Iskolásaink július 12-én érkeztek meg Rétyre, Bicske testvérvárosába. Mint Ágoston László tanár úr írja:

"Szerencsésen (simán) megérkeztünk. Megnéztük a bámulatos tordai sóbányát és bejártuk Segesvár girbe- gurba sikátorait. Jót aludtunk az éjjel. Megemlékeztünk Kelemen Anti bácsiról. Most épp portyázik a banda. Délután Sepsiszentgyörgy strandjának vizét szennyezzük a rekkenő hőségben."

"Másnap reggel a Szent Anna tó mellett túráztunk. Megnéztük a varázslatos Mohos lápot, és hihetetlen találkozásunk volt két helyi süldő medvével. (Biztonságos távolságból!) A délutánt a korondi vásárban töltöttük, majd hazafelé meglátogattuk a Nyergestető 200 székely honvédjának emlékhelyét. Későn, fáradtan értünk haza, de a pompás pityóka tokány méltó befejezése volt ennek a tartalmas napnak."

"Július 15. Ma is korán indultunk. Romániában voltunk. Sinaiaban voltunk a Román királyság gyöngyszemében, ahova I.Károly első román király felépítette nyári rezidenciáját, a Peles-kastélyt. Azt látogattuk meg. Onnan Bran felé, vagyis Törcsvár felé vettük az irányt. A Bucsecs-csúcs alatt ebédeltünk, mielőtt Vlad Dracul vidékére értünk. A vár megtekintése után egy kis búcsúfia, majd Rozsnyó várának lábainál uzsonnáztunk. Hazafelé Brassó Pojana felé vágtunk át, és ott mi ma nem találkoztunk medvével.(Nem úgy, mint az a szerencsétlen brassói!) Vacsorára fuszujka főzelék volt -egyfajta hamis sólet - és most az időjárás szelesre váltott. Ma pihinap van. A reggeli rántotta után általános körletrendet tartottunk. Utána kirándultunk az "eszténára" a nyíresben. Megmutatták, hogyan kell 800 juhot megfejni egy óra alatt. Megkínáltak sajttal és ordával, és bepillantást nyertünk a pásztorok küzdelmes életébe. Köszönet érte barátainknak, a Demeter fivéreknek! Hazafelé málnáztunk. (Ismét nem találkoztunk medvével!) Ebédre csorbát ettünk, és párizsi szeletet pityókával, majd Kinga nénivel kézműveskedtünk. Az idő fülledt. Szinte érződik, hogy vihar közelg. Bé is borult. Sportolunk, játszunk estélig."

"A tegnap este már nem fért be az előző krónikába, tehát: a fúvósfesztivál kezdő utcabálján voltunk, és nagyszerűen éreztük magunkat. Ma Brassó csodaszép városát barangoltuk be. Reggel még hűvös volt a szél, de később ismét nyári meleg lett. Ez a régi szász város valóban nagyszerű még ma is! Ellátogattunk fejlődő kis állatkertjébe is. Természetesen szerettünk volna végre medvét rács mögött is látni! Ez a kívánságunk is teljesült. Utána a Mekiben (McDonalds) nasiztunk és beugrottunk shoppingolni egy helyi szupermarketbe. Most estefelé örömmel beváltjuk házigazdáink meghívását és a nemzetközi fúvósfesztivál produkcióiban gyönyörködünk. Még az is lehet, hogy ma is bálozunk!"

"Vasárnap pihentünk. Délelőtt aki akart kézműveskedett (nemezelés, gyöngyfűzés), mások sportolhattak. Délután a fesztivált záró felvonulást bámulhattuk meg. Fantasztikus volt, hogy a kis település apraja-nagyja micsoda lelkesedéssel és szenvedéllyel segítette és szolgálta ki ezt a rendkívül színvonalas rendezvényt, méltó módon az előző 24 után!"

"Ma borongós napra virradtunk. Nehéz, szürke felhők közt csak imitt-amott villant egy kis napfény. A Vargyasi szoros volt uticélunk. Volt bennünk némi szorongás, vajon az időjárás nem szól-e közbe programunkba? Már az indulás is mutatta, hogy kalandos napunk lesz. Defektszereléssel kezdtünk, amit Matyi és Laci bácsi oly profizmussal oldott meg, mintha a Hungaroringen parkoltunk volna a boxutcában. Felkészültségüket a Ferrari csapat is megirigyelhetné! Kis csúszás után Sepsiszentgyörgyön át az Olt folyó mellet kapaszkodtunk felfelé Barót és Vargyas felé. Az időjárás egyre komorabb, csapatunk egyre vidámabb, és elszántabb lett. Csak azért sem hagyjuk magunkat! A szitáló eső (vagy inkább alacsony felhők) ellenére bemerészkedünk a szorosba, amíg bírunk! Igazunk lett! Csodálatos, különleges kalandban volt részünk, bár csak a karsztvidék első két barlangjáig sikerült eljutnunk. A táj gyönyörű, és szinte érintetlen. A sziklák közt kanyargó patak és a vad vidék különleges növényvilágával lenyűgöző, és feledhetetlen. Hazafelé Barót városkájában álltunk meg egy kicsit (Baróti Lajos bácsi, a volt örökös szövetségi kapitányunk szülőhelye.), majd fáradtan fogyasztottuk dupla vacsinkat (leves, fánk, virsli) rétyi szálláshelyünkön. Már csak egy karaoke partira maradt erőnk és időnk, akárcsak tegnap este. Holnap a másik szoros, a híres Békási vár ránk. "Jóccakát" mindenkinek! U.i.: Sajna(?) ma sem láttunk medvét"

