A Velencei-tó partján épült Bence-hegyi kilátó átadója után kérdezte meg egy tévériporter többek között Tessely Zoltán országgyűlési képviselőt a fideszes képviselőtársának dokumentumok alapján valószínűsíthető III/II-es ügynökmúltjáról.

Tessely Zoltán a Bence-hegyen indulatos, már-már agresszív, mameluk és bürokrata modorban reagált.  Érdemi választ nem adott, majd elsietett a kamera elől a forró téma hallatán. Valószínűleg úgy tett, mint akinek nincs információja, de még véleménye sincs az ügyről és szavai szerint azt találta volna értelmes kérdésnek, ezt ki is fejezte, ha a riporter a szép kilátásról érdeklődik.

Például így gondolta? 

"- Milyen a kilátás a kilátóról képviselő úr?

- A kilátóról nagyon szép a kilátás.

- Köszönjük a beszélgetést képviselő úr itt a kilátó lábánál, ahonnan szintén szép a kilátás." 

Ami a lényeg: hangzatosan antikommunistának nevezte pártját és önmagát a válaszában, de érdemben mégsem nyilatkozott az ügynökváddal illetett frakciótárs ügyében. 

Az állítólag harcos antikommunista Tessely Zoltán figyelmébe kell ajánljuk, hogy egy valódi, nem csak szavakban és jelszavakban   antikommunista közel három évtizeddel a magyarországi rendszerváltás után belátná és beláttatná kollégáival, hogy a pártállami múlt feltárása továbbra is a politikai elit és a társadalom egyik legsúlyosabb adósságának számít.

"A „társadalmi katarzis” elmaradásáért azonban csak részben okolható a politikai és gazdasági átmenet békés, konszenzuális jellege: a harmadik magyar köztársaság mindenkori hatalmi elitjének így is módjában állt volna szembenézni a múlttal, biztosítani a pártállami iratok nyilvánosságát, és megnevezni a felelősöket. A probléma azonban rendre a változó hatalmi érdekek és a kicsinyes politikai játszmák fogságába került, s így a társadalmi megtisztulás folyamata helyett a kérdés elsikkadt az egyre-másra kirobbanó közéleti botrányok és az azt követő perek sűrűjében."

Megragadva a kitűnő alkalmat, Ungváry Krisztián történész A szembenézés hiánya című művét ajánljuk olvasóink, köztük a nagyérdemű képviselő  figyelmébe valamint ezt a tegnap adásba került tanulságos beszélgetést is érdemes megnézni.  (Március 25. után online is elérhető lesz.) Íme:

A szembenézés hiánya című kötet felvázolja az információs kárpótlás, az átvilágítás és a kommunista bűnök felelősségre vonása kapcsán kialakuló elképzelések 1989 és 2017 közötti történetét, majd egyfajta illusztráció gyanánt néhány konkrét esettanulmányban is igyekszik érzékeltetni azokat a problémákat, amelyek az iratnyilvánosság részlegessége és az átvilágítás elmaradása okoz Magyarország közéletében.

A szerző célja, hogy bizonyítsa: a mai magyar politika deficitjei szorosan összefüggnek a múlttal való szembenézés elmaradásával.

Ungváry Krisztián az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2005 és 2008 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol az Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német-magyar-lengyel ügyeiben vett részt. 2005-ben tagja lett a német elűzések elleni központ tudományos tanácsának. A Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával elnyerte az MTA doktora címet. Érdeklődési területe elsősorban a 20. század politikai és hadtörténete, illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz.

A Bence-hegyi kilátóról pedig nézzünk majd körül családi, baráti körben.... Szép a kilátás.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.