Kedves H.D.! Az írásod sértő és tele van hamis állításokkal. Visszautasítom az általad leírtakat. Három év és három hónap alatt SENKIT nem golyóztam ki. Akik elmentek, saját akaratukból tették, megnehezítve az iskola helyzetét, ugyanis augusztus utolsó hetében közölték szándékukat. Szeretném felhívni figyelmedet arra, hogy a munkaviszony létesítése és megszüntetése esetében a munkáltatói jogokat nem az intézményvezető gyakorolja. A 30-as számot nem tudom hogyan kalkuláltad, ugyanis összesen ennyi pedagógusa van és volt az intézménynek. A nyugdíjas matematika szakos TANÁR Úrral kapcsolatosan leírtakat is visszautasítom, ugyanis a TANÁR ÚR minden évben, az írásbeli matematika érettségit követő napon bejön és elviszi az előzetesen számára félre tett feladatlapot. Mindig megtiszteltetés és öröm volt váltani Vele pár mondatot. "Berge..."-ról: nincs jogod és kompetenciád felülbírálni egy Magyarországon elfogadott felsőfokú intézmény oklevelét! Egyébként, egy általad nagyra becsült kolléganőnk is ott végzett! Én is őszülők, de tudod, 40 felett ez gyakran elő szokott fordulni! Egyetértek azzal, hogy az a diák aki tovább szeretne tanulni, megteheti mindezt a Vajdából is. Ezért nem értem azokat a szülőket, akik a fiaikat a Vajdába, a lányaikat pedig más középfokú intézménybe íratták... Az iskolát segíteni érdemes, nem pedig mondvacsinált problémákkal "bombázni". Remélem, megtalálod lelki békédet kedves D., ugyanis a harag és a gyűlölet rossz tanácsadó, gyengít. Köszönet minden, az iskolát támogató személynek! Kérem, a jövőben is segítsék az iskolát tanácsaikkal, ötleteikkel. Hajrá Vajda!

@Nagy Izabella Melinda: Köszönjük! valószínűleg azért reagál minderre a gimnazista szülő, az egykori vajdás diák, mert felelősséget érez ezért az iskoláért, ahová gyermekit is járatja. A címben szereplő 30-as szám nem pusztán a tanárokra, hanem egyértelműen minden munkatársra vonatkozik. A "saját akaratukból tették" megfogalmazás kissé lötyög, mert nem gondolhatja komolyan senki, hogy az évtizedek óta Vajdában dolgozó tanáregyéniségeknek szívük vágya, akarata lett volna, hogy 50 felé tartó vagy azon már túllévő bicskei tanárnőkként lehetőleg már ne Bicskén, ne is gimnáziumban, hanem általános iskolában a Bicskei Járás szomszédos községeiben vagy éppen Tatabányán tanítsanak. Álmuk volt tán a bejárás? Ezért akarták saját akaratból? Télen az milyen jó például a vasúton! Maradjunk abban, hogy Ők már mind bizonyítottak ebben az iskolában, ebben a városban. Nem három éve kezdték. Maradjunk abban, hogy az iskola értékeit a vezetésnek minden áron meg kell őriznie és csakis hozzátennie szabad. Tudom, hogy nagyon sok lokálpatrióta egyetért velem abban, hogy a mindenkori bicskei gimnázium vezetők előtt Karádi Imre és Dr. Káli Ferenc igazgató urak, Becseiné Kárándi Ilona igazgatónő tisztessége, embersége, szakmaisága kellene hogy etalonként szolgáljon. Örömmel közöltem például ezt a munkámat is, mert fontos nekem ez az iskola, akkor is, ha régen jártam benne. Legföljebb nagyszünetben kitárt ablakokból kiszűrődni hallom - ahogy elmegyünk az épület előtt - a vicces metróhangú becsöngetést: "Kérem vigyázzanak! Az ajtók záródnak." És amikor ezt hallom, azt mondom, de jó is volt deáknak. Persze, az idő megszépít sok mindent. Szóval megtiszteltetés volt számomra, hogy ezt megírhattam egy Vajdában tanító tanárom javaslatára: bicske.blog.hu/2014/10/26/_ha_megint_szuletnek_megint_bicsken_szeretnek_elni_es_dolgozni_gyemantdiplomat_kapott_varosunk_leend Ők azok a tanáregyéniségek, sok-sok más név mellett, akihez minden Vajdában dolgozó vezetésnek tartania kellene magát. Becseiné Kárándi Ilona igazgatónő azért kerülhetett ebbe a sorba, mert ismerte és követte az alapító igazgatók vezetési stílusát. Emberséget. Következetességet. Segítőkészséget. Ezt mutatták ezek az urak. Nemcsak protokollárisan, hanem például egyszerűen a stílusban, a mindig féltve őrzött hangnemben. Én a két Tanár Úr idején voltam diák. Róluk tudok többet. Arról beszélgettünk a minap, hogy ebbe az iskolába minimum vissza kellene hozni az utóbbi három évben elveszített tanárokat, olyan is van, aki Bicskén dolgozik egy általános iskolában, mások falvakban vagy távolabb tanítanak és a közelebbiek, helyiek diákokat hoznának, hiszen ha ők visszakerülnének, akkor az a tény, hogy a végzős nyolcadikosok ismerik őket, vonzóbbá teheti a sulit. A másik: a hagyomány, a szülőföld szeretete pedig azt követeli meg, hogy megint hajoljon vissza az iskolavezetés saját múltjához. Önmagához. Ez nem azt jelenti, hogy mindent ami rég volt, elő kell szedni. Csakis ami jó volt, csakis ami Gimnáziummá tette a helyet. Végezetül álljon itt a rétori fordulat, az Ön által idézettet idézve: "a harag és a gyűlölet rossz tanácsadó, gyengít". Ez a nagy igazság - és mint mindenkire - Önre is vonatkozik. Szíves figyelmébe ajánlom továbbá, hogy a fenti vélemény és az enyém is az iskolát támogatja és segíti, akkor is, ha nem tetszik Önnek, ha nem ért egyet velem-velünk - akkor is. Sajnos nem mondvacsinált ügyek ezek. Mindenkinek megvan a maga feladata, öröme, gondja az életben, e vélemény írója sincs éppen feladat híján, semmi gondot nem fog önmagának csinálni, ebben biztosak lehetünk. Mert van elég baj enélkül is. Csak éppen gondolkodó ember. S ha már itt tartunk, az Ő élete egy világraszóló anyai helytállás. Egy barátnőm mindig azt mondja, ha Róluk beszélgetünk, hogy Dóri egy igazi hős. Szerintem is. 2010-ben a Vajda tanárai és tanulói és az egész városból sokan álltunk mellé. Régóta ismerem. Gyakorlatias, művelt ember, aki biztos nem csinál problémát azért, hogy legyen. Ezt Ön is tudja. De a lényegre térve: a tantestületbe vissza kell hozni az elvesztegetett értéket, a tanáregyéniségeket, akik pedig elvesztegették, akiknek részük volt ebben, tőlük minél előbb el kell köszöni. Szerencsére maradtak abból a jó testületből, az új érkezők között is vannak és lehetnek jók, tehát a suli a remélhető új vezetéssel ugyanúgy helyt tud majd állni mint idén 63 éves történetében vagyis 63 tanévben... Tudomásom szerint Ők, a Tantestület is vezetőváltást szeretnének. Nyilván nem véletlenül. Hajrá Vajda János Gimnázium! Üdvözlettel, Izing Antal

Rövid összefoglaló a Vajdáról , egy szülő szemszögéből.
Sajnos, minden évben lejjebb és lejjebb csúszik az iskola színvonala, ez több okra vezethető vissza. Jelentős oka a redszerváltással egyidejű szabad iskolaválasztás, ami rendre elszívja a jótanuló szorgalmas diákokat.Ez sajnos egy országos tendencia. A bicskei nyolcadikosok krémje Pestre, Tatabányára, Tatára kerül. Ide legtöbben azért jönnek, mert máshova nem vennék fel őket a gyenge bizonyítvány, ill. felvételi eredmény miatt. Nyilván az ilyen képességű és hozzáállású csoportokkal nehéz haladni, bármilyen hozzáállású is a tanár. Sajnos az is tény, hogy a rosszabban teljesítő iskolákból menekülnek azok a tanárok, akik még adnak arra, hogy ez hivatás, illetve akik még koruknál fogva tudnak váltani. A mostani vezetésről nincs fogalmam, így nem ítélem meg, de 10 éven belül történt, hogy volt olyan igazgatóbácsi itt, aki fehér zoknis szandálban jelent meg az évnyitón, a fekete melegítőbe betűrt fehér ingével érdekes látványt nyújtott az (akkor még) lepukkant tornateremben. A gyerekek vegyesen ,ki öltönyben, ki koszlott farmerben - ki hogy érzi alapon - mivel nem volt még ez sem meghatározva. A tanárokat nem minősítem,mert nem tisztem, hozzák a kisvárosi átlagot, azaz 20 % igazán tanár a többi meg elvan mint a befőtt. A szomorú az , ha összevetjük a 20 -25 évvel ezelőtti továbbtanulási mutatókat a mostanival - hisz ez egy középiskola értékmérője. Természetesen tisztelet a kivételnek, minden téren.

@Gopa: aki ezt a véleményt írta, amihez Ön hozzászól, szintén szülő, 2 éve végzett fia osztályát mutatta be így: "Sorolom az egyetemeket: SOTE általános orvos 1, BME 3, ELTE TTK 2, Corvinus 3, Debreceni Egyetem 2, Pécsi Egyetem 1, Óbudai 1, Károli 1." Ez a kisvárosi átlag a tanárokat illetően pedig elég igazságtalan lekezelése ennek az egésznek. Hol van előírva a kisvárosi átlag? Számít a kisvárosi átlagban, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisváros gimijéről beszélünk vagy a Budapest-Bécs (vas)útvonalon fekvőé alig 40 km-re a fővárostól? Számít valamit, ahogy egy az iskolaközösség bajba került iskolatársak melletti kiállást mutatja? Vagy ez is kisvárosi? Vezet ez valahova akkor, amikor mellettünk a szomszéd község több dimenzióban premizált középiskolája, miközben itt egyszer a gázórát is leszerelték jelentős elmaradás miatt? És közben cikizzük a miénket? Még akkor is, ha hordoz igazat is mondandója. Szerintem ez nem az a hely, ahol a tanárok el vannak mint a befőtt. Ez nem politikusi állás. Vannak született tanárok, akiket szeretünk és tisztelünk és vannak akiket nem annyira. Tudjuk iskoláinkból. Egy lokálpatrióta gondolkodású bicskei egyet tehet: mindent meg kellene tennie ezért az iskoláért - minden téren. De legalább olyat állítani róla, amivel semmiképpen nem ártunk a sulinak, ha már használni nem feltétlenül tudunk.A 20-25 éves továbbtanulási mutatókra hivatkozni és a maiakra azért sem pontos, mert egyik időszak mutatója sem áll itt illusztrációként.

Úgy gondolom az Ön véleménye és az én véleményem egyenrangú. Ha ezer itt végző gyerek szüleit kérdeznénk nagyon széles skálája lenne a véleményeknek, így mindkettőénkhez lennének hasonlóak. Nem gondolom, hogy a racionalitás, vagy a negatív dolgok elhallgatása , vagy az állandó, Felcsútra tekintgetés megoldja a kisváros problémáit. Dicséretesek a sikerek, de a Vajdából továbbtanulók felsorolása úgy lenne teljes, ha azt mindhárom végzett osztály átlagából néznénk.... (Mert én még mindig azt gondolom, hogy a gimnázium célja elsődlegesen az egyetemen , főiskolán való továbbtanulás, vagy olyan szakma szerzése, ami érettségire alapozott) Érdekes lenne tudnunk egy olyan adatot, hogy a mostani nyolcadikosok, akik 4-es 5-ös tanulók, hanyadik helyre írják be a Vajdát, amikor kitöltik a Középiskolai sorrendet a jelentkezésnél.Végezetül, pontosan ezért írtam ezt a kesernyés hozzászólásom, mert igenis érdekel a kisváros, az iskola jövője, hiszen mindenki által tudott dolog, hogy a fiatalkori kötődések fontosak: akik már a középiskolát sem itt végzik, nem sok esélye van arra hogy szakma, vagy egyetem után a várost gazdagítanák tudásukkal.

@Gopa: (Üdvözlöm az első mondatát, ami alapvetően felesleges, ugyanis senki nem állította, hogy nem lenne egyenrangú az Ön véleménye és az enyém. Pedig természetesen az. Mintha azt írta volna, hogy az Ön állásfoglalása szerint egy meg egy az kettő.)

Kedves Toncsi!
Bár én is biztosan le leszek hurrogva, mert nem vagyok helyi és nyilvánvalóan a volt igazgató szimpatizánsok körét bővítem, de én attól még leírok néhány tényt:
1. Az egyik általad nagyrabecsült kigolyózott pedagógus gyermeket bántalmazott. Szülőként azt mondom, hogy szerencséje van, hogy nem az enyémet ütötte meg, mert nem lenne most ideje siránkozni. Kell nekünk gyermekverő tanár? Legyen az 50 feletti akár..Én megvetem..te nem??
2. Lehet vélt vagy valós sérelmeket megíratni barátokkal, de attól még az elmúlt 10 évben 6 igazgatója volt a Vajdának és az örök elégedetlen kollégák, az állandó új vezetésre vágyók még ott vannak. Nem lehet hogy vannak akiknek senki sem elég jó?
3. Az elmúlt 10 évben átlagosan az egyetemre bejutó diákok száma nem éri el a 20%-ot. Azok is sok-sok magánórával abszolválták a feladatot.
4. A nyelvvizsgázó diákok száma nem éri el a 15-20 %-ot. Ez is 10 éves adat.
5. Az elmúlt 10 évben nem volt mérhető OKTV eredménye az iskolának.

Tényleg az igazgató tehet ezekről az eredményekről?
Biztosan el akarjuk hinni, hogy egy elitgimnáziumhoz csak igazgatóváltás kell?
Nem...pedagógus és diák...
A Vajda legalább 25 éve megszünt mint jó gimnázium. Most az arrogancia miatt megszünt mint szakképző intézmény.
Mi maradt?
Az aranyos, jóravaló gyerekek, akik olyanok amilyenek, de megérdemelnének szerető és alázatos tanárokat. Hogy jó szakmát és esélyt kapjanak. Az a 20 % ezután is bejut egyetemre.
A baj, csak ez után kezdődik, amikor a gimnáziumok életbe maradásához eredmények is szükségeltetnek. Ami nekünk nem lesz, legyen bárki az igazgató.
Végezetül javaslom mindenkinek megfogadni a következőt:
Mindenünk amink van értéktelen, igazi értékét akkor látjuk, ha elvesztettük.
Lehet akkor majd mutogatni azokra, akik ennek előidézői voltak. Akkor majd név szerint elmesélem, hogy ki, mivel és hogyan járult hozzá a leépüléshez.

Toncsi!
Én a magam részéről okosabbnak hittelek, nem gondoltam hogy ismét elhiszed ugyanazon emberek suttogó propagandáját. Nem tűnik fel, hogy mindig ugyanazok akik a rossz hírt és az információkat tollba mondják?

Dóri!

Én felnézek rád! Ez az írás, azonban egyoldalú és sok téves, diszkriminatív elemet tartalmaz. Azt gondolom, hogy te és a családod csak szeretetet és segítő jobbot kaptál az elmúlt 3 évben.
Most, hogy sikerült kirugatni a nevezett matek tanárt, biztos vagyok, hogy ebben a hiányszakmában nem sokan fognak pályázni az állásra. Biztosan jobb a nincs a valamilyennél. Remélem nem lesz igazam és egy szuper matek tanár érkezik végre.

Valaki végre megkérdezné a diákokat is??

T. Gazdasági Ügyintéző Asszony! Kezdem azzal, hogy jómagam nem hittelek okosabbnak, mivel teljesen ilyennek gondoltalak, mint ami ebből a véleményből mutatkozik. Rétori magaslatokat, szinte politikusi felelősséghárításokat észlelek magyarázatodban valamint azt, hogy populáris modorban a tanulók támogatására is vágysz. Írásodból kitűnik: Neked mintha már mindegy lenne, mi terjed az iskoláról a helyi nyilvánosság előtt, hadd szóljon a "gyereket bántalmazó tanár" ügye. Úgy beszélsz róla, mintha ő lenne az ügyletes bűnbak, minden baj okozója, mintha bicskei három tanári munkával töltött évtizedében folyamatosan gyerekeket vert volna, talán még szabadidejében is, és akkor megjött az új vezetés és ennek véget vetett - ez csak sugallat. És nem az a baj, hogy nem vagy bicskei, hanem az, hogy ebben az iskolában dolgozol vagy dolgoztál és rossz hírét kelted. A tanárnőnél, aki nem bántott előtte senkit, a kb. harmincadik évben elszakadt a cérna és adott egy pofont egy tanulónak. Sajnálom a tanulót olyannyira, hogy azt kívánom: bár ne történt volna meg ez az egész közöttük, és bizony dehogy vetem meg szónoki kérdésed dacára - pedig nem is vagyok, nem is voltam kollégája, mint Te, nem is voltam a munkahelyén foglalkoztatva mint Te -, és nem azért nem vetem meg ám, mert ismerem Őt és családját, hanem mert meglehetősen olcsó, hatásvadász dolog a körülmények teljes megismertetése nélkül úgy hivatkozni az esetre, ahogy Te teszed egy blogon. Ismétlem: nem vetem meg. Biztosan tudja, hogy hibázott. Egy bicskei katolikus paptól hallottam, hogy bizonyos helyzetben még gyónást sem vár el Úr: elég a tökéletes bűnbánat. Biztos vagyok benne, hogy bánja. Kollégával, volt munkahelyemmel a kibeszélést, nem tenném, legfeljebb szűk baráti körben de Neked kell tudnod. Úgy kezelném ezt, mint családi ügyet. Belső ügyként. Maradjunk annyiban, hogy egy jó iskolavezetés képes olyan atmoszférát teremteni, ahol még olyan kollégával sem történhet meg mindez, aki egyébként olyan dolgokon megy éppen keresztül mint ő. Tudod mi történt volna két igazgató úr idején? Betegszabadságra küldték volna és mindenkivel mindent megbeszéltek volna! Maradjunk abban, ha nem akartátok volna egyébként is elküldeni, akkor biza megtaláltátok volna a módját annak, hogy tanuló, szülő, vezetés, pedagógus, akár a hatóság képviselője - mindezt intelligens módon, egy jó gimihez méltón megbeszélhesse. Minden csak elhatározás kérdése. Csak hogy itt más megoldásról lett határozva. S hadd kérdezzem meg: ha már őt szóba hozod, hogy-hogy nem feszegeted legalább ekkora erővel a Csabdin vagy Tatabányán, általános iskolában tanító középiskolai tanerőket, akik szintén ezen időszakban mentek el? Velük mi volt a baj? Kérdezed, hogy lehet, hogy nekik senki sem elég jó. Bocsásson meg a világ: keresik a békés, jó munkához való körülményeket. Karádi és Káli igazgató urak és Becseiné Ilona igazgatónő iskolavezetése óta.... Maradjunk annyiban, hogy az iskola áll a lábán, de nincs könnyű helyzetben és ezt az általad beemelt szálat az iskola jó hírneve érdekében sürgősen varrjuk el. Írod, hogy eredmények szükségesek. Nyilván. Ezért sem lett volna szabad olyan tanároktól megszabadulni és olyanok életét nagyon nehézzé tenni autoriter, tekintélyelvű modorban valódi, igazi tekintély nélkül, akik ezt a gimit a legnehezebb helyzetben is vitték a vállukon. Végezetül: nem tudom kiből indulsz ki, feltételezhető, hogy akár most is magadból: az én véleményem híresen nem úgy alakul ki, hogy például a főnök vagy bárki megmondja, mi legyen a véleményem. Tájékozódni próbálok, beszélgetek, olvasok - gondolkodom és lehet, hogy véleményt formálok, lehet, hogy közre is adom. Az iskola közösségi életével kapcsolatban pedig mindig szívesen segítettem, segíteni is fogok a magam szerény eszközeivel. Ez a stílus azonban nem segít, hogy megérkeznek valakik a távolból, sok tanár és nem tanár munkatárs személye cserélődik, a stílus olyan amilyen, és akkor mosolyogjon ehhez mindenki, a kamarazenekar játssza el Schubert Trio B Dur op 99. és bólintson: minden nagyon szép, minden nagyon jó. Ez kellett volna? (Költői kérdés.) Ehelyett a tantestület - majdnem húsz fő - fellépett és anyakönyvezett nevükkel vállalva terjesztették elő a fenntartónak, min és miért szeretnének azonnali változást és mit kérnek ki maguknak. Elérték, amit akartak. Új, megbízott vezetés viheti az intézményt és egy valami teljesen biztos: tiszta szívemből kívánom, hogy ebből az iskolából, iskolámból, iskolánkból maradjon meg minden, ami jó és javuljon, aminek javulnia kell. Részemről eldöntve, hogy erről a gimiről eztán itt ezen a helyen csakis az előremutató híreket fogok közölni, mert én így látom jónak, a földharcnak-belharcnak itt semmi értelme. Üdvözlettel, Izing A.