"Tegnap megjártuk hosszú utunkat. A reggeli bundás kenyér után szomorkás időben, de kiváló hangulatban indultunk a Gyilkos-tó felé. Festői tájakon át kapaszkodtunk fel a Pográcz-tető 1256 m-es hágójára. Mögötte a Gyilkos-tó, és a Békás-patak völgye, a szoros most sem okozott csalódást. Ez is egy olyan csodálatos hely a Földön, ahol az ember belátja, milyen kicsi a természet erejéhez képest. A szurdokban, a rohanó patak mellett folytattuk utunkat és szembetalálkoztunk az emberi teljesítmény csodájával is. Meglátogattuk a fantasztikus Békási víztárolót. A látvány a 127 m-es gátról tényleg lenyűgöző volt. Autóbuszunkkal körbejártuk ezt a vadregényes vidéket, majd a Gyergyó és a Hargita tövében ereszkedtünk vissza ami Baróti és Bodoki hegyeink közé, áldott Háromszéki - medencénkbe. A kései hazaérkezés fáradtságával faltuk be finom "pityókafőzelékünköt" a fasirttal, majd békés álomba merültünk. Még egy medvétlen nap! Sajna a holnap, vagyis a ma, az utolsó napunk itt székely testvéreinknél!"

"Hát "elgyött" az utolsó nap itt Rétyen. Borongósan indult, de aztán kiderült, akár a kedvünk. Reggel és a délelőtt első részében rendet raktunk és elkezdtük elcsomagolni holmijainkat. A táskákban, bőröndökben szép rendbe pakoltunk össze, miközben a rengeteg élmény össze-vissza kavarog még fejünkben. Azután 10:30-kor újabb meglepetés: házigazdáink 3 lovaskocsival és 2 régi zenészbarátunkkal megjelentek a kapu előtt. Irány a rétyi nyíres! Mondanunk sem kell, elég feltűnést keltettünk végig a faluban, amíg kiértünk ebbe a világörökség részét is képező, gyönyörű erdőbe, ahol medve, sőt farkas is előfordul (azonban nekünk nem volt szerencsénk)! A varázslatos erdőn áthajtva mosolyogva üdvözöltek minket az egerpataki romák és a szacsvai székelyek is. Egy vargabetűt leírva az országúton tértünk vissza Rétyre, elhaladva a halastó és a Tavirózsa Vendéglő mellett. Hangulatunkat már fokozni sem lehetett volna. A finom ebéd után csendespihenő, majd kürtőskalács-sütés következett. Ennek is itt van a hazája!"
"Az utolsó tudósítás itt a "krónika" végén a tábor utolsó napjairól szól. Most, ahogy írom, már itthon vagyunk és pihentek gondolataink is.
Az utolsó napunk késő délutánján még egy nagyszerű táncházon vettünk részt. Este a búcsúvacsorán nehéz szívvel, de hálásan köszöntük meg a felejthetetlen napokat. A vacsora utáni zárótábortüzünket ugyan elmosta a már napok óta erőt gyűjtő eső, de nem bántuk, mert vendéglátóink már igen-igen vártak rá. Eddig biztosan csak ránk való tekintettel türtőztette magát a szomjas föld itatója. Nehezen jött álom szemünkre, már a hazaút izgalma motoszkált bennünk.
Reggel korán és keltünk. Az eső természetesen elállt. Reggelink után szomorúan pakoltuk fel bőröndjeinket és poggyászunkat buszunkra.
Elbúcsúzásunkra nehéz szavakat találni. Többen a honvágy ellenére még szívesen maradtunk volna e csodálatos vidéken. Táborozásunk, barátaink vendéglátásának sikerét ez tükrözi talán legjobban. Ahogy autóbuszunk ablakán át az utolsó pillantásokat vetettük a Fekete-ügy menti "második hazánkra", sokan már azt tervezgettük, mikor látogathatnánk újra ide vissza.
A hazaút hosszú volt, de a határ menti kellemetlenkedő közúti ellenőrzéstől eltekintve, sima. Kissé időben csúszva, de még e napon hazaértünk. Hogy mi az, ami remélem tanítványainkban is meggyökeresedett:

Erdély, NÉLKÜLED nincsen magyar haza!

Néha kicsit butuska kérdések, mert például arra, hogy hol szoktuk szabadidőnket eltölteni avagy hol dolgozunk, nem csak Bicske vagy nem csak más település adható válaszul az életben. Működhet a kettő együtt. Itt is ott is. Nincs vagy-vagy. Hiszen színházba, moziba, koncertre nemcsak Bicskén járunk. Ahogy a rávalót sem biztos, hogy egy helyen keressük. Meg aztán azt elején tisztázzuk, hogy a válaszadó férfi vagy nő. Aztán a férfitól is meg van kérdezve városházilag, hogy hová kozmetikushoz.... De ez a legkevesebb. Lényeg, hogy a választások már nincsenek messze, így szerencsére előkerült a városvezetés fiókjából e téma megint - vagyis az elsősorban bicskei családok példás összefogásával megszépült terület akár még fejlődhet is...

Válaszoljunk minden kérdésre, hogy ezzel is kifejezzük: igen, kell nekünk ez a városlakók által építeni kezdett park. 

 Akik építeni kezdték, igényes emberek és nem tudták tovább elnézni az önkormányzati tulajdonban álló központi hektárok állapotát.  A park megszületése óta a városgazdák tartják rendben a területet, de a fák gondozásában a családok is dolgoznak - mindmáig. 

Szombaton reggel hatra kell kitenni a zöld-hulladékot, bármilyen zsákban elviszik! Cetli is érkezett, amin az is rajta van: ha gallyat vágunk, ne legyen hosszabb 1 méternél. 

A bicskeiek blogja a városlakókra támaszkodva ezúttal is jó tanácsot adott 0 Ft+ÁFA/hó értékben, hiszen vezetőink elfogadták pro domo kampányunk üzenetét: a füstölést, a zöld-hulladék égetést ingyenes elszállítással lehet csökkenteni. Ahhoz még nem teljesen bátrak vezetőink, hogy egy az egyben meg merjék tiltani a kerti hulladék égetését. De ez is valami! 

