"Írhatnál belőle egy hírt, ha ráérsz, mondjuk azzal a címmel, hogy Bicskén is szeretnénk hasonlót látni" - írja az olvasó. Hozzáteszem: nem tudhatjuk, hogy hol-melyik boltban hogyan gondoskodnak a fogyasztható maradékárúról, lehet, hogy e rokonszenves lépcsőmódozat helyett másféleképpen segítenek. Egy biztos: ha valakik a szegénységről tudnak, akkor ők is biztos közéjük tartoznak.    

Kuklai Árpád (Szentes) fényképe mellett ez a szöveg: "Szentes, kedd este fél nyolc. Szokásos esti biciklitúrám - nem nagy, csak egy jó órányi, kitekerek a Tiszára, megnézem a vizet, aztán át a városon haza. Ezt véletlenül vettem észre, a Lipóti pékség boltjánál. Ritkán járok arra, de valaki szerint ez gyakori: a megmaradt kenyeret másnap nem adják el, záráskor zacskóba teszik, s ha lehet, tesznek mellé egy gyümölcsjoghurtot is. Apróság, tudom. De félkilónyi finom kenyér, a joghurt és a jó szándék együtt... tetszik".