Hosszú ideje nem mozdult ki lakásából, családja annyit közölt - írja a New York Times -, hogy az 1919-es születésű férfit természetes halál érte korábbi csípőtörése után.

Salinger 45 éve  nem adott ki művet. 30 éve nem adott interjút senkinek, mert kijelentette, hogy nem akar híres lenni, mert túl sok a híres ember.

"A nevezetes névtelenség az agonális életrend ellenkezöje. Olyan életrend ez, amelyben a nevezetes ember névtelen; éspedig azért, mert önmagát a nyilvánosságtól bizonyos óvatos távlatban tartja. Persze a távlat nem jelent negatívumot. A nyilvánosság néha igazán érdekel s a legtöbb esetben mindazt, ami ott történik, jóindulattal fogadom. De cseppet sem ragaszkodom hozzá s végeredményben az egész nyilvános életet bántóan eseménytelennek találom. Ha valaki fölkeres, szívesen beszélek vele, ha elfogadnak, semmi kifogásom ellene, ha hívnak, el is megyek. De ne kívánják, hogy az agonális verseny szenvedélyemmé legyen: ezt a kívánságot nem tudnám teljesíteni. Méltányolniuk kell, hogy érdeklődésem köre egészen más" - írja Hamvas Béla

 

Ezt a vágyát természetesen lehetelenné teszi, hogy a Zabhegyező című énregénye kultuszkönyv lett, az 50-es, 60-as években játszódik az Egyesült Államokban, főszereplője egy magányos, mindig mindenkivel szembenálló kamasz, aki gyakran használja szövegében a "meg minden"  kifejezést. A regény így kezdődik: "Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem."

(A magyar irodalomból Szerb Antal: Utas és holdvilág című igazán szépen megírt remekművéhez, a német irodalomból Thomas Mann: Tonio Kröger című alkotásához hasonlítja az olvasó,  ha már egyszer  kérnék, hogy hasonlítsa bármihez a semmihez sem hasonlítható deviáns remekművet, a Zabhegyezőt. És ha már remekművekről beszélünk meg kamaszkori olvasásról, ne feledjük Szilágyi istván: Kő hull apadó kútba című regényét. Az a közös, hogy egy korban olvastuk. Meg minden.)

ia

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása