Ma fél kettő tájban egy autós nekidurrant egy Arany János utcai oszlopnak a 15-ös számú ház körül. A személyi sérülés nem jelentős, az anyagi kár jelentős.

Az oszlop "gallyra ment", hogy az üzemelés zavartalan legyen, szakemberek dolgoznak a helyszínen, a Prohászkában félpályás útlezárás is életbe lépett, az Arany János utcát pedig érdemes kerülni.

A hivatalos információk érdekében már tettünk lépéseket, hamarosan azzal is jövünk.    

A rendőrségi közlemény: 

Személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt 2015. november 6-án délután Bicskén, az Arany János utcában. Egy Fiat típusú személygépkocsit vezető 30 éves helyi férfi a Prohászka utca irányából a Jakab utca irányába közlekedett, amikor - eddig ismeretlen okból - elveszítette uralmát a járműve felett és előbb egy villanyoszlopnak, majd egy ház kerítésének ütközött. A gépkocsi két utasa megsérült. A baleset bekövetkezésének körülményeit a Bicskei Rendőrkapitányság vizsgálja.

Sütnivaló disznótoros kolbi 1300 Ft/Kg, füstölt parasztkolbász 1500 Ft/Kg áron rendelhető.
Átvétel Bicske kertváros, de 2 kg felett Bicskén, Mányon, 1-6 dűlőkben házhoz viszem. Kötözött sonkára, szalonnára, angol (húsos) szalonnára, császárszalonnára, töpörtyűre rendelést felveszek.
Üdv, Vitus 06 70 432 77 25

Félpályás útzár a Prohászka utcán egy baleset miatt! - írta olvasónk 50 perce. 

Veszeczky Edéné Kóbor Katalin 1916. november 4-én született Bicskén. Isten éltesse erőben, egészségben és adjon sok áldást, örömet, hogy belépett 100. életévébe.   

Holnap délután talán még a városvezetés részéről is érkeznek köszöntők, hiszen Balázs Magdolna vezetésével  a bicskei cserkészek biztosan köszönteni fogják a Szentháromság római katolikus templomban 1916-ban megkeresztelt Kató nénit.

A Bicskei TV-nek portréinterjút készítünk, aminek műsorra kerülését is hírül adja majd a lokálpatrióta Bicskei Szó. Sőt, ha youtube-ra is kerül, akkor látható lesz itt is. Azért "készítünk", mert abban a szerencsében volt részünk, hogy az unokával, Veszeczky Andival osztálytársak voltunk 8 évig.     

Kató néni tudomásom szerint egy Deák Ferenc utcai házban született, amikor még nem volt ilyen házsűrűség a településen. Férje, Ede bácsi 1984-ben hunyt el, ő bányászként dolgozott.

Kis híján az egész magyar huszadik századot átélte - kemény idők -, (amit mellesleg jól bizonyít ez a monográfia: "Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században").

Kóbor András, Kató néni testvérének nevét például Bicskén a Hősök terén álló hősi emlékműbe vésték kőbe....

Azért nem november 4-én, az ő születésnapján köszöntöttük, mert az a nap érthető módon a bensőséges családi ünnepség dátuma volt, ahol Veszeczkyék megünnepelték, hogy együtt vannak.

Izing  

A papírt, műanyagot, fémet bármilyen zsákban ki lehet tenni, nem kell venni hozzá semmilyen zsákot a szolgáltatótól. Mindez a felsorolt anyagok újrahasznosíthatóságának köszönhető. 

Zsákot a sima hulladékodhoz csak akkor kell venni a szolgáltatótól, 1. ha a több keletkezik, mint a szerződéses mennyiség, 2. vagy a zöld hulladékhoz kell zsákot venni. Mindkét esetben a zsák díja tartalmazza a hulladékkezelés költségét is.

Utóbbi zöld-hulladék fajta  esetén persze, az a nagy kérdés, hogy miért nem hasznosítjuk, ha hasznosítható? A városvezetés saját mulasztását, a város saját hiányosságát miért terheli megint a bicskei polgárokra? 

És ha már itt tartunk.

A Saubemacher időszakban volt fél m3/év kiszállítási lehetőség térítésmentesen a hulladéklerakóra, ez benne volt a vonatkozó rendeletben és a közszolgáltatási szerződésben is. Akkor vált döcögőssé, amikor bezárták a bicskei lerakót...  

(Alapvetően kellene egy polgármester.... Khm.) 

A humuszt, virágföldet előállító komposztáló telep létrehozása szükséges, és már most el kellene kezdeni a kialakítását.

De egy kiváló erdésztechnikussal beszélgetve jegyzem le: a leges legjobb az lenne, ha a város az eljárás  reklámozása, a napokban már javasolt környezetvédelmi kampány részeként ajándék komposztálóládával motiválhatná, biztathatná, támogathatná azokat a helyi családokat, akik szeretnék kipróbálni. Nem kellene mindenkinek adni, csak tenni valamit jobb elterjedéséért. Mert ha a Zöld Bicske sziromvonal logójára volt 4 millió forint, akkor erre a projektre is akadhat...   

