A hölgy a Szent László patak völgyéből, a Bogya Károly utcán, a járdán gyalogolt fel hegymenetben 2016. október 14-én, sötétedés után.
A látásával sosem volt baja. Egy lépcsőben a közvilágítás nélküli, vaksötét területen megbotlott, bal karján két ponton törést szenvedett. Az egyik nyílt törés volt. Az utca sötét, csöndes és néptelen arcát mutatta már, senki nem vette észre a történteket.
Nagy nehezen lábra állt. Fájdalmas sérülésével bement a főtéri Orvosi Ügyeletre, ahol megvizsgálták, ellátták és ügyeleti kérésre a Bicskei Mentőállomás autója szállította őt Székesfehérvárra.
Dolgozik, munkahelye van, ezért kért esti időpontot a Bogya Károly utcában működő jó nevű egészségügyi szolgáltatástól. Az utcában a baleset napján csak odalenn a völgy mélyén működött a közvilágítás - talán három póznán.
Az alábbiakat már nem ő fogalmazta így: családjának férfi tagjai az egyre jobban teljesítő Magyarországról felkerekedve a hanyatló Nyugat-Európában voltak kénytelenek olyan állást keresni, ahol szakértelmüket tisztességesen megfizetik...
A beteg táppénzre került. Fizikai munkát végez vagyis rehabilitációs időszakában is vigyáznia kell. Önellátása nehézkessé vált. Gipszelésre Fehérvárra jár. A hat gipszes hétből kettő már eltelt. Gyógyulást kívánunk!
(Utólag tesszük hozzá, hogy az ágykérdés megoldódott. 2 db fotelágyért szombaton mennek. Köszönjük. 16. ok. 26. 8 óra 20 perc)
"Szia. Nagyon nagy segítséget szeretnék tőled kérni. Van egy kedves barátnőm. 3 gyermekét egyedül neveli. Albérletben laknak. 2 műszakban dolgozik. Egy bőrönddel kerültek ide Bicskére... Apa és minden rokon nélkül végzi mindennapi munkáját.
Támogatásokat nem kap. Mert "túl jó" a fizetése. Élni kevés, éhen halni sok.
Szükségük lenne egy emeletes ágyra vagy 2 fotel ágyra, mert sajnos most a két kicsi , akik 8 és 10 évesek. Egy gyerekágy szivacson osztozik. Mivel az internet hatalma óriási ha megkérlek, megosztanád ezt a kérést az oldaladon. Egyszer már sikerült egy családon segítenünk. Hátha most is így lesz ez..."
Salamon Zsuzsanna
Hozzátesszük halkan: bármilyen apróság, kedvesség jól jöhet, csak egyeztessünk a jószolgálati megmozdulás elindítójával és koordinátorával - lásd kék betűk :) Azt azért jó tudni, hogy a fiúk 8 és 10 évesek, a lány pedig 16 (és nagyon örülök a sok jószívű adományozónak - a szerk.
Ennek a mellbevágó interjús dolgozatnak a a közzétételét kérték, aminek természetesen nem lehet ellentmondani.
"A lelki egészség védelmében és jegyében, és az egyenlő bánásmódhoz való jog értelmében születtek. Ők így emlékeznek."
Tisztelt Bicskeiek!
Az FMISZI bicskei ápoló – gondozó otthon (pszichiátriai betegek és értelmi fogyatékkal élők) lakói közül néhányan, az „1956-os Forradalom és Szabadságharc” 60. évfordulója alkalmából „tollba” mondták személyesen megélt és mélységesen átérzett élményeiket, tapasztalataikat.
Szeretném ezt továbbadni. Célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat alkotó személyek is rendelkeznek értékteremtő és - megőrző emlékekkel, véleményekkel, mellyel reményeim szerint hozzájárul(hat)nak ahhoz, hogy 1956 bátor történései, hősei ne merüljenek feledésbe.
Az alábbi interjúk, egy tematikus foglalkozás produktumai, melyek a lelki egészség védelmében és jegyében, és az egyenlő bánásmódhoz való jog értelmében születtek. Ők így emlékeznek. Miért is lenne rá okunk, hogy ne higgyünk nekik…? (Még akkor is, ha esetenként úgy véljük, hogy a hosszú idő távlatában, az emlékek háborús eseményekkel színezettek.)
LAKÓINK MESÉLTÉK
Emlékeim 1956-ról
„Kitört a forradalom, ezt a rádióból tudtuk meg. Akkor 14 éves voltam és Somogyváron éltem
egy intézetben. Ott nem voltak harcok. A műszaki egyetemisták indították el Budapesten.
Féltek az emberek Somogyváron is. A szüleim Budapesten, a XIV. kerületben laktak, a
lakásuk ablakait kilőtték. Akkor mesélték el nekem, amikor Karácsonyra hazavittek. 8
hónapig csak a konyhát és a kamrát lehetett használni, mert a két szobát úgy szétlőtték. Arra
is emlékszem, hogy nagyon nehezen lehetett akkor élelmiszerhez és ruhához hozzájutni. Nagy
szegénység volt.”
„2 éves voltam akkor és Felsőmándon éltem. Egyszer jöttek az ÁVO-sok és a keresztapámat
keresték. A Lajos nagybátyám mondta, hogy jól elbújtatták. Később megtudtam, hogy
disszidált. Svájcból sajnos már csak a hamvai kerültek haza.
Akkor élt és uralkodott Rákosi, aki egy nagyon kegyetlen ember volt. Sok embert
kivégeztetett, köztük papokat is.”
„4 éves voltam akkor és Székesfehérváron éltem. Azt beszélték az emberek, hogy
lövöldöznek a városban és menjen mindenki tüntetni. A szüleim is mentek. Egy nap a szálló
elé beállt egy tank és sok szovjet katona. Felszólították a népet, hogy menjenek haza, de a nép
nem mozdult csak kiabálták, hogy - ruszkik haza, ruszkik haza!- Majd közéjük lőttek. Az
emberek pedig csak szabadságot, önállóságot és demokráciát akartak.”
„Anyukám mesélte, hogy Sztálin katonái megtámadták az újvárosiakat. Egy ideig úgy is
hívták a várost, hogy Sztálinváros. A szovjet katonák sok lányt és fiatalasszonyt
megerőszakoltak.”
„5 éves voltam és Vértesacsán éltem. A házunk mögött egy nagy tisztáson rengeteg katona
tanyázott hetekig. Járták a házakat és kéregettek. Apám is sok bort adott nekik, mert az volt
neki. Sok orosz szót akkor tanultam meg. Éjjel nagyon hangoskodtak, mi nagyon féltünk,
sokat sírtunk a testvéreimmel.”