Korábbi híradásunk 

Ez pedig még jobb olvasói anyag, amit fontolóra vettek....

A kedvencem a kőszegi példa, amit Péter barátom mesélt: Kőszegen a kerti hulladék vagy avarégetés áprilistól novemberig be van tiltva, de rendszeresen elszállítja a város és kész. 

Egy héttel ezelőtt kérdezte olvasónk: "1. A Szent István utcában kint maradt a 30-as tábla. 1 hónapja. Miért?" Különben életkornak jó. 

Ezt a kérdést ma a helyszínen feszegette egy autós kedves ismerős. Volt egy kis felületes útkezelés, kifújatták a kerékpársávból a szennyeződést, de úgy, hogy a bringások ezután sem nagyon mennek belülre, hanem maradnak a sárga vonalon vagy azon kívül, az útest törzsén. Mert belül ilyen szemcsés izé, annál jobb a sima út. Biztonság? Tényleg, ez jó kérdés. 

Mint az autós mondta, ezeket a "vándortáblákat" kitették és azóta is itt díszelegnek a bicskei broadway-n.Nem érti, hogy miért. Azt válaszoltam, talán azért, mert a 100 km/h-s sebesség is előfordul. Mire ő: a 100 km/h-s sebesség akkor is előfordulna, ha ezek harmincas a táblák nem lennének kinn. Elmondja még, hogy ő megy a dolga után, mindig tartja a sebességkorlátot, mert jobb a békesség, de 30-al nem akar araszolni a széles, egyenes, jól belátható úton. Ha pedig ötvennel merne menni, most megbüntethetik. Márpedig neki erre nincs pénze.   

A 30-as tábla indokolt (volt) a munkák idejére - ez tuti. És mindaddig indokolt, míg ez a maradék, be nem kötött kavics/darálék/morzsa ott van halmokban az úton! A kérdés pusztán az - a városért lobbizó vezetéshez is -, hogy a fel nem használt kavics meddig díszeleg a bicskei főutcán.

Bekötni már nem fog, mert nincs mibe. Nincs hozzá bitumen emulzió vagy mi.

A Bicskei Mentőállomás és a váli Védőnői Szolgálat pályázataikon 1-1 db ún. vénaszkennert- vénakereső készülékeket nyertek - osztotta meg a Bicskei Szóval az örömhírt Kutenics Péter mentőállomás-vezető mentőtiszt. A Válban és térségében a Védőnői Szolgálatot irányító kollégájával, Kárpáti Hajnalkával együtt vették át az eszközöket:  Hendrik Scheerlinck, a K&H Csoport vezérigazgatója gratulál a nyerteseknek.

- A készülék segítségével olyan betegeknek is nagyobb sikerrel tudunk a helyszínen vénát biztosítani folyadékpótlás vagy gyógyszeradás céljából, akiknek anatómiai vagy élettani okokból ez nehézségekbe ütközne. Különösen gyermekek esetében fontos, hogy a fájdalommal járó beavatkozás elsőre és a legjobb helyre  sikerüljön, ne kelljen megismételni - mondta el a bicskei szakember. 

9 megye 14 gyermek-egészségügyi intézménye összesen 20 millió forint értékű eszköztámogatásban részesült a K&H gyógyvarázs programnak köszönhetően. A műszerek között olyan innovatív, korszerű eszköz is található, amellyel a legkisebb betegek vizsgálata és gyógyítása hatékonyabban és kíméletesebben elvégezhető.

Fejér megyében az elmúlt 13 év alatt 13, gyermekek gyógyításával foglalkozó osztály és mentőállomás kapott több mint 23 millió forint értékben új orvosi műszereket. Idén a K&H gyógyvarázs jóvoltából a Bicske Mentőállomás 268 859 forintot, a váli Védőnői Szolgálat pedig 283 590 forintot fordíthat eszközbeszerzésre.

A Korona Étterem Pizzafaló  konyhájában ma 11 órakor tűz ütött ki, amit a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság egysége lokalizált. A felső képen az a "tetőbejárat" látható, amit a bicskei tűzoltók bontottak azért, hogy a padlásra behatoljanak és megkezdjék az oltást. Pizza, menü és fagyi biztosan lesz holnap is. 

Sérült szerencsére nincs, a Monos István és Monos Ádám vezette étteremben ma felmérik a károkat és takarítanak. Holnap szeretettel látják vendégeiket, akiknek köszönik a megértést.

Monos István a Bicskei Szónak elmondta:

- Szeretném kiemelten megköszönni azt a lelkiismeretes, pontos, szakszerű munkát, amit a bicskei tűzoltók végeztek nálunk.   

Monos István éppen Lengyelországból autózik Bicskére. Mint mondta, megindító számára, hogy a barátai a tűzeset hírére odaérkeztek és segítenek a rendtételben.  Egy olajsütő automatikája nem kapcsolt le, a tűz a szellőzőrendszeren a közkedvelt étterem padlásterébe vágott, ahol gerendák és tetőlécek kezdtek égni. A konyhában is romeltakarítás kezdődött és új eszközöket kell beszerezni. A földszinti részeken is takarítani kell. Mindenki, aki látta a helyszínt vagy annak egy részét, azzal vigasztalódik a tetemes kár ellenére: jó, hogy nem lett még ennél is nagyobb baj és senkinek nem esett baja....

