GYULAVÁRI PÁL: LOVAK A GÉMESKÚTNÁL

Megvettem, mert nem tudtam ellenállni. Körejátszott, hogy baráti áron sikerült megvásárolnom a Balaton mellett élő keresztapámtól, aki egy hagyatékból vásárolta. A baráti ár azt jelenti például, hogy neves helyeken a mi vételárunknál kezdődik a licit... Gyulavári Pál szobrászművész Bicskén született. Bicskét 1978 óta dísziti pl. a Vajda János szobor és 2006-ban adták át az 1956-os emlékművet.  Országszerte jelen vannak művei a Csabdin élő művésznek.

Éppen a születésnapján, március 21-én küldtem el címére e-mailben a fotót és később kérdéseimet az alkotás  körülményeiről. Leírtam, mekkora szerencsémnek érzem, hogy szerény gyűjteményem Gyulavári Pál munkája gazdagítja, s hogy ezáltal szinte "ménesgazda" leszek. Kifejezte, hogy nagyon örül annak, hogy tetszik nekem a plakett.  Nagyon várom válaszát, s hogy a plakett megérkezzen hozzám.     

Alcsúti kötődésű olvasó írta mindezt, mert ahogyan szinte az egész települést, őt is mélyen elszomorítja, hogy a kiváló alcsútdobozi általános iskolát a fecsúti iskola tagintézményévé kívánja tenni a tankerület.  

"A tankerület az Alcsútdobozi József Nádor Általános Iskolát a felcsúti Endresz György Általános Iskola tagiskolájává tenné, erről még egyeztetések lesznek és a végső döntést a „köznevelésért felelős miniszter” fogja meghozni" – tudta meg a Telex.    

Olvasónk levele, aminek az ALCSÚTDOBOZ KINCSE címet adta: 

"Alcsútdoboz korábban nekem csak az arborétumot jelentette hóvirággal, szentjánosbogárral és kastélyrommal. Majd ahogy teltek az évek és gyerekeim lettek iskolát kellett keresnünk nekik. Nem vagyok alcsúti, nem is gondoltam eleinte arra, hogy a gyerekeim ne a szülővárosukban járjanak iskolába. De mint a
legtöbb szülő, én is utánanéztem, hogy melyik iskolában lenne a legjobb helyük…..

Így jutottam el Alcsútdobozra is.

Amit itt láttam, azt megpróbálom pontosan leírni, hogy más is átérezze. Ez az iskola nem egy intézmény, hanem egy család. Itt mindenki figyel a másikra, ismerik egymást a gyerekek, pedagógusok. Tényleg közösséget alkotnak.

Törődnek egymással.

Az osztályok kis létszámúak így sokkal több figyelmet tud kapni egy gyerek. Kis létszámúak, de megfelelnek az elvárásoknak. Sokkal könnyebb közösséget formálni 15-20 gyerekkel, mint egy 30 fős osztályban.
Minden reggel gyülekező van az iskola udvarán, ahol megünneplik, ha valakinek születésnapja van. Megtapsolják azt, aki eredményesen szerepelt egy versenyen, gratulálnak a sikeres tanulmányokhoz. Az igazgatónő pedig úgy engedi útjára őket, hogy figyeljenek egymásra, támogassák egymást. Ennek eredményeképpen a nagyok vigyáznak, figyelnek a kicsikre, barátkoznak egymással. Reggelente látom, ahogy szaladnak egymás elé, megölelik egymást.
Amit még nagyon szeretek Alcsútban, hogy az emberek köszönnek egymásnak, ha ismerik egymást, ha nem. A gyerekekkel ugyanez a helyzet az iskolában: bármikor ott járok előre köszönnek, még akkor is ha reggel van és inkább otthon aludnának.

Minden iskolában nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra. Ez nagyon fontos, hiszen később a gyerekek a tudásukba kapaszkodva érhetik el a céljaikat. Ami ebben az iskolában a tanítás mellett kiemelkedő szerepet kap az az, hogy mindenki jól érezze magát. Ha hazamennek a gyerekek elmondhassák, hogy jó volt a napom és holnap szívesen megyek újra. A gyerek lélekkel megy be és lélekkel jön ki! Ez a titok!

Gyerekek lehetnek egy olyan rohanó világban, ahol a tanulás és különórák mellett alig jut idő játszani. Itt figyelnek arra, hogy a gyerekekre ne rakjanak plusz terheket, csak amennyi szükséges ahhoz, hogy hatékonyan haladjanak a tananyaggal.

Az emberi mivoltukat építik.
Fantasztikus a pedagógus gárda! Teljes létszámmal működnek, ami ritkaság számba megy manapság. Mondhatom, hogy kiteszik a lelküket az iskoláért, a diákokért. És itt most nem csak a plusz helyettesítésekre gondolok, hanem a rengeteg, változatos programra, hagyományőrző iskolai rendezvényekre: Nádorfest, farsang,
SZM bál, különböző világnapok megünneplése, gyereknap…..stb. Folyamatosan bevonják a családokat is az eseményekbe, így erősítik a családi összetartást, a „jó ide tartozni” érzést. Mert bizony nagyon jó itt lenni! Mindig- és ezt értsék szó szerint - jó ide bejönni. Sok mosolyt kapunk és adunk. Jó helyen vagyunk! Amikor már a második rendezvényen vettem részt a családokkal az iskola udvarán, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy „meseország”. Olyan hely, ahová belépsz, és lezárul a külvilág. Ahol nevető, boldog gyerekek szaladgálnak és talán te is egy kicsit gyerek lehetsz újra. Jó itt lenni! Jó itt veletek!
Ehhez a jó érzéshez kell az is, hogy a legtöbb szülő aktívan részt vesz az iskola életében, szervezésekben. A gyerek az első, mindenki értük dolgozik.

És most az merült fel, hogy ezt elveszik tőlünk….NEM AKARJUK! Felcsút modernizálódott, Alcsút hagyományőrző, hangulata van és „Habsburg örökség”, ami a "legmagyarabb Habsburgnak" nevezett nádornak köszönhető. 

A mai világban szükségünk van egy ilyen kincsre, amibe mi felnőttek is kapaszkodhatunk! Mert kincsünk van, amit bárki megnézhet és átélhet, aki hozzánk csatlakozik. És a kapu szeretettel övezve nyitva áll..."

Ez a hivatalos, bicskei levél a Magyar Köztársaság 1989. október 23-i kikiáltása előtt félévvel született. A címzett Dr, Káli Ferenc tanár úr, a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatóhelyettese volt. (Ezen a tavaszon kezdtünk érettségi vizsgázni ott, ezen a nyáron ballagott mint vén diák az évfolyamunk három osztálya.) A dokumentum szerint  a helyi újság előkészületei indultak. A levélben a jelenlegi atmoszférától ma már idegen kifejezéseket használ mint demokrácia kiszélesítése, mint társadalmi szerkesztőbizottság, átfogó tájékoztatás stb. 

Ez volt az a lap, ami később a testületi döntések kivonatát is hozta, ez volt az a lap, amit 2008 ősze körül az akkori polgármester sutba vágott, megszüntetett cca. 20 év után.  Fogadást nyertem, hogy csak a következő választások előtt fogják újraindítani. Így is történt. 

337017275_170772035807052_8294518528318290754_n.jpg

 

337039739_170878322043519_5342715973221524914_n.jpg

Szegedi Mónika könyvtári előadásáról már leírtam, hogy nem hallottam még ennyire aprólékos, utánajárást és alázatot megkövetelő helytörténeti prezentációt. Igaz, nem is láttam-hallottam mindet. De eleget ahhoz, hogy ezt kimondhassam. 

a32999213ffaf31247dc66baa85ade34.jpg

Most meg is kérdeztem a szerzőt, igyekszem megmutatni, hogyan dolgozik és mi állhat a háttérben, mi motiválhatja őt. Másfél órát beszélgettünk - szintén a bicskei könyvtárban.

 

“A könyv célja egyfajta tiszteletadás a parasztoknak és a paraszti életvitelnek. Külön figyelmet szentelve az irigység azon mocskos megnyilvánulásainak, amik az 1945-ös évektől szinte folyamatosan érték a bicskei parasztokat is. Ilyen atrocitások voltak például az erőszakos TSZ-be kényszerítés (bár ez sikertelennek bizonyult egy olyan személy esetében, akit ismerek), a beszolgáltatás kényszere, a házkutatások, hortobágyi kitelepítés, bolt és teljes árukészletének elkobzása, kilakoltatás, többszöri börtönbe zárások. Ennek eredményeként egész életek munkája és családok mentek tönkre mind anyagilag, mind érzelmileg. „Feladatomnak” tartom ezen emberek és életutak felkutatását és életük mintaként való bemutatását. Noha a legtöbbünk nem paraszt, de az ő hozzáállásuk az élethez, a családhoz, a munkához mindenképpen példaértékű” - fogalmaz Szegedi Mónika. 

 

Aki tiszteli, ismeri, elismeri a múltunk, a hagyományaink nehéz sorsú, hétköznapi, dolgos hőseinek életét akár elmondásokból, neki segítenie kell ezt a munkát. Akár kapcsolatait, betöltött pozíciók, ismertség előnyeit latba vetve. A kutatót hozzá kellene juttatni az alább sorolt információkhoz, segíteni kellene újabb történetekkel.

 

“2019-ben kezdtem kutatni a témát. Először a Fejér Megyei Levéltárhoz mentem, ahol a felsorolt dokumentumok kivételével kaptam anyagokat, majd azért, hogy beszerezzem a hiányzó forrásokat, a bicskei okmányirodához, aztán Pállfy Károly polgármesterhez, majd a Járási Hivatal vezetőjéhez fordultam, később az anyakönyvvezetőhöz, végül az okmányiroda vezetőjéhez, mind sikertelenül.

Utána hívtam fel telefonon a Református Parókiát, ahol Máté János tiszteletes úr és Antal Éva tiszteletes asszony nagyon segítőkészek voltak; felajánlották, hogy az egyik istentisztelet után kihirdetik, hogy akinek a családja kuláküldözésben részesült, az jelentkezzen a lelkészi hivatalba. És ekkor történt meg, hogy elkezdtek jelentkezni az érintettek. Sorban, hiszen, ha az egyik mert jelentkezni és beszélni róla, a másik érintettnek is nagyobb volt a bizalma. Jánosék kedvesen felajánlották, hogy elkísérnek hozzájuk és ez így is ment. Ez azért volt nagyon fontos és "hasznos", mert ők köztiszteletben álló személyek, az Ő közreműködésük nélkül nem bíztak volna bennem az interjúalanyaim. Amíg élek, hálás leszek nekik.

Összesen 11 személyhez/családhoz mentem el."

 

 

"A nyitottság, a bizalom nem is tudjuk milyen nagyon nagy kincse az embereknek. Van olyan ember is, aki ma is fél azokról az időkről beszélni. Amit teljesen megértek és elfogadok. De sajnálom, hogy így van."

 

A történeteikben szikvízüzem, cséplőgép, szeszfőzde elkobzása is szerepel karhatalmi módszerekkel. A főutca egyik legnagyobb házában élőktől elvették otthonukat. Csákvárra költöztek rokonukhoz. Ez az a ház, ami az ÁFÉSZ iroda lett és volt. A családtól elvették a boltot és raktárait.

 

A kutatásának célja, hogy könyv formájában summázza mindazt, amit feltárt. Megkértem, írja le saját szavaival pár mondatban, miért vágott bele.

 

“A könyv célja egyfajta tiszteletadás a parasztoknak és a paraszti életvitelnek. Külön figyelmet szentelve az irigység azon mocskos megnyilvánulásainak, amik az 1945-ös évektől szinte folyamatosan érték a bicskei parasztokat is. Ilyen atrocitások voltak például az erőszakos TSZ-be kényszerítés (bár ez sikertelennek bizonyult azon egy olyan személy esetében, akit ismerek), a beszolgáltatás kényszere, a házkutatások, hortobágyi kitelepítés, bolt és teljes árukészletének elkobzása, kilakoltatás, többszöri börtönbe zárások. Ennek eredményeként egész életek munkája és családok mentek tönkre mind anyagilag, mind érzelmileg. „Feladatomnak” tartom ezen emberek és életutak felkutatását és életük mintaként való bemutatását. Noha a legtöbbünk nem paraszt, de az ő hozzáállásuk az élethez, a családhoz, a munkához mindenképpen példaértékű.”

 

A kutató fiatalabb korában a Duna Tv-n látott egy paraszti sorsot bemutató dokumentumfilmet. Nagy hatással volt rá, ez is szerepet játszott a témához fordulásban.

 

Megkértem, írja le és küldje el nekem, hogy mire van szüksége leginkább. Telekkönyvek. Adófizetési listák, pl. hogy kik fizették a bicskei parasztok közül a legtöbb adót.
Kataszteri térképek. (A kataszteri térképek már megvannak.)

 

Bicske nagyközség iratai közül ezek szükségesek munkájához, amik 1907–1950 között keletkeztek.