„Már fiatal felnőtt voltam akkor, és a családdal Felsősomlyón éltünk egy gyönyörű tanyán. 1
fiú és 5 lány testvérem volt. Arra emlékszem, hogy amikor jöttek a ruszki katonák, a
lányoknak el kellett bújni egy pincében és sok kabáttal letakartak minket. Így is megtaláltak
bennünket, de szerencsére nem bántottak senkit, mert két testvérem a Magda és az Erzsi
nagyon-nagyon sírtak és könyörögtek nekik, hogy ne bántsanak bennünket.”
„Arra emlékszem, hogy Nagykállóba mentem akkor a gimnáziumba és a könyvesbolt kirakata
szét volt lőve, és a könyvek szanaszét hevertek az utcán. Ott már harcot nem láttam, de hosszú
ideig nem kellett iskolába menni.”
„1956-ban 11 éves voltam és Hídvégen éltem. Véleményem: akik akkor gazemberek voltak,
azok a Kádár rendszer után is azok maradtak. Egy személyre különösen emlékszem, aki több
embert elvitetett a börtönbe. Október végén megnyíltak a börtönajtók, akkor bezzeg megijedt
és bocsánatkérő leveleket irkált. Ez az ember soha nem dolgozott, de mindenhol a nyolc
osztály iskolázottságával vezető volt. Természetesen elvhű párttag volt, így mindent lehetett
neki. Jó hírszerző, besúgó volt. Az embereket örökös félelemben tartotta. Sajnos, ezeken az
embereken, vagy azokon akik ebben a szellemiségben nevelkedtek ez ma is érezhető.”
„Nagyanyám mesélte, hogy amikor jöttek a gépfegyveres orosz katonák, egyre csak azt
hajtogatták, hogy - „barisnya, barisnya” –
Mire nagyanyám a lábára mutatott és azt mondta: - honnan a fenéből adjak, mikor csak ez az
egy rongyos harisnyám van?!
Később tudta meg, hogy ez lányt jelent, és hogy a húgát akarták…”
Szíves figyelmüket megköszönve, tisztelettel:
Keilbach Józsefné
egészségfejlesztő - pedagógus
Kelt: Vértesboglár, 2016. október
Bicske városa 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére rendezett városi ünnepséget a Petőfi Művelődési Központban tartja meg 2016. október 23-án 17 órától.
A községi ideiglenes nemzeti bizottság 1956. október 27-én alakult meg. A bizottság józan, paraszti ésszel azt a „szép”és kötelező feladatot vállalta, amire mindig is büszkék lesznek a tősgyökeres bicskeiek; a Budapesten harcolóknak gyűjtöttek élelmiszert és továbbították Budapestre.
Soltész József bicskei fényképészmester 1956-ban készült fényképeinek negatívját évtizedeken át titokban, minden számára fontosat kockára téve őrizte meg az utókornak. A Nagy Károly Városi Könyvtár szívmelengetően gazdag helytörténeti gyűjteményének darabjai ezek a képek.
A Fejér Megyei Néplapban 1956. október 26-án jelenik meg a kormány felhívása, amely tiltja a gyülekezést. Ennek ellenére országszerte, így Bicskén is folytatódnak a felvonulások. Majd a bicskei parasztemberek élelmet gyűjtenek a fővárosiaknak.
A bicskei 56-os események leírásához a Bicskei Nagy Károly Városi Könyvtártól kaptam segítséget. „Magyarország egyetlen városát, faluját sem kerülte el az 1956. október 23. forradalmi szele, mely a Rákosi rendszer politikája ellen foglalt állást, s a magyar szabadság megvalósítását tűzte ki célul. Így tehát lakóhelyem, Bicske is részt vett a forradalomban, amelynek közvetlen gyújtómagja a Budapesten kirobbant forradalom volt" – írja tanulmányi versenyre 1993-ban beadott dolgozatában az akkor 16 éves Pokó Diána, bicskei gimnazista. Dr. Pokó Diána ma jogász és Európa-joggal foglalkozik. Történelem tanára, a bicskei középiskolában Karádi Imre, a Vajda János Gimnázium nagyszerű igazgatója volt, aki 56-ban Bicskén elnöke lett a Bicskei Pedagógusok Forradalmi Bizottságának. Ennek tagjai voltak többek között Mészáros Árpád és Kiss László tanárok is, akik haláluk után is megmaradtak Bicske emlékezetében.
Bicskéről 1 500-2 000 ember volt bejáró dolgozó, akik Budapesten végezték napi munkájukat. Az Ipach-ház előtt, a katolikus templom mellett Varga János kisiparos felmászott a kétméteres kulák szégyentáblára és onnan mondta el, hogy Pesten ávósok lövik a fegyvertelen, ártatlan tömeget. A rendőrkapitányság előtt is tüntettek. Almássy főhadnagy, a rendőrkapitány a tüntetők mellé állt. Az eseményeket Soltész József fényképész örökített meg. Józsi bácsi évtizedeken keresztül titokban őrizte a negatívokat. (A képeket a bicskei könyvtár jóvoltából láthatjuk, amikből idén kiállítás is látható a Könyvtárban.)
Faragó József volt a bűnügyi osztályvezető, akit szökött rabok rugdosva és tettlegesen bántalmazva kísértek az autóbuszhoz, hogy kivégzésre vigyék. Azonban Soltész József – a helyi fényképész – megmentette őt azzal, hogy a fogva tartó kérdésére pozitív, Faragót mentő választ adott.
Egy rendőrségi jelentés szerint, október 23-án a Lenin út, Sztálin út sarkán (ma Szent István út és Kossuth út) nagy tömeg gyűlt össze, meghallgatták a 16 pontos követelést, majd hazamentek.
26-án ugyanitt felvonulnak a helyi diákok. Követelik a vörös csillag eltávolítását. „Ruszkik haza!", „Le a vörös zászlóval!" – skandálják. Megrongálják a szovjet emlékművet.
A községi ideiglenes nemzeti bizottság október 27-én alakult meg. A bizottság józan, paraszti ésszel azt a „szép” feladatot választotta, amelyre mindig is büszkék lesznek a tősgyökeres bicskeiek; a Budapesten harcolóknak gyűjtöttek élelmiszert és továbbították Budapestre.
„A Hazafias Népfront felhívása a falu dolgozó népéhez! Dolgozó parasztság! Élelem kell a fővárosnak, kenyér, tej, zöldség, burgonya kell a budapesti csecsemőknek, gyerekeknek, anyáknak, kórházaknak, Budapest népének. A nép kívánsága szerint az új nemzeti kormány a népre támaszkodva erélyesen hozzáfogott az ország problémáinak megoldásához. Előlegezzetek bizalmat a kormányunknak programja megvalósításához. Adjatok minél gyorsabban a fővárosnak kenyeret, tejet, zöldséget, burgonyát" – állt a Szabad Népben.
