Az út mindkét oldalán sírjaink, síremlékeink, amik kezdetben rideg kövek voltak, ma sem sokkal többek, de hogy megkönnyítsük vele szívünk százszoros szakadtát, már nem tekintjük őket rideg-hideg köveknek, megszoktuk, visszajárunk hozzájuk - pedig tényleg csakis azok, csakis kövek. 

De azért ez a "világítás", ahogy Erdélyben nevezik a gyertyagyújtást a temetőkben november elején - Bicskén is nagyon szép. Sokkal szebb, mint ez a "zajos" kép. Amit egy percig nézve formákat, csillagképeket keres a szemlélő, mintha tiszta időben éjjel nézné az égboltozatot.  Betűk, vagy inkább egymással szemben lépkedő alakok formáját mutatják a bicskei temetők ma. Van akin hátizsák van. Van aki térdel.  

. A református temető kerítése már most, félig készen is sokkal méltóbb formát mutat, mint amilyen volt, bár masszívnak az is masszív Sztálin-barokk vasbeton monumentum volt a nyolcvanas évek eleje óta, legalábbis annak látszott, de annyira, hogy azt hiszem meg is maradhatott az új alatt is. Egyszerűbb is volt így, mint azt lebontani, mert az atombunkerek falaira emlékeztettek. 

Polgárőrök, rendőrök szolgálatban, a városért dolgozva, a bicskei tömeg méltó megemlékezését biztosítva. Köszönjük.  Rengeteg jármű, sűrű összeköszönések az áramló tömeggel, kézfogások, ölelések a tömegből kiválókból, akikkel különösen szeretjük egymást vagy akikkel összetart bennünket rokonság, iskola vagy valódi barátság. Van akivel elég egy fejbólintás, abban is benne van minden. Élünk. Életjeleket adunk. Puszilkodnak és kezelnek egymással azok az élők, akik ott lennének melletted a bajban  avagy már ott is voltak egyszer, akik mellett te is ott lennél nem is egyszer, vagy már ott is voltál. Köszöntik egymást azok, akik egymás halálának hírét döbbenten és szív-szakadtan és némán aztán zokogva fogadnák - ma el sem tudjuk képzelni -,  pedig mindannyian tudják-tudjuk, hogy ez erről szól. Erről is. Akkor is, ha hiszünk az örök életben, ám ez a földi lét tudtunkkal, lehet, hogy tévedésünk alapján, elnézést mindenkitől, aki jobban tud nálunk mindent ezen a téren: de  egyszeri és megismételhetetlen, valamint cefet jó is tud lenni néha. Szóval szeretjük. 

De mi élünk, elmondjuk imáinkat akár mellettünk meghalt, akár utolsó mozdulataikkal életünket megmentő ember sírjánál. Aztán a református temető ravatalozó kápolnája előtt, ahol a búcsúztatók zajlanak, aminek ajtaja most becsukva, fönti lámpája már fehéren világít és fedett előterének éppen hogy kis magaslatán Máté János és Antal Éva lelkészek valamint még öt tagja a  hálaadásokat éneklő kórusnak. Fölöttük a hófehérre meszelt fal, a legnagyobb dísz: a puritán tisztaság.

A másik oldalról, a katolikus temető kápolnájának (lélek)harangja szól a szintén öt órakor, ott kezdődő mise miatt. Tavaly ott voltunk.

Ésaiás próféta - a rettentő szavak tudójának könyve 43. részéből az első három vers hangzik el az esperestől 

1. És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2. Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.

Aztán a tanító szavaiból kiderül, ezt ő azért mondja el, mert Jákob bűnös volt, mégis megbocsátást kapott az Atyától. Aztán jött a szüleinkkel való párhuzam, akik legtöbbünket hasonlatosan szeretnek, vendégelnek, megértenek és mellettünk vannak. Ez most azért fontos - gondolja a hallgató  -, mert ha az emberfiának élnek a szülei vagy a szülei közül egy, hálát kell adni és tiszta szívből szeretni, ha pedig már nem, akkor hálát adni azért, hogy együtt élhettünk vele. Velük.. Mindeközben az esti imádságon részvevők tán hetven fős csoportját áramló tömeg kerüli.

Éva, Antal Éva egy Reményik Sándor verset szaval.  

Ha csönd van, ha szó közötti csöndesség van, hallani a vonuló tömeg lépteinek súrlódó hangját. Ezekben a léptekben rengeteg a fájdalom is, de szerencsére gyerekhangok is hallanak bőven, akiknek aztán a szülők utánaszólnak: ne szaladj el, mert aztán majd nem találunk a tömegben, és kiáltozhatjuk a neved.  Reformátusból mennek a katolikusba és viszont. Itt az esti sötétben, ahol a lehelet látszik, éppen jó hallani a Reményik vers kezdeti idilljében zöld réten játszó gyermekről. Mire négy gyermekes család jő, minden gyermeknél virágcsokor. Éneklés közben bátran énekelnek, a szöveg még nem pontos - mennyire igazuk van őket erre bátorító szüleiknek, hogy nyugodtan tanuljanak, énekelve tanulnak. Figyelnek. Nem is tudják milyen szépek. Tetszikelhető kép. Tetszikelhető pillanat.   

Végül a Miatyánk.  Amiről rögtönk "mianyánk", Édesanyánk és családunk megkeresése következik. Olyasfajta ölelés ki sem mondva, hogy "itt marad velünk anyuka, nem megy maga sehova". (A magázás csak játék.) És nem, nem is mondta, hogy menni akar, nem is érti elsőre, hogy mit akarunk mi ezzel, megint mi jött ránk, ugye, aztán megérti, hát ő ne értené - mondván - ilyenek ezek a gyerekek. 

Aztán elmeséljük a Máté János esperes által idézett, de általunk már valahonnan ismerős anekdotát. Egy idős, mosolygós embertől azt kérdezik: miért mosolyog mindig?  Ő pedig így válaszol: "Ó, kérem, én csak visszamosolygok". Szervesen idetartozik, hogy az idős úr a Teremtőre mosolygott vissza, csak e földi útjain is tükrözte az arca azt, amit ő kapott.  Ahogy a Hold is kölcsönfényű. Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! 

A napokban a nyolcvanöt éves tanárember azt mondta e beszélgetés után: az arcok alapján nem mindig ismeri fel az embereket, régi tanítványait sem, de a mosolyuk, a nevetésük alapján igen. Mert Karádi Imre igazgató úr szerint a mosoly, a nevetés olyan csalhatatlan ismertetőjel, mint az ujjlenyomat.

Maradjunk ennyiben.  

