Az 1963. augusztusában született, az Ady Endre utca elején álló, ma már lezárt és omladozó, ma önkormányzati tulajdonú bérházban felnőtt Deák "Bogyó" Józsefet február 9-én reggel holtan találták a Vörösmarty utcai önkormányzati férőhelyen.    

Egyes állítások szerint se kályhája, se tüzelője nem volt az alkoholbetegségben és szövődményeivel küzdő, járni és saját lábán megállni színjózanul is alig képes, sajátjánál feltétlenül jobb sorsra érdemes bicskei, ötvenkét éves  férfinak, akit február harmadikán "adtak haza" a kórházból. Ezt a képet júliusban készítettem. Bogyó a nyári zápor elől a plébánia eresze alá húzódott. Odébb az iskola nemzeti lobogója, aztán az igazságügy bicskei palotáján európai és nemzeti zászlónk valamint ez a jó öreg gesztenyefasor, egy példány például a 26-os sorszámmal. Bogyesz, a bicskei önkormányzati férőhelyen megfagyott beteg - lobogók alatt.    

 Ezt lassan négy éve adtuk közre: 

 Vonaton és gyalogszerrel tért vissza Bicskére az a bicskei koldus, akit civil és intézményi gondozói egy tatabányai hajléktalanszállóra helyeztek el.   

A negyvennyolc éves rossz fizikai állapotban lévő férfi - mint azt indokolta -, azért tért vissza, mert a szállóról reggel hét órakor távozni kell és este hétkor lehet visszatérni. Tatabánya számára idegen. Bicske nem.

Öreg fát nem lehet átültetni. 

- De hát mi lesz veled Bicskén, Bogyesz?! Megfagysz itt télen, éjjel!

 "Lenne már tavasz" mondjuk mi már akkor, amikor a tél még el sem kezdődött.