Október 27-én a Tanács egyetlen dolgozója sem jelent meg munkahelyén. A rendőrség szétszéledt. A falu közbiztonsága megingott. Többek között ezért is alakult meg a Községi Nemzeti Bizottság. Fő szervezője Kutrik József volt, vezetőnek Vértes Vilmost választották, aki 1932-44 között Bicske főjegyzője volt. A háború után nem kerülhetett vissza állásába.
„Vili bácsi megállt volt irodája ajtajánál, könnyei lassan peregtek arcán... elcsukló hangon csak ennyit tudott mondani: én húsz évig dolgoztam e falak között, bár a hatalom urai elkergettek. Ha most szeretett községem lakói és a párt is hív, szívesen állok rendelkezésükre" – emlékezett Kutrik József.
Vili bácsi megalapította a Nemzeti Bizottságot, minden rendőr mellé nemzetőrt állított. Nemzetőr csak az lehetett, akinek Vértes Vilmos aláírt igazolványt adott. Aktivizálták a vöröskeresztes szervezetet. Gondoskodniuk kellett az élelmiszerboltok nyitva tartásáról. A Nemzeti Bizottság minden erejével igyekezett megakadályozni, hogy vér folyjon Bicskén.
Október 29-én alakult meg a Bicskei Nemzetőrség. A Járási Nemzeti Bizottság, Kornély Ferenc elnökletével tanácsi dolgozókat számoltatott el. A fő kérdés az volt, „ki hogyan tolta Rákosi" szekerét – derül ki a levéltári adatokból. Október 30-án két TSZ felosztásába kezdtek. Fehérvárról 60 puska és 5 géppisztoly érkezett, és megtörtént a járási rendőrkapitány leváltása. November 1-jén letartóztatták Bicske nyugdíjas párttitkárát. Október 30-án kezdődtek a tárgyalások a téeszek vezetőivel a magángazdák kárpótlása érdekében.
Este a Turulban – a mai művelődési ház – heves ifjúsági gyűlést tartottak. Az élelmiszerszállító bicskei fiúkat Budaörs határában megállították az orosz katonák – de végül elengedték őket. Október 31-én Vértes Vilmos és Kutrik József józan ítélőképessége mentette meg a lincseléstől Bagoly István ávós főhadnagyot és a brutális dolgairól ismert nyugalmazott párttitkárt, Kemény Istvánt.
Dr. Tóth Géza lett a rendőrkapitány november 1-jén. Két és fél napig tartó kapitánysága alatt a rend helyreállításával foglalkozott, amiért később 10 hónap börtönre ítélték.
November 5-én a Községi Nemzeti Bizottság lemondott.
November 6-án megjelent két tank, 100 szovjet katona. Kutrik Józsefet a katolikus templom kerítéséhez állították. Így emlékezett:
„Síri csend volt a községben, egy lelket sem lehetett látni az utcán... Kornély Ferenccel együtt teherautón vittek Székesfehérvárra. Egymásra néztünk, Feri szomorúan megszólalt, neked könnyebb, mert téged az ellenségeid, engem volt barátaim gyilkolnak meg...”
Kutrik Józsefet 6 év börtönre, teljes vagyonelkobzásra ítélték. Vértes Vilmost 3 év börtönnel és 100 Ft vagyonelkobzással büntették. Dr. Tóth Géza, Börcs Jenő, Tálas Géza, Andrási László szintén börtönbe került. Kornély Ferencet felmentették, de Weichinger Lászlóval együtt internálták. Többen disszidáltak.
A forradalmat követő kegyetlen megtorlások, a bosszú, a félelem, a megtört emberi sorsok, a mély hallgatás összeszorított szájjal hosszú éveken át - Bicskét sem kerülték el.
Izing Antal
Mintegy hatvanan jelentek meg ma a Gyermekotthon felfüggesztett igazgatója melletti kiálláson.
Legalább 25 egykori növendék érkezett Bicske alsóra, a Jókai utca sarkára 16 órára, ahonnan később rendőri biztosítással indult több mint hatvan fős menet a Gyermekotthon Kossuth utcai kapujáig.
Az RTL is jelen volt.
Prókai Julcsi, a szervező Szentendrén él. Tizenhat éve hagyta el ezt a helyet, ahol nevelkedett. Mint a kapu előtt kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy mi késztette őt János bá' melletti kiállásra, azt válaszolta, hogy szeretetet, hitet, iránymutatást és sok biztatást kapott ezen a helyen tanáraitól, nevelőitől és az igazgatótól is. Ismeri a belső viszonyokat, mint gyermekotthonosok tartják egymással a kapcsolatot és mindezt nem lehetett szó nélkül hagyni.
Az idefelé vezető úton arról is beszélgettünk bicskeiekkel, hogy ebben az ügyben a mi kiállásunk, a mi itt létünk olyan jelentőségű, mint amikor egy platán levele lehull odabenn a kastélyparkban például a dísztavacska víztükrére. Nekünk mégis fontos.
De így utólag mégis igaza van Prókai Julcsi szervezőnek, mert így legalább elmondható: mi kifejezhettük véleményünket, szolidaritásunkat. A megmozdulás egy napra esett János előzetes letartóztatásával. A rendezvényen pedagógusok is részt vettek.
A lényeget az egykori gyeris Király Mariann írta le, aki ma segédmunkásként dolgozik:
"Ne bánkodjon János bácsi, mi úgyis hiszünk magába'".
Azt írja a Bicskei Újság 2. oldalán az Európai Unió által támogatott bicskei projektekről írott - tartalmas, örvendetes - összefoglalójában, hogy Bicskén a vasútállomás, Móricz Zs. u. - Kiskútéri árok és Kazinczi utca által határolt területen lesz többek között vízelvezető árok.
Természetesen nem Kazinczy utcát akartak ott írni, hanem Zrínyi utcát! De kevés a vezetésben a bicskei. Mert ha a vasútállomás utcai frontja és a Móricz Zsigmond utca vonala a képzeletbeli háromszög alapvonala, akkor a Kiskútéri árok medre az A oldal és a Zrínyi a B.
A vízelvezetés, a majdani övárok blogunk régi tanácsa. Alap. A kerékpárútnak, aminek gondolatával a Csabdin élő Veszelovszki Zsolt jelentkezett először és legrégebben, de nevét sajnos sehol nem látni - ő különben nem is igényli -, nagyon örül minden szülőföldjét szerető bringással együtt - annak külön, hogyha Tarjánt elérjük, akkor csatlakozunk ahhoz az úthoz, ami jobbra kis ívben kanyarodva felvisz minket a Dunáig - kerékpárúton.
Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.) nyelvújító, akinek széphalmi mauzóleuma előtt bicskei és járásbeli vándortáboros úttörők, akiket a pomogácsok folyton támadtak, de mindig visszavertük őket - tisztelegtünk a magunk egyszerű módján a zempléni nagy túra heteiben - szóval nem értjük, hogyan nincs A MAGYAR NYELVÚJÍTÁS VEZÉRALAKJÁRÓL Bicskén legalább egy kis közöcske elnevezve.
Ezt is a Bicskei Újságnak köszönhetjük, már hogy eszünkbe jut hiányolni...
Afgán és szomáliai állampolgárok bántalmazták egymást a menekülttáborban - adta hírül az FMRFK Kommunikációs Szolgálata.
A bicskei nyílt befogadó állomás területén - áll a közleményben - 2016. október 20-án 4 óra körül négy menekültügyi eljárás alatt álló férfi verekedett össze. A verekedőket a befogadó állomás biztonsági szolgálatának munkatársai szétválasztották. A mentők egy afgán és egy szomáliai állampolgárt vittek kórházba. A Bicskei Rendőrkapitányság súlyos testi sértés bűntett elkövetésének megalapozott gyanújával indított nyomozást.
A rendőrség a befogadó állomáson és környezetében továbbra is fenntartja a közbiztonságot és a közrendet.
Október 28-án 15-18 óra között, okt. 29-én 9-14 óra között lehet a Kisfaludy utcai piactérre vinni festékmaradékot, higitót, irodatechnikai hulladékot, fáradt olajat, oldószereket, veszélyes anyaggal terhelt edényeket, fénycsöveket, izzókat, gyógyszerhulladékot, étolajat, mosószereket, akkumulátorokat.
Olvasónk kérdezi Pálffy Károlytól, akinek polgármestersége idején a legtovább volt kihagyva a veszélyes hulladék begyűjtése, hogy a hűtőket miért nem gyűjti a Zöld Bicske Kft. - mert az elektronikai eszközök hulladékának begyűjtése a város cégének feladata. Olvasónk napi kérdése, hogy vajon azt is a körbeszemetelt bicskei határban akarják látni?
Téma az emberek között Bicskén az a tény, hogy nem kapunk befizetni való hulladékelszállítási számlát vagyis felgyülemlik, mert ebben szintén jelen van a felelőtlenség.
2016.áprilisától a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. biztosítja a közszolgáltatási díj számlázását - ennyit tudunk és azt, hogy még nem ért el hozzánk.
A díjon egyébként nincs mit vitázni, Országos, központosított feladat lett - vajon miért? -, így többet késik a számlázás.
A sajtó tele van a tökéletlenkedés hírével. A leírtak szerint bár egyszerre jön több számla, csúsztatva lehet majd befizetni.
Egy másik Olvasónk véleményével az itt élők többsége egészen biztos egyetért:
"(...) a szervezés lenne a fontos, gondolni azokra a lakosokra, akiknek nincs gk. és mondjuk a telepről vagy a kertvárosból kell a város közepére bevinni. Ezért lett volna célszerű a több gyűjtőpontra szervezni a leadást. Lehet hogy meg kellett volna kérdezni egy olyan személyt akinek a korábbi évekből van tapasztalata (...).
"Kedves Bicskeiek! Tudom hogy mostanában nagyon zűrös napokat élünk. De akinek van valami ötlete hogyan lehetne segíteni a Gyermekotthonból kidobott fiúk életén az ne tartsa magában és mindenféle ötlettel álljon elő. Adott 3 fiú 22 év körüliek, munka és szállás nélkül, akiket szerda este kitettek az utcára."
Mindennek jólelkű bicskeiek és környéken élők igyekeztek nyilvánosságot szerezni - a megoldás megtalálásának érdekében.
Nem hivatalos forrásból származik: még egy évig működik a Kossuth Zsuzsanna Gyermekotthon, aztán a gyerekeket átsoroljak más intézményekbe vagy nevelőszülőkhöz.
A jelenlegi vezetők Pestről illetve Pátyról járnak Bicskére.
"1928-ban a kastélyt és 50 hold parkját 600.000 pengőért megvette a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, s az 1929. április 17-én megkötött szerződés szerint ingyenes használatra átadta a székesfővárosnak, csupán a kincstár tulajdonjogának elismeréséül kellett a "székesfőváros közönségének" évi 20 aranypengőt fizetnie. A székesfőváros kötelezte magát, hogy a bicskei ingatlanon anya- és csecsemővédelmi intézetet és átmeneti leányotthont létesít. Az intézetet - "hálából a hathatós közbenjárásért" — Horthy Miklósnéról nevezték el.
A meglehetősen rossz állapotban lévő kastélyt a főváros - a vételárnál nagyobb összegért-teljesen felújította, korszerűsítette és megfelelő átalakításokkal gyermekotthon céljára alkalmassá tette. Ennek érdekében jelentős alaprajzi változtatásokat hajtottak végre, a dísztermet egy emelet magasságban megosztották, ezzel a második emeleten a gyermekek részére kialakítható helyiségeknek nyertek teret, a kapunyílást mindkét oldalon befalazva a kapuátjárót megszüntették. Miután a kastély parkjában mindössze egy 16 m mély kút volt, kevés, ivásra alkalmatlan vízzel, 358 m mélységű, percenként 600 liter 21 fokos vizet szolgáltató artézi kutat fúrattak 16.280 pengőért, ehhez szivattyúberendezést, víztartályt, vastalanítót létesítettek. 16.388 pengő összegben, központi meleg víz fűtéssel és berendezéssel látták el az intézetet 76.622 pengő értékben, a kastély új vakolatot kapott. A kőműves, föld- és tereprendezési munkák 208.855 pengőbe kerültek, a vízvezeték és csatornázás 67.089 pengőbe került, a festés, mázolás 18.073 pengőbe. Gőzfertőtlenítőt létesítettek, beteg- és teherszállító autóbuszt vettek, tejkonyhát rendeztek be, stb. Az átalakítási, felújítási és berendezési költségek végösszege 610.707,54 pengő volt.
Október 8-án a DHKSE csapata Pilis Kupán járt, ahol 18 csapat 120 versenyzője vett részt. Versenyzőink remekül helyt álltak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az alábbi éremtáblázat:
Hoffher Tímea: Formagyakorlat - negyedik helyezés, Light Contact - ezüst
Kormos Kata: Formagyakorlat - arany, Földharc - arany
Zsinkai Márk: Formagyakorlat - ezüst, Light Contact - bronz
Bánszki Donát: Light Contact - arany, Chikara Kurabe - ezüst
Bozori Imre: Chikara Kurabe - arany
A versenyzői csapatot elkísérte: Metzger Antal mester, Rácz Richárd mester, Piros Béla mester jelölt, a bírói munkában segítséget nyújtott Timár Gábor úr. Köszönjük a minket kísérő szurkolóknak a lelkes bíztatást!
