Ne hívjuk meg, mert csak elrontja a jókedvünk…elmúlik, ne törődjünk vele, vagy az élet vagy ő maga majd megoldja. De ha tragédia az a szomorú dolog? És nem lehet rá legyinteni, mert téged hívnak, hogy segíts?

Ákos húszéves srác, bohókás, lezser. Szolidan habzsolja az életet, szeret kosarazni, boldogan tervezi jövőjét kedves feleségével és néhány hónapos kisfiával…és egyszer csak egy telefon a kórházból volt osztályfőnökhöz : „Gyere be hozzám, levágták a lábamat!” –Mit lehet erre mást válaszolni, persze, indulok, de ha bemegyek, mit mondjak? De miért én menjek be? Miért engem akar látni? Istenem, mi lesz ebből?

Ha a műtét után néhány hónappal valaki protézissel fut vagy hegyet mászik, a lelke is helyrejön, mondják a sorstársak. A recept tehát készen áll, de nézzük a hozzávalókat:

a volt gimnáziumi osztályfőnök, az ötletgazda, aki szerint kell egy profi lábprotézis, egy olyan, amivel lehet kosarazni…mert a mozgás életet ad és lelket gyógyít..és mert mindig is szerette a fiút!

egy férj, aki mindig lájkolja az asszony ötleteit, mert abból mindig valami „jóság” kerekedik ki…és arra mindenkinek szüksége van

az ismert hegymászó, Mount Everest meghódítója, a sorstárs, aki tudja, hogy hol készülnek legjobb lábprotézisek, mert sajnos neki magának is szüksége volt már erre

a polgármester, aki azonnal segít a bajban, mert akinek lehetősége van segíteni és ezt önzetlenül meg is teszi, az egy egész közösség háláját bírja és tiszteletét vívja ki

az életben több lábon álló, sikeres sorstárs, aki barátjaként tekint a fia osztálytársára, Ákosra és lelki támasza lesz

a szülők, akik nap mint nap a fiúk mellett állnak, s akiknek most a legnehezebb

a gyilkos faktor, a nagy ötlet, amin az 1. pontban szereplő volt osztályfőnöknek akad meg a szeme, mert hasonlót magyarországi kisváros még nem hozott össze

13 gimnáziumi osztály és tanári kara, akik kedvet éreznek a szerepléshez, ismerik önmagukat és bíznak a sikerben, hiszen EDDIG mindig bejött nekik

egy bicskei fotós és pilóta, aki fölénk repül, ha az égiek is úgy akarják

az ismert újságíró, a kisvárosi intézmény, aki átérzi a kezdeményezés jelentőségét és akinek mindig van egy ötlete és hozzá telefonszáma, akit érdemes megkérdezni

a bölcsöde kis lakói, akik mind a böli előtt húzódó Kastély utcára vonulnak szelíd motorosként

az ovisok, akik buborékot fújva tesznek jószolgálatot felnőtt társukért

a btc focistái és kézisei, akik pontosan tudják miől szól ez

tanárok, szülők, akik újra diákok akarnak lenni és a Homályban, a Pizzafalóban üldögélve, Facebookon beszélgetve valami nagyot mernek álmodni

egy kisváros lakói, akik a közösségi oldalon és a bicske.info hírét veszik valami nagyszerűnek és nem szeretnének belőle kimaradni, minden reményt felülmúlva aktivizálják magukat és megértik, hogy „értünk is szól a harang”

az igazgató, a kastély „ura”, Vásárhelyi János úr, aki méltó helyet biztosít a rendezvénynek

a zenekar, aki elhozza nekünk Jamaicát, nekünk, akik a lelkünkben érezzük, hogy bármennyire is esendőek vagyunk, sosem leszünk egyedül…

Hosszú lesz még a sor, ne maradj ki, LEGYÉL TE IS BICSKEI, hisz az vagy, hiszen azok vagyunk!

(A további híreket folyamatosan hozza majd a www.bicske.info)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.