Ma délután egy Csákvári úti birtokán egyedül élő, 1939-ben született, 800 négyszögöles, hatalmas kertet egyedül művelő néninél jártunk, akinél mindennapos a betörés, a fosztogatás. Őt őstermelőként, piaci zöldség-gyümölcs árusítóként sokan ismerhetik. 

Az idős néni tegnap a bicskei Egészségügyi Központban dr. Bourgla Ossamah háziorvos rendelésén beszélt mindennapjainak pokoli lelki terhéről.

Az orvossal ma délután együtt indultunk el az idős bicskei özvegyasszonyhoz. A néni mindennapos fosztogatása 2004-ben kezdődött. Kertjének terményeit rendszeresen viszi a piacra megélhetése érdekében, a volt bicskei laktanya mellett lakik. Háza mögött egy lerobbant, de masszívnak tűnő háztömb áll a volt laktanya egyik épülete.

A volt laktanya telkén keresztül másznak be a tolvajok rendszeresen a háza udvarára és ott pakolják, adogatják ki a kerítésen azokat az értékeket, aminek minden egyes darabjáért becsülettel megdolgozott a hetvennégy éves asszony. 

Állunk a kerítés komposztáló melletti szakaszán, ahol a házigazda megmutatja, általában hol járnak be egymagukban a tolvajok vagy éppen ketten. Miután zsákmányoltak, megesett, hogy elcigőlték a néni kettes létráját a kerítéshez, azon mászott ki az első, s pakolta ki a másik a bicskei ember vagyontárgyait. Aztán létra. 

- Ha meg tetszik hallani az éjjeli zajukat, akkor Ön is kijön ide? Nem fél tőlük?

- Nem félek senkitől. Kijövök. Egyik-másik után kerékpárra ülve eredtem, hogy meglássam, hová viszik ellopott értékeimet. De aztán olyan sáros földútra mentek, hogy nem tudtam tovább menni. A rendőröknek akartam megmondani, melyik házban keressék a tulajdonom.   

Darálót. Fűnyírót. Vezetéket. Vödröket. Mérlegsúlyokat. Csatornákat. Csöveket. Hordót. 2004 óta négy darab biciklijét lopták el saját udvarából. Elhunyt férje minden szerszámát elvitték a műhelyéből.

A 74 éves néni elmondja, hogy gyakran nem is azonnal veszi észre, mit loptak el tőle aznap éjjel, hanem akkor, amikor az ellopott eszközre szüksége lenne. Odamegy, ahol tartotta, hiába keresi és azt mondja: "na ezt is elvitték." 

Mindent elkövet azért, hogy takaros környezetében minden érték rendesen el legyen zárva.

Kis termetű ember ő, de csupa erő, szemei egészségesen tiszta kékek és nagyok, tele vannak életerővel. És nem roppant bele még, hogy fosztogatják. Beszéd közben néha bekönnyesedik a szeme, ha bántó részhez él. Az ujjával mutatja a négyet, hogy négy biciklijét vitték el saját telkéről, elzárt helyről. 

Azt mondja, hogy kertjét folyamatosan fosztogatják, a gyümölcsfák ágait törik, a krumpli még be sem érett máris felrángatják, taposnak össze mindent.

Dolgozik még Babos-hegyi birtokán egymaga és a piac is az életéhez tartozik.

Tartott kutyát, de három nap alatt eltűnt, nyoma veszett.

A folyamatosan fosztogatott kertről azt mondja:

"A KERT MARAD. KERT KELL HOGY LEGYEN. EZ AZ ÉLETEM. HA EZ NEM LESZ, ÉN SE LESZEK."

Elmondja, hogy az idejáró tolvajoknak is van kertjük. Parlagon. 

Házának hátsó részébe is betörtek már. A rendőrségen olyan sok bejelentést tett már, hogy nem csodálja, ha a nyomozó is alig várja már a nyugdíjas korát.

A hölgy felvidéki származású. Felsőszeli faluban, a Galántai járásban, az ő ötszobás, falu központjában álló  házuk előtt édesapja magyarnak vallotta magát 1947-ben, ezért a Benes-dekrétumok alapján kitoloncolták őket az alakuló Csehszlovákiából. Galántán tették őket vonatra kézitáskáikkal. 1959-től abban a presszóban dolgozott, aminek helyén, a mai Pizzafaló mellett, a mai Villux üzemel.  

Házát, értékeit, kertjét – egyértelműen a volt laktanya területéről közelítik meg a tolvajok. Ebben a helyzetben bizony nem egyedül van, a Csákvári út és a környékbeli utcák szinte minden lakója a meglopott, folyamatos rettegésben élő bicskeiek között van.

Kérdésemre válaszolva az idős hölgy elmondja: szerinte egyedüli megoldás a bűnözés megszüntetése, visszaszorítása lenne Bicskén. Gyakorlatilag azonban abban maradunk, hogy a helyzet leírását, egy dolgos, idős bicskei ember pokoli helyzetének ábrázolását, mindenféle külön kommentár nélkül elküldöm a rendőrségre, a polgárőröknek, Bicske vezetésének, valamint az országgyűlési képviselőnek, aki polgármester is. 