 

29 Községi vagyonleltár 1945 – 1946

32 Tanyaközpontok 1950

35 Háborús károk 1945 – 1946

36 Újjáépítés 1945 – 1946

39 Békekölcsön 1950

42 Elhagyott javak 1945 – 1950

43 Háborúban, háborús eseményekben eltűnt személyek felkutatása 1945

44 Deportáltak ügyei 1945 – 1947

46 Át- és kitelepítés 1946

48 Országos Földbirtokrendező Tanács rendeletei 1945 – 1946

49 Fejér Megyei Földbirtokrendező Tanács rendeletei 1945 – 1946

50 Fejér Megyei Földhivatal rendeletei 1950

51 Földreform végrehajtása (juttatások) 1945 – 1950

52 Házhelyek juttatása 1945 – 1950

53 Ingatlanos visszajuttatása 1945 – 1950

54 Épületjuttatás (átadás) 1950

55 Bútorjuttatás 1950

56 Ingatlan felajánlások 1950

59 Ingatlanforgalom 1945 – 1950

60 Ingatlanról (juttatásról) lemondás 1949 – 1950

61 Tartalékterületek 1950

62 Tagosítás 1950

63 Földhaszonbérlet 1945 – 1950

64 Telekkönyvi ügyek 1945 – 1950

73 Holtnak nyilvánítások 1946

107 Fejér Vármegye Termelési Bizottságának rendelete 1946

 

108 Fejér Megyei Állami Gazdasági Felügyelőség rendeletei 1946 – 1947

110 Váli járási gazdasási felügyelő rendeletei 1945 – 1948

111 Váli járási termelési bizottság rendeletei 1945

112 Bicske község termelő bizottsága 1946

113 Bicskei mezőgazdasági termelési hiteligényt

 

elbíráló bizottság 1945

114 Községi búza szaktanácsadó 1946

115 Bicskei földműves-szövetkezet 1946

 

2

 

116 Bicskei „Kossuth” tszcs 1950

117 Vetőmagellátás 1945 – 1946

118 Szántás-vetés 1945 – 1946

119 Aratás-cséplés 1945 – 1946

120 Beszolgáltatás 1945 – 1950

121 Bicskei géptulajdonosok és bércséplők 1946

122 Mezőgazdasági gépek és erőgépek ügyei 1945 – 1946

123 Bicskei gépállomás 1950

132 Szőlőtermesztés, hegyközségi ügyek 1945 – 1946

133 Bicskei állami erdőhivatali kerület birtokai 1945

134 Erdősítés 1949

141 Iparosok és kereskedők összeírása 1945 – 1950

157 Építési- és lakhatási engedélyek 1948 – 1949

158 Lakásügyek 1945 – 1946

 

"Máté Jánosék mellett Bicskén a legtöbb segítséget Endrédiné Szabó Erika könyvtárvezető és a könyvtár munkatársai nyújtották. Segítséget ígért Dr. Galambos István, a Nemzeti Emlékezet Bizottság kutatója, aki történész. A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete lélekben szintén támogatja bicskei munkámat, ahogyan az elnök, Dr. Mari Albertné Vecsernyés Aranka elmondta.Bicskéről is hurcoltak oda gazdákat. Az egyesület vezetője 6 éves volt, amikor Hortobágyra került. Soha semmit nem kaptak vissza, ami az övék volt.

- Hallottam egy korábbi bicskei rendezvényről is, sajnos későn, ami erről szólt…

- Igen, volt már egy. Sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Majd legközelebb.

- Ön beszélt korábban egy tablóról is, amin szerepel sok fontos dolog. Ez a könyvben ott lesz?

- Részben igen. De nem egy tablóról beszéltem, hanem egy tucatról, ami helytörténeti kiállítás lehetne, aminek kivitelezése kb. 150 ezer forintba kerülne.

- Hogy áll a könyvvel?

-  Az előszó és az utószó megvan. Most a forrásanyagok feltárásán, elérésén dolgozom, ami nagy munka. Megvannak az interjúk is, természetesen, ha valami a könyv elkészülte előtt jön még, azt is belefoglalnám. Az irodalomgyűjtés egy része már befejeződött, most tartok azok feldolgozásánál.

- Kíváncsian várjuk, jó munkát.

- Köszönöm.

(1971-ben jelent meg a pécsi Jelenkorban. Unger Anna, köszönjük, hogy felhívtad rá a figyelmet) 

BÚCSÚ  

Herceghalom után számlálni kezdtem a vasúti pálya hajlásait (addig is van belőlük bőven). Eddig, nyolc esztendőn keresztül szinte belém rögződtek az emelkedők és horhosok, most mégis számolom őket. Kutya dolog, ha az ember végképp elmetszi élete egy szálát. Azt a szálat sosem lehet összeilleszteni többé. Most jöttünk ki az első völgyecskéből. Jobbra jókora juhhodály, balra kis házacskákat rejteget a völgykatlan. Behunyt szemmel is ismerem ezeket a szerény kis épületeket. A másik oldalon teljesen belefeledkeztek az ultiba. Az egyik kártyázót régóta ismerem : vasutas, az állomás mellett lakik. A másik talán tovább utazik Szárig, esetleg Tatabányáig. Füstölnek, mint a kémény. Halvány irigységfélét érzek: én sosem tudtam a számban tartani a cigarettát, úgy, mint ők. Csípte a szememet iszonyúan. - Elfogom ám, apuskám! A vasutas most égnek emelt kézzé változik. - Ezt? Soha életedben! Ez már a harmadik völgy. Utána minden eddiginél nagyobb ívben kanyarodik a vonat, s az ember szinte belekábul a bicskei halastavak ezüstös csillogásába. A sínek valósággal kettévágják a szélesen terpeszkedő falut. Azt mesélik, hogy az újtelep helyén régen mocsarak voltak. Csomagot nem hoztam. Elég teher magamat cipelnem. Most mélységesen átérzem a „nehéz szív" kifejezés valóságtartományát. Az enyém most átkozottul nehéz, mintha kilós súlyokat akasztott volna rá valaki. - Pihengetünk, pihengetünk? - A vasutas nyúl a táskájáért, és közben új cigarettát sodor. Soha annyi „sodró", mint a vasutasok között! Morgok valamit válaszképp, és a másik irányban indulok leszállni. Miről is tudnék vele most beszélgetni? Az unokájáról? Akit tanítottam s talán nem is látok többet? Mintha menekülnék valaki elől. Máskor meglehetősen lassan mászom fel a vasútpart oldalában, most szedem a lábam. Itt, a két temető között, amelyek úgy állnak szemben egymással, mint két szomszédvár, minden csendes. Vagy száz métert megy az ember a fák között, aztán hirtelen kiszélesedik a térség. Ez már félig-meddig a faluközpont. Egyik oldalon ócska boltocska, mellette a nevezetes Szűcs-kocsma, amely csak akkor üres, ha zárva tart. Egyszer láttam egy embert, aki kitántorgott a füstből, és öt percig egyfolytában adta ki magából a sört. Hogy mennyit ihatott...? A másik oldalon már új „intézmény": maszek zöldséges. Annak idején innen hoztam Pestre a gyümölcsöt, zöldséget, mert szebb volt és olcsóbb. Még néhány lépés, és hirtelen szembetalálom magam második otthonommal, a régi polgári épületével. Láttam idegennek, láttam hívogatónak, láttam otthonosnak. Most szemrehányóan nézi a tékozló fiút, aki másutt próbál szerencsét. Három- vagy négyszáz gyereknek építették annak idején. Büszkén emlegetik, hogy idejárt valaha Biáról Juhász Ferenc is. Most ezerháromszázán használják, vagy talán még többen is. Néha-néha bizony csak a KÖJÁL jóindulatán múlott, hogy év közepén nem adták ki a szünetet. Fél tízre várnak a Művelődésügyi Osztályon. Még majdnem negyed óra! Úgy illik, hogy az iskolától is elbúcsúzzam. 119 A sötét folyosókon — istenem, azok a téli kerengősek! - visszhangoznak lépteim. Vigyázat, kicsit csöndesebben! Nem kell érzékenykedni! Csak semmi jelenet! Itt, ebben a teremben tanítottam először. Ezt a furcsa, kesernyés szagot sosem lehet elfelejteni. A padokon vastag porréteg ülepedett meg. Az elsőbe leülök egy pillanatra. Ülök a padban, és várom, hogy szólítsanak. Szeretném magasra tartott kézzel elkiáltani: „Jelen!". De nem szól senki. Egyre erősebben tűz a nap. A nagymutató vészesen közeledik a fél tíz felé. Indulni kell. Még egy utolsó pillantás. Nagynehezen kikászálódom. Várom, hogy a folyosón nekem rohan egy gyerek. Vagy hogy egy másik a nyakamba ugrik. De a folyosó csöndes. Még egy utolsó pillantás, s lassan besétálok azon a nagy, kitárt kapun, amely jövőmet jelképezi. A végét még nem érzékelem. De azt könnyeimen át is látom, hogy amit magam mögött hagytam, nagyon szép volt. . . „ITT SZÜLETTEM" Amikor Jakab István László megírta Bicske történetét, hosszú, hosszú lapokon keresztül a táj múltjával és természeti adottságaival foglalkozott. Engem mindig a táj jelene, tehát azok az emberek érdekeltek, akik itt élnek, s ezeken a kicsi, szűk kapukon indulnak el korán reggel, hogy háromnegyed-egy óráig rázassák magukat a tovasikló vonatokon, s már ugyancsak alkonyattal térnek vissza. Akkor hamar átöltöznek, bevágják a vacsorát („estebéd" az, nem vacsora!) és szöszmötölni kezdenek a kis kertben, vagy az udvaron, vagy a ház elejében. A helyi kisüzemek olykor munkaerőgondokkal küzdenek. Mégsem tudják elhódítani az ingázókat. Persze az ingázásnak is megvan a maga varázsa, s aki egyszer, évek hosszú sora után, leszáll a vonatról, még hosszú ideig izmaiban, idegeiben érzi a távoli messzeségek hívását. A lakosság jelentős része mégis itt talál munkaalkalomra. A régi nagybirtokok helyén most egy remekül működő tsz (a Rákóczi) és egy meglehetősen sok válságot megélt állami gazdaság üzemel. Persze azért nem olyan egyszerű a dolog. Mert a tsz akkora területen gazdálkodik, amelynek a végére sem lehet ellátni, és bizony olykorolykor parlagon is marad egyik-másik nyúlványa. Az állami gazdaságban viszont azok a mezőgazdasági cselédek tömörültek - minden nélkül - , akik régen az Eszterházybirtok földbe süllyesztett cselédlakásaiban (most is megvan sajnos némelyik) várták a lefekvésre jelt adó alkonyatot. A tsz-ek most az új nagybirtokosok. A munkaegység értéke meghaladja az ötven forintot, a háztáji is hoz jócskán (talán túlzás, de milliomosokról suttognak a faluban), s mégis van az emberekben valami kimondatlan gondolat: tulajdonképpen mi is az értelme a szerzésnek, gyűjtésnek? .................................Tán igazuk van az ujjongó verebeknek, ha sárga hasukat a porba levágják, nincs innen út tovább! - fogalmazta meg ezt a pesszimista alapérzést negyven évvel ezelőtt egy bicskei születésű költő. Forgács Antal. (Emléktáblája ott látható a róla elnevezett kollégium falában, s amikor felavatták, bizony sokan hördültek fel, „ki az a Forgács?" Érdekes: ez csak a bennszülötteket jellemzi. A napi utazók új és új hatásokat szívnak magukba, s ha lassan is, de ők alakítják a falut, és nem az őket.) — Jó föld ez itt? — kérdeztem egyszer Nagy Sándort, akit úgy kedveltem, mint legkedvesebb barátomat, pedig csak a vonatozás sodort bennünket egymás mellé. Nagyon szerettem őt hallgatni, mert józan, logikus ésszel sorolta mindig a tennivalókat. Ha jól sejtem, a Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Sokszor az ötórás vonattal jött ki Kelenföldről, mert iszonyúan szerette a földet és a munkát. 120 - Jó. És ha tényleg korszerű mezőgazdasági, nagyüzemi művelést honosítunk majd meg, akkor még jobb lesz. Igen, még ma is megvan a messze elnyúló határ, itt-ott szénaboglyákkal csipkézve, mint Forgács Antal korában: Morgó szél táncoltatja fölötted az ágat és gyönge esti színbe pólyálja mögötted a bokrot. Kertek aljában pislog a csend, kazlak árnyában ébred az este, s mint kísértetek merednek a riadt jegenyék. Aztán a Szent László patak, amely a költő szerint „derűs volt, mint a boldogok, / s lágy volt, mint egy kerevet, / a patakot szerettem én / s a patak szeretett". A mai gyerekek ugyanígy szeretik a kis patakot, amely azonban tud kegyetlen és félelmetes is lenni. Első vagy második bicskei évemben verték félre a harangokat, mert kilépett medréből és elöntötte a mélyebben fekvő házakat. A vízzel különben is sok baj van. Ha az ember a csapot nyitná, vörösesbarna lé böffen, aztán csend, sokszor délután ötig is. Nagymosás közben ott marad a ruha, csak a fél család kap levest, és ehhez hasonló örömök várnak a bicskeiekre. S ha még csak olykor-olykor lenne így! De napról napra, óráról órára ott lebeg fölöttük Damoklész kardja. A Fejér megyei Hírlap riportere egyszer megkérdezte dr. Sass Józsefet, a Nagyközségi Tanács vb-elnökét, hogy ha egyszer interpellációt intézne saját magához, mit kérdezne elsőnek. „Hogy mi van a vízzel" - válaszolta az elnök. Mert hát ő sem tud azok helyett dolgozni, akik meglehetősen szakszerűtlenül kezelik a berendezéseket, s az is az igazsághoz tartozik, hogy korszerűtlen, elöregedett berendezés ez. A víztársulás ... - igen, az sok gondot megoldana. De a bicskeiek nehezen mozdulnak. Emlékszem, egyszer a környékben portyáztam, s Újbarkig jutottam, egy hosszú-hosszú árok mellett, amelyet az ott élők - lehetnek vagy háromszázan - ástak ki társadalmi munkában, csakhogy legyen Szárról vizük. Ha Bicskén árkot kellene ásni, kirendelnék a pedagógusokat, a pedagógusok pedig a gyerekeket... Az igazság kedvéért azért el kell mondani, hogy mégis a táj, a tavakkal és patakokkal csipkézett romantikus vidék adja Bicske fő lehetőségeit a jövőben. De ez még elég messze van. ALVÓVÁROS? Már említettem: rengetegen járnak el. Részben azért, mert Bicske képtelen lenne munkaalkalommal ellátni minden lakosát. Le-letelepszik itt egy-egy kisüzem, egy-két fiatallal gyarapszik a tsz és az állami gazdaság, a nagy többség azonban utazik. Utaznak reggeltől estig és estétől reggelig. Itt sosem üres a vonat. S mert három műszakban dolgozik a legtöbb budapesti és tatabányai üzem, még az éjféli és hajnali vonaton is nehéz akár egy tűt ledobni. Évről évre olvashatjuk, hogy a MÁV mindent megtesz a zsúfoltság csökkentése végett, de bizony a dolog nem olyan egyszerű. Amikor sokan utaznak, akkor zsúfoltak a vonatok. Milyen jó volna, ha a menetrendek készítői egyszer négy-öt óra tájban utaznának Kelenföldről Tatabánya felé! Egyszeriben ráébrednének, hogy még sokat lehetne tenni a kulturált utazásért! Bicskén aztán kis ágakra szakad az utazók nagy folyama. Akik a kisállomáson szállnak le, az Újtelepre tartanak, és szidják az egeket, mert a sorompó bizony próbára teszi türelmüket. Aztán itt szállnak le azok is, akik a falu központjában laknak, vagy kifelé, Mány irányában. A maradék a nagyállomás kavicsát koptatja. Az öreg épület előtt ott állnak indulásra készen az autóbuszok, amelyek Csabdi, Vértesboglár, Mány és a messzebb fekvő vidékek felé röpítik őket. Mert bizony röpülnek, ha haladásuk sebességét a Bicske és Székesfehérvár között közlekedő vonatéval hasonlítjuk össze. Ez a szerencsétlen, kivénhedt alkotmány több mint két óra alatt cammogja meg az ötven kilométeres távolságot. 121 Különben a bicskeieknek nagyon fáj ez az ctven kilométer. Azt mondják - nem is oktalanul hogy aki messze esik a megyeszékhelytől, az messze van a megye pénztárcájától is. Sosem készítettem kimutatást arról, milyen arányban alakulnak a megyei beruházások, az biztos, hogy a nyolc esztendő alatt alig-alig látogattak Bicskére a vezetők, legalábbis nem nagyon láttuk őket. Amikor valamelyik iskolába szakfelügyelet érkezik, az is igen nehezen végzi munkáját, hetes kiesésekkel, mert Fehérvártól Bicske - a világ vége. „Ha Budapesthez tartoznánk, bezzeg ..." — így sóhajtoznak mindazok, akik meg vannak győződve róla, hogy Bicske mankó nélkül nem fejlődhetik. Pedig ... Ez a pedig persze egy kicsit messzire vezet. Mindenekelőtt oda, hogy Bicskén nagyon nehéz lesz valaha is egységes tudatot kialakítani. Épp azért, mert a lakosság nagy része egzisztenciálisan nem kötődik ide, a felnövekvő generációk pedig már lelkileg is alig-alig. Az általános iskolások még haboznak, hogy a Vajda János Gimnáziumba menjenek-e, mert utána otthon is próbálkozhatnak valamivel. A végzett gimnazisták nagy része aztán kirepül ismeretlen távlatok felé szerencsét próbálni. De otthon hol is próbálkozhatnának jelenleg? A mezőgazdaságban-e, amely már megteremtette a maga ösztöndíjait, és azok mellett kötéllel sem lehetne új ember fogadására késztetni őket? Az iparba? Az itteni kisüzemekben a fizetés átlaga alacsonyabb, mint Pesten és Tatabányán. A község vezetői pedig mindent megtesznek. A múltkor például fórumot hirdettek, hogy találkozzanak a helyi lakossággal, és élőszóban válaszolhassanak a felmerülő kérdésekre. A község különböző pontjain urnákat tettek ki, hogy írásban is adjanak fel kérdéseket. S azok szaporodtak is. Aztán eljött a találkozás napja, felvonult mindenki, aki csak válaszolt, a kérdezők pedig otthon maradtak. De nem nagyon lehet egységes a tudat azért sem, mert az értelmiségi réteg sem egységes. Itt is az a nézet kísért, hogy csak a pedagógus az értelmiségi, végezzen hát ő minden tudatformáló munkát. A pedagógus pedig azt mondja: szép, szép, de hol kapok én annyit, mint egy mérnök vagy orvos, mégis nekem kell megszerveznem a kis zászlók eladásától a tisztaság napjáig az összes rendezvényeket. így hát kevés kivétellel ímmel-ámmal végzik az ilyen jellegű feladatokat. A népművelés többnyire nem is az ő asztaluk. Azt végzi a TIT (az utóbbi időben jobban) és a Járási Művelődési Központ apparátusa (ez is jobban, de itt meg cserélődik a vezető személye). Persze máig eldöntetlen kérdés, vajon a fiatalokat kellene-e megfogni, vagy az idősebbeket. A Művelődési Otthonban a fiatalokkal foglalkoztak eredményesebben. Az idősebb generáció lassacskán kikopott. Pedig h á t.. . bizony azokon a Bicske környéki pusztákon is elkelne a népművelés, amelyeket ősszel és tavasszal nem lehet megközelíteni, mert kerékagyig ér a sár. És ott a könyvtár is, amely olyan, mint a nagyfiú a kisinggel: rég kinőtte már kereteit, de mindaddig nem válhat munkája még eredményesebbé, míg fel nem épül az új Művelődésügyi Központ. Hogy oda ki jár majd? Félek, hogy akik eddig nem járnak, ezután sem fognak. Akkor pedig Bicske soha nem lesz peremváros, hanem „alvóváros" marad jóvátehetetlenül! Város? 1970 januárjától lett nagyközség, és vezetői nem szűnnek meg hangsúlyozni, hogy városi adottságokkal rendelke’zik. Érthető, a dolognak pénzügyi oldala is van. Egyelőre azért a városiasodás még a jövő zenéje, legalábbis, amíg Bicske nem tudja foglalkoztatni önmagát, aligha lehet számottevő várossá. Sokkal inkább válhatik egy üdülőterületi egység központjává. Ahhoz meg az ellátást kellene rohamosan fejleszteni. De amíg heves viták folynak minden szelet sertéshúsért, amíg csak egyféle felvágott létezik, amíg egy csavarért, vagy fél kiló kátrányért Budapestre kell utaznia a páciensnek, addig Bicske nem lesz város. Van fejlődés, nem tagadhatja senki. De azért mehetnének gyorsabban is a dolgok. Persze ahhoz az is kellene, hogy a helyi törekvéseket segítsék az országos szervek, s hogy a helybéliek ne ölbe tett kézzel nézzék, mi történik. És még mindig ott a község szégyenfoltja, a péró. 122 A PÉRÓ Nincs tanácsülés, nincs fórum, nincs két ember, hogy ne beszélnének róla. S arról a majdnem ezer emberről, aki félnomád viszonyok között él arrafelé. Reggelenként kiürül a péró. A cigánygyerekek zajló csoportban indulnak az iskola felé - nagy részük azonban nem ér oda soha, inkább megreked az árok partján, vagy valami érdekes szórakozásnál. A férfiak vizet löttyintenek magukra és rohannak a vonatra. Az idősebbek már „féljogúak", a fiatal nemzedék talán majd a munka révén megtalálja a beolvadáshoz és a kulturálódáshoz vezető utat. Pest szinte korlátlanul nyeli el a munkaerőt. . . Az asszonyok kosarakkal indulnak bevásárolni. Közben csoportokba verődnek, harsogva dicsérik vagy szidják a szembejövőket, s még a falu központja is visszhangzik kiáltásaiktól. Közben nagyon-nagyon lassan folyik a cigánytelep felszámolása. De annyi előítélet, évszázadok alatt felhalmozott jogos és jogtalan, okkal vagy ok nélkül meglévő ellenszenvvel kell itt megküzdeni, hogy eltelik bizony néhány esztendő, amig a cigányság beolvad. 1966 óta négy család épített, 19 pedig a község különböző területein vásárolt magának lakást. Ez azt jelenti, hogy 23 család költözött ki négy esztendő alatt a péróból. Hogy jöttek-e, arról nem beszél a fáma. S hogy a kimentek miképp nevelődnek át, az is titokzatos folyamat, hiszen nem is egyszer fordul elő, hogy a szomszédok a legkülönfélébb megyei és országos fórumokat ostromolták, nehogy cigányszomszédságba kerüljenek. Az is igaz, előfordult már, hogy a kulturált környezetbe telepített cigánycsalád a padló fölélésével kezdte új életét. Mégis tagadhatatlan a fejlődés. Azzal, hogy a munkaképes cigánylakosság nagy többsége munkaalkalmat keresett magának, megkezdődött a pérón belül is az átrendeződés folyamata. Mint ahogy a konszolidáció irányába mutat a Járási Rendőrkapitányság vezetőjének nyilatkozata, aki szó szerint ezeket mondta az egyik tanácsülésen: „A cigánysággal meg vagyok elégedve, mert ha a bűnözési statisztikájukat összehasonlítjuk a tíz évvel ezelőttivel, hatalmas a javulás”. A legkisebb korosztályokat kellene megfogni. Az első lépés megtörtént: cigányóvodát létesítettek. Persze, lehet vitatkozni azon, hogy miért kell külön cigányóvoda, s miért nem járhatnak a cigánygyerekek a többiekkel. Hiszen nincs külön cigányiskola! Ezzel együtt óriási lépés! És ha sikerül elérni, hegy az iskolába járók nagy többsége ne morzsolódjék le, akkor egy-két nemzedéken belül Bicske szégyenfoltja el tűnhetik. A legendák még élni fognak. Úgy, ahogy a költő fogalmazta egyik cigányversében; ezt is a bicskei „péró" ihlette: A cigányokról eddig nem beszéltem, szegényektől, jaj, istenem, de féltem, amint jöttek rongyokba burkolózva, a foghíjas kerítésnél lopódzva. Kéregettek, s árultak mindenfélét: gombát, vasszeget és óriás facsészét, hajuk között az éjszaka szikrázott, és szén-szemük ijesztően parázslóit. Gyereket esznek, tartotta a fáma, s kire ránéznek, eltörik a lába, a vérivástól barnult meg a bőrük, futottam is, ahogy tudtam, előlük. Egyszer aztán eggyel szembe akadtam, hirtelen jött, már el nem szaladhattam, csodaként néztem, eltátva a szájam, ő is rámnézett, s nem tört el a lábam. 123 Hol vannak már a rongyokba burkolt cigányok? Bicskén már kéregetni sem kéregetnek (ez is pesti szokássá vált). Inkább azzal keltenek feltűnést, hogy elegánsan öltöznek, s hogy az évszázados visszaszorítottság után elképesztő arányokban keresik helyüket a megváltozott világban. Meg kellene őket tanítani az „életvitel"-re, arra, hogy nem minden pénzt kell rögtön elkölteni, mert „egyszer hopp, másszor kopp". A viselkedés szabályait kellene oktatni a számukra, hogy nem csak övék a nagyvilág, s meg kellene teremteni köztük az összetartó kultúrát, mert jelen pillanatban nagyon kicsi a kultúrigényük, még tizenöt-tizenhat éves korukban is meséket követelnek az iskolában. Optimista lennék? Nem tudom. Míg Bicskén voltam, háromszor próbáltak cigányosztályt teremteni. Tanítottam mindegyikben. S valahogy a szívemhez nőttek az Oláh Pistik, Karcsik, a Raffael Pisták, Németh Karcsik, Poncok Jóskák - akinek bölömbika hangja elhallik a község egyik végétől a másikig - , Ilonkák. Mindegyikben valami megfoghatatlan, de nagy ragaszkodást éreztem, s romlatlan értelmet, amely adottságként él bennük, s nekünk kellene hatékony erővé formálni. És azt hiszem, az a péró sem olyan szörnyűséges már. Igaz, egyszer jártam csak benne, az is valóságos népünnepély volt, mert ilyenkor, aki csak teheti, csatlakozik a vendéghez, valóságos udvartartás veszi körül, s szerencsés esetben még a disznók is utána nyargalásznak. (Itt vannak a legszebben gondozott állatok!) Talán öt-hat épületet kellene lebontani a központban, s kicsit levegősebb lenne máris, no meg kötelezővé kellene tenni egy-két W. C. építését, mert a jelenlegi helyzet sötétségét épp a higiénia teljes hiánya okozza. Sass József szerint a probléma egy nemzedéken belül megoldódik. Estélyi Gyula szerint, aki a járási pártbizottság első titkára, kicsit hosszabb a perspektíva. Azt hiszem, neki van igaza. De szurkolok, hogy mégse a mi igazságunk teljesedjék ... A JÖVŐ Hosszú ideig azért folyt a harc bicskei viszonylatban, hogy ipar települhessen Bicskére. Most megváltozott a helyzet. Mindenki rájött — és ez is elsősorban Estélyi elvtárs érdeme - , hogy a főváros közelségével lehet kalkulálni másképpen is. Amikor Kőszegfalvi György és Bakonyi Dezső tanulmányai megjelentek Bicske lehetőségeiről és adottságairól, mindenki úgy érezte, új dimenzióban lehet és kell is gondolkodni. A képlet röviden a következő: A nagyközség két város vonzásterületében fekszik. Nyilván fölösleges itt egy harmadik ipari várost teremteni. Azt a módot kell tehát megtalálni, amelynek segítségével Bicske a két város, Budapest és Tatabánya kiszolgálójává válhatik. Ehhez pedig arra van szükség, hogy összhangba kerüljenek a gazdasági és üdülőterületi érdekek, s medrébe terelődjék a jelenleg tapasztalható spontaneitás, azaz kezdődjék meg ezen a részen egy üdülőterületi központ kiépítése. Jelenleg ugyanis az országos adottságok nem elégítik ki az igényeket. Régen elmentek az emberek a Balatonra vagy éppen a Velencei-tóhoz. De most - városból városba jutnak. A Duna-kanyarral lassacskán ugyanez a helyzet. Viszont a városi embernek már szinte parancsoló szükséglete, hogy valamilyen módon, akár rövid időre, szabaduljon a kőrengetegből. S a nagy többség nem passzívan szeretne pihenni, nem hunyt szemmel ringatózni a napfényben vagy a Duna hullámaiban, hanem szabad idejét is szeretné hasznosan eltölteni, kertecskét művelni, zöldséget termeszteni a háztartás számára, vagy a szőlőt kötözgetni, s utána ingujjban ízlelgetni a hegy levét. Nos, ezeket az igényeket Bicske és környéke jelenlegi állapotában is ki tudná elégíteni. Már csak azért is, mert aránylag könnyen megközelíthető, még gépkocsi sem kell eléréséhez, vonat és autóbusz is jön erre, úthálózata is kielégítő. S ráadásul van ennek a tájnak nagyon erős hagyományrendszere is, amelyet azonban előbb felszínre kellene hozni, tudatosítani kellene. A területrendezés szakemberei úgy gondolkodtak: tíz-tizenöt esztendő kell hozzá, hogy új üdülőterületi központ alakuljon ki Bicske környékén. A jelek - a hegyoldalakban sorakozó víkendházak, a megújuló présházak, az alkalmi horgásztanyák - azt 124 mutatják, hogy ennyi időbe sem telik és alapvetően megváltozhatik itt a táj arculata. Erre vall a rohamos spekuláció is. Az a telek, amely tíz esztendeje tízezer forintot kóstált, most ötszörösére drágult, s jönnek, jönnek szüntelenül a hiszékenység vámszedői, a spekulánsok, akik megérezték, hogy jó boltot lehet csinálni. Nagy szükség lenne itt is és máris egy intéző bizottságra, amely elejét veszi a táj kihasználásának, a rendszertelen építkezéseknek, és eldönti, melyik helyet lehet kisajátítani, melyiket nem, hol, mit kell rendbehozni, milyen vállalatokat lehet befektetésre ösztönözni a táj beépítésére. Nálunk manapság az jellemzi az üdülőterületek kiépítését, hogy elsősorban a külföldiek igényeire vannak tekintettel, így aztán számunkra hovatovább hozzáférhetetlenekké válnak. Bicske környékének épp az a jellegzetessége, hogy a mi igényeinket képes kielégiteni. Mert egyesül itt mindaz a természeti szépség és adottság, amely hazánkban megvan ugyan, de más és más területen. A hegyvidék barátai bizonyára örömüket lelnék a Szár-Újtelep-Nagyegyháza-Óbarok kerítette területben, amely a Vértes szeszélyes lankáit s a Gerecse völgyeit köti össze. Ennek a résznek jó útja, vasútja van, parcellázott, közművesített, tehát elenyésző ráfordítással kialakítható lenne üdülőterületnek. A nagyegyházi halastavak mentén pedig ideális horgásztanyákat lehetne teremteni, amire azért is szükség volna, mert sajnos hovatovább egyre szűkebb területre szorulnak. Egészen más jellegű igényeket elégíthet ki a Tükrös-Csabdi-Előhegy-E 5-ös út - Halastavak és a budapest-győri vasútvonal határolta rész. A Bicskéhez közvetlenül, közigazgatásilag is hozzátartozó Csabdi romantikus emelkedőivel, kis ráfordítással élővé varázsolható parkjaival a terület egyik legszebb része. A többi: mintegy 400 katasztrális holdnyi zárt kert és 200 kh hétvégi nyaraló építésére alkalmas telek azoknak is pompás hétvégi pihenési lehetőséget tartogat, akik a kellemes és hasznos egybekapcsolására törekszenek. A turistáskodásra vágyók bizonyára örömmel kirándulnak majd a Hegyikastélyhoz, az első magyar csillagvizsgáló romjaihoz, ahol egy campinget akár helyi erőből is lehetne teremteni. (Általában: Bicskét egy megfelelő hotellal, vagy egy ügyesen „körülbástyázott" campinggel Budapest elővárosává lehetne formálni. A külföldiek esetleg innen indulnának budapesti felfedező útjaikra, ami előnyösen befolyásolná a főváros jelenleg meglehetősen ingatag közlekedését is.) Korlátlan számú pihenőtelket lehet kihasítani a Máléhegy - Ginza-Szent Cyörgypuszta-Szent László-patakvölgy-M 7-es út határolta részből, amely alkalmas vadászatra, sok örömet nyújthat a lovassport kedvelőinek, s elképzelhető az is, hogy egy olyan autósétányt lehet itt kiépíteni, amely összeköti a területet Budapesttel és a Velencei-tóval. Ha a Szent László-patak vizét mesterségesen megduzzasztanák, körülbelül tíz kilométer hosszúságú tórendszer jönne létre, új fürdő- és horgászparadicsom. (Feltéve, hogy a szorgos vállalatok addigra nem szennyezik el még a vizeket.) S akad itt még egy híres látnivaló: az Etyeki Szőlő- és Gyümölcsgazdaság, amely sok lépést tett már bizonytalanná, sok szót akadozóvá. És végül: a váli völgy, csodálatos zártkertjeivel, az alcsúti arborétummal, zúgó erdőjével, melyet oly szépen jelenített meg Vajda János (akinek váli emlékszobájára bizony ráférne egy kis korszerűsítés, felfrissítés!). Van tehát perspektívája ennek a vidéknek. Van annál is inkább, mert a jelenlegi üdülőterületek telítődtek, s még inkább azért, mert a közeli Tatabányának egyáltalán nincs zöldövezete. De van azért is, mert olyan agilis, sokat akaró vezetők állnak itt az élen, akik tudják, mit akarnak, és tisztában vannak a lehetőségekkel. Persze a legnagyobb nehézségeket ők sem tudják megoldani, nyilván országos akarat kell ide. Mégis érdemes ráfigyelni egy pillanatra Bicskére és vidékére, mert nagy lehetőségek rejlenek benne, melyeket elmulasztani könnyelműség volna.  