Köszönjük a szervezőknek a remek versenyt!
A versenyről készült további képeket megtekinthetik itt: www.facebook.com/dhkse
Rácz Richárd edző
Személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt 2016. október 9-én délután az 1-es számú főút 27. kilométerében Bicske térségében, melynek során egy gépkocsi az árokba hajtott.
A helyszíni szemle és műszaki mentés ideje alatt a forgalom rendőri irányítás mellett váltakozó irányban félpályán halad.
Kérjük a gépkocsivezetők fokozott figyelmét!
Vállalkozás és/vagy érzékenyítés
Köszöntöm Önöket. Egy új sajátos vállalkozási formáról szeretnék tájékoztatást adni, szakembereknek és minden érdeklődőnek.
Közel 30 éve foglalkozom sérült emberekkel, fejlesztésükkel, szabadidős tevékenységeikkel, családi és egyéni programjaikkal.
Ez idő alatt sokféle hátránnyal küzdő emberrel, családdal találkoztam, akiknek természetesen megvoltak a maguk egyéni, saját problémáik, és meg volt az egész, sérült csoportra vonatkozó, közös problémájuk.
Ez utóbbi az üdülés, pihenés, kikapcsolódás kérdése. Egyszerű szavakkal fogalmazva, Ők nem mehetnek bármikor bárhova, hogy szabadidejüket eltöltsék. Ők sajátos igényekkel rendelkeznek, amiknek kielégítése igényel némi szakmai tapasztalatot és némi rugalmasságot, érdeklődést..mondjuk segítő szándékot a szolgáltatók részéről.
Az átlagemberek és a sérültek közelítése, régi humánus törekvése, minden alapvető emberi értékeket tiszteletben tartó társadalomnak.
Hozzáállásban, lélekben nem is küzdünk jelentős lemaradással egyetlen más országhoz képest sem.
A gyakorlatot pedig meg lehet szerezni, a tapasztalatokat mi át tudjuk adni, és segítünk mindenkinek, akit a sérült emberek és családjaik, barátaik üdültetése érdekel!
Jelenleg olyan partnerek keresése folyik, akik rendelkeznek, legalább részben közművesített, de üresen álló, nem használt földterülettel, vagy akár épülettel.
Kisebb nagyobb területük szélén, bérleti formában, helyet tudnának adni egy ideiglenes építménynek, konténer háznak, jurtának, sátornak.
Ami a legfontosabb: érdekli Őket egy ilyen, turisztikai partneri együttműködés.
Célunk, hogy Bicske környékén egy pályázati rendszeren belül, üdültetési hálózatot hozzunk létre, sérült emberek számára.
Hogy mi ebben a vállalkozás, az látható, hiszen vendéglátásról, üdültetésről van szó.
Hogy mi ebben az érzékenyítés?
Az, hogy céljaink szerint mindenki előtt nyitottá tesszük ezt a lehetőséget, mert ez a humánus alapon szerveződő üzleti vállalkozás nem igényel senkitől korábbi szakmai tapasztalatokat. Csupán érdeklődést, rugalmasságot és kíváncsiságot a felkínált együttműködéssel kapcsolatban.
A program megvalósítását a helyi, bicskei és a környékbeli önkormányzatok bevonásával, támogatásával szeretnénk megvalósítani. Sikeres pályázás esetén munka és kiegészítő kereseti lehetőséget, biztosít a környékből csatlakozó partnereknek.
A kapcsolat felvétel :
email: baia@vipmail.hu
Telefon: 0036 30 4166165
Koczka Béla
Természet Akadálymentesítése
Nonprofit Kft.
A Győr felé vezető oldal 39-es kilométerénél történt a baleset. Megállították a forgalmat. Légi mentők érkeztek a helyszínre.
Kamionnal ütközött egy pótkocsis kisteherautó az M1-es autópályán Bicske térségében, a Győr felé vezető oldal 39-es kilométerénél. Az ütközés következtében a kisteherautó vezetője beszorult az összeroncsolódott járműbe, ezért őt a bicskei önkormányzati tűzoltók feszítővágó berendezés segítségével emelték ki, majd átadták a mentőknek, akik megkezdték az ellátását. A műszaki mentési munkálatok idejére teljes szélességében lezárták a Győr felé vezető pályaoldalt.
Helyszín: Fejér M1-es autópálya, 39-es kilométer, Győr felé - olvasható a Katasztrófavédelem honlapján
Risky wheelies and a shocking shark encounter: Winners of adrenaline-junkie photo contest capture daredevil stunts amid breathtaking landscapes
- These enthralling photos are the winners and top 55 runner-ups in this year's Red Bull Illume Awards
- Overall Winner was handed to German photographer Lorenz Holder for his snap of a BMX biker on a bridge
- Other standouts include fighter pilots, surfers, rock climbers, skateboarders, parachuters and divers
By ANNABEL FENWICK ELLIOTT FOR MAILONLINE
Forrás: PUBLISHED: 06:46 GMT, 1 October 2016 | UPDATED: 11:17 GMT, 1 October 2016
These mindblowing images are the proud winners and runner-ups of an adrenaline-charged photo contest.
Chosen from more than 36,000 submissions, the top 55 from the Red Bull Illume Awards were revealed at the Art Institute of Chicago this week, including the overall winners in each category.
Photographer Lorenz Holder was crowned the Overall Winner for his breathtaking shot of athlete Senad Grosic riding his BMX bike across a bridge in Germany, with the reflection in the water underneath creating the illusion of a near-perfect circle.
An incredible black-and-white photo of surfer Renan Faccini amid a huge swell in Rio De Janeiro, Brazil, won first place in the Energy category, taken by Australian snapper Luke Shadbolt, while Norwegian photographer Vegard Aasen won the Mobile award with his mountaineering image taken in Hakuba, Japan.
Other finalists include the shot of a diver nose-to-nose with an enormous shark in Portugal, and several daredevil rock climbers dangling precariously off cliffs in South Africa and Australia.
Each of the winning images and top 55 submissions are now on display in illuminated lightboxes as part of the Red Bull Illume Exhibit Tour 2016, and will move around the world for the next two years.
