Az iskolai integrációról és az iskola állapotáról közölt a Bicskei Szó több ízben is szülői véleményeket. Ezúttal egy végzős diáklány, a Csokonai Általános Iskola tanulója juttatta el hozzánk karakán véleményét. Örömmel közöljük, mert  levelében azt írja: nincs az iskolával gond, mosolyogva érkezik és mosolyogva távozik onnan minden nap. Kísérőleveléből az is kiderül, hogy véleménye kialakítását senki nem befolyásolta, s ahogy hallomásból ismerem autonóm személyiségét, nem is tudom elképzelni ezt. Biztos vagyok benne, hogy névvel vállalt levelének minden sora őszinte.        

"A felsősöknél olyasmi a hangulat, mint egy jól képzett katonaságnál. Füttyszóra sorakoznak, a tantermeket zárják. A fiúknál a mellékhelyiségek előtt őrség van, tanári őrség, és csak egyesével lehet bemenni. Az udvaron a nagyobbak zaklatják a kisebbeket,a lányokat fogdossák, kellemetlen helyzetbe hozzák! A lányok nem mernek a wc-re elmenni, mert nem csak a fiúk zaklatják őket, hanem a lányok egy csoportja is bántalmazza őket, reggel 8-tól akár délután 3-ig is, így kibírni a tanítást nem kellemes dolog és egészségügyileg sem normális! Természetesen erről sem tud senki a tanárok közül." (Részlet az alábbiakban vitatott szülői levélből)

Tisztelt Bicskén Élők, Szülők, Szülői Fórum!

Körülbelül egy hónapja lehetett hogy felkerült a Bicskei Szóra  az ’Integráció helyett káosz és gyermekfélelem’ című olvasói levél.  Mint az iskola tanulója szeretnék hozzászólni az ebben leírottakhoz,  és az én tanulói szemszögemből elmondani, hogy mi a felállás az iskolában. Az előbb említett levélben szó van arról hogy az iskola egy jól képzett katonai tábor, valamint füttyszóra sorakoznak a diákok. Ez a sorakozó úgy zajlik hogy 07:40 perckor megszólal a csengő (mellesleg nem hasonlít semmiféle füttyszóra) , a tanulók beállnak a saját osztályukhoz és amikor az első órát tartó pedagógus lejön értük, akkor felmennek vele együtt a tantermükbe. Ennyit a sorakozókról.

A termeket két okból zárják. Az első, hogy a diákok a saját holmiaikat biztonságban tudják. A másik ok pedig a nagy értékű digitális tábla, amelyet vigyázni kell.

Szó volt a mellék helyiségek előtt álló őrről. Ez az őr bármilyen hihetetlen is, nem létezik. A folyosókon ügyeletes tanárok vannak, akik azzal törődnek hogy a gyerekek az udvaron töltsék a szünetet. Elintézni a dolgomat, én személy szerint nem félek. Teljesen nyugodt szívvel megyek vécére. Ha bárki bármitől tart, nyugodtan szóljon nekem, elkísérem, megnyugtatom hogy nincs mitől félnie és ha ragaszkodik hozzá ’őrt’ állok neki.

Az udvaron a szünetek jó hangulatban telnek. A kisebbek fogócskáznak, a nagyobbak ülnek és beszélgetnek a padon. Erőszakról szó sincsen. Megemlítették, hogy a lányokat molesztálják a fiúk. Én  ilyet nem láttam, nem is hallottam róla, de persze minden előfordulhat.

Azt mondják hogy a gyerekek rosszak, kibírhatatlanok. Igen vannak csibész  gyerekek. Én sem a példa diákok  közé tartozom. De őszintén, mikor nem voltak rossz diákok?  Velük együtt egész az iskola. Nem lehet mindenki egyforma, hiszen akkor szürke lenne a világ.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy habár vannak kisebb botlások, kezdeti nehézségek, mint minden új dolog létrejötte elején, jó az iskola! Szeretek oda járni! És ha nem szeretnék, vagy bármi problémám lenne, akkor nem védeném meg. De szívügyem az iskolám sorsa. Az eddigi hét ott töltött évem során mosolyogva érkeztem, mosolyogva távoztam. Ez nem változott az utolsó évemben sem. Én nem kérem, hogy nekem higgyenek. Csak fogadják el a véleményemet, mint a többi gyerekét, akiknek szavai alapján megszületett az ’Integráció helyett káosz és gyermekfélelem’ című szülői levél.

Bálint Bernadett

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.