A pénztári sorba soroltam kedves Olvasónk mögé, aki ráadásul rokon is. Azt mondja mosolyogva, mennyire szereti, amikor régi képeket teszek fel. Én is szeretem, amióta az eszemet tudom. Két halmaz van. A családi képek, ritkák, régiek, "szentek", amiket személyes szeretet, emlékezés osztat meg. A legjobb: Apu szalmakalapban a barátaival. Vagy Nagypapa a lován. A másik nagyobb halmaz. A település maga különböző korszakokban - különböző gyűjteményeknek köszönhetően, de leginkább Imeli László gyűjtőt illeti kalapemelés.  Ez fontosabb, de csak a fennemlített urak, szüleink, nagyszüleink, dédszüleink stb. és testvéreik vagyis a család miatt. Magunk miatt. El is határoztam, hogy Imeli László képeslapgyűjtő szomszédomhoz átlépek, vagy írni/telefonálni fogok. Mert már rég beszéltünk. Ma viszont összefutottunk egy másik boltban. Azt mondta, akkora a bicskei kollekció, hogy abba már nehezen jön új. Aztán estére elküldte ezt a kincset. 

Horváth János 52 éves bicskei nehézgépkezelő öt éve Londonba költözött családjával. Munkája mellett népszerű blogot vezet, amire felfigyelt Bagossy László, az Örkény Színház egyik rendezője. A Mácsai Pál vezette teátrumból nem szóltak másfél éven át, nehogy megváltoztassa a blogger - kiváló - természetes stílusát a színházi érdeklődés hatására. 

Fotó: Gordon Eszter 

Erről e sorok írójának az a fizikából tanított mondat jut eszébe - kb. ennyi maradt meg önhibából és éppen elég ez nekem -, hogy a megfigyelés lényegében megváltoztatja a megfigyelt folyamatot. Ezért nem szólt az Örkény Színház a Londonban író bicskeinek sem.  

A Diggerdrájver című bicskei/londoni nehézgépes sorsából, mindennapjaiból írott darabot – főszerepben Epres Attila – 2015-ben kezdték játszani. Nyáron a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) is bemtuatták. Nagy sikerű, ízig-vérig  realista szövegalapon nyugvó darab.

A blog ugyanis kíméletlenül őszinte, egyes leírásaitól jókat nevethet az olvasó.

Mennyi író van, aki Budapesten a nagykörúton belül él és évtizedekig levéltárban kutat munkája sikere és színre vitele érdekében…. Most pedig a majdnem milliónyi magyar munkavállalóval együtt Európába kényszerült szerzőnek, egy Londonban élő bicskei digger drájvernek ekkora sikert hoz a "lájf"...  Néha ilyen is kell. 

Kezdetben szabadságos munkatársak helyére vették fel, de Horváth János 200 ügynökség telefonszámával feltarsolyozva várta a megbízást, ami éppen a teljes elkeseredés előtt érkezett meg. Mivel a beszélt angolja rossz volt a megértéssel együtt, sms-ben tárgyalt az ügynökökkel. A blog első bejegyzése erről szól, 2013. áprilisában íródott.

„Nehézgépkezelő vagyok. Közérthetőbben: markológépes. Itt Londonban: digger driver.A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek, és tisztességes fizetést találni magamnak. Elvegetálhattam volna a hátralévő életemet a nyugdíjig, végül is biztos állásom volt. A szakmában elértem a csúcsra. Aztán ahogy teltek az évek, egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellett fizetni érte, az országra meg valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett, hogy szabályosan fojtogatott. Amikor az ember elhagyja a hazáját, az olyan, mint amikor elválik attól a nőtől, akinek elrebegte a „boldogító igen”-t (...)"

János és családja a London északi részén elterülő Barnet kerületben él külső Londonban. Ezt a kerületet vagy három tucat kisebb városrész alkotja, köztük a Golders Green, ami történetesen zsidók lakta londoni városrész.
Erika, János lánya Bicskén él és dolgozik. Benedekről mesél, öccséről, aki Londonban kezdte az iskolát.

- Édesapám a Határátkelő blogon kezdett írni, ahol külföldi magyar munkavállalók beszélik meg egymással az élet dolgait. A blogolók arra biztatták édesapámat, hogy ezzel a tehetséggel, ami neki van, amikben ennyi a jó, igaz, realista, szellemes, vicces és tartalmas gondolat, hogy indítson egy önálló oldalt. Így született a diggerdriver.blog.hu

Természetes derű, humor árad belőle. Olyan ember, azt hiszem, akivel a magamfajta culágernek öröm lehetett építkezésen dolgozni, mert megegyezik a véleményünk, a szemléletünk, nincs bennünk gyűlöletesség, de az ún. politikai elittől mindkettőnk háta borsódzik. Pontosan tudjuk, hogy csakis a pénzről, no meg pénzről szól minden moccanásuk, a többi mese habbal. Bloggerként nem válogatja meg a szavait. Amikor Bagossy László rendező jelentkezett nála, hogy színre vinné a Digger drájver című darabot, hívta lányát:

- Ülsz? Ha nem, akkor ülj le és kapaszkodj meg.

Epres Attila Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész, aki élete legnagyobb küzdelmét vívta meg a halálos kórral a közelmúltban - ifjan erdészetet tanult a soproni középiskolában. Horváth János, a diggerdriver is erdész akart lenni, de iskolai teljesítménye kevés volt a népszerű középiskolába.
Munkáscsaládból származott, ahol a rendkívül tájékozott, olvasott és intelligens kőműves édesapa – az Entz Ferenc Szakmunkásképzőbe irányította fiát növénytermesztő gépész szakra.

„Ez a szalonképesebb megnevezése a tsz traktorosnak” - teszi a helyére Horváth János.

Epres Attila 1963-ban, Horváth János 1964-ben születtek. „Kollégista lettem 1978-ban" - írja János. "Havi 150 forint volt az ösztöndíjam és minden hétvégén adott anyám egy ötvenest amiből 33 forint volt a retúrjegy. Apám
mondta hogy ha nincs pénzem szóljak és ad. Soha nem kértem. Néha a nővérem adott egy százast de úgy
alapjában véve elég volt a pénzem. Később jobb tanulmányi eredményért már volt amikor 350 forint
ösztöndíjat kaptam.”