Nem muszáj a méregdrága.... Köszi... Jó lenne pont olyan, amit Pista bá' és Feri bá' összeütnek maguknak alapos utánanézés után, hogy mindketten a saját kertjük végébe tegyék.

Hallom, néha azt mondogatják városvezetők, ez az érv, hogy itt nem lehet megszüntetni az avarégetést, mert mezővárosi hagyomány. Maradjunk abban, hogy ez inkább rossz szokás mint hagyomány. A pannon mezőváros kertvégeibe sokkal inkább dukálna a humuszgyártó komposztláda, mint a nem is elszáradt avar és kerti hulladék égetése, pontosabban füstöltetése.

És akinek ez nem fér az életvitelébe, nem olyan az otthona stb. - annak lehetővé kell tenni, hogy a határba akár változó helyeken, de legyen egy komposzttelep, ahová lakcímkártyával bizonyos mennyiséghatárral egyszer-kétszer ki lehet vinni zöld árut újrahasznosítani. Ahol lehet, hogy csak egyszerűen tavasszal beszántanák. Ezzel persze az a probléma, ami tájékoztatással áthidalható, hogy a komposztra nem lehet akármit dobálni, ezért is kellene a részletes tájékoztatás.  

Az a jó ebben, hogy ha bárki elméláz fölötte, belátja: ezt valóban utódaink érdekében tesszük. Persze, mondhatjuk itt apokaliptikus hangulatban, hogy minek ezzel foglalkozni, ennél sokkal nagyobb bajok vannak a túlnépesedett Földön az ember miatt. Néhány apró ellenérv meredek hasonlattal: 1. A remény hal meg utoljára 2. Az ördög a részletekben, az apróságban rejlik 3. Ha ezt megtennénk, elmondhatnánk mi is, amit az intenzív osztály főorvosa mond példánkban joggal tiszta lelkiismerettel az elhunyt családjának:

"Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk".         

A www.messzelato.hu  pár jó tanácsa:

• "Figyelni kell, hogy ne száradjon ki a komposztálónk, ezért érdemes azt is locsolni.
• Csak egy komposztáló legyen használatban, a többit lefedni. Amikor az megtelik, egy következőt kezdeni használni.
• Jó, ha oldalt szellőzik, mert ha zárt rendszer lenne, a komposztálódás helyett rohadnának benne a dolgok.
• A hulladékokat aprítva kell rárakni (nem egy fej káposztát, vagy teljes dinnyehéjat), pl. a paradicsomszárat 1-10 cm-esre érdemes aprítani.
• Eltérnek a vélemények, hogy lehet-e kenyeret, állati eredetű dolgot, főtt ételt, déli gyümölcsöt tenni a komposztra. János szerint az állati eredetű dolgok odavonzhatják a rágcsálókat, a déli gyümölcsök pedig olyan romlás-gátló vegyszereket tartalmaznak, melyek lassítják a lebomlásukat. Húsevő állat ürülékét mellőzzük, de pl. nyuszialom jöhet.
• A tojáshéj összetörve szívesen látott vendég. Ugyan lassan bomlik le, de nem túl zavaró a földben, illetve a mész is jót tehet a talajnak.
• Színes, sok festéket tartalmazó magazint ne dobjunk rá!
• Ha egyszerre nagyobb mennyiség kerül a komposztra, érdemes azt eloszlatva kiszórni.
• A gyümölcs vonzza a muslicákat. Nem baj, ha gyümölcsmag kerül a komposztra, legfeljebb nem egy év alatt bomlik le. Legrosszabb esetben kikel, és kigyomláljuk.
• A komposztban mindenféle izgalmas élőlények végzik a lebontást. Tőlük nem kell megijedni, s eltávolítani őket pláne nem. A pajorok is nagyon jó szolgálatot tesznek – ne irtsuk őket a forgatáskor, inkább dobjuk vissza a komposztra.
• Jövő tavasszal érdemes minden komposztálót teljesen kiüríteni, s beforgatni a parcellákba. Akkor is igaz ez, ha nem bomlott le minden, majd ott helyben lebomlik.
• Évi 2-3 alkalommal érdemes átforgatni a komposztálók tartalmát. Erre megoldásként azt gondoltuk, hogy kinyithatóvá kellene tenni a komposztálókat.
• Jó, hogy van komposztaprítónk – azzal majd a fásabb dolgokat érdemes aprítani, pl. napraforgó- és kukoricaszár. De nem kell túlzásba vinni, tavaszig úgyis lebomlik.
• Érdemes a komposztot tömöríteni. Ennek egy kiváló módja, ha valaki rámászik, s megtapossa."

izing

A korábbiakban már méltató szavakat adtunk közre az idei 1956-os beszédről. Itt olvasható, a Nagy Károly Városi Könyvtár honlapján. 