Mosolyogjunk ha lehet. Találjuk meg a módját. De legalább mosolyogjunk vissza. Mintha mi sem történt volna.  

ia

A GESZ kétkezi dolgozói (tehát nem a soványka kárpótlásként GESZ vezetővé tett polgármester öcsre gondolunk, aki az előző polgármester "kabinettitkárja" lehetett), többször rendbe tették már a gimipálya kapuja melletti területet a Fáy utcában, ahonnan az illegálisan lerakott a mocskot először a környéken élők hordták el, aztán a GESZ.

A Fáy utca elején, a Gimi-pálya kapuja mellett álló trafóház és a középiskola kerítése közé megint elkezdték a szemét behordását. Egyszerűen kerékpáros érkezik és lerakja csomagját. Egy jó képességű oda is guggolt a fedezékbe  és odapakolta bélsarát, egészségügyi papírt a helyszín szerint nem használt. Hosszabb-rövidebb sétáira - mert nem tudhatjuk, a szükség az szükség -, talán vigyen magával kettő darab nejlonzacskót, amibe a tenyere csuklóig belefér és pakolja el maga után a termését a másikba aztán kuka. Ahogyan az ebek után is összeszedik  jó gazdáik.   

A területet megint szépen lekaszálták. Olvasóink, akik a terület közelében élnek és az egész utcával együtt fizetik a Tessely Zoltán  Csabdi lakos által megduplázott bicskei építményadót, arra kérik a testület illetékeseit, képviselőjét, gondolják végig a terület térfigyelését akár a trafószolgáltató bevonásával.

A másik "központi vizelde" a gimnázium és a posta között húzódó közben található. Ha a Fáy felől közelítünk, a posta kerítésének sarki lábazata alján látszik is, hogy mire használódik. Kánikulában az ott élők szerint érezhető rothadó bűze. 

A terület kampányszerűen kedvelt dohányzóhely. Érdemes lenne csikkgyűjtőt rendszeresíteni, amiről egyébként azt mondják az ott élők, hogy sokkal jobb a helyzet mint korábban és a nem dohányzó lakóknak nem kell annyi dekket föltakarítani. 

Egyértelműen közterület-felügyelet, a digitális térfigyelés lenne szükséges a területen akár az érintett szolgáltató és a két intézmény bevonásával, melyeknek tisztasága mellett biztonságát is szolgálhatná mindez.    

A válság hatására a súlyos anyagi deprivációban élő gyermekek aránya több mint 10 százalékponttal emelkedett Magyarországon 2008 és 2012 között, amely ugrással sajnos élen járunk az európai országok között. A gyermekek jólétének alakulását vizsgálta a válság óta a fejlett világban az UNICEF friss tanulmánya, amelyben megnéztük, hogyan is teljesített Magyarország. 

      Részletek....

Minőségügyi gyakornok
Feladatok
mérési feladatok elvégzése (betanítással)
bejövő könyvelések lefűzése
korábbi könyvelések rendszerezése, archiválása
címkézések
zárolt anyagok listázása
Elvárások
folyamatban lévő, aktív nappali tagozatos
önállóság, precizitás
délelőttös és délutános műszak vállalása
Előny
műszaki beállítottság
felsőfokú tanulmányok folytatása műszaki területen

Munkavégzés helye

Bicske

Egyéb

Munkavégzés helye: Bicske (Utazást támogatjuk!!!!)

Kapcsolat

Önéletrajzod várjuk a diak@prohuman.hu email címre a vállalt napok megjelölésével. Leveled tárgya legyen BICS-MIN

Forrás: http://www.prodiak.hu/hu/diakoknak/allasajanlatok?id=3322

Péntek 18 óra után a Bicske TC pályáján megtartják első nyílt edzésüket Gyimesi László, Gujdár Sándor és Nagy Antal. 

Vasárnap 13 ÓRA 30 PERCKOR KEZDŐDIK az ingyenesen megtekinthető Bicskei TC-Gárdony-Agárdi Gyógyfürdő SE mérkőzése. 

A Bicskei Szó értesülése szerint a Bicskei TC vezetőedzője Gyimesi László labdarúgó lesz, a Budapesti Honvéd egykori játékosa. Kapusedző a nagynevű Gujdár Sándor válogatott kapus, azt hiszem, ott lesz a helyünk például Miklós Balázs edzésein.  Nagy Antal a Honvéd egykori játékosa szakmai segítője lesz Gyimesi Lászlónak.   

Vasárnap mindenki, akinek a szíve egy kicsit is BTC-s, jöjjön el a pályára a Bicske TC - Gárdony-Agárdi Gyógyfürdő SE mérkőzésre ebéd után.  Nem lesz könnyű mérkőzés, ugyanis  a klubnál utánpótlás gondok léptek fel, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Bicskei TC felnőtt csapata a megye I. osztályban a 16 helyen áll.  

A neves szakemberek négy hétig társadalmi munkában dolgoznak, azután az eredményesség alapján megint tárgyalnak a klubvezetéssel.    

Márton Imre szakosztályvezető visszatér posztjára, Sándor József Benedek pedig ismételten helyettesként dolgozik együtt Márton Imrével.  Földes Gábor az U 21-es korosztálynál marad továbbra is. Ágoston László sportpedagógus edző  pedig U7-U11-ben dolgozik a Bozsik programban. 

Az elnökség megköszöni Erdész Ferenc edző áldozatos munkáját, mert ő rengeteget dolgozott a BTC-ért  és életben tartotta azt.  

- Ha a mester úgy gondolja, hogy szerepet vállalna az utánpótlásban, akkor azt nagy öröm lenne, mert Erdész Ferenc tudása, felkészültsége és fanatizmusa páratlan. Írjuk le, amit mindenki tud: Pozsgai Misi, Balogh Kocka, Vörös Zoli, Vörös Robi, Horváth Peti, Oláh Kálmán játékosaink az ő ifjúsági csapatából nőttek ki és összefogta őket azon a híres Bicske 2 néven, amiből BTC lett. A szurkolók nevében is köszönjük Erdész Ferenc áldozatos munkáját - zárta mondandóját a szakosztályvezető.

Márton Imre, aki 1984-ben került a klubhoz serdülő játékosként, elmondta, hogy az elmúlt időszak arra figyelmezteti a BTC-t, hogy az utánpótlás háttérbe szorult és vissza kell csalni a gyerekeket és az ifjú felnőtteket mihozzánk, akikkel a klub építkezni tud. A BTC múltja is ebből ered. A 102 éves múlt is úgy kezdődött, hogy fiatalok közössége tenni akart. A szomszéd várak pályáiról, klubjaiból vissza kell hoznunk azokat, akik csalódtak bennünk.  Mindenkit vissza kell hoznunk, hogy jól működjünk - mondta Márton Imre.  

Hozzátesszük a nagy pillanatot:  2013-ban négy bicskei játékos a BTC történetében először U16-os válogatott keretbe kerültek. Ez Klopfer Endre és Földes Gábor munkájának volt köszönhető. Kissé szomorúbban jegyezzük meg, hogy a négy labdarúgó tehetség közül egy maradt nálunk. A Bicskei Szó mindig is szívesen írt a BTC életéről, akkor erről így adtunk hírt, és reméljük, születnek még hasonlók.   

