Részletek....

Pozsgai Mihály és Gulyás István BTC labdarúgók, a megyei válogatott kerettagjai Erdész Ferenc edző irányításával szerveznek önkéntes árvízi segítségnyújtást a Dunánál. Vasárnap fél kilenckor gyülekező Bicskén a Városháza előtt, az autóbusz(ok) 9 órakor indul(nak).   

A Bicskei TC szeretettel vár mindenkit AZ EGÉSZ VÁROSBÓL, akik két kezükkel akarnak segítséget és védőkart nyújtani azoknak a honfitársainknak, akik a Duna partján élnek vagy már dolgoznak az árvízvédelemben.

- Azt mondtam a csapatnak, hogy nem kötelező ez a munka, de ajánlott. Ha tudnak, jöjjenek. Ez egy vasárnap és egy nagyon nagy meccs, nagyon nehéz mérkőzés nem Bicskén - de mégsem idegen pályán, mégis itthon -, és bizony mindenkinek ott a helye. Minden szurkolónkat és bárkit szívesen látunk csapatunkban, a közös munkában  - mondta Erdész Ferenc a Bicskei Szónak. .     

Bicske megmozdult, bicskei keresztény gyülekezetek nyújtottak segítséget, volt közülük aki Bicskéről szervezett keretek között szinte elsők között jelent meg az elmúlt napokban a Duna-parton. Mások adakoztak. Úgy tudjuk több bicskei vállalattól, cégtől, bolttól  indultak önkéntes segéderők.

A BTC még nem tudhatja pontosan, melyik beavatkozási hely várja: a Dunánál. . 

Izing A.      

Mindent vitt a hétvégi házból, de megtalálták nála.

A Bicskei Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya lopás bűntett megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárást egy váli férfi bejelentése alapján, akinek Vál, Somos dűlőben lévő hétvégi házába ismeretlen személy betört és onnan hangfalat, CD lemezeket, távcsövet, íjat, hosszabbítót, dekopír fűrészt, fúrógépet, késeket és különböző élelmiszereket tulajdonított el, közel 300 000 Ft értékben.

A nyomozás során 2013. június 6-án a rendőrök elfogták és előállították a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható F. Attila 23 éves váli lakost, akinek házában házkutatást tartottak, mely során több olyan tárgyat megtaláltak és lefoglaltak, ami a lopásból származott.

F. Attila kihallgatása során elismerte a bűncselekmény elkövetését, melyet követően a nyomozók bűnügyi őrizetbe vették és kezdeményezték előzetes letartóztatását.

Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság

Lakossági bejelentés alapján vitték vissza otthonába az alcsútdobozi gyermeket a bicskei rendőrök. Oláh Gyárfás, Alcsútdoboz polgármestere levélben köszönte meg a rendőrök munkáját. Dr. Balázs Sándor r. alezredes, Bicske rendőrkapitányának válaszlevelét is közöljük.  

Az eltűnéssel kapcsolatos bejelentés 2013. június 06-án 17 óra 15 perckor érkezett a Bicskei Rendőrkapitányság Ügyeletére. A 15 éves fiú eltűnését édesanyja jelentette be. Elmondta, hogy gyermeke reggel elment
az Alcsútdobozi Általános Iskolába, ott beszélt barátjával, akinek elmondta, hogy sürgős elintéznivalója van, majd elment és azóta ismeretlen helyen tartózkodik.
A bejelentést követően a Bicskei Rendőrkapitányság valamennyi szolgálatban lévő rendőre keresni kezdte az eltűnt fiút. A kutatásba bevonták az alcsútdobozi polgárőröket is, illetve az egyenruhások munkáját segítették a helyi lakosok is.
A fiút végül 21 óra 30 perckor egy sárszentmihályi férfi találta meg Oroszlány és Csákvár között az út mellett. Ő tett bejelentés a rendőrségre, majd a tinédzsert ezt követően vitték haza a
nyomozók, és adták át sérülés és panaszmenetesen édesanyjának - mondta el a Bicskei Szónak az FMRFK szóvivője, Németh - Kész Mónika r. őrnagy. 

Mélyen tisztelt Kapitány úr!

Még friss az élmény, az öröm, amit megéltünk, amikor jelentették Önnek, megtalálták az elcsavargott fiút.

Még friss az élmény, amikor a bicskei rendőrök, Ön és munkatársai a sötét esti órákban virágoskerté varázsolták az aggódó szülők és rokonok az osztálytársak az osztályfőnök lelkét.

Napjainkban, amikor egy eltűnt gyermekről kapott hírek sokszor tragédiáról, bűncselekményről szólnak, talán joggal aggódtunk.

Megnyugodtunk, a nehéz kő lekerült lelkünkről, a gyermek jól van és még az este a családdal mehet haza.

Az ön személyes irányítása példa értékű volt!

Nem a rendőrt láttuk Önben, inkább egy aggódó szülő volt jelen köztünk és ez megnyugtatott minket.

A segítségre össze sereglett 30-40 ember, a szülők, rokonok barátok nevében köszönetem szeretném eljuttatni Önhöz és munkatársaihoz.

Jó tudni azt, hogy lelkiismeretes, fiatal rendőri állomány vigyáz gyermekeinkre.

Alcsútdoboz 2013 június 6

Barátsággal üdvözlöm és kérem tolmácsolja hálás köszönetünket az állománynak is. 

Oláh Gyárfás

Polgármester 

Tisztelt Polgármester Úr!

Tisztelettel megköszönöm levelét a magam, és a Kollégáim nevében.
Szeretném megköszönni segítségét, és azt a példaértékű összefogást, amit az Ön vezetésével az Alcsútdobozi Polgárok tanúsítottak. A helyszínen nekem is erőt adott az Önök jelenléte és támogatása.

Mindezt tisztelettel megköszönöm személyesen Önnek, kollégáinak, a jelen lévő pedagógusoknak, a polgárőröknek, az eltűnt fiú családtagjainak, az önkéntes segítőknek, az Alcsútdobozi Polgároknak!
Önzetlen feladatvállalásukról, összefogásukról, hozzáállásukról bárhol a világon bárki példát vehet.

Kérem Tisztelt Polgármester Urat, hogy lehetőség szerint tolmácsolja a segíteni szándékozó Polgárok felé őszinte elismerésemet és baráti köszönetemet!

Tisztelettel:

dr. Balázs Sándor r. alezredes

kapitányságvezető

A tegnapi árvízi segítségnyújtás bicskei erők részéről ma folytatódott. Mint barátaimtól megtudtam, a Hit Gyülekezetének Szeretetszolgálata Komáromban dolgozik az árvízvédelmi töltések megépítésén. Köztük számos bicskei.

A szállítmányra a lerakodó brigád is feltelepszik. A szerelvény Komáromból a szőnyi beavatkozási helyre indul   Fotó: Igari Léna 

Igari Lászlóval és feleségével, Igari Lénával indultunk ma, kezdetekkor nem tudtuk hová. Az Igari házaspár, Pfendert Erzsébet, a mányi Pfendert Antal, Szabó Ferenc és fia Szabó Dávid, Kőrösi Máté, Bereczki Zoltán (Tatabánya) és fiai, Nyikos István, Maczkó Balázs és Teo becenevű görög srác valamint többek tegnap Almásfűzítőn, a vasútállomáson létrehozott depókban zsákolták a töltés homokját.

Almásfüzitőnél éppen szakadt az eső, amikor  az autóból Komárom felé haladva azt láttuk, hogy az összes önkéntes a vasútállomás egy fedett  rakodó rámpája alá húzódva várta, hogy mehessenek vissza zsákjaikhoz.   

Egy bicskei segéderő így emlékezett:

 "Sokféle ember volt itt tegnap, a vámosoktól kezdve a környéki Nokia gyár dolgozóin keresztül komplett maszek építőipari brigádok és sok nő is. Közben elhaladt egy katonai menetoszlop mellettünk, régi Uralok, új katonai Rábák, dudáltak, integettünk, így üdvözöltük egymást. Nagy meló volt és felemelő pillanatok. Volt köztünk olyan komáromi tanár, aki két nap alatt három órát aludt összesen. Jó kedvűen teltek az órák, tényleg nem volt ott sem bal, sem jobb oldal, sokat nevettünk, minden újabb szerelvény ürítése után más csoportba kerültünk, más mellé. Több alkalommal is várnunk kellett, mert nem fértünk oda a homokkupachoz, annyian voltunk, ilyenkor láncba álltunk és a távolabbi homokzsák-kupacokat deponáltuk a vasúti szerelvényre.Jelenleg 860 centi magasan van a töltés teteje az almásfüzitői beavatkozási helyen, de biztonsági okokból folyamatban van +20 centiméteres magasítás 880-ra, ami biztos, hogy elegendő lesz" - mondta el a Bicskei Szónak egy nevének  diszkréten kezelését kérő bicskei kötődésű árvízi önkéntes.  

Igari Laci, akivel a múltszázadban középiskolai osztálytársak voltunk Bicskén, útközben egyeztetett a már Komáromban lévőkkel, hogy a városon belül hová és mikor érkezzünk. Egy  szerencsés félreértés folytán a Duna Gibraltárjának nevezett Monostori erőd parkolójába érkeztünk. Úgy tudtuk hamarosan minden önkéntesnek regisztrálnia kell itt. Maradt húsz percünk, ezért lesétáltunk a határfolyam partjára, a Dunát 78 lőrésével ellentmondást nem tűrve uraló Dunai Bástyához. Ahol aztán volt szerencsénk meglátni azt a masszív sodrású megnövekedett víztömeget - ó, hogy saját szemmel mennyire más, mint két reklám között látni a tévéképernyőn...

S még csak csütörtök van...bizony szombatra várják a komáromi tetőzést.  A három méteres partfalat  betöltő Duna további duzzadásának minden centije félelmetes az avatatlan szemnek.  

A Monostori erődnél tudtuk meg, hogy a Komárom vasútállomás közeli Gyár utcában gyülekeznek és innen indul a Hit Gyülekezetének tatabányai, fehérvári, tatai és bicskei tagjai közül a Rákóczi Ferenc rakpartra. Mint az MTI június 5-én kiadott híréből ismeretes: körlevélben kérte a Magyarországon bejegyzett egyházaktól az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkársága, hogy mérjék fel, miként tudnak segíteni az árvíz miatt bajba jutottakon. 

Gyalogos felül-járón keltünk át, mindannyian láthatósági mellényben vagy félszázan a sínek fölött a rendészetileg lezárt rakpartra.

            Fotó: www.kemma.hu

- Önkéntesek? - kérdezte a híd folyó felőli oldalán posztoló rendőr. Az igen válaszra levette a Police feliratú zárszalagot a korlátról. Amikor utánunk nézett, meglátta, hogy a korábban beengedett és depónia felé sétáló csoportból néhányan kíváncsiságból a régi jó kőgát tetején nézelődve sétálnak.

Utánuk kiáltott:

- A gátról kérem azonnal jöjjenek le, a járdán haladjanak, mert túl sok dolgunk van itt ahhoz, hogy a folyóból mentsünk.

Az erőd, irányába, nyugat felé mertünk kétszáz métert az erőd felé vezető gyalog- és kerékpárúton.

- Ennyi jó ember - mondta egy járdánk mellett álló idősebb vasutas mosolyogva.

Összesen, az ott lévőkkel együtt legalább kétszázan álltunk csatasorba, s ez csak óvatos becslésem.

Már állottak a hadtáp sátrak, a tömeg erősödött, egy szófoszlányból megtudtam, hogy a területen hajléktalanok is dolgoznak, s hogy a sátornál kávét is adnak.

Mi hamar bekerültünk a csatárláncba rakodni, kézről kézre adtuk a zsákokat a négy tengelyű vasúti teherkocsira.

Igari Laci a vagonon állt és tett sok száz zsákot a helyére. Az ő kezébe Léna, a felesége továbbította a rakományt, egyik lábát a szerelvényre, másikkal a peronon állva. Ő előtte én álltam, előttem pedig egy komáromi fiatal.

Úgy képzeljék a félkörívű csatárláncot, hogy előttünk is állt egy sor, ő előttük pedig két kamionnyi homok, amit megint mások folyamatosan zsákokba lapátoltak az embermagas  bucka túlsó oldalán.