“This is Hungary calling! This is Hungary calling! The last remaining station. Forward to the United Nations. Early this morning Soviet troops launched a general attack on Hungary. We are requesting you to send us immediate aid [...] For the sake of God and freedom, help Hungary!"*

Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét: csak a fiatal hátgerincnek való a nők körül való forgolódás, míg a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a tölgyfák, és a csontrendszer és a test alkata leginkább üldögéléshez idomul, mint a régi magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. Ama tekintélyes, hosszú, szárnyas kabát, amelyet Magyarországon a megállapodott férfiak közönségesen viselnek (amelyet Ferenc József-kabátnak is neveznek, míg ha magyaros cifrák díszítik: hívják Deáknak vagy kántorkabátnak), a szabóknak előre látható találmánya a növekedő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is lehetett egy fecskefarkos, úri kabátos úriemberből alispán. Has nélkül akár a világra se jött volna a közéleti magyar. A keszeg emberek még a nőknek sem tetszenek. Szép, kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag özvegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, kecsege papnak, agárhátú fiskálisnak? A férfiak bizottsága már karakterbeli szükségesség volt. Csak a soványokat akasztották fel. Rendes emberről külön vett mértéket az asztalos, amikor kiterítették.

Ez a heptikás írói nemzedék, a bánatos tintanyalók és az Otthon-körbeli gavallérok honnan is tudták, hogy Magyarországon hasat illik ereszteni még a költőnek is? Petőfi, ha életben marad, bizonyosan olyan széles derekú ember lett volna, mint Arany vagy Vörösmarty. Amint a jó alispánnak testi terjedelmével alaposan be kellett tölteni vala a széket, a koszorús költőhöz is illett némi férfias korpulencia. Hiába erőlködik vala Virág Benedek vagy Tompa Mihály a nemzetbeli osztatlan népszerűségre. Aki fogyóhold-szerű arcképüket látta, bizony kiábrándul a versek írójából. Csak a vagabundok halnak meg soványan Magyarországon, a mihasznák, a betegek, az elvetemült lumpok. Nem is volt hitele egy hasatlan embernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető férfi, aki egy országban soványan marad.

Milyen szép hasak voltak!

A főtisztelendő klérus körében a kerek, cipóhasak voltak föltalálhatók, míg a bíráknak, ügyvédeknek, hatósági embereknek hegyes hasuk volt, mint a dárda, amellyel megdöfték az igazságot vagy a gonosztevőt. Mint a tömlők lógtak a mamelukok hasai, míg a szélső baloldalon oly kemény dombok emelkedtek, amelyek a régi világban verekedésnél is hasznosak voltak; a hassal való lökdösést ismerték a perzekútorok, mikor a rabvallatás folyt. Milyen szép hasakat neveltek a házas emberek! Hogy elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz jutott! Mily megható volt a testi pihenés és nyugodalom végig a hosszú életen, mintha senki sem lett volna beteg Magyarországon. Mindenkinek megvolt az ennivalója, bora és kényelmes ágya. A regények boldogtalan szerelmeseiről a méhes ebéd utáni döngicsélésében, vagy a régi divatlapokkal, élces újságokkal,Vasárnapi Újság-beli képekkel teleragasztott kamarában egy megsárgult újság tárcarovatából értesült a jóravaló ember; a lugasban savanyúvíz meg kerti bor hűlt, amíg a gazda fejcsóválva forgatta az újító költők bolondos füzeteit.

A régi magyarországbeli élet nem a változatosságra, hanem a jóságos hosszadalmasságra volt berendezve. A gondtól senkinek sem hullott ki a haja, mert a gondon könnyen lehetett segíteni. Teli gyomorral senki se ment a folyónak, ebéd után szundikált az ember, nem gondolt az öngyilkosságra. A kerekre hízott asszonyok egy hosszú életen át egyébre se gondoltak, mint arra, hogy mit főzzenek ebédre - ez a gondolatvilág nem alkalmas a női léhaság és könnyelműség ébredezésére. A spájzok, kamarák, konyhák, rendesen megfoltozott fehérneműek megnyugtatták a férfiakat az asszonyok hűségéről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol a nőknek gondolata messze csavargott a háztól, mint éjjel a macska. Egy derék asszony nem is ügyelhetett egyébre, mint a háztartására - hisz annyi gondja, vesződsége volt szegénynek, hogy társaságba jutván, nem is tudott egyébről beszélgetni: így hallotta, látta ezt már az anyjától, nagyanyjától. Az asszonyok összeültek, és megtárgyalták a háztartásbeli bajokat, eseményeket. Míg a férfiak nyugodtan szívták pipáikat. Kinek jutna eszébe a féltékenység, amikor az asszony cselédeiről panaszkodik?

A háború előtt mintha nem is lett volna szegény ember Magyarországon. Minden kémény füstölt, és harangszóra mindenütt ebédet tálaltak. Az volt a legszerencsétlenebb ember, akinek sehol sem terítettek. A testi megelégedettség érmetszője, az elhibázott magyar politika egészségi szempontból is szükséges volt. Hiszen ha a politika sem lett volna, mindenkit megütött volna a guta a jóléttől. A nemzeti energia és a vér lecsapolódott. A vérmes indulatok kitombolódtak. Senkinek sem rontotta el az étvágyát a politikai szenvedély.

Tejjel-mézzel folyó Kánaán, hová lettél?

Vajon következnek-e még századok Magyarországon, amikor csendesen emésztett a nemzet, erejét gyűjtögette, hosszan pihent, lassan, meggondolva élt, erős fiúkat nevelt, szép lányokat hoztak a gólyák, és mindenki jóllakott étellel, igével, csöndes politizálással?

