- Egy téma! Írd meg, ha gondolod, elmondom röviden - szólít meg egy kedves ismerős. 

- A fiamékhoz utaztam. Gondos édesanya módjára nejlontáskába tett éthordóban ebédet vittem. Míg a vonatra vártam a B peronon Bicske alsón, addig magam mellé tettem.   De nagyon szórakozott lehettem, mert a vonat már elindult Budapest felé, amikor észrevettem, hogy az állomáson felejtettem. Tudtam, hogy már nem lesz meg, bosszantott, de legyintettem. Egészségükre. Amikor visszaértem Bicskére, megnéztem az indulási oldalt. Nem volt ott. Hazasétáltam a mi nem is olyan közeli utcánkba, a táskát pedig a kerítésen behajolva akasztotta valaki a kapura. Hiánytalanul. 

- Honnan tudták a címet? 

- Hát ez az. A fiamnak jönnek még levelei hozzánk, a bicskei címre. Amikor elindultam, ebből is bedobtam a szatyorba. Az is benne volt a címmel. 

- Azt a mindenit….  Kiderült, hogy ki a becsületes megtaláló?

- Nem. 

- És mit üzensz, Judit? Hátha olvasni fogja.    

- Köszönöm a fáradságát, Isten tartsa meg a jó szokását.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.