Az Országos Mentőszolgálat mentői a 2017-re virradó szolgálatban összesen 3000 esetet láttak el, melyből ezer budapesti volt. . A mentőket országszerte 17 pirotechnikai eszközzel kapcsolatos balesethez riasztották, ahol általában kéz, arc, és szemsérülteket kellett ellátni.

Szilveszter éjjel 9, Újév hajnalán 7 feladatunk volt. A szilveszter éjszaka és az új év hajnala is mozgalmasan telt, de nem a mértéktelen alkohol fogyasztásból eredő betegek domináltak, volt például egy-két igazán súlyos, életveszélyes, belgyógyászati eset - tájékoztatta kérdésünkre az olvasókat Kutenics Péter mentőállomás vezető mentőtiszt.  

Kányádi Sándor verse 

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

(1956)

Epres Attila színművész  - a Horváth Diggedrájver Jánosnak  írott levelében kitér tegnapi színházi írásomra: 

"A bicskei barátod pedig olyan kritikát rittyentett, amilyet pesti eddig még nem tudott, legszívesebben tényleg kitenném az ablakba! Ki is fogom, a Facebook ablakomba, hadd lássák és hadd olvassák!
Köszönöm neki, mondd meg, hogy igazán jólesett, és rajta leszünk, hogy Bicskén letoljuk egyszer a holmit!!"

Szívesen! :) S hozzáteszem, annyiszor fogom megnézni a darabot még Janival, ahányszor csak "otthonról hazajön". 

Nagy öröm számomra a szerencsés véletlen: tegnap este a bicskei szerzővel és családjával az Örkény Színházban megnézem a darabot, amit addig csak olvastam, amiről írtam már országos fórumokon is.

Ma megírtam, amiért szeretem és nagy merészen azt javaslom benne, hogy legyen bicskei premierje. Különösen igazolva látom kérésem alapos voltát akkor, amikor ezekben a percekben meglátom, hogy a 7 óra 7 című színházi oldal (SZÍNHÁZ ÉS PONT) Horváth János, Bagossy László és Epres Attila munkáját a legjobbak közé választja!  

A kritikus azt írja, hogy a műértő színháziak mindig azt figyelik, azt is, hogy mennyi köze van az élethez a helyzeteknek és a figuráknak. A Diggerdriver című darab esetében ez a kérdés fel sem merülhet...   

Nagyon jó lenne, ha Bicskén, a Művelődési Központ színpadán avagy a Fiatalok Házában is látható lenne ez a londoni bemutatóra is készülő színdarab. 

  Tegnap este az a megtiszteltetés ért, hogy a bicskei Horváth János - állandó lakcíme London -, és bicskei rokonságának egy jelentős részével láthattuk a Diggerdrájver című monodrámát az Örkény István Színház Asbóth utcai stúdiójában. A művet a bicskei Horváth János Diggerdriver című blogjának felhasználásával szerkesztette Bagossy László és Epres Attila. 

(Kezdeném azzal az igazán apró betűs résszel, hogy 450 Ft-ért DIGGERDIVER hűtőmágnest is vásároltam a ruhatárban a világ általam eddig megismert legszebb ruhatárosnőjétől. Vesd össze mindezt azzal az adattal, hogy az átlagnál többet járok színházba és figyelek a részletekre.)   

A színpadi mű a Diggerdriver blog posztjai alapján került színpadra. Szerepel a műben (Bicske földrajzi név említése nélkül) Dezső bácsi, a Pajtás Szövetkezet helyi boltjának alapító vezetője, vagyis Kósa Dezső bácsi pedagógus. Szerepel a bicskei trafik a város neve nélkül, mint gyerekkorunk fő patron és robbanócukor beszerzőhelye. A bicskei halottas kocsi, vagyis Gabi bácsi ló vontatta, számomra kiskoromban oly félelmetes vagyis inkább hátborzongató fekete batárja, aminek bakján gyakran együtt ülve haladtak Teri nénivel, a feleséggel, akivel néhány éve még össze-összetalálkoztam a járdán ballagva.

Szerepel a MOZI 19 billenős aljú széksora... 

Hol lehettek elillant gyerekkorunk díszletei?

Éppen ezért aztán szép új helye lenne a bemutatónak a mozi helyén épült Fiatalok Háza.  Három szereplős, egy színes, egy felvonásos darab, a díszletei három szék és egy asztal valamint a játszó kellékek, mint például ez a sárga kobak. 

Szól ez emlékekről, kötődésekről, tanulásról, munkáról, hazáról, disznóvágásokról, amikor a gyermek 13 évesen megtanul az apjától bökni (mert a fater szerint itt azt tudni kell, mert az apa is gyerek volt itt Bicskén, amikor testvérei mindannyian a fronton, így nem volt kérdés ki kell ide böllérnek. A legényke. A gyereket mindenre fel kell készíteni "projekt"). Szól ez arról is, hogy távol, idegenben meg kell teremtünk az otthont. Ott aztán fontosabbak lesznek az emlékek, az itt hagyottak. Ha pedig időnk és tehetségünk van emlékeink megírására, megtesszük. Egy szeretett hazájából mérgesen távozott gazdasági kitelepülő emlékiratai. A Katona József Színházban  Illaberek címmel került színpadra hasonló.  Ez azért így elég húzós, nem?! Két fővárosi színház színpadán is ott a kivándorlás... Tudta?  