Úgy nézem, hogy a tunya, üldögélő, nagyokat evő magyar élet a történelem könyvébe kerül. A férfigerincek elszoktak a hosszú háború alatt a tölgyfás megállapodottságától. Ruganyos, zenebonás, nyugtalan életmód következik. A szép, kövér embereknek befellegzett.

A Bicskei Szó értesülése szerint egy bicskei lakos levélben fordult az aljegyzőhöz, ami álljon itt a Bicskén élők alapvető érdekeinek képviseletében!  

(Az igen tisztelt képviselők helyett is - A szerk.) javasolta a bicskei lakos, hogy a fűtési szezonban pl. az avarégetést,a kiszáradt növényi maradványok égetését és minden szabadtéri megsemmisítő eltüzelést  teljes mértékben szüneteltetni kell, amúgy is sokan nem megfelelő tüzelőanyaggal teremtenek házaikon belül meleget, büdös füst plusz mérges légszennyezés lepi el Bicske városát - télen szinte nem lehet szellőztetni.

0 Ft + ÁFA/hó szaktanácsunk Pálffy Károly polgármesternek -  aki alpolgármester korában bátran és boldogan, netán lokálpatrióta hevülettel támogatta a 4 milliós Zöld Bicske logó megrendelését egy még véletlenül sem bicskei (de párttag!) tulajdonos cégétől:

1. Mielőbb intézkedni kell arról, hogy minden lakosság által összegyűjtött és zsákokba kihelyezett zöld hulladékot elszállíthassanak a Zöld Bicske dolgozói. 

2. Olyan szerződést kell kialakítani a jövőben, ami hasonlatosan a korábbi cégek kiváló eljárásához, a szerződésben tartalmazza a zöld hulladék meghatározott mennyiségű elvitelét. Okosba'.    

3. A fűtési szezonban egészen biztos és mielőbb be kell tiltani az avarégetést és minden ehhez hasonló szabadtéri égetést. Kivételek engedéllyel lehetnek, aminek meghatározása a döntéshozó feladata. A városi sajtófelületeken orvosszakértők, környezetmérnökök és pl. a Levegő Munkacsoport bevonásával környezet- és egészségvédelmi tájékoztató kampányt kell megtervezni és megkezdeni. Nem pl. avarégetés ellen, hanem szeretteink egészségéért, szülőföldünk vagy lakóhelyünk környezetvédelme érdekében kell  fellépni.

4. Javaslom, hogy akik ezt az 500 forint körüli zacskózást kitalálták, talán beszélgessenek  el mondjuk a város szociális területein dolgozókkal, talán kérdezzék meg tőlük, hogy szerintük kivihető-e mindez az egyre jobban teljesítő Bicskén - vagy sem. Főleg azok után, hogy a csúnya multiktól az itt élők megszokták, hogy a szerződéssel zacskót adtak oszt jó napot.

 5. Már jegyeztem ezt itt: a városnak környezetvédelem, a levegőtisztaság érdekében már régen létre kellett volna hoznia egy olyan közfoglalkoztatottaknak munkát adó komposzttelepet, ahová a bicskei lakos bizonyos feltételekkel (helyi a lakcím-kártya a minimum, de lehet úgyis, hogy helyieknek évi néhány köbméterig ingyenes, afölött meg ára van.   

"420 Ft-ért adják, azt a silány zacskót, amibe gyűjteni lehet a zöld hulladékot, ami olyan gyenge, hogy könnyen kiszakad. Nem értem, hogy az a nem szabványzacskó, amit mi megveszünk miért nem alkalmas, miért nem viszik el, az is pénzbe kerül az embereknek, de legalább veszik a fáradságot és a környezetromboló égetés helyett ebbe teszik be" - írja olvasónk. 

ia

A Veszprémben élő Heim Antalné bejegyzése az Fb-n: 

"Szeretem Bicskét, a benne élő, szerető és áldozatos szívű rokonokkal, a kedves, barátságos szomszédokkal, ismerősökkel, volt munkatársakkal, szeretett hittestvéreimmel, kedves templomával, ismeretlenül is Imre atyával.

Szeretem temetőit, ahol kedves halottaink nyugszanak, s az élőket segítő, vigasztaló segélyszervezeteit,a sok jó szót,befogadást,segítséget,jóakaratot, s törölje el az idő az ott megért rosszat és bánatot.

Tudom,várnak ott még ránk örömtől ragyogó arcok, ölelő karok, kedves szavak, és én addig is szívemben őrzöm ezt a szeretett várost minden lakójával együtt."

A központ, háttérben a református templom harangtornya. A szerző felvételei

Székely zászló az önkormányzat előtt

Vendégfogadóink: Nagy Attila és Kónya Endre

A 200 éves Nepomuki-szobor

A komáromi vonaton
A Déliből induló személyvonat monoton zaja álomra ringatott. Valahol Biatorbágynál tarthattunk, amikor egy felette ismerős és erős hang rám köszönt: szervusz, Zoltán! Mire kinyitottam a szemem, Botka László színművész, Sepsiszentgyörgy kedvelt Laci bácsija állt előttem kissé komikus vigyázzállásban. Látod, itt sem hagynak szunnyadni!

Kiderült, hogy úti célunk közös: mindketten Bicskére siettünk, ő unokahúgához, én pedig testvérhúgomhoz. Bicske-Alsón megállt a vonat. Sok idő nem volt  tereferére. Nahát, hogy ilyen kicsi ez a világ – derültünk mindketten. „Tudod, amikor meglátogatom a húgocskámat, mindig ebéddel vár – osztotta meg Laci bácsi. – Imádom a főztjét, most eszem egy jót!” Hamar célba értünk: ő a Vörösmarty utcába sietett Erzsébet asszonyhoz, én a közeli Prohászkába. Jócskán folyt le már víz emlékezetes találkozásunk óta az Ol­ton, azóta Botka László is a túlsó partra távozott.
Bicske városnak különleges a hangulata. Nagy­községből avanzsált városi rangra, de ahhoz nem túl nagy, hogy a tősgyökeres bicskeiek ne ismernék egymást. Érezni, hogy lakói nagyon szeretik a Szent László patak menti csendes kisvárost, a Galagonyás lejtőin érő borokat, estefelé azonban itt is beáll a vidéki csend. S mert nem egy háromszéki kedves ismerősöm rakott fészket itt, élő testvéri kapcsolatok alakultak az évek során Bicske és Réty, Bicske és Háromszék között, alkalmi baráti látogatóra került sor, magunkat kerestük a Dunántúlon is.
A telefon végén Laci bácsi unokahúga, Antoni Erzsébet jelentkezett. „Holnap személyesen megkeresem Bicskén – mondta –, az lesz az igazi találkozás.” A család Szatmárnémetiből telepedett ki Magyarországra, Erzsébet asszony, bár budapesti lányánál lakik, hetente megtekinti bicskei otthonát, vasárnaponként a helyi református lelkész házaspár prédikációit hallgatja a templomban, csütörtökönként ide jár bibliaórára.
– Laci nagyon szerette Bicskét – részletezte. – Mindig eljött a templomba, és valamivel szolgált, szavalt, egyszer egy Wass Albert-estet is tartott népes közönség előtt. Sok mondanivalóm lenne gyerekkorunkról, de inkább egy történetet. Tudja, Laci elszökött, hogy egy vándor színtársulat tagja lehessen. Amikor hazajött Szatmárra, édesapja a kapu között egy pofonnal várta. Nesze – mondta. Ezt azért kaptad, mert elszöktél, most pedig hadd öleljelek és pusziljalak meg, mert nagyon szeretlek! Laciról még egy érdekesség. Ő ahányszor ide látogatott, nem volt gond, hogy mit főzzek. Egyszerű: kedvenc étele a tejfeles csirkepaprikás volt!

Félszáz erdélyi család
A zabolai gyökerű Kónya Endre – nekem Endrecske – negyedszázada helyi értelmiségi. Munkahelyén, a terjedelmes an­golparkkal övezett történelmi Batthyány-kastélyban, a Kossuth Zsuzsa nevét viselő államilag gondozott gyermekotthonban fogadott régi ismerősként, barátként. Testnevelő tanárként és ELTE-végzett pszichológusként, mint nevelési igazgató teljes értékű tevékenységével bizonyítja, hogy a székely ember munkájának bárhol hasznos hozadéka lehet. Őhozzá kötődik a Buzánszky Jenő nevét viselő korszerű sportkomplexum megalakítása. Kónya Endre egyébként baráti viszonyban volt az Aranycsapat jobbhátvédjével, akivel közösen vettek részt a zabolai sportcsarnok avatóünnepségén 2009-ben. Gyakran hozza a honvágy Zabolára, özvegy édesanyja, a helybeliek Zsenike tanító nénije lakásába. Kónya csíki gyökerekkel rendelkező felesége ingázó angol szakosként nyelvre oktatja a budapesti magyar nebulókat.
Beszélgetés közben a régi zabolai-csipkési emlékek is előtolakodtak. A Háromszéki-havasok gerincén édesapjával és a zabolai gyerekekkel együtt festegettük a turistajelzéseket, s nem volt Háromszéken olyan Pro Natura-találkozó, ahol ne lettünk volna együtt. A kastélyt, amit bemutatott, Batthyány Lajos gróf, Magyarország utolsó nemzeti nádora építtette 1754–1755-ben Hild József tervei szerint. Később késő barokk és kora klasszicista stílusjegyeket kapott. Az U alakú, kétemeletes épületmonstrum 64 helyiségből áll! Endrecske nem egymagában fogadott, kérésemre jelentkezett egykori kedves mikós tanítványom, Nagy Attila, aki előbbi találkozásunk óta már a város közéleti személyisége: a bicskei önkormányzati fenntartású önálló gazdasági szervezet igazgatója. Közel tíz éve rakott fészket bicskei feleségével, szenvedéllyel végzett munkáját értékelik. Fiatalként is nosztalgiával tekint vissza földrajzóráinkra, padtársára, barátjára, a nagyborosnyói Kanyó Antikára. Nem igaz, hogy nem mennék szívesen gyakrabban haza Erdőfülébe – mondta –, ahol édesapja református pap, de népesebb lett a család, a picinyekkel nehezebb mozogni. Vendégfogadóink szerint Bicskén közel félszázra becsülik az erdélyi eredetű családok számát.
Történelmi emlékhelyen búcsúztunk el egymástól: ott, ahol gróf Batthyány Kázmér (1807–1857), a reformmozgalom vezéralakjának fém domborművű emléktáblája tekintett ránk. Ebben az épületben fogadta Windisch Graz osztrák főparancsnok a magyar békeküldöttséget Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke kivételével, akitől határozottan elzárkózott, mondván: lázadókkal nem tárgyalok!
– Bicskén van Krizsovánszky Szidi színművész lánya – jelezte Antoni Erzsébet. Márkó Szidike kérésemre mesél. 2002-ben telepedett ide. Tizenkét tanévet dolgozott a bicskei Vajda János Gimnáziumban magyar és angol szakos tanárként. Többekkel együtt szerkesztette a Bicskei élet című lapot s az iskolai évkönyvet. 2014 őszétől Tatabányán dolgozik. Jár a Károli Gáspár Református Egyetemre, mentortanári szakvizsgát tesz. A nyáron tanult Angliában, utóbb ösztöndíjjal Canterburyben volt. Szidi volt iskolájának névadója a költő Vajda János (1827–1897) hírlapíró, a Kisfaludy Társaság tagja, a közeli Vál nevű településen született. Verseket írt Bicskéről és a bicskei szőlőhegyekről. Szobra előtt mi is főt hajtottunk.