Red Bull Illume showcases fantastically captivating photography
This image taken in Gablenz, Germany, by Lorenz Holder of a BMX athlete was chosen as the Overall Winner of Red Bull Illume Image Quest 2016
Norwegian photographer Vegard Aasen won the Mobile award with this mountaineering image taken in Hakuba, Japan
Alexandre Voyer shot diver Marianne Aventurier face-to-face with an enormous shark at the Azores Islands in Portugal
Daniel Vojtêch from Czech Republic won the Sequence Athletes award with his shot of Flying Bulls pilots Miroslav Krejci, Jan Rudzinskyi, Stanislav Cejka and Jan Tvrdic in Jaromêř
South African snapper Micky Wiswedel won the Wings category with his shot of climber Jamie Smith mid-fall as he attempts a new route on Table Mountain, Cape Town
Denis Klero from Russia won the Close Up prize with his black-and-white shot of climber Rustam Gelmanov showing his chalk-covered hands in Fontainebleu, France
Italian photographer Ale Di Lullo scooped the New Creativity award with his shot of Aaron Chase riding his mountain bike over the windshield of a New York cab in Brooklyn
Lorenz Holder also won in the Playground category for a shot of BMX rider Senad Grosic on a rusted viewing platform in Senftenberg, Germany (left), while Australian Luke Shadbolt won the Energy Award for his shot of surfer Renan Faccini set against a huge swell in Rio De Janeiro, Brazil (right)
Canadian Jody MacDonald won the Lifestyle award with her mesmerizing image of her brother Ken MacDonald sitting atop a train during their adventure through the Sahara Desert
Runner-up Tristan Shu's shot of Jean-Baptiste Chandelier paragliding in the majestic mountains of Lac du Pontet, France
Pilot Francois Le Vot captured performing some rather dizzying tricks by photographer Balazs Palfi in Budapest, Hungary
Vernon Deck captures snowboarder Iker Fernandez leaving a cloud of glittering snow behind him in St. Moritz, Switzerland
Seen from beneath the surface, surfer Beau Pilgrim rides a wave in Namotu Island, Fiji, taken by photographer Stuart Gibson
Jeremiah Watt artfully captures the strain of the face of rock climber Patrick Kingsbury at America's Indian Creek, Utah
Ken Etzel also caught rock climber Wiz Fineron finding himself in a tight spot on the side of a cliff in Grampians, Australia
Another colourful masterpiece by Lorenz Holder, who photographed skateboarder Conny Mirbach here in Riem, Germany
BMX rider Erik Orgo in Tallinn, Estonia, as seen through the eyes of a cat in this shot taken by photographer Jaanus Ree Red
Snowboarders Arthur Longo, Gjermund Braaten and Ludwig Biltoft amid an explosion of balloons in Kitzsteinhorn, Austria, taken by Markus Rohrbacher
Diver Guillaume Nery plunges into the inky dark depths of a cave in Tulum, Mexico, shot by photographer Klaus Thymann
A logic-defying aerial shot of biker Richard Gasperotti, taken by Milos Stafek in leafy Klasterec nad Ohri, Czech Republic
A cascade of spray follows athlete Mons Roisland in the icy waters of Folgefonna, Norway, taken by photographer Emil Sollie
Samo Vidic's snap (left) of Jonathan Paredes in Victoria Falls, Zambia, and (right) Dave Lehl's photo of Sage Kotsenburg in Vail Pass, Colorado, USA
Daring Andrew Pastura flies over a deep chasm in Hrabovo, Slovakia, in this monochrome image from photographer Jan Kasl
Biker Nicholi Rogatkin takes a major tumble from a rock face in the USA's Virgin, Utah, taken by photographer Dean Treml
Pictured (left) Philipp Schicker makes for a snow-embedded vehicle in Hoch-Ybrig, Switzerland, taken by Claudio Casanova, and (right) Lorenz Holder's shot of Max Horn in Murnauer Moos, Germany
Rahel Schelb scales a towering iceberg in Iceland, shot under the glowing Northern Lights by photographer Tim Kemple
In Platteklip Gorge, South Africa, photographer Kelvin Trautman captures Sabrina Chesterman as she makes a giant stride
A dreamy shot of resting athletes Mayan Smith Gobat and Ben Rueck in Piedra Riscada, Brazil, by snapper Frank Kretschmann
Skateboarder Cedric Romanens performs stunts in an unusual location in Laax, Switzerland, shot by Lorenz Holder
A surreal snap of water skier Mike Dowdy in Orlando, Florida, as seen through the viewfinder of Chris Garrison's camera
BMX biker Gasper Dolinar achieves a frankly amazing feat in Dolenja Vas, Slovenia, shot in black and white by Jan Pirnat
Kuba Konwent captures grinning parachuters Bartosz Staskiewicz, Sebastian Dratwa, Marta Molinska, Jan Kaczmarczyk, Sen Marcin and Agnieszka Rom hovering over Kazimierz Biskupi, Poland
Read more: http://www.dailymail.co.uk/travel/travel_news/article-3816162/Winners-Red-Bull-Illume-adrenaline-junkie-photo-contest-capture-daredevil-stunts-amid-breathtaking-landscapes.html#ixzz4MOb3MyVy
Follow us: @MailOnline on Twitter | DailyMail on Facebook
Közúti közlekedési baleset miatt kellett intézkedni a rendőröknek 2016. október 6-án délelőtt az 1-es számú főút 32. kilométerszelvényében, ahol egy Citroen típusú személygépkocsi 26 éves vezetője előzési manővere közben a nedves útburkolaton megcsúszott és kisodródott, majd az úttest mellett található fás, bokros területen állt meg. A gépjármű 22 éves tatabányai utasa a baleset következtében könnyű sérülést szenvedett.
A balesetek bekövetkezésének körülményeit a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság és a Bicskei Rendőrkapitányság vizsgálja.
A gyászoló család sorai alapján mi magunk is mély fájdalommal tudatjuk mindenkivel, aki ismerte Őt, hogy életének 62. évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Slezák Imre.
"2016. október 14. napján 16 órakor veszünk Tőle végső búcsút a bicskei Református temetőben, majd otthonában helyezzük örök nyugalomba. Kérjük részvétüket egy szál virággal fejezzék ki.
A gyászoló család"
Faludy György
Október 6.
A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.
Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
– Az Al-Dunán – szólt – mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki –
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.
A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldották-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.
Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy elköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.
Száz év – s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt.
Száz év – s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év – hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépésetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull – hány nap, hét és hónap óta! –
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet.
(Az ÁVO pincéjében, 1950. október 6.)
Nem vették fel azonnal a tanárképzőre érettségi után. A mi negyedik osztályunkat kapta képesítés nélküli nevelőként az 1979/80-as tanévben, úgy emlékszem délutánra, napközire. De az olvasás és a fogalmazás órákat is ő tartotta nekünk a Járási Bíróság melletti iskolaépületben.
És szerintem alsóban még nem volt osztályfőnök, mégis érezhettük magunkat már felsősnek, amikor szinte osztályfőnöki, megbeszéléses negyedóráink voltak.