Az almásfüzitői beavatkozási helyen Fotó: Pfendert Antal 

Már az első órában szaunában érzetük magunkat.

- Honnan jöttetek? - kérdi a mellettem álló.

- Bicske - mondom én.

- Te?

- Komárom.

- Olyan ez mint egy hangyaboly.

- Majd nézd meg éjfélkor a fáradt hangyákat.

Amikor a szerelvényt megpakoltuk, egy csomó önkéntes felült a zsákokra. Azért ültek föl, hogy a lepakolást elvégezzék.  Úgy nézett ki, ahogy ott ültek a vonat indulására várva, mintha egy dél-amerikai film forgatásán lennénk.

Egy szusszanásom közben odamentem  a mozdonyvezetőhöz, akit a mozdony füstje megcsapott. Megkérdeztem, ilyenkor  mi a menet.

Azt mondta, hogy kimennek Szőny felé, hogy a vasútvonal és a Duna  közébe pakolják le a zsákokat, ahol védelmi töltést raknak belőlük. Később megtaláltam ezt a közlést, egész pontosan idetermeltünk. 

Ezután a pakolható szerelvény nélkül nekiláttunk a homok zsákba lapátolásának. Vadonatúj fehér zsákok, gyáriak, ezért egy ember nekiállt zsákszáját nyitogatni. Minden lapátos mellé kellett egy zsáktartó. Mellém egy idősebb fehérvári úr került.  Írd és mondd, annyian voltunk, úgy körbeálltuk a homokdombot, hogy gyönge negyven perc alatt az egész rakományt  bezsákoltuk, de úgy ám, hogy egy zsákba nem lehet ám szívlapáttal nyomatni a homokot, hanem a normál méretűvel maximum hármat lehet bele tenni. Aztán megjött négy másik kettő- és  négytengelyes vasúti kocsi, azokra pedig szintén láncba állva pakoltunk föl.

A csatasorban néha fennakadás támadt, olyankor jött a vagon felől a"Tedd le!" kiáltás. ha sokan voltunk, szóltunk, hogy álljunk egymástól távolabb, vagy  "aki régen pihent álljon ki". Ha kevesen voltunk: "jöjjön egy ember".

A hadtáp sátorban, aminek nem ez volt a neve, csak én nevezem így, "uzsonnát hajtottak végre" az önkéntesek. Nekem ez a "vacsorát hajtottak végre" annyira tetszett, hogy ennek hatására jómagam itthon, pontosabban a körletemben hagymás rántottát hajtok végre.     

Az önkéntesek jókedvűek, a munkát komolyan vevő, egymást segítő erők voltak ma Komáromban, a Duna folyó jobb partján, az 1768. folyamkilométernél, a Rákóczi rakparton. A komáromi rév felől  jelképesen, dicsérő módon  átintegetett az Aranyember szerzője:

"Jól van fiaim."                 

Amikor a homok a depóniánkból teljesen elfogyott, beállt egy monumentálisan szép Reanult nagyon hosszú billencs kamion, billentett egy akkorát, hogy öröm volt nézni, aztán jött a többi.

Ennyi. 

Izing Antal 

Az 1965. júniusában készült filmjelentés első snittjei a komáromi vasútállomás közelében készültek. De nemcsak ezért tanulságos ez a híradás...

A Bicskei Szó értesülése szerint az elmúlt napokban több bicskei önkéntes is dolgozott a gátakon. 

Legutóbb például a bicskei Hit Gyülekezetének több tagja  Almásfüzitőn, a vasútállomáson lapátolt homokot zsákokba, amiket vasúti teherkocsikra tettek. Ezekről a depóniákról szállítják a zsákokat a helyére.

A Duna mellett ma is több bicskei önkéntes dolgozik a gátakon civil, állampolgári szerveződés keretében.  

Mint arról már hírt adtunk, szombaton a Bicskedély rendezvényén várja a véradókat a bicskei Vöröskereszt.

ia 

Mindannyian tudjuk, hogy amikor valami vész közeleg, mindannyian idegesebbek, feszültebbek vagyunk.
Elég egy rossz mozdulat és kész a baj.

Az árvízi védekezésben sokan vesznek részt. Soha nem tudhatjuk, mikor és ki fog megsérülni, szorult helyzetbe kerülni. Murphy törvénye szerint ilyenkor indul meg a legtöbb szülés.
De az utakon, a rossz körülmények miatt is nagyobb az esélye a baleseteknek.
A vérdepók elég kevés vérrel gazdálkodnak, nem sok a véradó.
Mi nem lapátoljuk a homokzsákokat, összefogtunk egy jó ügyért.
Mi lenne, ha megmutatnánk, hogy egyszerre két jó ügyet is szolgálhatunk?
Bicskedély és véradás!
Bölcsöde és 3 ember megmentése
Aki tud, jöjjön és adjon egy egység vért! Neki nem nagy veszteség, de másnak nagyon nagy segítség
és csak reménykedhetünk, hogy nem a saját szerettünk fog rászorulni. 

Farkas Tünde 

Aki Fejér megyében önkéntesnek jelentkezne (kétkezi fizikai munka), az alábbi két telefonszámon érdeklődhet a nap 24 órájában:
+3622/507-681
+3620/513-4150
Kérünk mindenkit, hogy TELEFONÁLJON és NE SMS-t írjon!
KÖSZÖNJÜK A SEGÍTŐ SZÁNDÉKOT!!!!

A Bicskei Vöröskereszt eddigi gyakorlatához képest új és bizony nem is akármilyen helyen, hanem a kastélyban várja kedves véradóit június 8-án 11 órától. 

A Kossuth Zsuzsanna Gyermekotthonon belüli pontos helyszínnel hamarosan jövünk, de minden véradó könnyen megtalálja, aki június 8-án délelőtt a Bicskedélyre érkezik. 

BÁH Befogadó Állomás, Bicske projekt menedzsert keres közép vagy felsőfokú végzettséggel. 
Követelmények: EU pályázatban jártasság, angol társalgási szintű nyelvismeret, felhasználási szintű számítástechnikai ismeret.
Szakmai önéletrajzot és motivációs levelet a titkarsag@mbabicske.t-online.hu e-mail címre várjuk, érdeklődni a 06-22/350-907 telefonszámon lehet.

Ma megtartották a "nagy" összejövetelt a polgármesterrel, de végül nem a hivatalban hanem a Kölcsey utca Lucernás árok áradásával sújtott házai előtt.

A Bicskei Szó értesülése szerint az árok egyenesen való elvezetése valószínűleg azért bukik, mert  a szomszéd 10 milliót kér a házáért, s ha nem veszik meg nem csinálhatnak az udvarában semmit.

A másik ötlet információink szerint az volt, hogy a kilépő vízátereszeket nagyobbakra cserélik. Azt ígérték, hogy ez tervben marad, de sok idő kell hozzá.

Úgy tudjuk, Tessely Zoltán polgármester érdemben nem válaszolt semmire. Az volt a válasz mindenre hogy "megtervezzük és meglátjuk".

A károsultak nem számíthatnak anyagi segítségre, azaz a közeljövőben semmi nem fog történni.

Egyes észrevételek szerint lekezelő és pökhendi volt a város első emberének stílusa, ami egyes értelmezések szerint részéről védekezés olyan helyzetekben, amikor szakértelem híján nem tud érdemben válaszolni. Egy szintén Tessely Zoltán munkásságával kapcsolatos olvasói megjegyzés szerint, ami a Kölcseyben kialakult, az érintett családok számára katasztrófaterületnek számító híreinkhez érkezett:

"Egy valamire való polgármesternek, legyen bármilyen színű, minden reggel úgy kell kezdenie a napját, hogy az általa nem éhbérért vezetett településen minden reggel jár egyet, minden nap másfelé. Megnézi, minden rendben van-e, hamarabb tudja a problémát, mint a tömeg, beszélget az emberekkel, kapcsolatot tart velük, megoldást keres. Ehhez képest Bicske mai vezetőjét utcán akkor lehet látni - nem Felcsúton, hanem Bicskén -, ha a kocsijából besétál a hivatalba. Valójában ennek is köszönhető, hogy szinte teljesen elfogyott körülötte a levegő. Nagyon várjuk, hogy elköszönhessünk tőle."    

A "nagy" gyűlésen ennyi történt, a lakók összetartóak voltak. Jegyzőkönyv persze nem készült. Elismerték, hogy a legjobban sújtott telekre belépő (120 cm) áteresz kapacitása jóval nagyobb mint a telekről kilépő (80cm) átereszé.

A lakóknak azt állították, hogy az árkot rendszeresen takarítják.  De ezt évek óta az ott élők végzik költségtérítés nélkül, saját költségeikre. Amit kiszednek az árokból szemetet, azt negyed évi 8000 forintért szállítják el, miközben más szemetével töltik meg a kukákat.

A mai gyűlésen erre sem kaptak támogatást, miközben egy észrevétel szerint a Bicskétől 60 km-re lévő településről ugyan ez a bicskei cég szállítja a szemetet negyed évente 1500 forinttal olcsóbban.

ia

Június 8-án mindenkit szeretettel várnak a Bicskedély civil szervezői a civil kulturális központnak számító  Batthyány kastély kreatív ötleteket mindig kitárt kapukkal fogadó parkjában. Itt pedig a Bicskedély dala, a bicskei kötődésű Reményi Ferenc zenész kiváló műve. A bicskedélyesek barátsággal ajánlják mindenkinek, kiemelten a bicskei Kossuth Zsuzsanna Gyermekotthon munkatársainak, akik vendégül látják a Vajda János Gimnázium 60 éves szülinapi buliját.     

OSSZÁTOK EZT A REMEK DALT! ÉS GYERTEK, MERT SZOMBATON ITT A BICSKEDÉLY, AMIHEZ NEM   KELL ENGEDÉLY!

Ma délután egy Csákvári úti birtokán egyedül élő, 1939-ben született, 800 négyszögöles, hatalmas kertet egyedül művelő néninél jártunk, akinél mindennapos a betörés, a fosztogatás. Őt őstermelőként, piaci zöldség-gyümölcs árusítóként sokan ismerhetik. 

Az idős néni tegnap a bicskei Egészségügyi Központban dr. Bourgla Ossamah háziorvos rendelésén beszélt mindennapjainak pokoli lelki terhéről.

Az orvossal ma délután együtt indultunk el az idős bicskei özvegyasszonyhoz. A néni mindennapos fosztogatása 2004-ben kezdődött. Kertjének terményeit rendszeresen viszi a piacra megélhetése érdekében, a volt bicskei laktanya mellett lakik. Háza mögött egy lerobbant, de masszívnak tűnő háztömb áll a volt laktanya egyik épülete.

A volt laktanya telkén keresztül másznak be a tolvajok rendszeresen a háza udvarára és ott pakolják, adogatják ki a kerítésen azokat az értékeket, aminek minden egyes darabjáért becsülettel megdolgozott a hetvennégy éves asszony. 

Állunk a kerítés komposztáló melletti szakaszán, ahol a házigazda megmutatja, általában hol járnak be egymagukban a tolvajok vagy éppen ketten. Miután zsákmányoltak, megesett, hogy elcigőlték a néni kettes létráját a kerítéshez, azon mászott ki az első, s pakolta ki a másik a bicskei ember vagyontárgyait. Aztán létra. 

- Ha meg tetszik hallani az éjjeli zajukat, akkor Ön is kijön ide? Nem fél tőlük?

- Nem félek senkitől. Kijövök. Egyik-másik után kerékpárra ülve eredtem, hogy meglássam, hová viszik ellopott értékeimet. De aztán olyan sáros földútra mentek, hogy nem tudtam tovább menni. A rendőröknek akartam megmondani, melyik házban keressék a tulajdonom.   

Darálót. Fűnyírót. Vezetéket. Vödröket. Mérlegsúlyokat. Csatornákat. Csöveket. Hordót. 2004 óta négy darab biciklijét lopták el saját udvarából. Elhunyt férje minden szerszámát elvitték a műhelyéből.

A 74 éves néni elmondja, hogy gyakran nem is azonnal veszi észre, mit loptak el tőle aznap éjjel, hanem akkor, amikor az ellopott eszközre szüksége lenne. Odamegy, ahol tartotta, hiába keresi és azt mondja: "na ezt is elvitték." 

Mindent elkövet azért, hogy takaros környezetében minden érték rendesen el legyen zárva.

Kis termetű ember ő, de csupa erő, szemei egészségesen tiszta kékek és nagyok, tele vannak életerővel. És nem roppant bele még, hogy fosztogatják. Beszéd közben néha bekönnyesedik a szeme, ha bántó részhez él. Az ujjával mutatja a négyet, hogy négy biciklijét vitték el saját telkéről, elzárt helyről. 

Azt mondja, hogy kertjét folyamatosan fosztogatják, a gyümölcsfák ágait törik, a krumpli még be sem érett máris felrángatják, taposnak össze mindent.

Dolgozik még Babos-hegyi birtokán egymaga és a piac is az életéhez tartozik.

Tartott kutyát, de három nap alatt eltűnt, nyoma veszett.

A folyamatosan fosztogatott kertről azt mondja:

"A KERT MARAD. KERT KELL HOGY LEGYEN. EZ AZ ÉLETEM. HA EZ NEM LESZ, ÉN SE LESZEK."

Elmondja, hogy az idejáró tolvajoknak is van kertjük. Parlagon. 

Házának hátsó részébe is betörtek már. A rendőrségen olyan sok bejelentést tett már, hogy nem csodálja, ha a nyomozó is alig várja már a nyugdíjas korát.

A hölgy felvidéki származású. Felsőszeli faluban, a Galántai járásban, az ő ötszobás, falu központjában álló  házuk előtt édesapja magyarnak vallotta magát 1947-ben, ezért a Benes-dekrétumok alapján kitoloncolták őket az alakuló Csehszlovákiából. Galántán tették őket vonatra kézitáskáikkal. 1959-től abban a presszóban dolgozott, aminek helyén, a mai Pizzafaló mellett, a mai Villux üzemel.  

Házát, értékeit, kertjét – egyértelműen a volt laktanya területéről közelítik meg a tolvajok. Ebben a helyzetben bizony nem egyedül van, a Csákvári út és a környékbeli utcák szinte minden lakója a meglopott, folyamatos rettegésben élő bicskeiek között van.

Kérdésemre válaszolva az idős hölgy elmondja: szerinte egyedüli megoldás a bűnözés megszüntetése, visszaszorítása lenne Bicskén. Gyakorlatilag azonban abban maradunk, hogy a helyzet leírását, egy dolgos, idős bicskei ember pokoli helyzetének ábrázolását, mindenféle külön kommentár nélkül elküldöm a rendőrségre, a polgárőröknek, Bicske vezetésének, valamint az országgyűlési képviselőnek, aki polgármester is. 

Kiemelem azt, hogy itt, Bicskének ezen a területén szinte mindenki ilyen helyzetben él. Hallani, hogy a Kinizsi utca egy szakaszán a folyamatosan fosztogatott kertek szomszéd tulajdonosai úgy döntöttek: kertjeik egészét szántóföldi művelésre adják: mert munkájuk gyümölcsét a saját asztalukon alig láthatták.

Cikkemben a rendőrséget azért nem akarom hibáztatni, mert nem akarok beállni abba a divatos kórusba, ami már nagyobb és erősebb hangú, mint a bűnözőket szidalmazó.

Azt gondolom, ha valódi, jól összeszokott rendőri csapat kialakulását szeretnénk városunkban, akkor bizony számolnunk kellene a következőkkel. Bicskén a zsaruk között azért alakult ki egy szinte vállalhatatlan fluktuáció – a Bicskei Rendőrkapitányság önhibáján kívül -, mert az idehelyezett fiatal rendőr a nettó 100 ezer körüli fizetéséből 40 ezret kifizet albérletre, 20 ezret rezsire, a maradék negyvenből pedig étkezik és tesz minden mást. Nem sokáig bírják. Azt veszik észre, hogy semmi perspektíva, megtakarítási lehetőség dupla nulla, s mire megismernék Bicskét, mire kialakulnának belső,  szakmai és városbéli kapcsolataik, mire egy név, egy cím hallatán már odamenet pontosan tudják, mit kell lépniük, addigra  úgy döntenek, hazamennek az országnak akár másik végébe. Ha nem szerelnek le, visszamennek családjukhoz, ott élnek, ahol gyerekként, s mindjárt más, ha otthon kell a rendőr. Nincs albérlet. marad valami. Vagy leszerelnek és más pályán próbálnak érvényesülni, esetleg mást tanulnak.

Ekkora keringésben, ilyen feltételekkel, akkora területtel, ami a bicskei rendőrökhöz tartozik, nem igazán beszélhetünk kitűnő közbiztonsági feltételekről. Még akkor sem, ha az itt maradt, a magot jelentő csapat tagjai erejükön felől minden tőlük telhetőt megtesznek. Szeretném gyorsan hozzátenni, hogy a havi bírságolási normát sem Bicskén találták ki... Parancs az parancs.   

Visszatérve azonban eredeti helyszínünkre: a megoldás azonban mindenképpen az lenne, ha a volt laktanya ingatlan gazdáját arra bírná rá a városvezetés Bicske polgárai védelme érdekében, hogy a bizonyos mértékben kietlen területen folyamatos őrzést adjon, vagyis leszoktassa a bűnözőket ezen tanyájukról.

Ezt egy magára valamit is adó város nem hagyhatja, nem nézheti tovább tétlenül....  

Ne csak szavakban tiszteljük a kétkezi munkát. 

A bicskei Nagyállomás az Alcsúti Arborétumig tervezett vasútvonallal, melynek megállója lesz a Puskás Akadémiánál, új szerepet kap, környezete a remények szerint szépül. De ha már ekkora jó terveik vannak velünk a nagyoknak, talán ki kéne járnia a bicskei képviselőknek, hogy Bicskének ezen a Nagyállomással szomszédos területén is emberhez méltó életet élhessen az aki erre érdemes, aki erre vágyik.

Ossamah doktor úrral álltunk a régi laktanyánál, melynek ha csak egy-két tömbjéből alakítana ki a város és/vagy belügy bérlakásokat - mondja a képviselő -,  amik a fiatal bicskei párok, esetleg fiatal rendőrök bérháza is lehetne, s mindezt egy EU-s pályázatból lehetne megvalósítani – máris könnyebb szívvel lépkedne és élne a bicskei ember Bicskének ezen a mostohává lett részén.

Izing 

Kedves Bicskei Napló,
azt hiszem, nem érdektelen a probléma, amit felvetek, bár egy részével már többször foglalkoztál az egyetlen helyi demokratikus nyilvánosságot biztosító fórumban, a Bicske-blogban.
Azért is itt írok, mert mindazok, akik a "régi benzinkúton" túl, a kertvárosban, vagy a nagyállomás felé laknak, kb. 23 éve megtanulták azt, hogy bár hivatalosan nem, praktikusan az önkormányzat Bicske-Külterületként kezeli ezt az egész területet. Itt zárták be az óvodákat, itt rohad akár hetekig is a gaz a közterületeken, itt nincs se pad, se szemetes, se közvilágítás, és ide már a "központban" puccosítási célból kirakott muskátlikból sem jut. Bár ha kérni lehet, előbb a minimálprogramot szeretnénk, úgymint járható út, járda, közvilágítás, és ha mindez megvan, ám legyen, jöhetnek a muskátlik is. (Bár egy település, amelyik a központban térkövezést, sétálóutcát csinál, muskátlit aggat a főútra, de hagyja az összes többi utcáját lerohadni, az inkább egy szakadt dzsentrire emlékeztet, aki még akkor is merészen elálló kisujjal issza a kávéját, amikor lerohad róla a gatya...)
Az egyik alapvető probléma a malom előtt parkoló teherautók tömkelege - erről már írtál, de változás nincs. Rendőr sehol, közlekedni képtelenség. Ezért az emberek egy nagy része az állomást inkább a Zrínyi utca felől közelíti meg, hajnali 5-től éjfélig kb. 80-100-120-as tempóban. Nem törődve azzal, hogy itt is emberek élnek, akik nem egy Forma-1-es pálya mellé költöztek anno. Az utca lakossága ugyan - nagyon sok támogató aláírással mellékelt levélben - 2006-ban kérte az önkormányzatot, hogy vagy fekvő rendőrt tegyenek ki, vagy sorolják be az utcát a Bicskén oly sok helyen látható 30-as övezetbe. Nos, boldogult polgármesterünk tömör válasza annyi volt, hogy egyik sem lesz, mert "az emberek az állomás felé sietnek, ezért itt nem lehet szó forgalomcsökkentésről". (Azóta persze, e válasz fényében, ami a helyben lakók véleményére magasról tesz, őszintén örülünk, hogy még nem lett a Zrínyi utcából gyorsforgalmi út...) Természetesen egy egyirányú, szűk utcáról beszélünk - igaz, ez sokakat nem zavar abban, hogy a kötelező haladási iránnyal szemben közlekedjenek, ilyenkor aztán megy a dudálás és anyázás, jobb esetben szenvedés és próbálkozás a kikerüléssel. Persze értem én - alighanem azért is erre száguld rengeteg ember az autójával, mert a kétszer egysávos, kényelmesebb Szent István út-Móricz Zsigmond utcán a malom előtt parkoló, sokszor mindkét oldalon akár 4-5 teherautót, és az itt átjutni próbáló buszokat kerülgetni nemcsak életveszély, de sokszor képtelenség is. (Megjegyzem, a településrész önkormányzati képviselője meglehetősen testközelből figyelheti a fejleményeket, de úgy tűnik, e téren passzivitása leküzdhetetlen, képviselői munkája a környékbeli óvódák felszámolásából a kommunális adó emeléséből és a botrányos képviselői, polgármesteri és hivatali fizetések és egyéb juttatások megszavazásában ki is merül.) 
De nemcsak a malom előtt parkoló teherautók okoznak problémát - és itt jön a másik "helyi" probléma. A Csabdin élő polgármester nyilván nem tud erről, ezért is írom meg - elvégre eddigi munkája alapján napnál világosabb, hogy a nagyállomásra térkép vagy gps nélkül ki sem találna - különben nem így nézne ki a környék.
A nagyállomás mellett ugyanis egy tehervonat-rakodó működik - így a kőszállító dömperek jelenléte ugyancsak mindennapos. Hogy ezek a kocsik, kiváltképp megrakodva, milyen kárt tettek már eddig is a Móricz Zsigmond utcában, a Szent István úton és az állomás előtti parkolóban, ahhoz elég egyszer eljönni Bicske e kies, távoli tájára. De személy szerint az utak állapotánál is jobban zavar, hogy egy nagy halom, sokszor szinte kisebb dombnyi kőzúzalék hétszámra ott áll az állomás mögötti placcon - és talán nem kell mondanom, mit jelent ez akkor, amikor megindul a szél. A kő marad, a kőpor útra kel - és az egy dolog, hogy beterít a környéken mindent, de vajon az itt élőknek, vagy buszra, vonatra várakozóknak a tüdeje ezt meddig bírja?
Hosszan tudnám még sorolni, de most legyen elég ennyi. Azt már nem várom, hogy az önkormányzatban bárki észreveszi magát, és lép az itt említett problémákkal kapcsolatban - de legalább tudjunk róla.
Üdvözlettel,
a Bicskei Vadnyugat egy lakója

Ui.: Na jó, őszinte leszek: egy icipici remény azért él bennem, hogy mégis működik a magos hivatal: kb. egy hónapja történt, hogy a már említett Zrínyi utcának a Móricz Zsigmond utcai végén lévő behajtani tilos-táblát egy rendkívül értelmes emberi lény megfordította. A rendőrök napjában 4-5 alkalommal is elmentek mellette, de őket láthatóan nem zavarta, hogy az utca túlsó végén egy kötelező haladási irány-tábla van kitéve, fent pedig egy értelmetlen (lévén megfordították, így a közlekedők számára bal oldalon lévő) behajtani tilos-tábla volt. Ők egyszer sem fordították vissza. Kétszer kellett telefonálnom a hivatalba - elsőre egy hétfői napon, ahol sikerült egy - feltehetően - titkárnőre hoznom emiatt a frászt, aki erőteljes sápítozásba kezdett, hogy jaj ez milyen balesetveszélyes, hát majd szól valakinek. Mondanom sem kell, semmi nem történt. Így a rákövetkező hét szerdáján ismét a telefonhoz nyúltam - ekkor egy férfiember megnyugtatott, hogy csak egy 13-as villáskulcs kérdése az egész, és majd intézkedik. Úgy is lett - még aznap visszafordította egy (vagy több?) avatott kéz. Ezúton is köszönet érte - visszaadta a reményemet, hogy van még ezen a településen valaki felelős beosztásban az én adómból, akit azért az is érdekel, hogy mi történik a városban.

A Szent László Iskolában működő MAD MAX DOJO 9 fővel nevezett erre a versenyre. A 9 versenyző 16 dobogós helyezéssel és 20 oklevéllel gazdagabban tért haza a versenyről. Csapatversenyben az előkelő 4. helyezést értük el.

Egyéni eredményeik így alakultak:

Bóka Zsanett:
Formagyakorlat nő kezdő 11-13 év III. helyezés,
Goda Domonkos:
Light Contact küzdelem férfi 26-30 kg 10-11 év II. helyezés,
Semi Contact küzdelem férfi 31-35 kg 8-9 év II. helyezés,
Chikara Kurabe küzdelem férfi 31-35 kg 10-11 év III. helyezés,
Nyúl Levente:
Light Contact küzdelem férfi 26-30 kg 8-9 év III. helyezés,
Chikara Kurabe küzdelem férfi 26-30 kg 8-9 év IV. helyezés,
Semi Contact küzdelem férfi 31-35 kg 8-9 év IV. helyezés,
Formagyakorlat férfi kezdő 8-9 év IV. helyezés
Purcsel Csanád Dániel:
Light Contact küzdelem férfi 31-35 kg 10-11év II. helyezés,
Semi Contact küzdelem férfi 31-35 kg 10-11év III. helyezés,
Formagyakorlat férfi kezdő 11-13 év I. helyezés,
Tóth Levente:
Chikara Kurabe küzdelem férfi 26-30 kg 8-9 év II. helyezés,
Formagyakorlat férfi kezdő 8-8 év II. helyezés,
Tóth Károly Imre:
Chikara Kurabe küzdelem férfi 36-40 kg 10-11 év II. helyezés,
Semi Contact küzdelem férfi 41-45 kg 12-13év I. helyezés,
Light Contact küzdelem férfi 41-45 kg 12-13 év I. helyezés,
Formagyakorlat férfi haladó 11-13 év II. helyezés,
Önvédelem férfi haladó 14-17 év II. helyezés,

Bóka Dániel és Purcsel Botond szintén szépen szerepeltek a versenyen, sajnos a dobogóra most nem sikerült most felállniuk. A fejlődésükért, részvételükért, szereplésükért mindenképpen dicséret illeti őket.
Jómagam pedig, senior férfi haladó formagyakorlat kategóriában I. helyezést értem el.

Ezúton is szeretnék gratulálni a versenyzőknek, megköszönni a szülőknek és a szurkolóknak a támogatás, buzdítást, a szervezőknek pedig a lehetőséget!

Tóth Károly
Mad Max Dojo edzője

Ez a döbbenetes filmrészlet mutat rá arra, mi folyik Bicskén egy közepesen erős esőzés után a megduplázott építményadót fizető házigazdák telkén, otthona körül.  

Amire a film is is rámutat, egy bő vizű felszíni csapadék átfolyás érkezik a Tatai út felől a Kölcsey utcai telekre a Tatai út alatt átfolyó Lucernás árok felől, udvaruk gyakorlatilag víztározóként működik.    

0 Ft+ÁFA/hó javaslatunk a Tessely Zoltán polgármester vezette testületnek, hogy fáradjanak ki a helyszínre, szemrevételezzék az állapotokat és a bicskei család védelmében kezdeményezzék a megfelelő intézkedéseket.

Javaslom, az ott élők figyelmes meghallgatása és szakemberek szakértői véleménye alapján süssék ki azokat a teendőket, amik lakossági együttműködéssel történő  elvégzése után legközelebb pl. a filmen látottak  már nem fordulhatnak elő.     

Ismételjük azt a különösen veszélyeztetett, patakparton fekvő társasház fórumán nemrégiben elhangzott javaslatot: önkormányzati alapítvány létrehozása szükséges, ahová a Bicskén élők adójuk 1 százalékát helyezhetik, de az önkormányzatnak lehetővé kellene tennie azt is különösen veszélyeztetett területek, utcák, objektumok esetén, hogy az építményadó teljes összegét fizethessék az önsegítő alapítványnak.   

Ezzel véleményem szerint mindössze annyi történik, hogy az állampolgár felcímkézi adóforintját, vagyis pontosan tudni fogja, mire költődik. 

Mi ezzel a probléma? 

Értem én, csak fel nem foghatom, miért nem tetszik ez...

 A filmen látható telken felszíni vízelvezetés működik, de az utánuk lévő telektől le van gyűrűzve és az út alatt több helyen megtörik a csatorna vonala és a gyűrű átmérője kisebb mint az előzőeké. A polgármester ott járt és holnapra összehívta az itt lakókat, és azt ígérte hogy napokon belül megoldódik ez a probléma.

ia

Ez egy tegnapi felvétel az ÉTC akrobatikus tornászairól.  Április hírünkben egy kisfilm is látható versenyükről.  

Bicskén egyébként Bicske Csabdin élő polgármestere megduplázta az építményadót, miközben a felszíni vízelvezetés és az árvízvédelem horizontján még nem látszanak a beígért fejlesztések. A Kölcsey képeken látható helyszínén a Lucernás árok nevű vízfolyás spontán tározója alakult ki. Közben megtudtuk, hogy a polgármester a helyszínre fáradt és holnap estére meghívta az önkormányzathoz az ott élőket. 

Fotó: Naszály Ferenc 

Bicske városában is érzékelhető, hogy az elmúlt öt hónapban közel négyszeresére nőtt a Magyarországra illegálisan érkező menekültek száma. Mindezt a város utcáin is tapasztalni lehet - valamint nem hivatalos információnk szerint a Csabdi úti  Befogadó Állomás sportcsarnokába is ágyakat helyeztek el, szükségszállássá téve azt.  Eredetileg is ezért épülhetett meg a csarnok.   

A magyar rendészeti szervek naponta 150-200 határsértőt fognak el. Magyarország jelenleg több mint hatezer illegálisan hazánkba érkező kérelmező számára nyújt menedéket.

Az elmúlt három évben összesen nem jöttek annyian, mint az elmúlt félévben...

Mi az oka?

Január elseje óta olyan külföldit nem lehet elzárni, aki önmagát menekültként határozza meg.

Mindennek előzménye volt, hogy az Orbán-kormány 2010-től lehetővé tette, ahogyan az korábban is évtizedeken át működött: a határsértőket idegenrendészeti őrizetbe helyezték. Ezt azonban az Európai Bizottság kifogásolta, kötelességszegési eljárást indított Magyarországgal szemben.

Az, hogy Magyarországon nincs már elzárás, nagyon hamar elterjedt az embercsempészek között.  Kedveltebb célpont lettünk mint valaha. Eddig kétféle migrációs útvonal volt a meghatározó Európa felé: egyik Olaszországon, másik Görögországon át. Mi a görög kapujú folyosó részei vagyunk földrajzi értelemben, s bizony azok az afrikai menekültek, akik eddig az olasz kapun jöttek, manapság inkább a görög belépést választják hazánk felé, hiszen Magyarországon nem áll fenn az elzárás veszélye.

Pintér Sándor belügyminiszter javaslata szerint július elsején bevezetik Magyarországon a menekültügyi őrizet új intézményét, hogy ezzel megelőzzék az állapot parttalanná válását.

Ördög István, a BÁH menekültügyi főigazgatója a sajtónak elmondta: Ezzel nemcsak az EU befogadási irányelvei érvényesülhetnek a magyar jogrendben, hanem azokat is eltántorítaná szándékuktól, akik csupán tranzitországnak használnák hazánkat. 

A menekültügyi őrizet az intézményen belül szabad mozgást jelent, vagyis a külső őrzéstől eltekintve konszolidált életvitelt nyújt. 

A magyar menekülttáborok zsúfoltsága is megszűnhet, hiszen amint megtudják az embercsempészek és ügyfeleik, hogy Magyarországon kívülről őrzött táborok működnek, máris más útvonalat választanak.

Az őrzött táborok zártsága egyébként a határról pl. Bicskére szállított emberekre vonatkozna, de akik már elindultak az integráció útján, nyilván más státusban vannak, ezért ők szabadon mozoghatnak.

Az új jogi szabályozást követően Bicske továbbra is elő-integrációs állomás marad. Gyakorlatilag ide már olyan emberek jöhetnek, akik védelmet kaptak Magyarországon. Elismert menekültek vagy oltalmazottak, akik már ellenőrzöttek és esetükben a menedékjogi eljárás pozitív döntéssel befejeződött - értesült a Bicskei Szó. 

Izing 

Szombaton megrendezték a hagyományos Telep-Kertváros mérkőzést. Az egykor szebb napokat látott "rangadó" mára már csak egy kispályás találkozóvá alakult át.
Kertváros-Telep 2-2(2-1)
Gólok: Moravecz Gábor 2 illetve Moravecz Balázs 2.
Büntetőkkel a kertvárosi csapat nyert.
Ezen találkozó után léptek a pályára a Testület-BTC Öregfiúk mérkőzés résztvevői.
Az önkormányzati csapat néhány "légióssal" egészítette ki csapatát a tartalékos BTC ellen.
Testület-BTC ÖF 5-2(3-1) a találkozón két szépségdíjas gólnak tapsolhatott a
szépszámú publikum. Ossamah doktor és Pállfy Balázs is nagy gólt ragasztott a BTC kapujának felső sarkába.
Gólok:Dr Ossamah 2, Pállfy Balázs 2, Németh Tibor illetve Moravecz Gábor és Erdész Ferenc voltak.
U16 csapatunk már szerencsésebb volt és a bajnokesélyes listavezető Kápolnásnyék csapatát fogadták.
BTC-Kápolnásnyék 3-2(1-0)
Góljainkat a hetek óta remek formában futballozó Fehér János (kettőt is) és Jónás Gyula szerezte.
Az eredmény a vendégekre nézve hízelgő.
U19 csapatunk már nem volt Fortuna kegyeltje ezen a szombat délutánon,a sárosdi vendégszereplés pont nélkül ért végett. Sárosd-BTC 3-2
Csapatunk kétszer is vezetett és a hajrában még büntetőt is hibázott.
Ifjúsági csapatunk szép tavaszt produkálva a 13. helyről a 8. helyre verekedte fel magát Földes Gábor szakmai vezetése
mellett.
Felnőtt csapatunk parázs hangulatú rangadót vívott Sárosd volt válogatott játékosokkal megerősített csapatával.
Sajnos itt Fortuna mellett még Szücs "sporttárs" sem szimpatizált a bicskei csapattal.
Ami a hazai oldalon ejnye-bejnye sem volt azért a másikon azonnal lap járt. A hajrában amikor a bicskei csapat mindent
egy lapra feltéve rohamozott az egyenlítő gólért a lendületet két érthetetlen kiállítással fogta meg és a
kispadról a jogosan reklamáló Erdész Ferencet is elküldte.
Megjegyzem a "spori" már tavasszal belopta magát a bicskei szívekbe a Kápolnásnyék elleni május elsejei - szintén furcsa felfogásban vezetett mérkőzésen(két piros lap ott is).
Sárosd:BTC 5-4(3-2)
Góljainkat Simon László a 10' és a 29' percben,Megyesi László 48' percben és Földes Gábor a 81' percben szerezték.
Kiállítva:Vincze Péter a 84' percben és Simon László a 85' percben.
Csapatunk a bajnokság egyik meghatározó csapatává nőtte ki magát és végül az ötödik helyen végzett.
Köszönjük szurkolóink biztatását és azt, hogy a gyengébb teljesítmények után sem pártoltak el a csapattól.

Márton Imre (BTC)