Székely zászló Bicskén
Pálffy Károly bicskei polgármestert az idei Rétyi Napokon ismertem meg. Bár zsúfolt napja volt, mégis szeretettel fogadott. Büszke arra, hogy vendégszerető székely testvértelepülési kapcsolatot ápolhat Réttyel, ami még bicskei sógorom, néhai Kalmár Ferenc testületi tag idején szökött szárba.
− Itt kötöttünk új kettős polgári megállapodást, és itt írtuk alá Dálnoki Lajos polgármester úrral a Szent István szobrának lábánál egy augusztus 20-i ünnepség során – hangsúlyozta. A gyökerek azonban mélyebbek, mert a református egyházzal és egy iskolánkkal is régebbi barátság él. Ragaszkodunk a rétyi kapcsolathoz.
Percekig álltam távozáskor a polgármesteri hivatal előtt: a kora délelőtti szél vidáman és szabadon (!) lobogtatta a székely zászlót!
Nini, mondtam magamban, amikor a katolikus templom előterében megpillantottam Nepomuki Szent János szobrát. Örömömet nem volt, akinek elmondanom: Háromszéken is van két szobra a gyónási titok szentjének, Kézdivásárhelyen is, és a nemrég restaurált haralyi római katolikus templom portikuszának szoborfülkéjében. Mi végett itt e szobor? – tettük fel a kérdést többször a városban. A felelet pedig így hangzott: Magyarországon nagyon sok szobra van, ő a gyónási titok mártírja, nagyon tisztelt szentünk, s ez Bicskén is így van.
Máté János bicskei református lelkipásztortól a rétyi eklézsiával való kapcsolatok születése felől érdeklődtünk. – A 3. évezred elején kezdődött – mondta –, Szebényi Zsolt volt bicskei polgármesterrel és Bárányos József általános iskolai igazgatóval, aztán gyülekezeti közösségek látogatásával folytatódott Bicskén és Rétyen is. Testvér-gyülekezeti megállapodás aláírásával teljesedett ki. Általában két-három évente találkozik egy-egy gyülekezeti küldöttség hol itt, hol ott. A látogatások sokszor egybeesnek egy-egy település önkormányzati rendezvényével. Találkozásainkkal egymást erősítve, egymás hite által épülve kapunk erőt. Ragaszkodunk a rétyi kapcsolathoz, tiszteletes Deák Botond rétyi lelkipásztor több alkalommal hirdetett igét templomunkban.
A nagy költő, Csokonai Vitéz Mihály 1796–97-ben több alkalommal időzött Bicskén Kovács Mihály református rektortanító vendégeként – olvastuk egy emléktáblán. Ezért viseli a költő nevét az a hatszáz tanulóval működő bicskei általános iskola, amelynek pedagógus munkaközössége november 5-én háromnapos szakmai találkozóra érkezik a rétyi Antos János testvériskolához. Én csak mintegy évtizede vagyok ennek a kapcsolatnak a résztvevője – fogadott és mondta Bogán Gáborné, Jolika aligazgató. Hasznosak a találkozások: mindig van benne jócskán szakma és valamilyen honismereti kirándulás, no meg terebélyesednek az ismerkedések, az új kapcsolatok. Tavaly a rétyiek voltak itt, most mi megyünk Háromszékre. Mindig kedvesek ezek az új találko­zások.

• Hozzászólások
• Szerző: Kisgyörgy Zoltán

Tavaly (a választási évben) is volt egy kis cécó a zsákba gyűjtött avar elszállításával kapcsolatban. Otthagyták a lakosság nyakán, aztán csak elvitték. Mintegy nagyszerűen megoldották.

De az idei nem választási év. És mi heten, akik azon töprenkedtünk, hogy egész bicskei utcákból miért nem vitték el - például előlünk -, az összeszedett, lehullott levelet. Kérdezzük, hogy vajon meddig fogják a nyakunkon hagyni és mikor jönnek rá, hogy a környezetvédelmi elvek, a bicskei jó levegő minősége nem múlhat félezer forint (!) körül árult zsákokon, amiben az avarnak benne kellene lennie.  

 És mi lesz a rezsicsökkentéssel?

Nem gondoljátok komolyan, hogy jelen viszonyok között ennyi pénzért veszünk a lehullott levélzetnek zacskót? Mintha ebből az egész keveredésből az világlana ki, hogy a városvezetésnek mindegy, hogy milyen itt a levegő, mindegy milyen a faültetési és famegtartási kedv – szóval mintha ez Bicskének nem számítana. Pedig biztosan számít. 

Úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy például az Árpád és a Kézai utcákat a patakvölgye felé keresztező utcák mélye az avarégetős időben néha nem látszik ki a rá(telep)edett füsttől. A kertváros is el tud veszni a füstködben. Miközben ez a cucc, mármint az avarfüst is rendesen tele van méreggel. Lehet, hogy ezzel kapcsolatban folyamatos, eltervezett tájékoztatást kellene indítani a városi felületeken, hogy ne csak például a Spektrumból tudják meg az itt élők, hanem közelebbről is.   

Telep. A Táncsics vonalától délnyugatra. „Fönn”.  Néhány házzal odébb látom az idős és nehezen mozgó embert, aki összegyűjtötte zsákokba, szépen kitette, hogy vigyétek – erre ott van nekik hagyva.  Van vagy öt fekete zsák, ami szintén nem volt ingyen. Ha olyat vesz, amit itt kérnek, 2-3 ezerbe lett volna neki, hogy megvegye. Nem veszi meg. Én sem fogom sosem.

Nincs ugyanis költségtérítésünk. Építményadónk a duplája. Köszi, Zoli.      

Tessék erre odafigyelni, mert ennek is van ám politikai kockázata. Mert azt hallom ebben a tegnapi beszélgetésben, hogy a prémium grémium megérezte a politikai reszkírt abban, hogy betiltsa a káros és romboló avarégetést – szóval megint kiderült, mennyire nem tökösek, mennyire nincs vér a pucájukban -, és megengedték heti két napra.

Hadd szóljon.

Nem szerény állásfoglalásom szerint a nemzeti együttműködés szellemében, ha a bicskei az évszázados avartüzelő hagyományok ellenére összegyűjti és bezsákolja azt az ... avart, hogy ne rontsa füsttel a jó őszi levegőt, hogy a körülötte lévő házakban még alaposan ki lehessen szellőztetni tél előtt – szóval, ha kiteszi a környezetvédelmi értékrenddel bíró városvezetők városi cégének bezsákolva, akkor azt szépen el kell vinni és meg kell oldani csakúgy, mint a céges telekadó eltörlését bariból. 

Létre lehet hozni például egy helyi komposzttelepet is, ahová aki akarja, kiviheti. Hogy milyen feltételekkel, az a jövő zenéje. 

Nehéz ügy ez az egész. Tudom. A megoldása, bízom benne, ha döcögősen is, de napirenden marad.
A köztisztasági rendelettervezetben az szerepel, hogy a kerti/zöld hulladékot elsősorban komposztálni kell. Jogos. Másodsorban a közszolgáltatóval elszállíttatni, már ami másként nem hasznosítható, az égethető.

Kérdem, én, mi az a zöld hulladék, amit a közszolgáltató ne tudna elvinni? Akkor mit is lehet égetni?

Ide is kellene tehát egy kis tökösség, egy kis vér a pucába, egy kis kategorikusság, aki a-t mond, mondjon b-t is, vagy inkább meg se szólaljon, de ha már rendelettervezet kanyarítunk alá havi fél millióért plusz költségtérítés - figyeljünk oda.   

A "mocskos multi" idejében széles e Bicskén a szemétdíjban mindenkinek volt zöld-hulladék elszállításra lehetősége, kapott hozzá zsákot. Az új városi szolgáltató közszolgáltatási szerződéséből ez kikerült, pénzért megveheted a zsákot. Mint látjuk nem veszik meg, talán jogosan is. Hol is van a rezsicsökkentés? Jobb fej volt a bicskei szerződővel egy csúnya multi mint a város cége? Hogy is van ez magyarok? Férfiak és asszonyok. Hallgassátok Koppány vezért. 

