Ez egy vízmosásos út volt a Payer-villánál, ami nagy esők után, ha már járható volt, úgy nézett ki, mint egy horhos nagy kövekkel, mint a Mária-szakadék eleje ott a Vértesben, főleg egy kisgyereknek, aki itt tolta fel a biciklit, aki azt is gondolta közben játszásiból, hogy amit lát, az egy nevadai légi felvétel és ő fotóz a repülőről. Szemlélődő típus volt. Azt pedig  majd meglátjuk, hogy a csapadékvíz mit és hogyan végez az új felületen és környékén.

Ez egy olyan út volt, amin a ló- és szőlőgazda, például Sári nevű sárga lovát féltő egyszeri nagypapa a gumikerekű lovaskocsijával sem ment se föl, se le, nehogy leverje az állat lábát. Ha itt esik, nagyot esik. Mi is a bakról. Nincs arra szükség.   

A kopóréteg is hamarosan felkerül az útra, a gépek készenlétben pihentek a sarkon ma este.   

Különös felcsapatni rajta. Legközelebb a Táborállás felől kell megérkezni, hogy lejtmenetbe lehessen gurulni az elsőig. Egyszer élünk.

Az út mezőgazdasági út is, ugyanúgy, ahogy eddig. A probléma a következő: a földút szélesebb volt. Itt a padkákon kívül árkocska van. Arról nincs információja az ottani tulajoknak, hogy a padkák mentén a feltöltés megtörténik-e. Erre azért is szükség lenne, hogy az autók félre tudjanak állni egymás elől elférjenek egymás elől. Itt traktorok is közlekednek.   Van aki egyirányúsításról beszél, mások pedig szeretnék, ha elő lenne írva a 30 km/h sebességkorlátozás. A borúton nem kell rohanni. A présházak küszöbjei pár méterre vannak az úttól vagyis ez egy veszélyes terület lett.   A feltöltést a házuk előtt már sokan megcsinálták. A medret építőkkel többen egyeztetni tudtak a kitermelt talaj újrafelhasználása érdekében. 

A padkák melletti felületek kiépítése itt azért is fontos, mert az útépítőnek tiszteletben kell tartania az itteni utak eredeti funkcióját. Ez a probléma a mányi utat Csabdival összekötő kerékpárúton nem áll fenn, hiszen azokon a szakaszokon nem voltak utak, nem voltak kocsiutak. Itt a Galagonyáson igen. S ha már a marketingben építünk a szőlőt művelő gazdákra, tartsuk tiszteletben azt az igényüket is, hogy az útjukat széltében-hosszában hadd használhassák, ahogy eddig .   

A képen látható legalább kb. 25 méter magas fa a villa parkjában - e kis táj különös jellegfája.  Magányos és öreg cédrus. Cedrus libani. A különös Csontváry-festményről biztos volt poszter a suli falán, amiről az igazi Pécsett látható. A kastélyparkban is biztos van példány és a Csaplári erdőben is az alcsúti arborétum mellett. Lombozata különös lapokkal zárja a teret, ott egészen belül - lenn-középen - mintha szárnyaló sasforma látszana - ha hosszabban és hányavetin nézi az ember.   Mint egy installáció.  

16 óra után érkezett információnk szerint a Spar központ közelében történt baleset miatt félpályás lezárás van érvényben az 1-es főútvonalon.   

Mint arról az FM RFK Kommunikációs Szolgálata tájékoztatást adott, egy anyagi káros közúti közlekedési baleset miatt volt érvényben forgalomkorlátozás. Egy gépkocsi vezetője elvesztette uralmát a járműve felett, majd felborult. 

Tűzoltók is dolgoztak a helyszínen. Mint azt arra közlekedő olvasónk írta:

Szokatlan, hogy az ellenzéki képviselő indítványát magáévá tette a fővárosi közgyűlés. 
Az ötlet jó, tényleg sok bosszúságot tud okozni tavasszal a bicskei, például központi közterületeken is előforduló, március-április hónapokban virágzó növény. Elterjedését azonban egy jó tulajdonsága indokolta: nagy mennyiségű vizet párologtat, vizes területeket lehet vele vízteleníteni.
Mivel bicskei ültetésük óta sok minden változott, a kivágott példányok helyére a közművek miatt nem minden esetben lehetne másikat ültetni, ez okozhat fejtörést.
Összességében jó ötletnek tűnik a fővárosé, de a "vattája" így is szállni fog, legfeljebb kevesebb lesz belőle.

Szia! Amiatt írok Neked, hogy amióta felújították a körforgalmat sajnos többször azt vesszük észre, hogy a sofőröknek nem tiszta, hogyha a Tesco felől jönnek, nem szabad Mány fele közlekedni.

Ebben az esetben  csakis úgy lehet Mány felé menni, ha bemennek a körforgalomba és ott fordulnak vissza!

Hiába van kinn a kötelező haladási irány, a két sziget között elfér egy autó és sokszor balesetveszélyes, ahogyan azok között vág át Mány felé, előfordul, hogy ezzel a forgalmat is akadályozva.

Szerintem fontos lenne erről is írni az oldalon, mert így sokkal több emberhez eljutna a probléma és a megoldás szükségessége.

Köszi,

név 

Egy másik olvasói álláspont szerint: 
"az autóvezetőknek ismerni kellene a KRESZ-t.

nem tiltja semmi, hogy a Tesco felől a körforgalom érintése nélkül a mányi útra kanyarodjon bárki,
természetesen a kanyarodási szabályokat be kell tartani". 

A másik érv szerint a csomópontban tábla mutatja a kötelező haladási irányt (valójában kerülési irányt mutat, a kettő bizony nem ugyanaz  - a szerk.) a körforgalom felé.

