A Szent Család ünnepét XIII. Leó pápa (1878–1903) szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a századvégi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

Anzelm megkérte a híveket, tegyék fel a kezüket a 12 éves misét hallgató ifjak és azok a szülők, akik már veszítették el és keresték gyermeküket. Elmondta, hogy ő maga is elveszített vagy 12 gyereket, ha nem is vérszerintit, (hanem szívszerintit - A szerk.) mert osztálykiránduláson voltak, a szálláshelyről pedig - ahogy lenni szokott -, éjszaka megszöktek. Osztályfőnöki intővel végződött, de a gyermek elvesztéséről és megtalálásáról Lk 2, 40-52. többet mond ennél. A zsidó családokban, ahogy Jézuséban is az a törvényszerű hagyomány él mindmáig, hogy a 12 éves gyermeket már felnőttnek tekintik és egyedül, pontosabban szülők nélkül  tartózkodnak Jeruzsálemben felnőtté avatásuk előtt.

"A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta. Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint; És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja; Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.  És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?  De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla. És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. "

Anzelm életének jó és nagy lépése volt, amikor pannonhalmi gimnáziumban tanító szerzetes testvéreivel Bakonybélbe költöztek. Ott egyházi tulajdonú ingatlanban létrehoztak egy olyan monostort, melyben mindent megtesznek megélhetésükért. Folyóiratot adnak ki Borostyán-kút címmel, melyre elő is lehet fizetni. Likőrgyáruk van. Gyógynövény kertjük, herbáriumuk. Halastavuk. Könyvtáruk. Vendégházuk. Anzelm a műtárgymásoló műhely vezetője. Műtárgymásoló. Sekrestyés. Alperjel.

A keresztségben Imre nevet kapó fr. Vásárhelyi Anzelm bencés szerzetes, magyar-történelem szakos középiskolai tanár 1962-ben született szülei ötödik gyermekeként. Az általános iskola elvégzését követően tanulmányait a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban folytatta, ahol 1980-ban érettségizett. Olyan tanáregyéniségekkel találkozott itt, akik mellett a serdülő ifjú felnőhetett, akiknek élete, emberi és szakmai értékei avagy esendősége egy életre meghatározóvá lettek számára – emlékezett vissza a közelmúltban ezekre az esztendőkre. 1983-ban kérte felvételét a pannonhalmi bencés monostorba, ahol teológiai tanulmányait végezte. Közben az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári diplomáját is megszerezte. Az öt esztendei noviciátust követően 1988-ban ünnepélyes fogadalmat tett, amely a szerzetesi életben való végleges elköteleződést jelentett. Valójában öt esztendei belső és külső útkeresés után jutott arra az elhatározásra, hogy belép a bencés rendbe. A noviciátus ideje alatt a monasztikus hagyomány írott és íratlan forrásainak tanulmányozásával készült fel társaival együtt arra, hogy Jézus Krisztus tanítványává legyen. A belső rend felfedezésében a Nursiai Szent Benedek által megformált struktúra, az általa megalkotott és követői által betartott Regula segített. 1989-1999-ig Pannonhalmán a Bencés Gimnáziumban tanított, nevelte az ifjúságot tanárként és prefektusként. Tanítványainak, akiket szeretetben és szabadságban formált, meghatározó élményévé lett a vele való emberi kapcsolat, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy nagyon sokan a mai napig barátjukként, testvérükként keresik fel őt. Pannonhalmán a tanárok-prefektusok a diákokkal együtt nemcsak tanuló, hanem életközösséget is alkottak, sok mindent tanulva, megtanulva egymástól.
1999-től fr. Anzelm az 1018-ban, Szent Günther kérésére Szent István király által alapított bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorban él négy rendtársával (P. Domonkos a közösség elöljárója, P. Adalbert, P. Ábel, fr. Izsák). 1989-től, a politikai változást követően a Magyar Bencés Kongregáció számára is lehetővé vált a monasztikus karizma többféle módon való megélése. A magyarországi katolikus közösségek és az Egyház lelki igényeinek felmérését követően különféle kezdeményezésekkel igyekezett a Magyar Bencés Kongregáció ezekre választ adni. A bakonybéli közösség fr. Anzelm szerint ennek a válasznak a része. 1998-ban a Kongregáció Általános Káplánjának lehetővé tételével valósulhatott meg az új, önálló monostor alapítása, ahol a szerzetesek élete és tevékenysége a Szent Liturgia igényes szolgálatát, valamint a kétkezi munkát jelenti, olyan életmódot, amely 1802 óta hiányzott a magyar Kongregáció életéből.

A Bakonybélben élő szerzetes közösségről, a bencés hagyományokról, Szent Benedek Regulájának időszerűségéről, a Regula szerint való mai életről, a környezet, a hívek, sőt, az értéket és hitványságokat egyaránt kínáló világ számára adott példáról, jelről, nem egyszer kért vagy várt útmutatásról is szól Anzelm Testvér - olvasható mindez  S. dr. Lackovits Emőke tollából a bicskei származású szerzetes korábbi veszprémi előadása kapcsán. Anzelm a Bicskén közszeretnek örvendő Vásárhelyi János pedagógus öccse.

Érdekes összefüggés, hogy Anselm Grün  OSB (Anselm is, bencés is, hej) a legnagyobb mai katolikus  írók egyike. Az idősebb szerzetes, egy német monostor gondnoka, ajánlom figyelmetekbe  Az életművészet könyve című művét, melyből egy  részlet:

"...légy az, aki vagy, de ne forogj folyton saját éned körül. Ne csapd be magad. Fogadd el, hogy nem vagy hős, és ne fontoskodj. Dolgozz gyengeségeiden. De ne ragaszkodj hozzájuk. Engedd el őket. Fogadd el magadat kuszaságaiddal és ellentmondásaiddal együtt. Mert csak akkor jutsz tovább, ha el tudod viselni magadat. Csak akkor leszel emberi. Az tud másokhoz is jó lenni, aki önmagával irgalmas."

IA

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.