Közveszélyokozás megalapozott gyanúja miatt vonják felelősségre a 39 éves bicskei férfit. 

 

2023. március 11-én délelőtt Etyeken egy tizenkét méter magas fa veszélyesen megdőlt, egy másik tartotta meg. Személyi sérülés nem történt - írja válaszában Szabó-Bisztricz Anett t. százados, a Katasztrófavédelem megyei szóvivője.  "A balesetveszélyes fát a bicskei önkormányzati tűzoltók motoros láncfűrésszel kivágták. Bicskén az Előhegy dűlőn egy tíz méter magas fa dőlt az útra, amelyet a város önkormányzati és önkéntes tűzoltói motoros láncfűrésszel feldaraboltak, majd lerakodták az útról. Kora délután az M1-es autópályán Mány térségében személyautó és egy facsemetéket szállító teherautó ütközött, személyi sérülés nem történt. A járművek a leállósávban álltak meg. A műszaki mentéshez a bicskei önkormányzati és önkéntes tűzoltók vonultak.

Vasárnapra virradóra fejezték be a tűzoltók a műszaki mentést az M1-es autópályán szombaton délután történt tömegbalesetnél. A sztráda Győr felé vezető oldalán, Bicske és Herceghalom között negyven jármű ütközött össze, Tizenkilenc személygépkocsi és egy kamion vezetőfülkéje teljes terjedelmében égett. A másik irányban, a Budapest felé vezető oldalon két személyautó karambolozott. A tatabányai, a bajnai, a törökbálinti, a nyergesújfalui, a székesfehérvári és a fővárosi hivatásos, valamint a bicskei önkormányzati és önkéntes tűzoltók mellett a Fejér vármegyei és a Komárom-Esztergom vármegyei katasztrófavédelmi műveleti szolgálat érkezett az esethez. A lángokat két irányból fojtották el, majd visszahűtötték és áramtalanították a járműveket. A balesetben nem sérült utasokhoz melegedőbuszok érkeztek a helyszínre, öt embernek a Bicskei önkormányzat biztosított ideiglenes szállást az éjszakára. A katasztrófavédelem tűzvizsgálati eljárást indított.
A beavatkozásról a bicskei önkormányzati tűzoltóság közzétette részletes összefoglalóját a Facebook-oldalán:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=211850654831989&set=a.163682249648830" (Ez az, amit két formában is közölt már a Bicskei Szó.)   

Egy hosszú nap margójára...

Címkék: tűzoltóság

2023.03.12. 23:58

"A tegnapi nap igen nehéz és egyben emlékezetes nap lett a tűzoltóság életében. Sajnos egy, a hazánkban eddig ismeretlen és egyedülálló komplexitású káreset felszámolásánál kellett helyet állnunk.

333046285_1202406570646806_521388731412573334_n.jpg

Mint a legtöbb híradásban megjelent, 2023.03.11 kora délutáni órákban, a Bicskei Önkormányzati és Önkéntes Tűzoltóság működési területéhez tartozó M1 autópálya szakaszon, a kialakult homok átfúvás miatt több gépjármű ütközött.

A riasztástól számított 4 perccel a tűzoltóság két gépjárműfecskendője (köztük a 2021 évben átvett, az ország egyik legmodernebb gépjárműfecskendője), mintegy 12 fő tűzoltóval elindult a kárhelyre, ahova 18 perccel a riasztás után megérkeztek az elsődleges beavatkozó bicskei egységek.

A káreset súlyosságát látva, az egységek kiérkezése előtt, további bicskei egységek riasztásáról intézkedtünk, amelyek az első riasztás után 25 perccel egy vízszállító és a pályaszer megérkezett a kárhelyszínre további 11 fővel, majd később további egy bicskei vízszállító gépjármű érkezett a helyszínre 1 fővel. A kárhelyszínen 22 bicskei tűzoltó avatkozott be.

A bicskei egységek, két oldalról kezdték meg a beavatkozást, kezdetben a szolgálatparancsnok irányításával, majd a tűzoltóparancsnok irányításával. Mintegy 5 oltósugár használatával és a két oldalról történő beavatkozással, elsődleges feladatként sikerült megakadályoznunk a tűz tovább terjedését, további gépjárművek károsodását valamint a kifolyt üzemanyag meggyulladását.

Az időközben kiérkező hivatásos tűzoltóság, majd a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Katasztrófavédelmi Műveletirányító szolgálatának a irányításával folyt ezután a beavatkozás.

A tűz 2 tehergépjárművet, 1 kisteherautót és 20 személygépjárművet érintett. A káreset következtében 39 fő sérült, 2 életveszélyes, 12 súlyos és 25 személy könnyű sérülést szenvedett. Sajnos a roncsok eltávolítása során egy elhunyt személyt is találtak az egységek.

A kárhelyszínre riasztásra került a tűzoltóság 22 fő szállítására alkalmas busza is, amely melegedőként szolgált a balesetbe résztvevő személyeknek valamint a személyszállításban is tevékenyen részt vett.

A beavatkozás idejére a tűzoltóság tartalék szere, a beavatkozáshoz szükséges létszámmal, Bicske város és a működési terület védelmére készenlétben állt arra az esetre, ha további káresemény történne. Mint ahogy egy esetben szükség is volt a tartalék szer riasztására ez idő alatt.

Az autópályán történt káresemény ideje alatt a tűzoltó laktanyában sem állt meg az élet. A laktanya szolgálatot ellátó állomány, az ifjúsági tűzoltókkal és a 40 órás tanfolyamon résztvevő Máltai Szeretetszolgálatos kollégákkal kiegészülve szendvicseket, teát, kávét, üdítőt és ásványvizet készített elő a beavatkozó állomány részére. Az elkészült ellátmányt két körben szállítottuk ki a káreset helyszínére, a beavatkozásban résztvevő tűzoltók, mentőszolgálati dolgozók és rendőrök ellátására.

Az elsőként kiérkező tűzoltó egység (ami természetesen bicskei volt)  a teljes mentési feladat lezárása után utolsóként hagyta el a kárhelyszínt, éjszaka fél kettő után érkezett vissza az állomáshelyére, ez mintegy 11 órás beavatkozást jelentett!

A beavatkozás után a mai nap is tartogatott feladatokat az állományunk számára. A beavatkozásban részt vevő gépjárművek, technikai eszközök és védőfelszerelések tisztítását és karbantartását végeztük a mai napon. Nagy mennyiségű port és egyéb szennyeződéseket kellett eltávolítanunk. Ezt a mai napon az önkéntes és a szolgálatot ellátó állományunk végezte el.

A beavatkozás során hasznos tapasztalatokra tettünk szert, elsősorban a hasonló tömeges és komplex káreset felszámolásával kapcsolatban. A megszerzett tapasztalatokat a képzési - továbbképzési rendszerünkbe és a műszaki fejlesztési terveinkbe beépítjük.

A beavatkozás során megtapasztaltuk, hogy...

- Szükséges egy akkumulátoros kombinált feszítő - vágó eszköz beszerzése (a jelenlegi kölcsön eszköz helyett) a hozzá kapcsolódó, kompatibilis akkumulátoros kézi szerszámokkal (szablyafűrész, gyorsdaraboló) egyetemben

- Könnyebb és szabadabb mozgást biztosító és a láthatóságot növelő tűzoltó védőruhák beszerzése, a meglévő 10-15 éves védőruhák cseréje

- Könnyebb és jobb súlyelosztással rendelkező, jól láthatósági tűzoltó védősisakok beszerzése

- Vízszállító gépjármű málházatának és a Pálya szerrel történő együtt használhatóság fejlesztése

- Hordozható és könnyen telepíthető világító eszközök beszerzése

- Hasznos lenne az autópályán történő beavatkozásokkal kapcsolatos ismeretanyag összegyűjtésére és szakmai napok keretén belül, további tűzoltóságokkal és beavatkozó szervezetekkel történő megosztására

A tűzoltóság a fenti fejlesztésekhez keres támogatókat."

Forrás: https://www.facebook.com/tuzoltosagbicske

Én kérek elnézést a főutcán elkövetett festés miatt, amire nem hívtak rendőrt.

A sárga vonalra gondolok, amit a kátyúba, a sóderre, az aszfalt púpra sikerült felfesteni.

Valaki szóljon már érte, lehetőleg még ne az OLAF-nak, hogy az uniós forrást így költik hazánkban.

Az a sárga vonal az út szegélye és a vonal közé kényszeríti (kényszerítené) a kerékpárost, ami így nem biztonságosabb közlekedést jelent, hanem éppen az ellenkezőjét.

A buszmegállóban konkrétan balesetveszélyes kátyúk vannak a burkolaton, legalább most már piros színnel.

Nem szégyelli magát az önkormányzat, hogy ilyen munkához adja a nevét és a pénzt? 

A Krisztina bútorbolt előtt a kapubejáró kimosódott zúzott köve takarja be a kátyút, ahol biztonságos kerékpározásról szól a propaganda, de hasonló a közjegyző előtti állapot is.

A kipipáljuk, ez is megvan mentalitás már fellelhető volt 2017-ben is, amikor a régi Budai úton a gyakorlatilag elporladt burkolatra festették fel a kerékpárosnyom piktogramjait. 

Sebaj, eltelt a fenntartási időszak, már a jel sem látszik, és helyenként burkolat is csak nyomokban.

Szeretném jelezni, hogy a KRESZ szerint a kerékpársávot tábla is jelzi, ami sosem volt a főutcán a sárga vonal mellett, vagyis szabadon választott az útburkolati jel kerékpársávként való használata, de tökéletesen megfelel a KRESZ szerinti megállási és várakozási tilalomnak.  Egy táblát kihelyeztek a 69-es számú ház magasságában. Egy másikat  a túloldalon.  Valószínűleg azért van befordítva mindkettő, mert még nem lépett hatályba a tábla által jelzett rendelkezés. (A képet nem az Olvasónk küldte, helytörténetünk első főutcai Kerékpársáv tábláját magam fotóztam, mert így már nem sokáig lehet látni - a szerk.) 334957208_1611018399412932_4520015266977372930_n.jpg

 

Ezzel szemben az új körforgalmat sok autós elképesztően használja, pl szembe a forgalommal rövidít a városközpont felé, megszokásból. 

Az bicskei önkormányzat vezetése értesülésünk szerint többször kérte már írásban a Magyar Közút Nonprofit Zrt. vezetőségét a Szent István út felújítására.