A közterületi fák a helyükből fakadóan az önkormányzat tulajdonában vannak -  jogilag. A fent említett amatőr  rendelettervezet szerint – a hatályos rendelet szerint is – a kerítéstől az út széléig a járda, árok, zöldterület rendben tartása az ott lakó ingatlantulajdonos kötelezettsége. Tulajdonképpen a kaszálék, söpredék, falevél elszállíttatása is beletartozik ebbe, vagyis rendben tartod a közterületet saját költségeden, viselve az ezzel járó járulékos költségeket is. (És fizetsz adót is. A nem bicskei "városfejlesztő" "polgármester" által megduplázott építményadót, amivel a jelenlegi "városfejlesztők" tengermélyen egyetértettek. ) Tovább feszíti a helyzetet, hogy a „fő” utcákban ezt a rendeletben foglaltak ellenére a BGSZ végzi el ezt a feladatot. (ugye nem tilos a rendeletben indokolt kivételt tenni).
A kérdésre a válasz alapvetően az, hogy az elmúlt évben is megoldódott ez a probléma, mint ahogyan a levélíró is írta, most is meg fog oldódni vagy a Zöld Bicske, vagy a BGSZ útján. Ami sajnálatos, hogy nem rendszerszinten, hanem kaotikus ad-hoc összevissza kapkodásban, miközben egy vissza-visszatérő esetről beszélünk, mert hiszen elég régóta tudjuk, hogy ősszel a mérsékelt égövben lehull a nem örökzöld fákról a levél. Most például hat után ballagtam boltba és a reggeli fagyban - hullott, de nagyon , később láttam is az utcán városgazdákat takarítani.

A legvégén pedig az jut eszembe, hogy egy haveri (nem bicskei) cégnek egy nagyon egyszerű kis Zöld Bicske logóért súlyos összeget fizetett ki Bicske felelős és szintén milliókba kerülő vezetése. És a zacskókat már nem tudják biztosítani, ahogy a csúnya világ-összeesküvő-ronda-imperialista-lusta multi tudta...      

ia 

A Budapest régi képeken című csoportban tette közzé Vida Eszter: "Móricz Zsigmond körtér Mindenszentek ünnepén 1956-ban.  1956. november 1-jén este Budapest-szerte gyertyát gyújtottak az ablakokban a forradalom halottaiért. A képet bátyám készítette a Móricz Zsigmond körtéren!"

Megbízható forrásból értesült a Bicskei Szó arról, hogy a Bicskei Rendőrkapitányság illetékességi területén, többek között az ország legrégebbi menekülttáboros városában mennyi bűncselekményt követtek el menedékkérők, menekültek, oltalmazottak. 

A valóságra voltunk kíváncsiak, hiszen a központi kampány sugalmazásai szerint a menekültek bűnözők.  Bicske volt polgármestere, jelenlegi országgyűlési képviselője szintén erre vonatkozó utalásokat tett a tábor közelében, közterületen megtartott sajtótájékoztatóján.  

Megszoktuk, hogy a politikusi szövegek olykor takarékoskodnak az igazsággal, hiszen a lapunk által megszerzett adatok szerint 2014 és 2015 első félévében a 144 és 146 bűnelkövető közül mindkét vizsgált esztendőben 5-5 személy volt külföldi.

Az összes rendőri eljárásban regisztrált bűncselekmény 2014 első felében 789 volt. Ugyanez idén 543. Ez a jelentős csökkenés önmagában is örvendetes! Közterületen tavaly, az első félévben 376 bűneset történt, idén az első félévben 85.

A feltárt adatok magukért beszélnek. S vegyük számításba azt is, hogy bizony létszám tekintetében csúcsra járt a Csabdi úti migrációs bázis.      

Tényfeltárásunk egyébként nem használ "menekült" címszót, mert ezt a statisztika sem alkalmazza. Így aztán az 5 külföldi elkövető közül nem biztos, hogy mindenki menekült, csak azt tudjuk biztosan, hogy külföldi. De mivel minden menekült külföldi, de nem minden külföldi menekült - ezért az 5 elkövetőből egyet-kettőt simán levehetünk a becslés szerint és azt mondhatjuk: tavaly és idén az első félévévben 3-4 menekült követett el bűncselekményt. 

Természetesen az lenne a legjobb, ha semmilyen bűncselekményt nem követnének el. (Senki anyaszülte ember semmit - A szerk.)  

Tovább csökkenti a menekült elkövetők esélyét a kb. 3 százalékos arányt képviselő külföldi elkövetők között, hogy a Bicskei Rendőrkapitányság illetékességi területéhez tartozik Alcsútdoboz, Bodmér, Csabdi, Csákvár, Etyek, Felcsút, Gánt, Mány Óbarok, Újbarok, Szár, Tabajd, Vál, Vértesacsa és Vértesboglár. Ezeknek a falvaknak a többségébe ritkán járnak bicskei menekültek.

A Bicskei Szó információja szerint az elmúlt egy évben kettő darab betörés történt Bicske városában, mert tavaly márciusban a bicskei rendőrök lekapcsoltak egy helyi betörő bandát.  

Érdemes tehát a bűnözéssel való vádaskodás helyett a közlendőt hiteles adatokkal megalapozni, hogy az érdekből vádaskodó a hitelét valamelyest meg tudja őrizni.  Egyébként a szabálysértések - főleg bolti lopások -, sokkal inkább terhelik a menekülteket. Informálódtunk egy olyan nyári hónapról, amikor 12 szabálysértés miatt jártak el külföldivel, pontosabban menekülttel szemben bicskei rendőrök.     

ia

Vándor voltam, és befogadtatok. Máté 25,35