Horváth János bicskei háza éppen édesapám nővérének szomszédja. (A Horváth János telkén álló egykori házban született 1925. augusztus 2-án Vámosi János énekes, akinek emlékét egy árva kopjafa sem őrzi még a településen.)

- Elhelyezkedtem az angol építőiparban. A nyelvet nem beszéltem. Az építőipar felépítését technológiai folyamatait nem ismertem. Húsz év után a birminghami vizsgán ültem újra lánctalpas forgókotróra megint. Sokszoros hátrányból indultam. Valamivel pótolnom kellett a nyelvtudás hiányát. Csak és kizárólag a munkámmal tudtam azt elérni hogy a cégek, az ügynökségek munkát adjanak. Csak a munkámmal tudtam kompenzálni. Nem, nem kellett többet dolgoznom mint más gépkezelőknek csak jóval profibbnak kellett lenni. Két dolog jellemzi az itteni, amúgy nagyon jó gépkezelőket.
Csak annyit csinálnak amit mondanak nekik. Soha nem kezdeményeznek akkor sem ha tudnának segíteni. Valamint úgy félnek a közművezetékektől mint a tűztől. Na ezen a két téren tudtam lelépni őket. Nem volt könnyű.
Ha a feleségem nem tartja bennem a lelket az első időkben akkor idegileg rámegyek. a szakmai önbecsülésem romokban hevert. Ő volt aki bízott bennem és végig tartotta bennem a lelket. Sikerült. Ma már folyamatosan van munkám sőt olyan is előfordult hogy cégek akiknek dolgoztam újra engem kérnek. Az ügynökök naponta küldik ajánlataikat. Dolgoztam az öt év alatt körülbelül hatvan különböző építkezésen. Egy naptól egy évig.
Soha a legcsekélyebb problémám vagy konfliktusom nem volt, egy esetet kivéve mikor én hagytam ott egy
építkezést. Mindig mindenhol a legnagyobb tisztelettel beszéltek velem. Számtalan ország melósaival dolgoztam együtt Dél Afrikától Litvániáig. Mindenkivel békében és barátságban. (E sorok írója teszi hozzá, hogy János videókat és fotókat is készít a munkálatokról. Engem pedig mindig is érdekeltek az építkezések. Ő most videón mutatja meg kellően türelmes hangvétellel, hogy is néz ki a cölöpfúrás valamint kiszedett "galléros spirálcölöpöket" is látok - amiknek már a süllyedési súrlódástól és saját szilárdságuktól is óriási a teherbírásuk. Azt hiszem, ebből a fajtából tartja vagy 80 db kedvenc bicskei uszodám fogadószerkezetét, mert vízgyűjtős területre épült.) Az angliai görbetükör című posztjában a magyar melós kultúrsokkjait és megfigyeléseit sorolja az új hazáról. A mentalitás lényege, hogy senki nem mászik bele a többiek intim szférájába, de képes elállni az utadat az áruházban neked háttal, mert ő telefonál. A ruházati boltokban nincs úgy ruha visszatéve, ahogyan az kinn volt, van hogy bokáig ruhában járnak. A közlekedés, parkolás, tömegközlekedés külön fejezetek, nem idézzük, érdemes elolvasni. A munkavédelem területén a magyar példát hasonlítja az angollal: a hazai az ötöde az ottaninak.
Tudom, hogy nem toronydarus, de a toronydarus magányossága jut eszembe róla, mint szerzőről. Ő ugyan monstrumok üléséből figyel, gondolkodik és szemlélődik, és néha azért kiszól a gépből, mintha itthon lenne a híres bakterház földjén:
"Szereti a tik a meggyet, ketten szeretünk mi egyet".

Az Örkény Színházban a most következő évadban is játsszák a bicskei darabot londoni színekkel. Mivel a díszlet mindössze asztal, szék, egy tálca sör - akár bicskei színpadon is érdemes lenne bemutatni.   100 perc, egy felvonás. Még nem láttam, de a következő évadban Komon Ági révén veszek két jegyet, mert ő e színház szintén bicskei kötődésű munkatársa.  

izing antal 

A Bicskei Szó a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Sajtóosztályától kért a Bicskei Újságban a táborzárással kapcsolatban megjelentekre  megerősítést, cáfolatot vagy egyéb kommentárt.

 "A Bicskei Újságban megjelent hír igaz: a Bicskei Befogadó Állomás 2016. december 31-ei bezárásáról miniszteri döntés született. 2016. július 19-én a befogadó intézményben 331 menedékkérő tartózkodik" - közölte válaszában a BÁH Sajtó. 

A fenti válasz további kérdéseket vet fel, amivel a Bicskei Újság nem foglalkozott. Elsőrendű, hogy mennyi dolgozót érint a Befogadó Állomás megszüntetése? Ők milyen módon lesznek pl. végkielégítéssel vagy más munkahely kiajánlásával támogatva a munkáltató részéről? Mennyien dolgoznak ott határozott/határozatlan idejű szerződéssel, mennyien cégekkel kötött szerződés alapján? Kértük a BÁH válaszát arra is, hogy a menedékkérőket innen hová szállítják majd valamint az itteni  létesítmény főbb adatai is érdekeltek volna bennünket és természetesen az is, hogy kinek a kezelésébe kerül a bezáró tábor és mire fogja használni területet.  

"Feltett kérdései idő előttiek, az intézmény bezárásának részleti kidolgozás alatt vannak" -  "tudtuk meg" a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól 21 héttel a tervezett bezárás előtt.... 

ia

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Bicskei Szónak adott tájékoztatása alapján 2016. július 19-én  a befogadó intézményben 331 menedékkérő tartózkodik.

