Ötforintos dal - Segítsünk, amivel tudunk - Ír az olvasó

Címkék: összefogás írazolvasó

2015.07.03. 16:39

Múlt héten éppen hőn szeretett új fővárosunk, alias Főcsút szélét éppen hogy érintve Bodmér felé haladtam, amikor is megláttam az út szélén lévő, mindösszesen egy kopott, ferde táblával fémjelzett sáros, fedetlen buszmegállóban (ennek a buszmegállónak a léte, illetve a komfortfokozata is megérne egy misét a Legjob barát polgi dzsondérjaival, billencseivel, platós furgonjaival terhelt, valamint A Mi Stadionunk árnyában elterülő elépüléssel kapcsolatban, hogy mikor lesz végre az itt várakozni igyekvő utazóközönségnek némi kényelme, meddig kell, tető, szélfogó és árnyék nélkül abszolválnia ezeket az állapotokat). Na mindegy, nem ragozom.

5.jpg

 

Tehát én a buszmegálló felé megyek, amikor felfigyelek egy hórihorgas, magas, vállas, de elég vékony stopposra... Miután a visszapillantóban megbizonyosodom róla, hogy nem jön senki utánam, egy Vittipaldis boxbeállásra emlékeztető manőverrel, satuzás közbeni gyors irányváltással még éppen beférek a buszmegálló pontos helyét jelző letaposott útszéli barázdába 23 éves, 1052 köbcentiméteres Máléhegyre járó pöcsköszörűmmel, Pötyivel. Majd a gyors, sikeres manővertől meghökkent stoppos elismerő pillantását learatva hanyagul kiszóltam a sráchoz:

- Meddig mész barétom?

- Hát, Oroszlányba tartok, de ha bármeddig el tudsz vinni, azt nagyon megköszönném.

- Hát, én csak ide Bodmérra, de gyere, szállj be - felelem, és már próbálja is horizontálisan mindennemű kihívásoktól mentes alkatát Pötyibe préselni. Elindulunk, és elkezdünk beszélgetni amolyan férfias dolgokról, mégpedig hány éves Pötyi, mennyit eszik, stb. Megkérdezem tőle hova tart, merről jött, majd a válaszoktól megdöbbenek.

- Debrecenből jöttem, sajnos az élet úgy hozta, hogy hajléktalan vagyok - majd rögtön hozzáteszi -, soha nem ittam, nem dohányoztam, nem kábítószereztem.

Nem akarom túlságosan firtatni a dolgot, hogy is jönnék hozzá, talán ha 10 perce ismerem. Folytatta:

- De nem adom fel, most éppen egy állásinterjúra megyek, ahol azonnali munkakezdést ajánlanak, bentlakással. Nem volt túl sok választás, de végül is nekem tökmindegy, csak ne maradjak az utcán. Fél háromra kell odaérnem, már dél van, de majd segít az Úr. Tovább beszélgetünk hitről, vallásokról, és csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy az előző fuvarjánál szintén keresztény hölgy volt a sofőrje, micsoda véletlen... Nem véletlen, mondtam nevetve, a nem keresztények egyszerűen nem állnak meg. 
A hely ahova tartott Oroszlány ipari park, a munka két műszak, beosztás áruátvevő. Van pénzed, kérdezem tőle, mert Lacinál, nevezzük így a srácot semminemű poggyász sem volt, mire azt feleli, persze hogy van, itt van egy ötforintos, már 3 napja őrizgetem, azért nem lehet pénz nélkül utazgatni, neveti, majd kérdésemre, hogy mit evett az elmúlt 3 napban, rávágja:
-Már érik a szeder, a meggy, és szerencsére van egy pár belőlük az utak mentén. Mindezt olyan pozitívan adja elő,mintha 2015-ben ez annyira egyértelmű lenne... Vértesbogláron, a buszmegállóban, állok meg, és Hála az Úrnak pont van annyi pénzem, amiből eljuthat Oroszlányra, és néhány napig nem kell nyelnie az éhkoppot sem tovább. Néhány keresztény testvér felajánlásából közben tudtunk szerezni neki pólókat, cipőt, de szükség lenne még nadrágokra is, ami elég nehéz lesz, mert a meglévő egy darab nadrágban nincs méretjelzés.
190 cm magas, pólóból a hossz miatt xxl kell, de egyébként vékony testalkatú, kb 80-85 kiló lehet. Ha lenne valakinek ebben a méretben fölöslegbe, szívesen eljuttatom neki, sőt, kérlek benneteket, hogy jelezzétek, és eljuttatom neki, akár egy, az adakozó által írt, jókívánságokat tartalmazó levélke kíséretében.
100-as break: Felvették a munkahelyre, de szállást csak próbaidő után biztosítanak neki, mivel éppen felújítják. Sikerült találnia egy normális hajléktalan szállót addig is, ahol, miután adományokból (Dicsőség az Úrnak) kifizette a havi 6700 forintot, már nappal is tartózkodhatott, (ugyanis állandó éjszakás beosztásban van, eddig a nappalokat egy városszéli kis tónál töltötte, és aludt, ha tudott). Most, mivel van saját szekrénye, már lehetnek saját cuccai is. Arra gondoltam, hogy az első fizetéséig segítenünk kéne neki a kajában is (persze mindenkinek a saját erejéhez mérten, ezzel is segítve a talpon állását) .
- Nem fogok koldulni, sírni, sajnáltatni magam. Tudok, és akarok dolgozni, és tudom, hogy segít az Úr továbbra is. Dacára annak, hogy Lacinak mindössze 8 általános a végzettsége, nagyon választékosan, kulturáltan tudja kifejezni magát, és nem sír, nem kér, nem koldul. Csak élni akar, felállni, emberhez méltóan élni... úgy, mint mi.
XY

 

Bicskei-Szó

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása