„Szerintem nagyon jó volt, nekem tetszett a pozitív hozzáállása a dolgokhoz és az, hogy mindig mosolyog, egy életvidám ember. Az, hogy nem adta fel, és nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, ő azt csinálja, amit szeret. A szenvedélyének él, még akkor is, ha tudja, hogy egy baleset alkalmával ez az életébe, vagy jelen esetben az egyik lábába került.”

"Könnyed, (a műlábas részt leszámítva) szórakoztató előadás volt."

“Érdekes volt. Jó, hogy hozott magával egy kisfilmet, és így kicsit nem csak a hegymászásról

kaptunk felvilágosítást, hanem arról is, hogy mennyire hajtotta a vágy, hogy ismét teljes életet

élhessen, és ugyanúgy mászhasson több ezer kilométert, mint balesete előtt. Amellett, hogy

elmaradt két óránk -ami tök buli-, nagyon örültünk az alkalomnak, hogy egy olyan emberrel

találkozhattunk, aki már rengeteg helyen járt, és eltökélt ember módjára törődött bele, hogy

igazi lábával már nem mászhat meg újabb csúcsokat, hanem igyekezett a legjobbat kihozni a

helyzetéből, beszámolói alapján sikeresen.”

Ilyen és ehhez hasonló véleményeket halottam diáktársaimtól azután az előadás után, amit

Erőss Zsolt hegymászó tartott csütörtökön, a Petőfi Művelődési Központban. A Vajda János

Gimnázium szervezésében történt az előadás, azonban nem volt zártkörű, bárki részt vehetett

a hegymászó beszámolóján. Úgy gondolom, hogy akik nem voltak ott, azok nagyon sokat

veszítettek.

Baleset ért egy magyar hegymászó csoportot a Magas-Tátrában –minden így kezdődött-.

Ezzel volt tele a TV, az újságok, az internetes portálok a 2010-es év elején. Halálos sérülést

nem szerzett senki, azonban az expedíció vezetőjének az élete gyökeresen megváltozott.

Mind a két lába eltört, majd jobb lábát térdtől lefelé amputálni kellett. Két hónapig egy

rehabilitációs intézetben volt, és márciusban már sikerült lábra állnia, protézissel.

Miután hazaköltözött, rendszeresen járt el sétálni, futni, hiszen tudta, hogy csak így kerülhet

újra jó kondícióba. A balesete ellenére folytatta a hegymászást, már júniusban elkezdte

meghódítani az ausztriai hegyeket, majd július végén, augusztus elején visszatért arra a

helyre, ahol minden elkezdődött, Erdélybe. Tizenhárom éves kora óta mássza a hegyeket, és

a Békási-szoros szikláin ismerkedett meg ezzel a –szerintem veszélyes- sporttal. A legjobb

rehabilitáció számára a túrázás, a hegymászás volt, és úgy gondolom, ez mindennél többet ért

neki. A következő programja az őszi expedíció volt, amelyet tiszteletére „Rehab Expedíció

2010”-nek neveztek el társai. Ezt a bizonyos Cho-Oyu expedíciót tavaszra szervezték,

azonban a hegymászó balesete miatt áttették szeptember végére, hogy ő is részt vehessen

rajta. A cél 8201 méter volt, azonban a lavinaveszély miatt nem sikerült véghezvinni, 7100

méternél vissza kellett fordulniuk. Véleményem szerint ez a 7100 méter nem kis teljesítmény,

főleg ha számításba vesszük az időjárást is. Igaz, céljukat nem érték el, nem hódították meg a

csúcsot, de így is büszkék lehetünk rájuk.

Zsolt már tervezi a következő expedíciót, a legközelebbi nyolcezres április elején lesz.

Emellett oktató, túravezető, és előadásokat is tart.

Egy videón keresztül követhettük figyelemmel felépülését és rehabilitációs mászásait. Ebből

egy dokumentumfilm fog készülni, amiben nemcsak a felépülési folyamatot tekinthetjük meg,

hanem az egész életét felkaroló filmet, amely hatrészes lesz. A tervek szerint ősszel készül el.

Hihetetlen, hogy mennyire erős akaratereje van, nagyon szimpatikus, pozitív a kisugárzása

és közvetlen. Az előadásán megismerkedhettünk a hegymászással, láthattuk, hogy milyen

gyönyörűek a tájak azokból a magasságokból és láthattunk egy embert, aki annak köszönheti

ezt az életkedvet, hogy nem omolt össze a balesete után, hanem fejben el tudta dönteni,

hogy hogyan is legyen tovább. Az emberek szemében példaképpé vált kitartása, pozitív

hozzáállása miatt.

Amikor az osztálytársaimmal beszélgettem az előadásról, mindannyian egyetértettünk abban,

hogy még jó ideig hallgattuk volna a beszámolóját. Személy szerint nekem nagyon tetszett

és tényleg még órákig el tudtam volna hallgatni az élménybeszámolóit. Úgy gondolom, hogy

nagyon jó ötlet volt, hogy felkérték Erőss Zsoltot erre az előadásra. Egy-egy ilyen előadás

után, a diákok életszemlélete is megváltozhat, belegondolhatnak abba, hogy mi lenne ha…

Egy biztos: ha egyszer kitalálnám, hogy hegymászást, sziklamászást akarok tanulni, nem

kérdés, hogy kit választanék oktatónak és példaképemnek itt, Magyarországon.

Iskolatársaim és tanáraim nevében köszönjük a PLANT-ORIENT 2002 KFT-nek, hogy

támogatásával lehetővé tette számunkra ezt a felejthetetlen előadást.

Aki kíváncsi Zsolt korábbi expedícióira, fényképeire és a Lotse expedíció részleteire, az

látogasson el a www.hoparduc.hu honlapra.

Vajda Tímea

12. A osztály

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.