Ezt azért fontos leírni, mert több ízben vetettük fel a Bicskei Szó hasábjain, hogy alapból mekkora égés az út minősége és emnnyire erős a kontraszt, amikor nagy nevű kerékpárversenyek érintik ezt a szakaszt.

Nem tudjuk, hogy legutóbb milyen választ kapottt az önkormányzat.  Korábban előfordulhatott, hogy pénzhiányra hivatkozott a Közút.

Mert egyéb okkal az állapotnak a fennállása tényleg nem indokolható.   

Itt lenne az ideje a Szent István út újjáépítésének.  

    

Nőnapra, a virágcsokrok mellé

Címkék: nőnap

2023.03.08. 00:01

Garri Kaszparov 1989-ben egy interjúban azt találta mondani, hogy a nők természetesen gyengék a sakkban, és kötelességük a férjük támogatása. Polgár Judit, az akkor  26 éves magyar nő 2002-ben legyőzte egy gyorsasági sakkmeccsen, és rajta keresztül az összes világbajnokot. Polgár Judit akkor azt mondta:

′Győzni jó volt, győzni azokkal a férfiakkal szemben, akik nem hittek bennem, még jobb volt, de oly sok nő inspirációjaként szolgáltam, ez a legnagyobb elégedettségem." 

„A hatvanas évek elején Fischer azzal dicsekedett, hogy bármelyik női sakkjátékost megveri egy bábú fórral. Szerintem ez csak dicsekvés volt. Mégis megmutatja, hogyan kezelte a férfi játékosok többsége a nőket” – mesélte később Kaszparov.

„Egyszer Polgár [Judit] legyőzött, számomra ez nem volt nemi kérdés alapvetően, hanem arról szólt, hogy egy sakkozóval játszom, aki tizedik a világranglistán. Polgárnak különös stílusa volt, nagyon agresszív. Lenyűgözött. Mindenki tudta, hogy egy játék Polgárral, azt jelenti, hogy egy kollégával játszol, aki a szupernagymesterek elit klubjának tagja, és emiatt nagyon komoly hozzáállást igényel.”

136447301_10157318087686268_6141818170741443473_o.jpg

Érdekes, hogy szinte érzelmi viharokat kavartak azok a kerékpáros útburkolati jelekről készült felvételeink, amik a Bocskai-Kisfaludy utcákban tegnap készültek.    

 

Szerény véleményem szerint,  ha kerékpárosoknak, pl. turistáknak  javasolt kerékpáros irány alakul ki egy településen, ami a régi terv szerint Bicskén pl. összeköti a Nagyállomást a Lidl magasságában induló kerékpárúttal, ami a KRESZ szerint nem is kerékpárút, akkor azt illik jelezni akár az útburkolaton. 

Egyik szerepe, hogy irányt mutat azoknak, akik még nem jártak itt és térkép alapján indulnak el.  De akkor sem lenne ártalmas senkire, nem bántana senkit és nem harapna,  ha nem lenne semmi jelentősége. Mivel forgalmas, megannyi "nem turista", hanem "funkcionális", helyi kerékpáros által használt szakaszokról van szó, ezért is jó lehet.  

(A játszótérre is kiírják, hogy csak szülői felügyelettel lehet használni. Végül senki nem nézi, hogy melyik gyerek kivel van ott.   A fenntartó ezt a saját maga védelmében teszi ott is. Itt a fenntartó részéről az is cél (a Bocskai is kész lett, szélesedik a Kossuth utca, a Nagyállomás körül is sokkal jobb utak lesznek, csak idő kérdése), hogy szó ne érhesse a városháza elejét, ha pl. baleset történik. Mert hogyan védené magát egy kártérítési perben az önk., amikor a biztosító a fizetés terhét abszurd módon át akarná hárítani az önkormányzatra, szóval hogyan venné ki magát, ha az önk. még azzal  sem tudna érvelni, hogy de hiszen a közlekedők védelmében jeleztük az utat?!   

 

Bicske felkerül(t) a kerékpáros térképre, hogy az itteni kerékpáros közlekedőkről ne is szóljunk. Nem "tehetjük" meg, hogy az útvonalat nem "jelöljük" útburkolati jellel. Érthető, helyes lépés. 

Akkor is, ha mindenki tudja, hogy önmagában ez kevés ebben az alja közlekedési morálban és természetesen nem jelenthet fizikai védelmet. 

 Olvasható, hogy sokan írják: miért nem épül inkább utcaburkolat  itt és ott? 

Vegyük figyelembe, hogy megjavítottak rossz szakaszokat, szélesebb lett a Kossuth utca is és jelölve lett, a Kisfaludy rövid szakaszán is útburkolati jel kellett és ott van a Bocskai utca új burkolata is. A Nagyállomás előtti és körüli utakról nem szólva. 

(Ezzel csak az a probléma, hogy ezt nem kampányszerűen kellene csinálni (mindenki így végezte), hanem a testület azért testület, hogy beossza magának: ebben a ciklusban ebben a sorrendben ezeket az utcákat fogjuk felújítani. Ettől csak kivételes esetekben térhetnének el, bizonyos rögzített, nyilvánossá tett okokból. A tervet azonnal nyilvánosságra kellene hozni. Ez lenne a tisztességesebb a lakossággal szemben.)  

Visszatérve: főleg egy olyan városban szükséges ez a jelzés, ahol az autókkal-motorokkal való városhatáron belüli száguldozás évtizedes,  egyre erősődő hagyomány.  A stílus itt az, hogy nem baj, ha valaki nem tanult/tud vezetni,  ő úgy tesz, mintha tudna, jó hangos a kocsi, okádhatja a füstöt és semmibe vehet mindenkit, mert egyedül csak ő létezik  és például elébe vág vagy letolja az útról a kerékpárost vagy bárkit, akit lehet. 

Személyesen engem egyáltalán nem zavar ez az útburkolati jel. Sem nem vöröscsillag, sem nem horogkereszt.

Tudom, hogy van olyan közlekedő, akinek a hozzáállásán ez nem változtat. A magyar közlekedési “kultúra” kiváló makettje annak, amivé a magyar társadalmat tették.   

És fizikai védelmet nyilván nem jelent a jel, de mégis van valami halvány reménysugár arra nézvést, hogy jobban figyel a bicós és az autós is. Sokan vagyunk olyanok is, akik vigyáznak magukra, vigyáznak egymásra, hogy mindenki hazaérjen. Sokan vagyunk, akik rendőrnek, mentőnek, tűzoltónak nem akarnak munkát adni.

Ha nekem még felsős gyerekeim lennének, akik ma már régen felnőttek, tudnám, hogy merre járnak és miért, biztos, hogy azon lennék, hogy részesítsék előnyben a "jelzett" szakaszokat. Mert ha már választhat egy aggódó fater, hogy jelzett vagy jelzettlen, akkor inkább a jelzett, talán-talán védettebb út.    

Találkoztam olyan véleménnyel, hogy miért festik az utakat, miért nem javítják? Ismétlem: a Kossuth utcát kiszélesítették. Ez szuper. A Bocskai utca régen várt új burkolata elkészült. A Nagyállomás előtt és körül új utak épültek és épülnek. Sokáig tart. Ez zavaró. De akkor is. Felépült egy híd is: egy kör bezárult.  Ennek igénye már kb. 35 éve megfogalmazódott az itteniekben és adja is magát.  

Mindegyik fejlesztés felvet 600 problémát és kérdést. De ez nem jelenti azt, hogy nem tettünk egy tyúklépést jó irányba.     

Elmondtam ezt az egészet egy kerékpárosnak, aki autós is. Ahogyan a kerékpárosok és gyalogosok többsége is autós. Nem értem, hogy a közlekedők között is miért kell ezt az egymásra haragvó, utálkozó   megosztást végezni.         

A magyar jogrend nem csak elválasztott kerékpárutat ismer, hanem egyéb formákat is, ami inkább figyelemfelhívó a közlekedés ÖSSZES  résztvevőjének.

Ezeket elsősorban ott használják, ahol vagy a kerékpárosforgalom, vagy a közúti forgalom kisebb, vagy az útviszonyok nem teszik lehetővé az elválasztott kerékpáros lehetőségét.

Igen, a jelenleg folyó kivitelezés részben azt a célt szolgálja, hogy az Etyek-Tarján utat összekapcsolja a vasúttal, ez lehetővé teszi pl. Bicske vasúti-kerékpáros elérhetőségét.

Másrészt ez kijelölt útvonal a város nagyobb forgalmú útjai mentén a kerékpáros közlekedésnek, kapcsolódnak  hozzá intézmények és más forgalmas egységek, amit kerékpáron is meg szoktunk közelíteni. 

Van, amikor kerékpárút fedőnévvel szilárd burkolat építhető.  Van, amikor egész egyszerűen a helyi kerékpározás biztonságossá tétele és ezzel annak terjesztése a cél.

A nagy vihogás, persze, lehet, hogy nem konkrétan az útfelfestésnek szól, hanem abból a hülyének nézésből van elege már az embereknek, amit ez szimbolizál, hogy látszattevékenységek, átgondolatlan dolgok történnek és ezek vannak előadva hatalmas "beruházásnak".

Meglehet, hogy annyira eljátszotta már a bizalmat a rendkívül átlászó  patyomkin-politika, hogy már-már  az alapvetően hasznos, de kicsit is kikezdhető dolgokra is azonnal lecsap a kritikus közvélemény. Ebben viszont az a jó, hogy nem vagyunk közönyesek és mégis csak úgy néz ki, mintha érdekelne minket, mi zajlik körülöttünk. 

És ha még jobban is körülnéznénk....

Krajczár Gyula emlékére

Címkék: gyász

2023.03.05. 16:01

Krajczár Gyula búcsúztatójá 2023. március 14-én  11 órakor kezdődik a református temetőben. 

-2496945255414286495.jpg 

Néhány napja megtörtént a sokadik baleset az óbarki átjárónál.

Egy könnyű sérült.  Felépülést kívánunk. Elsőbbségadás elmulasztása - legjobb tudomásunk szerint. 

Ha Bicske és a környéke képtelen kilobbizni, kiérdemelni stb. Bicske második körforgalmát a főútvonalon több mint egy évtizede, akkor lenne még két célravezető megoldás - ha már a közlekedők egy része  nem tartja be a KRESZT-t.

Mert itt nem elég a közlekedőkre, fenntartóra, a kezelőre mutatni és azt mondani, hogy nem tehetünk semmit. Ajánljuk az országgyűlési képviselő, a polgármester és az önkormányzati képviselők figyelmébe.

Az egyik lehetőség egy lámpás kereszteződés - mint a közeli példaként -, az 1-es főút Tatabánya-Tarján csomópontjában működik. Érdekes módon csökkentek az ottani balesetek vagyis biztonságosabb lett.

Előnye, erre kevesen gondolnak, hogy kék lámpával, megkülönböztetett jelzéssel is át lehet haladni vonuláskor anélkül, hogy a sebességet csökkenteni kellene. Nem fogják fekvő rendőrnek érezni a körforgalmat ott, ahol lehetne száguldani, amikor minden másodperc számít és emberi életek múlhatnak rajta. Nem kell újra felgyorsulniuk a lassulás után pl. a nagy tömegű tűzoltó szerkocsival vagy  akár egy mentőautóval. És ha már itt tartunk, a rendőrautókat se hagyjuk ki.  

A másik megoldás kicsit drasztikusabb. Jobbról-balról egy-egy fix, akár táblával is előre jelzett  traffipax mint Németországban. A büntetés bevétel fele ott a településé. Itt is lehetne így. A másik fele az államé. Mondhatni, egyik fele az államé, másik fele a helyi államé.  Az biztos, hogy a 3-4 alkalom után már nem mennek annyira gyorsan, akik értik a csíziót, korrigálni tudnak, csökken a balesetek száma  és a kék lámpások vonulásait sem akasztja.

 

A Fejérvíz ZRt. Ügyfélszolgálathoz fordultunk, mert olvasónk levelében megírta a túlfizetésével kapcsolatos problémáját.

“Nem hagy azóta sem nyugodni, hogy mennyi embernek maradhatott benn a pénze a Fejérvíz-nél.

Csekkes vagyok. Vagyis az az ember, aki szereti látni, hogy mikor mit fizet be. Nem szeretem amikor különböző cégek vonják le a befizetni valókat a számlámról és azt sem, ha csak online számlát hajlandóak kiállítani. Nekem, akinek kb 25 éves koráig még saját számítógépe sem volt, túl átláthatatlan ez a világ és ezért bizalmatlanná tesz.

A napokban rendeztem a csekkeket, talán egyes nagyvállalatoknak sem barátja az elektronizált rendszer. Ugyanis, kaptam négy azonnal fizetendő csekket, olyan időszakra, amiről az előzőekben (úgy gondoltam, hogy túlfizetés miatt) már érkezett nullás sárga követelés (csekk). Ezen felbuzdulva ültem neki a ház összes befizetni valójának átnézéséhez. És gyöngyszemre találtam. Gyöngyszem, de nem nekem. A FEJÉRVÍZ tavalyi elszámoló csekkje (2022.10.25) túlfizetést mutatott. Nem is kis összeget. Azonban a soron következő befizetés követelések, ugyanúgy folytatódtak, mintha mi sem történt volna. Azaz, ugyanúgy érkeztek a havi átalány befizetésére kiállított csekkek.

Ennek ez az oka: 

Csekkes fizetési mód esetén az 5000Ft alatti túlfizetést a Felhasználó külön kérésére az ügyfélszolgálatokon visszafizetjük. Ha túlfizetés mértéke meghaladja az 5000Ft-ot akkor a Felhasználónak az elszámoló számla keltét követően 30 napon belül van módja a túlfizetés visszaigénylésére. Amennyiben 5000Ft feletti túlfizetését visszaigényli, és igényének jogosságát megállapítjuk, akkor a visszafizetést…….”

(Az  idézet rész miért nem jelenik meg számos hivatalos felületen pl. az önkormányzat lapjában/honlapján/tévéjében? Tudtommal az önkormányzat politikai alapon delegált valakit szép pénzért a Fejérvíz kuratóriumába. A szóban forgó  illetékesnek a képviseleti demokráciában hogy-hogy nem jut eszébe a széleskörű tájékoztatási kampány szükségessége az érdekképviselet jegyében pl. Senkinek ne maradjon bent pénze! munkacímen?! - a szerk.)       

