Az első szabály, amit akkoriban hallottak V. J. szavaiból, valami ehhez hasonló lehetett: "Gyerkőcök, a sakk tanulását, ahogy az égvilágon egyetlen tanulást sem, nem lehet befejezettnek tekinteni. Addig tanulsz, amíg a játszma és az élet tart. Persze, a sakkjátszma más mint az élet. A sakk is csak az élet része. És jó része. Miért hagynád ki, ha jó?" Ilyenkor az akkori kamaszok félmosollyal vágták rá: "Hja, János bá', mer' a jó pap is holtig tanul! Ugye?" És ezt ő helyben is hagyta, miközben nevetett a fejét ingatva, még talán rájuk is legyintve, és ezt mondva: "Kópék vagytok."

Azóta, persze, voltak jó és rossz lépések, táblán is, életben is. Húsz év - az húsz év. Míg a táblán játék folyt, addig az életet nem lehetett mindig játéknak tekinteni. Pedig jó lett volna. De ezt a kettőt nem tanácsos összetéveszteni.

Marad az élet. Marad a parti. (És nemcsak after-), hanem sakkparti is.

Az a lényeg, hogy 2008. szeptember 11-én, csütörtökön, 17 óra 30 perckor kedvcsináló sakk-szimultán indul a házban, amelyre gyereket és felnőttet - lányokat és nőket is - , újra szeretettel várnak és persze, azokat a régi sakkosokat. Mestert és tanítványt egyaránt, hátha jó társaság lesz. Miért ne?

Izing

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.