Utolsóként Judy Bonds távozott. A szénbányász lányának családja már kilenc nemzedék óta élt itt. Judy egy napon mégis megelégelte az ablakait megremegtető robbantásokat, a kormot (gyanúja szerint az okozta az unokája asztmáját) és a közeli patak széntől fekete vizét, amelytől felfordultak a halak. Fölpakolta hát családját, és a néhány kilométerrel távolabbi Rock Creekbe költözött, ahol ő is csatlakozott a külszíni szénbányászat túlkapásai ellen elszántan tiltakozó Coal River Mountain Watch nevű civil szervezethez.

A Bondsék távozása óta eltelt években a bányavállalatok áttértek egy még kíméletlenebb fejtési módra – egyszerűen elhordják a hegyek tetejét. Miután a csúcs körül tarra vágják az erdőt, a bányászok brizáns robbanóanyagokkal fölaprítják a kőzeteket. A kőtörmeléket hatalmas vonóköteles kotrókkal távolítják el, majd e „fedőréteget” egy alkalmasnak tetsző üregbe vagy völgybe rakják le. Ezt a módszert először az 1970-es évek vége táján próbálták ki Nyugat-Virginiában és Kentuckyban, s azóta Tennessee államban és Virginia más részein is elterjedt.

„Amit a szénbányavállalatok művelnek velünk meg a hegyeinkkel, az Amerika legféltettebb piszkos titka” – állította néhány éve Judy Bonds, amikor megismerkedtünk. Napjainkra a titok kipattant. A bányatársaságok több hegyet is letaroltak az Appalache-hegységben, és Judy Bondshoz hasonlóan egyre többen kárhoztatják a sokak szerint túlzásba vitt külfejtéses művelés káros környezeti és társadalmi hatásait.

A hegytetők elhordása kevésbé munkaigényes, mint a hagyományos bányászat, miközben hatékonyabb és jövedelmezőbb a szokásos külfejtésnél, ahol a gépkezelő vízszintes sávokban hántja le a hegyoldalt, mintha almát hámozna. Az új módszer olyan gyorsan elterjedt, hogy még csak pontos kimutatás sincs az érintett területekről. Az Appalache négy szövetségi államra kiterjedő térségében jelenleg majdnem 1700 négyzetkilométernyi területen folyik külszíni fejtés  Ha így megy tovább, 2012-re több mint öt balatonnyi területet fognak legyalulni. Amióta a korszerű földmunkagépekkel egyre olcsóbb lett a hegytetők elhordása, a tavalyelőtt 140 millió tonnát kitevő nyugat-virginiai széntermelés mind nagyobb hányada származik a „lefejezett” hegyekből.

Az ebben a bányában fejtett alacsony kéntartalmú, nagy fűtőértékű, „zsíros” szén nagyon keresett áru, mert más energiahordozóknál tisztábban és nagyobb hővel égethető el az erőművekben – a szénből származó adóbevételek pedig számottevő mértékben segítik Nyugat-Virginia állam gazdaságának élénkítését.

A lakosság egy része azonban súlyos árat fizetett az állam jó szerencséjéért és a szénbányák hathatós költségcsökkentéséért. Miközben 1948-ban még 125 ezren dolgoztak a nyugat-virginiai bányákban, 2005-ben alig 19 ezerre csökkent ez a zömében föld alatt dolgozókat magában foglaló szám. A hegy tetejéről pedig akár már néhány bányász is lekotorhatja a szenet.

National Geographic

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.