte szét és nem fátyolozta be semmi, nyitott és tiszta és sértetlen marad immár az idők végéig. A legelső régi barátom. Nem kell búcsúznom, csak hálát adnom érte az Istennek.
_664x498t5_ic.jpg "Fotó: Lánczi Péter")
Friss kommentek