Él itt Bicskén egy négy kisgyermekét egyedül nevelő édesapa.

Ádám 2007.08.21-én, Bence 2008. 12. 25-én, Mária Laura 2010. 03. 19-én, Botond 2011. 09.26-án születtek.

Nagyon szép, kedves, szeretettel teli és nyitott gyermekek – ezt láttam náluk járva tegnap.
Kedves olvasónk vitt el hozzájuk abban a reményben, hátha előremozdítja sorsukat a helyi nyilvánosság. Olvasónk már február óta látogatja, és férjével együtt segíti őket élelmiszerrel.

István egy négy gyermekes apuka, aki már több mint egy évvel ezelőtt a legkisebb gyermeke születése után egyedül maradt egy kertvárosi albérletben. Az anya úgy elment, hogy a kórházból sem ő hozta haza a koraszülött (!), 26. hétre született negyedik gyermekét: Botondot. Az apa megharcolt azért a hatóságokkal, hogy a fia hozzájöhessen.
- Nagyon megérintett a dolog persze és a tőlem telhető módon próbáltam segíteni élelemmel, ruhákkal, gyerekeket elhoztam az enyémekhez, szóltam barátnőimnek, ismerősöknek... – mondja olvasónk, aki nevének mellőzését kérte.

István, az apa így beszélt róla: örül, ha látja, nem is tudja, hogyan létezhet ekkora kedvesség és jóság.

A kertváros albérlet kéménye nemrégiben „belül” leomlott, sem a ház gazdájának, sem Istvánnak nem volt pénze az újjáépítésre. Albérlet keresésbe fogtak megint, mindenképpen kertvárosi, vagy kertváros közeli bérleménybe, mert a gyerekek a Kakas oviba járnak, az apa kocsi híján minden reggel gyalog viszi őket. Olyan időszak is volt, amikor a faluszéli kertvárosi utcából reggelente a telepi Árpád utcai oviba mentek. Találtak egy jó albérletet az Apponyiban, amit azonban visszamondott a tulaj. A nagy gyaloglások idején Gizi néni, a dadus segítette a családot.

Ekkor történetünk legszebb emberi gesztusa történt. István Vajda János utcai gyerek volt. Az egyik utcabeli mondta neki azt: gyertek ide hozzám, míg találtok valami rendes albérletet, itt lesztek, a három szobából egy a tiétek. Ennyi. A szomszédi szolidaritás kénytelen ezt a családot megmenteni. A bicskei szociális intézmények látókörében is ott van már a család. Minimális intézményi támogatottságot kap az apa azzal, hogy míg gyermekeit oviba viszi, addig Botond mellé megérkezik a Gondozási Központ munkatársa, aki viszont az emberi maximumot nyújtja. Mint az István tegnap mondta, a gondozónő még főzött is paprikás krumplit galuskával, amit mindenki szeret. Többször is főzött már Edit, aki nagy szeretettel fordul a család felé. Ahogyan Kriszti kolléganője is igen sokat tesz a családért, kiteszi a lelkét, rajzoltatni szokta például a gyerekeket, akik nagyon szeretik gondozóikat. Az intézményi maximum az lenne a minimum helyett, ha lakhatásukat biztosítanák pl. 15 ezer forint plusz rezsiért.   

A Katolikus Karitász is segítette a családot Sági Ferencné révén és a Bicskei Vöröskereszt is fogja.

A bicskei Gyámhivatal részéről Kontra Péter úr segítségét köszönte meg a férfi. Gyermekei Bicske város jóvoltából oviba térítés nélkül járhatnak és többször kapott már tüzelő segítséget. Mindig nagyon jókor érkezett. István vágya az, hogy egyszer visszamehessen dolgozni, mert akkor minden más lenne.

István azt mondja, mindent meg tud már főzni. Egyedül a sütemények sütésével van gondja, abba bele sem fog. Egy heti menübe tartozik a pörkölt nokedlivel – a gyerekek imádják, a paprikás krumpli, a finomfőzelék, a paradicsom leves krumplis-tésztával, a rakott krumpli, hétvégére a babgulyás, vasárnap a húsleves rántott hússal. És a palacsintát annyira szereti a négy gyermek, hogy egyszer kettő kiló liszttel készült palacsinta fogyott el. "Ennek a sáskahadnak meg se kottyan két kiló lisztből készült palacsinta" - mondja büszkén nevetve. 

GYED-en van és a családi pótlékot kapja, ez 140 ezer forint. 40 ezres albérlet plusz rezsi esetén a 100 ezerből „cinkesen” de elél a család.

Az asszony 2011. 11. 11-én távozott, A nő egy Budapesten működő gyermekotthonban nőtt fel. Talán az menti, hogy fogalma sincs a család fogalmáról, örömeiről, hiszen saját modellt nem látott. Visszavonzotta a főváros. Májusban látta utoljára négy gyermekét. Májusban. István azt mondja, bizonyára ő is felelős ezért a helyzetért, egyáltalán nem akar minden felelősséget a nőre hárítani. Kettőn áll a vásár.  

Bár az anya munkanélküli, István perli őt a gyerektartás érdekében. Teszi ezt azért, mert az állam gyermekenként és havonta 10 ezer forint gyerektartást fizet, de csak akkor, ha bírósági döntés tartalmazza, hogy az anyától hiába várnak apanázst. István idén januárban fordult bírósághoz. Volt már két tárgyalás, amin a nő nem jelent meg. A harmadik tárgyalást valószínűleg idén már ki sem tűzik.

A 73-as születésű Istvánt régóta ismerem. Húgom osztálytársa volt. Szakközépben tett érettségi után nem technikumba ment, hanem egyből egyetemre építészmérnöknek, de két év után abbahagyta. Szakmája nincs. Viszont alkatilag – igen erős testalkatú -, az Isten is az építőiparba teremtette. Egy bicskei kötődésű cégnél dolgozott, s azt számolja, ma már ezer forintot kaphatna óránként.

És egyáltalán nem olyan alkat, aki a nyilvánosság előtt akarná mutogatni sebeit. Javasoltam, hogy találkozzunk a cikk megjelenése előtt, olvassa el és meglátja, hogy semmit nem viszek túlzásba. Akkor pedig elmondta, hogy neki az a baja ezzel, hogy nála sokkal inkább rászorultabb emberek vannak, náluk mennek a dolgok, gurulnak, ha nehezen is, de elvannak.  Csak a jövőkép hiánya miatt keseredik el néha. Mert ha lenne rendes albérlete, rendes társa, mert lehetne tán még társa is, aki mellett ő dolgozna és talán még saját lakásuk is lehetne egyszer.      

Hazafelé erőst morfondírozom. Ha a család szentsége a mai politika kedvelt szlogenje. Ha ez a négy gyermekét egyedül nevelő apuka, aki nem vágta állami gondozásba gyermekeit, hanem tiszta erőből kiáll mellettük. Ha már feltűntek a szociális ellátórendszer horizontján Bicskén is. Akkor vajon miért nem lehet segíteni rajtuk egy önkormányzati bérleménnyel? Ami mégsem 40 ezer havonta, hanem kb. 15 ezer plusz rezsi.

Tisztelettel arra kérem a döntéshozókat, tegyenek meg mindent István családjáért.

Kérem szépen Olvasóinkat, hogy aki tud jó kertvárosi albérletet, legyen szíves jelezze.

Azoknak az olvasóinknak, akik pedig segíteni szeretnének nekik, szívesen elküldöm István telefonszámát: bicskeonline@gmail.com – Jelenlegi tranzitállomásuk a Vajda János utca 35. szám alatti ház (a Vajda utolsó háza bal oldalon). Itt élnek az emberi jó szándéknak köszönhetően. Esténként otthon találjuk őket. Ruhájuk van elég, a gyerekkosztra alkalmas élelmiszerrel tudunk a legtöbbet segíteni.

Keressétek Istvánt, Ádámot, Bencét, Laurát és Botondot.

Olvasónk, aki felhívta a családra a figyelmet, ezt is írta:

.”Én optimista ember vagyok, akár még az is lehet, hogy olcsó albérletet ajánl fel valaki nekik, vagy ilyen-olyan módon csak segítenének az emberek.. Gondolom, hogy nem ők az egyetlen család aki segítségre szorul, de azt gondolom, hogy mindenkinek aki rászorul jár egy esély, hogy jobbá, szebbé tegyük a hétköznapokat...”

Elmondom, hogy nem szeretnék sem szentet, sem hőst csinálni Istvánból, miután nem lehet. Mint sokunknak, van hibája bőven és saját felelőssége is helyzete miatt. De ő legalább kiáll gyermekei mellett, ami tiszteletreméltó, tekintve, hogy gyermekei nem tehetnek semmiről. Ahogyan Böjte Csaba ferences barát (a legnagyobb tiszteletet érdemlő mai magyar mondja): az emberek könnyen átlépnek szerencséjükön és elhagyják gyermekeiket.

Bicskén egy apa egyedül is a gyerekeinek él. Ami örömhír egy nagyon-nagyon szomorú történetben.

Segítsünk nekik!

Izing Antal 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.