A végső álláspont szerint az alábbi tábla végképpen megzavarja a közlekedőt és ez az állapot nem egyértelmű, ellentmondó és balesetveszélyes. Főleg kis helyismerettel rendelkező közlekedő számára.

Újabb, érdemi  érv érkezett:  "hogy a terelőszigetet honnan és hogyan kell kerülni, az egyértelmű, van akinek ennek ellenére sem világos, hogy ha forgalomszervező meg akarta volna tiltani a balra kanyarodást, akkor nem szakítja meg a terelőszigetet, vagy még egyszerűbben záróvonallal köti őket össze.
Sajnos akinek jogosítványa van, mindenki közlekedési szakemberré válik, és a hozzáértők, akik egyébként mellette nem csak a KRESZ, hanem egyéb jogszabályok, szabványok betartása mellett tervezik a forgalmi rendet, azokat rögtön elmondják mindennek, mert megváltoztatják a megszokottat.
Van aki az alapfogalmakkal sincs tisztában, de biztosan vezet az úton.
Megjegyzem, kötelező haladási irány tábla most sincs kihelyezve, miközben valaki szerint a napokban kikerült ilyen. „Kikerülési irány” tábla látható ott, ami azt jelzi, hogy a táblát - illetőleg azt az akadályt vagy egyéb tárgyat, amelyen a táblát elhelyezték - a táblán levő nyíl által jelzett irányban kell kikerülni."

Közepesnél nagyobb forgalomban a Csabdi felől érkező autósnak - bár mehet balra Mány felé enélkül is -, javasoljuk, hogy perdüljön egy nagy lazát a körforgalomban, mert sokaknak nem világos az itteni szitu  és úgy folytassa útját Mány felé.   

Jó utat! 

Kedves Bicskei Szó!

Fekete Ildikó vagyok, alcsútdobozi hímes tojás festő. Soron következő kiállításomról szeretném Önöket értesíteni, ugyanis az a megtiszteltetés ért, hogy önálló kiállítást rendezhetek New York Cityben. A kiállítás 2017. 09. 08.-tól egészen 2018. 04. 10.-ig lesz megtekinthető a New York-i Magyar Házban. Itt mintegy 800 db tojáson keresztül fogom bemutatni a magyar tájegységek hagyományos mintáit, lesz baranyai, sárközi, felvidéki, muravidéki, gyimesi, háromszéki valamint árapataki vitrin is. Ezen kívül résztvevője leszek a szintén New Yorkban rendezendő Magyar Örökség Fesztiválnak is, ahol bemutatókat illetve workshopokat tartok a rendezvény ideje alatt. Itt további 200 saját tervezésű hímes tojásomat fogom bemutatni.

Üdvözlettel: Fekete Ildikó

"Az áruház szeptember 17-én lesz nyitva utoljára és várhatóan november végén nyitja meg újra kapuit"- mondta el a Bicskei Szó kérdésére a Spar illetékese.    

Az említett ügyben a Bicskei Rendőrkapitányság állatkínzás vétségének gyanúja miatt indított büntetőeljárást - válaszolta a bicskeiek blogjának kérdésére az FM RFK Kommunikációs Szolgálata 


Az FM RFK-hoz azért fordultunk tájékoztatás kéréssel, mert az állatvédők tüntetése során egy kertvárosi házhoz értek, ahol a lakók 10 kutyát tartottak. A kutyák "nevelése" főleg úgy zajlott, hogy feltételezhetően nem sokat törődtek velük, eladásra "dolgoztak" - az állatvédők meglátása szerint.A Bicskei Szót egy környéken élő értesítette. Egyetért az állatvédőkkel. Az állatvédők a rendőrség segítségét kérték. A készenlétiek biztosították a helyszínt és a kapitányság helyszínelői dolgoztak a területen. Az állatvédők olyan képeket tettek közzé a kimentett kölykökről, hogy a bordájuk is látszik. Egy képen jól kivehető, mennyi tere volt a kikötött szukának... Értesülésünk szerint 1 állat elpusztult, 9-et kimentettek. amikor a szukát kihozták a bicskei rendőrök és átadták az etyeki állatvédőknek, hatalmas tapsvihar köszöntötte az eseményt. A többi kutyánál ugyanez történt. A ház lakói rövid ideig hangosan tiltakoztak. A ház udvarán és a házban rendőrök és állatorvos dolgoztak. Az utcán tömeg állt, a kerítés előtt rendőrök álltak elkülönítő sorfalban, hogy az ellenérdekeltek véletlenül se közelíthessék meg egymást, hiszen indulatos órák voltak.

A  film itt látható.  

A Bicskei Szó Facebook-klubjában számos fotót posztoltunk.  

2016. augusztus 20-án veszítettük el Csizmadia László karnagy urat. Az alábbiakban Csizmadia Péter zenész és Grósz Mónika egyesületi elnök írását közöljük. Mindkettő a Bicskei Fesztivál Fúvószenekar zánkai, zenei tábora után készült, amit a szakmai felkészülés elsőrangú állomásának tekintenek. Jómagam is jártam már a zenekarral Zánkán is, Rétyen is. Ajándék volt társaságuk, Laci bácsi bizalma különösen. És a nagy "rezes" nevetések. De a mára visszatérve ennek az egész közlésnek a lényegét egyetlen mondatban összefoglalva: a zenekar él és élni akar. Van utánpótlás, fiatal apák fiaikkal zenélnek és maguk közé várnak minden zeneszeretőt. S ha már Adyt érintettük, Petőfi is érkezzen érintőlegesen: "Azért a réz az úr..."

