Olvasom a meghívó alsó sorát, miszerint a rendezvény zártkörű, belépés csak meghívottak részére. A karnagy úr szerint belépés azért csak meghívottak részére lehetséges, mert nem tudtak eleget próbálni, eleget készülni,  így jobban egymás közt tudtak maradni a zenét szerető bicskeiek.

A műsor elején a karnagy minden megjelent régi tagot arra kért, álljanak be a kórusba.  Elmondja: a kórus története 1974. szeptemberében kezdődött, a névadó Josquin des Pres (1440-kb.1521) zseniális flamand zeneszerző.

A bicskei Josquin kamarakórus előzménye a  bicskei KTSz vegyeskara volt, amely 1972-ben kezdett együtt énekelni. (Ezt abban az évben 29. életévét betöltő Csizmadia László vezetésével tették.) Hamar kiderült, -  mondta Csizmadia László - hogy az a kórus igényt teremtett egy kisebb, de ütőképesebb kamarakórus létrehozására. A céljuk azonos volt, komolyabb művek színvonalas előadása. Hogy ez mennyire jól sikerült, azt pontosan jelzi a Josquin 1975. évi első fellépésének műsora -  8 hónapnyi gyakorlással.

Kodály: Cohors generosa
Bach: Mint hárfa zsong
Vecchi: Eljött az óra
Bateson: Phillis ne várj
Vecchi: Jó ez a fény
Palestrina: Két szemed lángja
Brahms: Síró éji csend
Bach: Ragyogva tűz
Lassus: Ó, mond meg
végül: Balázs: Pohárköszöntő

"Helyi érték" a bicske.info rovatának címe, érdemes hát bicskei emberként szépen sorolni, kik is tartoztak akkoriban a Josquinhoz:

Szoprán: Varga Edit, Csizmadia Lászlóné, Kovács Márta, Kiss Irénke
Alt: Borbély Józsefné, Kiss Erzsébet, Paczigáné Jucika, Albrecht Mária
Tenor: Csimadia László, Székely Zoltán, Marton Gyula.
Basszus: Krajczár Gyula, Igar József, Ikker Imre, (Borbély József).

Az akkori tagok közül 35 évvel később a mai napon többen is örömmel jelentek meg. Egészen az együttes női karrá alakulásáig tag volt Igar József és Krajczár Gyula. A hölgyek közül ma is énekel: Varga Edit, Csizmadia Lászlóné és Kiss Irénke.

A Josquin „Vegyeskar” a kastély gyönyörű dísztermében a szép számban megjelent meghívottaknak  először Kodály: Cohors generosa (régi magyar diákköszöntő 1777-ből)  és J.S. Bach: Mint hárfa zsong című művét énekelte.

Ez a kórus, ami ott énekelt előttünk 2010. nyarán, először 1976-ban minősült Szabadbattyánban, mint a bicskei Petőfi Művelődési Központ énekkara. Az első eredmény Ezüstkoszorú Diplomával - ez is a Helyi Értékhez tartozik. Csárádi Zoltán révén a Fejér megyei KISZÖV a Diploma után jelezte, szívesen patronálnák a bicskei kórust.

Következett a II. Soproni Kamarakórus Fesztivál. Az első soproni fesztiválon (ez még nem a VOLT - A szerk.) még a KTSZ vegyeskar képviselte Bicskét.

Túl azon, hogy a zsűri nagyon jó véleményt adott, kellemes estét töltöttünk Csörgöl Lia szüleinél. - meséli a karnagy.  Ekkor már tagja volt a kórusnak Csörgöl Lia, Véssey Magdi, Pötördi Éva, Csörgöl Lajos.
Érdekes dolog a kóruséneklés - fogalmaz Csizmadia László. - Az ember gyakran elfelejti, hogy rövid ideig valamit sportolt, játszott, de arra, hogy kórusban, tehát többekkel énekelt, arra  a tudata mélyén mindig emlékezni fog. Én még nem találkoztam olyan emberrel, akinek ezzel kapcsolatban rossz emlékei lettek volna. Boldog, aki énekel. Ha KTSZ-ben vagy Josquinben kezdte, nem baj, hogy nem ott folytatta, a lényeg az, hogy folytassa. Boldog, aki énekel - teszi hozzá nevetve.
Érdekes ez másért is. Összeáll 10-20-30 ember, hogy egymáshoz igazodva, lehetőleg azonos hangszínben  adjanak elő kórusműveket. Hamar kiderül, hogy mindenki tud énekelni, csupán a hangszínük tér el. És ebből az eltérő hangszínből kell egy közel azonos színű kórushangzást kialakítani. Ez a legnehezebb. Le kell  mondania mindenkinek az egyéni hanghordozásáról, és igazodni egy közös kórushangszínhez. Mire ez kialakul, több év kemény munkája lehet.

A Zeneakadémián (ahol e sorok írója életében először Csizmadia László tanár úr osztályával járt 1982 körül, legutóbb 2008-ban) visszatérő rendezvények voltak a Budapesti Kamarakórus Napok. A bicskei dalosok sok-sok kiváló kórust ismerhettek meg. Rendszeresek voltak Karácsonyi Hangversenyeik, amelyeket mindig Karácsony második napján rendeztünk meg. Az ünnepi versmondók többnyire Zsohár Melinda és Borostyán Krisztina voltak. Krisztina ma a kórus oszlopos tagja, Melinda pedig a mai rendezvényen is jelen volt.

Cs. L. felolvas néhány régi cikkrészletet:
"A bicskei Josquin kamarakórus szép, összeérett hangzására, szórakozást, tréfát, művészi élményt egyaránt nyújtó műsorára, színes előadására szívesen emlékszünk."
"A Bicskei KISZÖV kamarakórus névadójának, Josquinnek "A tücsök" c. madrigáljával kezdte műsorát. Tizenkilencen vannak a bicskeiek, és  minden fellépésük után kevesli ezt a számot a zsűri. Ám ha meghallgatjuk a rendkívül összeszokott, egymás hangulatait, hangját, zenei képességeit ismerő közösségnek a műsorát, talán megértjük, miért nem igyekeznek tagfelvétellel. Egyre kiforrottabb, egyre tökéletesebben megvalósított  kórusműveket hoznak a találkozókra. Farkas Ferenc Petőfi Sándor: Felhők c. ciklusának IV - V.  tételekor "angyal szállt át a szobán". S a közönség is megérzett valamit a zene lenyűgöző erejéből."
Ekkor már  Horváth Eta, Váradi Rudolf, Kollár Gyula, Dancsiné Czeiner Edit, Bokodi Gizella, Börcs  Szilvia, Tóth Edit és Kulcsár Magdolna is tagja volt az együttesnek.
Közben jártak együtt Celldömölkön, Jászberényben, Székesfehérváron, rögtönzött műsort adtak a Cuha-patak völgyében, (a Bakonyban) és hazafelé egy Árpád-kori templomban.

1979-ben ARANY fokozatot tettek le  az asztalra.

Érdekes sajtórészlet ez is:
"Cs.L. vezetésével fellépő Josquin kamarakórus olyan kicsi - mondta a zsűri elnöke az értékelő beszélgetésen -, hogy az együttmuzsikálás minden csínját-bínját ismernie kell, ha sikert akar. Három év alatt tanúi lehettünk annak, hogyan lett néhány emberből álló baráti körből 19 tagú kórus, amelyet a zene szeretete, az egymásért, a művek magas színvonalú megszólaltatásáért érzett felelősség tart össze."
Ekkor már tagjai az együttesnek:
Pősz Klára, Váradi Erika, Szabó Ferenc, Kisvári Gyula.

Kőszegről a legjobban előadott reneszánsz művekért a Josquin különdíjat hozott.
A ´80-as évek második felétől nem nagyon működött a kórus, legfeljebb temetéseken, idős pedagógusok köszöntése alkalmával.Egy ilyen alkalomkor Krajczár Gyula javasolta, hogy Stáler Magdi néni köszöntésekor énekeljünk együtt - emlékezik Cs.L. -, s ha már  összejöttünk, nem folytatnánk-e az éneklést. A közvélemény-kutatás pozitív eredményt hozott.
Többségében a régiek daloltak, de szerencsére szép számmal jöttek közénk újak is: Borostyán Kriszti, Schléger Szilvi, Keresztes Erzsi, Dr. Halász Éva, Takács Emese, Mecséri Judit, Varga Márta, Csizmadia Tamás, Kiss Ferenc, Ivanics Dénes.
Aztán tíz évi éneklés után - ahogyan azt Csizmadia László említette, - a fiúk lassan kimaradtak. Két dolog közül választhattunk. Vagy abbahagyjuk mindannyian, vagy női karként folytatjuk. Utóbbit választották. A megmaradt lányok Josquin Női Kamarakórus néven énekeltek tovább.

(A nőikar egy kis külön műsorral járult hozzá a rendezvény sikeréhez. Madrigálokat, Bárdos, Kodály és Bartók műveket énekeltek.)

Aztán 2010 elején a női karban valaki felvetette, 35 évvel ezelőtt lépett fel először a régi Josquin. Össze kellene hívni a régi tagokat egy közös emlékezésre, közös éneklésre.Erre került ma sor. A már említett két kórusművön kívül elénekelték Friderici Baráti kör, Ismeretlen katalán szerző Álmom régen messze tűnt, Pitoni Boldog aki énekel, Josquin Ave vera virginitas és Lassus Zsoldos szerenád c. műveket.

Végül két nagyszerű mű előadásával zárták a koncertet. Először Mozart: Noktürnje (Távol jársz) hangzott fel. Zongorán kísért: Zekéné Kovács Ágnes. Befejezésül - nem kis derűt hozva közénk -, Verdi: Nabucco című operájából A rabszolgák kórusa hangzott el hatalmas sikerrel.
(A siker hallatán hangverseny után Vásárhelyi János igazgató úr megkérte a kórust, hogy Karácsony előtt, az adventi időszakban nyilvános koncert keretében ismételje meg a műsort. A kórus ezt elfogadta.)

A bicskei közösség ezután a gyermekotthon igen szép étkezőjébe vonult, ahol a háziak szíves segítségével önmagukat vendégelték meg egy jó vacsorával. Ebben a gesztusban is  volt valami szokatlanul szép és nagyon jó, hiszen kedves baráti beszélgetések indultak.

A vendégkönyvbe valaki tömören ennyit írt: "Boldog, aki énekel". Többen pedig szóban jegyezték meg Csizmadia László ezüstérmes fehér, mányi boráról: nagyon jó. A karnagy pedig emelte a kancsót és kérdezte, tölthet-e még.

Lejegyezte egy meghívott

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.