Olvasónk így folytatja: 

"Nem értem, hogy a Fejérvíz, miért nem tudja hasonlóan, mint más szolgáltatók a következő csekkekkel elszámolni a túlfizetéseket! Általában, nyugdíjasok és számítógéppel nem rendelkező vagy egyáltalán számítógépet nem használó fogyasztók fizetnek csekken közműveket és szolgáltatásokat. Bár a tájékoztatás egyértelmű, mégis úgy gondolom, hogy a túlfizetésekből származó bevételeket nincs joga senkinek megtartani. Mint ahogy az alul számlázott fogyasztásokat is behajtja minden cég, ugyanúgy a túlfizetéseket is mindenkinek vissza kellene juttatni!

Egy barátnőnek is elmeséltem, hogy mire bukkantam. Ő is csekkes befizető és neki is túlfizetése volt. Nem kevés. Egyből be is ment személyesen az ügyfélszolgálatra. Bár 30 napon túli volt, mégis szerencséje volt és visszakapta a túlfizetését. Mindenkinek azt javaslom, hogy járjon hasonlóan el! Nézze meg az elszámolót és, amennyiben követelése van, igyekezzen azt érvényesíteni."

Saját megjegyzésem, hogy majdnem minden közműdíjat csoportos beszedési megbízással intézek több mint egy évtizede. Kényelmes, gondom nincs vele, minden átlátható, ellenőrizhető. Azt viszont nem tartom korrektnek, hogy a túlfizetés automatikus, kérés nélküli visszaadásához bárki bármilyen feltételt szabhat. Semmilyen  befizetési mód esetén nem sportszerű, hogy aki így fizet, megkapja a túlfizetést, aki meg úgy fizet, az csak akkor, ha kéri. Aki csekken fizet, ezért csekkolja a helyzetet. Igaz, túl van már a 30 napon, de legalább felkészül a tapasztalattal a következő évre.       

A Bicskei Szó írásban fordult a Fejérvíz ZRt. Ügyfélszolgálatához. Kaposvári Zsuzsanna gazdasági főosztályvezető szíves válasza két órán belül megérkezett.   

 

"A levélben feltett kérdéskörre az alábbiakról tájékoztatjuk.

A Fejérvíz ZRt. hatályos üzletszabályzatát a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal hagyta jó, az abban foglaltak összhangban állnak a 2011. évi CCIX víziközmű törvénnyel és az 58/2013. (II.27.) Kormányrendelettel. Működésünket az illetékes hatóságok folyamatosan ellenőrzik.

Az 58/2013. (II.27.) Kormányrendelet 65 . §  (12)  rögzíti, hogy ha az elszámolást követően a felhasználó számára visszatérítés jár az összeget a víziközmű-szolgáltató a felhasználó technikai számláján jóváírja, és azzal a soron következő számla -a Fejérvíznél ez a következő elszámoló számlát jelenti- összegét csökkenti.  Ha a megtérítendő összeg az 5000 forintot meghaladja, a felhasználó kérésére a visszatérítendő összeget a víziközmű-szolgáltató a visszatérítési igény elismerését vagy megállapítását követő 8 napon belül készpénz kifizetéssel vagy a jogosult által meghatározott fizetési számlára történő átutalással teljesíti. A túlfizetést tehát a jogszabály alapján a folyószámlán rögzítjük, a soron következő elszámoló számlából levonjuk, vagy kérésre visszaküldjük, visszautaljuk.

Társaságunknál a csoportos beszedési megbízással rendelkezők részére automatikusan visszautalásra kerül a túlfizetés -bármekkora összegű legyen- , a csekken fizetők részére a jogszabályban előírtakat alkalmazzuk.

A tizenkettő havonként készülő elszámoló számlák közötti időszakban 11 db részszámlát bocsátunk ki. A részszámlában elszámolt fogyasztás alapja (ha erről a felek külön nem állapodtak meg) az előző elszámolt 12 hónap átlagfogyasztásából a részszámlában elszámolt időszakra számított mennyiség. A részszámlákat csomagokban  küldjük ki a felhasználóknak.  Természetesen, ha a felhasználónak túlfizetése van és ezzel a túlfizetéssel részszámlát szeretne kiegyenlíteni, akkor jelzésére összevezetjük a túlfizetést a fizetendő részszámla összegével, ekkor nem kell befizetnie az érintett részszámlát.

Az elektronikus számlát társaságunk is előnyben részesíti, hiszen nem csak kényelmes, de környezetbarát, gyors és bárhonnan elérhető. Csoportos beszedési megbízással kombinálva a felhasználót mentesíti a határidők figyelése és a postai sorban állás alól.

Bármely további kérdés esetén állok szíves rendelkezésére."

 

Ma este a Nagy Károly Városi Könyvtárban elhangzott előadás után, a "kérdések óráját" azzal kellett kezdjem, szinte belevágva Szolnoki Tamás, a Szülőföldünk helytörténeti klub vezetőjének szavába, hogy  én ennyire összeszedett, részletekbe menő, sok emberrel való beszélgetést, mélyinterjút megkövetelő   helytörténeti előadást, (ezt ott nem mondtam: ami ráadásul engem is nagyon érdekel, hiszen apai ágon a felmenőim parasztok, földművesek, szőlőművesek, kisgazdák voltak)  - még nem hallottam.

332751345_900846531204915_6550947751870252337_n.jpg

Szegedi Mónika tartotta az előadást, akinek elmondtam, hogy szakdolgozat  ízű, alapos munka ez szerintem, ami kevéssé hivatkozik más művekre és nem is másol, nem ismétel, hanem olyan hivatkozási alap lesz ez az alapmű, ami fontos az utókor számára. Kérdeztem, lesz-e belőle valami, ami több mint előadás. Egy helyi könyv.  Szegedi Mónika legalább három éve dolgozik ezen mindennapi munkája mellett. Azt gondoltam elsőre, hogy egyetemista. Történész vagy néprajzos. Nem. Dolgozik.  A Bicskei Református Egyházközség lelkészei és tagjai sokat segítettek munkájában. Évek óta járt a tanúkhoz, a leszármazottakhoz azért, hogy drámájukat elmondassa velük. Komlós Lajos mérnök úr mellettem ült. Az egyik dráma az ő családjukat érintette. Arra gondolok, ha ezt az előadó most nem tette volna meg, akkor 20-30 év múlva már nem talált volna élő tanút, mert a mai idősek, a mai beszélők  az akkori gyerekek, akik beszélni tudtak. 

A huszonéves kutató szívből, átéléssel beszélt, néha elcsukló hangon. A paraszti munka nagy tisztelője. Nem a politika érdekli, hanem a sorsok, amik sajnos összefüggenek ezzel.       

    

Az előadás után sokan beszélgették még a Könyvtárban hosszú ideig. Sőt, még az előadás alatt figyelmébe ajánlottak eseteket, akiket érdemes lenne megkeresni.  Kérdésemre elmondta, hogy fiatal felnőttként hallott-látott  egy parasztbácsit a Duna TV műsorán, aki az életükről, a sorsáról beszél.  Ez alakította ki ezt az érdeklődését. Dolgozik, már nem tanul, ez nem szakdolgozat, nem is kiadói megrendelés,  munkáját teljesen önzetlenül végzi. (Amikor beszélgettünk, azt mondtam, hogy riportomat elküldöm egyeztetésre, hogy lássa. Remélem, elnézi nekem, hogy ez a dicsérő szó egyszerűen megjelenik a legfiatalabb bicskei helytörténészről. Mert ez még nem az a riport. Amikor majd azt készítjük, amit megbeszéltünk, azt természetesen egyeztetjük.)     

Krajczár Gyuszi bácsi és Borbély Jóska bácsi kedves feleségeikkel, Matild nénivel és Kati nénivel 7 év különbséggel kezdték tanári pályájukat Bicskén. Gyuszi bácsiék első tanéve az 1957/58-as volt, Jóska bácsiék 1964-ben kezdték meg tanítást. 

332855963_1385224765581817_14385764133858177_n.jpg

1971-től földszinti szomszédok lettek a Petőfi Sándor téri "tanár-házban". (Gyuszi bácsiék első otthona a Sarlós házban volt a Kossuth utcában, a második a mai Prohászka utcában.) 

A Borbély házaspárt mélyen megrázta Gyuszi bácsi halála. "Mintha a szívemet tépték volna ki" - mondta Borbély József. Tudtam, hogy ez nem lehet másképpen. Náluk is kifejeztem részvétem, ahogy a családnak szokás.  Mint elmondták, néhány nappal halála előtt tett náluk látogatást  a barát, a szomszéd, a kolléga. Akit nagyon szerettek, tiszteltek. Azt is hallottam ma este tőlük, hogy idős korodban tudod meg, ki a barát.  Eredetileg azért kaptam meghívást a Borbély házaspártól, hogy közölném-e Jóska bácsi megemlékező sorait. Részemről a megtiszteltetés - hangzott a válaszom és nem kellett rám sokat várni. 

bj1_1.jpg

Találkoztam egy nagyon szép, különleges képpel. Montázs, amin a kb. 38 éves Gyuszi bácsiról is szerepel egy portré részlete egy gőzmozdony kereke és sínek mellett.  De ennél még érdekesebb, hogy ezt a képet 50 éve kiállították a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Rónay László tanár úr, az irodalomtörténész már nem Bicskén, hanem  Budapesten dolgozott neves helyeken 1973 körül.     A PIM-ben Dosztojevszkij kiállítás készült. Fotók kellettek. Akár montázsok. Rónay László a fotóművészettel is foglalkozó Borbély József kollégáját ajánlotta a szervezőknek, akik fel is kérték a munkára. Három képet állított ki ott és akkor. Az egyiken barátja, kollégája és szomszédja, a fiatal  Krajczár Gyula. A képről nem tudom, hogy mikor készült, de Gyuszi bácsi a képen nem lehet idősebb mint 37, esetleg 38 éves.

bj2_1.jpg

Kérdezték, dolgozom-e még a Bicskei Újságnak. Elmondtam, hogy már régen nem. Kérdezték, hogyan teremthetnek kapcsolatot a lappal, elmondtam, hogy legjobb lesz a polgármester segítségét kérni, de mielőbb, ugyanis figyelmükbe ajánlottam, hogy nem tudom, mikor van a lapzárta. De abban biztos vagyok, hogy hosszan méltatják majd Gyuszi bácsi munkásságát. Elmondtam a fotóval kapcsolatban, hogy egy szerkesztő  azonnal lecsapna rá és a lap hátsó borítóján közölné képaláírással vagy a levéllel, mert fekvő állású, kiváló kép. Ha álló lenne, mehetne a címlapra. Elmondtam, hogy az ott elolvasott megemlékezésnek azért lenne nagyon jó helye a Bicskei Újságban, mert az sokkal több helyre eljut, mint az én posztom itt a blogon. Azt is megígértem, hogy mindezt a polgármester szíves figyelmébe fogom ajánlani levelemben. Mivel Jóska bácsiék nem neteznek, kinyomtattam Bárányos József igazgató emlékező sorait, Ervin barátom és a saját tisztelgésem is. Ezeket Kati néni úgy olvasta fel távozásom után Jóska bácsinak, mert neki sajnos nem jó a szeme. 

bj3.jpg

     

„Ötven,

jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -

halottjaim is itt-ott, egyre többen -

jaj, ötven éve tündököl fölöttem

ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,

ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét”

 

Ki tudja már, mikor s hol találkoztunk először, nem is érdekes, mert ki emlékszik mikor látta először nagyapját? Úgy kúsztál be életünkbe, mint húsvét tájt a jó idő és most arra eszmélünk már nem vagy itt.

Amikor negyedikben szokásosan mi is új osztályfőnököt kaptunk aki aztán egész felső tagozatban végigkísért, a csodálatos Matild nénit akivel együtt megkaptunk Téged a férjét ráadásként, először talán az osztálykirándulásunkon, ahol Szabó Gyurka bácsival vezettetek korokon át a nehézszagú olajos padlós Ikarus busszal, s ha ennek a cammogó busznak szárnya nem is volt, de tízéves gyermeki képzeletünk szárnyakat kapott, repdesve szívtuk magunkba mindazt, ami Neked oly magától értetődő volt, a kultúrát, a történelmet, a természetet, a hazaszeretet.

Nem mindig értettük miért kell egy székesegyházban csendben annyit nézelődni, amikor már rég a várban rohangálhatnánk, aztán kedvünkre rohangálhattunk persze. A tőled kapott Kéktúra füzetbe gyűltek a bélyegzők az ország számos pontjáról, kirándulásról kirándulásra, nagy adósságom, hogy nem minden oldal telt még be.

Abban az időben készült a Másfélmillió lépés film is, amit mások csak a tévén keresztül kaptak, nekünk eleven valóság lett Veled, több volt mint másfélmillió lépés. (Most, hogy jobban belegondolok, a készítők

Rockenbauer Zoltán vagy Sinkó László egy-két év különbséggel a kortársaid és milyen rég nincsenek velünk. )

Aztán jöttek a zánkai táborozások, amiről akkor nem is tudtuk, hogy neked is köszönhetjük, hogy a bicskei gyerekeknek saját tábora lett. 

285187780_10216575130649900_2651152530166839746_n.jpg

285269687_10216575135370018_7597303981509753032_n.jpg

 

A Balatonnál akkor is jól éreztük volna magunkat ha egész álló nap pancsolhatunk, de mindig szerveztél pár kirándulást és senki de senki nem szipogott, hogy jaj minek, a zsibongó gyerekhad tudta, hogy megint valami izgalmas jókedvű dolog lesz. Vonattal menni Badacsonyba. a parton hagyni a papucsos törölközős tömeget, szívni az erdő illatát. Máskor busszal Tihanyba, bejárni annak is zegét-zugát, még gyerekfejjel is meghatottan állni a kilencszáz éves sír fölött hol I. András király alussza örök álmát. Aztán a tanúhegyeket sorra meghódítani. Ami kevés akkor kimaradt azt bepótoltam később, már magam. Mert ezt a szerelmet is sikerült ránk ragasztani.

Zánkán mindig eufórikus volt, de hát ez évente csak egyszer adatott, ezért legjobban a túraszakkört szerettük. Legtöbbünk családjában nem volt szokás az erdőjárás, a falusi ember mindenhova okkal ment, s immár nem kellett fát vágni, így szüleinknek a munka mellett elég volt a kertben és a szőlőben töltött idő, de emlékszem milyen sóvárogtatva vonzott a misztikus erdő, a várak és tábortüzek kalandja. Minden kirándulás egy beteljesülő álom volt. A minap, most februárban feleségemmel kirándultunk egy rövidet a Normafától a Hárs-hegyig. Aztán busszal, villamossal mentünk haza budai otthonunkig és ezek a régi idők jártak az eszemben, amikor kisdiákként fedeztük fel az ismeretlen Budát, a Hegyvidék különös hangulatú házait, ahol Jókai alkotott, a fogaskerekűt, a hűvösvölgyi villamost, a remizt - ahol Ságvári járt - és persze, az Árpád-kilátót vagy a Hármashatár-hegyet. 

Peregnek a képek, bejártuk ami elérhető távolságra volt a Vértestől a Duna-zugig, Mennyi minden belefért egy rövid téli napba is: busszal, vonattal. Térdig jártunk a hóban a Nagy-Gerecse tetején, eltévedtünk kicsit, katonai bázisba botlottunk meg is szeppentünk, mert szovjet kiskatona cigit kért, persze hogy is lett volna, Rád mutatott – On tózse nye kurity?

Az iskolában kialakult jó tanulóságon alapuló hierarchia szövete szétfoszlott, a tornasor végén kullogó vékonydongájú diák is lehetett vezető, ha a térképpel már elboldogult, a felfesett jelzésekre és egymásra mindenki egyformán figyelt. A bukdácsoló diákból hős lehetett, mert kézzel törte a vastagabb gallyakat a tűzhöz. Nemigen kellett fegyelmezzél, mert a túrákon részt venni kitüntetésnek számított, noha nem volt feltételhez kötve, leginkább egymást fegyelmeztük ha valaki óvatlan vétett volna a természetjárás írott vagy íratlan szabályai ellen. Rang volt ott lenni. 

A túrákon nem volt rossz gyerek.

Nem számított az előélet erre mindig ügyeltél. Ahogy az egyik legemlékezetesebb sikerünket is az hozta, hogy a természetjáró úttörők országos versenyére való felkészítésünket is egykori „rossz gyerekre” immár szakmunkásként dolgozó volt tanítványodra bíztad. Állítólag az egész tanári kar teljes megrökönyödésére.

Keller Pityuval elengednéd őket, nem gondolod komolyan Gyuszi? Pedig komolyan gondoltad, mert Te nem csak a „rossz tanulót” láttad benne, hanem a szenvedélyes természetjárót. Ez a bizalom szárnyakat adott Pityunak, heteken át gyakorolt velünk a régi suli előtti parkban fától-fáig kellett a tájolót használva eljutnunk az úton, amit bemért nekünk előre. A megyei versenyt simán nyertük.

Majd jött sokunk nagy élménye az első hosszabb teljesítmény túránk a Gerecse 50, aminek ötven kilométeres távját a sok felkészítő túra után nyolc és fél óra alatt sikerült teljesítenünk, azt hiszem azóta sem volt ilyen jó időm, mint akkor 12 évesen! Furcsálltuk, hogy a sok gyakorló túra után erre már Pertl Jóska bával nem jöttetek velünk, „menjetek csak fiatalok, a rohanás már nem nekünk való (nevetés)”, azóta megértettük ezt is. 

Úgy emlékszem a kirándulásokon mindenről lehetett beszélni ami bennünket foglalkoztatott, gyakran olvasmányainkról is, hisz kár tagadni imponálni szerettünk volna. Olvasd el az Erdély aranykorát, élvezni fogod, hangzott az ajánlás és élveztem is. Téged az sem hozott zavarba, amikor Toncsi barátom feldobta a témát, Csoóri Sándorról kérdezett és kényszerű szilenciumáról.  Ezt is csak utólag tudom milyen kényes téma volt és milyen nehéz lehetett akkor ott egy 13 évesnek jó és igaz választ adni, de a beszélgetés konkluziója az volt, hogy jók az írásai.

Nem lehet máshogy mondani, mai fogalmaink szerint flow-ban voltunk amit ezalatt tanultunk készség szinten egész életünkben elkísér, még Csíkszentmihályi papírra sem vetette, Te már ösztönösen alkalmaztad ezt. Ahogy a professzor többször is hangsúlyozta a flow-érzés feltétele, hogy az ember képességein (kompetenciái) és cselekvése (preferenciái) összhangban legyenek.

Bizony összhangban voltak, de nem csak nekünk a volt-gyerekeknek hanem érzésem szerint Neked is.

Gyuszi bácsinál elmaradhatatlan volt a térképtáska, a vasalt flanel ing, a diszkrét, de egyértelmű arcszesz kontra a mai hiper-szuper technikai túraruházatok. Azt gondoljuk, kellene egy térképen is jelölt pad vagy pihenő a Vértesben vagy akár Vitánynál vagy bárhol Bicske körül, a Hegyikastélynál vagy éppen Vasztély és Tarján között a bringaúton,  aminek az a neve, hogy Gyuszi bácsi pihenője. Mellette emléktúra Vitányba vagy a Badacsonyba stb. Esetleg bicskei természetjárók kiváló névadója lehet.    

A mi túráink katartikus pontja mindig az volt mikor valami szép helyen, hegycsúcson, várrom ormán vagy kilátó ponton letáboroztunk. Te mit sem törődve a zsibongó gyermekhaddal, kikapcsolva minden terhet és következő feladatot, rituálészerűen felemelted kezed, tenyered lapját enyhén összehúzott szemöldököd fölé árnyékolóként tartva, szemed acélos színe egybeolvadt az ég kékjével, másik kezed csípőn, forogtál körbe, amennyire lehetett és  ilyenkor azt éreztük a természet is mosolyog, ahogy azt mondogatod a tájban gyönyörködve, hogy: Pazar!

Amit mi mindig cinkos összekacsintással vártunk és megannyiszor hátad mögött utánoztunk is, Pazar! És nem csak akkor, azóta is. Nincs jobb szó a gyönyörú tájakra, amiket lát(t)unk. 

Végtére is megtanultuk, hogy tudni kell megállni, kilépni a ránk osztott szerepből.

A sors nagy ajándéka, hogy az utolsó nyáron ezeket ha csak részben is, de még megköszönhettem Neked, pont Zánkán ahol együtt ünnepelhettük közös meghatottságban az ötvenéves tábort, hála a szervezőknek és a jó barátnak aki magával hívott. Reméltük, hogy szavadon foghatunk és egy kis nosztalgia túrára eljössz velünk, Vitányba vagy a Spitzire. Ha testben nem is, de legtöbbször ott leszel velünk, amikor fenséges csúcsra érünk, bizony szemöldökünk fölé emeljük tenyerünk és gyönyörködve sóhajtjuk, Pazar!

/Legyen utad ahol most jársz, Pazar!/

 

Hertendi Ervin

Mára virradó éjjel távozott közülünk Gyuszi bácsi, a nagyszerű tanáregyéniség, Bicske díszpolgára. 

Ezúton szeretnénk kifejezni részvétünket a gyászoló család tagjainak.

Mindig Gyuszi bácsinak szólítottuk és így emlegettük: Gyuszi bá'.

5-6 éve tanár úrnak szólítottam az utcán összefutva, jó darabon elkísérve és beszélgetve. Ez elköszönéskor volt: pl. boldog új évet kívánok neked, tanár úr. Elkerekedett szemmel, majdnem mérgesen toppantva teremtett le mélyen a szemembe nézve, hogy ő nem tanár úr, mondjam a nevét és kész. Még jó hogy nem igazgató urazom. Elnézést kértem, és kezemet tördelve mondtam, hogy Gyuszi bácsi, mert hogy én a bácsit nem tudtam elhagyni. A következő találkozások alkalmával már viccelődtünk az esettel, hogy jaj, majdnem azt mondtam, hogy tanár úr.         

Valójában az  volt  Tanár Úr. A következetes és igazságos, derűs személyiségből  leginkább a jókedvét, nevetéseit, barátságos és racionalista  voltát őrizzük mi, akik ismerhettük őt. 

Nevéhez fűződik Kósa Dezső bácsi vezetésével és sokak összefogásával a Bicskei Úttörőtábor létrehozása. Ő volt az általános iskola igazgatóhelyettese és egyben létrehozott egy természetjáró kört, ami nagy hatással volt ránk, mert máig tartó barátságokat hozott életünkbe, meghatározta érdeklődésünket, amit esetenként még gyermekeink is örököltek egy kicsit vagy nagyon és biztos vagyok benne, hogy a minden érdek nélkül való hazaszeretetünk is itt, a gyönyörű és izgalmas tájakon erősödött  - ezek az élmények nevelték belénk. Földrajz, történelem, irodalom, természet és környezet megbecsülése, néprajz Róvidebben: jókat és rendszeresen túráztunk a Vértesben, a Gerecsében, a Pilisben, a Budai-hegységben és a Balaton-felvidéken és sokat tanultunk Gyuszi bácsitól, akinek neve egy fogalom lett.    Emlékszem még a tartására, a mozdulataira is, amikor Vérteskozmán jártunk. Egyszer jártunk  ott együtt. A romos, egykor  gyönyörű parasztházak előtt meg-megállva ingatta a fejét, hogy lehet ezt a szépséget az enyészetnek átengedni? Dühös volt. Halk. Döbbent. Mindig eszembe jut ez, amikor évente akár többször is átkerékpározunk a már 80-as évek második felében szépülni kezdett, mára pedig  páratlan Vérteskozmán, aminek a neve nálam  Vérteskincse. Persze, ha Vitány romjai között járok vagy a Fáni-völgyben - akkor az a Vérteskincse - ez egy ilyen hely.       

Hiányozni fogsz Gyuszi bácsi, mondom ezt Hertendi Ervin kéktúrás nevében is. Megbeszéltük évekkel ezelőtt, hogy sétálunk egyet Bicske mellett valahol. A Mogyorós felé. Bánom, hogy elmaradt egy életre. Én tehetek róla. Soha nem lennék olyan jó túraszervező, amilyen Te voltál. Viszont az nagyon jó, hogy találkoztunk Zánkán tavaly nyáron.    

Akkori sorok: 

"Gyuszi bácsi könnyes szemében most örömet és szomorúságot látok egyszerre. Örül, hogy ennyire szép lett  a tábor. Mondhatni pazar. Ezért az örömkönny. A másik pedig az a szomorúság, ami örömökre és egyes küzdelmekre emlékeztetheti, meg aztán amit az  itteni és bicskei lombok között észrevétlenül elhaladt évek miatt érezhet egy 80. életévét már 2015. október 27-én betöltött dolgos tanárember... Akinek egyik tantárgya éppen az irodalom volt.  Ezt olvasom ki tekintetéből és mellesleg arra gondolok, amit tudok: a Badacsony a kedvence. Szerinte onnan nézve van a legszebb színe a Balaton víztükrének." 

Szerintünk is.  

Kezdjük a terület azonosításával, amit egy cég állítólag megvett a várostól, hogy oda naperőmű parkot építsen. 

 

Durván egy háromszög határolta területről beszélünk, aminek alapja a felújított utacska, ami  1-es főútvonal felé tart a Magyarmettel szemben az ősi zsámbéki út nyomdokán - a Galagonyás szőlőhegy irányába. A háromszög egyik szára maga a Szt.László patak, a másik az 1-es főútvonal. A háromszög csúcsa főút  hídja, ami alatt a patak átfolyik. Gyerekkorunkban szerettünk a környékén lenni és Fehér-híd volt a neve, mert a két szegélyt, amire le is lehetett ülni, rendszeresen meszelték, hogy az autósok jobban lássák.  Külön érdekes volt átsétálni a híd alatt a patak mellett, ha az engedte.      

 

A háromszög területén egy nádas, mocsaras ártér, kiváló vízgyűjtő fekszik, amihez hozzátesz “hegyaljai”  elhelyezkedése.        

A polgármester által jegyzett előterjesztés 2. oldalának derekán van egy hivatkozás az anyag végére bemásolt főépítészi levél egy pontjára, miszerint a főépítész Székesfehérvárról nem javasolja a nádas  megszüntetését, mert az a Szt. László-patak élőhelyhez kapcsolódó természetközeli terület.

Egyetértek a főépítésszel. Ahogy ma írta egy barátom pl. a Fertő vagy a Balaton körüli otromba pusztítás miatt: a nádas, a zsombékos az a terület mája. 

Azt már csak a Bicskei Szó teszi hozzá, hogy a terület szikkasztó, hiszen a szőlőhegyről odajut a mélybe a csapadék egy jelentős része és ez szárazabb időjárás  után szivacsként szívja magába, tárolja a helyi ökoszisztéma pedig köszöni, jól van. A melegebb idők szikkasztják, szárítják  a területet és esőben az megint képes lesz arra, hogy vizet fogadjon be pl. a saját élete érdekében is. Nem kell ehhez David Attenborough-nak lenni.  Ha már nem bír befogadni több vizet, az már a patakba megy illetve a területet lepheti el.     

A polgármesteri okirat bekezdése végén azzal veti el ezen nádas nádas mivoltát, hogy ez a terület most is rét. És nem tréfál. 

Fehérvárról jobban látják, hogy az valóban egy nádas, egy patakpart melletti élőhely mint itt helyben? 

Ja, mert már eladták és mint tudjuk, a politika a pillanatnyi érdek művészete. Gondolom, eladták, a bevétel sem jött rosszul és azt is megígérték, hogy természetesen segítik a terveket, hiszen közös érdek stb.  

A "politikusi" gondolkodás figyelmen kívül hagy mindent, ami hosszútávú érdeket szolgál, ha az ő érdekük rövidebb távú.  Zöld területről beszélünk,  mellette, a város területén átmenő jelentős és folyamatos forgalom miatt is jó ellensúly. Csak éppen kevés.  Ipari területté tétele butaság. persze, kinőne a nád és a zöld. De a belenyúlásra nem adhatna jó választ. Egy kisvárosra is igaz kell legyen az, hogy főleg ekkora forgalmú utakra (1, M1 és az erős belső forgalom) tekintettel minél több zöld felületet kell megőrizni természetes formájában, viszonylagos érintetlenségében. 

 Ez persze, nem érte el a képviselők ingerküszöbét. A tömegeket sem érdekli, ezért a politikus vállat rándít és esetleg azzal érvel, hogy "dejszen" megújuló energiaforrás kerül ide, környezetbarát.