Kiemelem azt, hogy itt, Bicskének ezen a területén szinte mindenki ilyen helyzetben él. Hallani, hogy a Kinizsi utca egy szakaszán a folyamatosan fosztogatott kertek szomszéd tulajdonosai úgy döntöttek: kertjeik egészét szántóföldi művelésre adják: mert munkájuk gyümölcsét a saját asztalukon alig láthatták.

Cikkemben a rendőrséget azért nem akarom hibáztatni, mert nem akarok beállni abba a divatos kórusba, ami már nagyobb és erősebb hangú, mint a bűnözőket szidalmazó.

Azt gondolom, ha valódi, jól összeszokott rendőri csapat kialakulását szeretnénk városunkban, akkor bizony számolnunk kellene a következőkkel. Bicskén a zsaruk között azért alakult ki egy szinte vállalhatatlan fluktuáció – a Bicskei Rendőrkapitányság önhibáján kívül -, mert az idehelyezett fiatal rendőr a nettó 100 ezer körüli fizetéséből 40 ezret kifizet albérletre, 20 ezret rezsire, a maradék negyvenből pedig étkezik és tesz minden mást. Nem sokáig bírják. Azt veszik észre, hogy semmi perspektíva, megtakarítási lehetőség dupla nulla, s mire megismernék Bicskét, mire kialakulnának belső,  szakmai és városbéli kapcsolataik, mire egy név, egy cím hallatán már odamenet pontosan tudják, mit kell lépniük, addigra  úgy döntenek, hazamennek az országnak akár másik végébe. Ha nem szerelnek le, visszamennek családjukhoz, ott élnek, ahol gyerekként, s mindjárt más, ha otthon kell a rendőr. Nincs albérlet. marad valami. Vagy leszerelnek és más pályán próbálnak érvényesülni, esetleg mást tanulnak.

Ekkora keringésben, ilyen feltételekkel, akkora területtel, ami a bicskei rendőrökhöz tartozik, nem igazán beszélhetünk kitűnő közbiztonsági feltételekről. Még akkor sem, ha az itt maradt, a magot jelentő csapat tagjai erejükön felől minden tőlük telhetőt megtesznek. Szeretném gyorsan hozzátenni, hogy a havi bírságolási normát sem Bicskén találták ki... Parancs az parancs.   

Visszatérve azonban eredeti helyszínünkre: a megoldás azonban mindenképpen az lenne, ha a volt laktanya ingatlan gazdáját arra bírná rá a városvezetés Bicske polgárai védelme érdekében, hogy a bizonyos mértékben kietlen területen folyamatos őrzést adjon, vagyis leszoktassa a bűnözőket ezen tanyájukról.

Ezt egy magára valamit is adó város nem hagyhatja, nem nézheti tovább tétlenül....  

Ne csak szavakban tiszteljük a kétkezi munkát. 

A bicskei Nagyállomás az Alcsúti Arborétumig tervezett vasútvonallal, melynek megállója lesz a Puskás Akadémiánál, új szerepet kap, környezete a remények szerint szépül. De ha már ekkora jó terveik vannak velünk a nagyoknak, talán ki kéne járnia a bicskei képviselőknek, hogy Bicskének ezen a Nagyállomással szomszédos területén is emberhez méltó életet élhessen az aki erre érdemes, aki erre vágyik.

Ossamah doktor úrral álltunk a régi laktanyánál, melynek ha csak egy-két tömbjéből alakítana ki a város és/vagy belügy bérlakásokat - mondja a képviselő -,  amik a fiatal bicskei párok, esetleg fiatal rendőrök bérháza is lehetne, s mindezt egy EU-s pályázatból lehetne megvalósítani – máris könnyebb szívvel lépkedne és élne a bicskei ember Bicskének ezen a mostohává lett részén.

Izing 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

telcsis 2013.06.04. 19:46:09

Igen, ismerem én is ezt a helyzetet:( mivel jómagam az egykori laktanya túloldalán vagyok telekszomszéd :( és sajnos a fentebb leírtakat én is csak megerősíteni tudom. A mi utcánkban sincs olyan ház (megjegyzem 8 család lakik itt) akihez az elmúlt 3 évben nem törtek volna be. Ez egy igen szomorú statisztika. De ha csak arra gondolok, hogy nemsokára jön a bodza szezon, és minden bodza bokron cigány gyerekek lógnak, akkor már előre borítékolom, hogy ismét megszaporodnak majd a betörések.
Az egykori laktanya területéről nem is tudom, hogy mit lehet még elvinni de mindennaposak a kopácsolások és már a kerítést is szétbontották. Még az országos levéltárnak van egy épülete ott, de már azt is fosztogatják közel egy éve. Én hiába jelentettem be, hogy betörtek, a rendőrség azt mondta, hogy csak akkor foglalkoznak az üggyel, ha maga a tulajdonos tesz feljelentést. Ez a szomorú valóság.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: