13 óra 15 perc körül kerékpárral érkeztem a Kanizsai útról az 1-es főútvonal Csicsak mellett fekvő átjárójához, a Táborállással szembeni oldalra. Ez a főútvonal három bicskei kapcsolódása közül a legkeletibb, a főváros felé eső.

Lehetett érzékelni, hogy nagy a baj. Leállt a forgalom. A középső kihajtóban, ahol én a Galagonyásra akartam visszamenni, egy szürke Seat, aminek jobb eleje sérült. Mellette a tulajdonosának gondoltam a hölgyet, aki telefonált.

A következő egy elfeküdt, piros sportmotor volt, mellette pedig motoros ruhában egy szinte mozdulatlan férfi feküdt a földön. Szerencsére vérnyomok sehol. Az autósok megálltak, félreálltak, kiszálltak segítséget nyújtani, ugyanígy a motorosok. Akik kezdettől a helyszínen lehettek, voltak vagy tízen.

Átmentem a Táborállás felőli oldalra, az pedig egészen kétségbeejtő volt, hogy sírós hangot halottam, attól féltem, valakit már siratnak, mert abban a másodpercben vettem észre egy másik motorosruhást szintén mozdulatlanul feküdni a földön. Valaki megemelte hátulról a sérült fejét. Alig mozdult. Egy szőke hölgy a motor utasa. A férfi addigra feltápászkodik, jobb kezére támaszkodva. A nőnek ez még sok.

- Nála biztosan volt eszméletvesztés - mondja a mellettem álló szemlélődő, akit eddig észre se vettem.  A motoros azt mondja valakinek: "Balra akartam kanyarodni".  Eszembe jut a jobb első rész felől sérült autó.  

Néhány perc múlva meghalljuk a szirénákat. Kis idő múlva két bicskei mentőautó repesztése tűnik fel egymás mögött az MMG előtt.

Egy perccel utánuk a rendőrségi Nissan terepjáró.  

Szemlélőtársam még annyit mond, hogy nemrégiben egy kerékpárost ütöttek el itt. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.