Tegnap délután érkezett olvasói kérdésünk azt feszegette, vajon miért áll oly sok rendőr és civil szolgálati autó valamint rendőrségi kisbusz a Bicskei Befogadó Állomás főbejárata körül.  

Tájékoztatom - adott választ Sipos Mónika r. ftőrm., az FM RK Kommunikációs Szolgálatának munkatársa - 
hogy a kérdéses időben a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kérte a rendőrség segítségét külföldi állampolgárok átszállításában.  

 Vasárnap arra járván nem láttunk mutatókat. Varga Imre plébános úr így válaszolt, ezt a képet is ő készítette, 2013. őszén közöltük.  

Egyházközségünkben immár 5 éve nagyon sok dolgot megújítottunk, renováltunk, megszépítettünk. Bár az anyagi lehetőségeinkben mindig borotvaélen járunk, hogy mindenre jusson, hiszen a híveink sem gazdagok, így egyházközségünk költségvetése se lehet az, de igyekszünk mindenre odafigyelni, hogy a lelkeink mellett a környezetünk is tanúsítsa ragaszkodásunkat őseink örökségéhez.
Lassan elérkezett az idő, hogy a toronyórára is sor kerüljön, hiszen régtől fogfa csak folytonos kisebb javítgatásokkal tudtuk fenntartani azt az állapotot, hogy működjék. Már évekkel ezelőtt kapcsolatba léptem azzal a fehérvári órásmesterrel, aki annak idején, legutóbb nagyjavítást végzett az órán. Most rá bíztuk az óra külső (látható) részének a felújítását. A mozgatószerkezet javításáról még tárgyalások folynak, hogy anyagi lehetőségeink szerint az is további hosszú időre biztonságos legyen.
Igyekszünk tehát méltó képét mutatni városunkban az Isten házának. Nagy szeretettel elfogadunk adományokat is erre a célra a Bicske Plébánia 10701032-47081101-51100005 (CIB) számlaszámára - zárta Imre atya

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs szolgálatának jelentése alapján
a bicskei rendőrök vádemelést javasolnak azzal a férfival szemben, aki ittas állapotban vett részt a közúti forgalomban és anyagi kárral járó közlekedési balesetet okozott.

A Bicskei Rendőrkapitányság járművezetés ittas állapotban vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatott büntetőeljárást N. Erik Dávid ellen.

A 20 éves bicskei lakos 2016. február 21-én reggel Bicske belterületén gépkocsijával szabálytalanul hajtott végre hátramenetet és közlekedési balesetet okozott, majd elhajtott a helyszínről. A rendőrök az elkövetőt otthonában ellenőrizték, vele szemben alkoholszondát alkalmaztak, ami pozitív értéket mutatott, ezért a férfit mintavételre előállították. A nyomozók N. Erik Dávidot gyanúsítottként hallgatták ki, majd elvégezték a szükséges eljárási cselekményeket.

A Bicskei Rendőrkapitányság az ügyben folytatott nyomozást befejezte, a keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldte meg az illetékes ügyészségre.

Március végén mondta nekem valaki, biztos, hogy barát, kettő tippem van, holnapra pontosítom, hogy Oláh Szabolcs bicskei jazz-gitáros kvintettje milyen sikerek várományosa. A csapat fellépett már Kapolcson, a Művészetek Völgyében, örömmel láttuk-hallottuk őket a világot jelentő (bicskei) deszkákon is.  

El is küldött nekem egy nemzetközi szavazásról szóló posztot, amiben Szabolcs szerzeménye, az I care about you is versenyben volt. Tetszett a szám nagyon....

Írtam, posztoltam, osztottam, szavaztam minden nap, és arra kértem mindenkit, szavazzunk a bicskei kötődésű csapatra. 

Nem tudom, hogy már a legjobb 16 között voltak-e, amikor írásom elküldtem Vásárhelyi János igazgató úrnak, hogy egy Kastély Estek alkalmával ez mekkorát szólna! Bevallom, én nagyon szeretem ezt a zenét. Mármint a jazz-t. Nem értek hozzá, fogalmam sincs semmiről, csak tudom: a meditatív lágyságához, finomságához érkezik egy lüktető dinamizmus, erő, tisztaság, lélek, meg ilyenek és annyira szeretem azt is, ha ebben aztán semmi szöveg nincs. Tisztán zene. Élni hagy. Békén hagy. Rám bíz mindent.   János nem szólt vissza, tudtam, dolgoznak a meghívásukon. Márciusi közlésem után két-három héttel, talán április elején a Fejér Megyei Hírlap is írt róluk, toborozta a szavazókat. 

Oláh Szabolcs - gitár, Ávéd János - szaxofon, Cseke Gábor - zongora, Bögöthy Ádám - bőgő, Dés András - ütő 

Jó volt ma ott lenni a koncerten és értesülni arról, hogy jövőre a Bicskei Napok fellépői között is ott van ez a csapat. Kinn szakadt az eső. Mikor Szabolcs és Cseke Gábor zongorista duót adtak elő, a csöndesebb részeken hallani lehetett a felhők hulló könnyeit. (Van mit siratniuk.) De talán jobb is, hogy beszorultunk a terembe, közelebb vagyunk, jobban szól, legyen itt jövőre is. Mintha egy egyetemi klubkoncert  lett volna. Vagy egy kikötött hajón ültünk volna a Dunán. Az első sorba mentem, hogy minden mást kizárjak. Hogy jól ki legyek kapcsolva. Átlósan, jobb szélről egy vonalban ültem a ritmusszekcióval, ha nem túl nagy tévedés részemről a hozzám közelebb eső dobost és szerkóját valamint a mögötte-mellette nagyon klasszul játszó jazz-bőgőst és hangszerét ritmusszekciónak neveznem.  Az Ébredéseket mintha nekem játszották volna Oláh Szabolcs és Cseke Gábor. Hát ez talált. Ébredések. Inkább kinéztem a lombokra szakadó esőfüggönyre a nagyon nagy dísztermi ablakokon és merengtem a nagy belmagasságon. És a Nyitott szív címűre is szívesen emlékszem. És persze mindegyikre.

