Mára virradó éjjel távozott közülünk Gyuszi bácsi, a nagyszerű tanáregyéniség, Bicske díszpolgára. 

Ezúton szeretnénk kifejezni részvétünket a gyászoló család tagjainak.

Mindig Gyuszi bácsinak szólítottuk és így emlegettük: Gyuszi bá'.

5-6 éve tanár úrnak szólítottam az utcán összefutva, jó darabon elkísérve és beszélgetve. Ez elköszönéskor volt: pl. boldog új évet kívánok neked, tanár úr. Elkerekedett szemmel, majdnem mérgesen toppantva teremtett le mélyen a szemembe nézve, hogy ő nem tanár úr, mondjam a nevét és kész. Még jó hogy nem igazgató urazom. Elnézést kértem, és kezemet tördelve mondtam, hogy Gyuszi bácsi, mert hogy én a bácsit nem tudtam elhagyni. A következő találkozások alkalmával már viccelődtünk az esettel, hogy jaj, majdnem azt mondtam, hogy tanár úr.         

Valójában az  volt  Tanár Úr. A következetes és igazságos, derűs személyiségből  leginkább a jókedvét, nevetéseit, barátságos és racionalista  voltát őrizzük mi, akik ismerhettük őt. 

Nevéhez fűződik Kósa Dezső bácsi vezetésével és sokak összefogásával a Bicskei Úttörőtábor létrehozása. Ő volt az általános iskola igazgatóhelyettese és egyben létrehozott egy természetjáró kört, ami nagy hatással volt ránk, mert máig tartó barátságokat hozott életünkbe, meghatározta érdeklődésünket, amit esetenként még gyermekeink is örököltek egy kicsit vagy nagyon és biztos vagyok benne, hogy a minden érdek nélkül való hazaszeretetünk is itt, a gyönyörű és izgalmas tájakon erősödött  - ezek az élmények nevelték belénk. Földrajz, történelem, irodalom, természet és környezet megbecsülése, néprajz Róvidebben: jókat és rendszeresen túráztunk a Vértesben, a Gerecsében, a Pilisben, a Budai-hegységben és a Balaton-felvidéken és sokat tanultunk Gyuszi bácsitól, akinek neve egy fogalom lett.    Emlékszem még a tartására, a mozdulataira is, amikor Vérteskozmán jártunk. Egyszer jártunk  ott együtt. A romos, egykor  gyönyörű parasztházak előtt meg-megállva ingatta a fejét, hogy lehet ezt a szépséget az enyészetnek átengedni? Dühös volt. Halk. Döbbent. Mindig eszembe jut ez, amikor évente akár többször is átkerékpározunk a már 80-as évek második felében szépülni kezdett, mára pedig  páratlan Vérteskozmán, aminek a neve nálam  Vérteskincse. Persze, ha Vitány romjai között járok vagy a Fáni-völgyben - akkor az a Vérteskincse - ez egy ilyen hely.       

Hiányozni fogsz Gyuszi bácsi, mondom ezt Hertendi Ervin kéktúrás nevében is. Megbeszéltük évekkel ezelőtt, hogy sétálunk egyet Bicske mellett valahol. A Mogyorós felé. Bánom, hogy elmaradt egy életre. Én tehetek róla. Soha nem lennék olyan jó túraszervező, amilyen Te voltál. Viszont az nagyon jó, hogy találkoztunk Zánkán tavaly nyáron.    

Akkori sorok: 

"Gyuszi bácsi könnyes szemében most örömet és szomorúságot látok egyszerre. Örül, hogy ennyire szép lett  a tábor. Mondhatni pazar. Ezért az örömkönny. A másik pedig az a szomorúság, ami örömökre és egyes küzdelmekre emlékeztetheti, meg aztán amit az  itteni és bicskei lombok között észrevétlenül elhaladt évek miatt érezhet egy 80. életévét már 2015. október 27-én betöltött dolgos tanárember... Akinek egyik tantárgya éppen az irodalom volt.  Ezt olvasom ki tekintetéből és mellesleg arra gondolok, amit tudok: a Badacsony a kedvence. Szerinte onnan nézve van a legszebb színe a Balaton víztükrének." 

Szerintünk is.  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.