Éppen egy belvárosi kocsmában ücsörögtünk a szomszéd blogerrel és a Kétfarkú Kutya Párttal, amikor csörgött a telefonom. A rendőrség keresett, pontosabban a józsefvárosi kapitányság - gondolom - ügyeletese. Atyavilág, ez volt az első gondolatom, most aztán vége, megtudtak mindent, én írom a 8ker blogot, a kapitányról elhamarkodottan ítéltem, most mi lesz?

A törzsőrmester kedélyesen azonosított: én vagyok-e az, aki ekkor és ekkor született? Igen. És ezen a címen lakok? Igen. És ezen a címen van az állandó bejelentett lakcímem? Igen. És hol vagyok? Egy kocsmában, éppen kihozták a söröm. De a kerületben? Kivételesen nem. De a városban? Igen, a belvárosban. És mennyi idő alatt érnék haza? Fél óra, de miről van szó?

Hát, a szomszéd szólt, hogy nyitva van az ajtó, és hirtelen a rendőröknek szólt, akik ki is vonultak. Azt látják, hogy nincs erőszakos behatolásnak nyoma, voltak bent hatósági tanúval, de amíg haza nem érek, ottmaradnak.

Atyavilág! Mi történhetett? Be nem törtek - ezek szerint - akkor? Rögvest bringára pattantam, tekertem, mint akit üldöznek, pikk-pakk haza is értem. Jó, a lépcső előtt fújtam egyet - harmadikon lakom - de muszáj volt felrohanni, hogy mi a szitu. Két fiatal rendőr csevegett a szomszéd lánnyal, aki albérlő, mint én, az ajtó előtt. Nézem a zárat, érintetlen, de mellézártam. A huzat meg kinyitotta, a szomszédnak ez gyanús lett, és - mivel az én számom nem tudja - hívta a rendőröket. Ők meg kimentek, és biztosították a lakást, közben meg kiderítettek rólam szinte mindent.

Nagy lihegés közben végignéztem a lakást, minden megvolt, nem vittek el semmit, nem is raktak be semmit, így rá is gyújtottam egy nyugicigire. A rendőrök közben felvették adataim, ellenőriztek, majd bejelentkeztek, hogy végeztek. Minden rendben, én voltam figyelmetlen fasz fószer, mellézártam a rohanásban.

Egy dolog azonban fura volt: amikor felhívott, egy csomó adatot tudott rólam, azt vajon honnan? Meg is kérdeztem a srácoktól - két fiatal rendőr volt, simán tegeződtünk végig - honnan szedték elő ilyen gyorsan az adataim? Szolgálati titok, felelték mosolyogva, de ez nem nyugtatott meg.

Persze, örültem, hogy ott voltak, és vigyáztak az "értékeimre", és nem történt betörés, de azért ez fura. Ugyanakkor jó is, hiszen rögtön megtalálták a telefonszámom, felhívtak, én meg szinte repültem haza - na de kicsit később gondolkodva, mindent tudnak rólam? Rólunk? Vagy csak mázlijuk volt? Vagy csak mázlim volt?

Mindenesetre köszönettel tartozom, hogy intézkedtek, hogy tényleg dolgoztak, kiderítették ki vagyok, és értesítettek. Kapitány nélkül is tették a dolguk. Csak ilyen találkozást kívánok mindenkinek a rendőrséggel.

Szolgáltak és védtek. Igaziból.

Lesley

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.