Sok szeretetet és biztatást kaptunk tőle. Minden gyereknél azt kereste, hogyan segítheti, mi érdekli, mihez érez tehetséget, mert akkor abba az irányba kell menni. Egészen nyolcadikig, van akinek mindmáig megmaradt vele egy szinte baráti ismeretsége például a sakk-kör miatt, ahová ötödiktől jártunk "a kultúr" akkor még zöld bejárati ajtajától balra nyíló terembe.
Ha család, ha iskola, ha közösség, ha város fordul hozzá, mindent megtesz értük.
Ő az, aki bár csak egyetlen évig volt velünk a nyolcból, de általános iskolai osztálytalálkozóink mindegyikére meghívtuk - közfelkiáltással - egy-kettőre még el is jött.
Egyszer már megtámadták ezzel. Akkor is, most is sokan vagyunk mellette. És ahogy telnek a napok, egyre többen teszik mérlegre, hogy ki-mondta-mit-miért és a hírbe hozott személyét.
Azt szeretnék, hogy legyen erőd, kitartásod ezt a meghurcoltatást is túlélni.
Születnek találgatások köreinkben, hogy valójában kinek és mi kell még Bicskéről. Kinek állhat érdekében súlyos meggyanúsítása, lehetetlenné tétele és miért. A jó dolgok rombolása folyamatos, tehát belefér a képbe.
Az is különös, hogy két, szegény körülmények között fővárosban élő húszéves és környezetének most jut eszébe, ennyi év után. Ja, hogy mostanra tudták feldolgozni? Eddig ki sem kívánkozott? Igen, lehet ilyen lassú a lelki feldolgozás.
És hogy ne sikkadjon el úgy mint az első, rögtön egy egész ország előtt vádolják meg, jól szervezetten, amit ezt követően az életben nem tud lemosni magáról. Nemrégiben egy fővárosi otthonban volt botrány. Talán ennek a farvizén látták talán jónak megint....
Jól belekeverik a közelmúltban történt öngyilkosságot is, miközben van olyan vélemény, miszerint ez csak szenzációhajhászás.
A mai világ olyannyira lecsúszott, hogy sokkal durvább sorsokat, nehezebben megoldható problémákat vet fel a gyermekotthonokban is, mint valaha. A bicskeinek is mindig voltak problémái, de a decemberi balesettől máig valóban nagyon nehéz napokat és eseteket éltek át. Ezer, számomra ismeretlen ok lehet. De még ez sem engedi meg azt, hogy egy ilyen lebegtetést már lárva formájában elfogadjunk késznek és az ökleinket rázzuk az informálisan megvádolt felé.
Sokan törvényszéki jogerős elítéltként kezelik már azért is őt, hogy az egykori növendékek belemondják a kamerába amit belemondanak. Oké, a megvádolt is belemondhatta volna a magáét, de gondoljuk végig: akarnánk és tudnánk-e mi ezek után kamerák előtt magyarázkodni?
Először is nyomozás zajlik, azután a rendőrségi nyomozati munka irányítója vagyis az ügyészség eldönti, vádképes-e egyáltalán az ügy. Ha vádat emelnek, még az sem egyenlő az elmarasztaló ítélettel. Várjuk ki a végét. Ártatlanság vélelme. Vagy mi.
Továbbá az eljárás miatt hivatalosan nem ő vezeti az intézményt.
Azt szeretném ezzel kifejezni, ha bicskeiek vagyunk, ha szeretjük Bicskét, ha tiszteljük a velem együtt sokak egyértelmű véleménye szerint megrágalmazott ember munkáját, akkor ne álljunk be abba a kórusba, ami most rákezd - esetleg szóljunk másnak is, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
Örülök, hogy sokaknál látható: mellette vannak. Először én semmit nem akartam írni, nem is tudtam volna. Aztán sokaknál megláttam, hogy nem csak a "vádat" osztják, hanem vannak bőven, akik kiálltak mellette pár sorban.
Már akkor gondoltam, hogy leírom, mit gondolok erről. Az utolsó csepp ez volt:
"Szia.Gondolom olvastad a megjelent lejárató kampányt János ellen. Tudom és sok ott dolgozó ismerősöm is tudja hogy mindene ez az egész, hogy sokat (mindent) megtesz ezekért a szomorú sorsú gyerekekért.... Tudnál valami tenni a felbukkant borzasztó rágalmakkal szemben? Elkeserítő és felháborító a János ellen indított hadjárat. remélem van sok-sok pozitív gondolat,emlék,történet a tarsolyodban ami kicsit ellensúlyozhatja a jelenlegi helyzetet. Köszönöm. Szép napot Neked!"
Ez a levél a hozzászólás a poszt megjelenése után íródott:
Emberszámba veszi vagyis tiszteli a másik embert, legyen fiatal vagy idősebb egyre megy. Meglátja a segítségre szorulót és azonnal keresi megoldásokat, hogyan tudjon segíteni a másikon! Igazi nagy segítő!!! Teljesen felháborodtam ezen a gyanúsítgatáson, és azon, hogy emberek hogy tudnak véleményt alkotni úgy, hogy nincsenek meggyőződve arról, hogy igazuk van-e. Miért kell bemocskolni a másik embert és a lelkét taposni? Felháborító! Azért nem hittem volna, hogy ilyen világban élünk. Végtelenül szomorú és dühös vagyok, hogy ilyen megtörténhet.
"Bicske Város Önkormányzata szeretettel meghívja Bicske 70 év feletti lakosait az Idősek Világnapja alkalmából tartandó köszöntőre és az azt követő ünnepi ebédre a Báder Fogadóba. Időpont: 2016. október 6. (csütörtök)14 óra.
Kérjük, részvételi szándékát jelezze 2016. október 5-ig - azaz máig - a 20/326-6676-os telefonszámon."
(Igaz, hogy Tessely Zoltán polgármestersége idején a testület megszüntette a Gondozási Központban a bentlakásos ellátást, ami éves szinten nem került többe mint 10 millió forint, ami a testület évi fenntartásának a töredéke.
Egészen biztos, hogy a mai fideszes testületi képviselők ezt akkor pisszenés nélkül támogatták. Ma már azonban a korábban kifejezetten ebből a célból kiépült ellátás lerombolása után tesznek ennyire kedves látványgesztusokat a város költségvetéséből.
Lelkü(n)k rajta.)
Veszelovszky Zsolt (Csabdi) és csapatának újabb kiváló fejlesztése a funiQ!
Mi a funiQ?
Az eddig elsősorban papírtérképeket kiadó Cartographia legújabb, digitális szolgáltatása, amely segítségével a felhalmozott sok-sok turisztikai információt elérhetővé tudjuk tenni egy olyan formában is, amely korlátlanul bővíthető, és akár percről-percre aktualizálható.