Csizmadia Péter fotói 

"Úgy ment el, mintha megkomponálta volna ezt is. A sokadik zenekari táborban, néhány próba után, az ő keze által is épített imádott Zánkán lett rosszul augusztus 6-án kora reggel. 1961. augusztus 6-án, pontosan 55 évvel előtte ismerkedett meg feleségével, egy balatoni kirándulás alkalmával. A kórházba kerülés után még adott két hetet a családnak, hogy legyen idejük elfogadni a megváltoztathatatlant, hogy fel tudjanak készülni az elengedésre."  Részlet Jakabné Borostyán Krisztina búcsúztatójából: 

Csizmadia Péter: Gondolataim

Vegyes érzelmekkel vártam a 2017-es zánkai tábort. Tudtam, hogy lezárást és kezdetet egyszerre fog hozni. Így lett. Édesapám tavaly még "levitte" az együttest a szokásos, éves táborozásra, hogy megalapozzuk a szakmai munkát a következő egy évre, de a haza felé tartó utat már nélküle kellet megtennünk.
A mentő a táborból vitte be a veszprémi kórházba augusztus 7-én, majd én vittem át Székesfehérvárra, ahonnan augusztus 20-án távozott el végleg közülünk. Stílusos, neves dátum, illik hozzá. Zánkán az utolsó utáni pillanatokban is a zenekart dirigálta. Ez az a kitartás többek között, amivel az elmúlt 30 évben oly sok sikert ért el ez a Bicskei Fesztivál Fúvószenekar.
A Zánkáról hazafelé tartó út így utólag egyértelműen jelképessé vált az önállóság, a felnőtté válás irányába.
Olyan értéket épített fel, ami élni akar. Az Ő eszmeisége és értékrendje mentén haladva visszük tovább az örökségét.
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki támogatta az együttest ebben a nehéz időszakban.
Kovács Tibor alezredes vette át a zenekar szakmai irányítását. Tibor az első közös próbán kivívta a zenekar szakmai elismerését és a mai napig úgy gondolom, hogy nem találhattunk volna nála alkalmasabb vezetőt az együttes számára. Köszönöm Tibor!
Én láttam, hogy mivel jár az elnöki feladatok ellátása, ami sokszor sajnos nagyon hálátlan feladat. Ezeket a teendőket Grósz Mónika vállalta magára, aki egy éve kézben tartja és viszi a hátán az egyesület ügyeit és gyakorlatilag a vezénylésen kívül minden feladatot koordinál. Sok új elgondolás jelent meg a zenekar életében, de mindig szem előtt tartja a korábbi értékeket. Tevékenysége messzemenőkig túlmegy a "hivatalos" elnöki feladatok ellátásán, amiben férje, Szanyi Tibor mindig ott áll mellette. Ahogy én látom, Tibi ugyan egy kicsit a háttérben, de ugyanolyan elhivatottsággal, vesz részt a feladatokban, így lényegében közösen intézik a zenekar és az egyesület ügyeit. Nem is lehet máshogy csinálni, nálunk is "családi vállalkozás" volt ez korábban. Ezért természetesen lányuk, Szanyi Bettina is része a projektnek, mégpedig a zenekar egyik konferansziéja szerepében. Köszönet az egész családnak!

Emellett természetesen köszönet Bicske Város Önkormányzatának, aki a zenekar mellett áll és megtartotta szoros együttműködését a mai napig. Köszönet Pálffy Károly polgármester úrnak és a képviselő testületnek.
Köszönet a zeneiskolának és Ádám Annamária igazgató asszonynak a próbaterem biztosításáért és a szoros szakmai kapcsolatért.
Köszönet Borostyán Krisztinának, aki Apu kérését tiszteletben tartva, csodálatos búcsúbeszédet mondott édesapám temetésén. Emellett sok-sok éve a zenekar konferansziéja.
Mindenkinek Köszönöm!

Grósz Mónika: Gondolataim, érzéseim zenekarunkról…

Először még mindig a félelem jut eszembe, amit már jó ideje éreztem, amikor sokszor a fájdalomtól eltorzult arccal, de fiatal, egészséges embereknek is becsületére váló akarással és kitartással vezette a próbákat, volt, hogy már koncertet is. Ezt láttuk mi „öregek”, az a maroknyi ember, akik a végsőkig kitartottunk mellette, hiszen nem tehettünk mást, ezt követelte tőlünk az egymás és a zene iránti szeretet, tisztelet, tisztesség, kitartás és alázat, amit Lacitól tanultunk. Tudtuk, de nem akartuk tudomásul venni, hogy egyszer vége lesz. Azt mondtuk csak addig megyünk vele, míg Ő visz minket.
Aztán nem így lett…
2016. augusztus 20. kivételesen, nem várt esemény lett zenekarunk életében. Míg az ünnepség zajlott a zenekar nélkül, mi imádkoztunk csendben Laci életéért. Elment és mi csak álltunk és sírtunk, hogyan tovább. „Tényleg ennyi volt?” Kérdeztük. Nem lehet. Hiszen az út, melyen 30 évvel ez előtt Laci elindult ezzel a zenekarral, még nem érhet véget.