- Jó munkát kívánunk a Bicskei Szó olvasói nevében. Hajrá BTC!  

ia

A Bicskei Mentőállomás is azon bázisok közé fog tartozni Magyarországon, melyeknek  eszközállományában megyénként két-három mentőállomáson tart speciális védőfelszerelést az Országos Mentőszolgálat - így készülnek a szakemberek az esetleges ebola-gyanús betegek ellátására - értesült a Bicskei Szó. 

A bicskei elhelyezés teljesen logikus a Csabdi úton működő menekülttábor miatt is. Magyarország egyáltalán nem tartozik a nagy kockázatú országok közé. A Mentőszolgálat az alacsony kockázatot még kisebbé teszi ezzel a lépésével - véli a Bicskei Szó.

Az Ebola-fertőzés kockázata jóval kisebb az olyan trópusi betegséggel való fertőződés esélyéhez képest, mint amit például a malária, a sárgaláz, a dengue-láz jelentenek – fogalmaz a tisztiorvosi szolgálat. Még azok esetében is rendkívül alacsony a megfertőződés esélye  – írják  –, akik az Ebola-járvánnyal érintett területre utaznak, ha betartják az általános higiénés előírásokat.   

Az összesen tizenkétmillió forintba kerülő ruhákat azok a speciális egységek kapják majd Bicskén is, akiket a járványgyanús esetekhez riasztanak. A táborlakókról pedig már leírtuk: a Csabdi útra érkezők egy laborleletekkel folyamatosan monitorozott csoportot jelentenek a tábor fennállásának kezdete óta. 

Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és pr igazgatója a Bicskei Szó kérdésére elmondta: 

- Az Országos Mentőszolgálat mentőegységei eddig is rendelkeztek fertőző betegek ellátásánál szükséges, teljes védőfelszereléssel, így Bicske Mentőállomás is, de most már a legsúlyosabb fertőzés terjedésének megakadályozására alkalmas, kiegészítő védőfelszerelések is rendelkezésre állnak az ország valamennyi régiójában. Az ebolára gyanús betegek szállítása így az előírásoknak mindenben megfelelő, fertőző betegek szállítására kialakított, IV. szintű védőfelszerelésekkel ellátott, speciális mentőegységekben történik.

 ia

Karádi Imre magyar-történelem szakos középiskolai tanár 1956 szeptembere és 1990 novembere között vezette a bicskei Vajda János Gimnáziumot. Október 22-én Budapesten az ELTE ÁJTK épületében 60 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységének elismeréseképpen vehette át Dr. Dezső Tamás dékántól a Gyémántdiplomát. Ő kell hogy legyen Bicske város következő díszpolgári címének birtokosa – állapítja meg a Bicskei Szó.

Fotó: Izing Máté             Gyémántlakodalom a Gyémántdiploma évében. A bicskei Karádi Imre 1954. július 13-án diplomázott az ELTE magyar-történelem szakán, július 17-én pedig összeházasodtak a Debrecenben nevelkedett Gál Eszterrel, aki az ELTE harmadéves magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. Egymást is az egyetemnek köszönhetik.

Karádi Imre 1929. november 5-én reggel félhétkor látta meg a napvilágot családja Bicske, Kinizsi u. 10. szám alatti otthonában – „később megtudtam azt is, hogy Kelemen néni volt a bába, aki világra segített” . Házukat Izing János jó hírű kőműves mester építette – tudtam meg igazgató úrtól, akinek édesapja Izing János (1865-1938) és az én dédapám Izing József (1882-1963) testvérek voltak. A családi történet szerint az övék volt az első bicskei Izing ház - mégpedig a Szél utcában. Édesapja, a vasút alkalmazásában, előbb Bicskén személypénztárosként, majd az érettségi megszerzése után Kelenföldön dolgozó árupénztárosként teljesített szolgálatot - Karádi Antal eredeti nevén Keller Antal volt.

Igazgató úr Nagypapája Keller Mátyás szintén vasutas volt, ő málházóként dolgozott és a Táncsics utca elején fekvő kis házban élt. 

A Gömbös-kormány Keresztes-Fischer belügyminiszter által felügyelt 1933-as névmagyarosítási akciónak az volt a lényege, hogy a közalkalmazásban álló munkavállalók neve mind legyen magyar hangzású. Korabeli források szerint még az a Móra Ferenc sem állta meg a helyét családnevével 1933-ban, akinek géniusza jóvoltából később nemzedékeink tucatjai végezhették életük első magyar anyanyelvi kincskereséseit.

A Keller család egy részéből Karádi lett, ami nagyon szép hangzású név, az Imre is igen szép keresztnév, ez a két tulajdonnév igazán különlegesen jól hat együtt, főleg, mert olyan tekintélyes, higgadt, kedves, segítőkész, áldott és szép szemű ember viselheti, akinek tekintetét, jámbor lelkének emlékét annyi Bicskén érettségizett fiatal őrzi a szívében.

Ő egy olyan igazgató volt, akit ebben a közel négy évtizedes igazgatóságában végig és egyöntetű erővel – kiemelem, hogy titkos szavazáson – 100 százalékos támogatottság kísért a bicskei középiskola tantestülete részéről is. Azt, hogy ez mennyire fontos tényező az életében mind a mai napig, Karádi igazgató úr Bicskén, a Széchenyi utcai otthonuk nappalijában is elmondja.

1940-ben a 11 éves Imre Szegedre kerül a piaristákhoz, ahol a vasúti árvák tanulhattak, de édesapja jónak látta gondoskodni fia ottani tanulmányairól. Bakterruhában jártak iskolába, vasutas egyenruhába, katonai fegyelem jellemzett minden szegedi napot, a testi fenyítés része volt a mindennapoknak. 1944-ben a 15 éves Karádi Imre mint mondja „már nem mentem Szegedre, hiszen oda az oroszok jöttek meg.” 1945 őszén a bicskei ifjú a Feneketlen-tónál fekvő Szent Imre Gimnáziumba (ma Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium) diákja lett. Szavai szerint itt találkozott olyan tanáregyéniségekkel, akik példájuk, magatartásuk alapján a legnagyobb hatást tették rá. Majszolt egy kis kenyeret a bicskei fiú a háború pusztítása után magához térő főváros budai iskolájában.
- Hát te? Mit csinálsz? – kérdezte egy tanár.
- Ebédelek – felelte Karádi Imre.
Aztán az „egy tanárból” hamarosan A Tanár lett.
Merényi Engelbert O. Cist. osztályfőnök ugyanis elérte, hogy Imre napjában egyszer meleg koszthoz jusson – mégpedig a szomszédos idősek otthonában, ahol az ott élők mindig nagyon kedvesek volt a szépreményű fiatallal.

Ruha-ügyben sem volt éppen eleresztve a növendék. Egyszer csak azt hallja Karádi Imre a Vilányi úton: mehettek Kispestre egy ruhagyárba, a tulaj adni fog neked egy öltönyt. „Az Öltönyt nagy Övel” –emlékezik Imre bácsi.

A katolikus lexikon szerint Merényi Engelbert Gyula, OCist (Siófok, Somogy vm., 1913. ápr. 13.-Bp., 1977. jan. 18.): gimnáziumi tanár, cserkészvezető. - 1931. VIII. 29: lépett a r-be, 1938. VI. 23: szerz. fog-at tett, VI. 29: pappá szent. és tört-földr. szakos tanári okl-et szerzett. 1938: Bpen gyakorló tanár. 1939: Nagyesztergáron lelkész. 1940: Pécsett gimn. tanár és házgondnok, 1945: a budai Szt Imre Gimn. tanára. 1948: a budai Szt Imre pléb. kp-ja. 1951-61: polg. foglalkozású. - 1961. III. 3: letartóztatták. A Havass Géza és társai elleni perben 3 havi vizsgálati fogság után a főtárgyaláson bűnösnek vallotta magát. A koholt vádak szerint tagja volt a Keresztény Front papjai elnevezésű szervezetnek. Ezért VI. 14: a M. Népközt. megdöntésére való szervezkedés miatt 4 év 6 hónapos börtönbüntetésre ítélték, melyből 1 év 10 hónapot 1961. V-1963. III: letöltött. 1966: az óbudai főpléb. irodavez-je, 1976: nyugalomba vonult.

Ami a ciszterci rendházat illeti, Karádi Imre visszaemlékezése szerint ott azt mondták: „Jöhetsz a rendházba bármi gondod van, bekopogsz és valamelyikünk biztosan segíteni fog.”

Fölidézzük a szegedi éveket is, ahol latinból felelve ragozta a hic haec hoc -t. Hi-hi-hi-hi mondta el a felszólított Karádi Imre többször, mivel nem jutott eszébe a folytatás, mire az osztályon természetesen végigsöpört az elementáris röhögés. Tiborcz tanár úr feje vörösre durrant és valósággal röpült a kisdiák felé, mögötte szinte úszott a reverenda és olyan ütéseket kapott tőle a bicskei kisfiú, hogy eszméletét veszítette. Az azért hozzátartozik a történet lényegéhez, hogy a hithű nyilas szerzetes a reverendája alatt sem fehér inget viselt, hanem egy nyilas színből választott magának…

Szóval a ciszterciek példaerejű hozzáállása éppen jókor jött és ez tehette igazán olyanná Karádi Imre pedagógust, akit nagyon sokan „bírtunk”- diákok és kollégák egyaránt.

Jól éreztem magam a velük töltött három órás beszélgetésben, mert valóban örültek nekem. Ha két tősgyökeres bicskei beszélget, természetesen hamar kiderül nagy nevetésben, hogy nem kizárható rokonságuk. Mint már írtam eredeti családnevük Keller volt, míg az én dédnagyanyám Keller Katalin (1882-1963), aki Izing József (1880-1941) felesége lett. Az öt gyermekük közül a legkisebb volt a mi 1921-ben született nagypapánk, Antal. Bár a Keller egy nagy család és az Izing se kicsi - a lényeg az, hogy nagyon sok érdekes dolgot meséltek életükről, olyat tudok írni belőle, ami nagyon jó lesz. Ezt éreztem végig. Azt is, hogy konkrét és kifejezett célom a Vajdában éppen negyedszázada érettségizettként, hogy a bicskei gimnáziumot 34 éven át jól vezető rendkívül jó nevű nyolcvanöt esztendős Karádi Imre igazgató úr - Bicske város díszpolgára legyen mielőbb hivatalosan is. Az életében. Hic et nunc. Hogy örvendhessen ennek ezen a Földön. Mert nem hivatalosan, de facto  már régen díszpolgár sok ismerője lelkében, akik tudják, hogy ki Ő, legyen díszpolgár de jure. És már hazafelé félúton tudtam, hogy ezt le is fogom írni a holnap megjelenő munkámban. 

A cisztercit 1949-ben államosították. Karinthy Ferenc volt az érettségi elnök. Latinovits Zoltán és Karádi Imre – évfolyamtársak - állhattak egy színpadon, amikor Abody Béla: Társbérlet című színművét adták elő, melyben Karádi Imre a szolgát alakította, aki be-beszólította a lakásba a következőt. Olthy Magda színművész állítólag ekkor figyelt fel Latinovits tehetségére. Nem volt nehéz dolga. Főleg egy nőnek felismerni a tehetséget a Latinovits nevű jelenségben, a melankolikus lovagban, s a tetejébe nő létére meghallani és ízlelni nevének hangzását:

Latinovits?

Latinovits.

(A színművésznő valószínűleg alig kapott levegőt.)    

Iskolatársa volt Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, oktatási miniszter és az a Katona Tamás, aki a bicskei könyvtárban is dolgozott és aki az I. kerület polgármestereként is ténykedett.

Érettségi után nem vették fel azonnal, mert a bicskei káderjelentés szerint, amit a nagyközségi párttitkár írt: Karádi családjával a klerikális reakció része. Ez a párttitkár „vonalas” „szemellenzős” pártkatona volt, akit egyedül a pártérdek és eszme érdekelt. Ő sem volt bicskei, már akkor sem volt ismeretlen ugyanis az a személyzeti „megoldás” pártvonalon, amikor a hatalom véletlenül sem a helyieknek biztosít teret, hanem hithű kiválasztottjainak, akik azt teszik, amit fentről mondanak nekik – más nem is nagyon érdekli őket.  

Karádi tanár úr az érettségi utáni első évben Nándorpusztán dolgozott. Aztán pénzügyi tanfolyamot végzett és Pest megyébe került, a Vác Kláraházai Állami Gazdaság pénzügyi előadója lett és mint mondja, Illyés Gyula: Puszták népe című alapművének lényegét érezte saját érzékszerveivel a döngölt padlójú. puritán szállásán. Pest megyei lakos lett, vagyis valószínűleg Vácról már semmilyen dehonesztáló adat nem érkezhetett az ELTE-re. 1950-ben annyit kérdeztek tőle, hogy elég lesz-e a havi 200 forint ösztöndíj, ő pedig igent mondott, hiszen ételre és kollégiumra éppen elég volt. Édesapja fizetése akkoriban 800 Ft volt. Két évig a Múzeum körúti bölcsészkarra járt, később a piaristáktól rekvirált épületébe, a Petőfi térre.

Eszter és Imre az egyetemen ismerkedtek össze, amikor a fiú negyedéves, a lány másodéves volt. Imre Gyémántdiplomájának évében ülték Gyémántlakodalmuk ünnepét is. Eszter Debrecenben nevelkedett, az ELTE  magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. 
1954. július 13-án Imre diplomázott és július 17-én összeházasodtak, majd a fiatal férj sorállományú honvédelmi szolgálatát töltötte. Akkoriban minden évfolyam után 1 hónap szolgálat következett. A 4. évfolyam után 3 hónapot volt katona, akkor tisztté, honvéd alhadnaggyá avatták, mint minden diplomázót.

Karádi Imre 1956-ban Bicskén a Pedagógus Szakszervezet Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A letűnt idők élő tanúja, aki ha 56-os bicskei ünnepségre kap meghívást – mindenkinél jobban tudja hová megy…

1956 végén a honvéd alhadnagyi ragjától a megtorlás keretében megfosztották. A www.bicske.blog.hu a korábbiakban is több ízben közölte a Karádi Imre igazgató személyével kapcsolatban fennmaradt ötvenhatos dokumentumomat a Bicske is Budapest mellé állt 1956-ban című helytörténeti összefoglalónkban.

Mint már évekkel ezelőtt kiemelte a szülőföld szeretetéből és tiszteletéből készülő blogunk: „Magyarország egyetlen városát, faluját sem kerülte el az 1956. október 23. forradalmi szele, mely a Rákosi rendszer politikája ellen foglalt állást, s a magyar szabadság megvalósítását tűzte ki célul. Így tehát lakóhelyem, Bicske is részt vett a forradalomban, amelynek közvetlen gyújtómagja a Budapesten kirobbant forradalom volt" – írja tanulmányi versenyre 1993-ban beadott dolgozatában az akkor 16 éves Pokó Diána, bicskei gimnazista. Dr. Pokó Diána ma jogász és Európa-joggal foglalkozik. Történelem tanára, a bicskei középiskolában Karádi Imre, a Vajda János Gimnázium igazgatója volt, aki 56-ban Bicskén elnöke lett a Bicskei Pedagógusok Forradalmi Bizottságának. Ennek tagjai voltak többek között Mészáros Árpád és Kiss László tanárok is, akik haláluk után is megmaradtak Bicske jó emlékezetében.

 Karádi Tanár Úr 1954. november elsejétől kezdett tanítani a bicskei Vajda János Gimnáziumban, aminek termeibe a mai Prohászka utcai sárga iskolaépület, a hajdani polgári reál 2. emeletén toppanhattak eleink. A bölcsész házaspár a mai Szent László Iskola emeletén kapott szolgálati férőhelyet kisgyermekükkel, hiszen ez a Kinizsi utcában napvilágot látott Imre gyermek Szegedre, Budára aztán Pestre ment tanulni, ahonnan hazajött Bicskére feleségével és diplomákkal, majd kislányuk is megszületett 1955.októberében. 

Szerénységem például levelezőre járt a Vajdába 16 évesen, mert egy rosszul választott szakközepet otthagyott a másodév után és nyomdában dolgoztam betanított munkásként egy Maxima vágógéppel ismerkedve. Behívott Karádi Imre igazgató 1986-ban, leültetett és alig leplezve magyarázkodásomra, válaszomra megelőlegezett tengermély unalmát, azé az emberét, aki akkora már nagyon sok kérdésére érdemi választ nem nyújtó magyarázatot végighallgatott bicskei kamaszoktól - azt kérdezte: mit keres egy mai magyar tanköteles 16 éves a nándorpusztai nyomdában tanítási idő alatt az Összetartás MGTSZ melléküzemágának alkalmazásában?! Elmondtam, hogy havi x száz Ft-ot keresek, jók a kollégák, bevisz a TSZ-busz minden reggel és haza is hoz. Ő pedig kérte, hogy hétfőn mondjak föl, ha nagyon akarom adjam meg a módját és maradjak még egy hetet, de jövő hét utáni héttől nappali tagozatra járjak a második bé osztályba – osztályfőnök Somos Ágnes tanárnő -, ebben az évben még vizsgázzak a levelezőn mindenből rendesen, aztán jövőre irány csakis a nappali. Azt mondtam, hogy nem tudok különbözeti vizsgázni se németből, se franciából. Mire Igazgató Úr közölte, hogy én csak tanuljak rendesen, ha elakadok kopogjak be, lesz aki segítsen, minden további ügyintézést bízzak rá és az iskolára. Ennyi. Így lehettem megint nappalis egy nemszeretem szakközép után. 

Karádi Imre 1956 szeptemberében lett igazgató-helyettes és 1990. novemberében vonult nyugdíjba igazgatóként. Büszkén mondja, hogy remek tantestület tagja lehetett végig, akik mindig minden körülmények között kiálltak mellette és ő is kiállt érettük. Amikor a ki legyen az igazgató című titkos szavazások zajlottak, mindig minden esetben 100 %-os eredményt ért el Karádi Imre.

- Szerettem Bicskét, szeretem Bicskét, szeretem a családomat, büszke vagyok unokáimra – mondja Eszter.

- Ha megint születnék, megint Bicskére szeretnék születni, itt szeretnék dolgozni. Nem a nekem diplomázás után lehetőségként ajánlott külügy kellene, nem a honvédelmi pálya, hanem ez a tanári, így, itt, ebben a formában – mondja Karádi tanár úr. – Úgy véli, mindig is akadtak olyanok, akik nem Bicskéért éltek, hanem Bicskéből. Ő ezért a településért, ennek diákjaiért dolgozott. Megérintette feleségével valójában már régen közös és egy szívüket, amikor 2004-ben, az Aranydiploma átvétele után Bölcskey Károly alpolgármester úr kezéből átvehetett egy gyönyörű vázát, Szász Endre alkotását.

A Karádi házaspár minden nyaralásainak kreatív koncepcióját muszáj lejegyezni, annyira szép és különös. Minden évben arra spóroltak, hogy 1969-ben birtokukba került CY 04-71 forgalmi rendszámú Trabant gépjárművel minden középiskolai történelem tankönyvekben megemlített – természetesen Vasfüggönytől keletre fekvő helyszínt fölkeressenek nyáron. Luther dolgozószobája, görög amfiteátrum, Hitler főhadiszállása, a westerplattei csata a német invázió lengyelországi hadjáratának első csatájának helyszíne (ma Gdańsk) kikötőjében, a haláltáborok, de Rómában a Triznya-kocsma, ahol mindent lehetett, csak politizálni nem – a vendégek érdekében. Erdély, ahol Brassó fölött kempingeztek a Barcasági-hegyekben. Erdélyi magyarok mellett táboroztak és éjjel a hegyoldalban ülve tűz körül arról szólt az estve kedves versenye, ki tud több magyar népdalt. Karádiék egyáltalán nem vallottak szégyent. sőt!, mert mindig mindenhová „kutyaház sátrukkal” és hálózsákjaikkal utaztak, tehát kívülről egyáltalán nem hivalkodó csomaggal, a tartalmat, ami az útra indította őket, szívükben és agyukban vitték.  Szóval mindenütt voltak a keleti blokkban, történelem tankönyveik, munkaeszközeik segédletével tervezték meg túráikat és egyedül Albánia maradt ki. Azt gondolom hazaérve az asztalomnál, hogy ennél többet, amit ők, ennél jobb és praktikusabb csomagot európai magyar utasként – mint a történelem és irodalom ismerete – senki nem vihetne. Talán majd egyszer egy hozzám közel álló történelem-földrajz szakos? De most hazabeszélek. Imre bácsi a középkor legvéresebb ütközetének számító Grünwaldi csata (1410. július 15.) helyszínére is kíváncsi volt. Csak egy sík, semmi érdekes, de a középiskolai tanár szerint jó volt neki tudni honnan jöttek a győztes lengyel-litván erők és merre szaladtak a lovagrendiek. Csak egy sík, ahol 504 évvel később tannenbergi csata néven az I. világháború elején, 1914. augusztus 27-30-án a német-orosz erők csapnak össze. Közel 50 ezer orosz halott és sebesült, 90 ezer hadifogoly. A németek 60 vasúti szerelvény harci zsákmánnyal gyarapodnak. Veszteségük „csak” 10 ezer halott és sebesült.
Jártak a caporettói áttörés hadműveletének helyszínén  (a XII. isonzói csatatéren), ahol 1917. október 24. és november 19. között a szövetséges Osztrák–Magyar Monarchia és Német Birodalom erői áttörték az olasz frontvonalat és megindultak Olaszország belseje felé.

A legnagyobb szerelem Görögország, Hellász lett. Az epidauroszi amfiteátrum emlékét idézik fel, a hatalmas kőszínházat, ahol a legfelső szektor egyik ülőhelyére ültették kislányukat. Tanár úr pedig a csodálatos akusztikára kíváncsian, hogy ide mennyire nem kell erősítő, nem hangosan, nem is halkan, de mondani kezdte Balassitól : „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” kezdetű művet. A kislány minden szót jól értett és még eljátszottak a Kr.e. 4. században kiépült akusztikával.

Mint elmondták, Zsuzsi unokájuk diplomaosztóján a Nagy utazás című dal szólt, mivel az "utazás" és az "élet" szinte egy jelentésűek. Tanár Úrnál, a Vajda János Gimnázium címzetes igazgatója és kedves felesége látott minket vendégül Széchenyi utcai otthonában – nem sokkal aztán, hogy a Gyémántdiplomája Budapest, Egyetem téren történt átvétele után azt mondta a dékán, hogy jó erőt, jó egészséget kíván, sok rejtvényt, sok olvasást és 5 év múlva 2019-ben megint szeretettel látja őket. Már elköszönőben voltam, amikor Igazgató Úr azt mondta: „ha nincs nekünk Kauda Béla doktor úr, a mi orvosunk, hát akkor bizony én sem értem volna el a 85 életévet és a Gyémántdiplomám.” Így tartozik össze szervesen két diploma... egy orvosi és egy bölcsész...

A házaspár szeretettel és hálával beszél velük élő unokájukról és dolgos párjáról, akik mindenben örömmel, tiszta szívvel segítik őket, az idős nagyszülőket. Kettejük kapcsolatában érezhető, szinte kézzel kitapintható valami nagyon békés, szeretetteljes. Azt a tisztaságot érzem, amit Rédei nagyszüleim otthonában érezhettem itt a telepi végeken három utcával nyugatra.        

Jó egészséget, örömet, boldogságot kívánunk olvasóink nevében Gál Eszternek és Karádi Imrének, valamint egész családjuknak és minden szerettüknek.  
A Széchenyi utcára kilépve balra néztem a Máléhegy, a Mogyorós felé és azt mondtam magamban:

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?”

Izing Antal

A székesfehérvári járőrök kábítószert birtokló férfit fogtak el.
A helyi egyenruhások 2014. október 17-én délután Székesfehérváron a Széchenyi utcában igazoltatták egy Honda típusú személygépkocsi vezetőjét és utasait. Az intézkedés során a rendőrök M. Imre bicskei lakos ruházatában kábítószergyanús anyagot találtak, ezért őt elfogták és a Székesfehérvári Rendőrkapitányságra előállították. A bicskei férfit kábítószer birtoklás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki a nyomozók - olvasható az FMRFK közleményében. 

Facsar-Veszeczky Andrea bicskei óvónő, bábművész - férjével, a kártya- és háborús relikviákat gyűjtő Facsar Mihály jogásszal - a két kezükkel, nagy munkával építettek föl egy Bicskén már régen látott, aprólékos igényességgel összerakott kiállítást a Batthyány kastély dísztermében Háború papíron címmel - az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából. A tárolókban látható korabeli fénykép az I. világháború első hősi halált halt bicskei áldozatáról, Fehér Dánielről - aki 1914. szeptember 28-án esett el. 

A képeket a Signum Laudis részéről Varga László készítette. 

Emlékezés őseinkről és hőseinkről... Legalább 100 embert láttam a szintén nagyon igényes megnyitón. A bicskei Hősök tere beköltözött a Batthyány-kastélyunk dísztermébe "ősök tere" címmel.  Egy szomszédos településről még a polgármester is eljött az ottani parókia vezetőjével. Emlékmű épült két bicskei vezetésével és a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon befogadó, méltó helyet adó támogatásával. Akár ide is felírhatnánk emlékművünk sorait a Hősök teréről:

KATONÁK VOLTAK ÉS APÁK, 

TOLLAT FORGATTAK VAGY KAPÁT,

HŐSÖK VOLTAK MIND.

AKI AZ EMLÉKRE RÁTEKINT,

EMELJE MEG KALAPJÁT!  

A hajdani ebédlő ajtaja mentén mindkét oldalon a lövészárkok széleire épített homokzsákos fedezék, amit faácsolat tart. Hogy a benne haladó katona kicsit fel tudjon magasodni.Hogy ne verjen be annyira a vihar. A homokzsákok Tóth József Kisfaludy utcai fűrészműhelyében lettek megtöltve forgáccsal. Békében. Az ácsolat is onnan jött. A megbecsült békében.      

Az egykor ebédlőnek használt terem gyékénypadlóján valaha egy cseresznyefából faragott ebédlőasztal állott huszonnégy székkel. Ma a parkettán magyar kártyák lapjai hevernek szerteszét. Mert amikor beléptünk, homokzsákokon egymással szemben ülő katonák kártyáztak katonaládán I. világháborús magyar katonai egyenruhában, puskáik letámasztva, eredeti, történelmi zászlajuk szintén velük.

És amikor megszólalt Kunstár Béla (Csákvár) baritonján a riadó dallama, lapjaikat bedobva pattantak fel a bakáink és futólépésben távoztak puskáikkal. Abban a pillanatban beavatottan közreműködő csoport tagjaként  magam is a levegőbe szórtam egy pakli kártyát negyedmagammal.  Később zárt alakzatban visszameneteltek a katonák színpadhoz, ahol később a Harangvirág Együttes kórusa dalolt nép- és műdalokat, köztük ismert bakanótákat is.

A katonák a Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület tagjai Székesfehérvárról. 

Városunk katolikus és baptista papja megáldotta a kiállítást, a mányi református lelkésszel együtt. A baptista gyülekezet pásztora áldásában kiemelte a háború pokoli gonoszságát és pusztítását. Felhívta a figyelmet a (nem is olyan régen déli szomszédainkban dúló - A szerk.) - jelen pillanatban pedig keleti szomszédoknál jelenlévő szörnyűségre és  a béke áldott lényegére. 

Szívekig hatoló, meg is tapsolt szavait hallgatva a parkettáról kártyalapokat gyűjtő kisgyermekeket néztem - arcocskáikkal a béke legjobb szinonimái -, köztük a két szervező, Mihály és Andi gyönyörű gyermekét -, és a mellettem lévő padon letámasztott átlőtt képre gondoltam.

A kép az I. világháború idején készült, Mészáros Mihály bicskei honvédet ábrázolja, aki a Sárközről, a főutcáról, a Pósfaiék és Martonék között fekvő Mészáros  portáról vonult be katonának, (Szarka Zsolt barátom eleinek második szomszédjából).  Az orosz fronton halt meg Mészáros Mihály. Unokája, Mészáros Attila nyugalmazott pedagógus, gyermekkorunk közkedvelt és mosolygós tanítója - Attila bácsi, a fogalom  -, most könnyek között mondja el nekem a díszterem egy szegletében - kezében a képpel: két bajtársával egy házban húzódtak fedezékbe. Nagyapja szanitéc volt, vöröskeresztes karszalagot viselt. Támadtak az oroszok, de a ház előtti térségben sérült magyar bajtársak jajgattak fájdalmukban. A két bajtárs próbálta lebeszélni nagyapját Mihályt, hogy kimenjen segíteni. Ő mégis megtette. Kilépett és lelőtték. Attila bácsi édesapja árván nőtt fel és nagyon sokat dolgozott a megélhetésért. Ez a nemzeti szalaggal átfont kép megmaradt a hősiesen, bajtársiasan harcoló Mészáros Mihályról. Amikor a II. világháborúban a szovjet katonák a Sárközbe értek, s meglátták a katonáról készült egyenruhás képet a falon, azonnal kidobták a trágyadombra és át is lőtték. Máig látszik.

Mint megannyi lövedék szaggatta folytonossági hiány azon a negyven méter drapérián, amit az én Andi osztálytársam (8 év) választott ki szervezőként, mert jó a színe és az ára. Ezt tették a fejünk fölé, s mintha lövedékek, srapnelek, gránátszilánkok szakították volna szét, úgy néz ki mint Józsefváros Palotanegyedének falai húsz éve. Meg egy kicsit most is. Lő-nyomok.Utcai harcok. Vagy éppen lövedékek által átszaggatott egyenruhákra és viselőikre  gondolhatunk. Magyarra, nem magyarra.                              

A sarokban egy tárolóban a Bicskei Református Egyházközség iktatókönyve, helytörténeti jelentőségű háborús dokumentumok. Vele szemben az I. világháború első bicskei áldozatának családi fotói. Fehér Dániel 1914. szeptember 28-án halt hősi halált. Ő egy olyan könyvtáros hölgy dédapja, akit én még szintén gyerekkorból, a  gyerekkönyvtárból ismerek. Fia, Fehér Dániel ükunokája Ferencz Dániel (1986) - szintén ott van a megnyitón a száz érdeklődő között.  

Jánoska Antal kártyagyűjtő nyitotta meg a kiállítást. Ezeket a kártyákat a hadban álló államok katonáik és polgáraik lelkesítése, identitásának erősítése érdekében adták ki. Inkább nem írom le, mit gondolok róluk.  Plakátbőség a falakon. "Jegyezz hadikölcsönt a Fabanknál!" - erre vetek tüzetesebb pillantást a himnusz erős, a kórus által is erősített éneklése közben és azért adok hálát, hogy ez nem ma van. Azokra gondolok, akik ma szinte reményteljes meggyőződéssel beszélnek - nem itt, nem ezen a kiállításon - háborús veszélyről...és arra is gondolok, hogy a mi igazi hőseink azok az őseink, akik például a II. világháború után úgy építették fel az országot, hogy mindenki a sajátján kezdte. Miután megjöttek onnan, ahonnan nem volt könnyű élve megjönni és talpon maradtak. S hogy micsoda túlzásukba tudunk esni mi tápos utódok, amikor arról beszélünk, hogy nekünk milyen nagyon-nagyon nehéz.

Hát akkor nekik milyen volt?

Javaslom, hogy a Háború papíron című békét szerető és becsülő kiállítást senki se hagyja ki Bicskéről, aki gondolkodni szokott.

Köszi Andi, köszi Misi.  

A kórustól pedig mintha ezt is halottam volna: 

   "Szeresd magyar hazádat,

   E szép magyar hazát!
Mely gyermekidnek éltet,
   Neked végnyugtot ád,
Mely ezredéven által
   Táplálta ősidet,
S mely ezredév után is
   Csak tőled kér nevet!

Éjszak fiát mi vonja
   Rögéhez más felett?
A szülőföld vonzalma,
   A hazaszeretet.
S téged ne vonzna földed,
   Az éden kicsiben?
Hol Isten áldást hintett
   El völgyön és hegyen.

Tekints körül! hegy és völgy
   Mily gazdagon virít!
Melyet, mint hajdan édent,
   Négy nagy folyam hasít!
Rónád arany kalásza
   Tiz magvat szaporit.
Ki számolná meg erdőd
   Fa-milliárdjait.

Hegyeid nemes borágát
   Isméri a világ.
Hol van bor, mely Tokajnak
   S Ménes nyomába hág?
Ily dús e föld, ily áldott,
   Egy minta gazdaság,
Melynél szebbet, sem jobbat
   Nem látott a világ.

De hogy legyen, mivé lett
   Kezek szorgalma kell,
S minékül nincs ipar s üdv -
   Meleg magyar kebel,
Mely honja érdekéért
   Lángolni tud s akar.
S ki az, ki igyen érez?
   Ha nem te, hős magyar.

Te, a ki hős karoddal
   Meg tudtad szerzeni,
Utóbb ezer csaták közt
   Mindig megvédeni.
Te nem tudnád mivelni
   Megáldott földedet?
Egy ezred éven által
   Megszentelt kincsedet.