A bicskei kerékpártúrák kezdőpontja a Monos István - maga is nagy kerékpáros túrázó barátaival - vezette Korona Étterem, a Pizzafaló. A bicskeiek blogjának szerkesztőjeként is segédkeztem ötletekkel a megírásban helyismeretemmel. Vannak sorok, amik már meg is jelentek nálam és elmondhatom, hogy gyalog és bringán meg is tettem mindet (új életemben megint), kezdve egy kis röviddel még 2007-ben, amikor a Malomúton szép lassan átballagtunk Erikával Kozmáról Gesztesre és vissza.
A funiQ szinteket mutató funkciója számomra bámulatos. Nem mondanám magam kiváló térképolvasónak, de nagyon szeretem a térképeket, a tájfutótérképek részletességét különösen, főleg olyan helyekről, ahol jártam már. Ha olyanról nézegetem, ahol még nem jártam, oda feltétlenül el akarok menni. Ez is egy állapot.
Ezeket - ha mi jobban ismerjük - ajánlhatjuk barátoknak, vendégeknek. Akárhonnan is indulnak. Nagyon szép ez a vidék. Pont.
Részletek.....
Részletek....
Részletek....
ia
A bicskei fidesznek abban a városban sem sikerült érvényes népszavazást produkálnia állami pénzen, állami fizetésből, ahol a magyar menekültügy történetének első tábora működik több mint negyedszázada jelentős európai támogatással.
Pedig a polgármester és az alpolgármester a szavazás napján a város különböző pontjain kapuról kapura csöngetve kérdezgették a választókat, hogy voltak-e már szavazni.
- Magánügy! - válaszolták több helyen nagyon helyesen.
Ez városunk közleménye:
Bicske Város Önkormányzata köszöni Bicske város választópolgárainak, hogy 48,31%-a élt demokratikus jogával, fontosnak tartotta, hogy kinyilvánítsa véleményét, és részt vett az október 2-ai népszavazáson. 3960-an mondtak nemet a kényszerbetelepítésre és 83-an igent.
Hamis, posztszovjet pártduma ez, termelési riport ízű, mintha az ötvenes években nyomtatták volna - mit is várhatnánk.
Kényszer-betelepítésről egyáltalán nincs szó és nem is volt.
1294 fő vállalásáról van szó. 2010 óta a 742 milliós Európába 3,5 millió menekült érkezett. Magyarország nem célországa a menedékkérőknek. Magyarország tranzitország.
Ide az idei első félévben Magyarországra 15 ezren érkeztek. Ebből 48 db menekültstátusz lett. Legalább 12 ezren már továbbmentek, az összes táborban lehetnek 3-4 ezren. Akik szintén tovább fognak menni.
Európába érkezett a 7 milliárdosra túlnépesedett világ összes menekültjének 6 százaléka.
Mindeközben az Európai Tanács (ET) elnöke hivatalos levélben erősítette meg, hogy februárban Orbán Viktor is megszavazta a kvótákat, amikor igennel voksolt a testület erről szóló határozatára.
Az Európai Unióról ugyanis tudni kellene, hogy mint azt az unió szó jelentése is mutatja, tagállamai szövetségesek. Ha Magyarország mindenféle jót megkap mint tagállam, azzal együtt, kezdve azzal, hogy kivándorló polgárai valódi megélhetést találhatnak odakinn, akkor bármilyen katasztrófa vagy szükség esetén Magyarországnak is helyt kellene állnia - mint például barátok avagy partnerek között szokott ez lenni.
Az EU-ról sok mindent el lehet szajkózni, de azt minálunk ritkán hallani, hogy elődjeivel együtt az EU tudja történelmi távlatokban a legrégebben fenntartani a békét a kontinensen.
"Magyarország 2014-2020 között összesen 25 milliárd eurónyi támogatást kap az Európai Unió strukturális és beruházási alapjaitól, amihez hozzáadódnak a mezőgazdasági közvetlen kifizetések és az ágazati támogatások, ezekkel együtt a várható támogatás eléri a 34 milliárd eurót, vagyis 12 ezer milliárd forintot.
A következő hét évben Magyarországra jutó uniós támogatások egy főre vetítve meghaladják a 700 ezer forintot, ami azt jelenti, hogy a hétéves ciklus minden egyes napján 3 milliárd forintnyi uniós támogatás érkezhet az országba - ismertette Szűcs Tamás, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője ."
Világgazdaság, 2015. július 14.
Hamis a valójában fideszes közlemény Bicske hivatalos honlapján, mert a véleményét erről az egészről nemcsak az a választó tarthatta fontosnak kifejezni, aki részt vett a (demonstratív) referendumon. Ezen a Fideszt a választásokra állami pénzen előmozgósító elterelő hadműveleten. Hanem a bicskei választópolgár kinyilváníthatta akár úgy is véleményét - önálló, független döntése alapján -, hogy távol maradt. Mint látjuk, ők voltak a legtöbben széles e hazában. A távolmaradás is demokratikus jog, amivel a távol maradók szintén éltek. Ha a szavazóknak köszönet jár, akkor a távol maradóknak is, hiszen demokratikus alapon ők távolmaradással fejezhették ki véleményüket (az egyértelmű álkérdéssel kapcsolatban).
Bicskén 8978 választóból 4337 jelent meg vagyis a 48,31%. 1,70 %-al jobb részeredmény esetén a helyi erők vállon veregethetnék saját magát.
Ahogyan az egész országban kb. 8 millió 18 év feletti állampolgár közül kb. 3 millió vett részt, kb. 5 millió távol maradt.
Tisztességes népszavazási kérdés abban az Európában, aminek jelenleg felzárkóztatási pályázatai tartják talpon az országot, szülőföldünket, édes hazánkat vagyis nagy baj lenne, ha nem lennénk az EU tagjai, így hangozna:
Ön szerint mindent meg kell-e tennünk nekünk, európai nemzeteknek közös európai munkával a világ hatalmaival közösen azért, hogy a menekülni kényszerülők visszatérhessenek avagy később menekülni se kényszerüljenek hazájukból, melyekben a legfontosabb a béketeremtés? IGEN vagy NEM
Ezzel viszont az a baj, hogy nincs benne semmi gyűlölet. Ráadásul előre mutató. Tudomást vesz a világról, nem betyárkodik, nem való a belsőzseb sötétségű helyekre. Politikailag és pillanatnyilag tehát használhatatlan. Márpedig a tömeg a gondok miatt - a magyar határkerítésre az itteni havi átlagbér összegét kell csak kitenni dollárban, ez elég riasztó.
Ez az amiért ilyen nagy a magyar állampolgári kivándorlás is, ami számaiban sokkal de sokkal súlyosabb, mint a menedékkérők érkezése.
ia
Friss kommentek