A mély megdöbbenés után aztán felgyorsultak az események. Szinte egyszerre mondtuk ki a döntő szót: „Igen, megyünk tovább, együtt!” 
Közgyűlés, Elnökválasztás, szavazások tömkelege, Törvényszék, alapszabály, módosítási kérelmek sora, bankszámla, van-e pénzünk, aláírók stb. volt mit tenni bőven… Hálás köszönet mindezekért elsősorban Szanyi Tibor vezetőségi tagnak, aki a legtöbb munkát végezte az egyesületi ügyek helyreállításában, továbbá Pertl Polixéna, Kiripolszki Nelli, Dr. Szabó Gábor, Lehőcz Kálmán és Patkó Balázs elnökségi tagoknak, valamint Vitai-Pfendert Erzsébet könyvelőnek.
Számomra nem volt kérdés a szakmai vezető személye sem, hiszen már évek óta együtt dolgoztam Kovács Tibor alezredes karnagy-úrral a Zeneiskolában, aki a Magyar Honvédség Központi Zenekarának a vezetője. Kollégaként rendkívül szimpatikus embernek ismertem meg. Megkérdeztük, elvállalta. Nem is találhattunk volna szakmailag, emberileg tökéletesebb vezetőt Laci után. Hasonló magas színvonalú, igényes, precíz munka jellemzi, kiváló muzsikus és karnagy, de már egy kicsit fiatalosabb kivitelben, mindemellett kedves, humoros személyiség, jól bánik felnőttekkel, gyermekekkel egyaránt. 
Már az október 23-ai városi ünnepélyen meg is jelentünk, emelve annak fényét együttes játékunkkal. Innen már egyenes volt az út felfelé. 
Emlékkoncert decemberben, mely egy szomorú, de mégis örömteli lehetőség volt, melyen számos régi zenésztársunkkal együtt tiszteleghettünk Laci emléke előtt.

Hatalmas siker, még nem látott ember mennyiség a Művelődési Központban. Szívet melengető érzés volt. Olyan lelkesítő volt számunkra, hogy újabb erőt kaptunk a 30. jubileumi koncert megszervezéséhez, valamint visszatértek a zenekarunkhoz, olyan nagyszerű muzsikusok, mint Ádám Annamária, Paksz Anita, Paksz Attila, Kontra Imre, Kontra Péter, Kiss Ferenc, Ádám Tamás. 
Jubileumi koncert június 3-án.
Erre az alkalomra már beültettük új zeneiskolai tagjainkat is. El is érkeztem kis történetem legfontosabb pillanatához, amikor az új gyerekekről beszélhetek. A múltbéli szomorú események lezárásaként, de már a jövő reményében szerveztük meg az idei zenei táborunkat, Zánkán.

Már egy hete hazaértünk, de még mindig nem tudom szavakba önteni az érzést, amivel eljöttem. Annyi biztos, boldog vagyok és rendkívül büszke. Az „öregek” lezárhatták a múltat, aminek Zánkán kellett történnie, hiszen ott indult számunkra ez a különös év. Ez a zenekar már a végére olyan volt, mint egy nagy család, sok rokoni kapcsolattal, elválaszthatatlan baráti szálakkal összefűzve. Évek óta így nyaraltunk ott együtt, kis szűk körben.
Az idén más volt….
Elvittük magunkkal kis palántáinkat, akiket a zeneiskolában nevelgettünk és már alig várták, hogy velünk muzsikálhassanak. Egy tökéletesen megszervezett és lezajlott táborban voltunk, sok szép muzsikával, sok nevetéssel, játékkal és örömkönnyel, a 40 fokos hőségben, nyakig a 27 fokos Balatonban.
Felemelő érzés volt őket látni, ahogy igyekeztek és koncentráltak ezekben a nehéz zeneművekben, amiket karnagyunk az új évadra választott számunkra. Az biztos, hogy nem fog unatkozni koncertjeinken a kedves közönség. Sok szép meglepetéssel készülünk az elkövetkezendő időszakra.
Rendkívül hálásak vagyunk új zenekari tagjaink szüleinek is, akik időt, pénzt nem spórolva támogatnak és segítenek minket utazásban, pakolásban szervezésben stb.
Andrikó László, Bakó Gyula, Fedorka Nadia, Korponai Tímea, Németh Irén, Presér Edina, Rábai Rita, Sátori Viktor, Székesiné Juhász Hortenzia, Vincze Ágnes.
Hálás köszönet legfőbb támogatóinknak:
Bicske Város Önkormányzatának,
Bicskei Művelődési Közalapítványnak,
Bicskei Egységes Művelődési Központ és Könyvtárnak,
Prelúdium Művészeti Iskolának,
Dr. Halász Évának,
Jakabné Borostyán Krisztának
Báder Antalnak és
Csizmadia László családjának: Tamásnak, Péternek, Emesének, Ritának, Marcellnek, Zsombornak, Sebestyénnek és Nándornak.
Az út, melyet Laci jelölt ki számunkra nem könnyű. Tudjuk, hogy egy ilyen úton végigmenni hosszú és nehéz. Mégis ezt választjuk. Idősek és fiatalok. Apák és fiaik. Anyák és lányaik. Sok-sok tanítvány. Mint zenepedagógus, mint anya nem képviselhetek más utat. Mélyek a gyökerek, ebből növekszünk tovább. Laci szellemi öröksége itt van bennünk, ezt őrizzük és építjük tovább, amíg csak tehetjük.
ffzponyva.JPG