S ha már a ruhatárosnő is szóba került, álljunk meg talán egy szóra a főszereplő Epres Attilánál is. A második sorban ültem, középen. Mellettem Horváth János akit szerzőként emlegetek akkor is, ha szerkeszteni kellett művét a színpadra vitel érdekében. Mint általában mindenkiét. Az ember tragédiáját is. Bicskei szín. Londoni szín. Akkora átéléssel, szeretettel, szenvedéllyel, megértéssel adta ezt a darabot Epres Attila, hogy ezzel az eufemizmussal dicsértem magamban a sokszor könnyes, a majdnem világítóan kék szemű embert: igen, ő tudja miről beszél, tudja miről beszél. Tudja, mit játszik. Hiteles.  Ez a darab ugyanis nem valahol máshol játszódik, hanem a hétköznapok őrlődéseiben és "valahol mélyen a szívemben...." Ez egy mai dráma. Jó közönség volt. A kis színpad varázsa, a kamaraszínház miliőjének bensősége tiszta erőből. Ha nem könnyű téma, akkor is. A megélhetés, a jövő érdekében állampolgároknak, szakembereknek kell elhagyniuk szülőföldjüket a kilátástalanság okozta kényszerhelyzetek miatt. Ha jól emlékszem, az emberek ötöde mondja, hogy elindulna, de ennek valójában, szerencsére a töredéke váltja valóra.  Nemcsak Angliában játszódik, hanem a nagy szavakat igazán nem szerető magyar emberek  szíve mélyén. Az a vonás pedig más kérdés, hogy amikor a színésznek a motorokról kell beszélni, azt a személyes élete legnagyobb küzdelmét nemrégiben megvívó színművész szívesen teszi, mert megszállottan motorozik, és amikor erről beszél, könnyű a dolga.  Máskülönben erdészeti végzettsége is van, míg Jánosnak, akinek az életét alakítja - mezőgazdasági gépész az alapszakmája.    

Szó esik a barkaszos korról, barkaszos jelentekről, sőt, az egész darab végén egy régi kolléga, az alcsútdobozi Elek Gábor idéződik fel, aki végül Felcsúton halt meg.   

A Diggerdriver blogot Horváth János vezeti, aki az angliai életről és hazai emlékeiről egyaránt beszél olvasótáborához az anyanyelvünkön. Honvágya nincs. Dühből, méregből lépett erre az útra, a darabban is szerepel, hogy harminc év munka után azt is meg kell itthon gondolni, hogy a gyereknek megvegyünk-e egy ezer forintos játékot. Ezt ne. A feleség úgy fogalmaz, a szabad döntés jogát adta meg neki a kinti élet, választhat, mit vigyen haza. A társadalomkritikai vonatkozás nagy mondata valahogy úgy hangzik, mindenféle jobb- vagy baloldali mese helyett: huszonhat éve Magyarország nagy lehetőséget kapott, s nem tudni, hogy ennek elherdálásáért ki fog felelni húsz év múlva.

A honvágyról: azért sincs, mert részint a munkás hétköznapokat éli, a családi életet, s éppen azzal kezeli, rendszerezi az új hatásokat a 10 milliós Londonban élő bicskei-londoni, hogy ír róla. De mivel ő írja, a saját speciális magyar és bicskei szűrőjén tárja elénk gondolatait az a férfiú, aki ötven felé közeledve lépett egy nagyot néhány évvel ezelőtt családjával.    

Írja a blogger, hogy Angliában a munkatársak - sokféle náció, köztük angolok és írek - elismerik, becsülik, tisztelik a jól elvégzett munkát. Az elismerés közismert jele a felfelé tartott hüvelykujj. Itthon, ha túl sokat dicsérnek, már az is gyanús, hogy valamit nem jól csinálsz. Jani profi. Meséli, hogy kezdetben nem értette, mit jelent felkiáltás: VERY GOOD MY!  Már-már arra gondolt, hogy a máját dicsérik, aztán kiderült, hogy ez egy hétköznapi anglicizmus. Ha nem tudod a nevét annak, akit dicsérni akarsz, azt mondod: "Very good my friend!" De ha nem is vagytok barátok és nem is akarsz hosszan beszélni, rövidíted a sokszor elhangzó biztatást: Very good my!   - és hüvelykujj az égben. De természetesen ott sem minden fenékig tejfel. 

Az ÖKÖLBE SZORULT ARC-ok egy a darabból általam kiemelt kifejezés olyan összefüggésben, hogy olykor ökölbe szorult arccal járunk az utcán avagy így vezetjük mi itthon a géperejűt a terheltségeink okán. Ezt csak a kontraszt kedvéért írom ide és mert igaz. 

Amikor hazaértünk Bicskére, egy kertvárosi házban láttak minket vendégül. Itt beszéltük meg a látottakat. Itt beszéltük meg Jani darabját: "Very good my!"

Többen hiányolták, hogy a szerzőt is színpadra szólíthatták volna, aki egyébként tegnap látta másodszor a művet.  Jani ezt nem hiányolta.

Én azért nem, mert szerintem hatalmas elismerés volt a következő: az első sorban, előttünk ült egy fiatal pár. A szemüveges Zoltán, azt hiszem bölcsész, hátrafordult és gratulált Jani blogjához, aminek rendszeres olvasója. Talán fényképről ismerte fel a szerzőt. A darabhoz az előadás után gratulált. Mindez azért,  csak mert "random" előtted ül és felismer... 

1. Vannak a világirodalomban bőven olyan drámaírók, akiknek darabjai a haláluk után kerülnek színpadra és sosem ülhetek mellettük a kettedik sor közepén, sőt, soha semmiféle sörözésről szó sem lehet. 

2. Vannak drámaírók, akik egész életükben egyre elkeseredettebben tesznek azért, hogy a színház világa végre (f)elismerje őket szerzőként. Esetünkben azonban egy markológéppel dolgozó író került a színpadra és a blogjával színlapra.  

