Tavaly is sok-sok embert vendégül láttak - meséli Márkus Gyula -, kb . kétszáz embernek  főztek, és azt is hozzáteszi, hogy még a szegény sorban élő emberek is jól fogadták az üzlet gesztusát. Volt aki ajándékkal érkezett - hozott egy üveg befőttet, egy üveg lekvárt a  saját stelázsijáról -, hogy azt kapja meg más. Volt aki ruhákat adott, volt aki játékokat hozott, a bicskei baptista gyülekezet pásztora minden előzetes bejelntés nélkül tavaly saját sütésű bejglivel állított be és osztotta. Volt olyan neve titokban tartását kérő cégvezető is, aki 600 db süteményt hozott tavaly. A Marcsi Kifőzde gárdája volt olyan jó, hogy egy dolgos, de igen nehéz sorban élő nagycsaládnak házhoz vitt egy nagyobb  adagot.  
Szeretni annyi, mint adni. Egy mosolyt, egy ölelést, egy jó szót, egy kis gondoskodást, egy tál ételt. Mert emberek vagyunk vagy mi. Nemcsak karácsonykor.
Marcsi és Gyula várják tehát nemcsak a rászorulókat, hanem azokat is, akik ott a  helyszínen megajándékoznának egy szegény embert.
Talán egész város hálás lehet a konyhának ezért a gesztusért...

Egy tál forró levesért...

Így is lehet...

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.