Akik ezt az örökséget továbbviszik a mai felállás szerint:
Új tagok:
1. Tihanyi Csenge, 2. Andrikó Csenge, 3. Stepán Melissza, 4. Székesi Adrienn, 5. Szabó Laura, 6. Tönköl Tamara-fuvola;
7. Bakó Noémi-szaxofon;
8. Sátori Kornél, 9. Kontra Dávid-trombita;
10. ifj. Kontra Imre-bariton;
11. ifj. Sátori Viktor-tuba;
12. Kormos Bence, 13. Őri Gergely-ütő;
Régi visszatérők:
14. Ádám Annamária, 15. Kiss Ferenc-klarinét;
16. Paksz Anita-pikkoló, fuvola;
17. Paksz Attila, 18. Kontra Péter-trombita;
19. Kontra Imre-bariton;
20. Ádám Tamás-ütő;
Végül legnagyobb hálával a maroknyi kis csapat iránt:
21. Grósz Mónika, 22. Pertl Polixéna, 23. Dr. Szilágyi Rita, 24. Dr. Szilágyi Zsófia, 25. Szabó Katalin, 26. Tóth Orsolya, 27. Tóth Zsófia, 28. Karácsonyi Barbara, 29. Boros Adrienn-fuvola;
30. Kecskés Szilvia, 31. Kecskés Viktória, 32. Boros Bernadett-klarinét;
33. Kiripolszki Nelli-altszaxofon;
34. Kecskés Ferenc-tenorszaxofon;
35. Szanyi Tibor-tenorszaxofon, baritonszaxofon;
36. Horváth Zoltán, 37. Metykó Csaba-trombita;
38. Dr. Horváth Ildikó-fagott;
39. Bernwallner Vilmos-tenor;
40. Dr. Szabó Gábor, 41. Patkó Balázs-harsona;
42. Szabó Bertalantuba; 43. Csizmadia Péter, 44. Lehőcz Kálmán-ütő.

"Bicskéről, a Kossuth Lajos utcából érkezett bejelentés közúti közlekedési balesetről a rendőrségre 2017. augusztus 20-án délután.  Egy 24 éves mányi férfi a Kisfaludy utca irányából a Kossuth tér felé közlekedett egy Suzuki típusú motorkerékpárral, azonban haladása során járműve sebességét nem megfelelően választotta meg, elveszítette uralmát a motorkerékpár felett és az úttestre esett. A motorkerékpár ezt követően nekisodródott egy, az úttest mellett parkoltatott Hyundai típusú személygépkocsinak. A baleset során a motorkerékpár vezetője, valamint a személyautó 39 éves bicskei utasa megsérültek."

"Az Országos Mentőszolgálat két mentővel vonult a helyszínre. Összesen két sérültet láttunk el. Egy férfit, aki kisebb horzsolásokat szenvedett, kórházi ellátásra nem volt szükség. Illetve egy nőt, akit könnyű sérüléssel megfigyelésre az ügyeletes kórházba szállítottunk" - írja válaszában Valics Dezső, az Országos Mentőszolgálat 
sajtóügyeletének munkatársa. 

Mint augusztus 22-én a családtól megtudtuk, a a baleset másik sérültje is kórházba került.  

A levél tegnap érkezett a Bicskei Szó falára. 

Tegnap, 11:44
Sziasztok. Segítségetekre lenne szükségem! Találtunk kb 3hetes cica kislányt. 1hete keresünk neki anyacicust (pótmamát) akinek lennének ugyanilyen idős kölykeik! Jelenleg cumiztatjuk, de jobb lenne neki ha anyacicus etetné! Meg szeretnénk tartani ezt a kis csöppséget. Kérem jelezzenek vissza. Köszönöm szépen. Csak 3 hét pótmamaságot szeretnénk. Várom. 

Mint ismeretes, személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt 2017.augusztus 20-án 16 óra 56 perc körül Bicskén, a Kossuth Lajos utcában, majdnem a főtéren. 

Korábban közöltük az FM RFK-tól kérdésünkre megíródott közleményét, de egyéb forrásból is tájékozódva úgy döntött a Bicskei Szó, hogy a közléssel tanácsos megvárni a vizsgálat végét, hogy senkit, főleg a feltételezhetően vétlen közlekedő érdekeit ne sértsük. Jelentős vagyoni és nem vagyoni kár érte. Ehhez semmi nem hiányzik.     

Arra azonban szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy már régóta nagyon nincs rendben az, amit egyesek az utakon megengednek maguknak mifelénk. Úgy mennek, mintha rajtuk kívül nem is létezne a földkerekségen más , mintha nekik szabad lenne bármit, mintha nekik ez a járna.

"Egy társadalom állapotának tűéles pontosságú makettje a közúti közlekedés morálja". (Idézet magamtól, 2007-ből)   

A Bicskéért Emlékérem méltó helyre került, hiszen a rászorulók tömegén segítő bicskei Katolikus Karitász elhivatott vezetője, Sági Ferencné Babi vehette át Szent István ünnepén, kiegészítve az Őrangyal Klubos tevékenysége elismerésével.     

Bicske Városáért Közösségi díjat a Bicske Városi Óvoda kapta.

Díszpolgár nincs, se élő, se posztumusz.  Két német testvérvárosi személyt is elismert a város.  

Díszpolgárok fala a Városháza aulájában látható mestermű, Lőrinczi Domokos Fafaragó Műhelyéből. Nagyon szép. Alkalmasint ez a címer látszik majd az ifjú házasokról készült fotók hátterében. 

Tölgyfából készült, a címer pedig hársfából.. 

Szép volt, Petra! Köszönjük. A Tatán zajló versenyzésről a Hungarian Golf számol be hiteles részletességgel. 

Ezen a közös fotón pedig a díjátvétel után Petra - Dr. Bábos Réka, az Old Lake Golf Club igazgatója, a Magyar Golf Szövetség elnökségi tagja mellett áll. 

2016. augusztus 20-án veszítettük el Csizmadia László karnagy urat. Az alábbiakban Csizmadia Péter zenész és Grósz Mónika egyesületi elnök írását közöljük. Mindkettő a Bicskei Fesztivál Fúvószenekar zánkai, zenei tábora után készült, amit a szakmai felkészülés elsőrangú állomásának tekintenek. Jómagam is jártam már a zenekarral Zánkán is, Rétyen is. Ajándék volt társaságuk, Laci bácsi bizalma különösen. És a nagy "rezes" nevetések. De a mára visszatérve ennek az egész közlésnek a lényegét egyetlen mondatban összefoglalva: a zenekar él és élni akar. Van utánpótlás, fiatal apák fiaikkal zenélnek és maguk közé várnak minden zeneszeretőt. S ha már Adyt érintettük, Petőfi is érkezzen érintőlegesen: "Azért a réz az úr..."

Csizmadia Péter fotói 

"Úgy ment el, mintha megkomponálta volna ezt is. A sokadik zenekari táborban, néhány próba után, az ő keze által is épített imádott Zánkán lett rosszul augusztus 6-án kora reggel. 1961. augusztus 6-án, pontosan 55 évvel előtte ismerkedett meg feleségével, egy balatoni kirándulás alkalmával. A kórházba kerülés után még adott két hetet a családnak, hogy legyen idejük elfogadni a megváltoztathatatlant, hogy fel tudjanak készülni az elengedésre."  Részlet Jakabné Borostyán Krisztina búcsúztatójából: 

Csizmadia Péter: Gondolataim

Vegyes érzelmekkel vártam a 2017-es zánkai tábort. Tudtam, hogy lezárást és kezdetet egyszerre fog hozni. Így lett. Édesapám tavaly még "levitte" az együttest a szokásos, éves táborozásra, hogy megalapozzuk a szakmai munkát a következő egy évre, de a haza felé tartó utat már nélküle kellet megtennünk.
A mentő a táborból vitte be a veszprémi kórházba augusztus 7-én, majd én vittem át Székesfehérvárra, ahonnan augusztus 20-án távozott el végleg közülünk. Stílusos, neves dátum, illik hozzá. Zánkán az utolsó utáni pillanatokban is a zenekart dirigálta. Ez az a kitartás többek között, amivel az elmúlt 30 évben oly sok sikert ért el ez a Bicskei Fesztivál Fúvószenekar.
A Zánkáról hazafelé tartó út így utólag egyértelműen jelképessé vált az önállóság, a felnőtté válás irányába.
Olyan értéket épített fel, ami élni akar. Az Ő eszmeisége és értékrendje mentén haladva visszük tovább az örökségét.
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki támogatta az együttest ebben a nehéz időszakban.
Kovács Tibor alezredes vette át a zenekar szakmai irányítását. Tibor az első közös próbán kivívta a zenekar szakmai elismerését és a mai napig úgy gondolom, hogy nem találhattunk volna nála alkalmasabb vezetőt az együttes számára. Köszönöm Tibor!
Én láttam, hogy mivel jár az elnöki feladatok ellátása, ami sokszor sajnos nagyon hálátlan feladat. Ezeket a teendőket Grósz Mónika vállalta magára, aki egy éve kézben tartja és viszi a hátán az egyesület ügyeit és gyakorlatilag a vezénylésen kívül minden feladatot koordinál. Sok új elgondolás jelent meg a zenekar életében, de mindig szem előtt tartja a korábbi értékeket. Tevékenysége messzemenőkig túlmegy a "hivatalos" elnöki feladatok ellátásán, amiben férje, Szanyi Tibor mindig ott áll mellette. Ahogy én látom, Tibi ugyan egy kicsit a háttérben, de ugyanolyan elhivatottsággal, vesz részt a feladatokban, így lényegében közösen intézik a zenekar és az egyesület ügyeit. Nem is lehet máshogy csinálni, nálunk is "családi vállalkozás" volt ez korábban. Ezért természetesen lányuk, Szanyi Bettina is része a projektnek, mégpedig a zenekar egyik konferansziéja szerepében. Köszönet az egész családnak!

Emellett természetesen köszönet Bicske Város Önkormányzatának, aki a zenekar mellett áll és megtartotta szoros együttműködését a mai napig. Köszönet Pálffy Károly polgármester úrnak és a képviselő testületnek.
Köszönet a zeneiskolának és Ádám Annamária igazgató asszonynak a próbaterem biztosításáért és a szoros szakmai kapcsolatért.
Köszönet Borostyán Krisztinának, aki Apu kérését tiszteletben tartva, csodálatos búcsúbeszédet mondott édesapám temetésén. Emellett sok-sok éve a zenekar konferansziéja.
Mindenkinek Köszönöm!

Grósz Mónika: Gondolataim, érzéseim zenekarunkról…

Először még mindig a félelem jut eszembe, amit már jó ideje éreztem, amikor sokszor a fájdalomtól eltorzult arccal, de fiatal, egészséges embereknek is becsületére váló akarással és kitartással vezette a próbákat, volt, hogy már koncertet is. Ezt láttuk mi „öregek”, az a maroknyi ember, akik a végsőkig kitartottunk mellette, hiszen nem tehettünk mást, ezt követelte tőlünk az egymás és a zene iránti szeretet, tisztelet, tisztesség, kitartás és alázat, amit Lacitól tanultunk. Tudtuk, de nem akartuk tudomásul venni, hogy egyszer vége lesz. Azt mondtuk csak addig megyünk vele, míg Ő visz minket.
Aztán nem így lett…
2016. augusztus 20. kivételesen, nem várt esemény lett zenekarunk életében. Míg az ünnepség zajlott a zenekar nélkül, mi imádkoztunk csendben Laci életéért. Elment és mi csak álltunk és sírtunk, hogyan tovább. „Tényleg ennyi volt?” Kérdeztük. Nem lehet. Hiszen az út, melyen 30 évvel ez előtt Laci elindult ezzel a zenekarral, még nem érhet véget.