A bőgős, a csapatatot Szabolccsal még gimnáziumban alapító Soós Márton beteg volt, aki helyettesítette, őt öröm volt hallgatni. Tiszta lelkesedés. A szaxis és a dobos is rendesen hozták a formájukat, nagyon élvezték a zenét, ami mind Szabolcs szerzeménye volt. Így lehet örömet adni, ha mi is örömet találunk nyújtásában. Ott az első sorban ült a zeneszerző nagymamája és édesanyja. Micsoda szeretet és büszkeség tölthette el szívüket! Ott áll a szeretett fiú a színpadon a kastély nagytermében, a fiú szerzeményei szólnak.... Szóval a két szám között Szabolcs egy rövid mosolyt is elengedett a színpadról édesanyja és mamája felé.

És mekkorát játszottak ma ezek a srácok! Örülök, hogy ott lehettem!

Ilyenek a Bicskei Kastély Estek, ahol ezelőtt még sosem volt műsoron JAZZ.  

Itt volt az ideYEAH. Például a kedvemért. Azt sajnálom, hogy ott és akkor az édesapának nem gratuláltam fiához, sokan tették, amikor ellépdeltem mellette, a teremből kifele tartva. Majd itt és ezzel. Vagy legközelebb. Vásárhelyi Jánosnak és munkatársainak köszönet!  

Most a Youtube-on hallgatom népszerű számaikat egymásután. 

izing antal 

    Végül utóiratnak egy portréfilm a bicskei kötődésű művésszel az Újpesti Tévében....

Részletek.....

Aki igazán szép, veretes magyar nyelven megírt, a magyarság őstörténetében játszódó izgalmas, hatalmas láttató erővel dolgozó, valódi regényt szeretne olvasni vagy megajándékozni vele szeretteit - semmiképpen ne hagyja ki Turul Isatha igényes, önmagát olvastató művét, aminek főszereplője Kétel, az első kuvasz. 

Abban a szerencsében volt részem, hogy a szerző engem megajándékozott a könyvvel. A regény írója ugyanis álnevet használ, ő valójában az iskolás korunktól ismert Vajó Zoltán.  

A harcokkal telített korszakról is lehet békességgel, szeretettel írni, nem felhasználni szent örökségünket percemberi érdekekre - ezt bizonyítja ez a munka, aminek megírása is nagy örömet jelenthetett írójának.

Mert a nyelvezet olyan szép, olyan gazdag, hogy az olvasó kedvet kap ahhoz, hogy hangosan felolvassa egyes részeit. De legalábbis kétszer egy bekezdést. Ha a fagyos hideget írja le, az olvasó fázik. Ha a szerelmet írja le - ha a jó öreg olvasó nem is szerelmes már -, de tudja, miről van szó. A megmentő és védelmező kuvasz szerepe éppen olyan, mint amit az első regényekben is szerettünk, de azért ez több annál. A hős árulással való rágalmazása szintén ismerős.      

Jer hát öreg, ülj le közibénk, s mondd el igaz szavaiddal, mi elménknek öröm, szívünknek izzó parázs, lelkünknek tiszta, bölcs táplálék!

A Kuvasz és Mi

oldal szintén a valóban kuvaszgazda Vajó Zolié, ezt most kaptam meg tőle, mert most nyílott. Van egy áruházi oldala is, ahol a kötet is megrendelhető. Biztosan a bicskei könyvesboltban is van. Ha kéritek, meghozom én is és eljöttök hozzám kávézni. De biztos vagyok benne, hogy a Nagy Károly Városi Könyvtárból is kölcsönözhető lesz. Aki igazi, tartalmas, gazdagító olvasmányt akar,  vegye meg, olvassa és ajándékozza, vagy kölcsönözze.

A kötet gyönyörű festményeit, rajzait Határ Emília készítette. A könyv értékesítésének minden haszna a Kuvasz és Mi Alapítványé. Megrendelhető: akuvaszesmi kukac gmail.com 

"...ősmesét mondok hát néktek, 

s emlékeitek közt őrizzétek, 

hogy ne legyen megsárgultan szélbevesző

az igaz szó...."

ia

Olvasónk hívta fel a figyelmet a Bicske külsőn, a Csákvári út folytatásában, homokbányához bevezető út magasságában történt balesetre. 

A csapadék kimosta az útburkolatra a közvetlenül mellette fekvő szántó talaját nagy mennyiségben, az ebből keletkezett vastag sárban csúsztak meg a területnek ezt az időjárási sajátosságát  nem eléggé ismerő autósok. Olvasónk elmondta, hogy kisbuszt is látott már kipördülni valamint tegnap 14 és 15 óra között összetört kocsi mellett álló megijedt hölgyet, a burkolaton siklási nyomokat és több rendőrkocsit is látott.

A Bicskei Szó kérése a Csákvár, Felcsút,Újbarok irányába autózók vagy onnan érkezők védelmében és képviseletében, hogy Bicske város választott vezetése tegyen meg mindent azért, hogy a környékbéliek ismerjék a problémát, hogy a helyszín legyen kitáblázva, s végezetül: a sárkiömlés legyen megakadályozva. Az intézkedés sürgős a szombatra előrejelzett esőzések miatt is.        http://www.idokep.hu/hirek/csapadekos-huvosebb-hetvege

A vízelvezető árok és árokrendszer hiánya itt is a problémaokozó, ahogyan az egész városban. 

"Személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt 2016. július 14-én délután a 8126-os számú út 33+700-as kilométerszelvényében. A rendelkezésre álló adatok alapján egy nő elvesztette uralmát a gépjárműve felett, ami az út melletti füves területre csapódott. A járművet vezető nő megsérült. A baleset körülményeit a Bicskei
Rendőrkapitányság vizsgálja" - tájékoztatta kérdésünkre a Bicskei Szót Sipos Mónika r. ftőrm.FM RFK Kommunikációs Szolgálat munkatársa. 

Dufla Péter vagyok, bicskei lakos. Van két gyermekünk egy 10 éves és egy 5 hónapos kisbaba. Párom a kisbabánk születése óta kórházi kezelésre szorul, emiatt egyedül kell eltartanom, nevelnem a gyermekeinket.

A munkahelyemről el kellett jönnöm, hogy az újszülött gyermekünket el tudjam látni, ezért keresettel nem rendelkezem.
Albérletben lakunk itt Bicskén, de sajnos mivel nem tudjuk fizetni sem az albérleti díjat, sem a rezsit, ezért legkésőbb július 20.-án el kell hagynunk az albérletet a 2 gyerekkel együtt.
Borsód megyébe tudnánk elköltözni albérletbe, ahol a párom családja lakik. Ott tudna segíteni a család a gyerekek gondozásában így tudnék munkát vállalni. Ehhez viszont szeretnénk anyagi segítséget kérni.
Ehhez kérnénk mindenkit, akinek van rá lehetősége, hogy az alábbi bankszámlaszámra küldjenek anyagi támogatást, mert szerdán mindenképpen el kell hagynunk az albérletet és ha nem jön össze elég támogatás, akkor az utcára kerülünk a gyerekekkel együtt.
Név: Bankszámlaszám:PÁROM Varga Zsuzsanna
11773346-00522524-00000000
A befolyt összeget a leendő albérlet kauciójára és a költözésre használnánk fel.Megköszönnénk a gyerekekhez kapcsolódó termékek felajánlását is: tápszer, pelenka, tartós élelmiszer,játék…A felajánlott termékeket Sériné Mondok Anita a MonSéri kölyökkuckóban(Bicske, Szent István út 2.) gyűjti részünkre össze, kérjük ide vigyétek. tel szám:06705304573.
Mindenkinek köszönjük a segítséget és a megosztást is!

A Bicskei Református Gyülekezet Presbitériuma a vasárnapi istentisztelet után az orgona mellől az Úrasztalához kérte az 50. életévét nemrégiben betöltött Máté János nagytiszteletű urat, akit a Gyülekezet nevében köszöntöttek.

A presbiterek, Orbán András vezetésével, Antal Éva és Máté János, a lelkészházaspár 25 éves házassági évfordulója alkalmából is felköszöntötték a kedves házaspárt bensőséges, megindító pillanatokban. Arról sem feledkeztek meg, hogy Antal Éva és Máté János éppen 15 éve szolgál Bicskén. 50, 25, 15 - egyszerűen számokban.

A lelkész válaszul elmondta, ő maga mi mindent köszön meg Bicskének.

ia 

E néhány nappal ezelőtt érkezett olvasói levelünk közlése előtt egy előrebocsátás: az áramszolgáltatónak a fák lombjainak nyírására csakis olyan kezekbe lenne szabad vágószerszámot adnia, akik értenek a kertészkedéshez. A fák "igazítása" télen szerencsésebb lenne. A legjobb persze az lenne, ha földkábeleken vezetnék a villamos áramot, bár a villamosságot szállító földkábeleknek ugyanúgy van biztonsági távolsága, mint a légvezetékeknek. Lássuk a levelet: 

"Érdemes lenne ellátogatnod a Szent László utcába, ugyanis az eon minden fát lecsonkol mondván hogy veszélyes. Hiába mondják a lakók h normálisan metssze meg őket, 20-30-40 éves fákat azonnal szétbarmolnak.Az urak azt mondták, ők nem kertészek, a cégnek az a jó ha le van nyírva és évekig nem kell hozzányúlni. A lakók miért nem metszik meg maguknak. Talán mert nincs kosaras kocsim meg egyéb felszerelésem hogy felmásszak egy 10-15m-es fára. Mondtam nekik hogy attól még maguk is emberek és 10 perc alatt összebarmolták amit a természet teremtett hosszú évek alatt." 

Jogszabály írja elő a villamosmű biztonsági övezetének rendezését. Mivel az olvasónk által említett fák közterületen állnak, az önkormányzatnak kellene ezt kezelni, szakszerűen, esztétikusságra törekedve - már a városkép érdekében is. Bicskén eredetileg a BGESZ-el állapodott meg az önkormányzat, saját cégével.

Természetesen vannak lakók, akik saját kézbe veszik a fák gondozását, mielőtt azok a biztonsági sávba érnének. Megint mások saját indíttatásból olyan díszfákat igyekeznek saját ingatlanjaik elé ültetni, amik szépek, formásak és nem nőnek nagyra. Ismertek olyan települések, ahol a méretre való tekintettel is megszabják a fák fajtáját. Az ajánlást bátran meg lehetne tenni, hiszen közterületet.  

Fontos tudnivaló, hogy a biztonsági övezet mérete egyenes arányban áll a vezetékben áramló feszültséggel. Nagyobb feszültség, nagyobb biztonsági távolság. Nem játék.  

A 2/2013. (I. 22.) NGM rendelet a villamosművek, valamint a termelői, magán- és közvetlen vezetékek biztonsági övezetéről - éppen ebben a koncepciózus, mindenkit megnyugtató városi munkaterv alapja lehetne... Fel kell kutatni azokat a magyar településeket, ahol ezt a problémát kiválóan kezelik.