Jani pedig, aki markolós, és a már kábeles, közműves árkot úgy ki tudja kanalazni, hogy semminek nem esik baja és még lapáttal sem kell hozzányúlni utána - ír, alkot, természetesen, egyenesen, blikkfangok nélkül és színpadra kerül. Jó tollú író. Gyakorlatias. Józan. Gondolkodó. Jó humorú  ember, a darab közben eszembe jutott Moldova György író, hogy ezt neki mindenképpen látnia kellene. Nem azt állítom, hogy úgy éreztem, mintha őt olvasnám, hanem azt, hogy az elhangzó sorok a jelen élethez tartozó dolgokra való ráismerés örömét kínálták. Mesélte, hogy épültek a házak a családban Bicskén. Előbb a telken egy budi épül. Aztán kútásás, mert a víz az mindenképpen kell.

A Klapka György utcában a kedves rokonok azt mondták nekem, hogy "a Jani nagyon tehetséges volt már gyermekkorában, nagyon szeretett olvasni, képes volt órákig a könyvtárban lenni, egyszer például kerékpárral ment és gyalog jött haza (a Csokonai utcába), mert ellopták, annyira belemerült az olvasásba".

Mondhatni az akkori bosszúság és szívfájdalom a bringavesztés miatt, az Örkény Istvánról (!) elnevezett színház egyik színpadán - igazgató Mácsai Pál (!) -, hogy úgy mondjam, kamatos kamattal rendezve lett.  

izing

A Budai Várban, a Magyarság Házában egyszerre két bicskei alkotó munkáját állította ki a Magyar Kézműves Alapítvány 23. Országos Betlehemi pályázatára Bicskéről,  a zsűri döntése nyomán. Vincze Zita  bicskei gyertyadíszítő munkái kerültek a tárlatra, ami Simon András grafikusművész grafikája alapján készült. A  másik bicskei kiállító Veszeczky-Facsar Andrea bábjátékos, bábkészítő, aki a Magyar Bábjátékos Egyesület választmányi tagja.  A kiállítás a Budai Várban, a Mátyás-templom mellett, a Szentháromság téren található Magyarság Házában tekinthető meg január 8-ig.       

Magyarországon egyes becslések szerint kétmillió ebet tartanak. Az év végén elsütött petárdák és tűzijátékok következtében a településeken tartott kutyák százai szaladnak világgá. A legtöbb elkóborolt kedvenc az ünnepek után hazatalál, de sokuk sohasem kerül elő.

Előfordulhat, hogy hetekig bolyonganak, majd legyengülve elpusztulnak. Aki bármilyen szinten jót akar a környezetében élő lényeknek, akiknek van füle a hallásra - nemcsak kutyákat érint rosszul (sic!)  -, biztosan nem petárdázik. Az utcai harcokat idéz. A durranások közelében, több száz méteren belül élő állatokra (és emberekre) úgy hat ez a "játék", mintha mi magunk a családunkkal magunkra zárnánk otthonaink ajtaját-ablakát, még a redőnyöket is leengednénk a sötét érdekében és tekintet nélkül családunk idős, beteg vagy éppen ma született tagjaira, s minden egyéb körülményre - elkezdenénk durrogtatni 1bumm/x Ft annyira nagyon akciós áron. Mindezt Szilveszterkor. Ahelyett, hogy szórakoznánk békességben. Kiváló hasonlat, de semmiképpen ne próbáljuk ki. És álljon itt a végén egy nagyon prózai nagy magyar BÚÉK határok nélkül, jó hangosan kiáltva, a durrogáson keresztül.    

Több mint egy millióan látták már azt a „bájos” kis reklámot, amelyben egy kisgyermek szájából hangzik el újra és újra a nagy kérdés, hogy „de miért?” Minden gyermek ismeri, és talán már minden tanár hetek-hónapok óta ezt hallgatja, hogy „de miért?” Talán néha már túl sokszor is...

Most, karácsony ünnepén mi is tegyük fel ezt a kérdést, mert kérdezni jó! Persze, nem azért, hogy valakit felbosszantsunk vagy reklámozzunk, hanem mert régi kérdés ez, és nemcsak kisgyermekeké. Bölcs teológusok nagy kérdése is ez volt, Anselmus, Canterbury érsek csaknem ezer éve ezt kérdezte: „Cur deus homo?” (Miért lett Isten emberré?) Alapvető kérdés is ez, amit mindenkinek egyszer jó lenne megfogalmaznia, és még jobb lenne, ha addig-addig kérdezgetné, amíg Isten igéjében megnyugtató feleletet nem hallana rá.

Tegyünk fel ezen az ünnepen mi is néhány kérdést! Például így szólhatna az első:

De miért állítunk karácsonyfát?

Nem is oly régi, még csak (lassan) 200 éves szokás ez. Az első karácsonyfákat, adventi koszorúkat német protestánsok (evangélikusok és reformátusok) készítették a 19. században, igazából pedig csak a 20. század első felében lett szokássá. Az éden-kerti életfára utal, mert az első emberpár (Ádám és Éva) evett a jó és rossz tudásának fájáról, de már az élet fájáról nem szakíthattak. Az életfája: az örök élet gyümölcsét termi (ezért örökzöld fenyő a karácsonyfa).

Azonban gondolhatunk arra is, hogy ez a fenyőfa olyan, mint a mi életünk. Mindenféle díszek lehetnek rajtunk, lehetünk kicsik vagy nagyok, állíthatnak bennünket az életben középre vagy éppen sarokba, de mivel nincs igazán élet bennünk, egyszer „lehullnak leveleink”, véget ér létünk tündöklése, küldetése. Jézus azért jött el erre a világra, hogy benne találjuk meg életünket! Benne megkapaszkodva - ha innen menni kell- vár mennyei otthonunk, hajlékunk.

Második kérdés lehetne, hogy "De miért van csillag a református templom tetején?"

Ez a csillag a napkeleti bölcseket Jézushoz vezető csillag. Ez a csillag ma is Jézushoz akar elvezetni. Azt hirdeti, hogy itt, ebben a városban, aki Őt keresi, aki Jézussal szeretne találkozni: itt, ebben a templomban is, ebben a gyülekezeti közösségben is megtalálhatja.

Természetesen nemcsak itt és nemcsak ebben a templomban, és nemcsak a gyülekezeti közösségekben, hanem akár csendes magányunkban is „csöndesen és váratlanul” átölelhet az Isten. Átölelhet szeretetével kórházi ágyon gyógyulásra várva, átölelhet, mikor már teljesen magadra maradtál, mikor már senki más nem áll melletted, mikor úgy gondolod, hogy teljesen elhagyottá váltál. Jézus nem egy fényes palotában, nem egy szépen kifestett templomban, nem egy előkelő, ötcsillagos szállodában, nem egy tiszta házban, hanem egy kicsiny istállóban született.

„De miért?” Azért, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy

aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (János evangéliuma 3.rész 16.vers)

Máté János

református lelkész 

Akkor még nem tudtam kimondani a szót: karácsony. Nem is akartam. A karácsonyfa érdekelt az egészből a legjobban (és az éjféli mise, mert akkor éjjel kalandozhatok a szülői házon kívül,  amire akkor még azért nem vitt el apu, mert kicsi vagyok. Majd ha nagy leszel. Ha iskolába jársz. Ha hittanra jársz. Gyereknek éjjel semmi keresnivalója az utcán, otthon a helye.) Jó. Beleegyezem. Azt megvárhattam ébren, míg apu elindult. Látom a kabátja hátulját. Siet. Pedig piros Skoda MB 1000-el megy. Ami nagyon gyors.) Nem tudtam kimondani, hogy karácsonyfa és mégis elég sokat emlegettem. Értették, amit helyette mondtam. Senkit nem zavart. Néha elmondták helyesen. Aztán legyintettek. Majd megtanulod. Jövőre már tudod. Egyszer aztán apukánkkal elmentünk Jani bácsihoz, aki apunak unokatesója volt, gyerekkorukban szomszédok és talán még osztálytársak, talán még padtársak is, de minimum iskolatársak. A klán.(Nem ketten voltak.)  Ma pedig egymás előtt-mögött van a sírjuk. Jani bácsi nagyon kinevetett, amikor meghallotta, elsőre nem is értettem, mit nem ért, amikor minálunk mindenki tudja, hogy a KARINCSAFA az én legitim rejtjelem a karácsonyfára. Amit mindenki tud, aki számít. Ő meg nevet rajtam és ismételteti velem, hogy még jobban nevethessen. Mondom megint főutcai házában a Jakab közi sarok közelében: karincsafa. Ül fenn, nagyon hangosan kacag. Vagy fáj valamije? Ijesztő. Elsőre próbálok nevetni vele. Nem megy. Inkább sírok, miközben már a buksimra teszi ujjait egy pillanatra. Még jóval ovi előtt voltam. Világoskék a kabátom. Öves. Aranyszínű fémcsatos. A csatot néztem. Úgy se nincsen itt semmi érdekes a lovain kívül. Azok meg a sötét istállóban az ajtónak farral. Azt nézzem? Inkább a csat. Arany. Apu mérges, mert sírok. El. Aztán Jani bácsi Jézuskája a karincsára a karincsafa alá hozott egy kék kamiont, amit természetesen KAMÉNA használati néven vezettem be a családi szótárba. Szóhoz sem jutottam, amikor megláttam azt a kék kaménát. Csak álltam és levegőt sem mertem venni. Boldog voltam.  Tavasztól már a járdán közlekedtem a tetejére ülve és két lábbal hajtva magam a házunk előtt fel s alá. Kaménáztam volna én még éjjel is. Jani bácsi szinte egész életében szólítgatott kis Karincsának. Néha kaménának. Már nem zavart egyáltalán. A síroknál is elmormoltam néha az övéké felé nézve: Karincsa. Egészen idáig azóta egy csepp könnyem sem folyt miatta. Már apánk se lenne érte mérges. 

Idvez légy kis Jézuska,
idvez légy ó kisbaba!
Mért fekszel a jászolba',
a hideg istállóba'?

Hol a fényes palota,
hol a kényes nyoszolya,
hol a lépes mézecske,
vajjal mázolt köcsöge?

Ó ha Magyarországban,
Bicske mezővárosban,
jöttél volna világra,
akadnál jobb országra.

Mert adnánk jó mézecskét,
vajas édes tejecskét,
szükségedet megszánnánk,
párnácskánkba takarnánk.

Köszönhetően annak, hogy tegnap egy baráti elmondás hatására megírtam a bicskei betlehemezők városjárását, ma hozzám is eljöttek.

Képzeljétek el, amint tíz bekecsbe, kucsmába, kalpagba pásztornak öltözött valamint a fehérben, angyalnak látszó fiatal, vándorbottal, fakardokkal betoppan Hozzátok, jönnek a kaputól a bejáratig hosszú tömött sorokban, ízes illedelmességgel bebocsáttatást kérve. Ennek aztán ellentmondani nem tudok, nem olyan családból származom, másrészt kinn a hideg, itt benn a meleg és különben is vártalak már Benneteket.  

Idebenn igen nagy előadás kezdődött, csak úgy kapkodtam a  fejem a kredencnél. Volt amikor a vándorbotokkal döngették a padlót egyszerre, gyors, ízes párbeszédek peregtek, dalok hangzottak, egy kisfiú jó pásztorhoz illően remekül játszott népi furulyán és a végén meg is áldottak engem és a ház minden lakóját, hogy legyünk boldogok és mindig legyen tele a pince meg a padlás földi javakkal.

A betlehemes lányka a jászolt tartotta, két fiú jobbról és balról fakardjai pengéit tette fölötte keresztbe, védelmüket kifejezve, mint az a címereken lenni szokott. 

Mint később megtudtam, Márk fia Tádé is jelen volt a szereplők között, hallottam is, amint odakinn, fotóhoz állásunk előtt apunak szólítja a csapat vezetőjét.  

Kinéztem az ablakon, mert a kapunál a járdán  e csapat szintén tízfős utóvédje sorakozott. Később megtudtam, hogy azért váltak kétfelé, mert egyik csapat a páratlan, másikuk a páros oldalt viszi. Mindkettőt páratlan színvonalon. A Szenteste napján kilenc órakor megint elindulnak a városban.  Ne féljetek Őket beengedni. Idebenn azt sajnáltam, hogy nem készültem videó felvételre, mert esetünkben többet érne minden szónál. Magáért beszélne.

Végül elindultak a pásztorok további utukra, egy kis útravalót is adtam családom nevében, ahogy szinte mindenki. Saját vándorbotom is itt van az előtérben a helyére akasztva. Voltak persze olyan helyek, ahová nem engedték be a betlehemeseket - de hát manapság a közbizalom nem egy túl nagy erősség.

- Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

- Mindörökké, Ámen. 

A csapat másik része az utcák másik oldalán haladt, máshová látogattak. Mindeközben máshonnan is érkeztek képek:

A csapat vezetője Balla Márk hittantanár, a gyerekek a Bicskei Római Katolikus Egyházközség várost köszöntő "delegációja".  Emlékeim szerint Balázs Magdolna cserkészvezető (napjainkban világi lelkipásztori munkatárs a Szentháromságról elnevezett plébánián)  - betlehemezett gyerekekkel annak idején sok karácsonyon. A mi Évike húgunk ennek rendszeres szereplője volt.  

Úgy húsz éve volt szerencsém Jeruzsálem mellett Betlehemben, az 1700 éve építeni kezdett Születés Templomát is látni. Betlehemről, a Kenyér Házáról főleg ez jutott eszembe az evangéliumi igehelyek mellett. Innentől Betlehemhez ez a mostani látogatás is alaposan betársul masszív emlékképeivel. 

Tegnap a bicskei plébánia betlehemesei a Művelődési Központban is megörvendeztették az ünnepre készülőket. Történt, hogy a leginkább rászoruló bicskei embereket látták vendégül egy szeretet ebéden egy tál forró gulyáslevessel. Mindez az adakozóknak köszönhetően a Bicskei Katolikus Karitász és a Családsegítő Szolgálat rendezvénye volt.    

ia  

Cambridge-ből tavaly is, idén is nagyon szép képeslapot kaptunk a Kecskés családtól, de olyan szépet, hogy azonnal bekocogtam a királyi postára, Royal Mail, mert tavaly is elmulasztottam a választ, mondom magamnak, "te Tóni, irány a posta talán most azonnal, mert különben megint elmarad". A kedves szomszédom azt kérdezi a sorszámozónál: "Mikor jártál utoljára Csabdin? Ó, ha látnád a behavazott Csabdi völgyet milyen szép..." 

Azt hittem, hogy amire én átjutok, addigra elolvad. Ezért megkértem barátaimat, küldjenek egy képet, ha úgy adódik. Ma meg is kaptam a Csabdi képeslapokat, köszönöm, Bambi. Royal Mail. Egy kedves udvar és a hegyoldal a fenyvessel valamint a Béke utca. Béke Velünk. Szép Karácsonyt közel és távol. 

December 17-én Révkomáromban járt a DHKSE 4 fős csapata Szayka Róbert 5. danos kempo mester által szervezett Kempo Karate Ju-Jitsu Nyílt Szlovákiai Bajnokságon.

Maroknyi csapatunk a több, mint 80 fős létszámból rendkívül jól teljesítve csapatverseny 3. helyezést ért el! A versenyzők formagyakorlat, valamint földharc kategóriákban mérték össze tudásuk, valamint erejük.
Éremtáblázatunk a következőképp alakult:

Név
Formagyakorlat
Földharc
Hoffher Tímea
(DHKSE - Bicske)
Indult: X
Helyezés: 1.

Hegyes Dorottya
(DHKSE Hársfadomb dojo – Mány)
Indult: X
Helyezés: 2.
Indult: X
Helyezés: 1.
Butti Benedek
(DHKSE Hársfadomb dojo – Mány)
Indult: X
Helyezés: 4.
Indult: X
Helyezés: 1.
Laki Dániel
(DHKSE Hársfadomb dojo – Mány)
Indult: X
Helyezés: 2.
Indult: X
Helyezés: 2.

A versenyzőket Rácz Richárd edző, valamint a szülői szurkolótábor kísérte el.
Köszönet az edzőknek a felkészítésért, a szülőknek a szállításért!

Ha szembe jön velük egy járókelő, akkor áldott, békés karácsonyt kívánnak neki - mondta egy barát a telefonon. 

- Házakhoz csengetnek be és köszöntőket mondanak.  

A gyerekek hittanosok, egyik vezetőjük, Balla Márk a hittant tanítja nekik. A betlehemezők a Bicskei Római Katolikus Egyházközség "delegációja".  A 19–20. sz.-i paraszti betlehemezés középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka áll. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal.

Boldog Karácsonyt, gyerekek! 

József Attila 

BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

1929. december

Kiválóan rámutat városunk "nagyszerű" működtetésére, hogy a Szenteste előtti napra hívnak össze rendkívüli testületi ülést.  Közhírré tétele majdnem egyenlő a nullával. 

A napirend azt vizsgálja, hogy a képviselők adtak-e elég tájékoztatást a választóknak valamint arról számolnak el, hogy tartották-e velük rendesen a kapcsolatot.

A város lakossága akkora beszerzési lázban ég, hogy az egyik kedvenc, hosszúkás szupermarketünkben a hentespultig ér a sor. A város pedig jó kis sumákolós ráérzéssel a Szenteste előtti napra dobja az elszámolás napját. Érdekes adat.    

Ez korrekt?

ia

A polgármesteri előterjesztést a város honlapján hozzáférhető. A tűzoltóság bázisa önkormányzati épület. Egy villámcsapás következtében 2 milliós kár érte őket.

Miért nem a biztosító fizet? Hiszen a város vagyonára vigyázva nyilván gondoskodtak az élő biztosításról.... 

Előterjesztés
a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság viharkárból
keletkezett költségvetési hiány önkormányzat által történő
finanszírozásáról
1. előterjesztés száma: 385/2016
2. Előterjesztést készítő személy neve: 
3. előterjesztést készítésében közreműködő személy neve: -
4. előterjesztés mellékleteinek felsorolása:
- 1. melléklet – határozati javaslat
- 2. melléklet – támogatási szerződés – tervezet
- 3. melléklet – Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság elnökének kérelme
5. előterjesztést tárgyaló bizottságok felsorolása: Gazdálkodási Bizottság
6. előterjesztés nyílt vagy zárt ülésen való tárgyalása: nyílt
7. előterjesztésről való döntés formája: egyszerű többség
8. előterjesztéshez felhasznált jogszabályok felsorolása:
 Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény
 Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény
 Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII.31.) korm.
rendelet
Tisztelt Képviselő-testület!
Tisztelt Gazdálkodási Bizottság!
A Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság elnöke megkereséssel élt önkormányzatunk irányába a
2016. 07. 14. napján keletkezett villámkár tárgyában. A villámcsapás következtében főleg
elektronikus berendezések károsodtak. A káresemény során keletkezett anyagi kár értéke
meghaladta a 2 179 649 Ft-ot.
A tűzoltóság jelenleg is önkéntes alapon, szerény pénzügyi költségvetéssel működik és látja el
a környező 13 település tűzoltás és műszaki mentését, a költségvetésük nem tartalmaz ekkora
tartalékot a meghibásodott eszközök pótlására.
A fentiek alapján a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság elnöke kéréssel fordult a Képviselő-
testülethez, hogy a biztonságos működésük fenntarthatósága érdekében támogatással járuljon
hozzá a nem tervezett nagymértékű kiadásaihoz.
Bicske, 2016. december 16.
Tisztelettel:
Pálffy Károly
polgármester
1. melléklet a 385/2016. számú előterjesztéshez
HATÁROZATI JAVASLAT
Tárgy: a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság viharkárból keletkezett költségvetési hiány
önkormányzat által történő finanszírozásáról
Bicske Város Önkormányzat Képviselő-testülete
 hozzájárul a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság biztonságos működésének
fenntarthatósága érdekében a villámcsapás következtében keletkezett kár során a
berendezések és eszközök beszerzésének támogatásához ……………………….. Ft
értékben, Bicske Város Önkormányzatának 2016. évi költségvetés dologi kiadásainak
terhére
 felhatalmazza a polgármestert a Bicskei Önkormányzati Tűzoltósággal kötendő, a
határozat mellékletét képező támogatási szerződés-tervezet aláírására.
Határidő: 2016. december 31.
Felelős: polgármester

Azért lehet a nap képe egy videó, mert 116 ezer fotóból készült....  Ide kattintva jutunk a NASA oldalára:  Gratulálunk a munkaidőben kiváló gazdaboltot vezető Bajmóczy György fotós sikeréhez, aki szabadidejélben csillagászattal és fotózással foglalkozik. 

Az amatőr csillagász tavaly nyártól idén nyárig kihelyezte a szűrővel ellátott kameráját egy bicskei pontra, amivel percenként készített egy felvételt a Napról. 116 ezer kép készült el. Amikor a vízszintes vonalakat látjuk képződni, akkor jó tudni, hogy a felső vonal a nyári napforduló, a legalsó a téli.

A Napról készült képek nyolcas alakzata a Föld és a Nap mozgásának következménye, amit az analemma fogalmának bevezetésével írtak le az ókori görög tudósok. Ezen napfotók kiválasztásának lényege lehet például, hogy egy esztendőn át minden nap a délelőtt 10 óra 00 perckor készült képeket használja fel az alkotó. A nyolcas alak azért is alakul ki, mert a Nap mozgása napról-napra változik.Ismert, hogy Londonban delel 12 órakór a Nap, nálunk Közép-Európában 12.45 és 13.45 közé szóródik a delelés, "a legmagasabb pont".   

Itt az Index cikke    

Forrás www.bajmoczy.hu 

Alacsony az influenza aktivitás, de megközelítette a járványos küszöbértéket. 

Az előző hétnél többen mentek orvoshoz Fejér megyében, de még mindig alacsonynak mondható az influenza aktivitás. Van olyan járás a megyében, ahol duplájára emelkedett az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz forduló lakosok száma. A megbetegedési arány megközelítette a járványos küszöbértéket.

Az influenza figyelőszolgálatban résztvevő orvosok jelentései alapján végzett becslés szerint 2016. december 12. és december 18. között (2016. 50. hetében) a megye területén 627 fő, az előző hetinél 29,9%-kal több beteg fordult orvoshoz influenzaszerű tünetekkel. A 100 ezer lakosra vonatkoztatott megyei megbetegedési arány 149,9%ooo volt. A területi morbiditási adatok eltérő képet mutatnak, két járási népegészségügyi osztály illetékességi területén emelkedtek, egy járási népegészségügyi osztály illetékességei területén csökkentek.

A Dunaújvárosi Járási Hivatal Népegészségügyi Osztály illetékességi területén 178,3%ooo; (előző héthez képest 11,7%-os csökkenés), a Székesfehérvári Járási Hivatal Népegészségügyi Osztály illetékességi területén 166,6%ooo (előző héthez képest 69,8%-os emelkedés), a Móri Járási Hivatal Népegészségügyi osztály illetékességi területén pedig 51,0%ooo (előző héthez képest 125,0%-os emelkedés). A megye egész területén a 100 ezer lakosra vonatkoztatott megbetegedési arány az utóbbi 5 hétben folyamatos emelkedést mutat, megközelítette a járványos küszöb értéket, alacsony aktivitást mutat.

Az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz fordulók aránya a 0-14 éves korosztály kivételével emelkedést mutat az előző hetihez képest. Az emelkedés mértéke a 15-34 éveseknél 16,7%-os, a 35-59 éveseknél 2,7%-os, a 60 évesek és az e fölöttieknél 11,7%-os mértékű. Az orvoshoz forduló betegek 28,3%-a a 0-14 éves; 34,9%-a a 15-34 éves; 26,3%-a a 35-59 éves és 10,5%-a a 60 éves, illetve az e feletti korosztályból került ki.

Magyarországon 2016. 40. hetétől a jelentés elkészítéséig a beküldésre került légúti mintákból 4 betegnél igazoltak influenza. A vírus okozta fertőzést, megyénk területéről nem igazolódott influenza vírus jelenléte.

Közösségi halmozódásról nem érkezett jelentés.

Influenza figyelőszolgálat adatai (megbetegedési arány 100 ezer lakosra) 2016/2017. évi influenza szezonban, Fejér megyében

 Járási Népegészségügyi Osztály illetékességi területe 48.hét 49.hét 50.hét
                                                       Dunaújváros, Sárbogárd 90,8 201,8 178,3
                                                                               Mór, Bicske 5,7 22,7 51,0
                                                                    Székesfehérvár 111,0 98,1 166,6
                                                                     FEJÉR MEGYE 86,8 115,4 149,9

Székesfehérvár, 2016. december 20.

Fejér Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztálya

Lezajlott az év utolsó erőemelő versenye! Sikerült megszereznem a 13. Magyar Bajnoki címemet! Felállhattam a dobogó legfelső fokára 9 érvényes gyakorlattal, nagyon boldog vagyok! - írja Havai Viktor. 

Guggolás 280 kg raw, Fekvenyomás 280 kg ruhás, Felhúzás 270 kg raw! Összetett 830 kg! Abszolút kategóriában 3. helyezést szereztem meg! Köszönöm a sok segítséget csapattársaimnak és a Presidentnek Sebestyén Tamás nak!! Sok-sok éve együtt sportolunk és remélem lesz még egy pár közös évünk!! !Hajrá SEBI GYM SE, Hajrá erőemelés, Hajrá Bicske!!!!

Soha még ennyi zenész nem lépett egyszerre egy színpadra a Bicskei Fesztivál Fúvószenekar történetében. A karnaggyal együtt 55 muzsikus játszott ma a Petőfi Művelődési Központ színpadán, amin alig fértek el.  

Kedvenc részem volt a végén - a harmadik sorban ültem a nézőtéren -, amikor a konferanszié felállította a 2., 3., 4. sort is a színpadon, azért, hogy jobban tudjuk, kik játszanak és hogy tényleg mindenki meg legyen tapsolva.

Ez a nagy együttes  a Zeneiskola földszinti előadótermében próbált Kovács Tibor alezredes, a Magyar Honvédség Központi Zenekarának karnagya, a Prelúdium Zeneiskola klarinéttanárának vezetésével. Régiek és maiak egyaránt a két nagyszerű pedagógus emlékére léptek színpadra és annyi, de annyi spiritusz volt ebben a mai összhangzatban (zene, szavak, mozdulatok, mosolyok úgy egészben), hogy ennek magyarázatát egy zenésztől kaptam: 

- Tudod, ha a 260 db széken mind hallgatók ülnek, a nagyérdemű közönség,  és sokan állnak is, az a megbecsülés jele. Hogy nem "csak" a rokonok kíváncsiak ránk mondjuk százan.  A megbecsültségre pedig a zenész a szívével válaszol. Kell persze a zenetudás, de az már a vérünkben van.   

Ez itt Dr. Szabó Gábor (harsona) fotója a szívet melengető  telt házról, aminek Csücsök is nagyon örül jobbra tekintve, hogy ez azért egészen rendben van...  Ez a kép azért is jó, mert aki tud kottát olvasni, csak kinagyítja a képet és máris dúdolhat. Itthon a Jézus Krisztus Szupersztár lemezt szól e sorok írása közben, mert a zenekar felidézett belőle egy remek részletet. 

   És valóban nagyon nagy hangzást hoztak tudásukkal, zeneszeretetükkel, egészen felemelőt, már csak azért is, mert ennyiféle hangszer talán sosem szólalt meg közönségüknek egyszerre. Reméljük sok ilyen lesz még, reméljük együtt maradnak és az utánpótlás is erősíti soraikat.   

A Bicskei Koncert-fúvószenekar egykori zenésztársaikkal együtt tartottak ünnepi hangversenyt a Petőfi Művelődési Központban. A zene hangjai ezen a vasárnap estén Csizmadia László karnagy úr emlékére csendültek fel, tehát Ági néni emlékének is.  Unokájuk, Csizmadia Marcell egy keringőt gitározott azon a színpadon, amin nagypapája annyiszor dirigálta a zenekart és hajolt meg mifelénk a tanítványokkal együtt. Laci bácsiról egy nagyméretű rajz a falhoz támasztva egykori színpada mellett, ahhoz közel ülve pedig unokájuk gitározik egy szép és csöndes keringőt, ami inkább meditatív hatást tesz.   

A fúvósokat pedig nem akarta elengedni a közönség. Annyiszor vissza lettek tapsolva üdvrivalgások közepette, hogy alezredes úr a parancsnokok esetünkben oly könnyed, de ellentmondás nem tűrő habitusával a színpadra penderült a függöny mögül és közölte: kifogytak a zenéből. A közönség nagyot nevet és érti a viccet.       

Grósz Mónika, aki nélkül ez a koncert nem jött volna létre, ezt a bejegyzést kapta egy kedves bicskei zeneszerető embertől: 

"Szívből gratulálunk a mai koncerthez. Hatalmas élmény volt, azt hiszem Laci bácsi boldog lehetett az angyalok között, hogy ilyen csapattól ilyen zenét hallhatott. Szívből kívánunk további sok sikert a munkátokhoz, és köszönjük az élményt, amit ma kaptunk Tőletek!" 

Csatlakozunk az előttünk szólóhoz.  

Csizmadia László (1943-2016) 

"Bicske Város Díszpolgára, Németh László díjjal és a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tanár és karnagy. 1987-ben alapította a Bicskei Koncert-fúvószenekart, a zeneiskola - melynek 26 évig volt igazgatója - akkori növendékeiből.  Egész életét kiemelkedően magas színvonalú zenepedagógiai munka jellemezte az iskolavezetés terén, valamint számos saját hangszerelésű mű megalkotásában, zenekarvezetői és kórusvezetői tevékenységében egyaránt. Sokat tanultunk tőle, hálás szívvel emlékezünk rá" - írják a koncertet mesterük emlékének szentelő tanítványok. 

Emlékzenekar

Karnagy: Kovács Tibor alezredes, klarinétművész, tanár

Fuvola:
Grósz Mónika fuvolatanár
Pertl Polixéna
Dr. Szilágyi Rita
Dr. Szilágyi Zsófia
Szabó Katalin
Tóth Orsolya
Tóth Zsófia
Karácsonyi Barbara
Boros Adrienn
Majercsik Anita
Metykó Viktória fuvolaművész
Horváth Tamara fuvolaművész
Lukács Laura

Klarinét:
Ádám Annamária a zeneiskola igazgatója
Lanczendorfer Orsolya
Kiss Ferenc
Boros Bernadett
Kecskés Viktória
Vida Bernadett
Pfendert Erzsébet

Szaxofon:
Kiripolszki Nelli
Szanyi Tibor
Kecskés Ferenc
Lukács Róbert
Pósa Dániel
Fagott:
Dr. Horváth Ildikó

Trombita:
Horváth Zoltán
Metykó Csaba
Keil Zoltán
Kontra Péter
Paksz Attila
Gyalog Péter
Tenorkürt:
Bernwallner Vilmos
Ivanics Dénes
Frech Ferenc

Baritonkürt:
Frech Tamás
Gyüre Tamás

Kürt:
Paksz Ádám kürtművész
+ 3 fő vendég zenész

Harsona:
Dr. Szabó Gábor
Patkó Balázs
Kontra Imre

Tuba:
Lehőcz Ádám
Szabó Bertalan
Zeke Zoltán tubaművész-tanár
Orbán Ádám tubaművész-tanár
Vitai Zoltán
Kiss Csaba

Ütő:
Csizmadia Péter
Lehőcz Kálmán
Csörgöl Ákos
Ádám Tamás

Jószívűség, humor, különös figyelmesség, emberszeretet, tisztelet, kedvesség, aprólékos szervezői munka, csöndes szavak, határozottság  - ez jellemezte személyét a bicskei adventeken évtizedeken keresztül. 

Igényes programok egy munkatársaival együtt igényessé tett helyszínen, városunk meghatározó építészeti és helytörténeti örökségében, aminek kapuját ottani munkába lépésének első percétől sarkig akarta tárni Bicske és a világ előtt.

Sokunk fejében nap mint nap ott motoszkál, mi lehet vele. Mi lesz vele. Akad kirohanás névvel és név nélkül, miközben a nyomozás lezárásáig is kettő hét van hátra, tehát azt sem tudjuk, vádképes-e ez az egész.  Mi kezdetektől azon az állásponton vagyunk, hogy nem a mi dolgunk pálcát törni addig a bizonyos döntésig. Marad a mit tudsz róla?, mit tudsz róla? - kérdezés, pulton áthajolva, sorban állva, munkahelyen, sarkon, vonaton, állomáson, szaunában, kocsiban, vendégségben barátoknál és kocsmában.  

Ahogy arról sem mi döntünk, hogy az esetleges rágalmazás kinek és pontosan miért állhat érdekében. Pedig ezzel kapcsolatban aztán sorakozhat néhány jól dokumentálható indíték...   

Egy biztos. A bicskei adventek, a Bicskei Napok, a bicskei közösségi és kulturális, művészeti és jótékonysági élet  már az ő munkája nélkül fog zajlani. Egy igazi, önzetlen, városunkért sokat dolgozó  lokálpatrióta, egy házigazda élete és sorsa jár tisztelői fejében, vagyis azok fejében, akik karácsonykor esetleg aggódva, keserűen  gondolnak Veszprém vagy Fehérvár felé is a mákos bejglis teríték fölül: mi lehet vele?

Arra az emberre gondolnak, akinek élete kettőféle drámával folytatódhat. De az első verzió, ha marad, az több mint dráma. Nem csak neki. Ha hazajön, adja az Isten, akkor biztos visszavonulva fogja élni az első éveket legalábbis. De mindez összehasonlíthatatlanul jobb az első változatnál.A második változatot egy lapon sem lehet említeni az elsővel.  

Mindez egy válasz arra az általános és szomorú, igaz bicskei felvetésre, közgondolatra, hogy ő ebből jól már nem jöhet ki. Jól nem. De jobban igen.