A mély megdöbbenés után aztán felgyorsultak az események. Szinte egyszerre mondtuk ki a döntő szót: „Igen, megyünk tovább, együtt!”
Közgyűlés, Elnökválasztás, szavazások tömkelege, Törvényszék, alapszabály, módosítási kérelmek sora, bankszámla, van-e pénzünk, aláírók stb. volt mit tenni bőven… Hálás köszönet mindezekért elsősorban Szanyi Tibor vezetőségi tagnak, aki a legtöbb munkát végezte az egyesületi ügyek helyreállításában, továbbá Pertl Polixéna, Kiripolszki Nelli, Dr. Szabó Gábor, Lehőcz Kálmán és Patkó Balázs elnökségi tagoknak, valamint Vitai-Pfendert Erzsébet könyvelőnek.
Számomra nem volt kérdés a szakmai vezető személye sem, hiszen már évek óta együtt dolgoztam Kovács Tibor alezredes karnagy-úrral a Zeneiskolában, aki a Magyar Honvédség Központi Zenekarának a vezetője. Kollégaként rendkívül szimpatikus embernek ismertem meg. Megkérdeztük, elvállalta. Nem is találhattunk volna szakmailag, emberileg tökéletesebb vezetőt Laci után. Hasonló magas színvonalú, igényes, precíz munka jellemzi, kiváló muzsikus és karnagy, de már egy kicsit fiatalosabb kivitelben, mindemellett kedves, humoros személyiség, jól bánik felnőttekkel, gyermekekkel egyaránt.
Már az október 23-ai városi ünnepélyen meg is jelentünk, emelve annak fényét együttes játékunkkal. Innen már egyenes volt az út felfelé.
Emlékkoncert decemberben, mely egy szomorú, de mégis örömteli lehetőség volt, melyen számos régi zenésztársunkkal együtt tiszteleghettünk Laci emléke előtt.

Hatalmas siker, még nem látott ember mennyiség a Művelődési Központban. Szívet melengető érzés volt. Olyan lelkesítő volt számunkra, hogy újabb erőt kaptunk a 30. jubileumi koncert megszervezéséhez, valamint visszatértek a zenekarunkhoz, olyan nagyszerű muzsikusok, mint Ádám Annamária, Paksz Anita, Paksz Attila, Kontra Imre, Kontra Péter, Kiss Ferenc, Ádám Tamás.
Jubileumi koncert június 3-án.
Erre az alkalomra már beültettük új zeneiskolai tagjainkat is. El is érkeztem kis történetem legfontosabb pillanatához, amikor az új gyerekekről beszélhetek. A múltbéli szomorú események lezárásaként, de már a jövő reményében szerveztük meg az idei zenei táborunkat, Zánkán.

Németh Zoltán faműves műhelyében elkészítette a bicskei evangélikus templom keresztelőkútját.  Munkái a www.fa-time.hu -n láthatók. Külön jó, hogy a bicskei műhely és a bicskei templom között egyébként is nagy a közelség. 

A bicskei-londoni blogger színpadra került művéről szóló tartalom itt található. 

A Kolomp Csárdáról beugorhat az emberfia három-négy éves korából: amikor hallotta, hogy apuék voltak vagy mennek a "Kolomba", hogy ez történt a "Kolomba" - mert bizony sokan így mondták, kispórolva belőle a p betűt  - egyszerűen nem tudta ez a gyerek, mégis hová tegye, de még a Kolomb Csárda változattal sem tudott mit kezdeni, de ez a verzió tetszett a legjobban. Plusz a Kolom' Csárda kiejtése így ahogy írva van, aposztrofálás nélkül.  És amikor ez kiderült, mármint hogy tudatlan és nem érti,  emlékszik, ahogyan (most számolja ki) akkor 28-29 éves apukája elmagyarázza, hol nevetve, hol dühvel, mi az a kolomp és miért kolomp, miért nem kolomb.. Mondta erre a kisfiú, hogy olyan mint a komp! Mert ezt a szót már jobban ismerte. S mert benne volt az "mp".  Dehogy Komp, hát hol itt a víz kisfiam? - Ott a halastó. Azon is tudna menni komp. - Nem komp. Hanem Kolomp Csárda.  Pedig a gyerek ismerte a kolomp szót a mesékből. De olvasni még nem tudott és a felnőttek nem mondták ki a végén a p betűt. Ez volt a nem értés oka. Talán Koló volt a hely beceneve... Apukája sosem nevezte Kolónak. Sőt, emlékezetes egy sokat nevető arc a Kolóból, akinek Kuju volt a beceneve. Pedig ők nem jártak oda sokat. De búcsúkor biztosan. A teraszon színes farudas fémvázú székek? A váz pirosra festve? Biztos, hogy kapott csokit Kujutól. Hozzájárult ezzel nevének megőrzéséhez.         

A Kolomp&Báder ebben a posztban olvasható....

(...) megint embert gázolt a vonat a Kisállomáson! A Pest felé menő vonat gázolt, egy vágányon megy a forgalom,rendőrség,mentők kint vannak,többet sajnos nem tudok - írta olvasónk. 

Az FM RFK Kommunikációs szolgálata részéről Pápai Eszter főelőadó kommunikációs referens kérdésünkre közölte: a baleset sérültje 51 éves bicskei férfi.

Más forrásból úgy értesültünk, hogy a férfinek az utolsó pillanatban sikerült kikecmeregnie a sínek közül, ahová nem tudjuk miért került. Sok oka lehet. Minden bizonnyal ott akart ő is átbújni a szalagkorlát alatt, átmenni az A peronra, ahogyan tömegek teszik oda-vissza. Idősek és gyerekek egyaránt.

A terület országgyűlési képviselőjétől hosszú évekkel ezelőtt, közel egy évtizede intézkedést kértek a síneket elválasztó szalagkorlát helyett záróerejű biztonsági kerítés alkalmazása érdekében a bicskei mentők és tűzoltók valamint újságírók, de érdemben 2009 óta semmi sem történt, pedig erdei körökben általános nézet, hogy Tessely Zoltán már kisvasúti főbiztos is egyben.

A Budapest felé közlekedő személyvonat érkezett a B vágányra  és a vészhelyzet miatt nem fokozatosan, hanem teljes erőből fékezett vezetője. A bicskei  csodával határos módon kimenekült valamelyik oldalra, megmenekült a biztos halálból, de a sérülése elkerülhetetlen volt.

Innentől a Bicskei Mentők vették kézbe az ügy halasztást nem tűrő részét, ellátták a helyszínen és száguldottak vele, közben is ápolva az élete megmentése, későbbi felépülése reményében.

- A kiérkező bicskei esetkocsi egy középkorú férfit súlyos sérüléssel szállított kórházba - válaszolt a Bicskei Szó kérdésére Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és pr igazgatója. 

Olvasónk a szervizút leromlott állapota miatt aggódó írása és fotói közlésére reagálva osztjuk meg jól indokolt feltételezésünket, ami szerint rendbe lesz téve az a szakasz is.  

Feltételezésünk legelső indoka: minél többet építkeznek, annál jobb a megrendelőnek és a kivitelezőnek. Értse ezt mindenki úgy, ahogy ezt napjainkban (avagy évtizedek óta) lehet és ahogy szeretné. 

A második ok, amit a levélíró is vázol: ha épülés-építkezés közben a közelben pl. egy építmény rosszabb lesz az erősebb igénybevétel következtében, akkor annak helyreállítása kötelező a felek megállapodása szerint. Ez bizonyára még a szerződésben is benne van, hiszen kötelező alapelemnek tűnik.    

A harmadik ok a Hegyikastély romjaihoz a Galagonyás első dűlőtől felvisz egy kerékpárút. Akkor miért ne lehetne megközelíteni Csabdiról jövet a Csillagvizsgáló romjait, illetve aki a romoktól gurul Csabdi felé, miért is kellene feltétlenül bejönnie majdnem Bicskére a körforgalomig, amikor rövidíthet?!

Nulladik ok vagy inkább érv: akik eddig használták ezt az utat jövet-menet, miért ne használhatnák ugyanolyan minőségben vagy még annál is jobban?  

Véleményünk szerint a szervizút burkolatán fix, hogy lesz kerékpárút jelzés felfestve! Ez hiúsági kérdés is! Ha épül a térségben ennyi új út, ez nem maradhat mellette ebben a formában! Vagyis a Hegyikastélytól guruló sporttárs Csabdin át Nagyegyházáig kerékpárúton kanyaroghat vagy akar, Tarjánig, ahonnan viszont közúton folytatódhat az útja akár a Dunáig. 

A jeleket a mai leharcolt útállapotra biztosan nem fogják felfesteni, ez ki van zárva. Vagyis éppen ezért javítani fogják a szervizút minőségét, hogy kerékpárúttá lehessen  az is.  

Ugyanúgy meg fogják csinálni, mint Csabdi-Tükröspuszta-Nagyegyháza szakaszon, itt nem is kell olyan hosszan....     

ia

A bicskei pólós fiatalokat edző és versenyeztető Oázis SC egyik csapata, mégpedig a Fina Budapest 2017 Masters VB -n 40+ -os csapatuk a legjobb négy közé juttatta magát. "A legjobb az egészben az, hogy MA este 19h -kor az olimpikonokból álló Millenium csapat ellen játszunk, amit történetesen a Digi Sport TV csatorna élőben fog közvetíteni 18:45 -től." 

Mint arról már lapunk beszámolt, 2015-ben érkezett az állami költségvetésből, kormányzati keretből 300 millió forint Bicskének. 

Ebből 150 millió a Bicskei TC sporttelepének fejlesztésére címkéződik a városvezetés döntése alapján. 

100 millióból a tervek szerint megveszik és elbontják az áruházat, hogy a Spar-raktár mögött a fennforgó tervek szerint itt lehessen a Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot című szoborcsoport....

50 millió forintot kettő buszmegálló áthelyezésére szolgál a tervek szerint. A menekülttábor előtti, a Csabdi felé vezető sáv mentén lévő buszmegállót a Tesco-hoz vinnék. Nagyjából oda, ahol most a raklapból készült kék hidacska szeli át az árkot.

A közvetlenül a tábor kerítése előtt fekvő megállót pedig abba a kanyarba hoznák vissza az 50 milliós állami keretből, ahol az Interat telephely található.

Arról nincs információnk, hogy a tervek és az engedélyek megvannak-e, de valószínűsítjük.... A pénz biztosan rendelkezésre áll az állami utalás  és a testület döntése alapján.          

Az óbaroki pihenőben két orosz embercsempészt fogtak el a Készenléti Rendőrség munkatársai.
A Készenléti Rendőrség járőrei igazoltattak az M1-es autópálya óbaroki pihenőjében egy személygépkocsit és annak utasait 2017. augusztus 11-én délelőtt. Az intézkedés során megállapították a rendőrök, hogy két orosz állampolgár anyagi ellenszolgáltatás fejében négy személyt illegálisan akart Németországba szállítani. A 47 és 37 éves férfit embercsempészés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki a Bicskei Rendőrkapitányságon a gyanúsítottként, majd bűnügyi őrizetbe vették a nyomozók. Az egy fő iraki és három fő szír állampolgárt pedig a tompai tranzitzónába visszakísérték a rendőrök. (FM RFK)