Igen, de miért nem lehet ezt olyan helyre építeni, ahol természetes élőhely nem szenved kárt? Az is világos számomra, hogy választások lesznek és a választottak látványos építkezésekkel igyekszenek voksokat szerezni. Rendben, ez a recept, így főztök.  De miért nem lehet ezt ennél megfelelőbb helyet találni egy naperőműnek? 

 “Az 1.3 pontban foglaltakra vonatkozóan tájékoztatom a képviselő-testületet, hogy az önkormányzat napelempark céljára értékesítette a Szent László patak melletti területet. A terület külterületen található, a napelempark megvalósítását szükségszerűen megelőzi a termőföld terület végleges más célú hasznosításának engedélyezése.(...)  A 2. módosítással kapcsolatban a környezetvédelmi hatóság felhívja a figyelmet, hogy a 0129/66 és a 0129/67 hrsz-ú ingatlanok művelési ága kivett mocsár és javasolja az ingatlanok megtartását zöldfelületként. A tervezett módosítás nem része az országos ökológiai hálózat övezeteinek, a természetben nem a Szent-László patak melletti vizes élőhelyek, hanem az 1. főút mellett fekvő terület.”

 

Már hogyne lenne  a patak melletti vizes élőhely?! Miért zárná ki egy terület természetes élőhely mivoltát az, hogy főútvonal mellett fekszik?!  De nézzük csak tovább: 

 

 

 “A művelési ág jelenleg mocsár, természetben inkább rétnek használják.” A rét általában az ember műve. Mesterséges terület. A rétet az ember gazdálkodásra használja, pl. legeltet, kaszál. Ezen a "réten" ez nem jellemző. De ezen a "réten" békákra vadászó kistószegi gólya többször látható, mint réti gazda .   

 

Szerintem a mocsár, nádas, zsombékos terület és a rét az fogalmilag két különböző terület. A mocsár sekély vizes élőhely növényzettel, flórával és faunával. Kedvenc és nagyon részletes térképem a www.merretekerjek.hu is a mocsárjeleket használja a terület megkülönböztetésére.   

 

“Fentiek alapján az állami főépítész 1.2 és 1.3 pontokban foglalt vélemények és a környezetvédelemért felelős államigazgatási szerv véleményének figyelmen kívül hagyását javaslom. Javaslom továbbá, hogy az előterjesztéshez csatolt határozat-tervezet elfogadásával a képviselő-testület módosítsa (...) . zárja a polgármester.

Forrás: http://bicske.hu/sites/default/files/eloterjesztesek/nyilt/18._telepulesrendezesi_eszkozok_mod_napelemparkok_kezilabdacsarnok.pdf

 

 

2023. február 4-én a rendkívüli szélviharral összefüggésben Fejér vármegyében tizenhárom helyszínen avatkoztak be a bicskei önkormányzati tűzoltók, ezek közül hat esetben a bicskei önkéntes tűzoltókkal együttműködve dolgoztak a viharkárok felszámolásán - foglalta össze kérésünkre Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó százados. a Fejér vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivóje.

(Az összes riasztás a viharos napon harminchoz állt inkább közelebb, amennyiben a Fejér megyén kívüli beavatkozásokat is beleszámoljuk. Miért is ne tennénk? A harminc riasztás során többnyire a bicskei önkéntesek is vonultak és dolgoztak a helyszíneken  - A szerk.)

322053065_513840054263461_2088350645049752499_n.jpg

Az erős szélben egy körülbelül tizenhárom méter magas, hatvan centiméter törzsátmérőjű fa dőlt az útra Bicske és Óbarok között. Az 1-es főúton is kidőlt fa akadályozta a közlekedést Bicske közelében és a mányi elágazónál. Etyeken egy fenyő felső részét törte le a vihar, és egy hét méter magas fa is veszélyesen megdőlt a nagyközség közelében. Alcsútdoboz közelében a 811-es főútra dőlt egy fa.
Bicskén is több helyszínre riasztották a tűzoltókat. A Vörösmarty utcában egy építkezési terület mellett dőlt ki az ideiglenes kerítés 30-40 méter hosszan, ezért a kidőlt részt kézi szerszámokkal eltávolították, feldarabolták a tűzoltók.
A Szent László utcában egy húsz méter magas fa az útra, a Bethlen Gábor utcában egy tizenöt méter magas fa villanyvezetékre és távközlési vezetékre, a Dobó utcában pedig egy fenyőfa a melléképületre dőlt. Ugyanebben az utcában dőlt meg veszélyesen egy öt méter magas és egy tizenkét méter magas fenyő.
A Fáy András utcában pedig két épület közé dőlt ki egy fa.
A kidőlt, illetve a veszélyesen megdőlt fákat motoros láncfűrésszel feldarabolták a tűzoltók. Személyi sérülés egyik helyszínen sem történt - zárta beszámolóját Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó százados.

A most készült kép érdekében a drón a főbejárattól jobbra, az M1 felé eső területről emelkedett fel. 

bmt_ff.jpg

 

A múlt, négy képpel: 

csabdi-20.jpg

bmt_01.jpg  

bmt_02.jpg

bmt_03.jpg

 

A jövő, Magyar Máltai Szolgálat bicskei központjának egyik látványterve:   

324190335_5381499575289554_7108000840440049641_n.jpg

Zeke Zoltán emlékére

Címkék: gyász

2023.01.18. 09:39

Semmilyen bicskei forrásból, fórumról  nem derült még ki, hogy pontosan milyen célból és forrásból zajlik a Csabdi út 20. átépítése. Éppen ezért a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz fordultunk, ahol már nyilvános közleményeket ajánlotta figyelmünkbe Király Eszter újságíró (Magyar Máltai Szeretetszolgálat). 

"Személyre szabott gyógyszerellátást vezet be a Máltai Szeretetszolgálat új központja
Gyógyszeradagoló és csomagoló központot hoz létre a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely a legszegényebb településeken élő emberek gyógyszerellátását teheti biztonságossá, áttekinthetővé és folyamatossá.

A Bicskén megépülő központban névre szólóan, napszakoknak megfelelően, a szükséges dózisban, gyógyszerész ellenőrzése mellett automatizáltan csomagolják tasakokba a gyógyszereket, melyek közvetlenül a beteghez kerülnek. A gyógyszercsomagoló központ egy komplex egészségügyi rendszer része, melyben mobil rendelőkben telemedicina segítségével végzik a vizsgálatokat, helyi egészségügyi pontokon szervezik a betegek további kezeléshez jutását és saját laboratóriumban vizsgálják a mintákat"

 

"A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egészségfejlesztési programot indít a Felzárkózó Települések kormányprogramban résztvevő településeken, hogy az ott élő emberek számára elérhetővé tegye az egészségügyi ellátásokat, biztosítsa a gyógyszerellátásukat, és növelje az egészségtudatosságukat. A felzárkózó települések több mint egyharmadán nincs betöltött háziorvos praxis, az ott élő emberek nehezen jutnak el szűrővizsgálatokra, szakorvosi kezelésekre, a vizsgálatok után felírt gyógyszerek kiváltása gyógyszertárak hiányában nehézségekbe ütközik. Az EFOP-2.2.24-22-2022-00002 számú Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program beruházási projektjének célja, hogy a felzárkózó településeken könnyebben elérhetővé váljanak a szűrővizsgálatok, prevenciós programok, valamint hogy biztonságos és folyamatos legyen a terápiára szorulók gyógyszeres ellátása.

A projekt részeként nyolc mobil egészségügyi központként kialakított, a legmodernebb orvostechnikai eszközökkel felszerelt gépjármű áll forgalomba, melyek teljesértékű orvosi rendelőként üzemelnek, valamint négy személyautó, melyek olyan helyszínekre érkeznek a felszerelésekkel és személyzettel, ahol van szabad rendelő, de nincs orvos vagy szakszemélyzet. A mobil rendelőkben egészségügyi asszisztens végzi az alapvizsgálatokat, az orvos online videókonferencia rendszeren keresztül kapcsolódik be. A telemedicinális ellátás során tanácsokat ad, gyógyszert ír fel, javaslatot tesz és beutalót ír további gondozásra. A vizsgálatokba az online kapcsolattal további szakorvos bevonására is lehetőség van. A betegek további szakellátóba vagy kórházba jutásának megszervezését a helyi viszonyokat jól ismerő, a Máltai Egészség Pontokon dolgozó regionális egészségügyi koordinátorok segítik. Az egészség pontok öt felzárkózó településen a Jelenlét Pontok mellett, azokkal együttműködve jönnek létre, ahol a településen élők az egészségüggyel kapcsolatos információkhoz juthatnak. Emellett a központok feladata támogatni a mozgó rendelők szűréseinek szervezését a régióban, valamint prevenciós és egészségtudatosságot erősítő programok szervezése.

Annak érdekében, hogy a felzárkózó településeken élő betegek hozzájuthassanak a vizsgálatok során felírt gyógyszerekhez, a Máltai Szeretetszolgálat gyógyszerelési folyamatot alakít ki, melynek legfontosabb eleme a szervezet Bicskén található telephelyén kialakítandó gyógyszeradagoló és csomagoló központ. A bliszter központ egy többfunkciós épületben kap helyet egy nagyszámú vérkép, klinikai, kémiai, molekuláris- és mikrobiológiai vizsgálat elvégzésére alkalmas laboratóriummal és a telemedicina központtal együtt. A laboratóriumban az első nyolc hónapban mintegy 200 ezer mintán végeznek majd vizsgálatot, melyeket a felzárkózó településekről a Máltai Szeretetszolgálat erre a célra kialakított autóival szállítanak a bicskei centrumba.

A bliszter központban online e-receptek alapján gyógyszerész jóváhagyásával, szigorú gyógyszeripari minőségbiztosítási irányelveknek megfelelően, automatizáltan, névre szólóan, napszaknak megfelelően, gyógyszerész- és orvosszakmai szempontból ellenőrzött módon adagolják ki tasakokba a készítményeket. A kiadagolt gyógyszert optikai ellenőrzést követően szállítják ki az adott intézménybe, vagy közvetlenül betegekhez. Az ellenőrzés biztosítja, hogy minden beteg csak a számára jóváhagyott készítményt kapja a megfelelő időben. A betegekhez kerülő gyógyszeradagokon feltüntetik a beszedés napját, idejét, a készítmény kereskedelmi nevét, hatóanyagát, a jóváhagyott dózist, morfológiáját (tabletta szín, alak), illetve szükség esetén megjegyzésekkel látják el. A gyógyszerfelhasználás így gazdaságos és áttekinthető, a beteg és a biztosító is csak a ténylegesen szükséges mennyiséget fizeti ki, és nem kerül ki a gyógyszertárból felesleges készítmény, amely nincs beteghez és terápiához kötve. A gyógyszeradagoló és csomagoló központ napi 8 órában 5000 beteg kiszolgálására lesz képes.

A EFOP-2.2.24-22-2022-00002 számú Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program beruházási komponense az Európai Unió támogatásával a Széchenyi 2020 programban 6,3 milliárd forintból valósul meg.

 

A projektről a https://maltai.hu/efop222422202200002 posztban is olvashatnak.

A látványtervek innen tölthetők le, de azok már keringenek egy ideje Bicske "légterében" is.  

Kiskőrösről érkezett hozzám ma (Petőfi évében). Minő véletlen. 1949-ben Bicskéről Budapest, Gyömrői út 200. címre címezték. Megnéztem, egy öreg ház, (mintha egy pl. telepi vagy kertvárosi házikó lenne Bicskén) - de ez Pestszentlőrincen a mai gyorsforgalmi út mellett áll.

99f048f7a603460dc4078bc6d3882d72-bicske-hosok-szobra-stb-barasits.jpg

 

 

325433796_509229601368036_32854105731703790_n.jpg

Sajnálom, hogy a bélyeget egy gyűjtő levette, ezzel sérült az emlék egésze, de sebaj. A posta pecsétjéből nem sok látszik, mert a nagyja a bélyegen volt. 

De szerencsére a képeslapot feladó - valószínűleg fiatalok, gyerekek - nagyon alaposak voltak, mert a címzés (Nagys. Pákozdy András Pestszentlőrinc Gyömrői út 200.) és neveik mellé dátumot is jegyeztek.

Külön tetszik, hogy mindössze az  "Üdv" az írás tartalma, a többi csak aláírás és dátum.  

Ezt a képeslapot én még azt hiszem, nem láttam. Sem könyvben, sem online, de lehet, hogy rosszul emlékszem. Imeli László helytörténész, gyűjtőnek van belőle. Egy másik, ilyen dolgokhoz (is) remekül értő barátom azt mondta, hogy mindegyik kép ismerős  a mozaikból, de így együtt nem látta.

Számomra ez a szemszögű Országzászló fotó sem ismerős. A Payer-villa részletet pedig nem ismertem volna fel ilyen könnyen, ha nem írják alá, hogy ez az. 

A mai ovi épületéről pedig nem tudtam, hogy kultúrház is volt. Úgy tudtam, hogy rendőrségnek épült 1930-ban és később ovi lett. Rendőrségnek a barokk stílusban épült és akkor nagynak számító ingatlant Gutman Gyula tervezte. Bishof Gyula, Sarlós József és Bőcs Ferenc  voltak a kivitelezők.  Mindezt a Bicske története című alapműben olvasom.

Ott áll az is, hogy a bicskei kultúrház 1929-ben épült. Így  legfeljebb az képzelhető el, hogy ideiglenesen a kultúr is helyet kapott ott valamilyen okból.  De az is lehet, hogy tévedtek a képeslap kiadói, ami még érdekesebbé teszi a lapot.   

Ami nem található meg a megyei könyvtár digitálisan elérhető gyűjteményében sem. A katalógust bárki használhatja. Letölteni onnan képet nem szabályos, de nem is érdemes, mert kis felbontású, de egyébként azt is lehet forrásmegjelöléssel meg rajta van mindegyiken a könyvtár logója. A megye összes településéről gyűjtik és így dolgozzák fel teszik visszakereshetővé a képeslapokat. De ez a bicskei lap ott sincs! 

Barasits a képeslapot kiadó neve. Budapest, Nagyatádi Szabó István utca. Ez a mai Kertész utca Erzsébetvárosban. Ez mindig Kertész utca volt, csak 1938/51 között nevezték át Nagyatádira.       Örülök, hogy 72 éve elindult a képeslap Pestszentlőrincre, majd cirkalmas módon Kiskőrösre került, ahonnan postázták  nekem Bicskére, az indulás helyére. És hogy még Nagyatád virágváros neve is benne van, az külön jó. Egy mosolyt megér.

süti beállítások módosítása