Szeresd magyar hazádat!
   A szép magyar hazát!
Mely gyermekidnek éltet,
   Neked végnyugtot ád.
Mely ezredéven által
   Táplálta ősidet,
S mely ezred év után is
   Csak tőled kér nevet!"

ia

Irodai ügyintézői valamint informatikus állás Csabdiba pályakezdőként, friss középfokú végzettséggel
A Cartographia Vállalat keres Csabdiba irodai/adminisztrációs/kereskedelmi ügyintézői valamint informatikus állásra 25 év alatti, középfokú iskolai rendszerű nappali képzésben szerzett első szakképesítéssel pályakezdőket (nem volt a szakképesítésének megfelelő bejelentett munkaviszonya) 8 órás munkára. Jelentkezni fényképes önéletrajzzal lehet a mail@cartographia.hu címen.

megváltozott munkaképességű munkavállalók részére is

(rész- vagy teljes munkaidőben)

Amihez szükségünk van képességeire:

■ Mechanikai és elektronikai szerelési feladatok elvégzése a műveleti utasítások szerint;

■ Tesztelés, minőség-ellenőrzés;

■ Legalább általános iskolai végzettség;

■ Megváltozott munkaképességű munkavállalók esetében a munkaképesség-csökkenés

mértékéről szóló országos orvosszakértői szakvélemény másolata;

■ Éleslátás (szemüveg nem akadály);

■ Könnyű fizikai munkára való képesség;

■ Többműszakos munkarend vállalása;

■ Alapfokú számítógép kezelői ismeret;

■ Felelősségteljes munkavégzés, precizitás, pontosság és monotónia tűrés;

■ Bejegyzés mentes erkölcsi bizonyítvány;

■ Versenyképes jövedelem

■ Emelt összegű bejárás támogatás, vagy albérleti támogatás (bruttó 40 000Ft/ hó);

■ Kiemelt összegű minőségprémium;

■ Étkezési hozzájárulás;

■ Próbaidő utáni cafetéria juttatás;

■ A telephelyen működő, jól felszerelt konditerem ingyenes használata;

■ Vállalati kultúra részét képező színes programok;

■ A piaci átlag feletti, széles körű juttatási csomag;

■ Színvonalas munkahelyi környezet;

■ Egy nemzetközi vállalat biztos háttere.

Munkavégzés helye: Bicske (a bejárás egyénileg történik, a piaci átlag feletti munkáltatói

Ha hirdetésünk felkeltette érdeklődését, küldje el nekünk önéletrajzát, valamint a

munkaképesség-csökkenésének mértékéről szóló országos orvosszakértői szakvélemény

másolatát e-mailben, vagy postai úton.

Az Ön által elküldött dokumentumokat az adatvédelmi törvény előírása szerint kezeljük, a

harmadik fél részére nem adjuk át.

Vincotech Hungária Kft.

2060 Bicske, Kossuth Lajos utca 59.

Tel: +36 22 567 290

job@vincotech.com www.vincotech.com

Korábbi közléseinkben olvasóink jelzéseire támaszkodva mutattuk be a városvezetésnek a Kodály Zoltán utca állapotát.  

Később már az utca (névadójához méltó) szilárd burkolásáról adhattunk hírt. Ma pedig az Apponyi Albert utcáról volt szerencsénk belenézni mindkét irányba. 

ia 

Pálffy Károly polgármester 3705 szavazatból 2007 darabot szerzett meg vagyis több mint 54 %-al nyert a Fidesz jelöltjeként a Jobbik majdnem 22 %-ot elérő jelöltje, és a majdnem 25%-ot elérő PM-s nem bicskei polgármesterjelölttel szemben.   

Beleértve a polgármesterjelöltek által begyűjtött szavazatokat - a bicskei Fidesz jelöltjei minden egyéni körzetben fölényesen nyerve összesen 3994 voksot kaptak. Ez azt jelenti (a későbbiekben minden esetben beleértve a polgármesterjelöltjük által begyűjtött támogatásokat is), hogy átlagosan 443 iksz került neveik mellé körzetenként.

A bicskei Jobbik ehhez képest összesen 1498 szavazatot gyűjtött, ami a kilenc választási helyet tekintve 166-os átlag. A Fidesz eredménye 2,6-szer jobb ennél.  

A bicskei MSZP-DK egy körzetben nem is tudott indítani. Összesen 1649 támogatást kaptak. Ez 182-es átlagot jelent, ha ahol nem indított azt 0 szavazatgyűjtésnek vesszük és azzal a körzettel is növeljük az osztót 9-re az átlagolás előtt. Ha 8 körzettel számolunk, ahol indítottak, átlaguk 204. A Fidesz 2,1-szer vagy 2,3-szer kapott több bizalmat náluk.       

A legnagyobb választói bizalmat a 483 érvényes szavazólapból 303 darabot neve mellé begyűjtő Máté János esperes kapta - 62 % (majdnem kétharmad), ezt egy írásunkban korábban meg is jósoltuk. 

A legkevesebb szavazatot egyéni jelöltként a három főerő közül a Jobbik volt bicskei elnöke kapta, összesen 53 darabot. A bicskei Jobbik egyik jelenlegi vezetője 3 szavazattal volt képes meghaladni e mélypontot, ő 56 bicskei szavazópolgár támogatását nyerte el. Elég gyengécske kis legitimáció 56 darab szavazat ahhoz, hogy valaki egy testületbe kerüljön. De hát tudjuk: nagyon gyenge a felhozatal. Az sem érthető továbbá, hogyan kerül a lista élére ez az illető, miközben mind országgyűlési képviselőnek, mind polgármesternek és egy körzetben még képviselőnek is indította a bicskei Jobbik Gáspár Dániel természetvédelmi mérnököt. A lista élén mégsem ő állt, nem ő jutott a testületbe.  Hogy mi a legitimáció? Arról talán kérdezzük meg a 2400-as lélekszámú Mány község több mint félezer szavazattal befutó fiatal, független képviselőjét - Varga Mihályt. 

A bicskei képviselői évi átlagjövedelmekről nincs információnk, de minimum évi 600 ezer forint lehet. 

Jó példa még, ahogy a jó száriak egysége határozott mozdulattal szakajtotta le magukról a magyar politikai "elit" rissz-rossz pártalakulatait és mindenki függetlenként került a település élére. Moharos Péter egyedüli polgármesterjelöltként szintén mint független indult és az érvényes  szavazatok 100 %-át kapta meg. 410 érvényes szavazólapból 410 őt támogatta. A nevéért, nem pedig pártok nevéért. Feddhetetlen személyiségéért. Száron és sok más településen biztosan nem kerülhetne a testületbe olyan személy, aki büntetőügy(ek) terheltje volt....

Vagy netán a családjában akad ilyen....

És mindenkit saját magáért választanak, nem a pártja talmi kölcsönfényéért.

ia